19.rész - Wendigo

Az előző részek tartalmából:


Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet. Viszont, azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
....
---------------------------------------------------------------------------
(Melanie és Valeria egy-egy elemlámpával sétálgatnak a fák és bokrok között az erőd közepén, szürkületi időben)
Valeria:Wendigo az! Tudom. A gyilkosság holdtöltekor történt, a nőnek kivájták a szívét; se a táskáját, se az iratait, se a ruháit, semmit nem vittek el tőle. Csak néhány zúzódás nyoma volt a testén.. és persze a szíve az, ami hiányzott.
Melanie:Szóval ez a szörnyeteg van, mindezek mögött. Azt is olvastad, hogy hogyan öljük meg?
Valeria:Igen. Napfelkeltével visszaváltozik úgyhogy most kell megkeresnünk amíg Wendigo képében járja az erdőt.
Melanie:Biztos vagy benne, hogy itt van?
Valeria:Igen. A besúgóim akik mindenhova bekúsznak azt mondják, hogy közel járunk.
Melanie:Helyes. És mi a terv?
Valeria:Tamika elment Yvette-ért; hamarosan visszajön úgyhogy csak annyi lesz a dolga, hogy bekerítjük a szörnyet, Yvette megidéz köré egy tűzkört, amelyet majd egyre szorosabbra csinál és végül a mi kis kannibál szörnyetegünk a máglyán ég el.
Melanie:Így kell megölni?
Valeria:Igazából a könyvben nem volt benne, hogy hogy kell megölni, de az igen, hogy nincs saját ereje és, hogy a fényes dolgokkal, a lámpával, napfénnyel, tűzzel távol lehet tartani. Úgyhogy a saját félelmével fogjuk legyőzni.
Melanie:Ijesztő. Mintha mi lennénk a rossz fiúk.
Valeria:Css!
(Valeria és Melanie hirtelen megállnak mikor halk neszezést hallanak az egyik vastag tölgyfa mögött. Óvatos léptek hallatszanak mikor a lányok megpróbálnak zajtalanul odasétálni a fa mögé, felkészülve a támadára.. Valeria ekkor megáll, behunyja szemeit majd hirtelen egyik karját az égbe emeli, ujjait pedig összeszorítja)
-Ááá!
(Egy hangos kiáltás hallatszik a tölgyfa mögül. Melanie felkiált)
Melanie:Hé! Állítsd le! Ez emberi kiáltás. És azt hiszem tudom is, hogy kié.
(Valeria és Melanie a fa mögé rohannak majd megpillantják a vastag kórók által körbefont Sarox-ot akit az indák a magasba emeltek. Valeria int egyet majd a kúszónövények leengedik a férfit a földre. Melanie odarohan Sarox-hoz, átöleli majd megcsókolja őt. Valeria ölbe teszi a kezeit s a jelent végéig félrenéz)
Melanie:Te meg mégis mit képzelsz mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj otthon!
Valeria:Tényleg! Te mit kerese itt?!
Sarox:Jöttem, hogy elkapjam a szörnyet. Hogy segítsek nektek.
Melanie:Ugye milyen édes?
Valeria:Inkább felelőtlen és balga.
Sarox:A saját magam felelősségére jöttem ki ide.
Valeria:Nekem nyolc.
Melanie:Gyere csatlakozz hozzánk.
(Melanie folytatná mondandóját,de megszeppen miközben Sarox zsebre vágja kezeit és Valeria-ra pillant)
Melanie:Mármint.. ha Valeria-nak nincs ellenére...
Valeria:Nekem mindegy.
(A következő pillanatban Tamika jelenik meg mellettük a semmiből előkerülve)
Tamika:Itt vagyok.
Valeria:Na? Megvan Yvette?
Tamika:Nem találom sehol.
(Melanie ijedten néz össze Sarox-xal)
Melanie:Hol lehet? Remélem nincs semmi baja.
Tamika:Már néztem otthon, a könyvtárban, a suliban.. végig jártam a kedvenc helyeit, de nem találom sehol. Ti hogy álltok?
Valeria:A Wendigo valahol erre lehet.
Tamika:Nem nagy kunszt észrevenni egy két méter magas, szőrös, farkasembernek tűnő szörnyeteget.
(Valeria sejtelmesen maga mögé néz egy pillanatra)
...
(Yvette eközben eszméletéhez tér egy számára ismeretlen helyen. Megpróbál megmozdulni, de érzi, hogy kezeit és lábait szorosan vékony fa alapú rudakhoz kötötték. Nem lát semmit. Beleszippant a levegőbe s dohos, penészes szag járja át orrlyukait.
A sötét terem egyik végében egy lámpa ég amely előtt egy fekete árnyék sétálgat, végül mikor odapillant Yvette testére, amely egy székhez van kötözve a terem közepén - s meglátja, ahogy a lány mozgatni kezdi fejét és megpróbálja kiszabadítani magát, lassan odasétál hozzá.)
Madeline:Látom felébredtél.
