18.rész - Démoni

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
-----
(Sarox és Melanie a fiú házának konyhájában beszélgetnek. Melanie az asztalnál ül és épp kávét kortyol egy bögréből mikor Sarox kezében az árnyékok könyvével berohan a helyiségbe)
Sarox:Megvan!
Melanie:Micsoda?
Sarox:Találtam egy főzetet az árnyékok könyvében ami megfoszt az erőnktől.
Melanie:Komolyan?
Sarox:Hát.. nem ezt akartad?
Melanie:De.. én csak meglepődtem, hogy ilyen gyorsan.. szóval, hogy ilyen gyorsan..
(Sarox Melanie szavába vág)
Sarox:Megijedtél.
Melanie:Nem.. én csak. Szeretem a lányokat, tudod.
(Sarox lehuppan kihúz egy széket az asztal alól majd lehuppan Melanie-val szemben)
Melanie:Talán igazad van, egy kicsit berezeltem.
Sarox:Akkor nem most csináljuk?
Melanie:Hogy érted, hogy csináljuk? Csak nem te is el akarod veszíteni az erődet?
Sarox:Ha te azt akarod, akkor én is. Nem akarom, hogy nekem megmaradjon aztán meg majd miattam téged is bántsanak. Akkor talán végre elkezdhetünk egy normális párkapcsolatot. Akármit is jelentsen ez.
(Melanie elmosolyodik)
Melanie:Az isteni lenne. Viszont.. arra gondoltam, talán előtte még segítenünk kellene a lányoknak legyőzni ezt az Anastha-t vagy kicsodát.
Sarox:Hogyan?
Melanie:Jó kérdés. Hisz nem tudunk róla semmit.
Sarox:Na ez az!
Melanie:Talán kérhetnénk segítséget valahonnan.
Sarox:Honnan?
Melanie:Fogalmam sincs. Neked nincsenek kapcsolataid?
(Sarox elneveti magát)
Sarox:Milyen kapcsolataim?
Melanie:Amelyek talán segítenének egy kis infóhoz jutni.
Sarox:Nem hiszem. Ismerek férfiboszorkányokat, de ők eléggé privát életet élnek.. és nem olyanok, mint mi vagyunk. Nem őrzőboszorkányok.
Melanie:Értem. Mindenesetre körbekérdezősködnél? Hátha mégis sikerül kideríteni valamit.
Sarox:Te tudod. Ahogy szeretnéd.
(Sarox megcsókolja Melanie-t; pár pillanat múlva Melanie felveszi táskáját a szék mellöl a földről és feláll)
Melanie:Viszont...
(Hirtelen gyámoltalanul megáll a konyha közepén majd az asztalra helyezett könyvre pillant)
Sarox:Igen?
Melanie:Kölcsönkérhetném az árnyak könyvét tőled egy kicsit?
Sarox:Mire kell?
Melanie:Csak át akarom lapozni. Hátha találok benne valamit ami segíthet a lányoknak.
Sarox:Azért Valeria-val vigyázz.
Melanie:Ne aggódj. Kézben tartom a dolgokat.
Sarox:Tudom.
(Sarox átnyújtja a könyvet Melanie-nak aki még egyszer megcsókolja Sarox-ot majd elhagyja a helyiséget)
...
Valeria:Áááááááááááááááááááááááááá!
(Valeria hatalmas kiáltással repül keresztül a padlásszobán, nekirepül egy magas szekrénynek amiről azonnal le is pattan és a földön érkezik néhány könyvvel együtt, amelyek ráesnek)
(Tamika és Yvette a szoba közepén állnak; Valeria kicsivel távolabb, mögéjük fekszik a földön; néhány lépéssel előttük Anastha áll, emberi alakban s teljes életnagyságban. vékony, formás alakját vörös földig érő selyem takarja; haja válláig ér, vakító vörös. Arca rezzenés- és érzéktelen.)
(Tamika kitárja karját majd szélvihart kavar, de Anastha meg sem rezzen; aztán Anastha tárja ki mindkét karját s Tamika is repül egyet egyenesen Valeria-ra esve)
(Anastha kígyószemei most Yvette-re irányulnak aki hirtelen marokra tárja tenyerét majd egy tűzgolyót formáz benne s egyenesen a démonnő felé küldi; azonban Anastha elkapja akár egy labdát a kidobó játékban majd kezével összemorzsolja mire a tűzlabda füstölögve kialszik. Anastha elmosolyodik majd ugyanúgy marokra tárja tenyerét, s egy Yvette tűzgolyójához hasonló labdát idéz meg tenyerében, de ez sokkal fényesebb, lángolóbb és vagy négyszer akkora, mint Yvetté. Anastha már készen áll arra, hogy elhajítsa s porrá égesse Yvettet mire hirtelen Melanie lép be az ajtón, meglátja Anastha-t, az egymás hegyén-hátán nyögő Tamika-t és Valeria-t majd pedig reflexszerűen odarohan Anastha-hoz, s teljes lendületből valamint erőből hátbarúgja őt. Anastha tűzgolyója a semmibe tűnik el amikor hirtelen előreesik, egyenesen rá a szoba közepén fekvő kis, alacsony kör alakú asztalra, amiről ledönt mindent, legurul a földre majd pedig gyorsan megfordul s Melanie-ra néz aki felvonja szemöldökét. Melanie gyorsan a levegőbe helyezi mindkét kezét majd megpróbálja kiszárítani Anastha-t aki a kígyószemeivel hirtelen foltokban eltűnik a helyiségből)
(Melanie leengedi a kezeit; Yvette remegve áll a szoba másik oldalában; Tamika és Valeria pedig fejüket és egyéb végtagjaikat fájlalját, dörzsölik miközben felkelnek a földről)
Valeria:Áú!
