14.rész - Idegen

(Egy fiatal fiú és egy lány kézenfogva ülnek a temetőben az egyik sírkő előtt az esti szürkületben. A kopasz fiún fekete bakancs, farmer, s bőrdzseki van míg a lány sötét sminket tett arcára mely kiemelte mélybarna szemeit. Körmei feketére lakkozva, fekete blúz, s az abból kilógó csipkés melltartó valamint fekete nadrág és bakancs díszelgett rajta. A pár csókolózva dölöngélt a sírkő elött miközben simogatták és puszilgatták egymást. Egyik pillanatról a másikra a fiú a lány combjáról a derekára majd dekoltázsára tette kezét. Amikor melleihez ért a lány kiszabadította magát a fiú karjaiból, de ő csak vadabbul kezdte el csókolgatni. A lány kacéran, nevetve reagált)
Josephina:Nee! Hallod!
Ivan:Tudom, hogy akarod, na!
(Ivan ekkor egyre szorosabban húzta magához a lányt majd száját melltartójába túrja. A lány megpróbálja ellökni magától a fiú fejét és testét, de egyre csak morcosabb, idegesebb és hisztisebb lesz.)
Josephina:Nee! Ivan, hallod!
Ivan:Nincs olyan, hogy nem!
(Ivan nyalogatni kezdi a lány melleit majd kiszabadítja azt blúzából, s széttépi melltartóját mire a lány sikítani és jajveszékelni kezd.)
Ivan:Na gyerek csak, most jól megbaszlak!
Josephina:Neee! Könyörgöm! Ivan engedj! Ááá!
Valeria:El a kezekkel te mocskos disznó!
(A távolból egy selymes hang kiált fel és négy kecses alak jelenik meg majd a következő pillanatban a férfi teste hirtelen felemelkedik és megpördülve a levegőben hátrarepül néhány méterrel a lánytól végül egy betonsíron landol, felnyög majd legurul a sírról a koszos, hideg földre.)
(A négy árny egyre jobban kirajzolódik mikor a lány felé közelednek. Josephina összerántja blúzát, hogy eltakarja kebleit, közben remegve, s könnyeivel küszködve szól oda megmentőinek)
Josephina:Kik vagytok ti?! Ne bántsatok!
Tamika:A felmentő sereg.
(Valeria felkiált)
Valeria:Yvette, Melanie, vigyétek ki a lányt és vigyázzatok rá. Kísérjétek haza.
Yvette:Rendben.
(Yvette és Melanie odarohannak a lányhoz majd felsegítik őt, s közben beszélnek hozzá)
Melanie:Ne aggódj, most már biztonságban vagy.
(Yvette és Melanie gyors léptekben elhagyják a temetőt a lánnyal együtt)
(Tamika és Valeria egymáshoz közel állva hirtelen észreveszik ahogy a földön fetrengő férfi egyik pillanatról a másikra a levegővel válik egyenlővé)
Valeria:Na!
Tamika:Nyápic!
Tamika:Eltűnt, menjünk!
(Valeria ebben a pillanatban susogó lágy női és férfi hangokat hall a fenyőfák között amelyek körbeövezik a temetőt)
-Itt vaan...
-itt van..
-elöl..
-itt a sírkő mögött..
-itt van..
-még mindig itt.... aa...van.. itt vaan.
(Valeria ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Valeria:Ne! Még mindig itt van!
Tamika:Hogyan?!
Valeria:Egyes szintű démon lehet.
Tamika:Érthető. A testi vágyait szerette volna kiélni.
Valeria:Majdnem sikerült is neki.
Tamika:Egyes szintű ami azt is jelenti, hogy csak egy erővel rendelkezik.
Valeria:Ami pedig arra enged következtetni, hogy láthatatlanná tud válni. Elég pitiáner.
Tamika:Amíg nem mozog addig nem tudunk semmit sem tenni.
Valeria:De amint megmozdul.
(Tamika és Valeria démonian egymásra néznek majd egyszerre szólalnak fel)
Tamika, Valeria: Elkapjuk!
(Valeria és Tamika két oldalt kezdenek előre sétálni a sírok között)
Tamika:Gyere elő, cic-cic!
Valeria:Vigyázz! Nehogy kiugorjon valahonnan!
Tamika:Egyre sötétebb lesz itt!