(Yvette fáradt, émelygős, rekedtes hangon szólal meg miközben fejét jobbra-balra rángatja; aztán ráérez a szemeit szorító erős szövetre, amely szinte úgy ,,viselkedik" mintha ki akarná nyomni őket, annyira rászorul arcára)
Yvette:Hol vagyok? Mit művelsz?!
Madeline:Majd meglátod. Vagyis.. inkább megérzed.
Yvette:A többiek már biztosan keresnek engem. Idejönnek és szétrúgják a hátsódat, akárki is vagy.
Madeline:Én vagyok az. Madeline, a barátnőd. Akit eldobtál néhány olcsó cafkáért.
Yvette:Hülyeség. Te nem Madeline vagy. Biztosan megint megszállt valami.
Madeline:Nem. Ez most tényleg én vagyok.
(Madeline elkezd körbe körbe járni Yvette körül)
Madeline:Tudod miután elmentünk rájöttem néhány dologra. Anyukám stabilan gyakorolta a fekete mágiát. Hatalmas papnő volt. Nem is tudtam az elején, hogy miért szeretem annyira ezt a darkos stílust.. míg aztán felnyíltak a szemeim. Én vagyok az anyám erejének örököse. Nekem kell továbbvinnem a tanítását.
Yvette:Milyen erő?
Madeline:Az most nem fontos.
Yvette:És mi a fenét akarsz tőlem?
Madeline:Én nem téged akarlak.. hanem azt ami benned van.
Yvette:Miről beszélsz?
(Madeline felkiált)
Madeline:Hát erről!
(Ekkor Madeline teljes erőből megpróbál karmaival belemarkolni Yvette hasába, de hirtelen elektromos áram keletkezik a semmiből a lány gyomránál, végigfut Madeline kezén, ellökve és elrepítve őt ezzel a terem másik végébe ahol a padlóra érvén Madeline felsóhajt, de egyből felkelni képtelen..)
...
Valeria:Szerintem nem volt jó ötlet, hogy szétváltunk és Sarox Tamika-val ment el.
(Valeria és Melanie még mindig az erdőben kószálnak amit mostanra már teljesen maga alá vont a sötétség)
Melanie:Szerintem meg igen.
(Melanie megáll mire Valeria is megtorpan)
Valeria:Mert?
Melanie:Mert így legalább megbeszélhetjük, hogy miért vagy ilyen. Vagy miért voltál ilyen, illetve olyan amikor kiderült, hogy én és Sarox..
(Valeria erőltetetten kezdi el csavargatni a fejét, mintha épp csontjait akarná megropogtatni)
Valeria:Jaj, hagyd már ezt!
Melanie:De most komolyan kérdezem... Én nem tudtam, hogy te is kedveled őt.
Valeria:Az elején nem kedveltem. Aztán...
Melanie:Aztán...?
(Hirtelen a semmiből egy zöld ovális aura jelenik meg ami egyre szikrázóbbá és szikrázóbbá válik; egy pillanatra bevilágítja szinte az egész erdőt majd egy sötétbőrű nő válik ki a rikító fényből. A nő magas, szikrázó zöld szemei vannak, hosszú fekete haját virágok fogják össze háta mögött; világoszöld földig érő ruhát hord, ami bőrével egyetemben csillog)
(Melanie és Valeria elvakulnak egy másodpercig a fénytől)
Melanie:Hé! Ki vagy?!
Étha:A nevem Étha. A Föld, a természet, az állatok és az időjárás védelmezője vagyok.
Valeria:Honnét tudjuk, hogy nem valami ártó szándékú lény vagy?
Melanie:Igen. Ez az! Bizonyítsd be!
(Étha nem kérdez, mindent érez; szemei teljességében világító zölddé válnak, kezeit felemeli majd az egész erdő elkezd mozogni: a levelek, az ágak, a fák lombjai ringatóznak; Étha teljes kontrollban tartja az egész erdőt. Aztán leengedi kezeit végül a fényes fény kialszik szemében)
Valeria:Mit akarsz tőlünk?
Étha:Azért küldtek, hogy figyelmeztesselek titeket a nagy veszély miatt ami közeleg felétek.
Melanie:Megéreztük. Épp egy Wendigóra vadászunk.. és persze ott van nekünk még Anastha is.
Étha:Anastha csak töredéke annak ami rátok vár.
Valeria:Ezt meg hogy érti?! Várjon csak! Azt mondta, hogy küldék! Ki küldte?!
Étha:Sok minden van még amiről ti nem tudtuk.
Valeria:Érthetően beszéljen!
Étha:Szétszakadtok.
Melanie:Miért?
Étha:Azért lányok, mert nem csináltok semmit.
Valeria:Mi az, hogy nem csinálunk semmit?!
Étha:Például?
Valeria:Hát.. ezelőtt átsegítettünk egy kissrácot a fénybe, aztán..
Melanie:Yvette-t is megmentettük. Meg Jared..
Valeria:Nem őt, nem.
Melanie:Ja őt nem.. tényleg.
Valeria:De az nem a mi hibánk volt!
Melanie:És meggyengítettük a sötétség őrzőit is!
Valeria:Elpusztítottunk egy gonosz jósnőt is.
Étha:Ez mind édes kevés.
