8.rész - Vendetta

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
...........
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
.........

(Melanie, Tamika és Valeria eltűnt barátnőjük szobáját járták körbe-körbe, s kutakodtak annak minden szegletében. Eközben remélték, hogy rábukkannak majd egy olyan nyomra, amely segítségükre lehet)
Melanie:Tulajdonképpen, mit is keresünk?!
(Melanie épp elveszett bartnője szekrényében matatott, miközben Tamika az íróasztalt, s annak fiókjait vizsgálta át, Valeria a padlószőnyeg alá kukkantott be, s a falat kezdte el tapogatni)
Valeria:Bármit ami elvezethet Yvette-hez. Mindent megnéztünk már! Egyet kivéve, a szobáját.
Melanie:Itt nincs semmi.
(Melanie bevágja a szekrény ajtaját, majd az íróasztalhoz megy, ahol Tamika csücsül Yvette székében)
Melanie:Itt van valami?
Tamika:Semmi érdekes.
(Tamika hátrafordul a székben, hogy Valeria-t is jól lássa, aki most az ágy alá néz be, térdelve a parkettán)
Tamika:Srácok, valamit be kell vallanom!
(Valeria felkapja a fejét)
Valeria:Micsodát?!
Melanie:Mit?!
Tamika:Az igazi Madeline-nel kapcsolatos.
(A lányok értetlenül pislognak, s szó nélkül állnak a dolog előtt)
Tamika:Én kényszerítettem az igazi Madeline-t, hogy elköltözzenek.
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Bűbájt olvastam az apjára és rá is, hogy költözzenek el.
Valeria:Miért?
Tamika:Hogy Yvette velünk maradjon, hogy erősebbek legyünk.
Valeria:Nem vagy normális!
(Valeria feláll, hátatfordít majd újra körbepásztázza a szobát)
(Melanie elgondolkodik, majd legyint egyet)
Melanie:Végülis. Ha jobban belegondolunk, most már úgyis mindegy. Jobb neki, ha elmegy innen.
(Melanie felül az íróasztalra)
Melanie:Jut eszembe. Az a szerelmi kötés.
Tamika:Mi van vele?
Melanie:Menne fejből is?
Tamika:Csak nem?!
Melanie:De!
(Valeria mérgesen hátrafodul. Ekkor már az ablakban áll)
Valeria:Nem! Lányok, a varázslat nem játék! Visszaüt!
Melanie:Ugyan már! Ez még segítene is!
Valeria:Miben?
Tamika:De most tényleg, mégis miben segítene, ha megbűvölnénk Sarox-ot?
Melanie:Plusz egy fő! Segíthetne a keresésben! Biztos tud valamit, amit nem mond el nekünk!
Valeria:Nem hangzik túl meggyőzően.
Tamika:Inkább hangzik egy kétségbeesett szingli lány jajveszékelésének, aki azonnal meghal, ha nem kap gyorsan egy pasit.
Melanie:Ez nem igaz! És különben is, nekem nem egy pasi kell, hanem A pasi.
Valeria:Ühü.
(Valeria hirtelen rápillant az íróasztal mellett álló teli papírkosárra. Odalép majd lehojol hozzá, s matatni kezd benne)
Melanie:A szemétben nem szokás turkálni.
(Valeria kivesz egy már elszáradt rózsát, és hozzá egy kártyát, majd kinytja a lapot, s felolvassa azt)
Valeria:Eljövök érted, szerelmem ígérem. Eljövök érted, s felviszlek az égbe. Együtt csónakázunk majd az élet vízén. Együtt leszünk mindörökké, csak te meg én.
Tamika:Ez meg micsoda?
Valeria:Valami 'S'-től van.
(Valeria mélyebbre ás a szemetesben)
Valeria:És van itt még több is.
(Egyenként kinyitogatja a megtalált kártyákat)
Valeria:Ugyanazon az S-től. És mindegyikben valami szerelmes vers van.
Melanie:Szerelmes vers?
Tamika:Lehet, hogy Sarox az.
Melanie.Sarox soha nem írna szerelmes verset. Gyűlöli az olyanokat.
Valeria:Nem, ez nem ő! Sarox túl macsó ahhoz, hogy kimutassa az érzelmeit. Ez valaki más lehet.
Tamika:Az nem lehet, hogy az a hapsi, akivel Yvette elment... Szóval, hogy az lehet ez az bizonyos S?
Melanie:A démonok nem tudnak szeretni.
Tamika:Akkor mi van, ha a pasi nem is démon volt, hanem...
(Valeria közbevág)
Valeria:Boszorkány!
