18.rész - Démoni

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
-----
(Sarox és Melanie a fiú házának konyhájában beszélgetnek. Melanie az asztalnál ül és épp kávét kortyol egy bögréből mikor Sarox kezében az árnyékok könyvével berohan a helyiségbe)
Sarox:Megvan!
Melanie:Micsoda?
Sarox:Találtam egy főzetet az árnyékok könyvében ami megfoszt az erőnktől.
Melanie:Komolyan?
Sarox:Hát.. nem ezt akartad?
Melanie:De.. én csak meglepődtem, hogy ilyen gyorsan.. szóval, hogy ilyen gyorsan..
(Sarox Melanie szavába vág)
Sarox:Megijedtél.
Melanie:Nem.. én csak. Szeretem a lányokat, tudod.
(Sarox lehuppan kihúz egy széket az asztal alól majd lehuppan Melanie-val szemben)
Melanie:Talán igazad van, egy kicsit berezeltem.
Sarox:Akkor nem most csináljuk?
Melanie:Hogy érted, hogy csináljuk? Csak nem te is el akarod veszíteni az erődet?
Sarox:Ha te azt akarod, akkor én is. Nem akarom, hogy nekem megmaradjon aztán meg majd miattam téged is bántsanak. Akkor talán végre elkezdhetünk egy normális párkapcsolatot. Akármit is jelentsen ez.
(Melanie elmosolyodik)
Melanie:Az isteni lenne. Viszont.. arra gondoltam, talán előtte még segítenünk kellene a lányoknak legyőzni ezt az Anastha-t vagy kicsodát.
Sarox:Hogyan?
Melanie:Jó kérdés. Hisz nem tudunk róla semmit.
Sarox:Na ez az!
Melanie:Talán kérhetnénk segítséget valahonnan.
Sarox:Honnan?
Melanie:Fogalmam sincs. Neked nincsenek kapcsolataid?
(Sarox elneveti magát)
Sarox:Milyen kapcsolataim?
Melanie:Amelyek talán segítenének egy kis infóhoz jutni.
Sarox:Nem hiszem. Ismerek férfiboszorkányokat, de ők eléggé privát életet élnek.. és nem olyanok, mint mi vagyunk. Nem őrzőboszorkányok.
Melanie:Értem. Mindenesetre körbekérdezősködnél? Hátha mégis sikerül kideríteni valamit.
Sarox:Te tudod. Ahogy szeretnéd.
(Sarox megcsókolja Melanie-t; pár pillanat múlva Melanie felveszi táskáját a szék mellöl a földről és feláll)
Melanie:Viszont...
(Hirtelen gyámoltalanul megáll a konyha közepén majd az asztalra helyezett könyvre pillant)
Sarox:Igen?
Melanie:Kölcsönkérhetném az árnyak könyvét tőled egy kicsit?
Sarox:Mire kell?
Melanie:Csak át akarom lapozni. Hátha találok benne valamit ami segíthet a lányoknak.
Sarox:Azért Valeria-val vigyázz.
Melanie:Ne aggódj. Kézben tartom a dolgokat.
Sarox:Tudom.
(Sarox átnyújtja a könyvet Melanie-nak aki még egyszer megcsókolja Sarox-ot majd elhagyja a helyiséget)
...
Valeria:Áááááááááááááááááááááááááá!
(Valeria hatalmas kiáltással repül keresztül a padlásszobán, nekirepül egy magas szekrénynek amiről azonnal le is pattan és a földön érkezik néhány könyvvel együtt, amelyek ráesnek)
(Tamika és Yvette a szoba közepén állnak; Valeria kicsivel távolabb, mögéjük fekszik a földön; néhány lépéssel előttük Anastha áll, emberi alakban s teljes életnagyságban. vékony, formás alakját vörös földig érő selyem takarja; haja válláig ér, vakító vörös. Arca rezzenés- és érzéktelen.)