Valeria:Cöh! Kikérjük magunknak!
(Étha egy pillanatra lehunyja bársonyos szemeit majd újra felszegi tekintetét a lányokra)
Étha:Azért küldtek, hogy segítsek. A bajbajutottakra és a leghatalmasabb ellenségetekre kell, hogy fókuszáljatok a közeljövőben. Adok nektek valakit aki majd vezet titeket utatokon.
Valeria:Egy újabb boszorkányt? Ki az?
Étha:Nem igazán.
Étha:Darius előző életében a jót kellett volna, hogy szolgálja.. de átállt a gonosz oldalra. Borzasztó dolgokat művelt az emberekkel és nagyon sokak szenvedését és halálát okozta. Mivel előző életét felelőtlenül, gonoszul és fesztelenül élte Darius a karma törvénye szerint visszafejlődött.
(Étha kitárja kezét majd leereszt róla egy keresztespókot)
(Valeria elsavanyodott arca hamarosan grimaszossá válik, mint aki újból harsányan nevetni készülne)
Valeria:Egy keresztespók képében?! Heh!
(Az ág Étha kezének mozdulatára kinyúl a bokorból és rácsap Valeria hátsójára)
Valeria:Áú! Jólvan. Megértettem. Nem csinálunk viccet a keresztespókokból.
(Melanie elmosolyodik amint Valeria zavarbajött képére néz)
Melanie:És a karmából.
Étha:Darius segíteni fog nektek. Ne féljetek tőle.
Melanie:Én nem szeretem a szőrös pókokat.
Valeria:Egyébként sem kell segítség. Jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Étha:Nem minden csúf belül ami kívül annak látszik. Bánjatok vele, a természettel és embertársaitokkal is tisztelettel. És ne ellenkezzetek, ha így rendeltetett. Darius-t rátok bízom mostantól, akár tetszik, akár nem.
(Egy elég duci potrohú pók kezd el felmászni Melanie lábán. Melanie amint meglátja a pókot, ami már a combjánál tart szinte pánikroham szerűen törnek ki szájából a szavak, de mozogni nem mer)
Melanie:Istenem, istenem. Meghalok, meghalok! Én utálom a pókokat. Fúj, fúj. Basszus, én ezt nem bírom!
(A pók eközben már felér Melanie vállára majd rezzenéstelenül megáll ott)
Valeria:Ahogy látom Darius leparkolt a válladra.
(Melanie félrehúzott szájjal pillant félre bal vállára majd inkább visszakapja tekintetét Étha-ra, hogy addig se lássa, hogy egy nagy, szőrös pók ül a vállán)
Melanie:Ú, istenem. A hideg kiráz.
Étha:Ne féljetek tőle. Az állatok csak akkor bántanak ha érzik, hogy önző vagy ártó szándékkal közeledtek feléjük.
(Melanie nagy levegőt vesz majd kifújja, aztán újra rápillant a pókra)
Valeria:Hogy fog nekünk segíteni egy keresztespók?
Étha:Ne becsüld le azt ami nálad kisebbnek látszik. Amint mondtam Darius segíteni fog nektek. Ne kételkedjetek szavaimban.
Valeria:És mi az a nagy veszély ami ránk leselkedik?
Étha:Azt sajnos nem mondhatom el.
Melanie:Miért nem?!
Étha:Most mennem kell.
(Étha összekulcsoja kezeit majd hirtelen zöld aura veszi körül és eltűnik)
Valeria:Hát ez szivatás!
Melanie:Nekem mondod?! Nekem van egy pók a vállamon.
(Valeria eszeveszettül kezdi el jobbra-balra rángatni a fejét; nem hisz el semmit az utóbbi néhány perc alatt történtekből)
Valeria:Mindegy.
(Valeria végigdörgöli tenyerét homlokán majd erőt véve magán felszólal)
Valeria:Ne térjük el a rutintól. Öljük meg azt a szörnyet aztán keressük meg Yvette-t, mert nekem ebből a napból már elegem van.
(Valeria elindul majd néhány lépés után visszanéz és rákiabál Melanie-ra)
Valeria:Elindulnál?!
Melanie:Én nem hogy elindulni nem merek, de még megmozdulni sem.
Valeria:Miért?
Melanie:Mi lesz, ha megcsíp?
Valeria:A pókok nem csípnek, hanem marnak.
Melanie:Tök mindegy! Nem akarom, hogy belémeressze a fogait és különben is ez egy keresztespók. Miért nem küldött inkább Étha egy kaszáspókot? Attól nem félek annyira.
Valeria:Örülj neki, hogy nem egy fekete özvegy.
Melanie:Ahh. Megőrülök. Miért az én vállamra mászott fel?! Te képviseled a természet erőit, mint Étha.. miért nem a te válladon sziesztázik?!
Valeria:Nem léphetnénk túl ezen a pókos dolgon?!
Melanie:Nem! Egyszerűen nem tudom elfogadni. Hogy segítene nekünk egy pók?! Ne már!
(Melanie minden pillanatban a vállára pillantgat és közben hisztérikus megjegyzéseket tesz)
Melanie:Istenem! Ez még mindig itt van!