Melanie:Mi?
Valeria:Emlékeztek?! Amikor nekirepítetted a tűzgolyót, nem történt vele semmi.
Tamika:Igen, de az azért is lehetett, mert védőbűbáj lehetett rajta.
Valeria:A-a. Szerintem ez egészen más. Szerintem ő is egy tűz örző. A tüzet nem lehet tűzzel elpusztítani.
Melanie:Kár, hogy lemaradtam arról az akcióról.
Valeria:Lesz még bőven ilyenben részed, ne aggódj.
Tamika:De miért kellhetett neki Yvette?
Valeria:Nem neki kellett. Hanem a haverjainak.
(Tamika kissé ijedten vesz levegőt, majd megszólal)
Tamika:Ami akár arra is következtethet, hogy sámán barátaink olyan boszorkányokkal szövetkeznek, akik rosszra használják az erejüket, hogy kicsinálják azokat akik meg jóra.
Valeria:Többek között.
Melanie:De miért?
Valeria:Ugyan, miért? Ha nem tudnak elpusztítani az ő fajtájukkal, majd megteszik azt a saját fajtánkkal.
Tamika:Rossz boszorkányok mindig is voltak, és lesznek is.
Valeria:Igen. Viszont ők azt akarják elérni, hogy az utóbbiakból egyre csak több és több legyen. Belőlünk pedig egyre csak kevesebb... és kevesebb.
....
(Elinor virágait öntözi, melyek a lakókocsi ablakpárkányán álltak. Barna földig érő szoknyáját lengette a kellemes őszi szél. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy árnyék fedte be teljes testét. Hirtelen megfordult, majd egy magas öltönyös férfit pillantott meg, napszemüvegben)
Elinor:Már vártam magát.
(A férfi hirtelen rátámad a nőre, kezével megragadja Elinor nyakát, majd a kocsi oldalához nyomja teljes testét, eközben a nő elejti az öntözőkannáját a kezéből, mely a földre érvén kiereszti magából az össz vízmennyiségét. A nő szájtátva próbál levegőért kapkodni, mire a férfi durva csókot nyom a nő ajkaira, amitől a nő pupillái teljesen kitágulnak. A férfi összeesik, enged szorításából, mire a nő megrázza magát, majd körülnéz.)
(Elinor lenéz az elájult férfitestre)
Elinor:Áh. Gyűlölöm a politikusokat.
(Elinor végül mintha mi sem történt volna, kissé rángatózva sétál vissza a lakókocsijába)
....
(Másnap Valeria, Tamika és Melanie már az iskola épülete előtt tanácskoztak, jóval az első óra megkezdése előtt)
Valeria:Valami olyan varázsigét kellene összefabrikáni délután ami segíthet Yvette megtalálásában.
Melanie:Mondjuk, midannyiunktól egy csepp vér, meg valami kotyvalék, és egy varázsige?
Tamika:Nem hiszem, hogy használna, ugyanis egyikünk sem rokona a másiknak.
Melanie:Akkor...
(Melanie elkezd jobb lábával topogni, száját rágja, eközben kezeit ölébe helyezi, s az égre bámul. Fél percen belül pedig ezen tevékenységek megszakítása keretében fancsali képet vágva közli mondandóját)
Melanie:Akkor nem tudom. Egyszerűen nincs ötletem srácok.
Valeria:Nekem sincs. A természet erejével nem tudom megtalálni. Olyan helyen lehet ami le van szigetelve a növények és maga a naturális környezet ellen.
Tamika:Lehet, hogy nem csak az ellen, hanem más varázserők ellen is. Mi van ha a sámánok túlságosan is felkészültek. Mondjuk, ha ott nem használhatjuk az erőinket, csak a démonok.
Valeria:Inkább ne bonyolítsd.
Melanie:Igaza lehet. Bármi megtörténhet.
Tamika:Ha már a bármi megtörténhetről van szó. Nézzétek!
(Yvette pink napszemüvegben, pink miniszoknyában és pink vászonzakóban közeledett az épület előtt álló lányok, és persze más diákok elébe. Rikító rózsaszín zakójából kilógott rózsaszín melltartója, s persze a melleit is a kirakatba helyezte ezen a napon. A gimi összes ifja őt bámulta csorgó szájjal, miközben pink tűsarkújában, fejét büszkén a magasba emelve topogott a lányokhoz)
Yvette:Heló-beló vár a meló.
Tamika:Te meg mégis mit műveltél magaddal, ez nem a Topmodell Leszek?!