(Tamika kitárja karját majd szélvihart kavar, de Anastha meg sem rezzen; aztán Anastha tárja ki mindkét karját s Tamika is repül egyet egyenesen Valeria-ra esve)
(Anastha kígyószemei most Yvette-re irányulnak aki hirtelen marokra tárja tenyerét majd egy tűzgolyót formáz benne s egyenesen a démonnő felé küldi; azonban Anastha elkapja akár egy labdát a kidobó játékban majd kezével összemorzsolja mire a tűzlabda füstölögve kialszik. Anastha elmosolyodik majd ugyanúgy marokra tárja tenyerét, s egy Yvette tűzgolyójához hasonló labdát idéz meg tenyerében, de ez sokkal fényesebb, lángolóbb és vagy négyszer akkora, mint Yvetté. Anastha már készen áll arra, hogy elhajítsa s porrá égesse Yvettet mire hirtelen Melanie lép be az ajtón, meglátja Anastha-t, az egymás hegyén-hátán nyögő Tamika-t és Valeria-t majd pedig reflexszerűen odarohan Anastha-hoz, s teljes lendületből valamint erőből hátbarúgja őt. Anastha tűzgolyója a semmibe tűnik el amikor hirtelen előreesik, egyenesen rá a szoba közepén fekvő kis, alacsony kör alakú asztalra, amiről ledönt mindent, legurul a földre majd pedig gyorsan megfordul s Melanie-ra néz aki felvonja szemöldökét. Melanie gyorsan a levegőbe helyezi mindkét kezét majd megpróbálja kiszárítani Anastha-t aki a kígyószemeivel hirtelen foltokban eltűnik a helyiségből)
(Melanie leengedi a kezeit; Yvette remegve áll a szoba másik oldalában; Tamika és Valeria pedig fejüket és egyéb végtagjaikat fájlalját, dörzsölik miközben felkelnek a földről)
Valeria:Áú!
Tamika:Hát ez szép volt Melanie!
Yvette:Megmentetted az életem!
(Yvette odarohan Melanie-hoz és megöleli őt)
Yvette:Merre jártál?
Tamika:Pont időben.
Melanie:Szívesen. Remélem nem baj, hogy itt vagyok.
Tamika:Hülyéskedsz?!
Yvette:Rád van szükségünk. Nem igaz, Valeria?
(Valeria ölébe fonja kezeit, belefúj egyet a levegőbe majd oldalranéz, de egy szót sem szól)
Melanie:Neked is szia, Valeria.
Tamika:Már attól féltünk, hogy soha nem jelensz meg.
Melanie:Igazából meggondoltam magam. Először is.. ahogy az imént is láttam, van mit munkálkodnunk.. aztán meg nekem is lesz mit elintéznem, de ez nem várat magára, a másik dolog meg igen, aztán meg..
(Mindeközben Yvette és Tamika összezavarodva figyelik a hebegő-habogó Melanie-t)
Melanie:..aztán meg lesz utána valami ami titeket is érinteni fog, de legfőképp engem is, meg aztán hoztam is nektek valamit és..
(Yvette rákiált)
Yvette:Állj! STOP! Most mi van?
(Melanie előhúz egy kis könyvet a farzsebéből majd Yvette-hez dobja aki elkapja azt)
Melanie:Egy árnyékok könyve rendel.
(Tamika és Yvette arca felvirul mire Valeria is odalép melléjük és némán, ajkába harapva szemeivel a könyvet vizsgálja)
Tamika:Te jó ég! Honnan van?
Melanie:Sarox nagymamájáé! Én mondtam, hogy Sarox csak jót akar.
Yvette:Végre! Ez talán segíthet.
Tamika:A legutóbbi amink volt amúgyis elpusztult Yvette miatt.
Yvette:Hé! Akkor épp elraboltak, nem emlékszel?! Az nem is én voltam!
Melanie:Mi történt itt az imént?
