18.rész - Démoni

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
-----
(Sarox és Melanie a fiú házának konyhájában beszélgetnek. Melanie az asztalnál ül és épp kávét kortyol egy bögréből mikor Sarox kezében az árnyékok könyvével berohan a helyiségbe)
Sarox:Megvan!
Melanie:Micsoda?
Sarox:Találtam egy főzetet az árnyékok könyvében ami megfoszt az erőnktől.
Melanie:Komolyan?
Sarox:Hát.. nem ezt akartad?
Melanie:De.. én csak meglepődtem, hogy ilyen gyorsan.. szóval, hogy ilyen gyorsan..
(Sarox Melanie szavába vág)
Sarox:Megijedtél.
Melanie:Nem.. én csak. Szeretem a lányokat, tudod.
(Sarox lehuppan kihúz egy széket az asztal alól majd lehuppan Melanie-val szemben)
Melanie:Talán igazad van, egy kicsit berezeltem.
Sarox:Akkor nem most csináljuk?
Melanie:Hogy érted, hogy csináljuk? Csak nem te is el akarod veszíteni az erődet?
Sarox:Ha te azt akarod, akkor én is. Nem akarom, hogy nekem megmaradjon aztán meg majd miattam téged is bántsanak. Akkor talán végre elkezdhetünk egy normális párkapcsolatot. Akármit is jelentsen ez.
(Melanie elmosolyodik)
Melanie:Az isteni lenne. Viszont.. arra gondoltam, talán előtte még segítenünk kellene a lányoknak legyőzni ezt az Anastha-t vagy kicsodát.
Sarox:Hogyan?
Melanie:Jó kérdés. Hisz nem tudunk róla semmit.
Sarox:Na ez az!
Melanie:Talán kérhetnénk segítséget valahonnan.
Sarox:Honnan?
Melanie:Fogalmam sincs. Neked nincsenek kapcsolataid?
(Sarox elneveti magát)
Sarox:Milyen kapcsolataim?
Melanie:Amelyek talán segítenének egy kis infóhoz jutni.
Sarox:Nem hiszem. Ismerek férfiboszorkányokat, de ők eléggé privát életet élnek.. és nem olyanok, mint mi vagyunk. Nem őrzőboszorkányok.
Melanie:Értem. Mindenesetre körbekérdezősködnél? Hátha mégis sikerül kideríteni valamit.
Sarox:Te tudod. Ahogy szeretnéd.
(Sarox megcsókolja Melanie-t; pár pillanat múlva Melanie felveszi táskáját a szék mellöl a földről és feláll)
Melanie:Viszont...
(Hirtelen gyámoltalanul megáll a konyha közepén majd az asztalra helyezett könyvre pillant)
Sarox:Igen?
Melanie:Kölcsönkérhetném az árnyak könyvét tőled egy kicsit?
Sarox:Mire kell?
Melanie:Csak át akarom lapozni. Hátha találok benne valamit ami segíthet a lányoknak.
Sarox:Azért Valeria-val vigyázz.
Melanie:Ne aggódj. Kézben tartom a dolgokat.
Sarox:Tudom.
(Sarox átnyújtja a könyvet Melanie-nak aki még egyszer megcsókolja Sarox-ot majd elhagyja a helyiséget)
...
Valeria:Áááááááááááááááááááááááááá!
(Valeria hatalmas kiáltással repül keresztül a padlásszobán, nekirepül egy magas szekrénynek amiről azonnal le is pattan és a földön érkezik néhány könyvvel együtt, amelyek ráesnek)
(Tamika és Yvette a szoba közepén állnak; Valeria kicsivel távolabb, mögéjük fekszik a földön; néhány lépéssel előttük Anastha áll, emberi alakban s teljes életnagyságban. vékony, formás alakját vörös földig érő selyem takarja; haja válláig ér, vakító vörös. Arca rezzenés- és érzéktelen.)
(Tamika kitárja karját majd szélvihart kavar, de Anastha meg sem rezzen; aztán Anastha tárja ki mindkét karját s Tamika is repül egyet egyenesen Valeria-ra esve)
(Anastha kígyószemei most Yvette-re irányulnak aki hirtelen marokra tárja tenyerét majd egy tűzgolyót formáz benne s egyenesen a démonnő felé küldi; azonban Anastha elkapja akár egy labdát a kidobó játékban majd kezével összemorzsolja mire a tűzlabda füstölögve kialszik. Anastha elmosolyodik majd ugyanúgy marokra tárja tenyerét, s egy Yvette tűzgolyójához hasonló labdát idéz meg tenyerében, de ez sokkal fényesebb, lángolóbb és vagy négyszer akkora, mint Yvetté. Anastha már készen áll arra, hogy elhajítsa s porrá égesse Yvettet mire hirtelen Melanie lép be az ajtón, meglátja Anastha-t, az egymás hegyén-hátán nyögő Tamika-t és Valeria-t majd pedig reflexszerűen odarohan Anastha-hoz, s teljes lendületből valamint erőből hátbarúgja őt. Anastha tűzgolyója a semmibe tűnik el amikor hirtelen előreesik, egyenesen rá a szoba közepén fekvő kis, alacsony kör alakú asztalra, amiről ledönt mindent, legurul a földre majd pedig gyorsan megfordul s Melanie-ra néz aki felvonja szemöldökét. Melanie gyorsan a levegőbe helyezi mindkét kezét majd megpróbálja kiszárítani Anastha-t aki a kígyószemeivel hirtelen foltokban eltűnik a helyiségből)
(Melanie leengedi a kezeit; Yvette remegve áll a szoba másik oldalában; Tamika és Valeria pedig fejüket és egyéb végtagjaikat fájlalját, dörzsölik miközben felkelnek a földről)
Valeria:Áú!
Tamika:Hát ez szép volt Melanie!
Yvette:Megmentetted az életem!
(Yvette odarohan Melanie-hoz és megöleli őt)
Yvette:Merre jártál?
Tamika:Pont időben.
Melanie:Szívesen. Remélem nem baj, hogy itt vagyok.
Tamika:Hülyéskedsz?!
Yvette:Rád van szükségünk. Nem igaz, Valeria?
(Valeria ölébe fonja kezeit, belefúj egyet a levegőbe majd oldalranéz, de egy szót sem szól)
Melanie:Neked is szia, Valeria.
Tamika:Már attól féltünk, hogy soha nem jelensz meg.
Melanie:Igazából meggondoltam magam. Először is.. ahogy az imént is láttam, van mit munkálkodnunk.. aztán meg nekem is lesz mit elintéznem, de ez nem várat magára, a másik dolog meg igen, aztán meg..
(Mindeközben Yvette és Tamika összezavarodva figyelik a hebegő-habogó Melanie-t)
Melanie:..aztán meg lesz utána valami ami titeket is érinteni fog, de legfőképp engem is, meg aztán hoztam is nektek valamit és..
(Yvette rákiált)
Yvette:Állj! STOP! Most mi van?
(Melanie előhúz egy kis könyvet a farzsebéből majd Yvette-hez dobja aki elkapja azt)
Melanie:Egy árnyékok könyve rendel.
(Tamika és Yvette arca felvirul mire Valeria is odalép melléjük és némán, ajkába harapva szemeivel a könyvet vizsgálja)
Tamika:Te jó ég! Honnan van?
Melanie:Sarox nagymamájáé! Én mondtam, hogy Sarox csak jót akar.
Yvette:Végre! Ez talán segíthet.
Tamika:A legutóbbi amink volt amúgyis elpusztult Yvette miatt.
Yvette:Hé! Akkor épp elraboltak, nem emlékszel?! Az nem is én voltam!
Melanie:Mi történt itt az imént?
Tamika:Valeria megpróbálta lebilincselni Anastha-t szó szerint.. de nem sikerült neki.
(Valeria felkapja fejét majd hátrasétál és elkezdi visszapakolgatni a lehullott könyveket a padlóról a polcokra)
(Csak úgy szól Melanie-hoz hogy háttal áll neki)
Valeira:Egyáltalán nem mozdult meg. A gyökerek, amelyekkel le akartam szögezni őt nem engedelmeskedtek.
Tamika:Aztán én akartam elrepíteni, de meg sem mozdult.
Yvette:Az én tűzgömbömet is teljesen kivédte.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Erősebb, mint gondolnánk?
(Eközben Yvette lapozni kedi a könyvet)
Yvette:Hátha van benne valami róla.
Melanie:Már néztem. Nincs benne semmi, ami róla szólna. Sőt, mi több! Anastha nem is létezik. Legalábbis a mi időnkben nem.
(Hirtelen Valeria is megfordul s elképedve reagál)
Valeria:Hogy micsoda?!
Tamika:Hogy érted, hogy nem létezik?
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Tamika:Ezt nem értem.
Melanie:Sarox szerint - meg persze szerintem is - Anastha a jövőből jöhetett és valószínűleg onnan idézi meg a démonjait is, amelyekkel ezelőtt még soha nem találkoztunk. Az ereje hatalmas és még ki tudja, hogy mire nem képes.
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet.
Valeria:Tudod, hogy ha egyesítjük a négy elem erejét annyira kimeríthetjük azt, hogy akár el is veszíthetjük az erőinket.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Elveszi az erőinket, ha egyesítjük mind a négyet?
Tamika:Több, mint valószínű. Azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
Melanie:És utána már nem is lehet visszaszerezni?
Tamika:Nem, mert teljesen elvész. Kimerül.. úgymond megsemmisül azzal együtt amit elpusztítunk. Valamit valamiért.
Yvette:Viszont, ha ez továbbra is így megy, hogy nem tudjuk elpusztítani Anastha-t akkor tényleg jó szolgálatot tesz ez a könyv ugyanis benne van, hogy hogy kell egyesíteni az erőinket a gonosz ellen.. és ha - ismétlem - ez tényleg így megy tovább.. hogy nem tudjuk megölni Anastha-t.. végül csapdát kell majd állítanunk..
(Tamika határozottan közbevág)
Tamika:.. egyesítenünk kell az erőinket, megölni Anastha-t és pápá boszorkány lét.
Valeria:Na-na! Azért azt tényleg csak a legvégső esetben engedhetjük meg magunknak.
(Melanie megrázza magát, kezeit ölébe helyezi)
Melanie:Miért? Ti soha nem gondoltatok bele milyen lenne a normális élet? Normálisan élni.. meg izé, ilyesmi.
Tamika:A normális csak egy opció a mosógépen. Én nem akarok normális lenni, az olyan unalmas.
Yvette:Azt hiszem, ha normális lennék akkor nem találkozhattam volna veletek, lányok.
(Tamika elmosolyodik, mire a levegő egy kissé kellemesebbé válik körülöttük)
Tamika:Ja, mert hasonló vonz hasonlót: ergo mindannyian dilisek vagyunk.
(Melanie elneveti magát, de hogy ezt rejtse lehajtja a fejét és cipője orrával kezd el olyan mozgást végezni, mint aki lyukat akar fúrni a padlóba vagy épp eltapos egy égő cigicsikket)
Yvette:Szóval akkor most mi lesz?
Melanie:Voltunk már ennél húzósabb helyzetben is, nem?
Valeria:Ha Anastha meg tudna ölni, már megtette volna.
Tamika:Szerintem nem azért nem öl meg, mert nem tudja megtenni, hanem vár valamire.
Yvette:Valami nem stimmel. Anastha ereje hatalmas.. és mégsem ölt meg még eddig.
Melanie:Vajon mit tervezgethet titokban?
Yvette:Jaj istenem!
(Yvette hirtelen a homlokára csap majd térderogyik a padláson mire a lányok mindannyian odagyűlnek hozzá)
Melanie:Mi az?
Tamika:Mi a baj Yvette?
Valeria:Rosszul érzed magad?
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Nem.. csak megszédültem.. nem is kicsit. Húha.
Tamika:Segítsünk felállni?
Yvette:Igen, kösz.
(Yvette feltápászkodik a lányok segítségével)
Melanie:Jobb már?
Yvette:Valamivel. Alig ettem ma valamit, biztos amiatt lehet.
Valeria:Biztosan.
Yvette:Jobb lesz, ha hazamegyek és bekapok valamit.
Melanie:Nekem is mennem kell.
Tamika:Én maradok Valeria-val.
Valeria:Segíthetsz összetakarítani.
Tamika:Kösz.
Yvette:Akkor megyünk?
(Yvette kissé homályos tekintettel pillant Melanie-ra)
Melanie:Aha.
Yvette:Akkor majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.
Melanie:Sziasztok.
Tamika:Csáó.
Valeria:Heló.
...
(Néhány órával később Yvette a konyhában ül miközben egy tál spagettit eszik az asztalnál mikor hirtelen megcsörren a telefon. Yvette feláll majd odasétál a konyhapulthoz, s felveszi a vezetékes telefon kagylóját)
Yvette:Haló?
(Yvette ledöbben amikor a vonal végén egy nagyon ismerős hang üdvözli őt)
Yvette:Madeline?
...
(Pár óra elteltével Yvette az egyik szupermarket előtt ácsorog miközben telefonján követi az eltelt perceket; aztán a háta mögül megszólal egy hang)
Madeline:Yvette!
(Yvette végigméri egy pillanatig Madeline-t és úgy érzi, mintha az idő megállt volna régi barátnőjén. Ugyanaz a vállig érő sötétlila haj, fültágító, piercing a szájban, bakancs és csőnadrág. Madeline semmit nem változott. Madeline odarohan Yvette-hez és szorosan átöleli; Yvette csak szolídan viszonozza azt)
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
(Yvette elmosolyodik)
Madeline:Apámmal megnéztük a régi házunkat.
Yvette:Ja, a keresztanyám mesélte, hogy megvették tőletek aztán mégsem tudtam megmaradni ott.
Madeline:Ja-ja. Úgy volt.
(Yvette szemei kikerekednek mikor újra végignéz Madeline-en)
Yvette:El sem hiszem, hogy itt vagy. Visszaköltöztök?
Madeline:Nem. Csak pár napig maradok. A mobilszámodon nem értelek el úgyhogy megpróbáltam az otthonitokat és sikerült.
Yvette:Igen. Azóta már új telóm van.
Madeline:Nem ülünk be valahova teázni egyet?
Yvette:Teázni?
(Madeline szélesen vigyorog, mint egy angyal)
Madeline:Persze! JAJ ISTENEM YVETTE KÖNYÖRGÖK SEGÍTS!
(Yvette hirtelen odakap a sikoltozó, önkívületi állapotban lévő Madeline-hez, ami végül aztán csak egy fél másodpercig tart)
Yvette:Jézusom! Madeline mi a baj?!
