5.rész - Amazonok

Az előző részek tartalmából:

Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
.....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Benne vagyok.
....
Sarox:Vége van.
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet)
....
Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
.....
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
........
(Yvette a reggeli kellemes őszi időjárás kíséretében sétált egyedül az iskolába, ugyanazon az ütvonalon, melyen eddig is végigballagott, hogy elérjen az intézményhez. Persze, ez más volt. Most egyedül volt. Könyveit öle, táskáját válla tartotta, miközben a távolban néhány ismerős kacajt vélt felfedezni, s amint hátrapilantott már maga mellett tudhatta Valeria-t és Tamika-t is egyaránt. Akik vidáman szólaltak fel, miközben Valeria a nyakánál karolta át Yvettet)
Valeria:Szia. Múijság?
Tamika:Hali.
Yvette:Sziasztok. Semmi érdekes, a tegnapot leszámítva.
Valeria:Tényleg. A barátod jobban van már?
Yvette:Pár napig a nevelőapjánál lesz.
Valeria:De azért jól van?!
Yvette:Nem emlékszik semmire sem. Arról is beszélt, hogy lehet, hogy a nevelőapja átiratja őt egy másik iskolába.
Valeria:De miért?
Yvette:Az apja szerint a környék túl veszélyes lett, mióta embereket gyilkolnak meg rejtélyes módon.
Tamika:Tényleg! Hallottátok, az eltűnt csaj esetét?
Yvette:Aki megfulladt a saját vérében?
Tamika:Nem. Akit megerőszakoltak és elvágták a torkát.
Valeria:Ez szokásos bűncselekménynek tűnik, nem természetfelettinek.
Tamika:Igen?! És azt mondtam, hogy a csaj belső szerveit teljesen eltávolították?
Yvette:Te jó ég.
Valeria:Óvatosnak kell lennünk. És persze szemfülesnek is. Lehet, hogy ez egy fenyegetés.
Yvette:Milyen fenyegetés?
Tamika:Valeria úgy érti, hogy talán csak minket akarnak ezzel ijesztegetni, hogy megijedjünk, és amikor majd elkapnak, feladjuk az erőinket.
Yvette:Nálam határozottan jól csinálják az ijesztegetős részét.
Tamika:Ha félsz is. Soha ne mutasd ki. Attól csak erősebbek lesznek.
Valeria:Igen! A félelmedből csak magabiztosságot nyernek.
Tamika:Egyébiránt, van kedved délután egyet bulizni?
Yvette:Mit csinálni?!
Tamika:A mamám varázskönyvéből kikeverni valamit, csak a próba kedvéért.
Valeria:Mókás lesz.
Yvette:Nem tudom. Nem hiszem, hogy vevő lennék rá, ne haragudjatok.
Valeria:Na, de Yvette! A varázslat a lényed része. Nem zárhatod ki az életedből. Ez te magad vagy!
Yvette:Tudom, de...
(Mikor a lányok a beszélgetés közepette az épület elé érnek, észre sem veszik, hogy megérkeztek, annyira belemerültek a beszélgetésbe. Ekkor Yvette pillantja meg Melanie-t és Sarox-ot, akik a bejárat előtt csevegnek s nevetgélnek önfeledten.)
Yvette:Még nem is meséltetek erről a srácról, aki tegnap megmentett minket.
Tamika:Ja?! Sarox. Nagy nőcsábász.
Valeria:Ugyan! Csak megpróbál macsó lenni, hogy elrejtse az érzéseit. Szerinte minden olyan férfi aki nyíltan felvállalja amit érez, egy semmire kellő nyápic alak.
Tamika:Engem mindenesetre meglepett. Sarox nem szokta jóra használni az erejét.
Valeria:Az emberek változnak.
Tamika:Nem ilyen gyorsan nem ekkorát.
Yvette:És honnan ismeritek?
