13.rész - Most mit tegyünk? (2.rész)

(Melanie, Sarox és Yvette a járdán sétálgatnak miközben az agyonplakátolt fákat és kerítéseket pásztázzák szemeikkel)
Melanie:És akkor most mi lesz?
Melanie:Hol fogunk aludni?! Meg fogunk fagyni!
Melanie:Hova megyünk most?
(Yvette mélyen gondolkodik magában miközben elharapja szája szélét)
Yvette:Elmegyünk hozzánk.
Melanie:Hozzátok?! Valeria-ék háza is kész romhalmaz volt és eladó. Honnét veszed, hogy a jövőbeli Yvette még ugyanott lakik?
Yvette:Meg kell próbálnunk. Nincs más esélyünk.
Sarox:Miért nem vesszük inkább sorra, hogy mit tudunk?! Legalább többre jutnánk mint hogy csak így vakhitben kutatva megyegetünk ide-oda.
(Sarox megáll majd a többiek hirtelen ránéznek. A fiú erőteljes karizmája megmutatkozik vezetői képességében, s retorikájában amint beszélni kezd)
Sarox:Szóval! Mit tudunk?!
Melanie:Hogy itt ragadtunk egy távoli dimenzióban és nem tudunk vissza menni.
Yvette:Hogy erőnk sincs.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Hé! Csak neked nincs, én még nem próbáltam!
(Melanie kitárja a kezét a járdaszegély melletti füves talaj fölé majd megpróbálja kivonni a földből a vizet. Többszöri kézrángatás után sem történik semmi mire Melanie ledöbbenve reagál)
Melanie:Nekem sem működik.
Yvette:Mondtam.
Sarox:Akkor itt máshogy működnek az erők.
Yvette:Vagy sehogy nem működnek.
Sarox:Érdemes azt is megemlítenünk, hogy mivel Tamika és Valeria meghaltak a múltban..
(Yvette kétségbeesetten felriad)
Yvette:Akkor a démon Yvette minket is megölt és elvette az erőinket.
(Melanie közbevág)
Melanie:Lehetetlen! Akkor a világ már rég egyenlő lenne a totál káosszal.
Yvette:Akkor mi történt?
Melanie:Derítsük ki.
(Melanie összeszűkült szemgödrökkel néz Sarox-ra miközben a férfi is hunyorítva figyel)
Melanie:Szerintem is jobb lenne, ha végig járnánk a házakat amelyekben lakunk.. laktunk. Hogy tudjuk, hogy mi a helyzet. Boszorkányok vagyunk. Valószínűleg segítenénk magunknak, ha megjelennénk az ajtóink előtt.
Yvette:Ha csak nem egy démoni klón az aki valójában az ajtónk elé tér be.
Melanie:Próba szerencse.
Sarox:Szerintem váljunk szét.
Melanie:Nem lenne jobb, ha együtt maradnánk?
Sarox:Minél többet vagyunk itt, annál jobban megköt az ige és végül aztán nem tudunk visszamenni sehogy sem. Ezért is lenne egyszerűbb és gyorsabb, ha mindannyian kipécéznénk azt a házat ahol laktunk, hogy megnézzük mi az ábra.
Yvette:Rendben, de mi legyen? Hol találkozzunk? És mennyi idő múlva?
(Melanie előhúzza mobiltelefonját ami ki van kapcsolva. Megpróbálja bekapcsolni, de csak csupa kriksz-kraksz írást és piktogramot mutat a mobil a kijelzőjén. Melanie ütögetni kezdi a készüléket.)
Melanie:Hülye masina!
Yvette:Valószínűleg a mi időnkből idehozott elektromos kütyük itt nem működnek.
Melanie:Akkor?
Sarox:Mindannyian elmegyünk segítségért és akár megtaláljuk a jövőbeli magunkat akár nem.. visszajövünk ide.
Melanie:Rendben.
Yvette:Ésszerű.
Sarox:Akkor?
(A három boszorkány kissé ijedten néznek egymásra majd mindannyian elindulnak egymástól elszakadva, különböző irányba)
(Yvette mikor már lelép a járdáról hirtelen visszafordul, s rákiált a többiekre akik már épp távolodóban vannak tőle a kihalt utcában)
Yvette:Szerintem ez a szétválósdi nagyon rossz ötlet! Én nem megyek sehova!
(Yvette vissza sétál oda ahol nemrégiban mindhárman álltak. A többiek hangoskodva térnek vissza Yvette-hez)
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Most mi van?!
Yvette:Szerintem ezt az egészet Sarox tervelte ki.
Melanie:Hogy micsoda?!
Yvette:Szét akar választani minket, mert tudja, hogy így sokkal gyengébbek vagyunk.
Melanie:Te meg miről beszélsz?! Szerintem együtt vagy külön, teljesen mindegy, nincs erőnk, ígyis-úgyis harmat gyengék vagyunk.
