16.rész - Kóbor macskák

(Három jelmezbe öltözött lány álldogál egy rácsos kapualjban egy hatalmas kertes ház előtt a sötét éjszakában. Kezükben kifaragott, világító töklámpások, s kis zsákok melyek cukorral vannak tele. A ház ura a sokadik csengetésre előtámolyog az épületből majd kitárja a rácsos kaput a lányok előtt. A sármos, harmincas éviben járó izmos és jóképű férfi fürdőköpenyben állva érdeklődik a lányok iránt)
Benett:No csak! Lányok! Minek köszönhetem ezt a látogatást?!
(A férfi porcikáról-porcikára végigméregeti a lányokat akik különböző szexi felszereléseket öltöttek magukra. Jelen pillanatban egy szexi nővérke, egy szexi rendőrlány és egy szexi boszorkány állt a férfi előtt. A jelmezek korántsem hatottak szelídnek vagy konzervatívnak. A hosszú, szőke hajú lányok kerek dekoltázsa a lehető leglátványosabban lett kiemelve hiányos öltözetük által. Alakuk és formás combjaik pedig úgyszintén. A nővérke válaszolt miközben egyik ujjával haját csavarta, s kacéran pillázott)
-Csokit vagy csalunk.
(Helyeselt a másik)
-Boldog Halloween-t.
Benett:De hisz még csak 30-a van kislányok.
(A selymes, erotikus, érett hang válaszolt)
-Nem számít. Mi magához jöttünk.
Benett:Heh!
(A férfi felnevetett, elnevette magát majd végigkócolt kezével kissé nedves haján aztán elharapta szája szélét és felvonta szemöldökét. Kacéran kérlelte a lányokat.)
Bennett:Mi lenne, ha mondjuk bejönnétek egy kicsit, hogy.. folytassuk amit elkezdtünk. Megkapjátok a csokitokat utána ígérem.
(A lányok egy pillanatra összenéznek majd biccentenek, s besétálnak a kapun. Néhány perc múlva már a nappaliban találják magukat amint körülveszik a férfit aki akcióra várván, szinte nyáladzó szájjal figyeli a lányokat akik egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzá majd letépik róla fürdőköpenyét mely alatt a férfi csak egy alsónadrágot visel. A lányok a következő pillanatban simogatni és csókolgatni kezdik a férift aztán a következő pillanatban az egyik lány a szó szoros értelmében beleharap a férfi nyakába aki felkiált, de megbénul a félelemtől. A másik lány a férfi csuklójába harap bele, s szívni kezdi a belőle ömlő vért. Egy pillanattal később a lányok hirtelen átváltoznak borzasztó teremtményekké. A férfi szemei kikerekednek, kapálózni kezd, a torkaszakadtából üvölt, de már mind hiába. A lányok kezei hatalmas mancsokká és karmokká válnak, fogaik pengeéles fogakká, szembogaraik ovális fekete szempárrá, s testük egésze kiszőrösödik. A szörnyetegek rávetik magukat a férfira, s szétcincálják azt)
-Nesze itt van!
(Másnap délelőtt Tamika, Yvette és Valeria már Yvette konyhájában ülnek az asztalnál. Az asztal tele késekkel, kanalakkal és faragni való tökökkel, meg persze tökbelsőséggel és egy csomó régi újságpapírral. Valeria mégegyszer odaszól Yvette-nek)
Valeria:Odadobtam a kanalat!
Yvette:Ja?! Köszi.
(Yvette tökbelsőséget kezd el kikaparni egy tökből az asztalon fekvő, újságpapíron heverő, szaftos belsőségkupacot bővítve)
Yvette:Áá! El sem hiszem, hogy végre őszi szünet.
(Valeria eközben alkoholos filctollal rajzol valamit az általa már tisztára pucolt, üres tökre, hogy aztán a fekete vonalak alapján kivághassa a megjelölt részeket egy késsel. Miközben precízen koncentrál rajzára, halkabban is és rendszertelenebbül válaszol)
Valeria:Ahha.. nekem mondod? Már ránk fért.
