14.rész - Idegen

(Egy fiatal fiú és egy lány kézenfogva ülnek a temetőben az egyik sírkő előtt az esti szürkületben. A kopasz fiún fekete bakancs, farmer, s bőrdzseki van míg a lány sötét sminket tett arcára mely kiemelte mélybarna szemeit. Körmei feketére lakkozva, fekete blúz, s az abból kilógó csipkés melltartó valamint fekete nadrág és bakancs díszelgett rajta. A pár csókolózva dölöngélt a sírkő elött miközben simogatták és puszilgatták egymást. Egyik pillanatról a másikra a fiú a lány combjáról a derekára majd dekoltázsára tette kezét. Amikor melleihez ért a lány kiszabadította magát a fiú karjaiból, de ő csak vadabbul kezdte el csókolgatni. A lány kacéran, nevetve reagált)
Josephina:Nee! Hallod!
Ivan:Tudom, hogy akarod, na!
(Ivan ekkor egyre szorosabban húzta magához a lányt majd száját melltartójába túrja. A lány megpróbálja ellökni magától a fiú fejét és testét, de egyre csak morcosabb, idegesebb és hisztisebb lesz.)
Josephina:Nee! Ivan, hallod!
Ivan:Nincs olyan, hogy nem!
(Ivan nyalogatni kezdi a lány melleit majd kiszabadítja azt blúzából, s széttépi melltartóját mire a lány sikítani és jajveszékelni kezd.)
Ivan:Na gyerek csak, most jól megbaszlak!
Josephina:Neee! Könyörgöm! Ivan engedj! Ááá!
Valeria:El a kezekkel te mocskos disznó!
(A távolból egy selymes hang kiált fel és négy kecses alak jelenik meg majd a következő pillanatban a férfi teste hirtelen felemelkedik és megpördülve a levegőben hátrarepül néhány méterrel a lánytól végül egy betonsíron landol, felnyög majd legurul a sírról a koszos, hideg földre.)
(A négy árny egyre jobban kirajzolódik mikor a lány felé közelednek. Josephina összerántja blúzát, hogy eltakarja kebleit, közben remegve, s könnyeivel küszködve szól oda megmentőinek)
Josephina:Kik vagytok ti?! Ne bántsatok!
Tamika:A felmentő sereg.
(Valeria felkiált)
Valeria:Yvette, Melanie, vigyétek ki a lányt és vigyázzatok rá. Kísérjétek haza.
Yvette:Rendben.
(Yvette és Melanie odarohannak a lányhoz majd felsegítik őt, s közben beszélnek hozzá)
Melanie:Ne aggódj, most már biztonságban vagy.
(Yvette és Melanie gyors léptekben elhagyják a temetőt a lánnyal együtt)
(Tamika és Valeria egymáshoz közel állva hirtelen észreveszik ahogy a földön fetrengő férfi egyik pillanatról a másikra a levegővel válik egyenlővé)
Valeria:Na!
Tamika:Nyápic!
Tamika:Eltűnt, menjünk!
(Valeria ebben a pillanatban susogó lágy női és férfi hangokat hall a fenyőfák között amelyek körbeövezik a temetőt)
-Itt vaan...
-itt van..
-elöl..
-itt a sírkő mögött..
-itt van..
-még mindig itt.... aa...van.. itt vaan.
(Valeria ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Valeria:Ne! Még mindig itt van!
Tamika:Hogyan?!
Valeria:Egyes szintű démon lehet.
Tamika:Érthető. A testi vágyait szerette volna kiélni.
Valeria:Majdnem sikerült is neki.
Tamika:Egyes szintű ami azt is jelenti, hogy csak egy erővel rendelkezik.
Valeria:Ami pedig arra enged következtetni, hogy láthatatlanná tud válni. Elég pitiáner.
Tamika:Amíg nem mozog addig nem tudunk semmit sem tenni.
Valeria:De amint megmozdul.
(Tamika és Valeria démonian egymásra néznek majd egyszerre szólalnak fel)
Tamika, Valeria: Elkapjuk!