Yvette:Imádom azt a műsort. Amúgy, a héten pink napot tartok, ezért beszereztem néhány cuki cuccot.
Melanie:Hát mások szerint is elég cuki.
Valeria:Főleg a srácok szerint.
Yvette:Még mindig azon vagytok, hogy megtaláljátok a kis barátnőtöket, hümm?
Melanie:Aha.
Tamika:Nem tudsz valamit róla?
Yvette:Nem! De ha tudnék se mondanék semmit! Különben én inkább Sandro-val foglalkoznék, mondjuk neki csak ma éjfélig van ideje, hogy kinyírjon titeket, aztán ő is megpusztul.
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mondtad?!
Valeria:Mi van?!
(Yvette zavarbaesve kapja fel a fejét)
Yvette:Óh. Ez a csengő volt.
Tamika:Én nem hallottam semmilyen csengőt.
Melanie:Én sem.
Yvette:Akkor mossátok ki a fületeket. Na árivedercsi!
(Yvette angolosan sétál be az iskolába)
Tamika:Ti is hallottátok amit mondott?!
Melanie:Sandro visszajött?!
Valeria:Lehetetlen! Már végeztünk vele!
Melanie:Szerintem ez csak valami átverés lehet, amit ő tervelt ki.
Tamika:És mi van Sandro kísérteties hangjával, amit az után hallottunk miután megöltük őt?
Valeria:Nem hiszem, hogy az valóságos volt.
Tamika:A biztonság kedvéért. Legyünk óvatosak.
(Ebben a pillanatban megszólal az iskola csengője, majd a lányok szétszélednek)
....
(Tamika egy müzliszeletet majszolva ballagott ki az iskola tanügyi épületéből. Míg egyik kezében az édességet fogta, másikkal a válltáskáját igazgatta, mikor farmerzsebében megcsörrent telefonja. Rutinosan kifordult az épületet övező bokrok elé, majd megállt, s kikapta farmerzsebéből telefonját. Ezt követően azonnal rápillantott annak kijelzőjére, mely egy olyan jelzést mutatott számára, melyet akkor kap a készülék birtokosa, ha szöveges üzenetben próbálják meg tájékoztatni őt, valami iránt. Tamika hangosan felolvasta az üzenetet)
Tamika: Gyere gyorsan az elhagyott papírgyárhoz. Sűrgős. Valeria.
(Tamika felnéz majd összeráncolt szemöldökkel, meglepődötten felszólal)
Tamika:Micsoda?! Miért menjek oda?! Soha nem is küldött még nekem SMS-t, és...
(De még mielőtt befejezhette volna mondatát, egy tompa ütést érzett tarkóján, majd hirtelen minden elsötétült előtte)
....
(Tamika néhány órával később már egy székben ült, melyhez szoros kötélell volt hozzászorítva, szemeit szemkötő takarta, egész testét belepte a vastag, erős szorítású, durva fonású kötél. Lépteket hallott, amelyek közeledtek hozzá, majd egy öreges női hang szólt felé)
Elinor:Na most, akkor kezdődjön a móka.
(Elinor egyik pillanatról a másikra lerántja a szemfedőt a lány fejéről, majd a következő pillanatban arcon burítja egy tál átlátszó folyadékkal, amitől Tamika azonnal torka szakadtából kezd ordítani. A folyadék amint találkozik a lány szemeibel, maró, csípős, szárító hatást eredményeznek a szeme felületén, majd ezután Tamika szemei teljesen elfehérednek, s a lány önkívületi sikításának enyhülését követően megvakul)
....
(Valeria a tanügyi épület előtt áll, eközben Tamika-t várja. Körbe-körbe tekeri fejét, közben elsétál néhány lépést jobbra, majd visszabattyog az eredeti helyére, ahol pár másodperccel ezelőtt állt. Mikor ölébe helyezi karjait, hirtelen egy sötétcián színű, virágos mintájú, földig érő, lenge ruhában közeledik hozzá egy cigányasszony, s a tárgyra térve, elég mogorván, kissé remegve, s zavarodottan szólítja le a töprengő lányt)
Elinor:Azonnal velem kell jönnöd.
(Elinor megfogja Valeria kezét, aki kiszabadítja magát a szorításból, s néhány lépésért meghátrál)
Valeria:Eresszen el! Ki maga, és mit akar?!
Elinor:A barátotok nagy bajban van.
Valeria:Kicsoda?! És miről zagyvál itt egyáltalán?!
Elinor:Tamika.