Tamika:Hát ez szép volt Melanie!
Yvette:Megmentetted az életem!
(Yvette odarohan Melanie-hoz és megöleli őt)
Yvette:Merre jártál?
Tamika:Pont időben.
Melanie:Szívesen. Remélem nem baj, hogy itt vagyok.
Tamika:Hülyéskedsz?!
Yvette:Rád van szükségünk. Nem igaz, Valeria?
(Valeria ölébe fonja kezeit, belefúj egyet a levegőbe majd oldalranéz, de egy szót sem szól)
Melanie:Neked is szia, Valeria.
Tamika:Már attól féltünk, hogy soha nem jelensz meg.
Melanie:Igazából meggondoltam magam. Először is.. ahogy az imént is láttam, van mit munkálkodnunk.. aztán meg nekem is lesz mit elintéznem, de ez nem várat magára, a másik dolog meg igen, aztán meg..
(Mindeközben Yvette és Tamika összezavarodva figyelik a hebegő-habogó Melanie-t)
Melanie:..aztán meg lesz utána valami ami titeket is érinteni fog, de legfőképp engem is, meg aztán hoztam is nektek valamit és..
(Yvette rákiált)
Yvette:Állj! STOP! Most mi van?
(Melanie előhúz egy kis könyvet a farzsebéből majd Yvette-hez dobja aki elkapja azt)
Melanie:Egy árnyékok könyve rendel.
(Tamika és Yvette arca felvirul mire Valeria is odalép melléjük és némán, ajkába harapva szemeivel a könyvet vizsgálja)
Tamika:Te jó ég! Honnan van?
Melanie:Sarox nagymamájáé! Én mondtam, hogy Sarox csak jót akar.
Yvette:Végre! Ez talán segíthet.
Tamika:A legutóbbi amink volt amúgyis elpusztult Yvette miatt.
Yvette:Hé! Akkor épp elraboltak, nem emlékszel?! Az nem is én voltam!
Melanie:Mi történt itt az imént?
Tamika:Valeria megpróbálta lebilincselni Anastha-t szó szerint.. de nem sikerült neki.
(Valeria felkapja fejét majd hátrasétál és elkezdi visszapakolgatni a lehullott könyveket a padlóról a polcokra)
(Csak úgy szól Melanie-hoz hogy háttal áll neki)
Valeira:Egyáltalán nem mozdult meg. A gyökerek, amelyekkel le akartam szögezni őt nem engedelmeskedtek.
Tamika:Aztán én akartam elrepíteni, de meg sem mozdult.
Yvette:Az én tűzgömbömet is teljesen kivédte.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Erősebb, mint gondolnánk?
(Eközben Yvette lapozni kedi a könyvet)
Yvette:Hátha van benne valami róla.
Melanie:Már néztem. Nincs benne semmi, ami róla szólna. Sőt, mi több! Anastha nem is létezik. Legalábbis a mi időnkben nem.
(Hirtelen Valeria is megfordul s elképedve reagál)
Valeria:Hogy micsoda?!
Tamika:Hogy érted, hogy nem létezik?
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Tamika:Ezt nem értem.
Melanie:Sarox szerint - meg persze szerintem is - Anastha a jövőből jöhetett és valószínűleg onnan idézi meg a démonjait is, amelyekkel ezelőtt még soha nem találkoztunk. Az ereje hatalmas és még ki tudja, hogy mire nem képes.
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet.
Valeria:Tudod, hogy ha egyesítjük a négy elem erejét annyira kimeríthetjük azt, hogy akár el is veszíthetjük az erőinket.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Elveszi az erőinket, ha egyesítjük mind a négyet?
Tamika:Több, mint valószínű. Azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
Melanie:És utána már nem is lehet visszaszerezni?
Tamika:Nem, mert teljesen elvész. Kimerül.. úgymond megsemmisül azzal együtt amit elpusztítunk. Valamit valamiért.