(Valeria és Tamika két oldalt kezdenek előre sétálni a sírok között)
Tamika:Gyere elő, cic-cic!
Valeria:Vigyázz! Nehogy kiugorjon valahonnan!
Tamika:Egyre sötétebb lesz itt!
(Valeria erősen koncentrálva pásztázza végig szemeivel a sírokat)
(A következő pillanatban Ivan a semmiből ugrik elő majd teperi le a földre Tamika-t. Valeria odafordul Tamika hirtelen kiáltására majd felemeli kezét miközben a férfira szegezi majd kiegyenesíti karját egyenesen az égbe emelve azt. A következő pillanatban egy vastag törzs áll ki a földből amely áthatol a férfi testén akinek lélegzete hirtelen elakad majd dadogva, levegő nélkül, fulladozva nyögdécsel)
Ivan:Anastha úgy is elkap majd titeket és akkor..
Ivan:ÁÁáááááááááááááááá!
(A férfi magától meggyullad, majd torkaszakadtából ordítani kezd s végül elporlad. Tamika feltápászkodik a földről, Valeria leengedi a kezét mire a törzs visszahúzódik a föld alá.)
Valeria:Én szóltam, hogy vigyázz.
Tamika:Áá! Ez volt a kedvenc pulcsim és most tiszta füves lett a könyöke.
Valeria:Ana-mi?!
Tamika:Fogalmam sincs.
(Tamika leporolja magát míg Valeria nagy levegőt fúj ki)
Valeria:Huh! Kemény este.
Tamika:Nézzük meg a csajokat, hogy jól vannak-e.
(Tamika kézen fogja Valeria-t majd mindketten eltűnnek)
...
(Néhány perccel később a lányok Valeria szobájában beszélgetnek)
Melanie:Szóval, elintéztétek?
Valeria:El, de mondott valami furát.
Tamika:A démonok minden hülyeséget összebeszélnek.
Yvette:Micsodát?
Valeria:Valamilyen Ana-izé..
Tamika:..Anastha. Ha csak nem Anastacia-ról, az ameriaki énekesnőről akart mondani valamit.
(Valeria komoly pillantásokat vet Tamika-ra)
Valeria:...
Valeria:Miért hazudott volna a halála pillanatában?
Yvette:Lehet, hogy itt az ideje újra felkészíteni magunkat.
Melanie:Mire?
Yvette:Egy újabb Catalan-ra.. talán?
(A lányok délceg, komor, de érdekelt tekintettel pislognak egymásra)
...
(Melanie lenyomja ébresztőóráját amely épp most szakította meg álmát majd megtörli személt, felül az ágyra, s hirtelen a közeli ablakra szegeződik pillantása. Kikel az ágyból, megborzong a szoba hidegétől majd odasétál az üvegablakhoz. Valami furcsaságot vél felfedezni rajta ezért közelebb sétál, odadugja az orrát hozzá majd felkiált)
Melanie:Jégvirág?! Hisz' még csak most kezdődött el az ősz!
(A formátlan jégvirág hirtelen egy szivecskévé alakul mire Melanie kissé hátrahőköl majd elmosolyodik. Megérinti az ablaküveget végül véletlenül kipillant az ablakon és Sarox-ot véli felfedezni aki az utca túloldalán áll a járdán, iskolatáskával a hátán, fekete bőrdzsekiben és farmerben, miközben egyenesen Melanie-nak integet. Melanie mosolyog, s visszaint)
(Nemsokkal később már együtt sétálnak a járdán iskolatáskáikkal vállukon, s közben egymáshoz közel. Néha-néha összeütközik válluk, zsebeikbe bőjtatott könyökük, s közben egymás szemébe pillantanak.)
(Sarox huncut mosollyal az arcán hozakodik elő egy számára nagyon érdekelt témával)
Sarox.Akkor most.. mi járunk, nem?
(Melanie elneveti magát)
Melanie:Nem..nem, nem és nem! Mi nem járunk!
(Sarox elmosolyodik ahogy Melanie-t nevetni hallja, s látja)
Sarox:De miért nem?
