16.rész - Kóbor macskák

(Három jelmezbe öltözött lány álldogál egy rácsos kapualjban egy hatalmas kertes ház előtt a sötét éjszakában. Kezükben kifaragott, világító töklámpások, s kis zsákok melyek cukorral vannak tele. A ház ura a sokadik csengetésre előtámolyog az épületből majd kitárja a rácsos kaput a lányok előtt. A sármos, harmincas éviben járó izmos és jóképű férfi fürdőköpenyben állva érdeklődik a lányok iránt)
Benett:No csak! Lányok! Minek köszönhetem ezt a látogatást?!
(A férfi porcikáról-porcikára végigméregeti a lányokat akik különböző szexi felszereléseket öltöttek magukra. Jelen pillanatban egy szexi nővérke, egy szexi rendőrlány és egy szexi boszorkány állt a férfi előtt. A jelmezek korántsem hatottak szelídnek vagy konzervatívnak. A hosszú, szőke hajú lányok kerek dekoltázsa a lehető leglátványosabban lett kiemelve hiányos öltözetük által. Alakuk és formás combjaik pedig úgyszintén. A nővérke válaszolt miközben egyik ujjával haját csavarta, s kacéran pillázott)
-Csokit vagy csalunk.
(Helyeselt a másik)
-Boldog Halloween-t.
Benett:De hisz még csak 30-a van kislányok.
(A selymes, erotikus, érett hang válaszolt)
-Nem számít. Mi magához jöttünk.
Benett:Heh!
(A férfi felnevetett, elnevette magát majd végigkócolt kezével kissé nedves haján aztán elharapta szája szélét és felvonta szemöldökét. Kacéran kérlelte a lányokat.)
Bennett:Mi lenne, ha mondjuk bejönnétek egy kicsit, hogy.. folytassuk amit elkezdtünk. Megkapjátok a csokitokat utána ígérem.
(A lányok egy pillanatra összenéznek majd biccentenek, s besétálnak a kapun. Néhány perc múlva már a nappaliban találják magukat amint körülveszik a férfit aki akcióra várván, szinte nyáladzó szájjal figyeli a lányokat akik egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzá majd letépik róla fürdőköpenyét mely alatt a férfi csak egy alsónadrágot visel. A lányok a következő pillanatban simogatni és csókolgatni kezdik a férift aztán a következő pillanatban az egyik lány a szó szoros értelmében beleharap a férfi nyakába aki felkiált, de megbénul a félelemtől. A másik lány a férfi csuklójába harap bele, s szívni kezdi a belőle ömlő vért. Egy pillanattal később a lányok hirtelen átváltoznak borzasztó teremtményekké. A férfi szemei kikerekednek, kapálózni kezd, a torkaszakadtából üvölt, de már mind hiába. A lányok kezei hatalmas mancsokká és karmokká válnak, fogaik pengeéles fogakká, szembogaraik ovális fekete szempárrá, s testük egésze kiszőrösödik. A szörnyetegek rávetik magukat a férfira, s szétcincálják azt)
-Nesze itt van!
(Másnap délelőtt Tamika, Yvette és Valeria már Yvette konyhájában ülnek az asztalnál. Az asztal tele késekkel, kanalakkal és faragni való tökökkel, meg persze tökbelsőséggel és egy csomó régi újságpapírral. Valeria mégegyszer odaszól Yvette-nek)
Valeria:Odadobtam a kanalat!
Yvette:Ja?! Köszi.
(Yvette tökbelsőséget kezd el kikaparni egy tökből az asztalon fekvő, újságpapíron heverő, szaftos belsőségkupacot bővítve)
Yvette:Áá! El sem hiszem, hogy végre őszi szünet.
(Valeria eközben alkoholos filctollal rajzol valamit az általa már tisztára pucolt, üres tökre, hogy aztán a fekete vonalak alapján kivághassa a megjelölt részeket egy késsel. Miközben precízen koncentrál rajzára, halkabban is és rendszertelenebbül válaszol)
Valeria:Ahha.. nekem mondod? Már ránk fért.
(Tamika ekkor még csak a tök tetején vág egy lyukat, hogy aztán leszedhesse annak fedőjét és végre belenyulhasson a tutiba.)
Tamika:És Met-tel mi van? Beszéltetek azóta?
Yvette:Egyáltalán nem, de nem lepődnék meg ha csak úgy felbukkanna a semmiből.
Valeria:Miért mondod ezt?
Yvette:Ne kérdezd. Csak van egy olyan érzésem.
Tamika:Kíváncsi vagyok, hogy mit rejtegethet a te kis barátod.
Yvette:Biztos vagyok benne, hogy semmi rosszat, ne aggódj.
Valeria:Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy mit rejtegethet Melanie.
Tamika:Miért? Mit rejteget Melanie?
Valeria:Hát ez az! Mostanában sehol sincs ott.
Yvette:Ugyan! Amikor a temetőben támadás volt, akkor is ott volt.
Valeria:Kivételesen! De ti nem vettétek észre?!
Tamika:Mit?!
Yvette:Micsodát?
Valeria:Hogy mostanában állandóan eltűnik. Mindig van valami amit el kell intéznie.. mindig van egy hely ahol sürgősen meg kell jelennie. Szerintem Tamika, neked kukkolnod kéne egy kicsit utána.
Tamika:Ki van csukva!
Valeria:Csak, hogy kiderítsük, hogy miért tűnik el folyton.
Yvette:Hát nem is tudom.. talán azért mert van saját élete is?!
Tamika:Megvan a maga élete a boszorkánykodáson kívül. Szerintem illik tiszteletben tartani azt is.
Valeria:Most is hol van?!
(A konyhára hirtelen a bejárati ajtó nyikorgó hangja hallatszik be amire mindenki abbahagyja addigi tevékenységét, s felkapja fejét)
Yvette:Ó. Biztos csak Anett néni az. Gyorsan visszaért a piacról ezek szerint.