Yvette:Ne mondd ezt!
Yvette:Szerintem ez az egész az ő ötlete volt. Hirtelen felszólal így a semmiből, holott nemrég csak hallgatott és kész.
Sarox:Ne akard rám fogni az egészet!
Melanie:Sarox-nak ehhez semmi köze. Sőt! Inkább meg kellene köszönnöd neki, hisz ő csak megpróbál segíteni nekünk.
Yvette:Te meg mióta állsz az ő oldalán?! Azt hittem, hogy ki nem állhatod őt?!
Melanie:Tudod, hogy ez nem igaz.
Yvette:Most nem kellene itt lennünk, ha...
(Yvette elharapja a száját mire Melanie feszülten közbevág)
Melanie:Ha mi..?!
(Yvette feldúltan, hangosan, mérgesen témát vált)
Yvette:Miért nem jöttél?
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Vártalak. Vártunk téged. Hol voltál? Még a támadás előtt.
Melanie:Elintézni valóm volt.
Yvette:Milyen elintézni valód?!
Melanie:Most csak nem azt akarod mondani, hogy ez az egész az én hibám?!
Sarox:Velem volt! Az én hibám!
Yvette:Micsoda?! Mit keresett nálad?!
Sarox:Csak eljött és kész.
(Egy pillanatig mindannyian csendben, s némán állnak a földet bámulva majd Yvette dühösen folytatja)
Yvette:Meg lett beszélve, hogy éjfélre érj oda! De te nem voltál sehol! Még vagy fél óráig vártam rád a fürdőben, hátha felbukkansz és jösz, de semmi!
(Melanie félrehúzza száját.. némán még mindig a földet bámulja ölbe tett kezeivel.. nem válaszol)
Melanie:...
Yvette:Na?!
(Melanie felkapja a fejét majd ingerülten reagál)
Malenie:Ez az egész nem az én hibám.
Yvette:És mi van, ha mégis?!
Yvette:Képzeld el, ha ott lettél volna..
Melanie:..mi lett volna?!
Sarox:Ezzel nem megyünk semmire! Mi lett volna, ez lett volna, az lett volna. Az a lényeg ami most van és ebből kell kikavarodnunk valahogy.
Yvette:És mégis hogyan?! Nincs erőnk. Azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.
(Yvette hirtelen hátat fordít a többieknek majd dühösen hadonászni kezd kezeivel)
Yvette:Nekem ebből elegem van. Belőletek, meg ebből az egészből. Megyek és egyedül majd megoldom. Nincs szükségem rátok. Azt csináltok amit akartok.
(Yvette fogja magát, s elsétál)
Melanie:Yvette, várj már!
(Melanie megpróbál Yvette után futni, de Sarox óvatosan megragadja szerelme kezét majd viszarántja őt)
Sarox:Hagyd elmenni.
Melanie:De mi lesz, ha baja esik?
Sarox:Nem lesz semmi baja.
Melanie:És ebben miért vagy olyan biztos?
Sarox:Ha valami baj lesz, majd megérzem.
Melanie:Micsoda?
Sarox:Tudom hova kell mennünk.
Melanie:Tessék?
(Sarox egy közeli fára szegezi kezét majd erősen koncentrál mikor a fa törzse hirtelen vízcseppeket kezd el izzadni kérgén keresztül. Melanie hátralép majd ijedten megszólal)
Melanie:Sarox!
...
(Melanie és Sarox egy folyó melletti kitaposott, poros ösvényen sétálnak. A környékbeli erdős rész túrázó helyiséggé nőtte ki magát. A kitaposott ösvényt néhol fák, bokrok és bozót övezi. A folyó széles mederéhez csak néhány lépésnyire állnak miközben sietősen gyalogolnak)
Melanie:Sarox, hallod?! Válaszolj! Hogy lehet, hogy neked van erőd és nekünk nincs?
Sarox:Jobb, ha nem kérdezel semmit.
Melanie:Miért mondod ezt?
Sarox:Minél kevesebbet tudunk, annál jobb.
Melanie:Mert? Sarox állj! Mi folyik itt?
(Melanie megragadja a férfi kezét majd mindketten megállnak)
Sarox:Az, hogy itt a jövőben teljesen mások a szabályok Melanie. Minél kevesebbet tudunk és minél kevésbé szólunk bele az annál jobb lesz nekünk.
-Így igaz, fiatalember.
(Ekkor a bozótból halakkal teli hálóvel egy szakállas, ráncos vénember bújik elő. Ősz szakálla végigfut állán. Ráncos kezei remegve markolják a halát. Terepszínű nadrágot és felsőt hord barna bakanccsal és zöld, ruha anyagból készült kalappal)
(Melanie és Sarox hirtelen megfordulnak)
-Már vártalak titeket.