Valeria:Ugyanolyan boszorkány, mint te vagy én. A különbség csak az, hogy ő nem akar hozzánk tartozni. Tudod egy őrzőboszorkány eldöntheti, hogy jóra vagy rosszra használja-e az erejét. Persze ha az utóbbit választja, annak vannak következményei.
Tamika:Kár. Pedig együtt erősebbek lennénk.
Yvette:Vannak még más boszorkányok is akikről nem tudok?
Valeria:Nem. Kevesen vagyunk. A szüleink előtt a legnehezebb titkolni, mert ez az egész a vérvonalon keresztül halad, olyan fura módon, hogy míg nekünk van varázserőnk, addig a szüleinknek nincs, viszont a nagyszüleinknek van. Szóval míg a gyerekeinknek nem lesz varázserőjük, addig az unokáinknak majd lesznek. Tudod, ez olyan, mint a HIV. Van a hordozó, meg a fertőzött.
Tamika:Azért ez nem terjed nemi úton, már megbocsáss.
Valeria:Csak próbáltam valahogy körül írni.
Tamika:Nem sikerült.
(Valeria kitolja nyelvét Tamik-ra, miközben Melanie és Sarox együtt bebattyognak az iskolába, addig hirtelen Madeline sétál el a lányok mellett, majd rájuk köszön)
Madeline:Szép kislányok?!
Yvette:Maddie?!
Tamika:Nem azt mondtad, hogy az apjánál van?
Yvette:Én is azt hittem... hacsak... ugye nem?!
(Yvette unott tekintetet vet az ál Madeline-ra)
Madeline:Figyi. Kezdem megkedvelni ezt a testformát. Ha nem tetszik, próbáljatok megölni.
Tamika:Örömmel.
(Tamika felemeli két kezét, mikor Valeria lefogja azokat)
Madeline:Próbáld csak meg! Gondolod, hogy az iskolaudvar diákjai nem vennék észre az egészet, és akkor nem buknátok le a nyilvánosság előtt?
Valeria:Nagyon rosszul fogalmazol. Innen látszik, hogy démon vagy.
Madeline:Áucs.
(Madelina elfordítja a fejét, majd folytatja útját az iskola bejárata felé)
Yvette:Mikor lesz ennek már vége?
Tamika:Miről beszélsz? A suli még el sem kezdődött.
Yvette:Úgy értem, hogy mikor hagyja már abba ez az imposztor, hogy megszemélyesíti Madeline-t.
Valeria:Tudod a démonok már csak ilyenek.
Yvette:Egyáltalán honnan jönnek ezek?!
Valeria:Amikor valaki meghal, aki egész életében rossz volt, és nem bánja meg a bűneit, annak a lelke nem lép be a fénybe, hanem lidérccé változik.
Tamika:Ez egy olyan szellemi lét, ami megszállhat különböző testeket, hogy irányítsa őket egy darabig, aztán mikor kimerül az energiából, akkor kiszáll belőle.
Valeria:Valószínű, hogy a te démonod egy másik démon halálakor szállhatott meg egy testet, azt a démonék, akinek már volt teste, és úgy tűnik, hogy gyűjtött néhány képességeit is.
Tamika:Például alakváltoztatás.
Valeria:És materializálódás.
Tamika:Amíg nem öljük meg a démont, akkor az addig változtatgat testet, ameddig és ahányszor csak akar.
Valeria:Kénye, kedve szerint.
Yvette:Akkor...
Tamika:Meg kell, hogy öljük. Ártalmas is lehet, egyrészt ránk nézve, és már ártatlan emberekre nézve is.
Valeria:Meg a divatra is. Soha ne keverd a sárgát a barnával.
Tamika:Akkor a délután első napi rendi pontja, hogy kicsináljuk a démont, és mindenki boldog.
Yvette:Hogyan?
Tamika:Egyszerű. Elég, ha felgyújtod, vagy ha Melanie megfullasztja, vagy én.
Valeria:Ezek a démonok alapszintű démonok, ezért könnyen pusztíthatóek el.