Valeria:Túl fogod élni.
Melanie:Nem teszed inkább át a te válladra?!
Valeria:Te tényleg ennyire félsz a pókoktól?!
Melanie:Igen!
Valeria:Akkor neked ez legalább egy jó kis terápia is lesz, hogy legyőzd a félelmeidet.
Melanie:Hát nagyon szépen köszönöm. Csak az a baj, hogy mindjárt bepisilek a félelemtől, hogy már vagy tíz perce itt van egy kövér, szőrös pók a vállamon. Szerinted él még? Nem is mozog.
Valeria:Szerintem nagyon is eleven és lát minket mind a nyolc szemével.
Melanie:Én akkor sem megyek sehova addig amíg le nem mászik rólam ez az izé.
Valeria:Tudod mit?! Hagyjuk! Klasszikus Melanie!
Melanie:Hé! Ezt meg hogy érted?!
Valeria:Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megmozdulni csak azért, mert van egy nyamvadt pók a válladon.
(Melanie felcsattan)
Melanie:De ez nem egy pók. Ez egy keresztespók!
Valeria:Tudod mit?! Most már tényleg kezd nagyon unalmas lenni ez a beszégetés. Én mentem!
Melanie:Csak úgy fogod magad és itthagysz?!
Valeria:Aha. Ezt kapd ki!
Melanie:Ne már!
(Valeria szapora léptekkel elindul majd néhány szempillantás alatt eltűnik a sötét erdő rengetegében)
(Melanie ijedtében rámered a vállán heverő pókra)
Melanie:Ó.. te jó ég! Na most szerinted mit csináljak?
Melanie:Megőrültem. Egy pókkal beszélgetek.
(Melanie egy pillanatra megremeg ahogy a pók átszánkázik a lány vállának végére majd potrohából szőtt hálójával leengedi magát a földre. Melanie értetlenül figyeli a lényt amint az elindul a fűben)
Melanie:Hm.. Na mi az?! Hova mész?
(Melanie leguggol, hogy lássa ahogy Darius a pók megindul előtte)
Melanie:Szegényem. Lehetne gyorsabb.
(Hirtelen Melanie ijedtében belekapaszkodik a talajba)
-Áááááááááááárrrrrrrgggh!
(A lány gerincén végigfut a hideg, ahogy meghallja az ordítást)
Melanie:A szörnyeteg.
(Melanie szemei kikerekednek, de erőt vesz magán majd szapora lélegzetvétellel feláll és elkezd futni a hang irányába; aztán hirtelen valami az eszébe jut és megáll mint akire hátulról kiabáltak volna rá)
Melanie:Te jó ég! Darius!
(Melanie szétnéz a földön aztán félrehúzza száját, végül fogja magát és továbbszalad)
Melanie:Na mindegy. Majd később visszajövök érted.
...
------------
.......................
----------------------------

8.rész - Vendetta

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
...........
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
.........

(Melanie, Tamika és Valeria eltűnt barátnőjük szobáját járták körbe-körbe, s kutakodtak annak minden szegletében. Eközben remélték, hogy rábukkannak majd egy olyan nyomra, amely segítségükre lehet)
Melanie:Tulajdonképpen, mit is keresünk?!
(Melanie épp elveszett bartnője szekrényében matatott, miközben Tamika az íróasztalt, s annak fiókjait vizsgálta át, Valeria a padlószőnyeg alá kukkantott be, s a falat kezdte el tapogatni)
Valeria:Bármit ami elvezethet Yvette-hez. Mindent megnéztünk már! Egyet kivéve, a szobáját.
Melanie:Itt nincs semmi.
(Melanie bevágja a szekrény ajtaját, majd az íróasztalhoz megy, ahol Tamika csücsül Yvette székében)
Melanie:Itt van valami?
Tamika:Semmi érdekes.
(Tamika hátrafordul a székben, hogy Valeria-t is jól lássa, aki most az ágy alá néz be, térdelve a parkettán)
Tamika:Srácok, valamit be kell vallanom!
(Valeria felkapja a fejét)
Valeria:Micsodát?!
Melanie:Mit?!
Tamika:Az igazi Madeline-nel kapcsolatos.
(A lányok értetlenül pislognak, s szó nélkül állnak a dolog előtt)
Tamika:Én kényszerítettem az igazi Madeline-t, hogy elköltözzenek.
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Bűbájt olvastam az apjára és rá is, hogy költözzenek el.
Valeria:Miért?
Tamika:Hogy Yvette velünk maradjon, hogy erősebbek legyünk.
Valeria:Nem vagy normális!
(Valeria feláll, hátatfordít majd újra körbepásztázza a szobát)
(Melanie elgondolkodik, majd legyint egyet)
Melanie:Végülis. Ha jobban belegondolunk, most már úgyis mindegy. Jobb neki, ha elmegy innen.
(Melanie felül az íróasztalra)
Melanie:Jut eszembe. Az a szerelmi kötés.
Tamika:Mi van vele?
Melanie:Menne fejből is?
Tamika:Csak nem?!
Melanie:De!