Yvette:Viszont, ha ez továbbra is így megy, hogy nem tudjuk elpusztítani Anastha-t akkor tényleg jó szolgálatot tesz ez a könyv ugyanis benne van, hogy hogy kell egyesíteni az erőinket a gonosz ellen.. és ha - ismétlem - ez tényleg így megy tovább.. hogy nem tudjuk megölni Anastha-t.. végül csapdát kell majd állítanunk..
(Tamika határozottan közbevág)
Tamika:.. egyesítenünk kell az erőinket, megölni Anastha-t és pápá boszorkány lét.
Valeria:Na-na! Azért azt tényleg csak a legvégső esetben engedhetjük meg magunknak.
(Melanie megrázza magát, kezeit ölébe helyezi)
Melanie:Miért? Ti soha nem gondoltatok bele milyen lenne a normális élet? Normálisan élni.. meg izé, ilyesmi.
Tamika:A normális csak egy opció a mosógépen. Én nem akarok normális lenni, az olyan unalmas.
Yvette:Azt hiszem, ha normális lennék akkor nem találkozhattam volna veletek, lányok.
(Tamika elmosolyodik, mire a levegő egy kissé kellemesebbé válik körülöttük)
Tamika:Ja, mert hasonló vonz hasonlót: ergo mindannyian dilisek vagyunk.
(Melanie elneveti magát, de hogy ezt rejtse lehajtja a fejét és cipője orrával kezd el olyan mozgást végezni, mint aki lyukat akar fúrni a padlóba vagy épp eltapos egy égő cigicsikket)
Yvette:Szóval akkor most mi lesz?
Melanie:Voltunk már ennél húzósabb helyzetben is, nem?
Valeria:Ha Anastha meg tudna ölni, már megtette volna.
Tamika:Szerintem nem azért nem öl meg, mert nem tudja megtenni, hanem vár valamire.
Yvette:Valami nem stimmel. Anastha ereje hatalmas.. és mégsem ölt meg még eddig.
Melanie:Vajon mit tervezgethet titokban?
Yvette:Jaj istenem!
(Yvette hirtelen a homlokára csap majd térderogyik a padláson mire a lányok mindannyian odagyűlnek hozzá)
Melanie:Mi az?
Tamika:Mi a baj Yvette?
Valeria:Rosszul érzed magad?
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Nem.. csak megszédültem.. nem is kicsit. Húha.
Tamika:Segítsünk felállni?
Yvette:Igen, kösz.
(Yvette feltápászkodik a lányok segítségével)
Melanie:Jobb már?
Yvette:Valamivel. Alig ettem ma valamit, biztos amiatt lehet.
Valeria:Biztosan.
Yvette:Jobb lesz, ha hazamegyek és bekapok valamit.
Melanie:Nekem is mennem kell.
Tamika:Én maradok Valeria-val.
Valeria:Segíthetsz összetakarítani.
Tamika:Kösz.
Yvette:Akkor megyünk?
(Yvette kissé homályos tekintettel pillant Melanie-ra)
Melanie:Aha.
Yvette:Akkor majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.
Melanie:Sziasztok.
Tamika:Csáó.
Valeria:Heló.
...
(Néhány órával később Yvette a konyhában ül miközben egy tál spagettit eszik az asztalnál mikor hirtelen megcsörren a telefon. Yvette feláll majd odasétál a konyhapulthoz, s felveszi a vezetékes telefon kagylóját)
Yvette:Haló?
(Yvette ledöbben amikor a vonal végén egy nagyon ismerős hang üdvözli őt)
Yvette:Madeline?
...
(Pár óra elteltével Yvette az egyik szupermarket előtt ácsorog miközben telefonján követi az eltelt perceket; aztán a háta mögül megszólal egy hang)
Madeline:Yvette!
(Yvette végigméri egy pillanatig Madeline-t és úgy érzi, mintha az idő megállt volna régi barátnőjén. Ugyanaz a vállig érő sötétlila haj, fültágító, piercing a szájban, bakancs és csőnadrág. Madeline semmit nem változott. Madeline odarohan Yvette-hez és szorosan átöleli; Yvette csak szolídan viszonozza azt)
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
(Yvette elmosolyodik)
Madeline:Apámmal megnéztük a régi házunkat.
Yvette:Ja, a keresztanyám mesélte, hogy megvették tőletek aztán mégsem tudtam megmaradni ott.
Madeline:Ja-ja. Úgy volt.
(Yvette szemei kikerekednek mikor újra végignéz Madeline-en)
Yvette:El sem hiszem, hogy itt vagy. Visszaköltöztök?
Madeline:Nem. Csak pár napig maradok. A mobilszámodon nem értelek el úgyhogy megpróbáltam az otthonitokat és sikerült.
Yvette:Igen. Azóta már új telóm van.
Madeline:Nem ülünk be valahova teázni egyet?
Yvette:Teázni?
(Madeline szélesen vigyorog, mint egy angyal)
Madeline:Persze! JAJ ISTENEM YVETTE KÖNYÖRGÖK SEGÍTS!