(Valeria erősen koncentrálva pásztázza végig szemeivel a sírokat)
(A következő pillanatban Ivan a semmiből ugrik elő majd teperi le a földre Tamika-t. Valeria odafordul Tamika hirtelen kiáltására majd felemeli kezét miközben a férfira szegezi majd kiegyenesíti karját egyenesen az égbe emelve azt. A következő pillanatban egy vastag törzs áll ki a földből amely áthatol a férfi testén akinek lélegzete hirtelen elakad majd dadogva, levegő nélkül, fulladozva nyögdécsel)
Ivan:Anastha úgy is elkap majd titeket és akkor..
Ivan:ÁÁáááááááááááááááá!
(A férfi magától meggyullad, majd torkaszakadtából ordítani kezd s végül elporlad. Tamika feltápászkodik a földről, Valeria leengedi a kezét mire a törzs visszahúzódik a föld alá.)
Valeria:Én szóltam, hogy vigyázz.
Tamika:Áá! Ez volt a kedvenc pulcsim és most tiszta füves lett a könyöke.
Valeria:Ana-mi?!
Tamika:Fogalmam sincs.
(Tamika leporolja magát míg Valeria nagy levegőt fúj ki)
Valeria:Huh! Kemény este.
Tamika:Nézzük meg a csajokat, hogy jól vannak-e.
(Tamika kézen fogja Valeria-t majd mindketten eltűnnek)
...
(Néhány perccel később a lányok Valeria szobájában beszélgetnek)
Melanie:Szóval, elintéztétek?
Valeria:El, de mondott valami furát.
Tamika:A démonok minden hülyeséget összebeszélnek.
Yvette:Micsodát?
Valeria:Valamilyen Ana-izé..
Tamika:..Anastha. Ha csak nem Anastacia-ról, az ameriaki énekesnőről akart mondani valamit.
(Valeria komoly pillantásokat vet Tamika-ra)
Valeria:...
Valeria:Miért hazudott volna a halála pillanatában?
Yvette:Lehet, hogy itt az ideje újra felkészíteni magunkat.
Melanie:Mire?
Yvette:Egy újabb Catalan-ra.. talán?
(A lányok délceg, komor, de érdekelt tekintettel pislognak egymásra)
...
(Melanie lenyomja ébresztőóráját amely épp most szakította meg álmát majd megtörli személt, felül az ágyra, s hirtelen a közeli ablakra szegeződik pillantása. Kikel az ágyból, megborzong a szoba hidegétől majd odasétál az üvegablakhoz. Valami furcsaságot vél felfedezni rajta ezért közelebb sétál, odadugja az orrát hozzá majd felkiált)
Melanie:Jégvirág?! Hisz' még csak most kezdődött el az ősz!
(A formátlan jégvirág hirtelen egy szivecskévé alakul mire Melanie kissé hátrahőköl majd elmosolyodik. Megérinti az ablaküveget végül véletlenül kipillant az ablakon és Sarox-ot véli felfedezni aki az utca túloldalán áll a járdán, iskolatáskával a hátán, fekete bőrdzsekiben és farmerben, miközben egyenesen Melanie-nak integet. Melanie mosolyog, s visszaint)
(Nemsokkal később már együtt sétálnak a járdán iskolatáskáikkal vállukon, s közben egymáshoz közel. Néha-néha összeütközik válluk, zsebeikbe bőjtatott könyökük, s közben egymás szemébe pillantanak.)
(Sarox huncut mosollyal az arcán hozakodik elő egy számára nagyon érdekelt témával)
Sarox.Akkor most.. mi járunk, nem?
(Melanie elneveti magát)
Melanie:Nem..nem, nem és nem! Mi nem járunk!
(Sarox elmosolyodik ahogy Melanie-t nevetni hallja, s látja)
Sarox:De miért nem?
Melanie:Mert nem.
Sarox:De szeretkeztünk.
Melanie:Ez nem is igaz! Az csak majdnem történt meg, de megváltoztattuk azt amit meg kellett változtatnunk.
Sarox:Szóval, te bánod, hogy lefeküdtünk?
Melanie:Hát...
(Melanie a földet pásztázza.. habozik)
Melanie:.. én nem mondtam. Csak..
Sarox:Szégyelled, hogy együtt voltunk aznap éjszaka?
Melanie:Igazából igen, mert máshol kellett volna lennem.
Sarox:De, ha nem történik meg ez az egész akkor még ennyire sem lennénk közel egymáshoz.
(Melanie a fiúra néz)
Melanie:Ez igaz.
Sarox:Akkor? Miért nem folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Nem muszáj újra szeretkeznünk, ha nem akarod.
Melanie:Még szép, hogy nem fogunk egymással csinálni semmit sem!