Madeline:Ő.. úgy értem, hogy Yvette segíts, mert esküszöm, hogy felrobbanok az itteni közlekedésrendszertől. Gyűlölöm a dugókat. Mikor apámmal jöttünk azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, olyan sokat kellett rostokolni a főúton.
(Yvette elkerekedett szájjal nyög egyet ami végül egy szóvá formálódik)
Yvette:Aha.
(Madeline karon fogja Yvette-t)
Madeline:Gyere menjünk! Igyunk meg valamit.
Yvette:Jó. Rendben.
(Yvette és Madeline elsétálnak)
...
----

17.rész - Illúzió

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
-----
(Tamika és Valeria a kihalt utcákon sétálnak. Valeria feldúlt miközben Tamika értetlenül lépked mellette de mégis úgy érzi mintha futnia kellene utána)
Tamika:És most hova megyünk egyáltalán?
Valeria:Nem tudom és nem is érdekel, de ha megtalálom Melanie-t és esküszöm megölöm.
Tamika:Őrület. Egy este sem lehet nyugodtan az ember.
Valeria:Mégis hogy képzeli ezt?!
Tamika:Micsodát? Hogy éli a saját életét?
Valeria:Hogy bajba sodor mindannyiónkat! Hogy soha nincs ott amikor kellene!
Tamika:Yvette sincs itt.
Valeria:Az más!
Tamika:Mert?
Valeria:Mert ő nem Saroxal van, azért.
Tamika:Mi a baj vele?
Valeria:Mi van, már te is az ő oldalukon állsz?!
Tamika:Én nem állok senki oldalán; én csak azt kérdezem, hogy miért vagy ennyire rászállva Sarox-ra! Eddig sem csinált semmi kivetnivalót.
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
Valeria:Milyen hülyeségeket nem hordasz itt össze!
Tamika:De! Te igenis féltékeny vagy! Te titkon belezúgtál Sarox-ba és nem is az a bajod, hogy Sarox szabadon csatangol, hanem az a bajod, hogy Melanie-val teszi azt és nem veled; és persze az, hogy ők ketten tök boldogok.
Valeria:Marhaság!
Tamika:De!
(Valeria lelép a járdáról majd átvág az úttesten mire Tamika utánarohan s megállítja őt az út szélén elkapva)
Tamika:Állj már meg hallod!
Valeria:Nem állok meg és ha nem fejezed be akkor veled is összeveszek!
Tamika:Te határozottan féltékeny vagy.
Valeria:Jó. És akkor mi van ha igen?!
Tamika:Hát...
(Egy pillanatig kínos csend telepedik mindannyiójukra. Az utcát és a mögöttük elhelyezkedő hatalmas parkot gyanús csend öleli körül)
Tamika:Sarox és Melanie együtt vannak. Szeretik egymást. Nem lehetsz olyan, mint egy fúria csak azért, mert féltékeny vagy.
(Valeria elkapja a fejét majd elindul mintha mit sem hallott volna)
Tamika:Nem is tudtam, hogy belezúgtál Sarox-ba.
Valeria:Azért, mert nem zúgtam bele! Nem akarok erről többet beszélni és légyszíves..
-Ááá! Hagyj békén! Menj el! Hagyd már abba! Ááá!
Valeria:Ez meg..?!
Tamika:Sikítás. A parkból jön.
(Valeria és Tamika a vékony, kislánysikításra azonnal megkeresik a park kövekkel kirakott bejáratát majd berohannak s keresgélni kezdik a hang forrását)
Tamika:Haló?!
Valeria:Van itt valaki?!
(A sötétben egyszercsak megjelenik az egyik pad alatt egy hálóingben kuporgó, vacogó szőke törékeny kislány. Ajkai kékesek s közben lábait és egyetlen plüssmackóját szorongatja magához, hogy melegedjen. Tamika és Valeria azonnal észreveszik - miközben Valeria már megérzéseket is kapott a kislánnyal kapcsolatban a park ,,zöld őreitől", a növényektől; a lányok odarohannak az apró testhez majd behajolnak a pad alá)
Valeria:Hé! Jól vagy?!
Tamika:Mit keresel itt ilyen későn, ilyen hidegben?
-Nem hagy békén!
Valeria:Ki nem hagy békén?
Tamika:A szüleid tudják, hogy itt vagy?
-Hát ő! Nem hagy békén! Ott!
(A kislány mutogatni kezd de a csajok nem látnak semmit sem. Valeria hátranéz az egyik bokorra amin végigsuhan a rideg szellő s megrázza azt, de azon kívül nem lát semmit. Megpróbálja kézenfogni a kislányt mire észreveszi, hogy bőre teljesen hideg)
Valeria:Gyere ki a pad alól! Hazaviszünk!
(A kislány ki akarja szabadítani kis kezeit Valeria szorításából)
-Nem akarok hazamenni! Oda is utánam jön! Nem hagy békén!
Tamika:De kicsoda?
Valeria:Hogy hívnak?
-Debora.
Valeria:Debora haza kell vinnünk téged. Már biztos átfáztál.
Debora:De ott sem hagy majd békén! Nem akarok hazamenni.
Tamika:Ki nem hagy békén?
Debora:Daniel!
Valeria:Ki az a Daniel?
Debora:Aki nem hagy békén!
Valeria:Gyere! Akkor addig elviszünk hozzánk. Tudod anyukád telefonszámát?
(Debora alsó ajkába harap miközben Valeria és Tamika kezei segítségével kimászik a pad alól)
Debora:Ühü.
Tamika:Hány éves vagy?
Debora:Kilenc és egy negyed. Nemsokára már tíz.
Tamika:De cuki.
Valeria:Gyere!
(Valeria ölébe kapja a kislányt majd mindhárman gyors léptekben elhagyják a parkot)
...
(Egy félórával később Valeria már a konyhában áll miközben anyja fehér pólóban és fekete farmernadrágban ül az asztalnál; mélyen Valeria szemébe néz majd leveszi szemüvegét, belekócol hajába s kissé rémülten szól lányához)
Nia:Ki ez a kislány?
Valeria:A parkban találtuk. Valószínűleg elveszett.
Nia:Mit kóboroltok ilyen későn ti a parkban?
Valeria:Nem a parkban kóboroltunk csak épp a könyvtárból jöttünk haza és a park mellett haladtunk el mikor meghallottuk a sikítását.
Nia:Ó, szegényem. Biztosan nagyon meg lehetett ijedve.
Valeria:Valószínűleg eltévedt és végül bemenekült a parkba, bebújt az egyik pad alá.
Nia:Istenkém.
Valeria:Azt mondja tudja a szülei telefonszámát, de nem akar hazamenni.
Nia:Miért nem?
Valeria:Fogalmam sincs; lehet, hogy veszekedtek a szülei és azért rohant el.
Nia:Szegénykém.
(Hangos sípolás szakítja félbe a beszélgetést mire Nia feláll az asztaltól majd odalép a főzőlaphoz leveszi a sípoló teáskannát a pultról, elővesz egy bögrét a szekrényből, teletölti forró teával aztán elhalad Valeria mellett, aki követi anyját egyenesen át a nappaliba ahol már a hosszú, szőke hajú, fehér bőrű kislány didereg a kanapén egy bundás plédbe tekerve. Nia leteszi a kanapé előtt álló kisasztalra a bögrét)
Nia:Epres tea. Forró úgyhogy nem adom a kezedbe. Majd ebből igyál egy kicsit később.
Debora:Köszönöm szépen.
(Valeria leül a kislány mellé miközben Nia a kisasztal sarkára teszi le sejhaját óvatosan)
Nia:Fázol még?
Debora:Nem most már nem annyira.
Nia:Mióta voltál kint a parkban?
Debora:Csak nemrég óta.
Nia:És miért futottál el otthonról?
Debora:Semmiért.
Nia:A semmi miatt csak úgy nem futunk el. Biztosan megijedhettél valami miatt. Vagy valaki miatt.
(Debora elpirul, de nem szól egy szót sem)
(Nia nagy levegőt vesz)
Nia:Igaz, hogy tudod a szüleid telefonszámát?
Debora:Tudom. Anyu megtaníttatta velem, ha bármi baj történne.
Nia:Szükségem lenne rá, hogy értesítsem anyukád, hogy minden rendben van veled. Biztosan már halálra aggódja magát miattad.
Debora:Jó.
Nia:Felmegyek a telefonomért.
Valeria:Jó, én itt leszek.
(Nia kisétál a nappaliból mire Valeria közelebb húzódik a kislányhoz, de mielőtt még elkezdené kifaggatni őt, megelőzik)
Debora:Most is itt van.
Valeria:Kicsoda?
Debora:Hát ő.
(Valeria értetlenül pásztázza körbe a kislámpáktól narancsszínben úszó nappalit, de nem lát semmit)
Valeria:Én nem látok senkit.
(Debora újra elpirul)
Debora:Persze, mert senki nem látja. Rajtam kívül.
Valeria:Daniel-ről beszélsz?
Debora:Igen.
Valeria:Ki ő?
Debora:Nem tudom. Csak most költöztünk be az új házunkba anyuval és egyszercsak megjelent a szobámban. Mindig játszani akar velem. Az elején még vicces volt, de aztán elkezdett olyan dolgokat csinálni ami miatt anyu mindig engem szidott meg. Aztán már nem játszok vele és most nem hagy békén.
(Valeria szemöldökei felugranak egy pillanatig)
Valeria:Ez a Daniel egy...?
Debora:Nem tudom. Csak azt tudom, hogy rajtam kívül nem látja senki. Most is ott van. Ott áll az ajtóban és minket figyel.
(Valeria újra odanéz az ajtóba, amelyen nemrég anyja sétált ki, de nem lát semmit)
Valeria:Tényleg nem látok senkit.
Debora:Mondom.
(Valeria a kislány bebugyolált lábaira teszi egyik kezét majd közelebbhajol hozzá)
Valeria:Ígérem, hogy segítek neked, hogy ez a Daniel ne keverjen téged több bajba, rendben?
Debora:Hogyan?
Nia:Itt vagyok!
(Nia szakítja félbe a beszélgetést egy telefonnal a kezében amikor újra belép a nappaliba. A következő pillanatban hirtelen megáll majd körülnéz)
Nia:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Nia:Hirtelen olyan hideg lett itt. Borsódzik a hátam. Pedig megy a fűtés.
(Nia körülnéz a szobában)
Nia:Őrület.
(Nia visszaül helyére majd odanyújtja a kislánynak saját mobilját)
...
Yvette:Szóval?
Met:Mi szóval?
(Yvette és Met egy emberekkel tömött bárban ül egy privát asztalnál; kellemes popzene tölti meg a helyet ahol csinos, fiatal felszólgáló lányok cipelnek különböző italokat és ételeket)
Yvette:Azt mondtad, hogy mindent elmondasz magadról. Hogy ki vagy, mi vagy és hogy mit keresel itt. Hogy nem vagy-e valami sátáni szekta tagja és így tovább..
Met:Áhá. Szóval akkor azért hoztál ide, mert féltél hogy ha privátban beszélünk valami eldugott helyen, akkor még a végén megtámadlak, mi?
Yvette:Én őszinte voltam. Most te jösz. Ki vagy te?
Met:Egy wicca koven tagja vagyok. Mielőtt még megkérdeznéd a kovenem csak a fehér mágiában jártas.
Yvette:Azt ajánlom is, mert ha nem annak megérzed a kárát.
(Met elmosolyodik)
Met:Tüzes vagy.
Yvette:Ha tudnád mennyire.
(Yvette belekortyol italába majd mindkettejük csillogó szeme találkozik egy pillanatra)
Yvette:Milyen erőd van?
Met:Hogy?
Yvette:Azt kérdeztem milyen erőd van?
Tamika:Yvette most azonnal jönnöd kell!
Yvette:Jesszusom!
(Yvette felkiált, jobbra kapja fejét miközben ijedtében kicsit hátrahőköl az asztaltól; Met szemei kikerekednek egy pillanatra. Tamika átlátszó teste eközben Yvette mellett lebeg persze Yvette csak a hangját hallja)
Tamika:Valeria és én bajban vagyunk. Gyere ki a mosdóba, ott várlak.
Met:Valami baj van?
Yvette:Neem, dehogy.
(Yvette hebeg-habog, tetőtől talpig elpirulva)
Yvette:Neem, tényleg.. csak elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben és ki kell most mennem. Bocsáss meg.
(Yvette feláll majd elrohan az asztaltól mire Met értetlenül követi a lányt szemeivel addig amíg el nem veszik sziluettje a bár végében lévő ajtó mögé belépve)
...
Sarox:Te meg mit csinálsz?
Melanie:Csak olvasok.
(Sarox egy tálcányi szendviccsel lép be szobájába ahol Melanie ül ágya szélén egy régi könyvet lapozgatva. Sarox besétál, leteszi a tálcát az éjjeli szekrényre majd leül Melanie mellé)
Melanie:Néha amikor éjjel az ágyamban fekszem csak azon agyalok, hogy miért kell mindennek így lennie?
Sarox:Ezt hogy érted?
Melanie:Nem akarok így élni. Azt akarom, hogy vége legyen.
Sarox:Nem értelek.
Melanie:Azt akarom, hogy vége legyen Sarox! Én nem akarok már semmilyen erőt. Nem akarok harcolni, se semmi! Nem akarom ezt! Azt akarom, hogy vége legyen és ezt még százszor el fogom neked mondani.
Sarox:Ennyire rosszul esik, hogy összevesztél a lányokkal?
Melanie:Nem. Illetve igen, de nem.. nem azért mondom ezeket, mert megbántott ami történt köztem és Valeria között. Én csak a normális élet után vágyom. Ahol nem kell minden percben a hátam mögé néznem és félnem.
(Sarox szorosan magához húzza Melanie-t és átkarolja őt mire a lány a férfi vállára dönti a fejét)
Melanie:Én már azt sem tudom, hogy mi a valóság és mi nem az. Mintha minden csak illúzió lenne.
(Sarox Melanie fejét kezdi el simogatni majd csókot nyom rá)
Sarox:Ne aggódj! Minden rendben lesz! Ígérem.
....
(Yvette és Tamika megjelenik Valeria padlásán)
Yvette:Mi a baj? Tamika azt mondta valami szellemgyerekkel van dolgunk.
(Valeria pizsamaingben hadonászik kezeivel a levegőben mintha el akarna hessegetni egy nemlétező darázst)
Valeria:Épp aludni készültem, de egyszerűen nem hagy békén!
Yvette:Le vagyok maradva!
Tamika:Mi történt a kislánnyal?
Yvette:Milyen kislánnyal?!
Valeria:Az anyukája eljött érte és hazavitte.
Tamika:Minden rendben ment?
Valeria:Persze, csak most nincs rendben semmi sem.