(Valeria mérgesen hátrafodul. Ekkor már az ablakban áll)
Valeria:Nem! Lányok, a varázslat nem játék! Visszaüt!
Melanie:Ugyan már! Ez még segítene is!
Valeria:Miben?
Tamika:De most tényleg, mégis miben segítene, ha megbűvölnénk Sarox-ot?
Melanie:Plusz egy fő! Segíthetne a keresésben! Biztos tud valamit, amit nem mond el nekünk!
Valeria:Nem hangzik túl meggyőzően.
Tamika:Inkább hangzik egy kétségbeesett szingli lány jajveszékelésének, aki azonnal meghal, ha nem kap gyorsan egy pasit.
Melanie:Ez nem igaz! És különben is, nekem nem egy pasi kell, hanem A pasi.
Valeria:Ühü.
(Valeria hirtelen rápillant az íróasztal mellett álló teli papírkosárra. Odalép majd lehojol hozzá, s matatni kezd benne)
Melanie:A szemétben nem szokás turkálni.
(Valeria kivesz egy már elszáradt rózsát, és hozzá egy kártyát, majd kinytja a lapot, s felolvassa azt)
Valeria:Eljövök érted, szerelmem ígérem. Eljövök érted, s felviszlek az égbe. Együtt csónakázunk majd az élet vízén. Együtt leszünk mindörökké, csak te meg én.
Tamika:Ez meg micsoda?
Valeria:Valami 'S'-től van.
(Valeria mélyebbre ás a szemetesben)
Valeria:És van itt még több is.
(Egyenként kinyitogatja a megtalált kártyákat)
Valeria:Ugyanazon az S-től. És mindegyikben valami szerelmes vers van.
Melanie:Szerelmes vers?
Tamika:Lehet, hogy Sarox az.
Melanie.Sarox soha nem írna szerelmes verset. Gyűlöli az olyanokat.
Valeria:Nem, ez nem ő! Sarox túl macsó ahhoz, hogy kimutassa az érzelmeit. Ez valaki más lehet.
Tamika:Az nem lehet, hogy az a hapsi, akivel Yvette elment... Szóval, hogy az lehet ez az bizonyos S?
Melanie:A démonok nem tudnak szeretni.
Tamika:Akkor mi van, ha a pasi nem is démon volt, hanem...
(Valeria közbevág)
Valeria:Boszorkány!
Melanie:Mi?
Valeria:Emlékeztek?! Amikor nekirepítetted a tűzgolyót, nem történt vele semmi.
Tamika:Igen, de az azért is lehetett, mert védőbűbáj lehetett rajta.
Valeria:A-a. Szerintem ez egészen más. Szerintem ő is egy tűz örző. A tüzet nem lehet tűzzel elpusztítani.
Melanie:Kár, hogy lemaradtam arról az akcióról.
Valeria:Lesz még bőven ilyenben részed, ne aggódj.
Tamika:De miért kellhetett neki Yvette?
Valeria:Nem neki kellett. Hanem a haverjainak.
(Tamika kissé ijedten vesz levegőt, majd megszólal)
Tamika:Ami akár arra is következtethet, hogy sámán barátaink olyan boszorkányokkal szövetkeznek, akik rosszra használják az erejüket, hogy kicsinálják azokat akik meg jóra.
Valeria:Többek között.
Melanie:De miért?
Valeria:Ugyan, miért? Ha nem tudnak elpusztítani az ő fajtájukkal, majd megteszik azt a saját fajtánkkal.
Tamika:Rossz boszorkányok mindig is voltak, és lesznek is.
Valeria:Igen. Viszont ők azt akarják elérni, hogy az utóbbiakból egyre csak több és több legyen. Belőlünk pedig egyre csak kevesebb... és kevesebb.
....
(Elinor virágait öntözi, melyek a lakókocsi ablakpárkányán álltak. Barna földig érő szoknyáját lengette a kellemes őszi szél. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy árnyék fedte be teljes testét. Hirtelen megfordult, majd egy magas öltönyös férfit pillantott meg, napszemüvegben)
Elinor:Már vártam magát.
(A férfi hirtelen rátámad a nőre, kezével megragadja Elinor nyakát, majd a kocsi oldalához nyomja teljes testét, eközben a nő elejti az öntözőkannáját a kezéből, mely a földre érvén kiereszti magából az össz vízmennyiségét. A nő szájtátva próbál levegőért kapkodni, mire a férfi durva csókot nyom a nő ajkaira, amitől a nő pupillái teljesen kitágulnak. A férfi összeesik, enged szorításából, mire a nő megrázza magát, majd körülnéz.)
(Elinor lenéz az elájult férfitestre)
Elinor:Áh. Gyűlölöm a politikusokat.
(Elinor végül mintha mi sem történt volna, kissé rángatózva sétál vissza a lakókocsijába)
....
(Másnap Valeria, Tamika és Melanie már az iskola épülete előtt tanácskoztak, jóval az első óra megkezdése előtt)
Valeria:Valami olyan varázsigét kellene összefabrikáni délután ami segíthet Yvette megtalálásában.
Melanie:Mondjuk, midannyiunktól egy csepp vér, meg valami kotyvalék, és egy varázsige?
