6.rész - Piócák

Az előző részek tartalmából:

Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
...
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Helóka-nyalóka!
Tamika:Ha nem lettek volna az amazonok, már tegnap kinyírom.
.................
(Tamika és Valeria a járdán sétálnak, tankönyveikkel a kezükben, táskáikkal a vállukon , miközben az őszi szél a fáról lehulló megsárgult leveleket fújdogálja hol hajukba, hol arcukba, s hol a betonon hömpölyögteti azokat, miközben a cirógató meleg napsugarak átjárják a várost, ezen a lágy reggelen)
Tamika:Tulajdonképpen, miért is megyünk mi abba a suliba, ahova nem is járunk?
Valeria:Hogy találkozzunk a többiekkel. Bár, most hogy mondod, lehet, hogy át kellene iratkozni, nem gondolod?
Tamika:Minek?
Valeria:Mert úgy erősebbek lennénk. Ha mindannyian egy helyen vagyunk, könnyebben tudnánk egymás segítségére lenni.
Tamika:Így is könnyen tudunk egymás segítségére lenni. Ti felkiáltotok, én meg mint egy utasszállító oda viszlek titeket, ahova akarjátok. Probléma megoldva.
Valeria:Pedig annyira mondogattad te is, hogy Yvette ígyis-úgyis közénk tartozik, most meg olyannak tűnsz, aki nem akar közösködni.
Tamika:Én csak szeretek együtt és egyedül lenni.
Valeria:Díjat kérek érte, ha valaha is megértelek majd.
(Melanie és Yvette már az iskola kapuiban álltak, mikor Tamika és Valeria odaértek. Melanie eközben önfeledten mesélte Yvette-nek, hogy mit élt át a tegnapi nap folyamán)
Melanie:És kiderült, hogy csak egy bűbáj volt rajta, azért volt belém szerelmes.
Yvette:Szegény.
Tamika:Sziasztok. Miről megy a téma?
Valeria:Sziasztok.
Melanie:Várj! Szegény én, vagy szegény ő?!
(Yvette elmosolyodik, eközben Valeria témát vált)
Valeria:Egyébként, a barátnőd rendben van már?
(Yvette lehajtja fejét)
Yvette:Igen. És ezúttal az is lesz.
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Mikor eljöttem a suliból, elbúcsúztam tőle. A nevelőapja és ő elhagyják a várost. Végleg elköltöznek. Illetve már el is költöztek, ha úgy vesszük.
(Melanie kezét Yvette vállára helyezi)
Melanie:Sajnálom.
Yvette:Ja. Én is. Azért remélem, hogy haragszotok rám!?
Tamika:Miért haragudnánk?
Yvette:Egyszerűen, még mindig nem tudom elhinni, hogy képes voltalak megtámadni titeket.
Tamika:Ugyan már, ez előfordul. Régen sem volt másképp.
Yvette:Ezt hogy érted?
Melanie:Régebben is voltak ilyen eseteink. Nem is egy.
Valeria:Persze, akkor csak kisebb démonokkal voltak ősszetűzéseink.
Melanie:Meg megszállások.
Valeria:És arra a zombira emlékeztek, akit az az alkamista keltett fel, aki beadta nekem, hogy belém van zúgva.
Melanie:Az durva volt.
Tamika:És az átkozott cirkusz?
Valeria:Váh. Még mindig borsódzik a hátam azoktól a bohócoktól.
Yvette:Állj! Állj! Állj! Ti mióta csináljátok ezt?
Tamika:Néhány éve, miért?
(Yvette összezavarodottan néz maga elé)
Tamika:Csak nem azt akarod mondani, hogy te még egyetlen egy démont nem öltél egész életedben?
Yvette:Pedig nem.
Melanie:Az hogy lehet? Általában mindenkit megtámadnak, legalábbis azt akinek van varázsereje. Vagy benne van az ilyen okkult dolgokban.
Yvette:Én csak néha szoktam haszálni az erőm, de soha nem volt még halál közeli harcom. Úgy értem egyedül. Démonokkal.
Tamika:Ha már a démonokról van szó.