(Hirtelen egy sornyi könyv lecsúszik a polcról egyenesen nagyot huppanva a földre)
Valeria:Hé! Hagyd már abba!
Tamika:Na ezért nem akarok én gyerekeket. Csak takarítani kell utánuk!
Valeria:Hát ilyen gyerekeket én se!
Yvette:Na jó! Én nem értek semmit! Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt?
Valeria:Egy kislány új házba költözött ami szellemjárta volt, egy már halott kissrác nem hagyta békén és elrohant otthonról ijedtében.
Tamika:Mi megtaláltuk őt a parkban.
Valeria:Én hazahoztam aztán felhívta anyu az anyját - kiderült, hogy csak anyja van - és az eljött érte és hazavitte.
Tamika:Viszont a srácszellem itt maradt a házban.
Yvette:Ez nagyszerű! És hogy tüntessük el?
Yvette:Áú!
(Yvette a vádlijához kap amikor hatalmas csípést érez)
Tamika:Szerintem ő nem szeretné ha eltüntetnénk.
Yvette:Hol van Melanie? Ne hívjuk őt is?
(Tamika és Valeria egymásra néznek)
Tamika:Mm.. te még nem tudod.
Yvette:Micsodát?! Van még más is?!
Tamika:Bőven. De majd később.
Yvette:Hogy lehet az, hogy mi nem látjuk?!
Tamika:A szellemek csak annak mutatkoznak meg akinek akarnak. Ha azt akarná, hogy mi lássuk akkor láttatná magát. Ez ilyen egyszerű.
Valeria:Őrület. Szerintem jobb lenne, ha elővennénk néhány fehér gyertyát, alkotnánk egy kört, ellazulnánk és segítenénk megnyitni az átjárót a fénybe, hogy továbbléphessen.
Tamika:De még azt sem tudjuk, hogy miért van itt.
Valeria:Majd elárulja. Először a gyertyák, a meditáció, a spirituális elmélyülés, a kör aztán minden jön magától.
Yvette:Biztos hogy menni fog? Még soha nem küldtünk át lelket a másik oldalra.
Valeria:Menni fog. Csak bízz benne.
(A lányok szétszóródnak a szobában, Tamika gyertyákat keres míg Yvette egy kört rajzol a szoba közepére krétával, Valeria behúzza a függönyöket)
Tamika:Egyébként hogy alakult a randevúd azzal a sráccal?
Valeria:Milyen sráccal?! Te randiztál miközben mi szenvedtünk?!
Yvette:Jólvan na!
...
(Néhány perccel később a lányok már egy kört alkotnak miközben törökülésben, egymás kezét fogva, szemüket lehunyva néhány fehér gyertya segítségével megpróbálják felvenni a kapcsolatot az ittragadt lélekkel)
Valeria:Daniel gyere ide. Nem fogunk bántani.
Tamika:A szüleit akarja.
Valeria:Honnét tudod?
Tamika:Nem tudom. Egyszerűen csak bevillant a fejembe.
Valeria:Csak relaxáljatok. A szülei biztosan már beléptek a fénybe.
Yvette:Akkor léptessük be őt is a fénybe.
Valeria:Egyedül érzi magát. A szüleit akarja, velük akar játszani.
Tamika:Olyan egyedül vagyok. A szüleimet akarom.
Yvette:Tamika ne engedd őt az aurádba!
Valeria:Most! Képzeljétek el ahogy egy vakító, fényes, sárga színű fény megtölti az egész szobát. Az akaratotokkal, az elmétekkel, lássátok ahogy a fény bekúszik az ajtó alatt és megtölti a szobát, teljesen elnyeli a fény a szobát.
Yvette:Látom Daniel-t. Fél belépni.
Valeria:Csináljátok tovább. A fény töltse meg az egész szobát. Árasszon el mindent.
Tamika:Ez gyönyörű.
(Yvette arcára megmagyarázhatatlan mosoly ül ki)
Yvette:Ott vannak a szülei. Kitárják a kezüket.
Valeria:Most mégis besétál.
(Néhány pillanattal később a lányok megkönnyebbülten nyitják ki szemüket miközben Tamikáéból egy könnycsepp szökik ki s gördül végig arcán mire azonnal odakap kezével, hogy letörölje)
Tamika:Hú. Ilyet sem csináltunk még.
Valeria:Épp itt volt az ideje.
(Yvette nagy levegőt vesz, majd körülnéz)
Yvette:Hm.. milyen nyugodt lett hirtelen minden.
Valeria:Valóban.
Yvette:Egyébként.. mi van Melanie-val?
(Valeria és Tamika újra elsavanyodnak amint egymásra néznek)
....
-----

16.rész - Kóbor macskák

(Három jelmezbe öltözött lány álldogál egy rácsos kapualjban egy hatalmas kertes ház előtt a sötét éjszakában. Kezükben kifaragott, világító töklámpások, s kis zsákok melyek cukorral vannak tele. A ház ura a sokadik csengetésre előtámolyog az épületből majd kitárja a rácsos kaput a lányok előtt. A sármos, harmincas éviben járó izmos és jóképű férfi fürdőköpenyben állva érdeklődik a lányok iránt)
Benett:No csak! Lányok! Minek köszönhetem ezt a látogatást?!
(A férfi porcikáról-porcikára végigméregeti a lányokat akik különböző szexi felszereléseket öltöttek magukra. Jelen pillanatban egy szexi nővérke, egy szexi rendőrlány és egy szexi boszorkány állt a férfi előtt. A jelmezek korántsem hatottak szelídnek vagy konzervatívnak. A hosszú, szőke hajú lányok kerek dekoltázsa a lehető leglátványosabban lett kiemelve hiányos öltözetük által. Alakuk és formás combjaik pedig úgyszintén. A nővérke válaszolt miközben egyik ujjával haját csavarta, s kacéran pillázott)
-Csokit vagy csalunk.
(Helyeselt a másik)
-Boldog Halloween-t.
Benett:De hisz még csak 30-a van kislányok.
(A selymes, erotikus, érett hang válaszolt)
-Nem számít. Mi magához jöttünk.
Benett:Heh!
(A férfi felnevetett, elnevette magát majd végigkócolt kezével kissé nedves haján aztán elharapta szája szélét és felvonta szemöldökét. Kacéran kérlelte a lányokat.)
Bennett:Mi lenne, ha mondjuk bejönnétek egy kicsit, hogy.. folytassuk amit elkezdtünk. Megkapjátok a csokitokat utána ígérem.
(A lányok egy pillanatra összenéznek majd biccentenek, s besétálnak a kapun. Néhány perc múlva már a nappaliban találják magukat amint körülveszik a férfit aki akcióra várván, szinte nyáladzó szájjal figyeli a lányokat akik egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzá majd letépik róla fürdőköpenyét mely alatt a férfi csak egy alsónadrágot visel. A lányok a következő pillanatban simogatni és csókolgatni kezdik a férift aztán a következő pillanatban az egyik lány a szó szoros értelmében beleharap a férfi nyakába aki felkiált, de megbénul a félelemtől. A másik lány a férfi csuklójába harap bele, s szívni kezdi a belőle ömlő vért. Egy pillanattal később a lányok hirtelen átváltoznak borzasztó teremtményekké. A férfi szemei kikerekednek, kapálózni kezd, a torkaszakadtából üvölt, de már mind hiába. A lányok kezei hatalmas mancsokká és karmokká válnak, fogaik pengeéles fogakká, szembogaraik ovális fekete szempárrá, s testük egésze kiszőrösödik. A szörnyetegek rávetik magukat a férfira, s szétcincálják azt)
-Nesze itt van!
(Másnap délelőtt Tamika, Yvette és Valeria már Yvette konyhájában ülnek az asztalnál. Az asztal tele késekkel, kanalakkal és faragni való tökökkel, meg persze tökbelsőséggel és egy csomó régi újságpapírral. Valeria mégegyszer odaszól Yvette-nek)
Valeria:Odadobtam a kanalat!
Yvette:Ja?! Köszi.
(Yvette tökbelsőséget kezd el kikaparni egy tökből az asztalon fekvő, újságpapíron heverő, szaftos belsőségkupacot bővítve)
Yvette:Áá! El sem hiszem, hogy végre őszi szünet.
(Valeria eközben alkoholos filctollal rajzol valamit az általa már tisztára pucolt, üres tökre, hogy aztán a fekete vonalak alapján kivághassa a megjelölt részeket egy késsel. Miközben precízen koncentrál rajzára, halkabban is és rendszertelenebbül válaszol)
Valeria:Ahha.. nekem mondod? Már ránk fért.
(Tamika ekkor még csak a tök tetején vág egy lyukat, hogy aztán leszedhesse annak fedőjét és végre belenyulhasson a tutiba.)
Tamika:És Met-tel mi van? Beszéltetek azóta?
Yvette:Egyáltalán nem, de nem lepődnék meg ha csak úgy felbukkanna a semmiből.
Valeria:Miért mondod ezt?
Yvette:Ne kérdezd. Csak van egy olyan érzésem.
Tamika:Kíváncsi vagyok, hogy mit rejtegethet a te kis barátod.
Yvette:Biztos vagyok benne, hogy semmi rosszat, ne aggódj.
Valeria:Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy mit rejtegethet Melanie.
Tamika:Miért? Mit rejteget Melanie?
Valeria:Hát ez az! Mostanában sehol sincs ott.
Yvette:Ugyan! Amikor a temetőben támadás volt, akkor is ott volt.
Valeria:Kivételesen! De ti nem vettétek észre?!
Tamika:Mit?!
Yvette:Micsodát?
Valeria:Hogy mostanában állandóan eltűnik. Mindig van valami amit el kell intéznie.. mindig van egy hely ahol sürgősen meg kell jelennie. Szerintem Tamika, neked kukkolnod kéne egy kicsit utána.
Tamika:Ki van csukva!
Valeria:Csak, hogy kiderítsük, hogy miért tűnik el folyton.
Yvette:Hát nem is tudom.. talán azért mert van saját élete is?!
Tamika:Megvan a maga élete a boszorkánykodáson kívül. Szerintem illik tiszteletben tartani azt is.
Valeria:Most is hol van?!
(A konyhára hirtelen a bejárati ajtó nyikorgó hangja hallatszik be amire mindenki abbahagyja addigi tevékenységét, s felkapja fejét)
Yvette:Ó. Biztos csak Anett néni az. Gyorsan visszaért a piacról ezek szerint.
(A következő pillanatban szürke kabátban egy ismerős arc lép be a konyhába)
Melanie:Na sziasztok! Itt vagyok, mi az a vészhelyzet?
Valeria:Hol voltál?
Melanie:Éltem az életem, miért?
Valeria:Rossz válasz.
(Melanie megrázza a fejét majd odalép az asztalhoz. Valeria elédob egy napilapot)
Valeria:Tessék! Nézd a legelső oldalt.
(Melanie felveszi a lapot az asztalról majd átböngészi azt)
Melanie:Mit kell ezen nézni?
Valeria:Ott van oldalt.
Melanie:Ez mi?
Valeria:Olvasd fel hangosan.
Melanie:Ez a szörnygyilkosságos izé az?
Valeria:Az.
Tamika:Nagyon brutális.
Yvette:Újabb munka ma estére, ahogy elnézem.
Melanie:Tegnap este brutálisan meggyilkoltak egy helyi férfit a saját házában.
Valeria:Aha! Nézd lejebb, most jön a durvább része.
Tamika:A pasit darabokra szaggatták.
Yvette:Szó szerint.
Tamika:Ez nem normális dolog.
Valeria:Nyílvánvalóan gyökerekkel.
Melanie:Hogy?!
Tamika:Ö, Valeria-nak van egy olyan elképzelése, hogy valaki a föld erejével szedte szét a faszit.
Melanie:Miért támadna valaki föld erővel?
Yvette:Ja, neked még nem is mondtuk el.
Melanie:Mit nem mondtatok el? Lemaradtam valamiről?
Valeria:Hát persze, hogy le! Hisz sose vagy itt!
Tamika:A lényeg, hogy egy őrzőboszorkány erőket gyűjtöget úgy, hogy más őrzőboszorkányokat öl meg és veszi el az erejüket.
Yvette:Hogy aztán a négy elem erejét önmagában egyesítse és legyőzhetetlenné váljon.
Melanie:Ez érdekesen hangzik.
Valeria:Hogy érted azt, hogy érdekesen hangzik?
Melanie:Hát úgy, hogy azt mondtad valaki. Nem hiszem, hogy egyedül dolgozik.
Valeria:Pedig úgy néz ki.
Melanie:Lehet, hogy ez az Anastha az akit keresünk.
Valeria:Anastha legutóbb egy démont küldött, emlékszel?
Melanie:Honnét tudod, hogy ő küldte őt?
Yvette:Mert az a hapsi tudta Anastha nevét. Szóval ez nem Anastha.
Tamika:Csak az a gáz, hogy így egyszerre három emberre kell összpontosítanunk. Van egy szörnygyilkosunk, egy Anastha-nk meg egy démoni őrzőboszorkányunk.
Valeria:Kivéve ha a gyilkos ugyanaz aki megölte azt a férfit is tegnap este és megszerezte a föld erejét.
Tamika:Akkor már rég itt flangálna valamerre, mert meglenne mind a négy ereje és aktiválta volna őket.
Valeria:Kivéve, ha nincs a birtokában egy árnyékok könyve.
Melanie:Miért kell az árnyak könyve?
Valeria:Mert abban van egy varázslat ami aktiválja az összes erőt egy emberben így csak azután válhat legyőzhetetlenné. Jó lenne ha nyitva tartanád te is a szemed.
Melanie:Én mindig nyitva tartom a szemem.
Valeria:Helyes.
Tamika:Akkor? Hol nyomozzunk először?
Valeria:Szerintem az lenne a legmegfelelőbb, ha Tamika odaportálna minket a férfi lakására.
Yvette:De a rendőrök lezárták a terepet.
Valeria:Persze, de valószínűleg már megvolt a helyszínelés szóval tiszta a territórium. Csak oda kell, hogy vigyél minkét a szél erejével aztán körülnézünk és hátha találunk valami nyomot amin elindulhatunk.
Yvette:Most jut eszembe: lehet, hogy Anastha egy újabb démont küldött?
Valeria:Kiderül. Menjünk.
Yvette:Á-á!
Valeria:Mi az?
Yvette:Valakinek itt össze is kell takarítania!
Valeria:Igazad van! Akkor te maradsz, mi megyünk!
(Valeria megfogja Tamika és Melanie kezét majd mindhárman eltűnnek miközben Yvette dühösen felkiált)
Yvette:Hé! Ez nem ér!
...
Valeria:Gyorsan nézzünk körül aztán spuri.
