12. rész - Most mit tegyünk? (1.rész) - [2.évad]

Az előző részek tartalmából:
--
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem.
.................
Larion:Mi is boszorkányok vagyunk, akárcsak ti!
Yvette:Akkor miért nem örültök inkább, hogy Catalan meghalt.
(Valeria hátraszól a mögötte álló Yvette-nek)
Valeria:Ezek nem jó boszorkányok. Lerí az öltözetükről.
Larion:Legyetek a játszótéren! Pontban ma éjfélkor!
Melanie:És mi lesz a játék célja?!
Larion:Csak egy kis bújócska. Életre, halálra.
.................
Melanie:Catalan tanoncai visszajöttek, hogy megbosszulják Catalan halálát. Ma éjjel összecsapunk velük. Életre-halálra... Csak el akartam mondani, hogy ha nem jönnék vissza, akkor...
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:... akkor nem mi győztünk.
.................
(Tamika a földön fekszik, Valeria kétségbeesetten esik térdre barátnője mellé, majd rángatja, keltegetni próbálja. Valeria ordítva öleli magához a talajon heverő Tamikat)
Valeria:Jézusom! Úristen! Ne! Csak ne! Ne add, hogy igaz legyen! Kérlek ne!
(Valeria mérgében egyre erősebben végzi az újraélesztést, miközben könnyei Tamika arcára hullanak,akinek testét vér borítja, s aki továbbra is mozdulatlanul fekszik)
(Valeria lelki felordít)
Valeria:Aaaah!
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
.................
-------------------------
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
(Valeria üveges tekintettel bámul Yvette-re. Miközben kitáltott szájába átfojnak a szeméből csurgó könnycseppjei)
(Ebben a pillanatban a démoni erővel rendelkező Yvette újabb tűzgolyót idéz meg kezében amelyet Valeria felé dob, s ezen golyó úgy siklik keresztül lyukat hagyva a lány mellkasán, mint kés a vajon. Valeria hullamerev arccal rogy rá Tamika véres holttestére.)
(Yvette elneveti magát majd lassú léptekkel a lányokhoz sétál)
Yvette:Na ki nevet a végén?!
(Yvette odaér a lányokhoz majd leguggol hozzájuk, s kezeit az élettelen, vérrel, könnyel és kosszal borított testek fölé tartja)
Yvette:Gyerünk! Add át az erőt! Gyerünk! Ez az!
(Ekkor Valeria és Tamika teste megnyílik majd egy zöld és egy kék fénnyaláb száll át a lányok testéből Yvette kezeibe. Yvette kéjes arccal felsóhajt)
Yvette:Ó igen! Add át az erőt!
(A fénycsóvák végighaaldnak Yvette testében mire a lány feláll, s megvillantja fehér fogsorát miközben megfordul, s felemeli a kezét. Ebben a pillanatban csupasz gyökerek törnek át a földfelszín alól a talajra. Yvette felemeli másik kezét, s elkezdi keverni a levegőt amely felkapja a föld porát, s az erdő leveleit és porörödögként testesül meg előtte mint lebegő oszlop)
(Yvette harsányan felnevet. Hangja hirtelen elmélyül, szemei feketévé válnak, s hangja betölti az egész erdőt)
Yvette:Áhháháháháháháháháháá!
Yvette:Lássuk, ki maradt még?!
...
(Yvette a fürdőszobából a hirtelen hangzavarra berohan a szobába)
Yvette:Srácok, mi volt ez a nagy hang..zavar?
(Yvette amint meglátja a rumlit a szobában, az asztal darabjait és az arról lerepült tárgyakat, valamint a szétkent vért a padlón, elámult és kétségbeesett arckifejezéssel reagál ahogy az ajtófélfába kapaszkodik)
Yvette:Te jó ég! Itt meg mi a fene történt?!
...
Melanie:Sarox! Sarox, hallod?! Ébredj fel!
(Melanie rángatni kezdi a mellette alvó Sarox-ot aki azonnal felriad)
Sarox:Mi a baj?
Melanie:Mennünk kell!
Sarox:Micsoda? Hova?
(Melanie kiugrik az ágyból majd ruháit kezdi el keresgélni a padlón)
Melanie:Valami borzasztó dolog történt. Érzem.
(Melanie ekkor rápillant az órára ami az éjjeli szekrényen hever majd felkiált)
Melanie:Te úr isten, már éjfél elmúlt?!
(Sarox feltápászkodik az ágyból miközben szemeit törölgeti)
Sarox:Már rég elmúlt.
Melanie:Amikor az előbb ránéztem még csak fél tizenkettő volt.
Sarox:Szerintem az már régen volt.