(A következő pillanatban szürke kabátban egy ismerős arc lép be a konyhába)
Melanie:Na sziasztok! Itt vagyok, mi az a vészhelyzet?
Valeria:Hol voltál?
Melanie:Éltem az életem, miért?
Valeria:Rossz válasz.
(Melanie megrázza a fejét majd odalép az asztalhoz. Valeria elédob egy napilapot)
Valeria:Tessék! Nézd a legelső oldalt.
(Melanie felveszi a lapot az asztalról majd átböngészi azt)
Melanie:Mit kell ezen nézni?
Valeria:Ott van oldalt.
Melanie:Ez mi?
Valeria:Olvasd fel hangosan.
Melanie:Ez a szörnygyilkosságos izé az?
Valeria:Az.
Tamika:Nagyon brutális.
Yvette:Újabb munka ma estére, ahogy elnézem.
Melanie:Tegnap este brutálisan meggyilkoltak egy helyi férfit a saját házában.
Valeria:Aha! Nézd lejebb, most jön a durvább része.
Tamika:A pasit darabokra szaggatták.
Yvette:Szó szerint.
Tamika:Ez nem normális dolog.
Valeria:Nyílvánvalóan gyökerekkel.
Melanie:Hogy?!
Tamika:Ö, Valeria-nak van egy olyan elképzelése, hogy valaki a föld erejével szedte szét a faszit.
Melanie:Miért támadna valaki föld erővel?
Yvette:Ja, neked még nem is mondtuk el.
Melanie:Mit nem mondtatok el? Lemaradtam valamiről?
Valeria:Hát persze, hogy le! Hisz sose vagy itt!
Tamika:A lényeg, hogy egy őrzőboszorkány erőket gyűjtöget úgy, hogy más őrzőboszorkányokat öl meg és veszi el az erejüket.
Yvette:Hogy aztán a négy elem erejét önmagában egyesítse és legyőzhetetlenné váljon.
Melanie:Ez érdekesen hangzik.
Valeria:Hogy érted azt, hogy érdekesen hangzik?
Melanie:Hát úgy, hogy azt mondtad valaki. Nem hiszem, hogy egyedül dolgozik.
Valeria:Pedig úgy néz ki.
Melanie:Lehet, hogy ez az Anastha az akit keresünk.
Valeria:Anastha legutóbb egy démont küldött, emlékszel?
Melanie:Honnét tudod, hogy ő küldte őt?
Yvette:Mert az a hapsi tudta Anastha nevét. Szóval ez nem Anastha.
Tamika:Csak az a gáz, hogy így egyszerre három emberre kell összpontosítanunk. Van egy szörnygyilkosunk, egy Anastha-nk meg egy démoni őrzőboszorkányunk.
Valeria:Kivéve ha a gyilkos ugyanaz aki megölte azt a férfit is tegnap este és megszerezte a föld erejét.
Tamika:Akkor már rég itt flangálna valamerre, mert meglenne mind a négy ereje és aktiválta volna őket.
Valeria:Kivéve, ha nincs a birtokában egy árnyékok könyve.
Melanie:Miért kell az árnyak könyve?
Valeria:Mert abban van egy varázslat ami aktiválja az összes erőt egy emberben így csak azután válhat legyőzhetetlenné. Jó lenne ha nyitva tartanád te is a szemed.
Melanie:Én mindig nyitva tartom a szemem.
Valeria:Helyes.
Tamika:Akkor? Hol nyomozzunk először?
Valeria:Szerintem az lenne a legmegfelelőbb, ha Tamika odaportálna minket a férfi lakására.
Yvette:De a rendőrök lezárták a terepet.
Valeria:Persze, de valószínűleg már megvolt a helyszínelés szóval tiszta a territórium. Csak oda kell, hogy vigyél minkét a szél erejével aztán körülnézünk és hátha találunk valami nyomot amin elindulhatunk.
Yvette:Most jut eszembe: lehet, hogy Anastha egy újabb démont küldött?
Valeria:Kiderül. Menjünk.
Yvette:Á-á!
Valeria:Mi az?
Yvette:Valakinek itt össze is kell takarítania!
Valeria:Igazad van! Akkor te maradsz, mi megyünk!
(Valeria megfogja Tamika és Melanie kezét majd mindhárman eltűnnek miközben Yvette dühösen felkiált)
Yvette:Hé! Ez nem ér!
...
Valeria:Gyorsan nézzünk körül aztán spuri.
(Melanie, Tamika és Valeria a következő percekben már egy vérrel borított nappaliban császkált nyomok után kutatva. A bútorok elmozdítva, a falakon és a tárgyakon a rájuk száradt vér, s vérpacák)
Valeria:Na?! Valami?!
Tamika:Nálam semmi.
(Melanie a nappali ajtajában áll mikor nagy levegőt vesz, a lányok felé fordul majd felszólal)
Melanie:Valami fontosat kell, hogy mondjak nektek.
(Tamika és Valeria hirtelen felkapják fejüket, megállnak a keresésben majd kérdően s meglepetten néznek Melanie-ra aki a magabiztosból hirtelen átmegy lehangoltba)
Valeria:Mit?
(Melanie ekkor Valeria szemeinek kereszttűzében égve pillantgat ide-oda majd kissé halkabban válaszol)
Melanie:Ott..
(Melanie az ajtófélfára mutat)
Melanie:Karmolások nyomai.
(Valeria és Tamika odaszökellnek a falhoz, hogy megvizsgálják a mély és vastag karmolásokat amelyek belevésődtek az ajtófélfába)
Valeria:Valóban.
Tamika:Karmolás?
Valeria:Akkor az újság tényleg nem hazudott. Ez az izé ami megtámadta a mukit valóban egy izé volt.
Melanie:Démon?
Tamika:Ki tudja.
Valeria:Van egy olyan érzésem, hogy akármi is volt ez, újra támadni fog.