(Tamika ekkor még csak a tök tetején vág egy lyukat, hogy aztán leszedhesse annak fedőjét és végre belenyulhasson a tutiba.)
Tamika:És Met-tel mi van? Beszéltetek azóta?
Yvette:Egyáltalán nem, de nem lepődnék meg ha csak úgy felbukkanna a semmiből.
Valeria:Miért mondod ezt?
Yvette:Ne kérdezd. Csak van egy olyan érzésem.
Tamika:Kíváncsi vagyok, hogy mit rejtegethet a te kis barátod.
Yvette:Biztos vagyok benne, hogy semmi rosszat, ne aggódj.
Valeria:Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy mit rejtegethet Melanie.
Tamika:Miért? Mit rejteget Melanie?
Valeria:Hát ez az! Mostanában sehol sincs ott.
Yvette:Ugyan! Amikor a temetőben támadás volt, akkor is ott volt.
Valeria:Kivételesen! De ti nem vettétek észre?!
Tamika:Mit?!
Yvette:Micsodát?
Valeria:Hogy mostanában állandóan eltűnik. Mindig van valami amit el kell intéznie.. mindig van egy hely ahol sürgősen meg kell jelennie. Szerintem Tamika, neked kukkolnod kéne egy kicsit utána.
Tamika:Ki van csukva!
Valeria:Csak, hogy kiderítsük, hogy miért tűnik el folyton.
Yvette:Hát nem is tudom.. talán azért mert van saját élete is?!
Tamika:Megvan a maga élete a boszorkánykodáson kívül. Szerintem illik tiszteletben tartani azt is.
Valeria:Most is hol van?!
(A konyhára hirtelen a bejárati ajtó nyikorgó hangja hallatszik be amire mindenki abbahagyja addigi tevékenységét, s felkapja fejét)
Yvette:Ó. Biztos csak Anett néni az. Gyorsan visszaért a piacról ezek szerint.
(A következő pillanatban szürke kabátban egy ismerős arc lép be a konyhába)
Melanie:Na sziasztok! Itt vagyok, mi az a vészhelyzet?
Valeria:Hol voltál?
Melanie:Éltem az életem, miért?
Valeria:Rossz válasz.
(Melanie megrázza a fejét majd odalép az asztalhoz. Valeria elédob egy napilapot)
Valeria:Tessék! Nézd a legelső oldalt.
(Melanie felveszi a lapot az asztalról majd átböngészi azt)
Melanie:Mit kell ezen nézni?
Valeria:Ott van oldalt.
Melanie:Ez mi?
Valeria:Olvasd fel hangosan.
Melanie:Ez a szörnygyilkosságos izé az?
Valeria:Az.
Tamika:Nagyon brutális.
Yvette:Újabb munka ma estére, ahogy elnézem.
Melanie:Tegnap este brutálisan meggyilkoltak egy helyi férfit a saját házában.
Valeria:Aha! Nézd lejebb, most jön a durvább része.
Tamika:A pasit darabokra szaggatták.
Yvette:Szó szerint.
Tamika:Ez nem normális dolog.
Valeria:Nyílvánvalóan gyökerekkel.
Melanie:Hogy?!
Tamika:Ö, Valeria-nak van egy olyan elképzelése, hogy valaki a föld erejével szedte szét a faszit.
Melanie:Miért támadna valaki föld erővel?
Yvette:Ja, neked még nem is mondtuk el.
Melanie:Mit nem mondtatok el? Lemaradtam valamiről?
Valeria:Hát persze, hogy le! Hisz sose vagy itt!
Tamika:A lényeg, hogy egy őrzőboszorkány erőket gyűjtöget úgy, hogy más őrzőboszorkányokat öl meg és veszi el az erejüket.
Yvette:Hogy aztán a négy elem erejét önmagában egyesítse és legyőzhetetlenné váljon.
Melanie:Ez érdekesen hangzik.
Valeria:Hogy érted azt, hogy érdekesen hangzik?
Melanie:Hát úgy, hogy azt mondtad valaki. Nem hiszem, hogy egyedül dolgozik.