Melanie:Micsoda?!
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Fogalmam sincs. Borzasztó érzések kavarognak bennem.
(Sarox és Melanie komoly pillantásokat vetnek egymásra)
Sarox:Micsoda?!
Melanie:Merre van a fürdőszoba?
Sarox:Miért?
Melanie:Portálként kell, hogy használjam. Most azonnal!
(Melanie kapkodva öltözik míg Sarox még csak most kezdi el keresgélni ruháit a padlón)
...
(Yvette kezeit feltartva, sikongva fut fel a lépcsőn miközben a mellette lévő falat egy sugár rombolja szét s egyenes csíkot hagyva a falban követi őt.)
Yvette:Nyáááááá!
(Yvette felérvén az emeletre végig fut a folyosón majd eltűnik az egyik sötét szobában. Becsukván maga mögött az ajtót néhány lépést tesz hátra a korom sötétben. Yvette végül visszalép az ajtóhoz, s csak a kulcslyukon beszűrődő fényt látja. Ajtóhoz tapasztja fülét, s két kezét majd hallgatózni kezd. A következő pillanatban a fények kigyúlnak a szobában és két hideg kéz kapja el őt hátulról. Az egyik betapasztja száját a másik pedig derekánál fogva ragadja meg mire ő kiabálni akar. Eközben kirajzolódnak szemei előtt a fürdőszoba berendezései és Melanie arca. Yvette kiszabadítja magát a kezekből majd mérgesen rászól a többiekre)
Yvette:Css! Te meg hol a fenében voltál?!
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Mi az, hogy ezt meg hogy értem?!
Sarox:Velem volt.
Yvette:Téged nem kérdezett senki! Mit keres ez itt?!
Melanie:Segíteni jött.
Yvette:Elkéstél. Valami borzasztó történt.
Melanie:Mégis micsoda?!
Yvette:Yvette megtámadott.
Melanie:Yvette?!
Yvette:A démonivadék. És ez még nem minden, a szoba egy kész romhalmaz és Yvette a föld és a levegő erejét kombinálta az általa lemásolt kamu-tűzével mikor megtámadott engem.
Melanie:Hogy micsoda?!
Sarox:Yvette-nél van a föld és a levegő ereje is?!
Yvette:Több, mint valószínű.
Melanie:Ez akkor azt jelenti hogy..?
Yvette:Semmi sincs még veszve, erre ne is gondolj! Valeria-nak volt B terve is.
Melanie:Micsoda?
Yvette:Nem biztos, hogy sikerül, de meg kell próbálnunk vagy mindannyian odaveszünk.
Melanie:Mi volt a terve?!
Yvette:A vissza a múltba varázsige.
(Yvette kapkodva a vízzel teli kádhoz rohan majd elővesz zsebéből egy papírfecnit)
Yvette:Emlékszel az előre a jövőbe varázsigével?
Melanie:Amit annál a cégvezetőnél alkalmaztunk?
Yvette:Igen, amikor Sandro-t próbáltuk megsemmisíteni. Valeria átírta az egészet úgy hogy a múltba repítsen vissza és ne a jövőbe utaztasson el.
Melanie:És mi miért nem tudtunk erről?
Yvette:Sokkal jobb, ha csak én és ő tudtunk erről, mert különben a rossz boszik meg Yvette szagot fogott volna, ha nem látja rajtunk a félelmet és az aggódást.
Melanie:És most mit csinálunk?
Yvette:Elmondjuk a varázsigét és vissza megyünk a múltba.
Melanie:És ez segíteni fog?
Yvette:Remélem. Vagy mindannyiunknak annyi.
Melanie:De elegendő lesz két erő?
Yvette:Kettő biztosan nem.
(Yvette kimért tekintetet vet Sarox-ra aki elharapja száját majd feltűri pólóját egészen könyékig végül közelebb lép Yvette-hez)
Sarox:Segítek.
Yvette:Siessünk. A démon Yvette bármikor megtalálhat.
Melanie:Hol volt utoljára?
Yvette:A hallban. Látta ahogy felfutottam, úgyhogy most nyílván átvizsgálja a szobákat és ha nem mondjuk el gyorsan a varázsigét, mindannyiunkat felkoncol.
Yvette:Gyerünk! Álljuk körbe a kádat. Ti ketten, Melanie te az egyik oldalról értesd bele a kezed a vízbe, te pedig Sarox a másik oldalról. Én leszek itt középen, megfogom a kezeiteket.. olyan ez, mintha a kád lenne a negyedik. Mivel ti mind a ketten a vizet képviselitek így dupla annyi erővel bírtok mikor együtt vagytok.