Tamika:Valeria megpróbálta lebilincselni Anastha-t szó szerint.. de nem sikerült neki.
(Valeria felkapja fejét majd hátrasétál és elkezdi visszapakolgatni a lehullott könyveket a padlóról a polcokra)
(Csak úgy szól Melanie-hoz hogy háttal áll neki)
Valeira:Egyáltalán nem mozdult meg. A gyökerek, amelyekkel le akartam szögezni őt nem engedelmeskedtek.
Tamika:Aztán én akartam elrepíteni, de meg sem mozdult.
Yvette:Az én tűzgömbömet is teljesen kivédte.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Erősebb, mint gondolnánk?
(Eközben Yvette lapozni kedi a könyvet)
Yvette:Hátha van benne valami róla.
Melanie:Már néztem. Nincs benne semmi, ami róla szólna. Sőt, mi több! Anastha nem is létezik. Legalábbis a mi időnkben nem.
(Hirtelen Valeria is megfordul s elképedve reagál)
Valeria:Hogy micsoda?!
Tamika:Hogy érted, hogy nem létezik?
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Tamika:Ezt nem értem.
Melanie:Sarox szerint - meg persze szerintem is - Anastha a jövőből jöhetett és valószínűleg onnan idézi meg a démonjait is, amelyekkel ezelőtt még soha nem találkoztunk. Az ereje hatalmas és még ki tudja, hogy mire nem képes.
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet.
Valeria:Tudod, hogy ha egyesítjük a négy elem erejét annyira kimeríthetjük azt, hogy akár el is veszíthetjük az erőinket.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Elveszi az erőinket, ha egyesítjük mind a négyet?
Tamika:Több, mint valószínű. Azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
Melanie:És utána már nem is lehet visszaszerezni?
Tamika:Nem, mert teljesen elvész. Kimerül.. úgymond megsemmisül azzal együtt amit elpusztítunk. Valamit valamiért.
Yvette:Viszont, ha ez továbbra is így megy, hogy nem tudjuk elpusztítani Anastha-t akkor tényleg jó szolgálatot tesz ez a könyv ugyanis benne van, hogy hogy kell egyesíteni az erőinket a gonosz ellen.. és ha - ismétlem - ez tényleg így megy tovább.. hogy nem tudjuk megölni Anastha-t.. végül csapdát kell majd állítanunk..
(Tamika határozottan közbevág)
Tamika:.. egyesítenünk kell az erőinket, megölni Anastha-t és pápá boszorkány lét.
Valeria:Na-na! Azért azt tényleg csak a legvégső esetben engedhetjük meg magunknak.
(Melanie megrázza magát, kezeit ölébe helyezi)
Melanie:Miért? Ti soha nem gondoltatok bele milyen lenne a normális élet? Normálisan élni.. meg izé, ilyesmi.
Tamika:A normális csak egy opció a mosógépen. Én nem akarok normális lenni, az olyan unalmas.
Yvette:Azt hiszem, ha normális lennék akkor nem találkozhattam volna veletek, lányok.
(Tamika elmosolyodik, mire a levegő egy kissé kellemesebbé válik körülöttük)
Tamika:Ja, mert hasonló vonz hasonlót: ergo mindannyian dilisek vagyunk.
(Melanie elneveti magát, de hogy ezt rejtse lehajtja a fejét és cipője orrával kezd el olyan mozgást végezni, mint aki lyukat akar fúrni a padlóba vagy épp eltapos egy égő cigicsikket)
Yvette:Szóval akkor most mi lesz?
Melanie:Voltunk már ennél húzósabb helyzetben is, nem?
Valeria:Ha Anastha meg tudna ölni, már megtette volna.
Tamika:Szerintem nem azért nem öl meg, mert nem tudja megtenni, hanem vár valamire.
Yvette:Valami nem stimmel. Anastha ereje hatalmas.. és mégsem ölt meg még eddig.
