19.rész - Wendigo

Az előző részek tartalmából:


Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet. Viszont, azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
....
---------------------------------------------------------------------------
(Melanie és Valeria egy-egy elemlámpával sétálgatnak a fák és bokrok között az erőd közepén, szürkületi időben)
Valeria:Wendigo az! Tudom. A gyilkosság holdtöltekor történt, a nőnek kivájták a szívét; se a táskáját, se az iratait, se a ruháit, semmit nem vittek el tőle. Csak néhány zúzódás nyoma volt a testén.. és persze a szíve az, ami hiányzott.
Melanie:Szóval ez a szörnyeteg van, mindezek mögött. Azt is olvastad, hogy hogyan öljük meg?
Valeria:Igen. Napfelkeltével visszaváltozik úgyhogy most kell megkeresnünk amíg Wendigo képében járja az erdőt.
Melanie:Biztos vagy benne, hogy itt van?
Valeria:Igen. A besúgóim akik mindenhova bekúsznak azt mondják, hogy közel járunk.
Melanie:Helyes. És mi a terv?
Valeria:Tamika elment Yvette-ért; hamarosan visszajön úgyhogy csak annyi lesz a dolga, hogy bekerítjük a szörnyet, Yvette megidéz köré egy tűzkört, amelyet majd egyre szorosabbra csinál és végül a mi kis kannibál szörnyetegünk a máglyán ég el.
Melanie:Így kell megölni?
Valeria:Igazából a könyvben nem volt benne, hogy hogy kell megölni, de az igen, hogy nincs saját ereje és, hogy a fényes dolgokkal, a lámpával, napfénnyel, tűzzel távol lehet tartani. Úgyhogy a saját félelmével fogjuk legyőzni.
Melanie:Ijesztő. Mintha mi lennénk a rossz fiúk.
Valeria:Css!
(Valeria és Melanie hirtelen megállnak mikor halk neszezést hallanak az egyik vastag tölgyfa mögött. Óvatos léptek hallatszanak mikor a lányok megpróbálnak zajtalanul odasétálni a fa mögé, felkészülve a támadára.. Valeria ekkor megáll, behunyja szemeit majd hirtelen egyik karját az égbe emeli, ujjait pedig összeszorítja)
-Ááá!
(Egy hangos kiáltás hallatszik a tölgyfa mögül. Melanie felkiált)
Melanie:Hé! Állítsd le! Ez emberi kiáltás. És azt hiszem tudom is, hogy kié.
(Valeria és Melanie a fa mögé rohannak majd megpillantják a vastag kórók által körbefont Sarox-ot akit az indák a magasba emeltek. Valeria int egyet majd a kúszónövények leengedik a férfit a földre. Melanie odarohan Sarox-hoz, átöleli majd megcsókolja őt. Valeria ölbe teszi a kezeit s a jelent végéig félrenéz)
Melanie:Te meg mégis mit képzelsz mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj otthon!
Valeria:Tényleg! Te mit kerese itt?!
Sarox:Jöttem, hogy elkapjam a szörnyet. Hogy segítsek nektek.
Melanie:Ugye milyen édes?
Valeria:Inkább felelőtlen és balga.
Sarox:A saját magam felelősségére jöttem ki ide.
Valeria:Nekem nyolc.
Melanie:Gyere csatlakozz hozzánk.
(Melanie folytatná mondandóját,de megszeppen miközben Sarox zsebre vágja kezeit és Valeria-ra pillant)
Melanie:Mármint.. ha Valeria-nak nincs ellenére...
Valeria:Nekem mindegy.
(A következő pillanatban Tamika jelenik meg mellettük a semmiből előkerülve)
Tamika:Itt vagyok.
Valeria:Na? Megvan Yvette?
Tamika:Nem találom sehol.
(Melanie ijedten néz össze Sarox-xal)
Melanie:Hol lehet? Remélem nincs semmi baja.
Tamika:Már néztem otthon, a könyvtárban, a suliban.. végig jártam a kedvenc helyeit, de nem találom sehol. Ti hogy álltok?
Valeria:A Wendigo valahol erre lehet.
Tamika:Nem nagy kunszt észrevenni egy két méter magas, szőrös, farkasembernek tűnő szörnyeteget.
(Valeria sejtelmesen maga mögé néz egy pillanatra)
...
(Yvette eközben eszméletéhez tér egy számára ismeretlen helyen. Megpróbál megmozdulni, de érzi, hogy kezeit és lábait szorosan vékony fa alapú rudakhoz kötötték. Nem lát semmit. Beleszippant a levegőbe s dohos, penészes szag járja át orrlyukait.