(Madeline egy szív alakú piros napszemüveggel tör be a lányok mellé, miközben rikító narancssárga egyberészes szoknyájával csak úgy játszik a szeptemberi szél. Egyik könyökét Tamika, a másikat Valeria vállára támasztván)
Madeline:Cupp-cupp! Na mizu csajszik?
(Melanie elszörnyedve néz a lányra, majd Tamika lelöki Madelina könyökét a válláról)
Yvette:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?!
Madeline:Úgy döntöttem, kiélvezem ezt az életet. Még egyszer. Ha már úgy is megengedik.
Valeria:Mit értesz az alatt, hogy megengedik?
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy csaljalak el titeket az erdőbe, hogy ott aztán megölhessenek titeket, cserébe megkapom ezt az emberi testet. Igaz, a csapda nem úgy sült el, ahogy kellett volna, de én mindent betartottam... Egyébként meg, nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
(Madeline tenyerét szája elé teszi)
Madeline:Upszi. Most mennem kell.
(Madeline elviharzik, majd mikor belép az iskola udvarára, s a lányok hátranéznek, hogy kövessék szemükkel az ál Madeline alakját, hirtelen megpillantják Sarox-ot, akinek karját Madeline karja öleli át, majd hangos köszönéssel távoznak egyre csak távolodván a lányoktól, s közeledvén a tanügyi épület felé)
Melanie:Ez meg mégis mi a fene volt?! Láttátok ezt?! Totál rámászott!
Tamika:Ümm. Valaki féltékeny.
Melanie:Én nem vagyok féltékeny!
(Ebben a pillanatban megszólal a jelzőcsengő)
Tamika:Ez legyen a végszó.
(A lányok, Melanie-t kivéve, felnevetnek, majd mindannyian eloszlanak az épület kapui elől)
....
(Később, iskola után, mikor Yvette hazaérkezett, s fellépcsőzött az emeletre, hogy szobájába azonnal letehesse nehéz táskáját, melyet a könyvek hada tett oly súlyossá, újabb borítékot, rózsát, s a borítékban egy levelet talált az ágyán. Most rutinos volt. Ki sem nyitotta a levelet, meg sem szagolta a rózsát, csak fogta az egészet és kihajította a kukába)
Yvette:Ha valakinek tetszem, az majd megkeres személyesen.
(Ekkor kissé mérgelődve, s csalódottan dobta rá magát az ágyra, majd elterült azon, hogy kinyújtózkodhasson eme hosszú, fárasztó tanítási nap után. Ekkor felemelte fejét, és újra a papírkosár felé nézett. Nem bírta ki, hogy ne vegye közelebbről szemügyre ajándékát. Azonnal felkelt az ágyról, majd a papírkosárhoz lépett, amikor egy hang hirtelen felkiáltott a háta mögött)
Tamika:Halihó!
(Yvette hirtelen megfordul az ijedtségtől, majd kezét szívére helyezi)
Yvette:Te jó ég! Megijesztettél!
Tamika:Ennyire ijedős vagy?
Yvette:Nem.
Tamika:Lejösz a tóhoz?
Yvette:Mi ketten, vagy jönnek a többiek is?
Tamika:Mindenki ott lesz. Persze Melanie csak később jön. Meg Valeria is, úgyhogy, egy jó fél óráig, csak mi leszünk. Persze, ha nem félsz!?
Yvette:Én nem félek. Felőlem mehetünk.
Tamika:Remek!
(Tamika kinyútja kezét barátnőjének, aki megfogja azt, s egy pillanat alatt mindketten eltűnnek a semmibe)
....
(Néhány pillanattal később Tamika és Yvette már az erdőszéli patak mellett beszélgetnek, miközben Yvette letérdel a patak széléhez, kezét a vízbe mártja, majd elkezd kotorászni az alján. Mikor érzi, hogy rányúlt valamire, azt markába vevén, kihúzza kezét a vízből, majd kinyitja tenyerét, s egy régi követ pillant meg. Bár ez a kő csak egy kő. Tovább halászik, miközben Tamika-val beszélget)
Tamika:Nem hideg a víz?
Yvette:Csak egy kicsit.
Yvette:Várj!
Tamika:Mi az?
Yvette:Nem megyünk bele?