Sarox:Ne légy már ilyen elutasító. Tudom, hogy te is nagyon kedvelsz engem. De ezt ne csináld velem. Nem vagyok játékszer. Ne játssz velem!
(Melanie elharapja a száját majd visszafogott hangnemben válaszol)
Melanie:Igazad van. Sajnálom.
Melanie:Én csak nem akarom, hogy a lányok megtudják ezt az egészet. Hogy hol voltunk, hogy mit csináltunk, hogy mi az ami a mostban úgy tűnik, hogy mégsem történt meg, de mi tudjuk, hogy megtörtént. Áh, olyan zavaros ez az egész...
Melanie:Nem akarom, hogy mások..
(Sarox kissé idegesen félbeszakítja a lányt)
Sarox:Miért érdekel, hogy mit gondolnak mások?!
Melanie:Engem nem érdekel.. én csak.
Melanie:Félek, ha egyszer az enyém leszel majd elveszítelek. Ezért talán jobb is, ha ridegek maradunk egymáshoz.. így valahogy elviselhetőbb, mint az a végkimenetel amit én már előre látok és amitől annyira félek. A veszteségtől.
Sarox:Nem fogsz elveszíteni.
Melanie:Persze. Mindig így kezdődik.
Sarox:Akármi is történik sem maradhatunk együtt örökké. Előbb-utóbb mind meghalunk.
Melanie:Én nem akarok veled lenni örökké. Csak addig amíg élek.
Melanie:Talán túl sok az a tudás amit vissza hoztunk a jövőből.
Sarox:Hogy érted?
Melanie:Teljes mértékben igazad volt. Már az is elég baj volt, hogy mi minden derült ki a jövőben. Kár volt odamenni. Az öreg Sarox-nak is csak az a gyűrű maradt semmi más. Miután az a dolog történt amiről nem akart beszélni. Én akkor már nem éltem.
Sarox:Ne mondj ilyet. Lehet, hogy te csak otthon voltál vagy valahol máshol. Lehet, hogy épp engem vártál haza.
Melanie:Nem. Emlékszel amikor a folyóhoz hívott az erőd és miközben átszeltük az utcákat, hogy odataláljunk megkérdeztem tőled, hogy miért érzed, hogy oda kell mennünk?
(Sarox biccent)
Melanie:Azt mondtad azért, mert érzed ahogy hív az erő. A víz ereje. Az öreg mivoltod is a víz erejével bírt.. és te meg is érezted őt.. de mást nem. Miért nem engem éreztél meg? Azért mert én 2056-ban már nem létezem.
Sarox:Nem tudhatod biztosra.
Melanie:És mi van ha igen? Mi van, ha az lesz a jövő?
Sarox:Nem! Mert már tudjuk, és megváltoztathatjuk.
Melanie:Én félek.
Sarox:De én itt vagyok veled. Nem vagy egyedül.
(Sarox és Melanie hirtelen megállnak egy kanyarban. Melanie jobbra biccent)
Melanie:Egyenesen a suli.
(Sarox vállat von)
Sarox:Majd akkor én itt várok egy darabig. Te meg menj előre.. aztán..
Melanie:Majd beszélünk.
Sarox:Ja.. majd beszélünk vagy mi.
(Melanie elsétál Sarox-tól aki zsebre tett kezekkel áll a járda szélén miközben hatalmas lélegzetei melyeket kifúj lehelleti füstként lengedeznek a levegőben.)
(Melanie közben az iskola kapuihoz ér ahol megpillantja Yvette-t és Valeria-t. Odasétál hozzájuk majd köszön nekik)
Melanie:Sziasztok.
Valeria:Na jó reggelt.
Yvette:Kialudtad magad a tegnap esti akció után?
Melanie:Nehezen.
Valeria:Én egész éjjel azon filóztam, hogy ki lehet ez az Anastha.
Yvette:Anastacia.
Valeria:Anastha!!
Melanie:Én nem. Ha akar valamit akkor majd megkeres.
Valeria:Ja, úgy mint a démoni Yvette amikor meg akart ölni.
Melanie:Na ja.
Valeria:Én azt mondom, hogy nézzünk utána ennek az Anastha-nak, hátha találunk valamit.. jobb, ha inkább mi kapjuk el őt mielőtt ő kap el minket.
Melanie:Tamika merre van?
Valeria:Ő már elment a suliba.
(Melanie eközben zavartam pillantgat jobbra, balra, fel s alá nem figyelvén a lányokra)
Yvette:Miért nem iratkoztok át hozzánk?