(Yvette hirtelen odakap a sikoltozó, önkívületi állapotban lévő Madeline-hez, ami végül aztán csak egy fél másodpercig tart)
Yvette:Jézusom! Madeline mi a baj?!
Madeline:Ő.. úgy értem, hogy Yvette segíts, mert esküszöm, hogy felrobbanok az itteni közlekedésrendszertől. Gyűlölöm a dugókat. Mikor apámmal jöttünk azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, olyan sokat kellett rostokolni a főúton.
(Yvette elkerekedett szájjal nyög egyet ami végül egy szóvá formálódik)
Yvette:Aha.
(Madeline karon fogja Yvette-t)
Madeline:Gyere menjünk! Igyunk meg valamit.
Yvette:Jó. Rendben.
(Yvette és Madeline elsétálnak)
...
----

7.rész - Démoni eskü

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
...
Yvette:Áu!
Tamika:Mi történt?
Yvette:Csak valami megcsípett.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
................
----
15 évvel korábban...
----
(Egy sötét, rideg őszi estén, egy fiatal férfi sétál a város melletti, elhagyatott főút szélén, miközben fekete szövetkabátját a hideg szél tépáz, s néha meg-meg löki a menetelő embert, mikor hirtelen egy keresztútnál a magas férfi megáll, s egy követ a zsebéből elővevén, elhajítja az előtte kétfelé ágazó poros útnak keresztjébe. Csak a telihold fénye szikrázik az égen, s világítja meg az éjszakai tájat)
(Amint a kő a főben elveszett, a két elágazó út között megnyílt a föld, s egy magas, undorító kinézetű, vörös bőrű, és ráncos kezű, sátáni lény bújt elő, fekete szaténlepedőben, mely befedte testét, s csak hosszú, csontos újjai, s azon hosszú, éles fekete körmeit pillanthatta meg a férfi, amint az remegve állt egyhelyben a félelemtől)
(A démon mély, hörgő hangon megszólal)
Sandro:Ki vagy te, s mi dolgod van hozzám?
(A férfi reszkető hangon szól a szörnyhöz)
Jared:Parancsol?!
Sandro:Mit akarsz?!
Jared:Segítenie kell! Bajban vagyok!
(A démon néhány pillanatig csendben marad, majd újra felhördül, rémisztő, dörmögő hangján)
Sandro:Hallgatlak!
Jared:Az egyik haverom mondta, hogy te tudsz segíteni!
Sandro:Folytasd!
Jared:Azt akarom, hogy tégy gazdaggá, és híressé.
Sandro:És mit adnál te, alantas, ember... azért?
Jared:Amit csak akarsz!
Sandro:A lelked a tét!
Jared:Ahogy akarod!
Sandro:Ez a beszéd!
Sandro:15 év múlva, ugyanezen a napon, eljövök érted, hogy beteljesítsem alkunk rendeletét!
(A férfi némán áll, majd Sandro a magasba emeli kezeit, ekkor egy kósza vérvörös villám a fiatalemberbe csap, aki azonnal a földrerogy.)
----
MOST
----
(Valeria fel-alá járkál Tamika hálószobájában, míg Melanie az ágyon ül Tamikaval)
Valeria:Nem hiszem el, hogy ez történt.
Melanie:Próbáld újra megérezni, talán most sikerül!
Valeria:Már a végtelenség óta azt csinálom, de még mindig semmi!
Tamika:Kell lennie valami nyomnak, amit maga mögött hagyhatott, mielőtt elment.
Valeria:Nincs semmi.
Melanie:Szerintem vissza fog jönni.
Valeria:Ugyan, minek?! A könyvnek annyi.
(Tamika félrehúzza száját)
Melanie:És most mégis mit fogunk csinálni?! Már elmúlt tíz, és mi lesz, ha a keresztanyja újból idetelefonál, az Yvette-nek ideje lenne már hazamenni, elvégre holnap suli bla-bla-bla szöveggel?!
(Néhány pillanat múlva Madeline-t állják körbe a szoba közepén a lányok)
Madeline:Ez ugye nem komoly?!
Valeria:Mi is azt hittük! De itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játszunk!
Madeline:Mit akartok?
Valeria:Először is fel kellene venned Yvette alakját, aztán eljátszanod őt, addig amíg szükséges, és...
(Madeline félbeszakítja Valeria monológját)
Madeline:Hé-hé-hé! Ácsi-ácsi! És ebből nekem mi hasznom lesz?!
Tamika:Nem ölünk meg!
Melanie:És nem trancsírozunk fel!
Madeline:És mi van, ha nemet mondok?!
Valeria:Akkor véged!
Madeline:És mi van, ha azt mondom, hogy, oké, legyen végem?! Akkor ti ugyanúgy szarban maradnátok, nemde?!
Melanie:Szerintem, nyírjuk ki, majd találunk más démont!
Tamika:Szerintem is!
Madeline:Na jó! Eljátszom! De, csak is akkor, ha vége lesz az egésznek, leszálltok rólam!