(A nappaliban, az ablakban álló futónövények, s fikuszok hirtelen megremegnek majd Valeria válla fölött gyengéd szellő kúszik át mire ő hirtelen kiegyenesedik, s mindenkit csendre int)
Valeria:Cs-css!
Tamika:Mi a baj?
Valeria:A növények?
(Tamika nevetve hátra néz az ablaknál álló virágokra)
Tamika:A fikusz?!
Valeria:Cs-css!
Valeria:Hárman voltak. Szőke lányok..
Tamika:Azok a huncut, szőke lányok!
Valeria:. aztán átváltoztak.. szörnyekké. Ilyen macskaszerű szörnyetegekké. Valami ilyesmi.
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
Valeria:Én sem.
Tamika:Most jól jönne egy árnyak könyve.
(Valeria mégegyszer sejtelmesen körülnéz a helyiségben)
Valeria:Szerintem menjünk.
Tamika:Igen, Yvette-nek is jobb lesz ezt elmondani.
Valeria:Fel kell készülnünk..
....
(Kevéssel később Melanie lép be kissé félénken Sarox szobájába aki az ágyon ülve lapozza mamája nemrég fellelt varázskönyvét)
Melanie:Szia.
(Sarox felpillant a könyvből majd rácsapja azt párnájára, feláll s Melanie-hoz lép)
Sarox:Mi a baj? Amikor hívtál azt mondtad, hogy szükséged van rám.
Melanie:Mert így is volt. És most is így van.
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:Valami történt.
Sarox:Micsoda?
(Sarox kézenfogja a lányt s együtt leülnek ágya szélére)
Sarox:Mi a baj?
Melanie:Ma el akartam mondani a lányoknak, hogy együtt vagyunk, de nem sikerült. Meg persze van egy másik probléma is.
Sarox:A macskaszörnyek?
(Melanie hátrahőköl és meglepetten reagál)
Melanie:Te erről meg honnét tudsz?
(Sarox halkabban, bizalmasabban folytatja miközben közelebb húzódik Melanie-hoz és mélyen a szemébe néz)
Sarox:Figyelj. Ezek az izék akik megölték azt a férfit tegnap este..
Melanie:Igen?
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
Sarox:Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Gondoltam hátha valami mítikus démoni lényektől származhatnak vagy odakapcsolhatóak, de semmi, nádá.
Melanie:És akkor...?
Sarox:Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
Melanie:Ne már!
Sarox:Ez csak egy megérzés. Mert az égvilágon semmit nem találok róla.
(Melanie szemöldöke felugrik egy pillanatra)
Melanie:Most jut eszembe: emlékszem még Melinda-ra?
Sarox:Arra a lányra aki kiszállt a fekete bizniszből?
Melanie:Olyasmi. Igen, ő az. Megkérdeztük tőle, hogy ki ez az Anastha és ő sem tudott semmit. Mellesleg azokhoz a furcsa gyilkosságokhoz sincs semmilyen közük. A lányoknak - velem együtt - fogalmuk sincs, hogy most ki kever itt a maszlagot, hogy hányan keverik és hogy egyáltalán kikkel állunk szemben..
Melanie:Én már nagyon kíváncsi vagyok erre az Anastha-ra.
Sarox:Hát.. majd a fináléban megtudjuk, hogy ki az.
(Melanie összezavarodottan reagál)
Melanie:Milyen fináléban?!
Sarox:Figyelj. Ha ez az Anastha nem lelhető fel sehol.. akár még veszélyes is lehet. Nem tudunk róla semmit, nem tudjuk milyen erőkkel bír és azt sem, hogy mire képes, hogy hol tartózkodik és így tovább.
Melanie:Várj! Azt mondod, hogy a macskaszörnyekről sem találtál semmit a könyvben?
Sarox:Aha.
Melanie:Akkor lehet, hogy azok is Anastha kis csatlósai lehetnek?
Sarox:Ez lehetséges.
Melanie:Akkor mi lenne, ha varázslat segítségével lokalizálnánk azokat az agyonkozmetikált macskajancsikat és aztán azok elvezetnének Anastha-hoz.. vagy ha nem is, legalább valamilyen támpontot adhatnának.
Sarox:Ez beválhat. Van nálad valami tőlük?
Melanie:Nem. De visszamegyek a házhoz ahol jártak és megpróbálok szerezni valamit.
Sarox:Rendben. Én pedig hozok zsáját, tömjént és mirhát. Kell még víz is, föld, tűz és levegő.
Melanie:Hívjam a lányokat?
Sarox:Szerintem ne. Majd megoldom. Te csak próbálj keresni valamit ami az övék lehetett.
Melanie:Rendben.
(Melanie izgatottan feláll majd kirohan az ajtón, de a következő pillanatban visszafut mire Sarox meglepetten pillant a lányra aki épp felé közeledik s egy könnyed csókot nyom a szájára amitől a férfi azonnal kivirul)
...
(Melanie és Sarox később már az erdőben vannak a folyó tisztásánál ahol Sarox a földre váj egy karika alakú kis vaskarikát, elővesz a zsebéből egy doboz gyufát, beleszór a lyukas karikába néhány gyógyfüvet, s egy kis hamut, földet és olajat önt rá majd feláll és a mellette magasodó Melanie-re néz)
Melanie:És ez sikerülni fog.
Sarox:Muszáj lesz neki.
(Melanie aggódva körbenéz)
Melanie:Remélem is, mert hamarosan elmúlik négy és sötétedni kezd.
Melanie:Mit is csinálunk?
Sarox:Egy férget fogunk kreálni ami elvezet majd minket a szörnyetegekhez.
Melanie:Rendben.
Sarox:Mit sikerült hoznod?
Melanie:Találtam egy letört körömdarabot a házban. Piros, szép lakkozott.
(Sarox elmosolyodik)
Sarox:Biztos, hogy az övéké?
Melanie:A falban vájva találtam.
Sarox:Rendben. Akkor: a levegő adott, a föld a vaskarikában, a tüzet majd a gyufa adja és a mi is itt vagyunk.