Melanie:Parancsol?
Sarox:Honnét tudta, hogy jövünk?
-Onnan, hogy 44 évvel ezelőtt én is ott álltam.
(A meggörnyedt öregúr Melanie-ra mutat)
-Veled!
Melanie:Tessék?
(Az öregember elmosolyodik majd beér Sarox és Melanie mellé aztán elindul előttük majd felszólal)
-Gyertek gyorsan, nincs vesztegetni való időnk.
(Melanie értetlenül néz Sarox-ra)
Sarox:Ő majd segít nekünk.
-Minél kevesebbet vagytok itt és tudtok, annál jobb. Nektek is és mindannyiótoknak.
(Ekkor mindhárman elindulnak majd néhány perccel később egy tisztáson kötnek ki a folyó partjánál)
Melanie:Maga..?
-Én vagyok Sarox.. illetve ami marad belőlem.
(A férfi leteszi zsákját majd zsebéből előkotor egy kék kristályt. Melanie felkiált)
Melanie:Az meg micsoda?
-Az egyetlen ami marad, miután..
(Az öregúr elharapja a száját majd hirtelen folytatja)
-.. ez az ami segít nektek visszajutni az időben.
(Sarox leguggol a férfi elé, kezeit térdeire támasztja majd felvont szemöldökkel kezd beszélni)
Sarox:Néhány órával előrébb kellene mennünk, mint amikor megtörtént az az eset.
(A férfi felnevet)
-Ó, tudom én, tudom. Hehe. Hisz 44 évvel ezelőtt pont ott guggoltam ahol most te.
(Sarox egy pillanatig félrehúzza száját majd nyugodt, halk hangnemmel reagál)
Sarox:Persze.
-Arra viszont vigyáznotok kell, hogy a jelen amibe ti visszatértek már rég meg van írva, ezért nagyon körmönfontnak és óvatosnak kell lennetek, mert az érzékek, az események befolyásolhatnak titeket.. és persze az ami meg van írva.
-Most add a kezed. Szükségem lesz az erődre, hogy az enyémmel és a kristályével együtt megidézzük a portált ami visszarepít titeket.
(Melanie hangosan ellekezni kezd)
Melanie:De mi van Yvettel?
-Őt sajnos nincs időnk megkeresni.
Melanie:Így volt ez régen is?
-Így. Egy kis problémával az élen.
Sarox:Még pedig?
-Yvette-t is be fogja szippantani innen a portál, bárhol is legyen most.. csak annyi a baj, hogy mivel ő nem volt itt a portál megidézésekor ezért nem volt tisztában azzal, hogy varázslat megy végbe ezért ő nem fog emlékezni erre az egészre.
Melanie:Akkor hogy fogjuk megváltoztatni azt amit meg kell változtatnunk?!
(A férfi hiányos fogazatával, csillogó szemekkel Melanie-re majd Sarox-ra pillant)
-Hát majd ti ketten.
(A férfi behunyja szemét, megmarkolj a kristályt majd rámarkol Sarox kezére, s vízpart szélén a következő pillanatban hatalmas szélviharral egy gömbölyű kék színű örvénylő portál jelenik meg akár egy vízörvény)
(Melanie homloka összerándul ahogy a szélvihar hajába kócol, s lengeti ruháit. Az öreg Sarox pedig az orkán erejű szélben próbálja kiabálással navigálni a fiatalokat)
-Ugorjatok bele! Nem lesz semmi baj!
(Sarox feláll majd kinyútja a kezét amelyre Melanie egy kis habozással rámarkol majd hosszasan egymás szemébe néznek)
-Siessetek!
(A férfi a világító kristályra néz amelyet kezében szorongat, s amelynek fénye egyre halványabb lesz)
(Sarox és Melanie ekkor nekifutásból a partról beleugrik a folyón megjelent örvénybe, s végül eltűnnek)
(A lányok az osztályteremben csevegnek)
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mind meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie az ablaknál állva hirtelen fejéhez kapja egyik kezét majd szorosan nekidől az ablaknak. Másik kezét hasához szorítja, s egy pillanatra fogait összeszorítva, szemeit összezárva leguggol)
(Tamika hirtelen leugrott a tanári asztalról majd odarohant Melanie-hoz)
Tamika:Jól vagy?
(Melanie kissé kóválygós fejjel, délcegen válaszolt, fejét és gyomrát simogatva)
Melanie:Persze. Csak hirtelen rosszul lettem egy pillanatra.
(Melanie megfordul majd kinéz az ablakon. Felkapja a táskáját majd az ajtó felé indul el)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:Nekem még el kell intéznem valamit.
Valeria:Micsodát?
Melanie:Személyes.
(Melanie kilép majd hirtelen visszafordul az ajtóból)
Melanie:Várjatok, inkább még sem intézem most el.
Melanie:Vagy mégis.