A sötét terem egyik végében egy lámpa ég amely előtt egy fekete árnyék sétálgat, végül mikor odapillant Yvette testére, amely egy székhez van kötözve a terem közepén - s meglátja, ahogy a lány mozgatni kezdi fejét és megpróbálja kiszabadítani magát, lassan odasétál hozzá.)
Madeline:Látom felébredtél.
(Yvette fáradt, émelygős, rekedtes hangon szólal meg miközben fejét jobbra-balra rángatja; aztán ráérez a szemeit szorító erős szövetre, amely szinte úgy ,,viselkedik" mintha ki akarná nyomni őket, annyira rászorul arcára)
Yvette:Hol vagyok? Mit művelsz?!
Madeline:Majd meglátod. Vagyis.. inkább megérzed.
Yvette:A többiek már biztosan keresnek engem. Idejönnek és szétrúgják a hátsódat, akárki is vagy.
Madeline:Én vagyok az. Madeline, a barátnőd. Akit eldobtál néhány olcsó cafkáért.
Yvette:Hülyeség. Te nem Madeline vagy. Biztosan megint megszállt valami.
Madeline:Nem. Ez most tényleg én vagyok.
(Madeline elkezd körbe körbe járni Yvette körül)
Madeline:Tudod miután elmentünk rájöttem néhány dologra. Anyukám stabilan gyakorolta a fekete mágiát. Hatalmas papnő volt. Nem is tudtam az elején, hogy miért szeretem annyira ezt a darkos stílust.. míg aztán felnyíltak a szemeim. Én vagyok az anyám erejének örököse. Nekem kell továbbvinnem a tanítását.
Yvette:Milyen erő?
Madeline:Az most nem fontos.
Yvette:És mi a fenét akarsz tőlem?
Madeline:Én nem téged akarlak.. hanem azt ami benned van.
Yvette:Miről beszélsz?
(Madeline felkiált)
Madeline:Hát erről!
(Ekkor Madeline teljes erőből megpróbál karmaival belemarkolni Yvette hasába, de hirtelen elektromos áram keletkezik a semmiből a lány gyomránál, végigfut Madeline kezén, ellökve és elrepítve őt ezzel a terem másik végébe ahol a padlóra érvén Madeline felsóhajt, de egyből felkelni képtelen..)
...
Valeria:Szerintem nem volt jó ötlet, hogy szétváltunk és Sarox Tamika-val ment el.
(Valeria és Melanie még mindig az erdőben kószálnak amit mostanra már teljesen maga alá vont a sötétség)
Melanie:Szerintem meg igen.
(Melanie megáll mire Valeria is megtorpan)
Valeria:Mert?
Melanie:Mert így legalább megbeszélhetjük, hogy miért vagy ilyen. Vagy miért voltál ilyen, illetve olyan amikor kiderült, hogy én és Sarox..
(Valeria erőltetetten kezdi el csavargatni a fejét, mintha épp csontjait akarná megropogtatni)
Valeria:Jaj, hagyd már ezt!
Melanie:De most komolyan kérdezem... Én nem tudtam, hogy te is kedveled őt.
Valeria:Az elején nem kedveltem. Aztán...
Melanie:Aztán...?
(Hirtelen a semmiből egy zöld ovális aura jelenik meg ami egyre szikrázóbbá és szikrázóbbá válik; egy pillanatra bevilágítja szinte az egész erdőt majd egy sötétbőrű nő válik ki a rikító fényből. A nő magas, szikrázó zöld szemei vannak, hosszú fekete haját virágok fogják össze háta mögött; világoszöld földig érő ruhát hord, ami bőrével egyetemben csillog)
(Melanie és Valeria elvakulnak egy másodpercig a fénytől)
Melanie:Hé! Ki vagy?!
Étha:A nevem Étha. A Föld, a természet, az állatok és az időjárás védelmezője vagyok.
Valeria:Honnét tudjuk, hogy nem valami ártó szándékú lény vagy?
Melanie:Igen. Ez az! Bizonyítsd be!
(Étha nem kérdez, mindent érez; szemei teljességében világító zölddé válnak, kezeit felemeli majd az egész erdő elkezd mozogni: a levelek, az ágak, a fák lombjai ringatóznak; Étha teljes kontrollban tartja az egész erdőt. Aztán leengedi kezeit végül a fényes fény kialszik szemében)
Valeria:Mit akarsz tőlünk?
Étha:Azért küldtek, hogy figyelmeztesselek titeket a nagy veszély miatt ami közeleg felétek.