(Sarox mélyen Melanie szemébe néz)
Sarox:Fogd meg a kezem. Jó erősen.
(Melanie megmarkolja Sarox kezét)
Sarox:Várj! Egy pillanatra el kell, hogy engedjelek.
(Melanie elengedi Sarox kezét aki meggyújtja a gyufát majd belehajítja a körbe ami pukkanó hanggal, s hatalmas lánggal alkot fényő, sárga, égő oszlopot)
Sarox:Most dobd bele.
(Melanie beledobja a körömdarabot majd megmarkolja Sarox kezét)
(A láng egy pillanatra magasabbá válik majd a következő pillanatban kialszik.)
Melanie:Most mi történik?
Sarox:Várj.
(A vaskarika alól egy menetelő csíkban elkezd felpúpozódni a föld mintha egy vakond turná fel a talajt)
Melanie:Az meg mi?
Sarox:A kereső féreg.
(A csík elindul és egyre csak távolodni kezd Melanie-tól és Sarox-tól.. gyorsabban és gyorsabban)
Sarox:Gyere! Ne veszítsük el!
(Sarox és Melanie utánarohannak a csíknak)
...
(Yvette az ajtó melletti fogasról emeli le kabátját, felveszi azt majd indulásra készen állva nyitja ki a bejárati ajtót, de előtte még visszakiabál)
Yvette:Elmentem Anette néni majd jövök.
(Azonban mikor Yvette akitárja a bejárati ajtót egy magas idegent vél felfedezni a küszöbön. Meglepettségében szóhoz sem jut, bár neki nem is kell, mert az idegen azonnal válaszol jelenlétének okára)
Met:Kérdezz bármit amit csak akarsz rólam.. és én válaszolok.
(Yvette és Met összenéznek majd a lány érdekelten, meglepve, de örömmel telve vonja fel szemöldökét egy pillanat erejéig)
...
(Körülbelül egy óra elmúlásával Sarox és Melanie már a belváros egyik eldugott zuga felé sétáltak egyenesen egy sikátort megcélozva. A macskaköves úton a mocorgó, meg-megmozduló méretes köveket követték amíg el nem értek egy sötét, ködös, nedves sikátorhoz. A szűk utcában az egyik kukáskonténer mellett Melanie és Sarox megpillantotta a három bombázót amint egy rongyos öltözetű, öreg, szakállas hajléktalan férfit kínoznak aki a földön fetrengve nyöszörög)
Melanie:Hé plasztikcicák!
(Melanie és Sarox megmerevedtek a sikátorba lépvén amint a három szőrös szörnyeteg hirtelen felegyenesedett a fekvő férfitől és egyenesen rájuk szegezte tekintetét.)
Sarox:Most!
(Melanie és Sarox megmarkolták egymás kezét; másik kezükkel pedig az épp feléjük futni készülő lányokra összpontosítottak. Rájuk szegezték kezüket majd a lányok bőre hirtelen mint egy összenyomott vizes szivacs úgy adta ki a vizet és kezdett ráncosodni. Arcuk beesett, bőrük száradni kezdett, akárcsak egész testfelületük majd összeesve nyögdösve és rikácsolva porladtak el. Ebben a pillanatban Valeria és Tamika jelent meg amint a sikátor másik végéből hatoltak be a szűk utcába és épp arra érkeztek oda, hogy látják amint Melanie és Sarox kézenfogva intézik el a három szörnyeteget akik épp porrá válnak a hideg, piszkos, sötét utcában.)
Valeria:Itt meg mi folyik?
(Valeria és Tamika közelebb lép a hamuhoz mely a lányok után maradt. A hajléktalan férfi ekkor feltápászkodik és gyorsan kiszalad a sikátorból majdnem fellökvén Melanie-t és barátját)
Tamika:Mi történt?
Melanie:Elintéztük a szörnyeket.
Valeria:Egyedül?! És vele?!
(Valeria szemei szikrákat hánytak miközben még mindig Melanie és Sarox kulcsban tartott kezeire figyelt)
Valeria:És mi ez a kézfogósdi?!
(Tamika titkon tudta már mi az igazság, kissé örült, de inkább megpróbált a háttérben maradni; nem mutatott érzelmeket)
(Melanie és Sarox ekkor egymás szemébe néztek, mintha egymásból merítenének erőt)
Melanie:Együtt vagyunk.
Valeria:Mi van?!
Tamika:Azt mondja együtt vannak.
Valeria:Téged nem kérdezett senki! Te megőrültél?!
Melanie:Miért?
Valeria:És vele?! Normális vagy?!
Melanie:Mert?
Sarox:Most neked mi bajod van velünk?!
Valeria:Téged nem kérdezett senki!
Melanie:Akkor én kérdezem ugyanezt!
Valeria:Nem érted, hogy veszélyben vagyunk?! Nem bízhatunk senkiben! És a leírtak alapján tökéletesen passzol a gyilkosra Sarox jelleme!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mi?!
Valeria:Úgy van! Jól hallottátok!
Sarox:Én soha nem ártanék senkinek.
Tamika:Valeria állj már le. Ez van. Ha együtt vannak, akkor együtt vannak; nem tudom hogy minek ezen úgy kiakadni.
Valeria:Ti hárman összebeszéltetek a hátam mögött, vagy mi van?!
Tamika:Miket nem beszélsz!
Melanie:Nekem elegem van.
(Melanie ekkor zaklatottan Sarox-ra néz)
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Melanie hát nem érted?! Sarox az aki boszorkányokat gyilkol és veszi el az erejüket.
Melanie:Paranoiás vagy! Teljesen megszállottá váltál emiatt a hülyeség miatt.
Valeria:Hülyeség?! Ugye ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
(Valeria dühösen a pocsolyára mutat majd Tamika felé fordul)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?!
(Tamika pislog és közben zavartan nézi a pocsolya víztükrét majd Valeria-ra pillant)
Tamika:Nem gondolhatod komolyan, hogy Sarox egy gyilkos. Sokat segített már nekünk.