(Melanie, Tamika és Valeria a következő percekben már egy vérrel borított nappaliban császkált nyomok után kutatva. A bútorok elmozdítva, a falakon és a tárgyakon a rájuk száradt vér, s vérpacák)
Valeria:Na?! Valami?!
Tamika:Nálam semmi.
(Melanie a nappali ajtajában áll mikor nagy levegőt vesz, a lányok felé fordul majd felszólal)
Melanie:Valami fontosat kell, hogy mondjak nektek.
(Tamika és Valeria hirtelen felkapják fejüket, megállnak a keresésben majd kérdően s meglepetten néznek Melanie-ra aki a magabiztosból hirtelen átmegy lehangoltba)
Valeria:Mit?
(Melanie ekkor Valeria szemeinek kereszttűzében égve pillantgat ide-oda majd kissé halkabban válaszol)
Melanie:Ott..
(Melanie az ajtófélfára mutat)
Melanie:Karmolások nyomai.
(Valeria és Tamika odaszökellnek a falhoz, hogy megvizsgálják a mély és vastag karmolásokat amelyek belevésődtek az ajtófélfába)
Valeria:Valóban.
Tamika:Karmolás?
Valeria:Akkor az újság tényleg nem hazudott. Ez az izé ami megtámadta a mukit valóban egy izé volt.
Melanie:Démon?
Tamika:Ki tudja.
Valeria:Van egy olyan érzésem, hogy akármi is volt ez, újra támadni fog.
(A nappaliban, az ablakban álló futónövények, s fikuszok hirtelen megremegnek majd Valeria válla fölött gyengéd szellő kúszik át mire ő hirtelen kiegyenesedik, s mindenkit csendre int)
Valeria:Cs-css!
Tamika:Mi a baj?
Valeria:A növények?
(Tamika nevetve hátra néz az ablaknál álló virágokra)
Tamika:A fikusz?!
Valeria:Cs-css!
Valeria:Hárman voltak. Szőke lányok..
Tamika:Azok a huncut, szőke lányok!
Valeria:. aztán átváltoztak.. szörnyekké. Ilyen macskaszerű szörnyetegekké. Valami ilyesmi.
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
Valeria:Én sem.
Tamika:Most jól jönne egy árnyak könyve.
(Valeria mégegyszer sejtelmesen körülnéz a helyiségben)
Valeria:Szerintem menjünk.
Tamika:Igen, Yvette-nek is jobb lesz ezt elmondani.
Valeria:Fel kell készülnünk..
....
(Kevéssel később Melanie lép be kissé félénken Sarox szobájába aki az ágyon ülve lapozza mamája nemrég fellelt varázskönyvét)
Melanie:Szia.
(Sarox felpillant a könyvből majd rácsapja azt párnájára, feláll s Melanie-hoz lép)
Sarox:Mi a baj? Amikor hívtál azt mondtad, hogy szükséged van rám.
Melanie:Mert így is volt. És most is így van.
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:Valami történt.
Sarox:Micsoda?
(Sarox kézenfogja a lányt s együtt leülnek ágya szélére)
Sarox:Mi a baj?
Melanie:Ma el akartam mondani a lányoknak, hogy együtt vagyunk, de nem sikerült. Meg persze van egy másik probléma is.
Sarox:A macskaszörnyek?
(Melanie hátrahőköl és meglepetten reagál)
Melanie:Te erről meg honnét tudsz?
(Sarox halkabban, bizalmasabban folytatja miközben közelebb húzódik Melanie-hoz és mélyen a szemébe néz)
Sarox:Figyelj. Ezek az izék akik megölték azt a férfit tegnap este..
Melanie:Igen?
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
Sarox:Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Gondoltam hátha valami mítikus démoni lényektől származhatnak vagy odakapcsolhatóak, de semmi, nádá.
Melanie:És akkor...?
Sarox:Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
Melanie:Ne már!
Sarox:Ez csak egy megérzés. Mert az égvilágon semmit nem találok róla.
(Melanie szemöldöke felugrik egy pillanatra)
Melanie:Most jut eszembe: emlékszem még Melinda-ra?
Sarox:Arra a lányra aki kiszállt a fekete bizniszből?
Melanie:Olyasmi. Igen, ő az. Megkérdeztük tőle, hogy ki ez az Anastha és ő sem tudott semmit. Mellesleg azokhoz a furcsa gyilkosságokhoz sincs semmilyen közük. A lányoknak - velem együtt - fogalmuk sincs, hogy most ki kever itt a maszlagot, hogy hányan keverik és hogy egyáltalán kikkel állunk szemben..
Melanie:Én már nagyon kíváncsi vagyok erre az Anastha-ra.
Sarox:Hát.. majd a fináléban megtudjuk, hogy ki az.
(Melanie összezavarodottan reagál)
Melanie:Milyen fináléban?!
Sarox:Figyelj. Ha ez az Anastha nem lelhető fel sehol.. akár még veszélyes is lehet. Nem tudunk róla semmit, nem tudjuk milyen erőkkel bír és azt sem, hogy mire képes, hogy hol tartózkodik és így tovább.
Melanie:Várj! Azt mondod, hogy a macskaszörnyekről sem találtál semmit a könyvben?
Sarox:Aha.
Melanie:Akkor lehet, hogy azok is Anastha kis csatlósai lehetnek?
Sarox:Ez lehetséges.
Melanie:Akkor mi lenne, ha varázslat segítségével lokalizálnánk azokat az agyonkozmetikált macskajancsikat és aztán azok elvezetnének Anastha-hoz.. vagy ha nem is, legalább valamilyen támpontot adhatnának.
Sarox:Ez beválhat. Van nálad valami tőlük?
Melanie:Nem. De visszamegyek a házhoz ahol jártak és megpróbálok szerezni valamit.
Sarox:Rendben. Én pedig hozok zsáját, tömjént és mirhát. Kell még víz is, föld, tűz és levegő.
Melanie:Hívjam a lányokat?
Sarox:Szerintem ne. Majd megoldom. Te csak próbálj keresni valamit ami az övék lehetett.
Melanie:Rendben.
(Melanie izgatottan feláll majd kirohan az ajtón, de a következő pillanatban visszafut mire Sarox meglepetten pillant a lányra aki épp felé közeledik s egy könnyed csókot nyom a szájára amitől a férfi azonnal kivirul)
...
(Melanie és Sarox később már az erdőben vannak a folyó tisztásánál ahol Sarox a földre váj egy karika alakú kis vaskarikát, elővesz a zsebéből egy doboz gyufát, beleszór a lyukas karikába néhány gyógyfüvet, s egy kis hamut, földet és olajat önt rá majd feláll és a mellette magasodó Melanie-re néz)
Melanie:És ez sikerülni fog.
Sarox:Muszáj lesz neki.
(Melanie aggódva körbenéz)
Melanie:Remélem is, mert hamarosan elmúlik négy és sötétedni kezd.
Melanie:Mit is csinálunk?
Sarox:Egy férget fogunk kreálni ami elvezet majd minket a szörnyetegekhez.
Melanie:Rendben.
Sarox:Mit sikerült hoznod?
Melanie:Találtam egy letört körömdarabot a házban. Piros, szép lakkozott.
(Sarox elmosolyodik)
Sarox:Biztos, hogy az övéké?
Melanie:A falban vájva találtam.
Sarox:Rendben. Akkor: a levegő adott, a föld a vaskarikában, a tüzet majd a gyufa adja és a mi is itt vagyunk.
(Sarox mélyen Melanie szemébe néz)
Sarox:Fogd meg a kezem. Jó erősen.
(Melanie megmarkolja Sarox kezét)
Sarox:Várj! Egy pillanatra el kell, hogy engedjelek.
(Melanie elengedi Sarox kezét aki meggyújtja a gyufát majd belehajítja a körbe ami pukkanó hanggal, s hatalmas lánggal alkot fényő, sárga, égő oszlopot)
Sarox:Most dobd bele.
(Melanie beledobja a körömdarabot majd megmarkolja Sarox kezét)
(A láng egy pillanatra magasabbá válik majd a következő pillanatban kialszik.)
Melanie:Most mi történik?
Sarox:Várj.
(A vaskarika alól egy menetelő csíkban elkezd felpúpozódni a föld mintha egy vakond turná fel a talajt)
Melanie:Az meg mi?
Sarox:A kereső féreg.
(A csík elindul és egyre csak távolodni kezd Melanie-tól és Sarox-tól.. gyorsabban és gyorsabban)
Sarox:Gyere! Ne veszítsük el!
(Sarox és Melanie utánarohannak a csíknak)
...
(Yvette az ajtó melletti fogasról emeli le kabátját, felveszi azt majd indulásra készen állva nyitja ki a bejárati ajtót, de előtte még visszakiabál)
Yvette:Elmentem Anette néni majd jövök.
(Azonban mikor Yvette akitárja a bejárati ajtót egy magas idegent vél felfedezni a küszöbön. Meglepettségében szóhoz sem jut, bár neki nem is kell, mert az idegen azonnal válaszol jelenlétének okára)
Met:Kérdezz bármit amit csak akarsz rólam.. és én válaszolok.
(Yvette és Met összenéznek majd a lány érdekelten, meglepve, de örömmel telve vonja fel szemöldökét egy pillanat erejéig)
...
(Körülbelül egy óra elmúlásával Sarox és Melanie már a belváros egyik eldugott zuga felé sétáltak egyenesen egy sikátort megcélozva. A macskaköves úton a mocorgó, meg-megmozduló méretes köveket követték amíg el nem értek egy sötét, ködös, nedves sikátorhoz. A szűk utcában az egyik kukáskonténer mellett Melanie és Sarox megpillantotta a három bombázót amint egy rongyos öltözetű, öreg, szakállas hajléktalan férfit kínoznak aki a földön fetrengve nyöszörög)
Melanie:Hé plasztikcicák!
(Melanie és Sarox megmerevedtek a sikátorba lépvén amint a három szőrös szörnyeteg hirtelen felegyenesedett a fekvő férfitől és egyenesen rájuk szegezte tekintetét.)
Sarox:Most!
(Melanie és Sarox megmarkolták egymás kezét; másik kezükkel pedig az épp feléjük futni készülő lányokra összpontosítottak. Rájuk szegezték kezüket majd a lányok bőre hirtelen mint egy összenyomott vizes szivacs úgy adta ki a vizet és kezdett ráncosodni. Arcuk beesett, bőrük száradni kezdett, akárcsak egész testfelületük majd összeesve nyögdösve és rikácsolva porladtak el. Ebben a pillanatban Valeria és Tamika jelent meg amint a sikátor másik végéből hatoltak be a szűk utcába és épp arra érkeztek oda, hogy látják amint Melanie és Sarox kézenfogva intézik el a három szörnyeteget akik épp porrá válnak a hideg, piszkos, sötét utcában.)
Valeria:Itt meg mi folyik?
(Valeria és Tamika közelebb lép a hamuhoz mely a lányok után maradt. A hajléktalan férfi ekkor feltápászkodik és gyorsan kiszalad a sikátorból majdnem fellökvén Melanie-t és barátját)
Tamika:Mi történt?
Melanie:Elintéztük a szörnyeket.
Valeria:Egyedül?! És vele?!
(Valeria szemei szikrákat hánytak miközben még mindig Melanie és Sarox kulcsban tartott kezeire figyelt)
Valeria:És mi ez a kézfogósdi?!
(Tamika titkon tudta már mi az igazság, kissé örült, de inkább megpróbált a háttérben maradni; nem mutatott érzelmeket)
(Melanie és Sarox ekkor egymás szemébe néztek, mintha egymásból merítenének erőt)
Melanie:Együtt vagyunk.
Valeria:Mi van?!
Tamika:Azt mondja együtt vannak.
Valeria:Téged nem kérdezett senki! Te megőrültél?!
Melanie:Miért?
Valeria:És vele?! Normális vagy?!
Melanie:Mert?
Sarox:Most neked mi bajod van velünk?!
Valeria:Téged nem kérdezett senki!
Melanie:Akkor én kérdezem ugyanezt!
Valeria:Nem érted, hogy veszélyben vagyunk?! Nem bízhatunk senkiben! És a leírtak alapján tökéletesen passzol a gyilkosra Sarox jelleme!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mi?!
Valeria:Úgy van! Jól hallottátok!
Sarox:Én soha nem ártanék senkinek.
Tamika:Valeria állj már le. Ez van. Ha együtt vannak, akkor együtt vannak; nem tudom hogy minek ezen úgy kiakadni.
Valeria:Ti hárman összebeszéltetek a hátam mögött, vagy mi van?!
Tamika:Miket nem beszélsz!
Melanie:Nekem elegem van.
(Melanie ekkor zaklatottan Sarox-ra néz)
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Melanie hát nem érted?! Sarox az aki boszorkányokat gyilkol és veszi el az erejüket.
Melanie:Paranoiás vagy! Teljesen megszállottá váltál emiatt a hülyeség miatt.
Valeria:Hülyeség?! Ugye ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
(Valeria dühösen a pocsolyára mutat majd Tamika felé fordul)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?!
(Tamika pislog és közben zavartan nézi a pocsolya víztükrét majd Valeria-ra pillant)
Tamika:Nem gondolhatod komolyan, hogy Sarox egy gyilkos. Sokat segített már nekünk.
Valeria:Engem nem érdekel. Most azonnal megkeressük Melanie-t és visszarángatjuk. Nem hagyom ott ezzel a szélhámossal.
(Valeria ekkor bármely féle apelláta nélkül hátatfordít Tamika-nak majd kisétál a sikátorból. Tamika nem tud mit tenni, követi barátnőjét)
---------------------------------------
---

15.rész - Pánikvonal

(Yvette és Melanie egy bokrokkal körbeölelt parkban beszélgetnek. Mindketten egy fapadon ülnek)
Yvette:Esküszöm. Kirepített a szobából mielőtt még rámesett volna a szekrény.
Melanie:Láttad, hogy ő volt az?
Yvette:Nem, de éreztem és nekem ennyi bőven elég.
Melanie:És mi történt utána?
Yvette:Semmi. Felsegített én meg visszarohantam az osztályba és elmondtam, hogy az egyik szekrény majdnem agyonnyomott. Erre mindenki kitódult.. jött az osztályfőnök, a gondnok az igazgató aztán meg..
(Melanie közbevág)
Melanie:Met-tel mi történt!
Yvette:Épp ez az, hogy semmi. Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.
Melanie:Ez különös. Gondolod, hogy egy démon? Talán köze lehet ahhoz az Anabellához?
Yvette:Megmentette az életem.. és Anastha. Ha ő nincs ott akkor összenyom az a szekrény.
Melanie:És megköszönted neki?
Yvette:Meg, de csak röptében. Dugig voltam adrenalinnal. Azt sem tudtam mi történik vagy, hogy mit csinálok.