Tamika:Nem hiszem, hogy használna, ugyanis egyikünk sem rokona a másiknak.
Melanie:Akkor...
(Melanie elkezd jobb lábával topogni, száját rágja, eközben kezeit ölébe helyezi, s az égre bámul. Fél percen belül pedig ezen tevékenységek megszakítása keretében fancsali képet vágva közli mondandóját)
Melanie:Akkor nem tudom. Egyszerűen nincs ötletem srácok.
Valeria:Nekem sincs. A természet erejével nem tudom megtalálni. Olyan helyen lehet ami le van szigetelve a növények és maga a naturális környezet ellen.
Tamika:Lehet, hogy nem csak az ellen, hanem más varázserők ellen is. Mi van ha a sámánok túlságosan is felkészültek. Mondjuk, ha ott nem használhatjuk az erőinket, csak a démonok.
Valeria:Inkább ne bonyolítsd.
Melanie:Igaza lehet. Bármi megtörténhet.
Tamika:Ha már a bármi megtörténhetről van szó. Nézzétek!
(Yvette pink napszemüvegben, pink miniszoknyában és pink vászonzakóban közeledett az épület előtt álló lányok, és persze más diákok elébe. Rikító rózsaszín zakójából kilógott rózsaszín melltartója, s persze a melleit is a kirakatba helyezte ezen a napon. A gimi összes ifja őt bámulta csorgó szájjal, miközben pink tűsarkújában, fejét büszkén a magasba emelve topogott a lányokhoz)
Yvette:Heló-beló vár a meló.
Tamika:Te meg mégis mit műveltél magaddal, ez nem a Topmodell Leszek?!
Yvette:Imádom azt a műsort. Amúgy, a héten pink napot tartok, ezért beszereztem néhány cuki cuccot.
Melanie:Hát mások szerint is elég cuki.
Valeria:Főleg a srácok szerint.
Yvette:Még mindig azon vagytok, hogy megtaláljátok a kis barátnőtöket, hümm?
Melanie:Aha.
Tamika:Nem tudsz valamit róla?
Yvette:Nem! De ha tudnék se mondanék semmit! Különben én inkább Sandro-val foglalkoznék, mondjuk neki csak ma éjfélig van ideje, hogy kinyírjon titeket, aztán ő is megpusztul.
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mondtad?!
Valeria:Mi van?!
(Yvette zavarbaesve kapja fel a fejét)
Yvette:Óh. Ez a csengő volt.
Tamika:Én nem hallottam semmilyen csengőt.
Melanie:Én sem.
Yvette:Akkor mossátok ki a fületeket. Na árivedercsi!
(Yvette angolosan sétál be az iskolába)
Tamika:Ti is hallottátok amit mondott?!
Melanie:Sandro visszajött?!
Valeria:Lehetetlen! Már végeztünk vele!
Melanie:Szerintem ez csak valami átverés lehet, amit ő tervelt ki.
Tamika:És mi van Sandro kísérteties hangjával, amit az után hallottunk miután megöltük őt?
Valeria:Nem hiszem, hogy az valóságos volt.
Tamika:A biztonság kedvéért. Legyünk óvatosak.
(Ebben a pillanatban megszólal az iskola csengője, majd a lányok szétszélednek)
....
(Tamika egy müzliszeletet majszolva ballagott ki az iskola tanügyi épületéből. Míg egyik kezében az édességet fogta, másikkal a válltáskáját igazgatta, mikor farmerzsebében megcsörrent telefonja. Rutinosan kifordult az épületet övező bokrok elé, majd megállt, s kikapta farmerzsebéből telefonját. Ezt követően azonnal rápillantott annak kijelzőjére, mely egy olyan jelzést mutatott számára, melyet akkor kap a készülék birtokosa, ha szöveges üzenetben próbálják meg tájékoztatni őt, valami iránt. Tamika hangosan felolvasta az üzenetet)
Tamika: Gyere gyorsan az elhagyott papírgyárhoz. Sűrgős. Valeria.
(Tamika felnéz majd összeráncolt szemöldökkel, meglepődötten felszólal)
Tamika:Micsoda?! Miért menjek oda?! Soha nem is küldött még nekem SMS-t, és...
(De még mielőtt befejezhette volna mondatát, egy tompa ütést érzett tarkóján, majd hirtelen minden elsötétült előtte)
....
(Tamika néhány órával később már egy székben ült, melyhez szoros kötélell volt hozzászorítva, szemeit szemkötő takarta, egész testét belepte a vastag, erős szorítású, durva fonású kötél. Lépteket hallott, amelyek közeledtek hozzá, majd egy öreges női hang szólt felé)
Elinor:Na most, akkor kezdődjön a móka.
(Elinor egyik pillanatról a másikra lerántja a szemfedőt a lány fejéről, majd a következő pillanatban arcon burítja egy tál átlátszó folyadékkal, amitől Tamika azonnal torka szakadtából kezd ordítani. A folyadék amint találkozik a lány szemeibel, maró, csípős, szárító hatást eredményeznek a szeme felületén, majd ezután Tamika szemei teljesen elfehérednek, s a lány önkívületi sikításának enyhülését követően megvakul)
....