Melanie:Vajon mit tervezgethet titokban?
Yvette:Jaj istenem!
(Yvette hirtelen a homlokára csap majd térderogyik a padláson mire a lányok mindannyian odagyűlnek hozzá)
Melanie:Mi az?
Tamika:Mi a baj Yvette?
Valeria:Rosszul érzed magad?
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Nem.. csak megszédültem.. nem is kicsit. Húha.
Tamika:Segítsünk felállni?
Yvette:Igen, kösz.
(Yvette feltápászkodik a lányok segítségével)
Melanie:Jobb már?
Yvette:Valamivel. Alig ettem ma valamit, biztos amiatt lehet.
Valeria:Biztosan.
Yvette:Jobb lesz, ha hazamegyek és bekapok valamit.
Melanie:Nekem is mennem kell.
Tamika:Én maradok Valeria-val.
Valeria:Segíthetsz összetakarítani.
Tamika:Kösz.
Yvette:Akkor megyünk?
(Yvette kissé homályos tekintettel pillant Melanie-ra)
Melanie:Aha.
Yvette:Akkor majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.
Melanie:Sziasztok.
Tamika:Csáó.
Valeria:Heló.
...
(Néhány órával később Yvette a konyhában ül miközben egy tál spagettit eszik az asztalnál mikor hirtelen megcsörren a telefon. Yvette feláll majd odasétál a konyhapulthoz, s felveszi a vezetékes telefon kagylóját)
Yvette:Haló?
(Yvette ledöbben amikor a vonal végén egy nagyon ismerős hang üdvözli őt)
Yvette:Madeline?
...
(Pár óra elteltével Yvette az egyik szupermarket előtt ácsorog miközben telefonján követi az eltelt perceket; aztán a háta mögül megszólal egy hang)
Madeline:Yvette!
(Yvette végigméri egy pillanatig Madeline-t és úgy érzi, mintha az idő megállt volna régi barátnőjén. Ugyanaz a vállig érő sötétlila haj, fültágító, piercing a szájban, bakancs és csőnadrág. Madeline semmit nem változott. Madeline odarohan Yvette-hez és szorosan átöleli; Yvette csak szolídan viszonozza azt)
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
(Yvette elmosolyodik)
Madeline:Apámmal megnéztük a régi házunkat.
Yvette:Ja, a keresztanyám mesélte, hogy megvették tőletek aztán mégsem tudtam megmaradni ott.
Madeline:Ja-ja. Úgy volt.
(Yvette szemei kikerekednek mikor újra végignéz Madeline-en)
Yvette:El sem hiszem, hogy itt vagy. Visszaköltöztök?
Madeline:Nem. Csak pár napig maradok. A mobilszámodon nem értelek el úgyhogy megpróbáltam az otthonitokat és sikerült.
Yvette:Igen. Azóta már új telóm van.
Madeline:Nem ülünk be valahova teázni egyet?
Yvette:Teázni?
(Madeline szélesen vigyorog, mint egy angyal)
Madeline:Persze! JAJ ISTENEM YVETTE KÖNYÖRGÖK SEGÍTS!
(Yvette hirtelen odakap a sikoltozó, önkívületi állapotban lévő Madeline-hez, ami végül aztán csak egy fél másodpercig tart)
Yvette:Jézusom! Madeline mi a baj?!
Madeline:Ő.. úgy értem, hogy Yvette segíts, mert esküszöm, hogy felrobbanok az itteni közlekedésrendszertől. Gyűlölöm a dugókat. Mikor apámmal jöttünk azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, olyan sokat kellett rostokolni a főúton.
(Yvette elkerekedett szájjal nyög egyet ami végül egy szóvá formálódik)
Yvette:Aha.
(Madeline karon fogja Yvette-t)
Madeline:Gyere menjünk! Igyunk meg valamit.
Yvette:Jó. Rendben.
(Yvette és Madeline elsétálnak)
...
----