Valeria:Engem nem érdekel. Most azonnal megkeressük Melanie-t és visszarángatjuk. Nem hagyom ott ezzel a szélhámossal.
(Valeria ekkor bármely féle apelláta nélkül hátatfordít Tamika-nak majd kisétál a sikátorból. Tamika nem tud mit tenni, követi barátnőjét)
---------------------------------------
---

5.rész - Amazonok

Az előző részek tartalmából:

Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
.....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Benne vagyok.
....
Sarox:Vége van.
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet)
....
Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
.....
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
........
(Yvette a reggeli kellemes őszi időjárás kíséretében sétált egyedül az iskolába, ugyanazon az ütvonalon, melyen eddig is végigballagott, hogy elérjen az intézményhez. Persze, ez más volt. Most egyedül volt. Könyveit öle, táskáját válla tartotta, miközben a távolban néhány ismerős kacajt vélt felfedezni, s amint hátrapilantott már maga mellett tudhatta Valeria-t és Tamika-t is egyaránt. Akik vidáman szólaltak fel, miközben Valeria a nyakánál karolta át Yvettet)
Valeria:Szia. Múijság?
Tamika:Hali.
Yvette:Sziasztok. Semmi érdekes, a tegnapot leszámítva.
Valeria:Tényleg. A barátod jobban van már?
Yvette:Pár napig a nevelőapjánál lesz.
Valeria:De azért jól van?!
Yvette:Nem emlékszik semmire sem. Arról is beszélt, hogy lehet, hogy a nevelőapja átiratja őt egy másik iskolába.
Valeria:De miért?
Yvette:Az apja szerint a környék túl veszélyes lett, mióta embereket gyilkolnak meg rejtélyes módon.
Tamika:Tényleg! Hallottátok, az eltűnt csaj esetét?
Yvette:Aki megfulladt a saját vérében?
Tamika:Nem. Akit megerőszakoltak és elvágták a torkát.
Valeria:Ez szokásos bűncselekménynek tűnik, nem természetfelettinek.
Tamika:Igen?! És azt mondtam, hogy a csaj belső szerveit teljesen eltávolították?
Yvette:Te jó ég.
Valeria:Óvatosnak kell lennünk. És persze szemfülesnek is. Lehet, hogy ez egy fenyegetés.
Yvette:Milyen fenyegetés?
Tamika:Valeria úgy érti, hogy talán csak minket akarnak ezzel ijesztegetni, hogy megijedjünk, és amikor majd elkapnak, feladjuk az erőinket.
Yvette:Nálam határozottan jól csinálják az ijesztegetős részét.
Tamika:Ha félsz is. Soha ne mutasd ki. Attól csak erősebbek lesznek.
Valeria:Igen! A félelmedből csak magabiztosságot nyernek.
Tamika:Egyébiránt, van kedved délután egyet bulizni?
Yvette:Mit csinálni?!
Tamika:A mamám varázskönyvéből kikeverni valamit, csak a próba kedvéért.
Valeria:Mókás lesz.
Yvette:Nem tudom. Nem hiszem, hogy vevő lennék rá, ne haragudjatok.
Valeria:Na, de Yvette! A varázslat a lényed része. Nem zárhatod ki az életedből. Ez te magad vagy!
Yvette:Tudom, de...
(Mikor a lányok a beszélgetés közepette az épület elé érnek, észre sem veszik, hogy megérkeztek, annyira belemerültek a beszélgetésbe. Ekkor Yvette pillantja meg Melanie-t és Sarox-ot, akik a bejárat előtt csevegnek s nevetgélnek önfeledten.)
Yvette:Még nem is meséltetek erről a srácról, aki tegnap megmentett minket.
Tamika:Ja?! Sarox. Nagy nőcsábász.
Valeria:Ugyan! Csak megpróbál macsó lenni, hogy elrejtse az érzéseit. Szerinte minden olyan férfi aki nyíltan felvállalja amit érez, egy semmire kellő nyápic alak.
Tamika:Engem mindenesetre meglepett. Sarox nem szokta jóra használni az erejét.
Valeria:Az emberek változnak.
Tamika:Nem ilyen gyorsan nem ekkorát.
Yvette:És honnan ismeritek?
Valeria:Ugyanolyan boszorkány, mint te vagy én. A különbség csak az, hogy ő nem akar hozzánk tartozni. Tudod egy őrzőboszorkány eldöntheti, hogy jóra vagy rosszra használja-e az erejét. Persze ha az utóbbit választja, annak vannak következményei.
Tamika:Kár. Pedig együtt erősebbek lennénk.
Yvette:Vannak még más boszorkányok is akikről nem tudok?
Valeria:Nem. Kevesen vagyunk. A szüleink előtt a legnehezebb titkolni, mert ez az egész a vérvonalon keresztül halad, olyan fura módon, hogy míg nekünk van varázserőnk, addig a szüleinknek nincs, viszont a nagyszüleinknek van. Szóval míg a gyerekeinknek nem lesz varázserőjük, addig az unokáinknak majd lesznek. Tudod, ez olyan, mint a HIV. Van a hordozó, meg a fertőzött.
Tamika:Azért ez nem terjed nemi úton, már megbocsáss.
Valeria:Csak próbáltam valahogy körül írni.
Tamika:Nem sikerült.
(Valeria kitolja nyelvét Tamik-ra, miközben Melanie és Sarox együtt bebattyognak az iskolába, addig hirtelen Madeline sétál el a lányok mellett, majd rájuk köszön)
Madeline:Szép kislányok?!
Yvette:Maddie?!
Tamika:Nem azt mondtad, hogy az apjánál van?
Yvette:Én is azt hittem... hacsak... ugye nem?!
(Yvette unott tekintetet vet az ál Madeline-ra)
Madeline:Figyi. Kezdem megkedvelni ezt a testformát. Ha nem tetszik, próbáljatok megölni.
Tamika:Örömmel.