(Valeria a tanügyi épület előtt áll, eközben Tamika-t várja. Körbe-körbe tekeri fejét, közben elsétál néhány lépést jobbra, majd visszabattyog az eredeti helyére, ahol pár másodperccel ezelőtt állt. Mikor ölébe helyezi karjait, hirtelen egy sötétcián színű, virágos mintájú, földig érő, lenge ruhában közeledik hozzá egy cigányasszony, s a tárgyra térve, elég mogorván, kissé remegve, s zavarodottan szólítja le a töprengő lányt)
Elinor:Azonnal velem kell jönnöd.
(Elinor megfogja Valeria kezét, aki kiszabadítja magát a szorításból, s néhány lépésért meghátrál)
Valeria:Eresszen el! Ki maga, és mit akar?!
Elinor:A barátotok nagy bajban van.
Valeria:Kicsoda?! És miről zagyvál itt egyáltalán?!
Elinor:Tamika.
(Valeria arcára megdöbbenés, és egy pici félelem ül ki, hisz Tamika-val már egy ideje nem beszélt. Felvetődtek gondolatai melyek azt súgták a lánynak, hogy barátnője bajban van. Az is lehet, hogy varázsereje volt a titkos, érzelmi besúgó, mi éreztette vele, mit nemrég érzett)
Valeria:Honnan ismeri maga őt?! Mi köze van hozzá?!
Elinor:A nevem Elinor. Én is boszorkány vagyok! Akárcsak ti! Reggel amikor a jósgömbömmel varázsoltam, láttalak titeket, és azt, hogy mindannyian nagy veszélyben vagytok. De én segíthetek nektek. Velem kell jönnöd, most azonnal! Vagy a barátod meghal!
(Valeria haját ekkor az őszi szellő kezdte el símogatni, s jobbra-balra dobálni, közben halk suttogásokat hallott, melyek símogatva sétáltak át vállán egyenesen fülébe. Így hangozván: -Csaló. -Imposztor. -Sandro. -Felvette. -Felvette, az alakját. -Imposztor. -A csaló. -A csaló az.)
(Persze Valeria ezen hangokat mind egyszerre hallotta, ismétléssel, megállás nélkül. Kissé nehezen, de a lényeget megpróbálta kivenni abból, amit a természet súgott neki)
Valeria:Hol van most?!
Elinor:Az elhagyatott papírgyárnál.
Valeria:Nem hiszek magának! Nem megyek sehova!
(Elinor mérgesen egyik kezével megmarkolja a lány torkát, az védekezés képp rámarkol két kezével a nő csuklójára, hogy megszabaduljon a szorítástól. Ekkor Elinor dühösen felszólal, ezúttal Sandro, mély, ördögi hangjával)
Elinor:Ide figyelj! Ha nem jöttök el éjfél előtt az elhagyatott gyárhoz, akkor megölöm a kis boszorkányt. Nálam van az adu. Én fütyülök. Ti ugrotok. Világos?!
(Valeria könnytől csillogó szemekkel, pánikkal tele, levegőért kapkodva, szóhoz sem jutott)
Elinor:Csak ti gyertek! És semmi terv, vagy bájital, mert kiszagolom, ha hoztok magatokkal. Egyetlen egy rossz lépés, és a barátnőtök meghal!
(Elinor körülnéz, majd megpillant egy kisebb diákcsapatot, amely 4-5 emberből állt, amint azok az iskola felé közeledtek a kihalt utcából. Elinor elengedte a lányt, majd fogta magát, s sietősen távozott a helyszínről. Valeria pedig azonnal elrohant.)
....
(Pár órán belül Valeria és Melanie már Valeria szobájában próbáltak kifundálni egy tervet, mellyel visszaszerezhetik egyik elrabolt barátnőjüket, s megölhetik Sandro-t)
(Valeria körbe-körbe járkál a szobában, miközben Melanie a különböző zöld színű bútorokat, s dekorációkat nézegeti a lány szobájában)
Valeria:Most mit csináljunk?
Melanie:Nem tudom.
Valeria:Menjünk el Tamika-ért és mentsük meg.
Melanie:Öngyilkosság lenne. Sandro már vár ránk. És úgy tűnik egy másik boszorkány testét szállta meg. Ki tudja milyen extra erőkkel rendelkezhet még.
Valeria:Akkor?!
Melanie:Ömmm.
(Melanie ötlettől vezérelve, hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Emlékszem mit mondott Yvette?
Valeria:Yvette már vagy több, mint egy hete eltűnt!
Melanie.Nem az az Yvette. A kamu Yvette.
Valeria:Azt, hogy Sandro visszajött. De ezt már mi is tudjuk.
Melanie:A-a. Azt is mondta, hogy csak éjfélig van ideje arra, hogy megszerezze az erőinket és aztán megburdel.
(Valeria megáll, majd kikerekedett pupillákkal mered barátnőjére)
Valeria:Megburdel?!
Melanie:Azt jelenti meghal. Kész, vége... annyi lesz neki.
Valeria:Vagyis?