Valeria:Jó lenne, de így talán sokkal jobb. Több szem többet lát. Minél több helyen vagyunk annál jobb.
Yvette:Pedig te mindig azt mondogattad, hogy ha együtt vagyunk úgy erősebbek vagyunk. Most akkor mi van?
Valeria:Így is megvagyunk. Visszavertük a boszorkányokat, megöltünk két démont és kész. Ezt kapd ki! Királyak vagyunk..
Yvette:Na azért csak ne bízd el magad.
(Yvette Melanie felé fordul mire Valeria hunyorítva figyeli őket)
Yvette:Mi a baj?
Malenia:Ja, semmi.. csak elgondolkodtam.
Valeria:Micsodán?
Melanie:Nem tudom.. néha csak könnyebb lenne feladni ezt az egészet.
(Valeria felvonja szemöldökét)
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Valahogy arra gondoltam, hogy.. el tudnám viselni a normális életet. Ti nem?
Valeria:Nem!
Yvette:Mm.. néha én is filóztam ezen. De elszőrör inkább tisztázd a fogalmat: mit jelent normálisnak lenni?
Melanie:Nem tudom.. például azt, hogy nem öldöklünk démonokat meg nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk.. egyáltalán!
Valeria:Szerintem meg csak ez a komor őszies idő hozza ki belőletek ezt a sok sületlenséget.
Melanie:Pedig minden sokkal könyebb lenne.
Valeria:Ez a küldetésünk.
(Ebben a pillanatban megszólal a csengő)
Yvette:Hm.. akkor most meg ez legyen a végszó.
Valeria:Délután beszélünk.
(Valeria elindul és elhagyja az iskola területét míg Melanie és Yvette besétálnak az intézmény udvarára. Amint a tanügyi épület közelébe érnek hirtelen egy idegen srác rohan beléjük majd löki fel őket. Melanie és Yvette meghátrálnak, de nem esnek el majd a fiú véletlenül blerohant a lányokba magyarázkodni kezd. A lányok végigmérik a srácot akin fekete tornacipő, farmer és póló van, izmos és magas, ugyanakkor fekete rövid haját aznap épp felnyalta egy kis zselé segítségével. Fülében egy kis fekete kör alakú fülbevaló díszelgett. Mosolya elbűvölő volt, akárcsak érzéki mély hangja)
Met:Elnézést! Te jó ég! Nagyon sajnálom! Nem akartalak fellökni titeket.
(Melanie felemeli jobb lábát majd cipőjét kezdi el törölgetni miközben másik kezével Yvette vállára támaszkodik)
Melanie:Ráléptél a lábamra!
Met:Bocsánat! Ne haragudjatok, kérlek.
Yvette:Meg van bocsátva.
Melanie:Na igen! A magad nevében beszélj!
(Melanie újra végignéz a fiún)
Melanie:Te új vagy itt?
(A fiú zavarban van. Hebeg-habog)
Met:Igen-igen, most iratkoztam be.
Yvette:Akkor köszöntünk nálunk.
Met:Köszönöm.
Yvette:Segíthetünk esetleg valamiben vagy már körbevezettek?
Met:Ó-nem-nem.. sajnos nem tudok még az ég világon semmit sem. Biológiám lenne, de fogalmam sincs, hogy merre van az a terem.
Yvette:Te jó ég! Nekem is biosz az első órám.
Melanie:Hála istennek, nekem nem.
Yvette:Eljöhetsz velem, ha gondolod.
Met:Azt megköszönném.
(Melanie furcsa pillantást vet Yvett-re)
Melanie:Én.. most inkább megyek. Majd még találkozunk.
(Melanie megérinti Yvette vállát majd rábiccent Met-re)
Melanie:Örültem.
Met:Én is. Szia.
...
(Egy duci, rövid barna hajú nő magyaráz a tábla előtt az osztályteremben)
Paige tanárnő:A mai órán a növányi szövetekről és sejtekről fogunk részletesebben tanulni. Ki is a hetes a héten?
(Valaki felszólal az osztályban)
-Abigel Jensen és Mary Juliet.. de mind a ketten hiányoznak.
(A tanárnő elképedve reagál)
Paige:Micsoda?! Mind a ketten?! Na?! Bejött az ősz.. jönnek a betegségek? És ki lenne jövő héten?
(Yvette félrehúzott szájjal jelentkezik a hátsó padból)
Yvette:Én jövök utánuk tanárnő Adison Merow-wal.. de Adison sincs itt.. jellemző.