Valeria:Na jó! De, csak is akkor, ha nem csinálsz semmi olyat, amivel nekünk, vagy bárkinek ártasz, mert akkor vége az egyességnek, és neked is!
Madeline:Áll az alku!
(Tamika csettint egyet, majd Madeline hirtelen egy, a padlóból kilépő forgószél bekebelezi őt, s eltűnik)
Melanie:Szerintem száz százalék, hogy úgysem fogja betartani az egészet.
(A lányok végig mérik egymás szemeit)
Melanie:A démonok, mindig is démonok maradnak!
(Tamika visszaül az ágyra)
Tamika:Biztosak vagytok benne, hogy egyáltalán megtaláljuk valaha is Yvettet?
Valeria:Ilyet nem is akarok hallani mégegyszer! Meg fogjuk találni! A démon, csak elrabolta, és...
(Tamika közbevág)
Tamika:Hát nem úgy nézett ki, mint akit épp elrabolnának.
Tamika:És különben is, valami megszállta őt.
Valeria:Egy újabb démon?
Tamika:Fogalmam sincs!
Melanie:Akkor, miért nem megyünk vissza?! Ööö... oké! Mi történt ma?!
Tamika:Reggel megjött az újság. Elolvastam. Holnap lesz 15 éve, hogy Jared Parrish, a multimilliárdos informatikus megalapította a Based2* nevezetű internetes zenemegosztó portált, imádom azt az oldalt!
Melanie:A lényeget!
Tamika:Nincs lényeg, aztán a sulinál beszélgettünk Yvette-tel. Aztán a pataknál voltunk, valami megmarta, és elkezdett furán viselkedni.
(Valeria és Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Mi marta meg?
Tamika:Fogalmam sincs.
Valeria:Azt mondod, az után kezdett el furán viselkedni, miután megmarta valami?
Tamika:Aha, azt hiszem.
Valeria:És előtte nem történt semmi szokatlan?
Tamika:Nem tapasztaltam semmi furát.
Melanie:Akkor... Lehet, hogy az a marás...?
Valeria:Talán köze van a démoni megszállásához.
Tamika:De mi köze van, az ismeretlen férfi démonhoz?
(Valeria leül Tamika mellé, majd kezeit az arcába temeti)
Valeria:Fogalmam sincs. Az egész, olyan kacifántos. És nincs értelme.
(Ugyanebben a pillanatban az éj leple alatt néhány kilométerrel arrébb Tamika házától, egy kietlen elhagyatott gyártelepen, egy szürke lakókocsin kopog egy magas, nyakkendős, öltönyös férfi. A kocsi körbe van rakva különböző tárgyakkal, melyek az okkultizmust szimbolizálják. Tollak lógnak az ajtó felettt, állati koponyák és csontok pihennek az ablakpárkányon.)
(A következő pillanatban egy duci, földig érő, csinos, lenge ruhában lép ki, egy idős, de divatos cigányasszony lép ki az ajtón, majd körülnéz, s öreg, de mégis határozott, recés hangják szólal fel)
Elinor:Ki az?!
Jared:Én vagyok!
Elinor:Há, szóval, mégis idetalált?!
Elinor:Nem kapta el semmi?!
Jared:Még nem!
Elinor:Na jöjjön be!
(A férfi fellép a lakókocsira, majd bemegy. Amint belép, sötétség üti meg szemeit, majd a nő leül egy kerek asztalhoz, mely egy gyönyörűszép fodros-bodros, barna terítővel van leterítve, azon díszes motívumok tükrözik a hely boszorkányos mivoltját.)
(A nő leül az asztlhoz, s egy vastad, bordó kendőt ránt le, a letakart kristálygömbről, mely az asztal közepén pihent)
Elinor:Na jöjjön ide! Üljön le!
(A férfi odasétál az asztalhoz, majd leül a nő elé. A nő kihúzza az asztal fiókját, majd elővesz belőle egy vastag fekete gyertyát, melyen látszott, hogy már jópárszor használták, azt a kristálygömb mellé helyezi, majd visszanyúl a fiókba, előveszi a gyufát, s végül meggyújtja a gyertyát)
Elinor:Miért is jött?
Jared:Mert nagy bajban vagyok, és valakinek segítenie kell!
Elinor:Ezt már elmondta, mikor telefonon egyeztettünk. Én a valódi okra vagyok kíváncsi.
Jared:15 évvel ezelőtt...
(Miközben Jared történetét mesélte az öreg boszorkánynak, addig a lányok Tamika szobájában, még mindig ugyanarról tanakodtak... Hogy találják meg Yvettet)
(Valeria kinyitja szemeit, miközben az ágyon fekszik)
Valeria:Még mindig semmi.
Tamika:Ez időpocsékolás!
Melanie:Mi lenne, ha én is megpróbálnám!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Úgy értem, az ember nagy része vízből áll. Mi lenne ha én is megpróbálnék ezen keresztül ráérezni Yvette hollétére?!