Melanie:Durva.
Yvette:Bármikor meghalhattam volna.
Melanie:Miért nem használtad az erődet?
Yvette:Mit kezdjek vele? Gyújtottam volna fel, hogy aztán ne nyomjon össze, de fütsmérgezés miatt maradjak ott?!
Melanie:Igazad van. Nem gondolkodtam.
Yvette:Ha ő nincs ott akkor én...
(Melanie magába mélyülve ül a padon mikor hirtelen megcsörren a telefonja)
Yvette:..ez annyira megrázott.
(Melanie előveszi zsebéből telefonját majd rápillant: Sarox)
Melanie:Haragudnál rám, ha most mennem kellene?
Yvette:Nem. Menj csak.
Melanie:Biztos vagy benne? Biztos, hogy minden rendben van? Hogy jól érzed magad?
Yvette:Persze, minden oké. Remélem, hogy Valeria vagy Tamika idejön és valakivel beszélgethetek. Most szükségem van a társaságra.
Melanie:Vagy megkereshetnéd Met-et is. Talán még a suliban van.
Yvette:Nem hiszem. Délután háromra már mindenki eltűnik onnan.
Melanie:Egy próbát megér. Vagy hagyhatsz egy levelet a szekrényében is..
Yvette:Ez jobban hangzik. Szerintem már tuti ő is otthon van.. mit keresne még a suliban?
Melanie:Bocsi.. kicsit szétszórt vagyok.
Tamika:Pedig akár hiszitek akár nem: még mindig a suliban van.
(Ebben a pillanatban a lányok hátán végigfut a hideg ahogy Tamika rajzolódik ki előttük a levegőből)
Melanie:Hé, ne csinálj ilyet többet.
Yvette:Mióta állsz itt?
Tamika:Jó régóta ahhoz, hogy mindent tudjak amit tudnom kell.
(Tamika sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki kapkodva feláll majd elbúcsúzik)
Melanie:Mennem kell. Később még beszélünk.
Tamika:Csáó.
Yvette:Rendben. Szia.
(Melanie elsétál)
Tamika:Szóval? Met?
Yvette:Igen, Met.
Tamika:Jó pasi.
Yvette:Micsoda?! Te már ki is figyelted?!
Tamika:Aha. Ott álltam mellettetek amikor belétek botlott.. csak a biztonság kedvéért.
Yvette:Akkor a kapuban is ott voltál amikor Valeria azt mondta, hogy már rég elmentél a suliba?
Tamika:Ott.
Yvette:Ez nem ér!
Tamika:De! Csak nem kötöm az orrotokra.
Yvette:Hallgatóztál!
Tamika:Én mindig hallgatózok. Mindent hallok és mindent látok!
Melinda:Pedig erre mégsem készültél fel!
(Ebben a pillanatban Tamika és Yvette mögött egy duci lány talpig vörös cuccokban jelenik meg majd mintha egy labdát dobna, úgy dob egy villámló, villódzó, kék színű villággömböt Tamika-ra aki elugrik, s a gömb eltalálja a padot amely ripittyára robban. Tamika a földről tápászkodik fel míg Yvette tűzgömböt hajít Melinda felé aki kiugrik előle. Tamika ekkor felemelné kezét, de egy negyedik személy jelenléte megzavarja őt amint erejét használva elrepíti Tamika-t aki a levegőben repülve hirtelen eltűnik majd megjelenik Yvette mellett, s végül vele együtt válik újra kámforrá. Melinda ököllel a földbe csap majd felkiált)
Melinda:A picsába! Pedig már majdnem megvoltak.
(Melinda közelében a levegőben két vöröslő szempár jelenik meg majd eltűnnek mellőle akárcsak Melinda maga)
...
(Tamika és Yvette a szokásos helyükön az erődben jelennek meg a patak melletti tisztásnál)
(Tamika fújtat miközben Yvette körbe-körbe járkál)
Tamika:Ez közel volt.
Yvette:Ezek nem adták fel. És nem is fogják feladni.
Tamika:Mennyien voltak?
Yvette:Csak az a Melinda meg még valaki. Talán egy olyan, mint te. Mert nem láttuk.
Tamika:Őrület. Most mit csináljunk? Mi van ha a többieket is már megtámadták?
(Yvette kétségbeesetten néz farkasszemet Tamika-val)
Yvette:Valljuk be! Csapdában vagyunk és fogalmunk sincs, hogy hogy győzzük le őket.
...
(Yvette, Tamika és Valeria megjelennek Valeria szobájában)
Valeria:Remek. Vissza a kezdetekhez. Megint az én cuccaimat robbogatják majd szét.
Yvette:Szerintem ez egy konkrét terv amit már régóta felállítottak.
Tamika:Tervezgethették már egy ideje, ezért volt annyira nyugis a környék.
Valeria:Szóval akkor most mi lesz?
Yvette:Résen leszünk és együtt.
Tamika:Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra támadnak.
Yvette:Megvan a terv. Nekünk nincs tervünk..
(Valeria közbevág ujját Yvette-re szegezve)
Valeria:..ezért kell gyorsan cselekedniük mielőtt még ..
Tamara:Mielőtt még mi?!
(Egy vékony, dögös, szőke tűnik elő a semmiből tetőtől talpig fekete bőrcuccokban a szoba egyik sarkában miközben a lányok a másik felében állnak és egy fehér gömböt küld rájuk. Amikor a plazmagömb már közelít feléjük Yvette felemeli a kezét, s egy tűzgömböt idéz meg majd rádobja a plazmagömbre. A két gömb még az előtt csapódik egymásba, hogy elérni a lányokat, így szétrobban a szobában, s a robbanás lökési hulláma elrepíti Valeria-t és Tamika-t míg Yvettetnek csak a haját borzolja fel, s fúj végig ruháin a robbanás szele. Yvette rendületlenül, elvakult tekintettel áll ugyanazon a helyen míg Valeria nekirepül éjjeliszekrényének, s a földre esik, Tamika pedig az ágyra majd legurul onnan. Yvette - mielőtt még a szőke boszorkány újra támadhatna - rögvest felemeli mindkét kezét megelőzvén Tamara-t és egy hosszú tűzcsóvát küld felé ami egyik pillanatról a másikra beteríti a lányt, s felemészti olyannyira, hogy fájdalmas kiáltás kíséretében ég hamuvá. Valeria felkel, hátratúrja haját kezével míg Tamika is és mindketten Yvette-re néznek.)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?
Tamika:Te miért nem repültél el?
(Yvette hátrafodul, s kétségbeesetten rájuk néz)
Yvette:Nem tudom.
...
(Sarox a városi könyvtár hatalmas épülete előtt ül annak hosszú, magas, lépcsősorai egyikén mikor Melanie odasétál hozzá)
Melanie:Szia.
Sarox:Megkaptad az üzenetem?
Melanie:Igen.
Sarox:Döntöttél?
Melanie:Mivel kapcsolatban?
Sarox:Hát, hogy te meg én.. na, szóval. Tudod.
(Melanie összekulcsolja kezeit majd leül Sarox mellé az egyik lépcsőfokra)
(A lány bátor mozdulatokkal csapja rá egyik kezét Sarox combjára)
Melanie:Döntöttem. És téged választottalak.
(Sarox felvonja szemöldökét)
Sarox:Hm?
Melanie:Veled akarok lenni. Mindegy, hogy ki mit mond vagy ki mit csinál. Veled akarok lenni és kész. Próbáljuk meg. Annyi közös van bennünk. Kedveljük egymást. Miért ne?!
(Sarox fejével kissé hátrahőköl majd mosolyát rejtve próbál érdeklődni)
Sarox:És mi változtatta meg a véleményedet ezzel kapcsolatban?
(Melanie egy pillanatra lehorgasztja fejét majd közelebb csúszik a férfihoz, míg lávbaik össze nem érnek)
Melanie:Yvette majdnem meghalt ma.
(Sarox kiegyenesedik)
Sarox:Te jó ég! De nem esett baja, ugye?
Melanie:Nem. Szerencsére nem. De ez ébresztett rá, hogy bármikor meghalhatunk.. anélkül, hogy kiélveztük volna az egészet.. hogy éltünk volna a lehetőségekkel. Most miért fosszalak meg magamtól, ha annyira szeretlek? Előbb-utóbb ígyis-úgyis meghalunk.
(Sarox elmosolyodik)
Sarox:De az nem most lesz.
Melanie:Tudom.
(Sarox megfogja Melanie kezét)
Sarox:Akkor? Mit csináljunk.. barátnőm?
(Melanie felnevet majd mindketten hirtelen elkapják egymás tekintetét, lassan egymás szemébe néznek, s végül mindkettejük ajka összeér)
(A csók után Melanie továbbra is mélyen a fiú szemébe néz, de most arckifejezése hirtelen komollyá válik)
Melanie:Viszont.. lenne egy nagyon komoly kérdésem tőled és szeretném, ha az igazat válaszolnád rá.
Sarox:Persze. Kérdezz nyugotan bármit. Mi az?
Melanie:Nem ismersz olyan bűbájt ami megfosztana az erőimtől?
...
(A szürkületben és a leszállni készülő ködben - az erdőben Valeria, Yvette sétálnak.)
Valeria:Szerintem ez a legbiztonságosabb.
Yvette:Ha tálcán kínáljuk fel magunkat?
Valeria:A természet majd megsúgja nekem, ha bajban vagyunk.. és amikor bajban leszünk mi már fel leszünk készülve.
Yvette:Remélem Tamika gyorsan megtalálja Melanie-t.
Valeria:Ennek a Melanie-nak mostanság állandóan valami dolga van.
Yvette:Talán ez azért van, mert neki legalább van magánélete. Nem úgy, mint nekünk.
Valeria:Jut eszembe. Még mindig nem értem, hogy téged hogy-hogy nem repített el a robbanási lökéshullám.
Yvette:Én sem értem. Lehet, hogy az erőmnek köszönhető.
Valeria:Konkrétan?
Yvette:Az erőnk folyamatosan nő. Talán ez is valami olyan volt ami kapcsolatban lehetett a tűz erővel és ezért nem hatott rám.
Valeria:Szerintem ennek semmi köze nem volt hozzá. Ennek máshoz van köze.
Yvette:Mihez?
Valeria:Fogalmam sincs, de az hogy neked több erőd van mint nekünk és hogy immunis vagy az e féle támadásokra nekem nagyon gyanús.
Yvette:Ergo?
Valeria:Nincs ötletem. Ne is nézz rám.
Yvette:De hát ez csak jó dolog nem?
Valeria:Fogjuk rá.
...
(Sarox és Melanie belépnek Sarox szobájába)
(Míg Melanie megáll a szoba közepén, s körbenéz ölbe tett kezeivel addig Sarox a zoknisfiókjában kezd el turkálni és végül elővesz egy régi kis könyvet)
Sarox:Ez az!
Melanie:Mi az?
(Sarox odarohan Melanie-hoz és átadja neki a könyvet)
Sarox:A nagymamám könyve.
Melanie:Árnyékok könyve? Te jó ég!
(Melanie fülig érő szájjal ragadja meg a könyvet majd azonnal az ágyhoz rohan, leül s lepozni kezd)
Sarox:Mit keresel?
Melanie:Ebben biztos lesz egy olyan ige ami megfoszt a varázserőnktől, hogy aztán normálisak legyünk és ne kelljen így élnünk.
(Sarox odasétál Melanie-hoz majd leül mellé)
Sarox:Biztos, hogy ezt akarod?
Melanie:Viccelsz?! Képzeld el. Nem lenne erőnk, nem lennének démonok meg ilyen zagyvaságok amik ellen küzdenünk kellene. Együtt lehetnénk biztonságban, szeretetben és békében. Olyan jó lenne. Kiszkadni ebből az őrületből és végre kimenekülni innen.
Sarox:De.. akkor is megsérülhetünk. Történhet velünk valami.
(Sarox hirtelen kezeit a lány lapozó kezeire teszi, hogy megállítsa azok mozgását. Hirtelen Melanie tekintetét a fiúra szemeire helyezi. Sarox suttogva kezd el beszélni)
Sarox:Képzeld el, ha ezt az egészet megfordítanánk.
Melanie:Mit értesz ez alatt?
Sarox:Ha mondjuk megszereznénk a többi erőt.
Melanie:Hogy micsoda?
Sarox:Hát.. csak gondolj bele. Ha miénk lenne a föld, a tűz és a levegő ereje akkor a négy elem birtokában sebezhetetlenek lennénk. Akkor már tényleg együtt lehetnénk és semmi baj nem történhetne, mert halhatatlanok és sebezhetetlenek lennénk.
Melanie:Én nem is tudom... ez olyan gonoszul hangzik.. erőt lopni.
Sarox:Dehogy! A jó érdekében tennénk.. és a jóra használnánk fel. Együtt vernénk vissza a sötét seregeket és győznénk.
Melanie:De honnan akarsz még fejenként három-három erőt szerezni?
(Sarox komoly és elvakult tekintettel néz Melanie szemébe)
...
(Valeria és Yvette még mindig az erdőben sétálnak amikor hirtelen kiugrik eléjük Melinda feltartott kezekkel)
Melinda:Álljatok meg!
Valeria:Hé-hé!
(Yvette azonnal egy tűzgömböt idéz meg kezében)
Melinda:Várj! Nem akarlak bántani titeket.
Valeria:Ühü. Na, persze.
Melinda:Komolyan mondom. Át akarok állni hozzátok.
Valeria:Jó duma, de nem vesszük be. Dobd nyugodtan azt a tűzgolyót.
Yvette:Várj, hallgassuk végig.
Melinda:Én vagyok az egyetlen aki maradt. Nem akarok meghalni.
Valeria:Erre gondolhattál volna az előtt mielőtt még beléptél ahova beléptél.
Melinda:Át akarok állni. Nem akarok többé gonosz lenni. Komolyan mondom.
(Yvette megemeli szemöldökét, s kérdően Valeria-ra néz)
Melinda:Csak adjatok nekem egy esélyt. Mindenkinek jár egy második esély.
Valeria:Én nem bízok benne.
(Yvette és Melinda hosszasan szemeznek egymással)
Yvette:Nem tudom. Szerintem most nem hazudok. Itt voltunk, itt sétálgattunk bármikor megölhetett volna.
Valeria:Lehet, hogy csapda.
Yvette.Mit mondanak a megérzéseid?
(Valeria ekkor lehunyja a szemét majd hirtelen egész testén végigfut egy lágy szellő amely végigborzol haján is majd elsavanyodott és meglepődött képpel felkiált)
Valeria:Ez tényleg nem hazudik.
(Yvette eloltja a kezében pihenő tűzgolyót)
Melinda:Én mondtam.