Melanie:Mi lenne, ha innen kapnánk el a grabancát?
Valeria:Mire gondolsz?
Melanie:Egy kis boszorkányságra. Ha előretekerjük az időt egy varázsigével, akkor megszabadulhatnánk Sandro-tól.
Valeria:Gondolod, hogy működhet? Még soha nem írtunk varázsigét.
Melanie:Egyszer mindent el kell kezdeni.
Valeria:És mi van ha nem működik?
Melanie:Te is kamu Valeria lettél?! Tényleg, hol van az a Valeria akit én megismertem?! Te mindig olyan pozitív voltál.
(Valeria lecsüggedt fejjel ül Melanie mellé)
Valeria:Nem tudom, én csak...
(Melanie félbeszakítja barátnőjét mikor hirtelen rápillant a videó órájára, majd felkiált)
Melanie:Már tizenegy múlt. Márcsak egy óránk van éjfélig... Sietnünk kell!
(Melanie kézen fogja Valeria-t, majd a szoba közepéig toszigálja őt)
Melanie:Akkor. Kezdjük.
Valeria:Nem gondolod, hogy előbb írni kéne valami igét is az egészhez. Kellenének gyertyák, meg ilyenek.
Melanie:Nem kell. Elég, ha beleadod az erőd, meg én is az enyémet, és sikerülni fog. Gondoljunk ki egy verset. Hogy kezdődne egy olyan vers, amely az idő előrepörgetéséről szólna?
(Valeria fancsali képpel válaszol, szarkazmussal teli hangon, eközben Melanie megfogja Valeria kezét, majd behunyja a szemét, mit sem figyelve barátnője panaszkodására)
Valeria:Hát ez egy nagyon jó kérdés.
Melanie:Előre, előre, előre a jövőbe. Órák kérdése, de röpints minket éjfélre.
(Valeria savanyú képpel hallgatja a mondókát)
Valeria:Ez meg mi?!
Melanie:Csak mond utánam!
(Melanie szorosabban fogja meg Valeria kezét, majd mindketten érzéssel ismétlik el a kántálni való verset)
(Mindeközben Elinor az asztal előtt áll, mely tele van pakolva különféle színű, méretű, s nagyságú gyertyákkal. A következő pillanatban a nő teste hirtelen lángbaborul, majd hatalmas ordításban a megszállt démon a semmivé válik, miközben a nő érintetlen teste, ájultan esik a földre, eközben keze belekadván az asztal terytőjébe, a gyertyákat lerántva okoz hirtelen tüzet a padlón, amely egyik pillanatról a másikra kezd terjedni a helyiségben. Tamika a sarokban ülve mocorog a széken. Még mindig képtelen szabadulni. A kötelek teljesen a bútordarabhoz láncolják őt.)
(Melanie kinyitja a szemét, a videó órájára pillant, majd felszólal)
Melanie:00:01.
Valeria:Váó. Ez nagyon őrült. Szerinted bevált?!
Melanie:Keresd meg Tamika-t.
(Valeria behunyja szemeit, majd pillanatokon belül, aggódva válaszol)
Valeria:Bajban van.
...
(Körülbelül egy fél óra kellett míg a lányok sikeresen rátaláltak az elhagyatott gyár közelében álló lakókocsira, amibe szó nélkül rontottak be, s amit megpillantottak csak egy füstölgő abrosz volt a földön, közelében feküdt eszméletlenül Elinor, s Tamika még mindig a szoba sarkában. A lány szemeit szemkötő fedte, testét kötelek erősítették a székhez. A lányok azonnal odarohantak barátnőjükhöz, közben Valeria kissé köhögni kezdett a füsttől. Gyorsan kikötözték Tamika-t, s levették róla a szemfedőt. Tamika, ha a lányok nem fogják meg azonnal leszédül a székről, ugyanis ájultan volt megkötözve.)
Melanie:Oké-oké! Te fogd meg a hónalja alatt a két kezeddel. Karold át. Én meg a két lábát fogom, és kivisszük.
(A lányok megfogják a lányt, majd felemelik, s kiviszik őt)
Valeria:Mi lesz a másik boszorkánnyal?
Melanie:Szerintem nincs semmi baja. Jobb lesz, ha itt hagyjuk.
(Míg a lányok elmerültek a kinti sötétségben. Elinor feltápászkodását a földről egy erős kéz segítette fel, amint az megmarkolta a nő kezét.)
(Elinor leült az asztalhoz, miközben erősen köhögött. Nehezen, de képes volt arra, hogy beszéljen azzal az alakkal, aki egy szempillantás alatt lépett elő az egyik szoba sarkának koromsötétségéből.)
Elinor:Te oltottad el a tüzet?
Catalan:Nem kell megköszönnöd.
Elinor:De miért adtad vissza a boszorkánynak a látását, amit elvettem tőle?!
(Catalan a lakókocsi egyik kisablakához topog fekete bakancsában, majd kinéz rajta, s mosolyodva reagál)
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem. Ez után már nem.
(Catalan elvakult tekintettel bámul a még mindig erősen köhögő Elinor-ra a széken, majd kisétál az ajtón keresztül)
....