(Tamika felemeli két kezét, mikor Valeria lefogja azokat)
Madeline:Próbáld csak meg! Gondolod, hogy az iskolaudvar diákjai nem vennék észre az egészet, és akkor nem buknátok le a nyilvánosság előtt?
Valeria:Nagyon rosszul fogalmazol. Innen látszik, hogy démon vagy.
Madeline:Áucs.
(Madelina elfordítja a fejét, majd folytatja útját az iskola bejárata felé)
Yvette:Mikor lesz ennek már vége?
Tamika:Miről beszélsz? A suli még el sem kezdődött.
Yvette:Úgy értem, hogy mikor hagyja már abba ez az imposztor, hogy megszemélyesíti Madeline-t.
Valeria:Tudod a démonok már csak ilyenek.
Yvette:Egyáltalán honnan jönnek ezek?!
Valeria:Amikor valaki meghal, aki egész életében rossz volt, és nem bánja meg a bűneit, annak a lelke nem lép be a fénybe, hanem lidérccé változik.
Tamika:Ez egy olyan szellemi lét, ami megszállhat különböző testeket, hogy irányítsa őket egy darabig, aztán mikor kimerül az energiából, akkor kiszáll belőle.
Valeria:Valószínű, hogy a te démonod egy másik démon halálakor szállhatott meg egy testet, azt a démonék, akinek már volt teste, és úgy tűnik, hogy gyűjtött néhány képességeit is.
Tamika:Például alakváltoztatás.
Valeria:És materializálódás.
Tamika:Amíg nem öljük meg a démont, akkor az addig változtatgat testet, ameddig és ahányszor csak akar.
Valeria:Kénye, kedve szerint.
Yvette:Akkor...
Tamika:Meg kell, hogy öljük. Ártalmas is lehet, egyrészt ránk nézve, és már ártatlan emberekre nézve is.
Valeria:Meg a divatra is. Soha ne keverd a sárgát a barnával.
Tamika:Akkor a délután első napi rendi pontja, hogy kicsináljuk a démont, és mindenki boldog.
Yvette:Hogyan?
Tamika:Egyszerű. Elég, ha felgyújtod, vagy ha Melanie megfullasztja, vagy én.
Valeria:Ezek a démonok alapszintű démonok, ezért könnyen pusztíthatóek el.
Yvette:Értem.
Tamika:Majd beletanulsz.
Yvette:Eddig is használtam az erőmet. Persze próbáltam minél kevesebbszer. De még soha nem öltem démonokat.
Valeria:Itt az ideje elkezdeni.
(Tamika rápillant karórájára)
Tamika:És itt az ideje elindulni is, az óra szerint már nyolc van.
Yvette:Micsoda?! Én nem is hallottam a csengőt, ti hallottátok?!
Valeria:Nem. Biztos olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük.
(Valeria ránéz Tamikara)
Valeria:Elvinnél?
Tamika:Persze.
Valeria:Akkor mi lenne, ha délután itt találkoznánk? Persze, az attól függ, hogy mikor végzel.
Yvette:Jó. Fél kettő körül.
Valeria:Remek.
(Yvette feltartott kézzel int egyet barátnőinek, s már rohan is be az épületbe, hogy megpróbáljon beérni az első órájára, de miközben berohan a folyosóra, s elfordul hirtelen egy magas, erős csontozatú, páncélzattal felszerelt, hosszú fekete hajú nő áll előtte. Yvette teljesen ledermed, a páncélos, ezüstszoknyát viselő nőtől, akinek még a melltartója is aranyszínű páncélzatból készült, homlokára pedig egy furcsa jelekkel kivésett pánt szorult. A nő szemével folyamatosan Yvette szemébe nézett, miközben megbénította a lány teljes testét, ekkor tenyerét homlokára helyezvén, gyengéd hangon a lányhoz szólt)
Helena:Oly rég láttalak testvérem! Gyere velem! A többiek már várnak ránk!
(Yvette könyvei kiesnek kezei szorításából, majd a nő karonfogja a lányt, s mindketten elballagnak)
.....
(Néhány órával később Sarox és Melanie ballagnak el az iskola könyvtára előtt, amely egy külön épületben található az iskola udvarán)
Sarox:Gyönyörű vagy!
(Melanie megáll a könyvtár hatalmas fehér faajtaja előtt, s csodálkozva felszólal)
Melanie:Micsoda?! Nem igaz!
Sarox:Nekem az vagy!
(Melanie akaratlanul is elmosolyodik a bóktól, majd mikor Sarox lépéseket tesz felé, majd kezeivel átkarolja Melanie derekát, a lány nekidől az ajtónak, de mikor a férfi megcsókolná őt, az hirtelen a bentről kiszűrődő hatalmas zajoktól elfordul, s kiszabadítja magát a férfi karjai közül, majd kérdőn néz rá)
Melanie:Te hallod ezt?
(Sarox nem válaszol, bár őt is meglepi a nagy zaj)
(Melanie benyit a könyvtárba, s furcsa, páncélos öltözetű lányokat vél felfedezni, akik a polcon sorakozó könyveket dobálják le a földre, s közben a berendezést rongálják. Közöttük Melanie megpillantja Yvette-t is)
(Helena azonnal felkiált mihánst meglátja őket)
Helena:Betolakodók! Megölni őket!
(Néhány diáklány Melanie és Sarox felé közeledik)
Melanie:Van egy olyan baljós érzésem, hogy ezek nem a középkori vásárra készülnek.
(Melanie és Sarox felemelik kezeiket, majd hirtelen megreped a fal, s a parketta is, amelyből hatalmas mennyiségű víz szivárog elő. Ezt a vízmennyiséget a harcos modorú, s kinézetű lányokra irányítják, akik kissé meghátrálnak a víz nyomásától, de nem állítja meg őket, bár lassabban de tovább közelítenek feléjük)
Melanie:Most mit csináljunk?
Sarox:Nekem van egy ötletem.