(A tanárnő a zsebében kotorászik majd elővesz egy kulcsot)
Paige:Yvette hadd kérjelek meg - elfelejtettem behozni - hogy menj ki nekem a szertárba. Az ajtó melletti asztalon már elő van készítve egy kocka alakú zöld modell amely a mai óránkhoz kell. Légy oly szíves és hozd be nekem.
(Yvette lustán feláll, elveszi a kulcsot majd kimegy a teremből az üres folyosóra)
(Yvette végigmegy a csendes, üres folyosón majd elér a folyosó végi ajtóhoz amelyen a ,,Szertár" szó díszeleg. Belehelyezi a kapott kulcsot majd kinyitja az ajtót, s belép a kis helyiségbe amely üveges szekrényekkel és az azokat tartalmazó különböző műanyag prezentációs anyagokkal, térképekkel van kibélelve. Az ajtó mellett tényleg ott áll az asztal, s rajta a kocka alakú zöld test amelyet Yvette felemel, s sokkal könnyebbnek talál, mint látszatra elsőnek gondolta. A következő pillanatban az egyik üvegesszekrény megindul majd egyenesen Yvette felé zúdul. A két méternél magasabb szekrény akkörül van, hogy rádőljön a lányra aki megmerevedik és csak figyeli a szekrényt ahogy közeled felé, s árnyéka beteríti őt. A következő pillanatban egy kiáltást hall..)
-Yvette vigyázz!
(..aztán egy erőt érez amely kihúzza őt a helyiségből. Yvette egyenesen az ajtón keresztül repül ki a szertárból a folyosóra esvén, s kicsit még csúszván is a kövön. A lány kiejti a műanyag dolgot a kezéből. A szekrény hatalmas robajjal dönt össze mindent a szertárban és dől a falnak. Yvette felé pedig egy ismerős alak sétál, s nyútja kezét, hogy felsegítse. Yvette meglepődve, megrázkódva, megdöbbenve figyeli az ismerős arcot és tudván, hogy mit tett, egyre gyanúsabbnak véli)
Met:Gyere, felsegítelek!
...
----------------------

3.rész Vámpírok Bálja

Az előző részek tartalmából:
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
-----
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
-----
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
-----
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.
-----
(Yvette ágyában fekve ébredezik, az őszi nap melegítő sugarai hatolnak át a szoba ablakán és simogatják a lány arcát, szenvedélyesen érintve szemhéjait figyelmeztetve azza, hogy ideje lenne kinyitnia szemeit, és talán kikászálódni az ágyból. Az óra Yvette éjjeli asztalán, ami közvetlen az ágya mellett állt már kilencet ütött, bár nem volt szokatlan a késői időpont ugyanis Yvette hétvégenként ha nem épp kilencig akkor délig alszik.A lányt azonban az őszi csípős kinti levegőn keresztül szökellé meleg napsugarak nem engedték tovább szunyókálni, így hát felnyitotta szemeit, majd körülnézett szobájában, egy pillanatig azt hitte nem is az ő szobája, de ez csak amolyan a hirtelen ébredésnek köszönhető zavarodottság. Ledobta magáról meleg takaróját, majd kockás pizsamanadrágjában és fehér topjában kiszállt az ágyából majd belelépett piros mamuszába, és az ablakhoz sétált. Megdöbbent mikor kinézett az ablakon, Tamikat látta a szmeközti ház előtti hatalmas fának támaszkodni amint pontosan őt nézi árgus szemekkel... Yvette nem mozdult, majd a következő pillanatban úgy gondolta ez a kis szó nélküli színjáték számára épp elég reggelre, ezért fogta magát és lement a konyhába, ahol az asztalon egy papírfecnit talált, a következőkkel a felületén: ,,el kellett mennem a piacra, sietek vissza, amint tudok. A kenyértartóban találsz egy csokis croissant, direkt neked rejtettem el, Anett" Yvette korgó gyomorral nyitotta fel a kenyértartót majd kezében a csokoládés kiflivel sétált a szekrényhez ahonann kivett egy tányérat, majdpedig rátette reggelijét és odaült az asztalhoz. Megdöbbenés ült ki szemeire, amikor az asztalon álló újságpapír első oldalára pillantott:,,egy 18 éves lányt találtak holtan egy kietlen tisztáson tegnap délután kettő órakor. A halottkém megállapította, hogy a baleset valójában