Tamika:Köszi, de nincs kedvem felfázni.
Yvette:Nem kell ahhoz felfázni.
(Yvette beletenyerel a tóba mindkét kezével, majd annak vizét egyik pillanatról a másikra felmelegíti)
Yvette:Most jó.
Tamika:Szabad ezt?
Yvette:Miért ne?!
(Yvette és Tamika leveszik cipőjüket, majd ruháikat, s egy szál melltartóban és bugyiban csobbannak bele a kellemes hőmérsékletű vízbe)
(Miközben ugrálnak a vízben, s locsálják is azt, a következő pillanatban Yvette egy csípést érez vádliján, amitől az egy kisebb seben keresztül vérezni kezd, erre a lány azonnal odakap kezével, s jajveszékelve felkiált)
Yvette:Áu!
(Tamika odakap fejével)
Tamika:Mi az? Mi történt?
Yvette:Semmi. Csak valami megcsípett.
Tamika:Biztos csak valami vizipók megmart.
Yvette:Nem tudom.
Tamika:Szerintem mára ennyi muri bőven elég volt.
(Yvette kissé émelyegve válaszol, miközben mindketten kikászálódnak a vízből)
Yvette:Szerintem is.
(Yvette hirtelen magához tér, majd felkapja a fejét)
Yvette:Egyébként. Nem mutatod meg a nagymamád varázskönyvét?
Tamika:Dehogynem! Mit szólnál hozzá, ha holnap suli után átjönnél, meg persze áthívnánk a többieket, és végre elsütnénk valami egyszerű bűbájt... csak gyakorlási célzattal?!
(Yvette kissé mérgesen reagál)
Yvette:Nekem most azonnal kell!
Tamika:Micsoda?!
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Úgy értem. Minél előbb jó lenne, ha felkészülnénk, tudod, a sámánok bármikor támadhatnak. Jöhetnek démonok is. Meg bármi egyéb más.
(Tamika összeráncolt szemöldökkel néz Yvettere)
Tamika:Aha.
(Tamika és Yvette elkezdenek felöltözni, majd mikor mindketten készen készen vannak. Yvette Tamika szemébe néz, majd felemeli kezét, s ezen mozdulattal Tamika-t a földre szorítja, úgy, hogy az moccanni sem bír.)
Tamika:Áú! Te meg mégis mit művelsz?!
Yvette:Mond meg hol rejtegeted a varázskönyved és ígérem a halálod fájdalommentes lesz!
(Tamika Yvette vérvörösen izzó szemeibe néz, majd Tamika varázserejét használva eltűnik a helyszínről)
...
(Néhány minitummal később a lányok már Tamika padlásszobájában tanakodnak)
Tamika:Komolyan mondom, megszállta valami, és csak a varázskönyvem érdekelte!
Melanie:Megszállta valami? Olyan amazon valami?
Tamika:Nem, ez teljesen más volt! Vérvörösen izzottak a szemei.
Valeria:Ez nem jelent jót.
Melanie:Remélem nem tudja, hogy most épp hol vagyunk.
Tamika:Az amúgy is mindegy lenne, csak a tűzön keresztül tud közlekedni.
(Tamika körülnéz)
Tamika:Ugye nem dohányzik senki?
(Valarie leguggol a földre, felhúzza a földről a szőnyeg egy részét, majd ráhelyezi tenyerét a padlóra)
Valeria:Még szerencse, hogy a házatok fából van.
Tamika:Mit csinálsz?
Valeria:Kíváncsi vagyok, merre jár a kis megszállottunk.
(Melanie kinéz az ablakon, de nem lát semmit. Eközben Tamika ölbe tett kézzel nézi Valeria-t, aki behunyja szemeit, s egyre csak erősebben koncentrál, míg végül néhány másodperc múlva felkiált)
Valeria:Az erdőben van.
Tamika:Még mindig?
Melanie:Remélem nem tett kárt magában.
Valeria:Lehet, hogy meg kéne néznünk!
Tamika:Csapda! Mi van ha elkap?
Valeria:Majd használjuk az erőinket!
Melanie:És mi van ha többen vannak? Ha ez az izé, ami megszállta, ősszehívta a sámán haverjait is. Ha most újra összeállnak, nem leszünk olyan szerencsések, mint tegnap.