(Sarox egyik tenyerén ujjait marokba szorítja, ekkor a víz mely beterítette már az egész könyvtárat, s a támadókat is, elkezdett jéggé fagyni, Melanie látván a víz változását, utánozta Sarox trükkjét. A támadók belefagytak a jégbe, azoban természetfeletti erejük nem állította meg őket. Testi erejükkel törték ki magukat a jégtáblákból.)
Helena:A testvériség tagjait nem állíthatja meg semmi!
(Ez látván Melanie kiolvasztott mindent, majd Sarox-ra nézett)
Melanie:Itt az idő lelépni!
(Melanie hátrafordult, majd elengedte testét, s elterült a földön álló vízben, hirtelen ő is vizzé változván tűnt el a semmiben. Sarox követte őt)
....
(Eközben Tamika iskolája mosdójában mossa kezét az egyik mosdótál felett, amikoris a tükörből hirtelen megpillantja Melanie teljes egészét, amint előbukkan egy WC csészéből a háta mögötti fülkéből, mire Tamika meglepődve hátrafodul)
Tamika:Iste...nem! Te most komolyan egy WC csészéből jöttél elő?!
(Melanie lelép a csészéről a kőre)
Melanie:Ez most nem fontos! Yvette veszélyben van!
Tamika:Micsoda?! Mégis milyen veszélyben?
Melanie:Egy nő teljesen megbabonázta, biztosan egy démon lehet az. Valami testvériségről hablatyolt, és Yvettet már az oldalára állította. Amikor láttam vörösen izzott a szeme.
Tamika:Ó, ne a testvériség.
Melanie:Mi van vele?
Tamika:A testvériség egy olyan szervezet, ami felesküdött arra, hogy elpusztítja a Földön az összes férfit és azokat a nőket, akik nem Ariel leszármazottai.
Melanie:Ki az az Ariel?
Tamika:Ő volt a leghatalmasabb boszorkány évezredekkel ezelőtt, és nem mellesleg amazon is volt.
Melanie:Amazon?
Tamika:Harcos nő. Nemrég olvastam erről a mamám varázskönyvében, hogy Ariel követői valójában Ariel vérvonalának leszármazottjai, arra esküdtek, amit az imént már elmondtam. Hol támadtak meg téged?
Melanie:A könyvtárban, miért?
Tamika:Nyílván Ariel övét keresik.
Melanie:Az meg mi?!
Tamika:Ariel öve abszolút hatalommal ruházza fel a banda vezetőjét, és persze a követőket is. Ha megszerzi az övet onnantól megállíthatatlan lesz.
Melanie:Meg kell állítanunk! De hogyan?!
Tamika:Ömm. A legegyszerűbb, ha szólunk Valeria-nak, ő tud kommunikálni a földdel, és valahol a világon, bárhol is legyen az öv, Valeria képes lesz érzékelni azt, ha erősen rákoncentrál. Akár ide is hozhatja. És ha idehozza, akkor a vezető nő is összpontosan ráérez majd, hogy az őv a közelben van, és elfog érte jönni.
Melanie:Vagyis csapdába csaljuk.
Tamika:Pontosan.
(Tamika határozott mozdulattal megfogja Melanie kezét)
Tamika:Menjünk.
(Melanie kiszabadítja karját Tamika markolásából)
Melanie:Várj!
Tamika:Mi az?!
Melanie:Sarox olyan furán viselkedik mostanában.
Tamika:Mit értesz az alatt, hogy furán?
Melanie:Ma például... Meg akart csókolni.
Tamika:Na,ne! Ezek szerint működik!
Melanie:Mi működik?!
Tamika:Oh. Semmi. Mi működne?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Oké, lehet, hogy Sarox azért viselkedik furán, mert valaki szerelmi bűbájt olvasott rá.
Melanie:Ne már!
Tamika:Bocsi.
Melanie:Ez meg mire volt jó?!
Tamika:Csak gyakorolni próbáltam. Valamit csinálni akartam. Ott volt előttem a könyv, és ez volt a legegyszerűbbnek tűnő varázslat. Éjjel belógtam Sarox-hoz, és lecsippentettem kicsit a hajából, egy cseppet a véréből, loptam egy rózsát a kertetekből és kész.
Melanie:Ezt nem hiszem el!
Tamika:Örülj neki! Jóval az előtt tettem mielőtt megmentett minket! Csak azért jött ki az erdőbe utánunk, mert téged figyelt, tudta, hogy bajba kerülsz. Ha nincs rajta a bűbáj meg sem mentett volna minket. Mind meghaltunk volna.
(Melanie morcosan megmarkolja Tamika karját)
Melanie:Mihánst vége lesz ennek az indián dilinek, vedd le róla kötést.
Tamika:Amazon.
Melanie.Mindegy!
(Tamika és Melanie hirtelen eltűnnek a mosdóból)
....
(Nem sokkal később a három lány: Valeria, Melanie és Tamika már az erdőben guggolnak egy kört formálva)
Tamika:Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha megpróbálnánk valahogy idehívni az övet.
Melanie:Mi van, ha már rég megszerezték?
Tamika:Akkor mi már nem is léteznénk.
Valeria:Megpróbálom, de fogjátok meg a kezem. Ehhez több energiára van szükségem, úgyhogy el kell, hogy vegyek egy keveset a tiétekből. Lehet, hogy émelyegni fogtok egy kicsit, majd az akció után.
(Valeria és a lányok megfogják egymás kezét, majd egy Valeria szemei hirtelen zöld színűként kezdenek izzani, miközben barátnői kissé gyengülnek. Néhány pillanat múlva Valeria felszólal)
Valeria:Megvan! Megpróbálom idehozni!
(Valeria erősen koncentrál, majd hirtelen az általuk körbe ült kör közepén a földből kiemelkedik egy hatalmas öv, amely mérete, s kinézete a bokszolók díjaihoz hasonlóan néz ki, csak, hogy ennek a közepén egy hatalmas piros rubin csillog, s az egész színaranyból volt)
(Valeria és a lányok elengedik egymás kezét, majd Melanie a fejéhez nyúl)
Melanie:Nagyon nem érzem jól magam. Émelygek.