Yvette:Értem.
Tamika:Majd beletanulsz.
Yvette:Eddig is használtam az erőmet. Persze próbáltam minél kevesebbszer. De még soha nem öltem démonokat.
Valeria:Itt az ideje elkezdeni.
(Tamika rápillant karórájára)
Tamika:És itt az ideje elindulni is, az óra szerint már nyolc van.
Yvette:Micsoda?! Én nem is hallottam a csengőt, ti hallottátok?!
Valeria:Nem. Biztos olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük.
(Valeria ránéz Tamikara)
Valeria:Elvinnél?
Tamika:Persze.
Valeria:Akkor mi lenne, ha délután itt találkoznánk? Persze, az attól függ, hogy mikor végzel.
Yvette:Jó. Fél kettő körül.
Valeria:Remek.
(Yvette feltartott kézzel int egyet barátnőinek, s már rohan is be az épületbe, hogy megpróbáljon beérni az első órájára, de miközben berohan a folyosóra, s elfordul hirtelen egy magas, erős csontozatú, páncélzattal felszerelt, hosszú fekete hajú nő áll előtte. Yvette teljesen ledermed, a páncélos, ezüstszoknyát viselő nőtől, akinek még a melltartója is aranyszínű páncélzatból készült, homlokára pedig egy furcsa jelekkel kivésett pánt szorult. A nő szemével folyamatosan Yvette szemébe nézett, miközben megbénította a lány teljes testét, ekkor tenyerét homlokára helyezvén, gyengéd hangon a lányhoz szólt)
Helena:Oly rég láttalak testvérem! Gyere velem! A többiek már várnak ránk!
(Yvette könyvei kiesnek kezei szorításából, majd a nő karonfogja a lányt, s mindketten elballagnak)
.....
(Néhány órával később Sarox és Melanie ballagnak el az iskola könyvtára előtt, amely egy külön épületben található az iskola udvarán)
Sarox:Gyönyörű vagy!
(Melanie megáll a könyvtár hatalmas fehér faajtaja előtt, s csodálkozva felszólal)
Melanie:Micsoda?! Nem igaz!
Sarox:Nekem az vagy!
(Melanie akaratlanul is elmosolyodik a bóktól, majd mikor Sarox lépéseket tesz felé, majd kezeivel átkarolja Melanie derekát, a lány nekidől az ajtónak, de mikor a férfi megcsókolná őt, az hirtelen a bentről kiszűrődő hatalmas zajoktól elfordul, s kiszabadítja magát a férfi karjai közül, majd kérdőn néz rá)
Melanie:Te hallod ezt?
(Sarox nem válaszol, bár őt is meglepi a nagy zaj)
(Melanie benyit a könyvtárba, s furcsa, páncélos öltözetű lányokat vél felfedezni, akik a polcon sorakozó könyveket dobálják le a földre, s közben a berendezést rongálják. Közöttük Melanie megpillantja Yvette-t is)
(Helena azonnal felkiált mihánst meglátja őket)
Helena:Betolakodók! Megölni őket!
(Néhány diáklány Melanie és Sarox felé közeledik)
Melanie:Van egy olyan baljós érzésem, hogy ezek nem a középkori vásárra készülnek.
(Melanie és Sarox felemelik kezeiket, majd hirtelen megreped a fal, s a parketta is, amelyből hatalmas mennyiségű víz szivárog elő. Ezt a vízmennyiséget a harcos modorú, s kinézetű lányokra irányítják, akik kissé meghátrálnak a víz nyomásától, de nem állítja meg őket, bár lassabban de tovább közelítenek feléjük)
Melanie:Most mit csináljunk?
Sarox:Nekem van egy ötletem.
(Sarox egyik tenyerén ujjait marokba szorítja, ekkor a víz mely beterítette már az egész könyvtárat, s a támadókat is, elkezdett jéggé fagyni, Melanie látván a víz változását, utánozta Sarox trükkjét. A támadók belefagytak a jégbe, azoban természetfeletti erejük nem állította meg őket. Testi erejükkel törték ki magukat a jégtáblákból.)