Valeria:Csak ő van ott. A fák megsúgták.
Tamika:Lehet, hogy téves a megérzésed.
Valeria:A természet soha nem hazudik.
(Tamika mély pillantásokat vet Melanie-ra, aki kissé kételkedve bólint, majd mind megfogják Tamika kezét, s a levegő erejével, a következő percben már azon a helyen vannak, ahonnan nem sokkal ezelőtt Tamika-nak kellett elmenekülnie, mikor Yvette megtámadta őt)
(A lányok körülnéznek)
Valeria:Nincs itt senki!
Tamika:Én sem látok senkit!
Melanie:Én mondtam, hogy ez egy csapda!
Valeria:Pszt!
(Valeria lehunyja szemeit, s újra transzba esik, majd egyik pillanatról a másikra megszólal)
Valeria:A szobádban van!
Tamika:Kiében?!
Valeria:A tiédben!
Tamika:Micsoda?!
(Tamika azon nyomban megfogja a lányok karját, majd máris a szobájába viszi őket, amikor megpillantják Yvettet és egy magas, rövid, barna hajú, jóképű férfit, aki fekete bőrnadrágban, s bőrdzsekiben feszít, mely teljesen rásimul izmos testének teljes egészére. A lányok meglepődötten állnak a szoba közepén, miközben a férfi és Yvette néhány lépéssel előttük. Yvette már Tamika varázskönyvét tartja kezei között)
Yvette:Már vártunk rátok!
Melanie:Mi is!
(Melanie felemelné egyik kezét, de ekkor a magas idegen előbb megteszi azt, s elrepíti a lányokat. Tamika-t a szerkénynek dobja, míg Valeria-t a falnak, addig Melanie kirepül a szoba ajtaján, ráesik a lépcső legfelső fokára, amelyen egyenesen legurul a földszintre, s eközben eszméletét veszti.)
(Valeria felnyög)
Valeria:Ah. Ez holnap nagyon fog fájni.
(Yvette odabújik a férfihez, majd mindketten eltűnnek)
(Tamika fájdalmak között felnyög a padlóról, miközben megpróbál feltápászkodni)
Tamika:Ez meg mi a fene volt?!
....
(Néhány perccel később Melanie már Tamika ágyán fekszik, miközben a lányok körülülve barátnőjüket, tanakodnak)
Tamika:Megpróbáljam felébreszteni?
Valeria:Ne! Hagyd! Majd felkel, ha fel kell kelnie. Ha a szervezete is úgy dönt.
Tamika:Te észrevetted már, hogy mindig Melanie szívja meg?! Ezelőtt is ő ájult el az erdőben!
Valeria:Valami megoldásnak akkor is lennie kell!
Tamika:Ki volt az a pasi egyáltalán?! Nem mondom, hogy rossz pasi volt. Isten pasi volt. Az a barna haj, és az izmok. Egy szexisten volt. Legszívesebben...
(Valeria hangosan megköszörüli a torkát)
Tamika:Bocsi.
Tamika:Miért nem engem vitt el?
Valeria:Mert nem benned van az az izé, ami Yvette-ben van.
Tamika:És, akkor most mégis mi tévők leszünk?
Valeria:Valahogy, vissza kell szereznünk a könyvet, és meg kell semmisítenünk.
Tamika:Micsoda?! Hallatlan! Az a nagymamám könyve!
Valeria:Akkor mégis mit tegyünk?! Lopjuk vissza, aztán várjuk meg míg visszalopják, és az egész megy előről?!
(Tamika nagy lélegzetet vesz)
Valeria:Boszorkányok vagyunk. Tudunk kreálni magunk is könyvet magunknak. Varázsigéket is. Főzeteket is. Különben meg, nem az az egyetlen könyv a világon. Az én mamámnak is volt, és amint megtalálom, az lesz az első, hogy megosztom veletek.
Tamika:De számomra ez egy családi örökség. Ez az egyetlen dolog, ami a mamámtól fennmaradt.
Valeria:Akkor most tényleg meg van kötve a kezünk.
Tamika:Mi lenne ha hívnánk Sarox-ot?