Valeria:Pedig úgy néz ki.
Melanie:Lehet, hogy ez az Anastha az akit keresünk.
Valeria:Anastha legutóbb egy démont küldött, emlékszel?
Melanie:Honnét tudod, hogy ő küldte őt?
Yvette:Mert az a hapsi tudta Anastha nevét. Szóval ez nem Anastha.
Tamika:Csak az a gáz, hogy így egyszerre három emberre kell összpontosítanunk. Van egy szörnygyilkosunk, egy Anastha-nk meg egy démoni őrzőboszorkányunk.
Valeria:Kivéve ha a gyilkos ugyanaz aki megölte azt a férfit is tegnap este és megszerezte a föld erejét.
Tamika:Akkor már rég itt flangálna valamerre, mert meglenne mind a négy ereje és aktiválta volna őket.
Valeria:Kivéve, ha nincs a birtokában egy árnyékok könyve.
Melanie:Miért kell az árnyak könyve?
Valeria:Mert abban van egy varázslat ami aktiválja az összes erőt egy emberben így csak azután válhat legyőzhetetlenné. Jó lenne ha nyitva tartanád te is a szemed.
Melanie:Én mindig nyitva tartom a szemem.
Valeria:Helyes.
Tamika:Akkor? Hol nyomozzunk először?
Valeria:Szerintem az lenne a legmegfelelőbb, ha Tamika odaportálna minket a férfi lakására.
Yvette:De a rendőrök lezárták a terepet.
Valeria:Persze, de valószínűleg már megvolt a helyszínelés szóval tiszta a territórium. Csak oda kell, hogy vigyél minkét a szél erejével aztán körülnézünk és hátha találunk valami nyomot amin elindulhatunk.
Yvette:Most jut eszembe: lehet, hogy Anastha egy újabb démont küldött?
Valeria:Kiderül. Menjünk.
Yvette:Á-á!
Valeria:Mi az?
Yvette:Valakinek itt össze is kell takarítania!
Valeria:Igazad van! Akkor te maradsz, mi megyünk!
(Valeria megfogja Tamika és Melanie kezét majd mindhárman eltűnnek miközben Yvette dühösen felkiált)
Yvette:Hé! Ez nem ér!
...
Valeria:Gyorsan nézzünk körül aztán spuri.
(Melanie, Tamika és Valeria a következő percekben már egy vérrel borított nappaliban császkált nyomok után kutatva. A bútorok elmozdítva, a falakon és a tárgyakon a rájuk száradt vér, s vérpacák)
Valeria:Na?! Valami?!
Tamika:Nálam semmi.
(Melanie a nappali ajtajában áll mikor nagy levegőt vesz, a lányok felé fordul majd felszólal)
Melanie:Valami fontosat kell, hogy mondjak nektek.
(Tamika és Valeria hirtelen felkapják fejüket, megállnak a keresésben majd kérdően s meglepetten néznek Melanie-ra aki a magabiztosból hirtelen átmegy lehangoltba)
Valeria:Mit?
(Melanie ekkor Valeria szemeinek kereszttűzében égve pillantgat ide-oda majd kissé halkabban válaszol)
Melanie:Ott..
(Melanie az ajtófélfára mutat)
Melanie:Karmolások nyomai.
(Valeria és Tamika odaszökellnek a falhoz, hogy megvizsgálják a mély és vastag karmolásokat amelyek belevésődtek az ajtófélfába)
Valeria:Valóban.
Tamika:Karmolás?
Valeria:Akkor az újság tényleg nem hazudott. Ez az izé ami megtámadta a mukit valóban egy izé volt.
Melanie:Démon?
Tamika:Ki tudja.
Valeria:Van egy olyan érzésem, hogy akármi is volt ez, újra támadni fog.
(A nappaliban, az ablakban álló futónövények, s fikuszok hirtelen megremegnek majd Valeria válla fölött gyengéd szellő kúszik át mire ő hirtelen kiegyenesedik, s mindenkit csendre int)
Valeria:Cs-css!
Tamika:Mi a baj?
Valeria:A növények?