Melanie:Megéreztük. Épp egy Wendigóra vadászunk.. és persze ott van nekünk még Anastha is.
Étha:Anastha csak töredéke annak ami rátok vár.
Valeria:Ezt meg hogy érti?! Várjon csak! Azt mondta, hogy küldék! Ki küldte?!
Étha:Sok minden van még amiről ti nem tudtuk.
Valeria:Érthetően beszéljen!
Étha:Szétszakadtok.
Melanie:Miért?
Étha:Azért lányok, mert nem csináltok semmit.
Valeria:Mi az, hogy nem csinálunk semmit?!
Étha:Például?
Valeria:Hát.. ezelőtt átsegítettünk egy kissrácot a fénybe, aztán..
Melanie:Yvette-t is megmentettük. Meg Jared..
Valeria:Nem őt, nem.
Melanie:Ja őt nem.. tényleg.
Valeria:De az nem a mi hibánk volt!
Melanie:És meggyengítettük a sötétség őrzőit is!
Valeria:Elpusztítottunk egy gonosz jósnőt is.
Étha:Ez mind édes kevés.
Valeria:Cöh! Kikérjük magunknak!
(Étha egy pillanatra lehunyja bársonyos szemeit majd újra felszegi tekintetét a lányokra)
Étha:Azért küldtek, hogy segítsek. A bajbajutottakra és a leghatalmasabb ellenségetekre kell, hogy fókuszáljatok a közeljövőben. Adok nektek valakit aki majd vezet titeket utatokon.
Valeria:Egy újabb boszorkányt? Ki az?
Étha:Nem igazán.
Étha:Darius előző életében a jót kellett volna, hogy szolgálja.. de átállt a gonosz oldalra. Borzasztó dolgokat művelt az emberekkel és nagyon sokak szenvedését és halálát okozta. Mivel előző életét felelőtlenül, gonoszul és fesztelenül élte Darius a karma törvénye szerint visszafejlődött.
(Étha kitárja kezét majd leereszt róla egy keresztespókot)
(Valeria elsavanyodott arca hamarosan grimaszossá válik, mint aki újból harsányan nevetni készülne)
Valeria:Egy keresztespók képében?! Heh!
(Az ág Étha kezének mozdulatára kinyúl a bokorból és rácsap Valeria hátsójára)
Valeria:Áú! Jólvan. Megértettem. Nem csinálunk viccet a keresztespókokból.
(Melanie elmosolyodik amint Valeria zavarbajött képére néz)
Melanie:És a karmából.
Étha:Darius segíteni fog nektek. Ne féljetek tőle.
Melanie:Én nem szeretem a szőrös pókokat.
Valeria:Egyébként sem kell segítség. Jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Étha:Nem minden csúf belül ami kívül annak látszik. Bánjatok vele, a természettel és embertársaitokkal is tisztelettel. És ne ellenkezzetek, ha így rendeltetett. Darius-t rátok bízom mostantól, akár tetszik, akár nem.
(Egy elég duci potrohú pók kezd el felmászni Melanie lábán. Melanie amint meglátja a pókot, ami már a combjánál tart szinte pánikroham szerűen törnek ki szájából a szavak, de mozogni nem mer)
Melanie:Istenem, istenem. Meghalok, meghalok! Én utálom a pókokat. Fúj, fúj. Basszus, én ezt nem bírom!
(A pók eközben már felér Melanie vállára majd rezzenéstelenül megáll ott)
Valeria:Ahogy látom Darius leparkolt a válladra.
(Melanie félrehúzott szájjal pillant félre bal vállára majd inkább visszakapja tekintetét Étha-ra, hogy addig se lássa, hogy egy nagy, szőrös pók ül a vállán)
Melanie:Ú, istenem. A hideg kiráz.
Étha:Ne féljetek tőle. Az állatok csak akkor bántanak ha érzik, hogy önző vagy ártó szándékkal közeledtek feléjük.
(Melanie nagy levegőt vesz majd kifújja, aztán újra rápillant a pókra)
Valeria:Hogy fog nekünk segíteni egy keresztespók?
Étha:Ne becsüld le azt ami nálad kisebbnek látszik. Amint mondtam Darius segíteni fog nektek. Ne kételkedjetek szavaimban.
Valeria:És mi az a nagy veszély ami ránk leselkedik?
Étha:Azt sajnos nem mondhatom el.
Melanie:Miért nem?!
Étha:Most mennem kell.
(Étha összekulcsoja kezeit majd hirtelen zöld aura veszi körül és eltűnik)
Valeria:Hát ez szivatás!