(Sarox és Melanie egymásra pillantanak amire Melanie elpirul. Yvette észreveszi, hogy Melanie zavarba jött, de nem foglalkozik vele. Mielőtt megragadja barátai kezét gyorsan beledobja a varázsigét a vízzel teli kádba, s hangosan kántálni kezd.)
Yvette:A múltba, a múltba, vigyél minket a múltba, hogy helyreállítsuk mi fel lett dúlva.
(Melanie arca hirtelen elsavanyodik)
Melanie:Micsoda egy férc mű! Ezt tényleg Valeria írta át!
(Yvette komoly arckifejezéssel néz rá Melanie-ra miközben a káddal teli víz mozogni kezd, s világosabb színt vesz fel. A víztömeg kiemelkedik a kádból majd egyre magasabb oszlopot alkot. Ebben a pillanatban a démon külsejű Yvette ront be a fürdőszobába, de úgy hogy szétrobbantja az ajtót)
Yvette:Áhá! Szóval itt vagytok, kis mocskok! Na most majd... mi ez?!
(A hatalmas vízoszlop megrémiszti a démon Yvette-t miközben beteríti a három boszorkányt, s magával húzza vissza a kádba. A következő pillanatban Yvette, Melanie és Sarox szó szerint kidobódnak a kádból egyenesen egy koszos, elhanyagolt fapadlójú fürdőszoba kellős közepére. Melanie egyenesen a hanyadt fekvő Sarox-ra esik aki meglepődöttségében elneveti magát majd átöleli a lányt végül mosolyogva egymás szemébe nézve elpironkodnak)
Sarox:Elkaptalak.
(Sarox szorosan átkarolja Melanie derekát aki csak bambán mosolyog és mélyen a férfi szemeibe néz. Ekkor Yvette a padlón ülve savanyú arccal, meglepődve felszólal)
Yvette:Ő, heló!
(Yvette hangja hallatára Melanie és Sarox hirtelen szétugranak egymástól)
(Yvette még mindig meglepődött arckifejezéssel figyeli őket)
Yvette:Öö... lemaradtam valamiről?
(Melanie nem létező port próbál letörölni ruhájáról)
Melanie:Nem.. nem.. csak rosszul estem, ennyi.
(Yvette egy pillanatra felvonja szemöldökét majd feláll)
Yvette:Oké. Most menjünk keressük meg a többieket.
(Yvette kilép a fürdőből miközben Sarox felsegíti Melanie-t s ők is követik Yvette-t. Yvette végigpásztázza a folyosót majd belép abba a szobába amelyben Tamika-t és Valeria-t megtámadták. A lány amint bejut a szobába kikerekedett szemekkel veszi szemügyre a helyiséget amely teljesen üres.)
Yvette:Itt meg mi a fene történt?
(Ekkor Melanie és Sarox megjelenik a háta mögött és ők is körülnéznek)
Melanie:Rossz házba hozott minket az ige?
(Yvette felkapja a fejét majd visszalépvén elhalad Sarox és Melanie között ki a szobából, végig a folyosón, le a lépcsőn majd hirtelen az egyik lépcsőfokra érve elnyeli őt a föld.)
Yvette:Váááá!
(Melanie és Sarox csak egy hatalmas sikítást hallanak majd utánaerednek. Amint a lépcsőhöz érnek megpillantják Yvette-t aki derékig benne áll a lépcsőben. Hangosan kiáltozni kezd)
Yvette:Beszakadt alattam a lépcső. Pedig manapság nem is eszek annyit.
(Melanie és Sarox óvatos léptekkel lépcsőznek le Yvette-hez aki a lépcsősor közepén esett bele az általa kreált lyukba)
Yvette:Szedjetek ki innen.
(Sarox Yvette egyik kezét míg Melanie a másikat fogja meg és ketten kihúzzák Yvettet.)
Sarox:Parancsolj.
Yvette:Köszönöm szépen.
Melanie:Jól vagy?!
(Yvette letörli magáról a kisebb fadarabokat és a port)
Yvette:Még igen, de nem tudom meddig.
(Melanie körülnéz az elhagyatott házban a lépcsőn állva)
Melanie:Hol vagyunk?
Yvette:Fogalmam sincs, de van egy nagyon baljós előérzetem.
Sarox:Micsoda?
Yvette:Jobb, ha nem tudjátok.
(Yvette belekapaszkodik a lépcső karjába majd átugorja a lyukat, s ezzel egy fokot is, így a másik fokra ugorván folytatja az útját lefelé. A többiek követik őt. Yvette leér a hallba, majd megpályázza a bejárati ajtót. Amikor kinyitná azt hirtelen megrántja a kezét. Visszakapván karját a zárt ajtótól azonnali jajgatásba kezd)
Yvette:Áúú!