(Tamika nevetve hátra néz az ablaknál álló virágokra)
Tamika:A fikusz?!
Valeria:Cs-css!
Valeria:Hárman voltak. Szőke lányok..
Tamika:Azok a huncut, szőke lányok!
Valeria:. aztán átváltoztak.. szörnyekké. Ilyen macskaszerű szörnyetegekké. Valami ilyesmi.
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
Valeria:Én sem.
Tamika:Most jól jönne egy árnyak könyve.
(Valeria mégegyszer sejtelmesen körülnéz a helyiségben)
Valeria:Szerintem menjünk.
Tamika:Igen, Yvette-nek is jobb lesz ezt elmondani.
Valeria:Fel kell készülnünk..
....
(Kevéssel később Melanie lép be kissé félénken Sarox szobájába aki az ágyon ülve lapozza mamája nemrég fellelt varázskönyvét)
Melanie:Szia.
(Sarox felpillant a könyvből majd rácsapja azt párnájára, feláll s Melanie-hoz lép)
Sarox:Mi a baj? Amikor hívtál azt mondtad, hogy szükséged van rám.
Melanie:Mert így is volt. És most is így van.
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:Valami történt.
Sarox:Micsoda?
(Sarox kézenfogja a lányt s együtt leülnek ágya szélére)
Sarox:Mi a baj?
Melanie:Ma el akartam mondani a lányoknak, hogy együtt vagyunk, de nem sikerült. Meg persze van egy másik probléma is.
Sarox:A macskaszörnyek?
(Melanie hátrahőköl és meglepetten reagál)
Melanie:Te erről meg honnét tudsz?
(Sarox halkabban, bizalmasabban folytatja miközben közelebb húzódik Melanie-hoz és mélyen a szemébe néz)
Sarox:Figyelj. Ezek az izék akik megölték azt a férfit tegnap este..
Melanie:Igen?
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
Sarox:Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Gondoltam hátha valami mítikus démoni lényektől származhatnak vagy odakapcsolhatóak, de semmi, nádá.
Melanie:És akkor...?
Sarox:Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
Melanie:Ne már!
Sarox:Ez csak egy megérzés. Mert az égvilágon semmit nem találok róla.
(Melanie szemöldöke felugrik egy pillanatra)
Melanie:Most jut eszembe: emlékszem még Melinda-ra?
Sarox:Arra a lányra aki kiszállt a fekete bizniszből?
Melanie:Olyasmi. Igen, ő az. Megkérdeztük tőle, hogy ki ez az Anastha és ő sem tudott semmit. Mellesleg azokhoz a furcsa gyilkosságokhoz sincs semmilyen közük. A lányoknak - velem együtt - fogalmuk sincs, hogy most ki kever itt a maszlagot, hogy hányan keverik és hogy egyáltalán kikkel állunk szemben..
Melanie:Én már nagyon kíváncsi vagyok erre az Anastha-ra.
Sarox:Hát.. majd a fináléban megtudjuk, hogy ki az.
(Melanie összezavarodottan reagál)
Melanie:Milyen fináléban?!
Sarox:Figyelj. Ha ez az Anastha nem lelhető fel sehol.. akár még veszélyes is lehet. Nem tudunk róla semmit, nem tudjuk milyen erőkkel bír és azt sem, hogy mire képes, hogy hol tartózkodik és így tovább.
Melanie:Várj! Azt mondod, hogy a macskaszörnyekről sem találtál semmit a könyvben?
Sarox:Aha.
Melanie:Akkor lehet, hogy azok is Anastha kis csatlósai lehetnek?
Sarox:Ez lehetséges.
Melanie:Akkor mi lenne, ha varázslat segítségével lokalizálnánk azokat az agyonkozmetikált macskajancsikat és aztán azok elvezetnének Anastha-hoz.. vagy ha nem is, legalább valamilyen támpontot adhatnának.
Sarox:Ez beválhat. Van nálad valami tőlük?
Melanie:Nem. De visszamegyek a házhoz ahol jártak és megpróbálok szerezni valamit.