Melanie:Mert nem.
Sarox:De szeretkeztünk.
Melanie:Ez nem is igaz! Az csak majdnem történt meg, de megváltoztattuk azt amit meg kellett változtatnunk.
Sarox:Szóval, te bánod, hogy lefeküdtünk?
Melanie:Hát...
(Melanie a földet pásztázza.. habozik)
Melanie:.. én nem mondtam. Csak..
Sarox:Szégyelled, hogy együtt voltunk aznap éjszaka?
Melanie:Igazából igen, mert máshol kellett volna lennem.
Sarox:De, ha nem történik meg ez az egész akkor még ennyire sem lennénk közel egymáshoz.
(Melanie a fiúra néz)
Melanie:Ez igaz.
Sarox:Akkor? Miért nem folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Nem muszáj újra szeretkeznünk, ha nem akarod.
Melanie:Még szép, hogy nem fogunk egymással csinálni semmit sem!
Sarox:Ne légy már ilyen elutasító. Tudom, hogy te is nagyon kedvelsz engem. De ezt ne csináld velem. Nem vagyok játékszer. Ne játssz velem!
(Melanie elharapja a száját majd visszafogott hangnemben válaszol)
Melanie:Igazad van. Sajnálom.
Melanie:Én csak nem akarom, hogy a lányok megtudják ezt az egészet. Hogy hol voltunk, hogy mit csináltunk, hogy mi az ami a mostban úgy tűnik, hogy mégsem történt meg, de mi tudjuk, hogy megtörtént. Áh, olyan zavaros ez az egész...
Melanie:Nem akarom, hogy mások..
(Sarox kissé idegesen félbeszakítja a lányt)
Sarox:Miért érdekel, hogy mit gondolnak mások?!
Melanie:Engem nem érdekel.. én csak.
Melanie:Félek, ha egyszer az enyém leszel majd elveszítelek. Ezért talán jobb is, ha ridegek maradunk egymáshoz.. így valahogy elviselhetőbb, mint az a végkimenetel amit én már előre látok és amitől annyira félek. A veszteségtől.
Sarox:Nem fogsz elveszíteni.
Melanie:Persze. Mindig így kezdődik.
Sarox:Akármi is történik sem maradhatunk együtt örökké. Előbb-utóbb mind meghalunk.
Melanie:Én nem akarok veled lenni örökké. Csak addig amíg élek.
Melanie:Talán túl sok az a tudás amit vissza hoztunk a jövőből.
Sarox:Hogy érted?
Melanie:Teljes mértékben igazad volt. Már az is elég baj volt, hogy mi minden derült ki a jövőben. Kár volt odamenni. Az öreg Sarox-nak is csak az a gyűrű maradt semmi más. Miután az a dolog történt amiről nem akart beszélni. Én akkor már nem éltem.
Sarox:Ne mondj ilyet. Lehet, hogy te csak otthon voltál vagy valahol máshol. Lehet, hogy épp engem vártál haza.
Melanie:Nem. Emlékszel amikor a folyóhoz hívott az erőd és miközben átszeltük az utcákat, hogy odataláljunk megkérdeztem tőled, hogy miért érzed, hogy oda kell mennünk?
(Sarox biccent)
Melanie:Azt mondtad azért, mert érzed ahogy hív az erő. A víz ereje. Az öreg mivoltod is a víz erejével bírt.. és te meg is érezted őt.. de mást nem. Miért nem engem éreztél meg? Azért mert én 2056-ban már nem létezem.
Sarox:Nem tudhatod biztosra.
Melanie:És mi van ha igen? Mi van, ha az lesz a jövő?
Sarox:Nem! Mert már tudjuk, és megváltoztathatjuk.
Melanie:Én félek.
Sarox:De én itt vagyok veled. Nem vagy egyedül.
(Sarox és Melanie hirtelen megállnak egy kanyarban. Melanie jobbra biccent)
Melanie:Egyenesen a suli.