Valeria:Döntsd már el!
Tamika:Hova is mész?
Melanie:Az mindegy!
Melanie:Várjál, hova is megyek?!
(Valeria, Yvette és Tamika összezavarodottan pillantanak egymásra)
Melanie:Öö.. izé.
Tamika:Igen?
Melanie:Várjál! Várjál!
Valeria:Igen?
Melanie:Már beszéltél a démon Yvettel?
Valeria:Az előbb mondtam, nem figyelsz?!
Melanie:Neem! Ti figyeljetek! Vissza kell hívnunk őt.
Tamika:Minek?!
Melanie:Meg kell ölnünk, mielőtt ő ölne meg mindannyiónkat.
Valeria:Miből gondolod, hogy megtenné?!
Melanie:Gondolj bele! Jönnek a boszorkányok akik az életükre akarnak törni. Nem ez lenne a démon Yvette számára a tökéletes alkalom, hogy szerezzen néhány extra erőt egy kis benyalással és körmönfontsággal?
(Valeria hirtelen felkapja a fejét)
Valeria:Igazad lehet.
(Tamika kétségek között válaszol)
Tamika:És hogy akarod ide visszahívni?
Valeria:Ez egy probléma például! Tényleg?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
~
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthatlak. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá-ááá!
Sarox:Anyu elmentem majd jövök.
(Ebben a pillanatban Sarox rohan ki a házból úgy, hogy majdnem fellöki anyját majd megragadja Melanie kezét és mind a ketten elrohannak. Anyja közben utánakiabál)
Naomi:Ne maradj el sokáig!
~
(Yvette mindeközben a tó melletti fákkal övezett levelekkel borított parlagon toporzékol egymagában. A következő pillenatban a tóból egy vízoszlop emelkedik ki, s a hosszú egyenes vízoszlop nekirepül Yvette-nek aki hátrarepül a lökéstől majd hirtelen a földhöz szegeződik)
Yvette:Mi-a..a?!
(Yvette értetlenül, s dadogva hebeg-habog mikor hirtelen Melanie és Sarox jelenik meg előtte kézenfogva)
Melanie:Meglepetés!
(Melanie és Sarox egyik kezüket a démoni ál-Yvette hanyadt fekvő teste fölé helyezik majd a következő pillanatban Yvette sikítani kezd mikor minden bőrfelületén keresztül a víz elkezd kiszivárogni majd kicsurogni végül bőre összeráncolódik, s hangos ordítással elporlad.)
(Sarox és Melanie önelégülten pillantanak egymásra majd hirtelen elengedik egymás kezét mikor mögöttük a közelben megjelenik Tamika aki Valeria kezét fogja. Valeria és Tamika a földön ülve válnak láthatóvá miközben Valeria a vérző térdét fájlalja. Melanie és Sarox odarohannak hozzá)
Tamika:Ti meg mit kerestek itt?
Melanie:Itt volt Yvette. Meg akart ölni minket. Csapdába akart csalni. Szét akart választani, hogy könnyebben megölhessen. Megegyezett a boszorkányokkal.
(Tamika Sarox-ra néz)
Tamika:És ő mit keres itt?
Sarox:Engem is meg akart ölni.
Melanie:Nem lett volna neki elég egy víz erő. Érthető: démon, telhetetlen.
(Valeria ekkor leveszi kezét a sebről amely végül begyógyulva, kisebb hegekkel virul bőrén. Valeria megkönnyebbülve elmosolyodik)
Valeria:Regenerálódás.
(Melanie és Sarox megkönnyebbülve néznek egymásra)
(Tamika ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Tamika:Várjatok! Yvette!
(Hirtelen mindannyian kétségbeesetten pillantanak egymásra)
(A következő pillanatban mind a négyen megjelennek a rumlis szobában miközben, s azt látják, hogy Yvette két kezét Larion-ra tartja aki tűzben ég el hatalmas ordítózással, s végül hamu formájában lesz egyenlő a padlóval)
Yvette:Ti meg hol voltatok?
(Valeria és Tamika a hamukupachoz szalad)
Valeria:Itt meg mi történt?!
Yvette:A holmijaid között kutatott amikor beléptem és rajtakaptam.
Tamika:Hol lehetnek a többiek?
(Valeria az elrepült elemes ébresztóárjára pillant amely a padlón hever)
Valeria:Már elmúlt éjfél.
Melanie:Akkor ezek már nem jönnek vissza.
(Tamika rejélyes és sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki még mindig szorosan Sarox mellett áll)
Tamika:Reméljük. Ha mégis.. mi itt leszünk.
(A lányok körülnéznek a szobában majd Valeria elkezdi felszedegetni a dolgait a padlóról kicsit még döcögve néhány másodperccel később pedig már a többiek is segédkezni kezdenek a takarításban)
--------------------------------