Sarox:Rendben. Én pedig hozok zsáját, tömjént és mirhát. Kell még víz is, föld, tűz és levegő.
Melanie:Hívjam a lányokat?
Sarox:Szerintem ne. Majd megoldom. Te csak próbálj keresni valamit ami az övék lehetett.
Melanie:Rendben.
(Melanie izgatottan feláll majd kirohan az ajtón, de a következő pillanatban visszafut mire Sarox meglepetten pillant a lányra aki épp felé közeledik s egy könnyed csókot nyom a szájára amitől a férfi azonnal kivirul)
...
(Melanie és Sarox később már az erdőben vannak a folyó tisztásánál ahol Sarox a földre váj egy karika alakú kis vaskarikát, elővesz a zsebéből egy doboz gyufát, beleszór a lyukas karikába néhány gyógyfüvet, s egy kis hamut, földet és olajat önt rá majd feláll és a mellette magasodó Melanie-re néz)
Melanie:És ez sikerülni fog.
Sarox:Muszáj lesz neki.
(Melanie aggódva körbenéz)
Melanie:Remélem is, mert hamarosan elmúlik négy és sötétedni kezd.
Melanie:Mit is csinálunk?
Sarox:Egy férget fogunk kreálni ami elvezet majd minket a szörnyetegekhez.
Melanie:Rendben.
Sarox:Mit sikerült hoznod?
Melanie:Találtam egy letört körömdarabot a házban. Piros, szép lakkozott.
(Sarox elmosolyodik)
Sarox:Biztos, hogy az övéké?
Melanie:A falban vájva találtam.
Sarox:Rendben. Akkor: a levegő adott, a föld a vaskarikában, a tüzet majd a gyufa adja és a mi is itt vagyunk.
(Sarox mélyen Melanie szemébe néz)
Sarox:Fogd meg a kezem. Jó erősen.
(Melanie megmarkolja Sarox kezét)
Sarox:Várj! Egy pillanatra el kell, hogy engedjelek.
(Melanie elengedi Sarox kezét aki meggyújtja a gyufát majd belehajítja a körbe ami pukkanó hanggal, s hatalmas lánggal alkot fényő, sárga, égő oszlopot)
Sarox:Most dobd bele.
(Melanie beledobja a körömdarabot majd megmarkolja Sarox kezét)
(A láng egy pillanatra magasabbá válik majd a következő pillanatban kialszik.)
Melanie:Most mi történik?
Sarox:Várj.
(A vaskarika alól egy menetelő csíkban elkezd felpúpozódni a föld mintha egy vakond turná fel a talajt)
Melanie:Az meg mi?
Sarox:A kereső féreg.
(A csík elindul és egyre csak távolodni kezd Melanie-tól és Sarox-tól.. gyorsabban és gyorsabban)
Sarox:Gyere! Ne veszítsük el!
(Sarox és Melanie utánarohannak a csíknak)
...
(Yvette az ajtó melletti fogasról emeli le kabátját, felveszi azt majd indulásra készen állva nyitja ki a bejárati ajtót, de előtte még visszakiabál)
Yvette:Elmentem Anette néni majd jövök.
(Azonban mikor Yvette akitárja a bejárati ajtót egy magas idegent vél felfedezni a küszöbön. Meglepettségében szóhoz sem jut, bár neki nem is kell, mert az idegen azonnal válaszol jelenlétének okára)
Met:Kérdezz bármit amit csak akarsz rólam.. és én válaszolok.
(Yvette és Met összenéznek majd a lány érdekelten, meglepve, de örömmel telve vonja fel szemöldökét egy pillanat erejéig)
...
(Körülbelül egy óra elmúlásával Sarox és Melanie már a belváros egyik eldugott zuga felé sétáltak egyenesen egy sikátort megcélozva. A macskaköves úton a mocorgó, meg-megmozduló méretes köveket követték amíg el nem értek egy sötét, ködös, nedves sikátorhoz. A szűk utcában az egyik kukáskonténer mellett Melanie és Sarox megpillantotta a három bombázót amint egy rongyos öltözetű, öreg, szakállas hajléktalan férfit kínoznak aki a földön fetrengve nyöszörög)
Melanie:Hé plasztikcicák!