Helena:A testvériség tagjait nem állíthatja meg semmi!
(Ez látván Melanie kiolvasztott mindent, majd Sarox-ra nézett)
Melanie:Itt az idő lelépni!
(Melanie hátrafordult, majd elengedte testét, s elterült a földön álló vízben, hirtelen ő is vizzé változván tűnt el a semmiben. Sarox követte őt)
....
(Eközben Tamika iskolája mosdójában mossa kezét az egyik mosdótál felett, amikoris a tükörből hirtelen megpillantja Melanie teljes egészét, amint előbukkan egy WC csészéből a háta mögötti fülkéből, mire Tamika meglepődve hátrafodul)
Tamika:Iste...nem! Te most komolyan egy WC csészéből jöttél elő?!
(Melanie lelép a csészéről a kőre)
Melanie:Ez most nem fontos! Yvette veszélyben van!
Tamika:Micsoda?! Mégis milyen veszélyben?
Melanie:Egy nő teljesen megbabonázta, biztosan egy démon lehet az. Valami testvériségről hablatyolt, és Yvettet már az oldalára állította. Amikor láttam vörösen izzott a szeme.
Tamika:Ó, ne a testvériség.
Melanie:Mi van vele?
Tamika:A testvériség egy olyan szervezet, ami felesküdött arra, hogy elpusztítja a Földön az összes férfit és azokat a nőket, akik nem Ariel leszármazottai.
Melanie:Ki az az Ariel?
Tamika:Ő volt a leghatalmasabb boszorkány évezredekkel ezelőtt, és nem mellesleg amazon is volt.
Melanie:Amazon?
Tamika:Harcos nő. Nemrég olvastam erről a mamám varázskönyvében, hogy Ariel követői valójában Ariel vérvonalának leszármazottjai, arra esküdtek, amit az imént már elmondtam. Hol támadtak meg téged?
Melanie:A könyvtárban, miért?
Tamika:Nyílván Ariel övét keresik.
Melanie:Az meg mi?!
Tamika:Ariel öve abszolút hatalommal ruházza fel a banda vezetőjét, és persze a követőket is. Ha megszerzi az övet onnantól megállíthatatlan lesz.
Melanie:Meg kell állítanunk! De hogyan?!
Tamika:Ömm. A legegyszerűbb, ha szólunk Valeria-nak, ő tud kommunikálni a földdel, és valahol a világon, bárhol is legyen az öv, Valeria képes lesz érzékelni azt, ha erősen rákoncentrál. Akár ide is hozhatja. És ha idehozza, akkor a vezető nő is összpontosan ráérez majd, hogy az őv a közelben van, és elfog érte jönni.
Melanie:Vagyis csapdába csaljuk.
Tamika:Pontosan.
(Tamika határozott mozdulattal megfogja Melanie kezét)
Tamika:Menjünk.
(Melanie kiszabadítja karját Tamika markolásából)
Melanie:Várj!
Tamika:Mi az?!
Melanie:Sarox olyan furán viselkedik mostanában.
Tamika:Mit értesz az alatt, hogy furán?
Melanie:Ma például... Meg akart csókolni.
Tamika:Na,ne! Ezek szerint működik!
Melanie:Mi működik?!
Tamika:Oh. Semmi. Mi működne?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Oké, lehet, hogy Sarox azért viselkedik furán, mert valaki szerelmi bűbájt olvasott rá.
Melanie:Ne már!
Tamika:Bocsi.
Melanie:Ez meg mire volt jó?!
Tamika:Csak gyakorolni próbáltam. Valamit csinálni akartam. Ott volt előttem a könyv, és ez volt a legegyszerűbbnek tűnő varázslat. Éjjel belógtam Sarox-hoz, és lecsippentettem kicsit a hajából, egy cseppet a véréből, loptam egy rózsát a kertetekből és kész.