Melanie:Mi az?
Yvette:Esküszöm felgyújtom ezt az ajtót.
(Yvette mérgesen az ajtóra szegezi kezét)
(Mikor nem történik semmi Yvette délcegen, szarkazmussal felkiált)
Yvette:Csak gyújtanád.
Melanie:Mi a baj?
Yvette:Nem működik.
Melanie:Mi az, hogy nem működik?
(Yvette megfordul majd a mögötte álló Sarox-ra és Melanie-ra néz)
Yvette:Nincs erőm.
Melanie:Micsoda?!
Melanie:Megpróbáljam én?
Yvette:Inkább ne! Ha nekem nincs erőm, akkor valószínűleg egyikőnknek sincs.
(Melanie idegesen Sarox-ra pillant)
Melanie:Hogy lehet ez?
Yvette:Hidd el, nem akarod tudni. Én már sejtem.
(Yvette elkezdi rángatni az ajtót majd az egyik pillanatról a másikra a kilincs Yvette kezében marad)
Yvette:Na, ez segített.
(Az ajtó ekkor résnyire megnylik. Yvette fogja, s kitárja azt majd kilép a ház elé. A többiek kovetik őt Yvette körbepásztázza a viszonylag teljesen átlagosnak és normálisnak mondható környéket majd hirtelen meglát egy - a pázsitba szúrt karót amelyen egy tábla lóg. Azonnal odarohan hozzá majd hangosan felolvassa)
Yvette:Micsoda?! Eladó?!
(Yvette elhagyja az udvart majd lelépvén a zöld pázsitról a járdára lép. Melanie és Sarox illegnek-billegnek, de megpróbálnak közel maradni barátnőjükhöz)
(Melanie kissé összezavarodva szólal meg)
Melanie:Olyan furcsa ez a hely.
Sarox:Legalább az idő kellemes őszies. Süt a nap is.
(Melanie arca elsavanyodik majd ölbe teszi kezeit, s odasétál Yvette-hez)
Melanie:Mi folyik itt?
Yvette:Az ige.
Melanie:Mi van vele? Rossz helyre hozott?
Yvette:Nem. Pont ott vagyunk ahol lennünk kell.
Melanie:Akkor? Mi ez a fura hely?
(Yvette homlokára helyezi kezét, hogy eltakarja a szikrázó napot amely melengeti bőrét majd a szomszédház előtt megpillant egy összetekert újságot amint a járdán hever. Yvette odarohan a újsághoz miközben Sarox Melanie mellé áll, s egy oldalról átkarolja őt. Melanie még mindig összezavarodottan áll egyhelyben. Yvette néhány méterrel odébb már olvassa az újságot. Melanie odakiabál hozzá)
Melanie:Na mi az?!
Yvette:Az amitől féltem.
Sarox:Vagyis?
(Yvette visszagyalogol az újsággal majd átadja Melanie-nak)
Yvette:Olvassátok el.
Melanie:Bevezették az eurót.
Yvette:Lejebb.
Sarox:Hivatalosan is engedélyezik a melegházasságokat?
Yvette:Nem. Lejebb.
Melanie:Az átoperáltatott lányok az új modellek.
Yvette:Neem! Itt ni.
(Yvette rámutat az újság dátumára amely a lap alján helyezkedik el)
Melanie.Óu.
(Melanie ledöbbenve olvassa el magában)
Sarox:2056?
(Yvette félrehúzza a száját egy pillanat erejéig)
Yvette:Úgy néz ki.
Melanie:44 évet utaztunk előre? Nem vissza kellett volna mennünk az időben?!
Yvette:Hát épp ez az! Valószínűleg a balansz miatt.
Melanie:Mi?
Yvette:A varázsige elmondásához kiegyensúlyozottság szükségeltetett. Egy erő a levegőből, egy a földből, a tűzből és a vízből. Nekünk volt egy tűzünk meg két vízünk. Nem hogy egyensúly nem volt, de még a négy elem sem volt meg. Egyáltalán már az csoda, hogy idáig eljutottunk.
Melanie:Legalább a démon Yvette nem kapott el.
Yvette:Itt sem vagyunk biztonságban. És van még valami.
Melanie:Micsoda?
Yvette:Az.. hogy nem tudunk vissza menni!
(Yvette elharapja a száját majd a három boszorkány mozgolódva néznek körül, s vetnek nehéz, de ugyanakkor kétségbeesett pillantásokat egymásra a járdán állva miközben különböző kocsik haladnak el a mellettük vonuló úton és levelek hullanak a földre a fákról amelyet a megerősödő szél hord magával)
..
(Folytatjuk..)