(Sarox vállat von)
Sarox:Majd akkor én itt várok egy darabig. Te meg menj előre.. aztán..
Melanie:Majd beszélünk.
Sarox:Ja.. majd beszélünk vagy mi.
(Melanie elsétál Sarox-tól aki zsebre tett kezekkel áll a járda szélén miközben hatalmas lélegzetei melyeket kifúj lehelleti füstként lengedeznek a levegőben.)
(Melanie közben az iskola kapuihoz ér ahol megpillantja Yvette-t és Valeria-t. Odasétál hozzájuk majd köszön nekik)
Melanie:Sziasztok.
Valeria:Na jó reggelt.
Yvette:Kialudtad magad a tegnap esti akció után?
Melanie:Nehezen.
Valeria:Én egész éjjel azon filóztam, hogy ki lehet ez az Anastha.
Yvette:Anastacia.
Valeria:Anastha!!
Melanie:Én nem. Ha akar valamit akkor majd megkeres.
Valeria:Ja, úgy mint a démoni Yvette amikor meg akart ölni.
Melanie:Na ja.
Valeria:Én azt mondom, hogy nézzünk utána ennek az Anastha-nak, hátha találunk valamit.. jobb, ha inkább mi kapjuk el őt mielőtt ő kap el minket.
Melanie:Tamika merre van?
Valeria:Ő már elment a suliba.
(Melanie eközben zavartam pillantgat jobbra, balra, fel s alá nem figyelvén a lányokra)
Yvette:Miért nem iratkoztok át hozzánk?
Valeria:Jó lenne, de így talán sokkal jobb. Több szem többet lát. Minél több helyen vagyunk annál jobb.
Yvette:Pedig te mindig azt mondogattad, hogy ha együtt vagyunk úgy erősebbek vagyunk. Most akkor mi van?
Valeria:Így is megvagyunk. Visszavertük a boszorkányokat, megöltünk két démont és kész. Ezt kapd ki! Királyak vagyunk..
Yvette:Na azért csak ne bízd el magad.
(Yvette Melanie felé fordul mire Valeria hunyorítva figyeli őket)
Yvette:Mi a baj?
Malenia:Ja, semmi.. csak elgondolkodtam.
Valeria:Micsodán?
Melanie:Nem tudom.. néha csak könnyebb lenne feladni ezt az egészet.
(Valeria felvonja szemöldökét)
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Valahogy arra gondoltam, hogy.. el tudnám viselni a normális életet. Ti nem?
Valeria:Nem!
Yvette:Mm.. néha én is filóztam ezen. De elszőrör inkább tisztázd a fogalmat: mit jelent normálisnak lenni?
Melanie:Nem tudom.. például azt, hogy nem öldöklünk démonokat meg nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk.. egyáltalán!
Valeria:Szerintem meg csak ez a komor őszies idő hozza ki belőletek ezt a sok sületlenséget.
Melanie:Pedig minden sokkal könyebb lenne.
Valeria:Ez a küldetésünk.
(Ebben a pillanatban megszólal a csengő)
Yvette:Hm.. akkor most meg ez legyen a végszó.
Valeria:Délután beszélünk.
(Valeria elindul és elhagyja az iskola területét míg Melanie és Yvette besétálnak az intézmény udvarára. Amint a tanügyi épület közelébe érnek hirtelen egy idegen srác rohan beléjük majd löki fel őket. Melanie és Yvette meghátrálnak, de nem esnek el majd a fiú véletlenül blerohant a lányokba magyarázkodni kezd. A lányok végigmérik a srácot akin fekete tornacipő, farmer és póló van, izmos és magas, ugyanakkor fekete rövid haját aznap épp felnyalta egy kis zselé segítségével. Fülében egy kis fekete kör alakú fülbevaló díszelgett. Mosolya elbűvölő volt, akárcsak érzéki mély hangja)
Met:Elnézést! Te jó ég! Nagyon sajnálom! Nem akartalak fellökni titeket.
(Melanie felemeli jobb lábát majd cipőjét kezdi el törölgetni miközben másik kezével Yvette vállára támaszkodik)
Melanie:Ráléptél a lábamra!