Melanie:Ezt nem hiszem el!
Tamika:Örülj neki! Jóval az előtt tettem mielőtt megmentett minket! Csak azért jött ki az erdőbe utánunk, mert téged figyelt, tudta, hogy bajba kerülsz. Ha nincs rajta a bűbáj meg sem mentett volna minket. Mind meghaltunk volna.
(Melanie morcosan megmarkolja Tamika karját)
Melanie:Mihánst vége lesz ennek az indián dilinek, vedd le róla kötést.
Tamika:Amazon.
Melanie.Mindegy!
(Tamika és Melanie hirtelen eltűnnek a mosdóból)
....
(Nem sokkal később a három lány: Valeria, Melanie és Tamika már az erdőben guggolnak egy kört formálva)
Tamika:Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha megpróbálnánk valahogy idehívni az övet.
Melanie:Mi van, ha már rég megszerezték?
Tamika:Akkor mi már nem is léteznénk.
Valeria:Megpróbálom, de fogjátok meg a kezem. Ehhez több energiára van szükségem, úgyhogy el kell, hogy vegyek egy keveset a tiétekből. Lehet, hogy émelyegni fogtok egy kicsit, majd az akció után.
(Valeria és a lányok megfogják egymás kezét, majd egy Valeria szemei hirtelen zöld színűként kezdenek izzani, miközben barátnői kissé gyengülnek. Néhány pillanat múlva Valeria felszólal)
Valeria:Megvan! Megpróbálom idehozni!
(Valeria erősen koncentrál, majd hirtelen az általuk körbe ült kör közepén a földből kiemelkedik egy hatalmas öv, amely mérete, s kinézete a bokszolók díjaihoz hasonlóan néz ki, csak, hogy ennek a közepén egy hatalmas piros rubin csillog, s az egész színaranyból volt)
(Valeria és a lányok elengedik egymás kezét, majd Melanie a fejéhez nyúl)
Melanie:Nagyon nem érzem jól magam. Émelygek.
(Valeria ráteszi barátnője vállára kezét)
Valeria:Jólvan. Csak lélegezz nagyokat.
(Hirtelen néhány amazon jelenik meg a semmiből)
Tamika:Ó-ó. Társaságunk van.
Helena:Lányok?! Nem akartok játszani?! Az övet, az életetekért!
(Tamika és Valeria felállnak, míg Melanie hirtelen ülve elájul, amire Tamika odakapja a fejét)
Tamika:Jézusom!
Valeria:Ne aggódj! Csak kimerült!
Valeria:Ha odaadjuk az övet, akkor is meghalunk!
Helena:Ígyis-úgyis meghaltok. Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok hiúak.
Valeria:Semennyire!
(Valeria felemeli két kezét, majd hirtelen a földből tüskés indák törnek elő, melyek körbecsavarják a harcos nők testrészeit, a földhöz gyökerezve őket. Azonban a nők, erős szorításai erősebbek mint az indáké, ezért azonnal szétmorzsolják a növények gyökereit. Ezt követően Tamika feltartja két kezét, majd a szél segítségével próbálja meghátráltatni az amazonokat, azonban a lány ereje annyira legyengült, hogy csak egy kis szellőt küld a harcosok ellen)
Helena:Ez meg mi volt?! Ennél nagyobbat fingok!
(Tamika meglepődötten fordul hátra Valeria-hoz, aki a földön keresgél valami után)
Tamika:Legalább ennek a nőnek van humora.
(Helena egyre közelebb kerül a lányokhoz)
Tamika:O-ó! Most mi legyen?!
(Helena megáll)
Helena:Állj! Jobb ötletem támadt!
(A nő hátranéz, majd a néhány lány közül megszólít egyet)
Helena:Te ott! Gyere csak!
(Yvette odasétál Helena mellé)
Helena:Tégy egy szívességet az úrnődnek! Intézd el őket!