gyilkosság volt, és a legérdekesebb dolog az egészben, hogy a lány tüdeje megtelt vérrel, más végtagjaiból pedig teljesen eltűnt minden csepp vér, ez a vér folyt át közvetlenül a lány tüdejébe, ezen még a halottkém is meglepődött, soha nem látott még ilyet".Yvette azonnal tudta, hogy a kocsis "baleset" után ez a második sem véletlen, nyílván valaki, valakik vagy valami tehette ugyanazt a lánnyal, mint amit a férfival is tettek.Csakhogy a férfit porrá hamvasztották a lányt pedig a saját vérében fullasztották meg.Lennie kell egy valakinek, vagy több valakinek, aki vagy akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amelyekkel ő is. A lány elméjében újabb félelmetes dolgok kezdtek el kavarogni. Talán Melanie és Tamika ölték meg a lányt, az is lehet, hogy az összeköttető gonosz, vagy démonok, rossz boszorkányok, vagy mi van ha az ősi sámánok szektája szedi áldozatait, ha pedig az utóbbi akkor előbb utóbb őt is megtalálják, ebbe pedig bele sem mert gondolni.Megpróbálta elhessegetni gondolatait, de nem tudta olyan jóízűen enni a croissantját mint régebben, azóta változott meg minden mióta Melissa meg a bandája idejöttek, régen minden olyan normális volt. Mármint Yvette akkor is tudott erejéről, tudta hogy használja, és hogy ne okozzon vele senkinek sem fájdalmat, teljesen titokban tartotta az egészet, de most, hogy Valeria akit még nem is látott, megtalálta őt, megijedt. Nem akar hozzájuk tartozni, nem akarja úgy érezni mintha a kezei meg lennének kötve, nem akar tartozni senkihez, nem akar semmit, csak önmaga akar lenni és a saját útját akarja járni. Nincs szükségem rájuk, mondogatta magában...
...
A hétvége Yvette számára tanulással telt el, a szombat és vasárnap oly gyorsan elmentek mint egy nyári zápor.Mondjuk a vasárnap jó nap volt, Madelennel lógott egész nap, sétálgattak, nevetgéltek és persze pletykáltak, főleg az idei Halloweenról.A suliban minden évben megrendezték a Vámpírok Bálját, ez amolyan beöltözős, egyszerű ám a gimisek számára nagyszerű Halloweeni buli volt.Miközben hétfő reggel, Madeline elment Yvettehez, hogy együtt menjenek a suliba,útjuk során sokminden szóba jött, mint például a bál ideája is..
Madeline:Te minek öltözöl be a Vámpírok báljába?
Yvette:Még fogalmam sincs, szerintem valami egyszerűt fogok választani, mondjuk vámpír vagy zombi.
Madeline:Én mindenképp zombi leszek, imádom ijesztegetni azokat az üresfejű szőkéket, akik mindig tündérnek öltöznek be, olyanok mint a prostituáltak, megszégyenítik a bált.
Yvette:Végülis itt bárminek be lehet öltözni, szerintem a bál lényege nem a kosztüm. Tulajdonképpen én a dekorációra vagyok nagyon kíváncsi.
Madeline:Én meg arra, hogy miért jönnek utánunk a dilis barátaid.
Yvette:Micsoda?!
(Yvette hirtelen hátrakapta a fejét, Melanie és Tamika nevetgéltek néhány lépéssel mögöttük, és közben, bár megpróbálták leplezni, hallgatóztak)
(Amikor Yvette hátrafordult Melanie elkapta tekintetét és azonnal odakiáltott)
Melanie:Hé, sziasztok!
(Melanie azonnal odafut a lányokhoz, és néhány nagy levegő vétel múlva már mögöttük is terem)
Melanie:Hé, hogy vagytok, miújság?
Madeline:Az előbb nem ketten voltatok?!
Melanie:Ja,de igen, Tamikanak le kellett lépnie.
Madeline:Hová?!
Melanie:El.
Melanie:Ugye nem baj, ha csatlakozom?.
Yvette:Nekem mindegy.
Madeline:Tulajdonképpen nagyon is baj.
Yvette:Meddie!
Madeline:Figyelj, én azt hittem, hogy jó barátok vagyunk, de úgy tűnik te találták másokat, jobbakat helyettem. Na csá.
(Yvette megpróbálja megállítani Madelinet, de a lány dühében elfut)
Yvette:Ezt nem hiszem el.
Melanie:Ugyan, hagyd.Te nem hozzá tartozol, hanem hozzánk.
Yvette:Az utóbbi elmúlt napokból leszűrt szituációkból, melyik felét nem érted annak amit mondtam?!Nem akarok hozzátok tartozni, köszi.
Melanie:Ez nem akarás kérdése, együtt erősebbek vagyunk. Főleg a...