Met:Bocsánat! Ne haragudjatok, kérlek.
Yvette:Meg van bocsátva.
Melanie:Na igen! A magad nevében beszélj!
(Melanie újra végignéz a fiún)
Melanie:Te új vagy itt?
(A fiú zavarban van. Hebeg-habog)
Met:Igen-igen, most iratkoztam be.
Yvette:Akkor köszöntünk nálunk.
Met:Köszönöm.
Yvette:Segíthetünk esetleg valamiben vagy már körbevezettek?
Met:Ó-nem-nem.. sajnos nem tudok még az ég világon semmit sem. Biológiám lenne, de fogalmam sincs, hogy merre van az a terem.
Yvette:Te jó ég! Nekem is biosz az első órám.
Melanie:Hála istennek, nekem nem.
Yvette:Eljöhetsz velem, ha gondolod.
Met:Azt megköszönném.
(Melanie furcsa pillantást vet Yvett-re)
Melanie:Én.. most inkább megyek. Majd még találkozunk.
(Melanie megérinti Yvette vállát majd rábiccent Met-re)
Melanie:Örültem.
Met:Én is. Szia.
...
(Egy duci, rövid barna hajú nő magyaráz a tábla előtt az osztályteremben)
Paige tanárnő:A mai órán a növányi szövetekről és sejtekről fogunk részletesebben tanulni. Ki is a hetes a héten?
(Valaki felszólal az osztályban)
-Abigel Jensen és Mary Juliet.. de mind a ketten hiányoznak.
(A tanárnő elképedve reagál)
Paige:Micsoda?! Mind a ketten?! Na?! Bejött az ősz.. jönnek a betegségek? És ki lenne jövő héten?
(Yvette félrehúzott szájjal jelentkezik a hátsó padból)
Yvette:Én jövök utánuk tanárnő Adison Merow-wal.. de Adison sincs itt.. jellemző.
(A tanárnő a zsebében kotorászik majd elővesz egy kulcsot)
Paige:Yvette hadd kérjelek meg - elfelejtettem behozni - hogy menj ki nekem a szertárba. Az ajtó melletti asztalon már elő van készítve egy kocka alakú zöld modell amely a mai óránkhoz kell. Légy oly szíves és hozd be nekem.
(Yvette lustán feláll, elveszi a kulcsot majd kimegy a teremből az üres folyosóra)
(Yvette végigmegy a csendes, üres folyosón majd elér a folyosó végi ajtóhoz amelyen a ,,Szertár" szó díszeleg. Belehelyezi a kapott kulcsot majd kinyitja az ajtót, s belép a kis helyiségbe amely üveges szekrényekkel és az azokat tartalmazó különböző műanyag prezentációs anyagokkal, térképekkel van kibélelve. Az ajtó mellett tényleg ott áll az asztal, s rajta a kocka alakú zöld test amelyet Yvette felemel, s sokkal könnyebbnek talál, mint látszatra elsőnek gondolta. A következő pillanatban az egyik üvegesszekrény megindul majd egyenesen Yvette felé zúdul. A két méternél magasabb szekrény akkörül van, hogy rádőljön a lányra aki megmerevedik és csak figyeli a szekrényt ahogy közeled felé, s árnyéka beteríti őt. A következő pillanatban egy kiáltást hall..)
-Yvette vigyázz!
(..aztán egy erőt érez amely kihúzza őt a helyiségből. Yvette egyenesen az ajtón keresztül repül ki a szertárból a folyosóra esvén, s kicsit még csúszván is a kövön. A lány kiejti a műanyag dolgot a kezéből. A szekrény hatalmas robajjal dönt össze mindent a szertárban és dől a falnak. Yvette felé pedig egy ismerős alak sétál, s nyútja kezét, hogy felsegítse. Yvette meglepődve, megrázkódva, megdöbbenve figyeli az ismerős arcot és tudván, hogy mit tett, egyre gyanúsabbnak véli)
Met:Gyere, felsegítelek!
...
----------------------