(Yvette elindul Tamika felé)
Helena:Egy kínai mondás szerint, csak azokat bántjuk igazán, akiket a legjobban szeretünk. A barátnőtök most bebizonyítja mennyire igaz is ez a mondás.
(Yvette kezével megfogja Tamika torkát, majd elkezdi fojtogatni őt)
Tamika:Ahh. Ez nagyon forró!
(Valeria hirtelen felvesz egy hatalmas követ a földről, majd rádobja azt az övre, melynek rubintköve darabokra törik, ezzel megtörvén a lányokra, valamint az Yvettre ható bűbájt)
Helena:Nee! Mit csináltatok?!
(Helena odarohan az övhöz, ellökve tőle Valeria-t, majd felveszi azt, ekkor Yvette elengeti Tamikat)
Helena:Tönkre tettétek! Ezért még megfizettek!
Tamika:Valeria most!
(Valeria mikor felemelné mindkét kezét, hogy egy földrengéssel, s a talaj megnyitásával egy végtelen résbe ejtse a nőt, az felemeli az övet, majd hatalmas porfelhőt kavar, ami belemegy a lányok szemébe, ezzel pillanatnyi vakságot okozván, s mielőtt még eltűnne a semmiben, Helena felkiált)
Helena:Még nincs vége! A testvériség újra uralni fogja a világot!
(Helena eltűnik, a lányok pedig megpróbálják kitörölgetni a szemükbe szálló port, ez után az egyedül maradt, s itt hagyott lányokhoz sétálnak, miközben Yvette-nek magyarázzák el, hogy mi is történt valójában)
.....
Másnap.
(Tamika és Melania az iskola kapui előtt beszélgetnek)
Melanie:Még mindig nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnt a semmibe.
Tamika:Nekem is nehéz. Viszont én határozottan úgy érzem, nem most láttuk őt utoljára.
Melanie:De hát az öv tönkrement.
Tamika:Ami elromlik azt meg is lehet javítani.
Melanie:És mi történt a csajokkal?
Tamika:Nem emlékeztek semmire. Beadtuk nekik, hogy egy osztálybulis kincskeresős izén tévedtek az erdőbe.
Melanie:És bevették?
Tamika:A fenéket. Mivel te elájultál ezért hívnom kellett Sarox-ot, hogy kitörölje a memóriájukat míg mindegyiket hazaszállítottuk az éjjel. Persze, csak az után, hogy Sarox csinált nekem egy felerősítő bájitalt, és egész éjjel a te homlokad csókolgatta miközben az én ágyamban horkoltál.
(Melanie viccből meglöki Tamika-t, aki felnevet)
Melanie:Hé!
(A következő pillanatban Sarox sétál el mellettük)
Melanie:Szia!
(Melanie ráköszön, de a férfi csak megy tovább)
(Melanie fancsali képpel reagál)
Melanie:Minden újra a régi.
Tamika:Ha akarod újra megbűvölhetem.
Melanie:Nem. Ha valaki szeret, akkor szeressen azért, aki vagyok.
Tamika:Helyes.
(Eközben Yvette és Valeria is csatlakoznak a lányokhoz, mikor odaérnek az iskola kapui elé)
Valeria:Sziasztok!
Tamika:Hali.
Melanie:Sziasztok! Minden rendben?
Yvette:Persze. Minden oké. Minden a régi.
Madeline:Helóka-nyalóka!
(Hirtelen Madeline köszönt rájuk hangosan, miközben elmegy mellettük, s még egy kacsintást is mellékel kacér, démoni tekintete mellé, melyet a lányok felé közvetít)
Tamika:Köszönheti az amazonoknak. Ha nem lettek volna, már tegnap kinyírom.
(Megszólal a csengő, majd Melanie és Yvette elköszönnek a lányoktól, s bevonulnak az épület udvarára, ekkor Tamika átöleli Valeria nyakát, majd ők is elindulnak, s néhány lépéssel az iskola kerítése mellett, az egyik bokornál eltűnnek)
....