Melanie:Nekem mondod?! Nekem van egy pók a vállamon.
(Valeria eszeveszettül kezdi el jobbra-balra rángatni a fejét; nem hisz el semmit az utóbbi néhány perc alatt történtekből)
Valeria:Mindegy.
(Valeria végigdörgöli tenyerét homlokán majd erőt véve magán felszólal)
Valeria:Ne térjük el a rutintól. Öljük meg azt a szörnyet aztán keressük meg Yvette-t, mert nekem ebből a napból már elegem van.
(Valeria elindul majd néhány lépés után visszanéz és rákiabál Melanie-ra)
Valeria:Elindulnál?!
Melanie:Én nem hogy elindulni nem merek, de még megmozdulni sem.
Valeria:Miért?
Melanie:Mi lesz, ha megcsíp?
Valeria:A pókok nem csípnek, hanem marnak.
Melanie:Tök mindegy! Nem akarom, hogy belémeressze a fogait és különben is ez egy keresztespók. Miért nem küldött inkább Étha egy kaszáspókot? Attól nem félek annyira.
Valeria:Örülj neki, hogy nem egy fekete özvegy.
Melanie:Ahh. Megőrülök. Miért az én vállamra mászott fel?! Te képviseled a természet erőit, mint Étha.. miért nem a te válladon sziesztázik?!
Valeria:Nem léphetnénk túl ezen a pókos dolgon?!
Melanie:Nem! Egyszerűen nem tudom elfogadni. Hogy segítene nekünk egy pók?! Ne már!
(Melanie minden pillanatban a vállára pillantgat és közben hisztérikus megjegyzéseket tesz)
Melanie:Istenem! Ez még mindig itt van!
Valeria:Túl fogod élni.
Melanie:Nem teszed inkább át a te válladra?!
Valeria:Te tényleg ennyire félsz a pókoktól?!
Melanie:Igen!
Valeria:Akkor neked ez legalább egy jó kis terápia is lesz, hogy legyőzd a félelmeidet.
Melanie:Hát nagyon szépen köszönöm. Csak az a baj, hogy mindjárt bepisilek a félelemtől, hogy már vagy tíz perce itt van egy kövér, szőrös pók a vállamon. Szerinted él még? Nem is mozog.
Valeria:Szerintem nagyon is eleven és lát minket mind a nyolc szemével.
Melanie:Én akkor sem megyek sehova addig amíg le nem mászik rólam ez az izé.
Valeria:Tudod mit?! Hagyjuk! Klasszikus Melanie!
Melanie:Hé! Ezt meg hogy érted?!
Valeria:Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megmozdulni csak azért, mert van egy nyamvadt pók a válladon.
(Melanie felcsattan)
Melanie:De ez nem egy pók. Ez egy keresztespók!
Valeria:Tudod mit?! Most már tényleg kezd nagyon unalmas lenni ez a beszégetés. Én mentem!
Melanie:Csak úgy fogod magad és itthagysz?!
Valeria:Aha. Ezt kapd ki!
Melanie:Ne már!
(Valeria szapora léptekkel elindul majd néhány szempillantás alatt eltűnik a sötét erdő rengetegében)
(Melanie ijedtében rámered a vállán heverő pókra)
Melanie:Ó.. te jó ég! Na most szerinted mit csináljak?
Melanie:Megőrültem. Egy pókkal beszélgetek.
(Melanie egy pillanatra megremeg ahogy a pók átszánkázik a lány vállának végére majd potrohából szőtt hálójával leengedi magát a földre. Melanie értetlenül figyeli a lényt amint az elindul a fűben)
Melanie:Hm.. Na mi az?! Hova mész?
(Melanie leguggol, hogy lássa ahogy Darius a pók megindul előtte)
Melanie:Szegényem. Lehetne gyorsabb.
(Hirtelen Melanie ijedtében belekapaszkodik a talajba)
-Áááááááááááárrrrrrrgggh!
(A lány gerincén végigfut a hideg, ahogy meghallja az ordítást)
Melanie:A szörnyeteg.
(Melanie szemei kikerekednek, de erőt vesz magán majd szapora lélegzetvétellel feláll és elkezd futni a hang irányába; aztán hirtelen valami az eszébe jut és megáll mint akire hátulról kiabáltak volna rá)
Melanie:Te jó ég! Darius!
(Melanie szétnéz a földön aztán félrehúzza száját, végül fogja magát és továbbszalad)
Melanie:Na mindegy. Majd később visszajövök érted.
...
------------
.......................
----------------------------