Tamika:Nem hiszem, hogy sikerülne. Sőt, biztos, hogy nem sikerülne. Hülyeség.
Melanie:Egy próbát sem ér meg?! Mégis mit veszthetünk vele?!
Tamika:Nekem nyolc.
(Valeria bár őrültségnek tartja az ötletet, szó nélkül vállat von)
Melanie:Szóval! Te hogy is szoktad csinálni?
Valeria:Csak minden erőddel koncentrálj arra a személyre, akit meg akarsz találni.
Melanie:Jó!
(Melanie törökülésben helyezkedik el a padlón, majd behunyja szemeit, s suttogva megszólal)
Melanie:Yvette!
(Tamika felhúzza szemöldökét, majd értetlenül Valeria-ra néz)
(Ebben a pillanatban Elinor ráteszi kezeit a kristálygömbre, majd behunyja szemeit)
Elinor:Megnézzük mit tehetünk ezügyben!
(Ekkor a varázsgömb fényes fehér fénnyel felgyúl, bevilágítván az egész lakókocsit, majd a nő elkezd remegni, s ugynebben a pillanatban Melanie testének uralmát a hidegrázás veszi át, amint a padlóra esvén, hanyadt fekve remeg teste, s szemei fennakadnak. A lányok azonnal odafutnak barátnőjükhöz, megpróbálják magához téríteni őt, eközben a lakókocsiban Elinor hangosan mormolni kezd)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
Jared:Mit mond?
(Elinor kinyitja szemeit, s a férfi két fehér szempárral találja magát szembe az asztalnál)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
(Elinor remegése egyik pillanatról a másikra megszűnik, majd a fény is az üveggömbből, ekkor az asszony szemei visszavedlenek eredeti sötétbarna színeibe)
(Elinor feláll az asztaltól, a közeli szekrényhez megy, amelyen egy vezetékes telefon áll, majd a mellette lévő tollat s a hozzá tartozó kis jegyzetfüzetet kezébe vevén visszarohan, s újra helyet foglal a férfi előtt, aki kissé megrémülvén, s megzavarodván a történtektől, nem szól egy szót sem. Elinor végül körmölni kezd, majd határozott hangvétellel szól a férfihez)
Elinor: 7214. Nap utca. 22.
(A nő papírra vetén a címet, átadja a fecnit a férfinek)
Elinor:Tessék!
Jared:Mit csináljak vele?!
Elinor:A többi már magán múlik!
Jared:De mi volt ez az egész?
Elinor:Varázslat, kedvesem! Mégis mi más?!
(A nő felnevet, majd elmosolyodik, ekkor a férfi zavarban találván magát, megrántja zakóját, feláll majd elköszönöm a nőtől, s távozik)
(A lányok Tamikánál, végre képesek voltak megnyugtatni Melanie-t, aki azonban újból elájult, ezért Tamika egy szempillantás alatt hazavitte őt, s mindannyian megbeszélték, hidegre teszik az Yvette ügyet... Legalábbis egy napra.)
...
(Másnap reggel Tamika már épp az iskolába indulna, mikor a konyhából kilépve, az előtérben felvevén cipőjét, hirtelen egy csengetésre lesz figyelmes, majd egy hatalmas árnyat pillant meg a bejárati ajtó torzító üvegén keresztül. A lány gyorsan felhúzza lábbelijét, majd ajtót nyit, s megdöbbenésére, egy magas, jól öltözött idegen üdvözli őt, kissé modortalanul)
Jared:Ez a Nap utca. 22.?
(Tamika szemei kikerekednek, s már készül arra, hogy egy mozdulattal kirepítse a férfit az ajtóból, gondolván, hogy csak egy őrült, vagy egy újabb Teleshop-os házalóügynök)
Tamika:Ahha.... Miért?
Jared:Segítenetek kell! Nagy bajban vagyok!
Tamika:Aha. Viszlát!
(Mikor Tamika rávágná Jared-re az ajtót, az felkiált)
Jared:Tudom, hogy te és a barátnőid boszorkányok vagyok!
(Tamika kitárja az ajtót)
Tamika:Mi van?!
...
(Jared Tamika ágyán ül, miközben Tamika és Valeria ölbe tett kézzel állnak előtte)
Valeria:Szóval maga alkut kötött az ördöggel, és miért?!
Jared:Mikor 18 voltam. Nagy bajban voltam. Sürgősen pénzt kellett valahonnan szereznem, és mivel a nagymamám benne volt az okkult dolgokban. Olvastam egy könyvben, hogy kell démont idézni. Csak egy kétfelé nyíló út előtt kell egy megbűvölt követ elhajítani és az aludni vágyó démon már meg is jelenik.
Valeria:És megis jelent.
Jared:Ma éjjel lesz 15 éve, hogy az alkú megköttetett. És ma éjjelre ígérte Sandro, hogy eljön a lelkemért.