(Valeria arcára megdöbbenés, és egy pici félelem ül ki, hisz Tamika-val már egy ideje nem beszélt. Felvetődtek gondolatai melyek azt súgták a lánynak, hogy barátnője bajban van. Az is lehet, hogy varázsereje volt a titkos, érzelmi besúgó, mi éreztette vele, mit nemrég érzett)
Valeria:Honnan ismeri maga őt?! Mi köze van hozzá?!
Elinor:A nevem Elinor. Én is boszorkány vagyok! Akárcsak ti! Reggel amikor a jósgömbömmel varázsoltam, láttalak titeket, és azt, hogy mindannyian nagy veszélyben vagytok. De én segíthetek nektek. Velem kell jönnöd, most azonnal! Vagy a barátod meghal!
(Valeria haját ekkor az őszi szellő kezdte el símogatni, s jobbra-balra dobálni, közben halk suttogásokat hallott, melyek símogatva sétáltak át vállán egyenesen fülébe. Így hangozván: -Csaló. -Imposztor. -Sandro. -Felvette. -Felvette, az alakját. -Imposztor. -A csaló. -A csaló az.)
(Persze Valeria ezen hangokat mind egyszerre hallotta, ismétléssel, megállás nélkül. Kissé nehezen, de a lényeget megpróbálta kivenni abból, amit a természet súgott neki)
Valeria:Hol van most?!
Elinor:Az elhagyatott papírgyárnál.
Valeria:Nem hiszek magának! Nem megyek sehova!
(Elinor mérgesen egyik kezével megmarkolja a lány torkát, az védekezés képp rámarkol két kezével a nő csuklójára, hogy megszabaduljon a szorítástól. Ekkor Elinor dühösen felszólal, ezúttal Sandro, mély, ördögi hangjával)
Elinor:Ide figyelj! Ha nem jöttök el éjfél előtt az elhagyatott gyárhoz, akkor megölöm a kis boszorkányt. Nálam van az adu. Én fütyülök. Ti ugrotok. Világos?!
(Valeria könnytől csillogó szemekkel, pánikkal tele, levegőért kapkodva, szóhoz sem jutott)
Elinor:Csak ti gyertek! És semmi terv, vagy bájital, mert kiszagolom, ha hoztok magatokkal. Egyetlen egy rossz lépés, és a barátnőtök meghal!
(Elinor körülnéz, majd megpillant egy kisebb diákcsapatot, amely 4-5 emberből állt, amint azok az iskola felé közeledtek a kihalt utcából. Elinor elengedte a lányt, majd fogta magát, s sietősen távozott a helyszínről. Valeria pedig azonnal elrohant.)
....
(Pár órán belül Valeria és Melanie már Valeria szobájában próbáltak kifundálni egy tervet, mellyel visszaszerezhetik egyik elrabolt barátnőjüket, s megölhetik Sandro-t)
(Valeria körbe-körbe járkál a szobában, miközben Melanie a különböző zöld színű bútorokat, s dekorációkat nézegeti a lány szobájában)
Valeria:Most mit csináljunk?
Melanie:Nem tudom.
Valeria:Menjünk el Tamika-ért és mentsük meg.
Melanie:Öngyilkosság lenne. Sandro már vár ránk. És úgy tűnik egy másik boszorkány testét szállta meg. Ki tudja milyen extra erőkkel rendelkezhet még.
Valeria:Akkor?!
Melanie:Ömmm.
(Melanie ötlettől vezérelve, hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Emlékszem mit mondott Yvette?
Valeria:Yvette már vagy több, mint egy hete eltűnt!
Melanie.Nem az az Yvette. A kamu Yvette.
Valeria:Azt, hogy Sandro visszajött. De ezt már mi is tudjuk.
Melanie:A-a. Azt is mondta, hogy csak éjfélig van ideje arra, hogy megszerezze az erőinket és aztán megburdel.
(Valeria megáll, majd kikerekedett pupillákkal mered barátnőjére)
Valeria:Megburdel?!
Melanie:Azt jelenti meghal. Kész, vége... annyi lesz neki.
Valeria:Vagyis?
Melanie:Mi lenne, ha innen kapnánk el a grabancát?
Valeria:Mire gondolsz?
Melanie:Egy kis boszorkányságra. Ha előretekerjük az időt egy varázsigével, akkor megszabadulhatnánk Sandro-tól.
Valeria:Gondolod, hogy működhet? Még soha nem írtunk varázsigét.
Melanie:Egyszer mindent el kell kezdeni.
Valeria:És mi van ha nem működik?
Melanie:Te is kamu Valeria lettél?! Tényleg, hol van az a Valeria akit én megismertem?! Te mindig olyan pozitív voltál.