(Melanie nagyot nyel, ami kissé felkelti Yvette figyelmét)
Melanie:Főleg az utóbbi eset miatt.
Yvette:Milyen eset?
Melanie:Nem olvastad az újságot?!A lányról, aki a saját vérében fulladt meg?!
Yvette:Mire akarsz kilyukadni?
Melanie:Arra, hogy azok csinálták, akik a kocsis támadást is.
Yvette:Kik?
Melanie:Ki tudja?!Boszorkányok, sámánok, talán olyak mint mi, talán erősebbek.Mindenesetre ezért is kell, hogy együtt maradjunk.
Yvette:Honnét tudjam, hogy nem ti tettétek?
Melanie:Yvette!Te is tudod, hogy ez hülyeség, és azzal, hogy ellenállsz, csak magadnak keresed a bajt, mert meg fognak találni és el akarják majd venni az erőd, mindig ez van, akinek nincs vagy kevesebb van, többet akar, nem érdeklik, hogy megölnek-e ezzel vagy nem, nekik csak az kell ami neked van, és ha nem működünk együtt, ha nem védjük meg egymást, meg fogják szerezni, bármi áron.
(Yvette kezdte érezni a dolgok súlyát,de nem érezte sorstársait, olyan közel mint legjobb barátnőjét)
Yvette:Nem tudok bízni bennetek, nem megy.
(Yvette szó nélkül, faképnél hagyva Melaniet, útját tovább a járdán az iskola felé vesz, majd Tamika lép ki a bokor mögül)
Tamika:Most akkor hogyan tovább?
Melanie:Várunk.
Tamika:És mi van ha nem sikerül?
Melanie:Akkor végünk.
(Melanie szigorú tekintettel néz Tamika szemébe)
....
(Madeline dühösen ront be szobájába és csapja a földhöz táskáját. Szobája fekete, telis tele punk és rock szerelésekkel, falfestményekkel, koponyákkal, gitár motívumú figurákkal és egyéb kiegészítőkkel szerte szobájában.Miközben táskáját a földhöz vágta, észrevette anyja fekete mágiás könyvét, amely épp akkor esett ki batyujából mikor azt dühében a padlóhoz intette. Felvette, majd belenézett. Pont annál az oldalnál nyílt ki amelynél nem kellett volna...Láncoló bájital...)
(Madeline a szája szélét rágva mosolyodott el azon amit az oldalakon olvasott)
...
(Melanie a szombati újság főcikkjét nyomja Sarox képébe, aki mint mindig most is telefonjával babrált, miközben szekrényének támaszkodott a folyosón)
Sarox:Figyelj, nem hagynál már békén?!Még a végén azt hiszik a többiek, hogy tetszem neked.
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Mégis mit kéne tudnom?
Melanie:Most komolyan Sarox, elegem van már a hülye játékaidból, tudom, hogy tudod amit tudni akarok, és most azonnal el fogod nekem árulni, ha nem akarod hogy durvább eszközökhöz folyamodjak.
Sarox:Milyen kis kemények vagyunk ma!
(Melanie még mindig dühösen bámul a férfiúra)
Sarox:Hát jó, ha ennyire erőlködsz nekem. Kössünk alkut.
Melanie:Nem alkuszom Sarox!
Sarox:Mégegyszer, kössünk alkut...te és én, ma este a bálon, randi, és pontban éjfélkor, egészen egy percig, bármit kérdezhetsz, én esküszöm, hogy csak is az igazat és az igazat fogom válaszolni.
Melanie:Felejtsd el.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó?!
(Melanie úgy érezte meg vannak kötve a kezei, és nem tehetett mást, ki kellett derítenie mi történt az áldozatokkal.Muszály.)
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
Melanie:Ajánlom is.
(Melanie sarkon fordul, mikor Sarox még egyet az utolsó szó jógán emelt hanggal közöl a lánnyal)
Sarox:Aztán szép legyél nekem ám.
(Melanie már háttal Saroxnak, egy pillanatra megáll, de úgy dönt mégsem kezd el egy újabb és még értelmetlenebb vitát, a világ legérthetetlenebb hapsijával, ezért fogja magát és otthagyja a férfiút úgy ahogy azelőtt, volt mielőtt beszélgetésbe elegyedett vele)
....
(Yvette az iskolából hazaérve, belép szobájába, leteszi táskáját íróasztala mellé, majd hirtelen az íróasztalán álló monitor tükörképéből meglát egy piros foltot az ágyán, hirtelen hátrafodult, és egy újabb vörös rózsát pillant meg, egy újabb cetlivel, az ágyán.)