(Valeria hunyorít)
Valeria:Ha bármi bajunk esik.. megölünk.
...
(Valeria, Yvette és Melinda mindannyian Valeria szobájában tömörültek össze, hogy beszélgessenek. Valeria az íróasztalánál, Melinda az ágyon míg Yvette az ablaknál áll)
Valeria:És mióta vagy tagja Catalan bandájának?
Melinda:Igazából már egy jó ideje.. de nem önszántamból csatlakoztam.
Valeria:Hanem?
Melinda:Igazából Larion vitt bele ebbe a dologba. Akkoriban nagyon szerelmesek voltunk egymásba és ő mindig is hataloméhes volt.. azt mondta, hogy ha belépek az ő csapatába amit egy Catalan nevezetű nagyhatalmú sámán vezet akkor többé nem kell majd aggódnom semmi miatt.
Yvette:Te pedig szerelemből lepaktáltál az ördöggel.
Melinda:Olyasmi. Ez lett volna a nagy dobásom.
Valeria:Milyen nagy dobás?
Melinda:Még soha nem öltem meg egyetlen boszorkányt vagy ártatlant sem.. általában démonokon gyakoroltunk és a nagy elismerés, a megerősítés, hogy a csapatba tartozunk az egy boszorkány vagy egy ártatlan megölését jelentette volna.. de ez nem jött össze.
(Valeria kiegyenesedik a széken ülve)
Valeria:Akkor te még tiszta vagy.
Melinda:Nem mondanám azt.. valami olyasmi.
Yvette:Érdekes. Egy megtért boszorkány.
Melinda:Ez egy koven, nem? Amit alkottok..
Valeria:Háttöööö... nem igazán. Csak úgy vagyunk.
Yvette:Együtt és egyedül egyszerre.
Valeria:És, te Melinda.
Melinda:Igen?
Valeria:Nem mond neked véletlenül valamit az a név, hogy Anastha?
Melinda:Soha nem hallottam még róla.
Yvette:Mellé.
Melinda:Miért?
Valeria:Egy démon a minap az életükre tört és azt mondta, hogy Anastha eljön értünk vagy valami ilyesmi.
Yvette:Megfog ölni.. akárcsak a többi.. vagyis a szándék az megvan bennük. Mint azok a régebbi gyilkosságok.. nem tudom emlékszel-e rá?
Melinda:Azok a fura gyilkosságok, mint a férfi a kocsiban meg a véres csaj?
Valeria:Ezt meg miért mondod így? Azok nem ti voltatok?
Melinda:Nem! Sőt, Larion és az egész társaság is azon tanakodott, de még Catalan is - kissé félve, hogy talán egy nagyobb démoni hatalom akarja átvenni a helyét - hogy kik lehetnek azok akik ilyen gyilkosságokat hajtanak végre.
Valeria:Szóval azok nem ti voltatok?!
Melinda:Tudtommal nem. Semmi közünk nem volt azokhoz a gyilkosságokhoz!
(Valeria hirtelen felpattan a székre majd Yvette-re szegezi mutatóujját)
Valeria:Á-á-á-á-Álljon meg a nászmenet! Várjatok csak! Mi volt az első gyilkosság?
Yvette:Ha jól emlékszem akkor a férfi úgy halt meg, hogy bennégett a kocsiban, de az egész járműszerkezet csak belülről égett szénné, kívülről pedig sértetlen maradt.
Valeria:Egy! Következő!
Yvette:Ööö. Egy nő megfulladt a saját vérében.
Valeria:Kettő! Ez eddig a tűz és a víz.
Yvette:Mit akar ez jelenti?
Valeria:Azt, hogy ha Melinda nem hazudik, márpedig a természet soha nem hazudik és azt súgta nekem, hogy - annak ellenére, hogy leesett az állam a megérzésemtől - valóban nem hazudik ami azt jelenti, hogy valaki már régóta erőket gyűjtöget.
Yvette:Á-á! Lassabban.
Valeria:Megpiróztak egy férfit, megfullasztottak egy nőt. Ez a tűz és a víz. Azok az emberek nem szimpla munkába induló emberek voltak, hanem..
(Yvette szemeiben felcsillan a fény s közbevág)
Yvette:Őrző boszorkányok..
Valeria:Így van! Szóval valaki aki nem Melinda csapatából való elkezdte fincsin gyűjtögetni az erőket.
Yvette:Úgy, hogy boszorkányokat ölt meg?
Valeria:Úgy néz ki.
Yvette:Akkor eddig van egy tűz és egy víz erő.
Valeria:Téves! Gyilkolt egyszer a víz segítségével, egyszer a tűz segítségével ami azt jelenti, hogy volt neki ezek közül egy alapképessége amivel először gyilkolt aztán a másodikkal már azzal amit az előzőtől lopott el. Eddig oké?
Yvette:Öö... olyasmi. Folytasd.
Valeria:Szóval van két gyilkosság, egyenlő két lopott erő plusz meg még a saját ereje is amit nem tudunk.
Yvette:Ez így három. Ami azt jelenti, hogy..
Valeria:..már csak egy van hátra. Aztán mind a négy erő a birtokában lesz.
Yvette:De minek neki mind a négy?
Valeria:Azért, mert van egy varázsige ami aktiválja és mixálja a négy erőt.. a birtoklója pedig korlátlan hatalmat, sebezhetetlenséget és életet kap.
Melinda:Vagyis legyőzhetetlen lesz.
(Yvette kissé félve viccelődik)
Yvette:Bíp-bíp.. ellenség lokalizálva.
(Mindeközben mindhárman baljós és ijedt tekintettel pillantgatnak egymásra a szobában ahol szinte megfagyott a levegő)

14.rész - Idegen

(Egy fiatal fiú és egy lány kézenfogva ülnek a temetőben az egyik sírkő előtt az esti szürkületben. A kopasz fiún fekete bakancs, farmer, s bőrdzseki van míg a lány sötét sminket tett arcára mely kiemelte mélybarna szemeit. Körmei feketére lakkozva, fekete blúz, s az abból kilógó csipkés melltartó valamint fekete nadrág és bakancs díszelgett rajta. A pár csókolózva dölöngélt a sírkő elött miközben simogatták és puszilgatták egymást. Egyik pillanatról a másikra a fiú a lány combjáról a derekára majd dekoltázsára tette kezét. Amikor melleihez ért a lány kiszabadította magát a fiú karjaiból, de ő csak vadabbul kezdte el csókolgatni. A lány kacéran, nevetve reagált)
Josephina:Nee! Hallod!
Ivan:Tudom, hogy akarod, na!
(Ivan ekkor egyre szorosabban húzta magához a lányt majd száját melltartójába túrja. A lány megpróbálja ellökni magától a fiú fejét és testét, de egyre csak morcosabb, idegesebb és hisztisebb lesz.)
Josephina:Nee! Ivan, hallod!
Ivan:Nincs olyan, hogy nem!
(Ivan nyalogatni kezdi a lány melleit majd kiszabadítja azt blúzából, s széttépi melltartóját mire a lány sikítani és jajveszékelni kezd.)
Ivan:Na gyerek csak, most jól megbaszlak!
Josephina:Neee! Könyörgöm! Ivan engedj! Ááá!
Valeria:El a kezekkel te mocskos disznó!
(A távolból egy selymes hang kiált fel és négy kecses alak jelenik meg majd a következő pillanatban a férfi teste hirtelen felemelkedik és megpördülve a levegőben hátrarepül néhány méterrel a lánytól végül egy betonsíron landol, felnyög majd legurul a sírról a koszos, hideg földre.)
(A négy árny egyre jobban kirajzolódik mikor a lány felé közelednek. Josephina összerántja blúzát, hogy eltakarja kebleit, közben remegve, s könnyeivel küszködve szól oda megmentőinek)
Josephina:Kik vagytok ti?! Ne bántsatok!
Tamika:A felmentő sereg.
(Valeria felkiált)
Valeria:Yvette, Melanie, vigyétek ki a lányt és vigyázzatok rá. Kísérjétek haza.
Yvette:Rendben.
(Yvette és Melanie odarohannak a lányhoz majd felsegítik őt, s közben beszélnek hozzá)
Melanie:Ne aggódj, most már biztonságban vagy.
(Yvette és Melanie gyors léptekben elhagyják a temetőt a lánnyal együtt)
(Tamika és Valeria egymáshoz közel állva hirtelen észreveszik ahogy a földön fetrengő férfi egyik pillanatról a másikra a levegővel válik egyenlővé)
Valeria:Na!
Tamika:Nyápic!
Tamika:Eltűnt, menjünk!
(Valeria ebben a pillanatban susogó lágy női és férfi hangokat hall a fenyőfák között amelyek körbeövezik a temetőt)
-Itt vaan...
-itt van..
-elöl..
-itt a sírkő mögött..
-itt van..
-még mindig itt.... aa...van.. itt vaan.
(Valeria ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Valeria:Ne! Még mindig itt van!
Tamika:Hogyan?!
Valeria:Egyes szintű démon lehet.
Tamika:Érthető. A testi vágyait szerette volna kiélni.
Valeria:Majdnem sikerült is neki.
Tamika:Egyes szintű ami azt is jelenti, hogy csak egy erővel rendelkezik.
Valeria:Ami pedig arra enged következtetni, hogy láthatatlanná tud válni. Elég pitiáner.
Tamika:Amíg nem mozog addig nem tudunk semmit sem tenni.
Valeria:De amint megmozdul.
(Tamika és Valeria démonian egymásra néznek majd egyszerre szólalnak fel)
Tamika, Valeria: Elkapjuk!
(Valeria és Tamika két oldalt kezdenek előre sétálni a sírok között)
Tamika:Gyere elő, cic-cic!
Valeria:Vigyázz! Nehogy kiugorjon valahonnan!
Tamika:Egyre sötétebb lesz itt!
(Valeria erősen koncentrálva pásztázza végig szemeivel a sírokat)
(A következő pillanatban Ivan a semmiből ugrik elő majd teperi le a földre Tamika-t. Valeria odafordul Tamika hirtelen kiáltására majd felemeli kezét miközben a férfira szegezi majd kiegyenesíti karját egyenesen az égbe emelve azt. A következő pillanatban egy vastag törzs áll ki a földből amely áthatol a férfi testén akinek lélegzete hirtelen elakad majd dadogva, levegő nélkül, fulladozva nyögdécsel)
Ivan:Anastha úgy is elkap majd titeket és akkor..
Ivan:ÁÁáááááááááááááááá!
(A férfi magától meggyullad, majd torkaszakadtából ordítani kezd s végül elporlad. Tamika feltápászkodik a földről, Valeria leengedi a kezét mire a törzs visszahúzódik a föld alá.)
Valeria:Én szóltam, hogy vigyázz.
Tamika:Áá! Ez volt a kedvenc pulcsim és most tiszta füves lett a könyöke.
Valeria:Ana-mi?!
Tamika:Fogalmam sincs.
(Tamika leporolja magát míg Valeria nagy levegőt fúj ki)
Valeria:Huh! Kemény este.
Tamika:Nézzük meg a csajokat, hogy jól vannak-e.
(Tamika kézen fogja Valeria-t majd mindketten eltűnnek)
...
(Néhány perccel később a lányok Valeria szobájában beszélgetnek)
Melanie:Szóval, elintéztétek?
Valeria:El, de mondott valami furát.
Tamika:A démonok minden hülyeséget összebeszélnek.
Yvette:Micsodát?
Valeria:Valamilyen Ana-izé..
Tamika:..Anastha. Ha csak nem Anastacia-ról, az ameriaki énekesnőről akart mondani valamit.
(Valeria komoly pillantásokat vet Tamika-ra)
Valeria:...
Valeria:Miért hazudott volna a halála pillanatában?
Yvette:Lehet, hogy itt az ideje újra felkészíteni magunkat.
Melanie:Mire?
Yvette:Egy újabb Catalan-ra.. talán?
(A lányok délceg, komor, de érdekelt tekintettel pislognak egymásra)
...
(Melanie lenyomja ébresztőóráját amely épp most szakította meg álmát majd megtörli személt, felül az ágyra, s hirtelen a közeli ablakra szegeződik pillantása. Kikel az ágyból, megborzong a szoba hidegétől majd odasétál az üvegablakhoz. Valami furcsaságot vél felfedezni rajta ezért közelebb sétál, odadugja az orrát hozzá majd felkiált)
Melanie:Jégvirág?! Hisz' még csak most kezdődött el az ősz!
(A formátlan jégvirág hirtelen egy szivecskévé alakul mire Melanie kissé hátrahőköl majd elmosolyodik. Megérinti az ablaküveget végül véletlenül kipillant az ablakon és Sarox-ot véli felfedezni aki az utca túloldalán áll a járdán, iskolatáskával a hátán, fekete bőrdzsekiben és farmerben, miközben egyenesen Melanie-nak integet. Melanie mosolyog, s visszaint)
(Nemsokkal később már együtt sétálnak a járdán iskolatáskáikkal vállukon, s közben egymáshoz közel. Néha-néha összeütközik válluk, zsebeikbe bőjtatott könyökük, s közben egymás szemébe pillantanak.)
(Sarox huncut mosollyal az arcán hozakodik elő egy számára nagyon érdekelt témával)
Sarox.Akkor most.. mi járunk, nem?
(Melanie elneveti magát)
Melanie:Nem..nem, nem és nem! Mi nem járunk!
(Sarox elmosolyodik ahogy Melanie-t nevetni hallja, s látja)
Sarox:De miért nem?
Melanie:Mert nem.
Sarox:De szeretkeztünk.
Melanie:Ez nem is igaz! Az csak majdnem történt meg, de megváltoztattuk azt amit meg kellett változtatnunk.
Sarox:Szóval, te bánod, hogy lefeküdtünk?
Melanie:Hát...
(Melanie a földet pásztázza.. habozik)
Melanie:.. én nem mondtam. Csak..
Sarox:Szégyelled, hogy együtt voltunk aznap éjszaka?
Melanie:Igazából igen, mert máshol kellett volna lennem.
Sarox:De, ha nem történik meg ez az egész akkor még ennyire sem lennénk közel egymáshoz.
(Melanie a fiúra néz)
Melanie:Ez igaz.
Sarox:Akkor? Miért nem folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Nem muszáj újra szeretkeznünk, ha nem akarod.
Melanie:Még szép, hogy nem fogunk egymással csinálni semmit sem!
Sarox:Ne légy már ilyen elutasító. Tudom, hogy te is nagyon kedvelsz engem. De ezt ne csináld velem. Nem vagyok játékszer. Ne játssz velem!
(Melanie elharapja a száját majd visszafogott hangnemben válaszol)
Melanie:Igazad van. Sajnálom.