Tamika:Sandro?
Jared:A démon.
Valeria:És mit kért?
Jared:Csak rám kell nézni.
Valeria:Ah, persze. Hírnevet és gazdagságot.
Jared:Nem akarok meghalni. Van egy gyönyörű feleségem, és három csodálatos gyermekünk, akiket még csak nem is kértem. Belehalnék, ha úgy kellene itthagynom ezt a világot, hogy mégcsak nem is láthatom őket felnőni.
Tamika:Gondolt volna erre az előtt, hogy megkötötte a szerződést azzal az izével.
Jared:Tudom! Elkövettem egy nagy hibát! De ki nem hibázott még életében?
(Tamika kétségbeesetten néz Valeria-ra)
Tamika:Csináltunk már ilyen démonölő löttyöt egyszer, emlékszel?
(Valeria elgondolkodva néz a plafonra, majd a száját kezdi el rágni)
Valeria:Igen, azt hiszem, kell bele. Mandragóra, és macskagyökér. Kell víz, és egy kis föld onnan ahol ez a kétfelé ágazó út van.
Valeria:Merre van amúgy?
Jared:A nortfolski elhagyatott papírgyárnál.
Tamika:Jó, akkor én össze szedem ami kell, és visszajövök ide.
Valeria:Ne menjek veled?
Tamika:Elmegyek Melanie-ért.
Valeria:De ő már a suliban van. Egyébként meg, lassan nekünk is el kellene indulnunk, ha nem akarjuk lekésni a második órát.
(Tamika Jaredre néz)
Tamika:Mi lenne, ha délután négykor találkoznánk a nortfolski papírgyárnál?
Jared:Rendben. De, kérlek... Segítsetek nekem!
Valeria:Minden tőlünk telhetőt megteszünk.
(Valeria aggodalmas, s sejtelmes tekintetet vet Tamika-ra, aki azonnal tudja, hogy Valeria mire gondol... ebből nem sül ki semmi jó)
....
(Valeria és Melanie egy elhagyatott főút mellett toporognak, s várnak)
Valeria:Plusz egy óra igazolatlan.
Melanie:Egész délután ezt hajtogatod. Az csak egy.
Valeria:Ja! Amúgy, említettem, hogy megszereztem az első egyesemet matekból?
Melanie:Micsoda?!
Valeria:Ja! Általában hármasra meg tudom írni, de most írtam egy nagyon impozáns nulla pontos témazárót!
Valeria:Ja, és mondtam már, hogy mióta összeállt a mi kis bandánk, nem hogy magamra, de még a tanulásra sincs időm? Ja, és mondtam már, hogy...
Melanie:Nézd! Én nagyon sajnálom, hogy így összejött minden, de biztos vagyok benne, hogy a tanulás rovására, olyan dolgokat teszünk majd, amik egyensúlyba hozzák ezt a jó és rossz nevezetű mérleget.
Valeria:Például?
Melanie:Például most! Itt! Ez a pillanat! Hamarosan megmentünk egy ártatlant! Te mindig olyan pozitív voltál, mi történt veled?!
(Valeria leguggol)
Valeria:Fogalmam sincs.
(Melanie leguggol mellé, majd Valeria vállára teszi jobb kezét)
Melanie:Egyébként, ma láttam az ál-Yvettünket.
Valeria:Igen?! És jól játsza a szerepét?
Melanie:Kicsit könnyűvérű, de fogjuk rá.
Valeria:Csak ne verjen át!
Melanie:Úgyis átfog! Csak szemmel kell tartani, és amikor majd félrekacsingat, lecsapunk rá!
Valeria:Tamika és a pasi mikor érnek már ide?!
Melanie:Jó kérdés!
(Melanie körbe-körbe forgatja a nyakát, így tornáztatva azt)
Melanie:Áú!
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
Valeria:Hát persze, mert az a gyilkos.
(Melanie elneveti magát)
Valeria:Annyi helyen kerestük már! Annyi mindent kipróbáltunk! És semmi.
Melanie:Ha meg is szállta valami, az a valami nem tudja örökké birtokolni a testét. A megszálló lény, vagy entitás, vagy bármi ilyesmi, soha nem tud örökké birtokolni egy testet. El kell hagynia azt egy darabig, hogy újra feltöltődjön energiával, hogy azt az energiát újra befektethesse abba, hogy megszáll és közben irányít egy testet. Tudod, a megszállás törvénye.
(Melanie felnevet)
Valeria:Hihetetlen vagy. És igazad van.
(Tamika és Jared megjelennek a lányok előtt a semmiből)
(Tamika egy befőttes üveget szorongat a kezében)
Valeria:Elhoztad a bájitalt?
Tamika:Itt van?
Valeria:Egy dunctos üvegben hoztad el?!
Tamika:Tulajdonképpen előszőr üdítősüvegben akartam, de ez legalább törik, és fel kell, hogy oldódjon a démonon. Ha elé dobjuk, akkor talán eltörik, és így valamennyi ráfröcssen.