(Valeria ráteszi barátnője vállára kezét)
Valeria:Jólvan. Csak lélegezz nagyokat.
(Hirtelen néhány amazon jelenik meg a semmiből)
Tamika:Ó-ó. Társaságunk van.
Helena:Lányok?! Nem akartok játszani?! Az övet, az életetekért!
(Tamika és Valeria felállnak, míg Melanie hirtelen ülve elájul, amire Tamika odakapja a fejét)
Tamika:Jézusom!
Valeria:Ne aggódj! Csak kimerült!
Valeria:Ha odaadjuk az övet, akkor is meghalunk!
Helena:Ígyis-úgyis meghaltok. Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok hiúak.
Valeria:Semennyire!
(Valeria felemeli két kezét, majd hirtelen a földből tüskés indák törnek elő, melyek körbecsavarják a harcos nők testrészeit, a földhöz gyökerezve őket. Azonban a nők, erős szorításai erősebbek mint az indáké, ezért azonnal szétmorzsolják a növények gyökereit. Ezt követően Tamika feltartja két kezét, majd a szél segítségével próbálja meghátráltatni az amazonokat, azonban a lány ereje annyira legyengült, hogy csak egy kis szellőt küld a harcosok ellen)
Helena:Ez meg mi volt?! Ennél nagyobbat fingok!
(Tamika meglepődötten fordul hátra Valeria-hoz, aki a földön keresgél valami után)
Tamika:Legalább ennek a nőnek van humora.
(Helena egyre közelebb kerül a lányokhoz)
Tamika:O-ó! Most mi legyen?!
(Helena megáll)
Helena:Állj! Jobb ötletem támadt!
(A nő hátranéz, majd a néhány lány közül megszólít egyet)
Helena:Te ott! Gyere csak!
(Yvette odasétál Helena mellé)
Helena:Tégy egy szívességet az úrnődnek! Intézd el őket!
(Yvette elindul Tamika felé)
Helena:Egy kínai mondás szerint, csak azokat bántjuk igazán, akiket a legjobban szeretünk. A barátnőtök most bebizonyítja mennyire igaz is ez a mondás.
(Yvette kezével megfogja Tamika torkát, majd elkezdi fojtogatni őt)
Tamika:Ahh. Ez nagyon forró!
(Valeria hirtelen felvesz egy hatalmas követ a földről, majd rádobja azt az övre, melynek rubintköve darabokra törik, ezzel megtörvén a lányokra, valamint az Yvettre ható bűbájt)
Helena:Nee! Mit csináltatok?!
(Helena odarohan az övhöz, ellökve tőle Valeria-t, majd felveszi azt, ekkor Yvette elengeti Tamikat)
Helena:Tönkre tettétek! Ezért még megfizettek!
Tamika:Valeria most!
(Valeria mikor felemelné mindkét kezét, hogy egy földrengéssel, s a talaj megnyitásával egy végtelen résbe ejtse a nőt, az felemeli az övet, majd hatalmas porfelhőt kavar, ami belemegy a lányok szemébe, ezzel pillanatnyi vakságot okozván, s mielőtt még eltűnne a semmiben, Helena felkiált)
Helena:Még nincs vége! A testvériség újra uralni fogja a világot!
(Helena eltűnik, a lányok pedig megpróbálják kitörölgetni a szemükbe szálló port, ez után az egyedül maradt, s itt hagyott lányokhoz sétálnak, miközben Yvette-nek magyarázzák el, hogy mi is történt valójában)
.....
Másnap.
(Tamika és Melania az iskola kapui előtt beszélgetnek)
Melanie:Még mindig nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnt a semmibe.
Tamika:Nekem is nehéz. Viszont én határozottan úgy érzem, nem most láttuk őt utoljára.
Melanie:De hát az öv tönkrement.
Tamika:Ami elromlik azt meg is lehet javítani.
Melanie:És mi történt a csajokkal?
Tamika:Nem emlékeztek semmire. Beadtuk nekik, hogy egy osztálybulis kincskeresős izén tévedtek az erdőbe.
Melanie:És bevették?
Tamika:A fenéket. Mivel te elájultál ezért hívnom kellett Sarox-ot, hogy kitörölje a memóriájukat míg mindegyiket hazaszállítottuk az éjjel. Persze, csak az után, hogy Sarox csinált nekem egy felerősítő bájitalt, és egész éjjel a te homlokad csókolgatta miközben az én ágyamban horkoltál.
(Melanie viccből meglöki Tamika-t, aki felnevet)
Melanie:Hé!
(A következő pillanatban Sarox sétál el mellettük)
Melanie:Szia!
(Melanie ráköszön, de a férfi csak megy tovább)
(Melanie fancsali képpel reagál)
Melanie:Minden újra a régi.
Tamika:Ha akarod újra megbűvölhetem.
Melanie:Nem. Ha valaki szeret, akkor szeressen azért, aki vagyok.
Tamika:Helyes.
(Eközben Yvette és Valeria is csatlakoznak a lányokhoz, mikor odaérnek az iskola kapui elé)
Valeria:Sziasztok!
Tamika:Hali.
Melanie:Sziasztok! Minden rendben?
Yvette:Persze. Minden oké. Minden a régi.
Madeline:Helóka-nyalóka!
(Hirtelen Madeline köszönt rájuk hangosan, miközben elmegy mellettük, s még egy kacsintást is mellékel kacér, démoni tekintete mellé, melyet a lányok felé közvetít)
Tamika:Köszönheti az amazonoknak. Ha nem lettek volna, már tegnap kinyírom.
(Megszólal a csengő, majd Melanie és Yvette elköszönnek a lányoktól, s bevonulnak az épület udvarára, ekkor Tamika átöleli Valeria nyakát, majd ők is elindulnak, s néhány lépéssel az iskola kerítése mellett, az egyik bokornál eltűnnek)
....