Melanie:Én csak nem akarom, hogy a lányok megtudják ezt az egészet. Hogy hol voltunk, hogy mit csináltunk, hogy mi az ami a mostban úgy tűnik, hogy mégsem történt meg, de mi tudjuk, hogy megtörtént. Áh, olyan zavaros ez az egész...
Melanie:Nem akarom, hogy mások..
(Sarox kissé idegesen félbeszakítja a lányt)
Sarox:Miért érdekel, hogy mit gondolnak mások?!
Melanie:Engem nem érdekel.. én csak.
Melanie:Félek, ha egyszer az enyém leszel majd elveszítelek. Ezért talán jobb is, ha ridegek maradunk egymáshoz.. így valahogy elviselhetőbb, mint az a végkimenetel amit én már előre látok és amitől annyira félek. A veszteségtől.
Sarox:Nem fogsz elveszíteni.
Melanie:Persze. Mindig így kezdődik.
Sarox:Akármi is történik sem maradhatunk együtt örökké. Előbb-utóbb mind meghalunk.
Melanie:Én nem akarok veled lenni örökké. Csak addig amíg élek.
Melanie:Talán túl sok az a tudás amit vissza hoztunk a jövőből.
Sarox:Hogy érted?
Melanie:Teljes mértékben igazad volt. Már az is elég baj volt, hogy mi minden derült ki a jövőben. Kár volt odamenni. Az öreg Sarox-nak is csak az a gyűrű maradt semmi más. Miután az a dolog történt amiről nem akart beszélni. Én akkor már nem éltem.
Sarox:Ne mondj ilyet. Lehet, hogy te csak otthon voltál vagy valahol máshol. Lehet, hogy épp engem vártál haza.
Melanie:Nem. Emlékszel amikor a folyóhoz hívott az erőd és miközben átszeltük az utcákat, hogy odataláljunk megkérdeztem tőled, hogy miért érzed, hogy oda kell mennünk?
(Sarox biccent)
Melanie:Azt mondtad azért, mert érzed ahogy hív az erő. A víz ereje. Az öreg mivoltod is a víz erejével bírt.. és te meg is érezted őt.. de mást nem. Miért nem engem éreztél meg? Azért mert én 2056-ban már nem létezem.
Sarox:Nem tudhatod biztosra.
Melanie:És mi van ha igen? Mi van, ha az lesz a jövő?
Sarox:Nem! Mert már tudjuk, és megváltoztathatjuk.
Melanie:Én félek.
Sarox:De én itt vagyok veled. Nem vagy egyedül.
(Sarox és Melanie hirtelen megállnak egy kanyarban. Melanie jobbra biccent)
Melanie:Egyenesen a suli.
(Sarox vállat von)
Sarox:Majd akkor én itt várok egy darabig. Te meg menj előre.. aztán..
Melanie:Majd beszélünk.
Sarox:Ja.. majd beszélünk vagy mi.
(Melanie elsétál Sarox-tól aki zsebre tett kezekkel áll a járda szélén miközben hatalmas lélegzetei melyeket kifúj lehelleti füstként lengedeznek a levegőben.)
(Melanie közben az iskola kapuihoz ér ahol megpillantja Yvette-t és Valeria-t. Odasétál hozzájuk majd köszön nekik)
Melanie:Sziasztok.
Valeria:Na jó reggelt.
Yvette:Kialudtad magad a tegnap esti akció után?
Melanie:Nehezen.
Valeria:Én egész éjjel azon filóztam, hogy ki lehet ez az Anastha.
Yvette:Anastacia.
Valeria:Anastha!!
Melanie:Én nem. Ha akar valamit akkor majd megkeres.
Valeria:Ja, úgy mint a démoni Yvette amikor meg akart ölni.
Melanie:Na ja.
Valeria:Én azt mondom, hogy nézzünk utána ennek az Anastha-nak, hátha találunk valamit.. jobb, ha inkább mi kapjuk el őt mielőtt ő kap el minket.
Melanie:Tamika merre van?
Valeria:Ő már elment a suliba.
(Melanie eközben zavartam pillantgat jobbra, balra, fel s alá nem figyelvén a lányokra)
Yvette:Miért nem iratkoztok át hozzánk?
Valeria:Jó lenne, de így talán sokkal jobb. Több szem többet lát. Minél több helyen vagyunk annál jobb.
Yvette:Pedig te mindig azt mondogattad, hogy ha együtt vagyunk úgy erősebbek vagyunk. Most akkor mi van?
Valeria:Így is megvagyunk. Visszavertük a boszorkányokat, megöltünk két démont és kész. Ezt kapd ki! Királyak vagyunk..
Yvette:Na azért csak ne bízd el magad.
(Yvette Melanie felé fordul mire Valeria hunyorítva figyeli őket)
Yvette:Mi a baj?
Malenia:Ja, semmi.. csak elgondolkodtam.
Valeria:Micsodán?
Melanie:Nem tudom.. néha csak könnyebb lenne feladni ezt az egészet.
(Valeria felvonja szemöldökét)
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Valahogy arra gondoltam, hogy.. el tudnám viselni a normális életet. Ti nem?
Valeria:Nem!
Yvette:Mm.. néha én is filóztam ezen. De elszőrör inkább tisztázd a fogalmat: mit jelent normálisnak lenni?
Melanie:Nem tudom.. például azt, hogy nem öldöklünk démonokat meg nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk.. egyáltalán!
Valeria:Szerintem meg csak ez a komor őszies idő hozza ki belőletek ezt a sok sületlenséget.
Melanie:Pedig minden sokkal könyebb lenne.
Valeria:Ez a küldetésünk.
(Ebben a pillanatban megszólal a csengő)
Yvette:Hm.. akkor most meg ez legyen a végszó.
Valeria:Délután beszélünk.
(Valeria elindul és elhagyja az iskola területét míg Melanie és Yvette besétálnak az intézmény udvarára. Amint a tanügyi épület közelébe érnek hirtelen egy idegen srác rohan beléjük majd löki fel őket. Melanie és Yvette meghátrálnak, de nem esnek el majd a fiú véletlenül blerohant a lányokba magyarázkodni kezd. A lányok végigmérik a srácot akin fekete tornacipő, farmer és póló van, izmos és magas, ugyanakkor fekete rövid haját aznap épp felnyalta egy kis zselé segítségével. Fülében egy kis fekete kör alakú fülbevaló díszelgett. Mosolya elbűvölő volt, akárcsak érzéki mély hangja)
Met:Elnézést! Te jó ég! Nagyon sajnálom! Nem akartalak fellökni titeket.
(Melanie felemeli jobb lábát majd cipőjét kezdi el törölgetni miközben másik kezével Yvette vállára támaszkodik)
Melanie:Ráléptél a lábamra!
Met:Bocsánat! Ne haragudjatok, kérlek.
Yvette:Meg van bocsátva.
Melanie:Na igen! A magad nevében beszélj!
(Melanie újra végignéz a fiún)
Melanie:Te új vagy itt?
(A fiú zavarban van. Hebeg-habog)
Met:Igen-igen, most iratkoztam be.
Yvette:Akkor köszöntünk nálunk.
Met:Köszönöm.
Yvette:Segíthetünk esetleg valamiben vagy már körbevezettek?
Met:Ó-nem-nem.. sajnos nem tudok még az ég világon semmit sem. Biológiám lenne, de fogalmam sincs, hogy merre van az a terem.
Yvette:Te jó ég! Nekem is biosz az első órám.
Melanie:Hála istennek, nekem nem.
Yvette:Eljöhetsz velem, ha gondolod.
Met:Azt megköszönném.
(Melanie furcsa pillantást vet Yvett-re)
Melanie:Én.. most inkább megyek. Majd még találkozunk.
(Melanie megérinti Yvette vállát majd rábiccent Met-re)
Melanie:Örültem.
Met:Én is. Szia.
...
(Egy duci, rövid barna hajú nő magyaráz a tábla előtt az osztályteremben)
Paige tanárnő:A mai órán a növányi szövetekről és sejtekről fogunk részletesebben tanulni. Ki is a hetes a héten?
(Valaki felszólal az osztályban)
-Abigel Jensen és Mary Juliet.. de mind a ketten hiányoznak.
(A tanárnő elképedve reagál)
Paige:Micsoda?! Mind a ketten?! Na?! Bejött az ősz.. jönnek a betegségek? És ki lenne jövő héten?
(Yvette félrehúzott szájjal jelentkezik a hátsó padból)
Yvette:Én jövök utánuk tanárnő Adison Merow-wal.. de Adison sincs itt.. jellemző.
(A tanárnő a zsebében kotorászik majd elővesz egy kulcsot)
Paige:Yvette hadd kérjelek meg - elfelejtettem behozni - hogy menj ki nekem a szertárba. Az ajtó melletti asztalon már elő van készítve egy kocka alakú zöld modell amely a mai óránkhoz kell. Légy oly szíves és hozd be nekem.
(Yvette lustán feláll, elveszi a kulcsot majd kimegy a teremből az üres folyosóra)
(Yvette végigmegy a csendes, üres folyosón majd elér a folyosó végi ajtóhoz amelyen a ,,Szertár" szó díszeleg. Belehelyezi a kapott kulcsot majd kinyitja az ajtót, s belép a kis helyiségbe amely üveges szekrényekkel és az azokat tartalmazó különböző műanyag prezentációs anyagokkal, térképekkel van kibélelve. Az ajtó mellett tényleg ott áll az asztal, s rajta a kocka alakú zöld test amelyet Yvette felemel, s sokkal könnyebbnek talál, mint látszatra elsőnek gondolta. A következő pillanatban az egyik üvegesszekrény megindul majd egyenesen Yvette felé zúdul. A két méternél magasabb szekrény akkörül van, hogy rádőljön a lányra aki megmerevedik és csak figyeli a szekrényt ahogy közeled felé, s árnyéka beteríti őt. A következő pillanatban egy kiáltást hall..)
-Yvette vigyázz!
(..aztán egy erőt érez amely kihúzza őt a helyiségből. Yvette egyenesen az ajtón keresztül repül ki a szertárból a folyosóra esvén, s kicsit még csúszván is a kövön. A lány kiejti a műanyag dolgot a kezéből. A szekrény hatalmas robajjal dönt össze mindent a szertárban és dől a falnak. Yvette felé pedig egy ismerős alak sétál, s nyútja kezét, hogy felsegítse. Yvette meglepődve, megrázkódva, megdöbbenve figyeli az ismerős arcot és tudván, hogy mit tett, egyre gyanúsabbnak véli)
Met:Gyere, felsegítelek!
...
----------------------

13.rész - Most mit tegyünk? (2.rész)

(Melanie, Sarox és Yvette a járdán sétálgatnak miközben az agyonplakátolt fákat és kerítéseket pásztázzák szemeikkel)
Melanie:És akkor most mi lesz?
Melanie:Hol fogunk aludni?! Meg fogunk fagyni!
Melanie:Hova megyünk most?
(Yvette mélyen gondolkodik magában miközben elharapja szája szélét)
Yvette:Elmegyünk hozzánk.
Melanie:Hozzátok?! Valeria-ék háza is kész romhalmaz volt és eladó. Honnét veszed, hogy a jövőbeli Yvette még ugyanott lakik?
Yvette:Meg kell próbálnunk. Nincs más esélyünk.
Sarox:Miért nem vesszük inkább sorra, hogy mit tudunk?! Legalább többre jutnánk mint hogy csak így vakhitben kutatva megyegetünk ide-oda.
(Sarox megáll majd a többiek hirtelen ránéznek. A fiú erőteljes karizmája megmutatkozik vezetői képességében, s retorikájában amint beszélni kezd)
Sarox:Szóval! Mit tudunk?!
Melanie:Hogy itt ragadtunk egy távoli dimenzióban és nem tudunk vissza menni.
Yvette:Hogy erőnk sincs.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Hé! Csak neked nincs, én még nem próbáltam!
(Melanie kitárja a kezét a járdaszegély melletti füves talaj fölé majd megpróbálja kivonni a földből a vizet. Többszöri kézrángatás után sem történik semmi mire Melanie ledöbbenve reagál)
Melanie:Nekem sem működik.
Yvette:Mondtam.
Sarox:Akkor itt máshogy működnek az erők.
Yvette:Vagy sehogy nem működnek.
Sarox:Érdemes azt is megemlítenünk, hogy mivel Tamika és Valeria meghaltak a múltban..
(Yvette kétségbeesetten felriad)
Yvette:Akkor a démon Yvette minket is megölt és elvette az erőinket.
(Melanie közbevág)
Melanie:Lehetetlen! Akkor a világ már rég egyenlő lenne a totál káosszal.
Yvette:Akkor mi történt?
Melanie:Derítsük ki.
(Melanie összeszűkült szemgödrökkel néz Sarox-ra miközben a férfi is hunyorítva figyel)
Melanie:Szerintem is jobb lenne, ha végig járnánk a házakat amelyekben lakunk.. laktunk. Hogy tudjuk, hogy mi a helyzet. Boszorkányok vagyunk. Valószínűleg segítenénk magunknak, ha megjelennénk az ajtóink előtt.
Yvette:Ha csak nem egy démoni klón az aki valójában az ajtónk elé tér be.
Melanie:Próba szerencse.
Sarox:Szerintem váljunk szét.
Melanie:Nem lenne jobb, ha együtt maradnánk?
Sarox:Minél többet vagyunk itt, annál jobban megköt az ige és végül aztán nem tudunk visszamenni sehogy sem. Ezért is lenne egyszerűbb és gyorsabb, ha mindannyian kipécéznénk azt a házat ahol laktunk, hogy megnézzük mi az ábra.
Yvette:Rendben, de mi legyen? Hol találkozzunk? És mennyi idő múlva?
(Melanie előhúzza mobiltelefonját ami ki van kapcsolva. Megpróbálja bekapcsolni, de csak csupa kriksz-kraksz írást és piktogramot mutat a mobil a kijelzőjén. Melanie ütögetni kezdi a készüléket.)
Melanie:Hülye masina!
Yvette:Valószínűleg a mi időnkből idehozott elektromos kütyük itt nem működnek.
Melanie:Akkor?
Sarox:Mindannyian elmegyünk segítségért és akár megtaláljuk a jövőbeli magunkat akár nem.. visszajövünk ide.
Melanie:Rendben.
Yvette:Ésszerű.
Sarox:Akkor?
(A három boszorkány kissé ijedten néznek egymásra majd mindannyian elindulnak egymástól elszakadva, különböző irányba)
(Yvette mikor már lelép a járdáról hirtelen visszafordul, s rákiált a többiekre akik már épp távolodóban vannak tőle a kihalt utcában)
Yvette:Szerintem ez a szétválósdi nagyon rossz ötlet! Én nem megyek sehova!