(Valeria lecsüggedt fejjel ül Melanie mellé)
Valeria:Nem tudom, én csak...
(Melanie félbeszakítja barátnőjét mikor hirtelen rápillant a videó órájára, majd felkiált)
Melanie:Már tizenegy múlt. Márcsak egy óránk van éjfélig... Sietnünk kell!
(Melanie kézen fogja Valeria-t, majd a szoba közepéig toszigálja őt)
Melanie:Akkor. Kezdjük.
Valeria:Nem gondolod, hogy előbb írni kéne valami igét is az egészhez. Kellenének gyertyák, meg ilyenek.
Melanie:Nem kell. Elég, ha beleadod az erőd, meg én is az enyémet, és sikerülni fog. Gondoljunk ki egy verset. Hogy kezdődne egy olyan vers, amely az idő előrepörgetéséről szólna?
(Valeria fancsali képpel válaszol, szarkazmussal teli hangon, eközben Melanie megfogja Valeria kezét, majd behunyja a szemét, mit sem figyelve barátnője panaszkodására)
Valeria:Hát ez egy nagyon jó kérdés.
Melanie:Előre, előre, előre a jövőbe. Órák kérdése, de röpints minket éjfélre.
(Valeria savanyú képpel hallgatja a mondókát)
Valeria:Ez meg mi?!
Melanie:Csak mond utánam!
(Melanie szorosabban fogja meg Valeria kezét, majd mindketten érzéssel ismétlik el a kántálni való verset)
(Mindeközben Elinor az asztal előtt áll, mely tele van pakolva különféle színű, méretű, s nagyságú gyertyákkal. A következő pillanatban a nő teste hirtelen lángbaborul, majd hatalmas ordításban a megszállt démon a semmivé válik, miközben a nő érintetlen teste, ájultan esik a földre, eközben keze belekadván az asztal terytőjébe, a gyertyákat lerántva okoz hirtelen tüzet a padlón, amely egyik pillanatról a másikra kezd terjedni a helyiségben. Tamika a sarokban ülve mocorog a széken. Még mindig képtelen szabadulni. A kötelek teljesen a bútordarabhoz láncolják őt.)
(Melanie kinyitja a szemét, a videó órájára pillant, majd felszólal)
Melanie:00:01.
Valeria:Váó. Ez nagyon őrült. Szerinted bevált?!
Melanie:Keresd meg Tamika-t.
(Valeria behunyja szemeit, majd pillanatokon belül, aggódva válaszol)
Valeria:Bajban van.
...
(Körülbelül egy fél óra kellett míg a lányok sikeresen rátaláltak az elhagyatott gyár közelében álló lakókocsira, amibe szó nélkül rontottak be, s amit megpillantottak csak egy füstölgő abrosz volt a földön, közelében feküdt eszméletlenül Elinor, s Tamika még mindig a szoba sarkában. A lány szemeit szemkötő fedte, testét kötelek erősítették a székhez. A lányok azonnal odarohantak barátnőjükhöz, közben Valeria kissé köhögni kezdett a füsttől. Gyorsan kikötözték Tamika-t, s levették róla a szemfedőt. Tamika, ha a lányok nem fogják meg azonnal leszédül a székről, ugyanis ájultan volt megkötözve.)
Melanie:Oké-oké! Te fogd meg a hónalja alatt a két kezeddel. Karold át. Én meg a két lábát fogom, és kivisszük.
(A lányok megfogják a lányt, majd felemelik, s kiviszik őt)
Valeria:Mi lesz a másik boszorkánnyal?
Melanie:Szerintem nincs semmi baja. Jobb lesz, ha itt hagyjuk.
(Míg a lányok elmerültek a kinti sötétségben. Elinor feltápászkodását a földről egy erős kéz segítette fel, amint az megmarkolta a nő kezét.)
(Elinor leült az asztalhoz, miközben erősen köhögött. Nehezen, de képes volt arra, hogy beszéljen azzal az alakkal, aki egy szempillantás alatt lépett elő az egyik szoba sarkának koromsötétségéből.)
Elinor:Te oltottad el a tüzet?
Catalan:Nem kell megköszönnöd.
Elinor:De miért adtad vissza a boszorkánynak a látását, amit elvettem tőle?!
(Catalan a lakókocsi egyik kisablakához topog fekete bakancsában, majd kinéz rajta, s mosolyodva reagál)
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem. Ez után már nem.
(Catalan elvakult tekintettel bámul a még mindig erősen köhögő Elinor-ra a széken, majd kisétál az ajtón keresztül)
....