Valerie:Nem lenne egyszerűbb, ha kinyitnánk és ráöntenénk.
Tamika:Erre is gondoltam. Szóval, ki mire szavaz?
Melanie:Öntés. Bár ahhoz közel kell kerülni a démonhoz. De én bevállalom, ha kell.
Valeria:Jólvan, akkor legyen az öntés. És nem kell közel kerülnöd hozzá. Az erőinket is használhatjuk, hogy leöntsük. Majd kiirányítod a folyadékot az üvegből, és egyenesen rá a kis féregre.
Jared:És akkor újra szabad leszek?
Valeria:Ha minden igaz, akkor a démon elpusztul, ami azt jelenti, hogy a szerződés is felbomlik.
Melanie:Ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg elveszíted majd a hírnevedet és a vagyonod.
Tamika:És több, mint valószínű, hogy keresztül kell menned majd azokon a problémákon, amelyeken a 15 éven keresztül át kellett volna esned.
Melanie:Tudod, a problémák mindig azért jönnek, hogy okuljunk és hogy tanuljunk belőlük.
Valeria:És hogy jobb emberekké váljunk tőlük.
Jared:Értem. És a családomnak ugye nem esik baja?
Valeria:Mivel ők nem voltak részesei a szerződésnek, ezért kétlem.
(A lányok megfordulnak és a kétirányú út elé állnak)
Melanie:Akkor most?
(Jared előveszi azt a követ a nadrágzsebéből, amelyet 15 éve használt, majd Melanie kezébe adja)
Jared:Tessék! Ezzel idéztem elő Sandro-t.
Melanie:Remek!
(Melanie elhajítja a követ, de nem történik semmi)
Melanie:És most?
Valeria:Semmi.
(A lányok tovább várnak, de még mindig nem történik semmi)
(Jared hirtelen a szívéhez kap, majd összeesik, s a földön rángatózva kapkod levegőért. A lányok leguggolnak hozzá)
Valeria:Most meg mi történik?!
(Hirtelen egy mély hang szólal fel a hátuk mögül)
Sandro:Mondtam, hogy eljövök érted Jared, ugye?!
(A lányok hirtelen megfordulnak, majd egy magas, csuklyás démonnal találják szemben magukat)
Tamika:Fúj. Undorító!
Valeria:Melanie most!
(Melanie egy kézmozdulatával a Tamika kezében lévő beföttesüveg tartalmát kezdi el irányítani, az üveg fedelét a lötty megmozdulása annak lepattanására készteti, majd a folyadék egyenesen beteríti a démont, ami hatalmas ordításban ég hamuvá)
(A lányok arca hirtelen kivirul)
Melanie:Ez a régi csapat!
(Ekkor Tamika hirtelen hátranéz, s Jared mozdulatlan testét pillantja meg)
Tamika:Jared!
(A lányok letérdelnek a földre, majd Valeria két kezével megtámasztja a férfi fejét)
Valeria:Próbáljuk meg újraéleszteni.
(Tamika a jobb kezét a balra tevén, azonnal a férfi mellkasára helyezi, de mikor megkezdené az újraélesztést, az egész test egyik pillanatról a másikra hamuvá válik, amely egyrészt Valeria kezét is beteríti)
Valeria:Most meg mi történt?!
Melanie:Ez meg hogy lehet?!
(Tamika térdelve, hátsó lábaira ül, majd üveges tekintettel felszólal)
Tamika:Lehet, hogy. Csak a szerződés tartotta életben.
Melanie:Micsoda?! Ezt meg hogy érted?!
Tamika:Lehetséges, hogy már rég meghalt volna. Ha nem köti meg a szerződést, valószínűleg fiatalon meghalt volna. Viszont megkötötte azt, ami 15 évre biztosította neki a hírnevet és a gazdagságot, de az ember csak akkor lehet híres és gazdag, ha életben is van eközben. Ígyis-úgyis meghalt volna. Ha megmentjük, ha nem.
Valeria:Hogy mi?! Nem, az lehetetlen! Biztosan van valami megoldás!
Melanie:Hamuvá változott. Nem hiszem, hogy bármi megoldás is lenne.
Tamika:Minden okkal történik.
(Valeria felkapja a fejét, majd feláll, homlokát jobb kezébe temeti)
Melanie:Menjünk haza!
(Tamika és Melanie feláll majd átölelik Valeria-t, eközben hirtelen feltámad a szél, s a lányok felé viszi az az útmenti port, megcsapván ezzel ruhájukat, eközben ismerős hangokra lesznek figyelmesek!
Sandro:Oahh!
(Tamika felkapja a fejét)
Tamika:Ti is hallottátok ezt?!
Sandro:Még nincs vége! Amíg én azt nem mondom, addig nincs!
(A szél tovább kavarja a port az út szélén, miközben a lányok megdermednek a suttogó hang hallatán)
........