(Yvette vissza sétál oda ahol nemrégiban mindhárman álltak. A többiek hangoskodva térnek vissza Yvette-hez)
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Most mi van?!
Yvette:Szerintem ezt az egészet Sarox tervelte ki.
Melanie:Hogy micsoda?!
Yvette:Szét akar választani minket, mert tudja, hogy így sokkal gyengébbek vagyunk.
Melanie:Te meg miről beszélsz?! Szerintem együtt vagy külön, teljesen mindegy, nincs erőnk, ígyis-úgyis harmat gyengék vagyunk.
Yvette:Ne mondd ezt!
Yvette:Szerintem ez az egész az ő ötlete volt. Hirtelen felszólal így a semmiből, holott nemrég csak hallgatott és kész.
Sarox:Ne akard rám fogni az egészet!
Melanie:Sarox-nak ehhez semmi köze. Sőt! Inkább meg kellene köszönnöd neki, hisz ő csak megpróbál segíteni nekünk.
Yvette:Te meg mióta állsz az ő oldalán?! Azt hittem, hogy ki nem állhatod őt?!
Melanie:Tudod, hogy ez nem igaz.
Yvette:Most nem kellene itt lennünk, ha...
(Yvette elharapja a száját mire Melanie feszülten közbevág)
Melanie:Ha mi..?!
(Yvette feldúltan, hangosan, mérgesen témát vált)
Yvette:Miért nem jöttél?
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Vártalak. Vártunk téged. Hol voltál? Még a támadás előtt.
Melanie:Elintézni valóm volt.
Yvette:Milyen elintézni valód?!
Melanie:Most csak nem azt akarod mondani, hogy ez az egész az én hibám?!
Sarox:Velem volt! Az én hibám!
Yvette:Micsoda?! Mit keresett nálad?!
Sarox:Csak eljött és kész.
(Egy pillanatig mindannyian csendben, s némán állnak a földet bámulva majd Yvette dühösen folytatja)
Yvette:Meg lett beszélve, hogy éjfélre érj oda! De te nem voltál sehol! Még vagy fél óráig vártam rád a fürdőben, hátha felbukkansz és jösz, de semmi!
(Melanie félrehúzza száját.. némán még mindig a földet bámulja ölbe tett kezeivel.. nem válaszol)
Melanie:...
Yvette:Na?!
(Melanie felkapja a fejét majd ingerülten reagál)
Malenie:Ez az egész nem az én hibám.
Yvette:És mi van, ha mégis?!
Yvette:Képzeld el, ha ott lettél volna..
Melanie:..mi lett volna?!
Sarox:Ezzel nem megyünk semmire! Mi lett volna, ez lett volna, az lett volna. Az a lényeg ami most van és ebből kell kikavarodnunk valahogy.
Yvette:És mégis hogyan?! Nincs erőnk. Azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.
(Yvette hirtelen hátat fordít a többieknek majd dühösen hadonászni kezd kezeivel)
Yvette:Nekem ebből elegem van. Belőletek, meg ebből az egészből. Megyek és egyedül majd megoldom. Nincs szükségem rátok. Azt csináltok amit akartok.
(Yvette fogja magát, s elsétál)
Melanie:Yvette, várj már!
(Melanie megpróbál Yvette után futni, de Sarox óvatosan megragadja szerelme kezét majd viszarántja őt)
Sarox:Hagyd elmenni.
Melanie:De mi lesz, ha baja esik?
Sarox:Nem lesz semmi baja.
Melanie:És ebben miért vagy olyan biztos?
Sarox:Ha valami baj lesz, majd megérzem.
Melanie:Micsoda?
Sarox:Tudom hova kell mennünk.
Melanie:Tessék?
(Sarox egy közeli fára szegezi kezét majd erősen koncentrál mikor a fa törzse hirtelen vízcseppeket kezd el izzadni kérgén keresztül. Melanie hátralép majd ijedten megszólal)
Melanie:Sarox!
...
(Melanie és Sarox egy folyó melletti kitaposott, poros ösvényen sétálnak. A környékbeli erdős rész túrázó helyiséggé nőtte ki magát. A kitaposott ösvényt néhol fák, bokrok és bozót övezi. A folyó széles mederéhez csak néhány lépésnyire állnak miközben sietősen gyalogolnak)
Melanie:Sarox, hallod?! Válaszolj! Hogy lehet, hogy neked van erőd és nekünk nincs?
Sarox:Jobb, ha nem kérdezel semmit.
Melanie:Miért mondod ezt?
Sarox:Minél kevesebbet tudunk, annál jobb.
Melanie:Mert? Sarox állj! Mi folyik itt?
(Melanie megragadja a férfi kezét majd mindketten megállnak)
Sarox:Az, hogy itt a jövőben teljesen mások a szabályok Melanie. Minél kevesebbet tudunk és minél kevésbé szólunk bele az annál jobb lesz nekünk.
-Így igaz, fiatalember.
(Ekkor a bozótból halakkal teli hálóvel egy szakállas, ráncos vénember bújik elő. Ősz szakálla végigfut állán. Ráncos kezei remegve markolják a halát. Terepszínű nadrágot és felsőt hord barna bakanccsal és zöld, ruha anyagból készült kalappal)
(Melanie és Sarox hirtelen megfordulnak)
-Már vártalak titeket.
Melanie:Parancsol?
Sarox:Honnét tudta, hogy jövünk?
-Onnan, hogy 44 évvel ezelőtt én is ott álltam.
(A meggörnyedt öregúr Melanie-ra mutat)
-Veled!
Melanie:Tessék?
(Az öregember elmosolyodik majd beér Sarox és Melanie mellé aztán elindul előttük majd felszólal)
-Gyertek gyorsan, nincs vesztegetni való időnk.
(Melanie értetlenül néz Sarox-ra)
Sarox:Ő majd segít nekünk.
-Minél kevesebbet vagytok itt és tudtok, annál jobb. Nektek is és mindannyiótoknak.
(Ekkor mindhárman elindulnak majd néhány perccel később egy tisztáson kötnek ki a folyó partjánál)
Melanie:Maga..?
-Én vagyok Sarox.. illetve ami marad belőlem.
(A férfi leteszi zsákját majd zsebéből előkotor egy kék kristályt. Melanie felkiált)
Melanie:Az meg micsoda?
-Az egyetlen ami marad, miután..
(Az öregúr elharapja a száját majd hirtelen folytatja)
-.. ez az ami segít nektek visszajutni az időben.
(Sarox leguggol a férfi elé, kezeit térdeire támasztja majd felvont szemöldökkel kezd beszélni)
Sarox:Néhány órával előrébb kellene mennünk, mint amikor megtörtént az az eset.
(A férfi felnevet)
-Ó, tudom én, tudom. Hehe. Hisz 44 évvel ezelőtt pont ott guggoltam ahol most te.
(Sarox egy pillanatig félrehúzza száját majd nyugodt, halk hangnemmel reagál)
Sarox:Persze.
-Arra viszont vigyáznotok kell, hogy a jelen amibe ti visszatértek már rég meg van írva, ezért nagyon körmönfontnak és óvatosnak kell lennetek, mert az érzékek, az események befolyásolhatnak titeket.. és persze az ami meg van írva.
-Most add a kezed. Szükségem lesz az erődre, hogy az enyémmel és a kristályével együtt megidézzük a portált ami visszarepít titeket.
(Melanie hangosan ellekezni kezd)
Melanie:De mi van Yvettel?
-Őt sajnos nincs időnk megkeresni.
Melanie:Így volt ez régen is?
-Így. Egy kis problémával az élen.
Sarox:Még pedig?
-Yvette-t is be fogja szippantani innen a portál, bárhol is legyen most.. csak annyi a baj, hogy mivel ő nem volt itt a portál megidézésekor ezért nem volt tisztában azzal, hogy varázslat megy végbe ezért ő nem fog emlékezni erre az egészre.
Melanie:Akkor hogy fogjuk megváltoztatni azt amit meg kell változtatnunk?!
(A férfi hiányos fogazatával, csillogó szemekkel Melanie-re majd Sarox-ra pillant)
-Hát majd ti ketten.
(A férfi behunyja szemét, megmarkolj a kristályt majd rámarkol Sarox kezére, s vízpart szélén a következő pillanatban hatalmas szélviharral egy gömbölyű kék színű örvénylő portál jelenik meg akár egy vízörvény)
(Melanie homloka összerándul ahogy a szélvihar hajába kócol, s lengeti ruháit. Az öreg Sarox pedig az orkán erejű szélben próbálja kiabálással navigálni a fiatalokat)
-Ugorjatok bele! Nem lesz semmi baj!
(Sarox feláll majd kinyútja a kezét amelyre Melanie egy kis habozással rámarkol majd hosszasan egymás szemébe néznek)
-Siessetek!
(A férfi a világító kristályra néz amelyet kezében szorongat, s amelynek fénye egyre halványabb lesz)
(Sarox és Melanie ekkor nekifutásból a partról beleugrik a folyón megjelent örvénybe, s végül eltűnnek)
(A lányok az osztályteremben csevegnek)
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mind meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie az ablaknál állva hirtelen fejéhez kapja egyik kezét majd szorosan nekidől az ablaknak. Másik kezét hasához szorítja, s egy pillanatra fogait összeszorítva, szemeit összezárva leguggol)
(Tamika hirtelen leugrott a tanári asztalról majd odarohant Melanie-hoz)
Tamika:Jól vagy?
(Melanie kissé kóválygós fejjel, délcegen válaszolt, fejét és gyomrát simogatva)
Melanie:Persze. Csak hirtelen rosszul lettem egy pillanatra.
(Melanie megfordul majd kinéz az ablakon. Felkapja a táskáját majd az ajtó felé indul el)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:Nekem még el kell intéznem valamit.
Valeria:Micsodát?
Melanie:Személyes.
(Melanie kilép majd hirtelen visszafordul az ajtóból)
Melanie:Várjatok, inkább még sem intézem most el.
Melanie:Vagy mégis.
Valeria:Döntsd már el!
Tamika:Hova is mész?
Melanie:Az mindegy!
Melanie:Várjál, hova is megyek?!
(Valeria, Yvette és Tamika összezavarodottan pillantanak egymásra)
Melanie:Öö.. izé.
Tamika:Igen?
Melanie:Várjál! Várjál!
Valeria:Igen?
Melanie:Már beszéltél a démon Yvettel?
Valeria:Az előbb mondtam, nem figyelsz?!
Melanie:Neem! Ti figyeljetek! Vissza kell hívnunk őt.
Tamika:Minek?!
Melanie:Meg kell ölnünk, mielőtt ő ölne meg mindannyiónkat.
Valeria:Miből gondolod, hogy megtenné?!
Melanie:Gondolj bele! Jönnek a boszorkányok akik az életükre akarnak törni. Nem ez lenne a démon Yvette számára a tökéletes alkalom, hogy szerezzen néhány extra erőt egy kis benyalással és körmönfontsággal?
(Valeria hirtelen felkapja a fejét)
Valeria:Igazad lehet.
(Tamika kétségek között válaszol)
Tamika:És hogy akarod ide visszahívni?
Valeria:Ez egy probléma például! Tényleg?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
~
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthatlak. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá-ááá!
Sarox:Anyu elmentem majd jövök.
(Ebben a pillanatban Sarox rohan ki a házból úgy, hogy majdnem fellöki anyját majd megragadja Melanie kezét és mind a ketten elrohannak. Anyja közben utánakiabál)
Naomi:Ne maradj el sokáig!
~
(Yvette mindeközben a tó melletti fákkal övezett levelekkel borított parlagon toporzékol egymagában. A következő pillenatban a tóból egy vízoszlop emelkedik ki, s a hosszú egyenes vízoszlop nekirepül Yvette-nek aki hátrarepül a lökéstől majd hirtelen a földhöz szegeződik)
Yvette:Mi-a..a?!
(Yvette értetlenül, s dadogva hebeg-habog mikor hirtelen Melanie és Sarox jelenik meg előtte kézenfogva)
Melanie:Meglepetés!
(Melanie és Sarox egyik kezüket a démoni ál-Yvette hanyadt fekvő teste fölé helyezik majd a következő pillanatban Yvette sikítani kezd mikor minden bőrfelületén keresztül a víz elkezd kiszivárogni majd kicsurogni végül bőre összeráncolódik, s hangos ordítással elporlad.)
(Sarox és Melanie önelégülten pillantanak egymásra majd hirtelen elengedik egymás kezét mikor mögöttük a közelben megjelenik Tamika aki Valeria kezét fogja. Valeria és Tamika a földön ülve válnak láthatóvá miközben Valeria a vérző térdét fájlalja. Melanie és Sarox odarohannak hozzá)
Tamika:Ti meg mit kerestek itt?
Melanie:Itt volt Yvette. Meg akart ölni minket. Csapdába akart csalni. Szét akart választani, hogy könnyebben megölhessen. Megegyezett a boszorkányokkal.
(Tamika Sarox-ra néz)
Tamika:És ő mit keres itt?
Sarox:Engem is meg akart ölni.
Melanie:Nem lett volna neki elég egy víz erő. Érthető: démon, telhetetlen.
(Valeria ekkor leveszi kezét a sebről amely végül begyógyulva, kisebb hegekkel virul bőrén. Valeria megkönnyebbülve elmosolyodik)
Valeria:Regenerálódás.
(Melanie és Sarox megkönnyebbülve néznek egymásra)
(Tamika ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Tamika:Várjatok! Yvette!
(Hirtelen mindannyian kétségbeesetten pillantanak egymásra)
(A következő pillanatban mind a négyen megjelennek a rumlis szobában miközben, s azt látják, hogy Yvette két kezét Larion-ra tartja aki tűzben ég el hatalmas ordítózással, s végül hamu formájában lesz egyenlő a padlóval)
Yvette:Ti meg hol voltatok?
(Valeria és Tamika a hamukupachoz szalad)
Valeria:Itt meg mi történt?!
Yvette:A holmijaid között kutatott amikor beléptem és rajtakaptam.
Tamika:Hol lehetnek a többiek?
(Valeria az elrepült elemes ébresztóárjára pillant amely a padlón hever)
Valeria:Már elmúlt éjfél.
Melanie:Akkor ezek már nem jönnek vissza.
(Tamika rejélyes és sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki még mindig szorosan Sarox mellett áll)
Tamika:Reméljük. Ha mégis.. mi itt leszünk.
(A lányok körülnéznek a szobában majd Valeria elkezdi felszedegetni a dolgait a padlóról kicsit még döcögve néhány másodperccel később pedig már a többiek is segédkezni kezdenek a takarításban)
--------------------------------