Valeria:És mégis mit csináljunk vele?! Úgysem segítene! Nem érdekli, hogy mi történik velünk!
Tamika:Ráolvassam a szerelmi bűbájt?
Valeria:Az legyen a B terv. Viszont, nekem van egy sokkal őrültebb tervem.
(Valeria leül a szoba közepére)
Valeria:Ha az erdőben vannak, vagy olyan helyen, ahol van növényzet, akkor rá tudok kapcsolódni Yvettre. Onnantól rá tudok kapcsolódni a könyvre, és megpróbálok előhívni a föld alól néhány gyökérzetet, hogy csenjék el a könyvet, mielőtt rosszra fordítanák az erejét.
Tamika:Ez elég könnyűnek hangzik.
Valeria:Igen. Lesz, ami lesz. De sokkal jobb lenne, ha kimennénk az erdőbe.
...
(Valeria a patak partján ül, lehunyt szemekkel, miközben Tamika mellette)
Tamika:Na? Van valami?
(Valeria nem válaszol. Erre Tamika nagy levegőt vesz, majd aggódva néz az égre)
(Valeria a következő pillanatban felugrik)
Valeria:Jönnek!
Tamika:Szemedből a könnyek!
(Hirtelen megjelenik Yvette a magas idegen férfi társaságában)
Tamika:Ó-ó, ez már kevésbé vicces!
(Yvette mély, démoni hangon szól a lányok felé)
Yvette:Hol van a könyv?!
Valeria:A könyvet akarjátok?! Vegyétek el!
(Valeria egy kézmozdulatával a föld felé legyint, majd a következő pillanatban előtőr a talajból egy vastag, csupasz inda, amely szorításában Tamika varázskönyvét tartja. Ekkor Yvette egy hatalmas tűzgömböt varázsol elő tenyerébe, s készen áll arra, hogy a lányok felé dobja, azonban Valeria a lebegő gyökeret irányítva maguk elé tartatja a növénnyel a könyvet)
Valeria:Ha nekünk annyi, a könyvnek is annyi!
(Tamika a következő pillanatban a szél erejével, s kezeinek használatával a tűzgömböt Yvette tenyeréből átirányítja a mellette álló férfira, aki azonnal lángrakap, majd hatalmas ordítozásban, a lányok nagy meglepetésére, nem semmisül meg, sőt, a lángok egyre csak elalszanak a testén, mikor néhány másodperc múlva a férfi épen és sértetlenül ússza meg a tűzlabda egyébként normál állapotban történő, szénné égető hatását)
Tamika:Nem porladt el, hogy-hogy nem porladt el?!
(Valeria értetlenül, kikerekedett pupillákkal néz Tamikara, majd a párosra)
(Ekkor Yvette még egy hatalmas tűzgolyót kohol kezében, s ezt már a lányokra célozva el is dobja, azonban a golyó nem őket, hanem a könyvet találja el, amely hatalmas robbanásban válik eggyé a földdel, s ezen hatalmas robbanás hatására Tamika és Valeria belerepülnek a mögöttük folyó patakba)
(Tamika nagynehezen térdre áll a kis víztartalmú patakban)
Tamika:Egyszer már repültünk, nem volt elég?!
(Yvette mérgesen néz a lányokra, közben átöleli a férfit)
Yvette:Ne merjétek bántani a szerelmem!
Valeria:Micsoda?!
Tamika:Őrület!
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Kinek a mije?! És mégis, ki volt ez a pasi?!
(Valeria és Tamika közben teljesen átázva sétálnak ki, kissé nehézkesen a patakból)
Valeria:És mi volt ez az egész?!
(Tamika megböki Valeria vállát)
Tamika:Nézd meg hol vannak, talán utánuk tudunk menni!
(Valeria behunyja szemeit, majd néhány másodperc múlva kissé kétségbeesetten válaszol)
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeria:Megpróbálom mégegyszer!
(Valeria újra lehunyja szemeit, majd újra felszólal)
Valeira:Nem érzem sehol!
Tamika:Ez hogy lehet?!
Valeria:Elvesztettük őt!
(Tamika és Valeria kétségbeesetten néznek egymásra)
.............................