(Melanie és Sarox megmerevedtek a sikátorba lépvén amint a három szőrös szörnyeteg hirtelen felegyenesedett a fekvő férfitől és egyenesen rájuk szegezte tekintetét.)
Sarox:Most!
(Melanie és Sarox megmarkolták egymás kezét; másik kezükkel pedig az épp feléjük futni készülő lányokra összpontosítottak. Rájuk szegezték kezüket majd a lányok bőre hirtelen mint egy összenyomott vizes szivacs úgy adta ki a vizet és kezdett ráncosodni. Arcuk beesett, bőrük száradni kezdett, akárcsak egész testfelületük majd összeesve nyögdösve és rikácsolva porladtak el. Ebben a pillanatban Valeria és Tamika jelent meg amint a sikátor másik végéből hatoltak be a szűk utcába és épp arra érkeztek oda, hogy látják amint Melanie és Sarox kézenfogva intézik el a három szörnyeteget akik épp porrá válnak a hideg, piszkos, sötét utcában.)
Valeria:Itt meg mi folyik?
(Valeria és Tamika közelebb lép a hamuhoz mely a lányok után maradt. A hajléktalan férfi ekkor feltápászkodik és gyorsan kiszalad a sikátorból majdnem fellökvén Melanie-t és barátját)
Tamika:Mi történt?
Melanie:Elintéztük a szörnyeket.
Valeria:Egyedül?! És vele?!
(Valeria szemei szikrákat hánytak miközben még mindig Melanie és Sarox kulcsban tartott kezeire figyelt)
Valeria:És mi ez a kézfogósdi?!
(Tamika titkon tudta már mi az igazság, kissé örült, de inkább megpróbált a háttérben maradni; nem mutatott érzelmeket)
(Melanie és Sarox ekkor egymás szemébe néztek, mintha egymásból merítenének erőt)
Melanie:Együtt vagyunk.
Valeria:Mi van?!
Tamika:Azt mondja együtt vannak.
Valeria:Téged nem kérdezett senki! Te megőrültél?!
Melanie:Miért?
Valeria:És vele?! Normális vagy?!
Melanie:Mert?
Sarox:Most neked mi bajod van velünk?!
Valeria:Téged nem kérdezett senki!
Melanie:Akkor én kérdezem ugyanezt!
Valeria:Nem érted, hogy veszélyben vagyunk?! Nem bízhatunk senkiben! És a leírtak alapján tökéletesen passzol a gyilkosra Sarox jelleme!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mi?!
Valeria:Úgy van! Jól hallottátok!
Sarox:Én soha nem ártanék senkinek.
Tamika:Valeria állj már le. Ez van. Ha együtt vannak, akkor együtt vannak; nem tudom hogy minek ezen úgy kiakadni.
Valeria:Ti hárman összebeszéltetek a hátam mögött, vagy mi van?!
Tamika:Miket nem beszélsz!
Melanie:Nekem elegem van.
(Melanie ekkor zaklatottan Sarox-ra néz)
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Melanie hát nem érted?! Sarox az aki boszorkányokat gyilkol és veszi el az erejüket.
Melanie:Paranoiás vagy! Teljesen megszállottá váltál emiatt a hülyeség miatt.
Valeria:Hülyeség?! Ugye ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
(Valeria dühösen a pocsolyára mutat majd Tamika felé fordul)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?!
(Tamika pislog és közben zavartan nézi a pocsolya víztükrét majd Valeria-ra pillant)
Tamika:Nem gondolhatod komolyan, hogy Sarox egy gyilkos. Sokat segített már nekünk.
Valeria:Engem nem érdekel. Most azonnal megkeressük Melanie-t és visszarángatjuk. Nem hagyom ott ezzel a szélhámossal.
(Valeria ekkor bármely féle apelláta nélkül hátatfordít Tamika-nak majd kisétál a sikátorból. Tamika nem tud mit tenni, követi barátnőjét)
---------------------------------------
---