(Yvette azonnal az ágyhoz rohan, majd gondolkodás nélkül kinyitja a kártyát, amiben a következő áll:,,Szívem minden dobbanásával szeretlek téged, s tekinteted mely engem tűzben éget, ha kíváncsi vagy, ki az kinek szívét rabul ejtetted, keress a bálon kedvesem... "S"")
(Yvette elpirult... nem merte bevallani, mások előtt biztosan nyálasnak titulálta volna ezt a levelet, de kedvelte, tetszett neki, minden egyes szavát itta a papírról. Elfeledkezett az elsőről, annyira, hogy azt hitte, ez csak valami vicc, hogy biztosan csak valaki tréfából csempészte az első rózsát a táskájába. A következő pillanatban megremegett.Valaki a szobájában járt, valaki bennt járt a szobájában, és az ágyára tette ezt a levelet, és a rózsát. Hideg futott végig a hátán. Rosszul érezte magát az egésztől.)
...
(Nemsokkal később már mindenki a bálra készült, sőt már be is volt öltözve, a tornatermet megtöltötték a fekete-narancssárga színű girlandok, különböző töklámpás papírdíszek és egyéb rémisztő alakok, állatok és teremtmények dekorációi lepték be a terem egészét, egyetlen pont sem maradt ki a díszítésből.Yvette egy zombi álarcban topogott az egyik asztal előtt, amely tele volt mindenféle finomságokkal, a zene lassú mégis hangulatos volt, amolyan tini pop, amit mindenki hallgat nap mint nap.Hirtelen Madeline lépett oda a lányhoz)
Madeline:Szia.
Yvette:Szia, minden rendben?Már írtam smst, és próbáltalak hívni, de nem kaptam választ, jól vagy?!
Madeline:Persze, csak egy kicsit szükségem volt egy kis egyedüllétre, tudod csak bocsánatot akarok kérni, annyira féltékeny voltam, attól féltem, hogy elveszítelek, amikor megkörnyékeztek azok a kiscsajok.Egyébként tetszik a jelmezed.
Yvette:Jaj, te vagy a legjobb barátom, soha nem veszítesz el, ilyet ne is mondj, és köszi, csak beugrottam a közeli szupermarketbe, nem volt sok időm.
Madeline:Értem, és hogy tetszik az enyém?
(Yvette egy pillantást vet Madelinere, haja teljesen be volt fonva, kezét és mellkasát műsebek, fekete ruháját művérfoltok ölelték körül)
Yvette:Ijesztő, és klassz.
Madeline:Én tudok valami klasszabbat.Ezt meg kell kóstolnod.
(Majd egy poharat emelt elő háta mögül és egyenesen Yvette kezébe nyomta)
Yvette:Ez meg micsoda?!Ugye nem valami kábszer van benne?.
Madeline:Dehogyis, kóstold meg. A srácok már majdnem felitták az összeset, meggy, eszméletlen finom.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye, én megmondtam.
(A következő pillanatban Sarox lépett be az ajtón kalózjelmezben, Melanie pedig egy tündérjelmezt öltött magára. Sarox megpróbálta megfogni a lány kezét, aki elhúzta kacsóját a férfi markolása elől)
Melanie:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
Sarox:Hát, végülis ez egy randi.
Melanie:Nem.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó.
(Melanie dühödten markolja meg Sarox kezét, majd mindketten besétálnak a bálra. Eközben Yvette és Madeline még mindig ugyanannál az asztalnál trécselnek)
(Yvette meginog, majd Madeline megfogja kezeivel a lány vállait)
Madeline:Jól vagy?!
Yvette:Aha, csak, egy kicsit émelygek, ennyi az egész.
Madeline:Biztos?
Yvette:Aha.
(Madeline hirtelen megpillantja Melaniet és Saroxot kézenfogva, valamint Tamikat, aki szinte a semmiből csatlakozott az ál szerelmes párnak kinézű párhoz)
Madeline:Ezek meg mit keresnek itt?!
(Yvette hirtelen hányingert érez)
Yvette:Nekem, azonnal ki kell mennem.
(Yvettet annyira elkapja a rossz érzés, hogy az egész testét birtokába veszi a szörnyület és a rosszullét, úgy érzi azonnal kijön belőle minden, és hirtelen úgy szalad a mosdóba mint még soha)
(Madeline mit sem érdekelvén, morcosan odasétál Melanie kis csapatához)
Madeline:Nini, a kis csipet csapat. Ti meg mi a fenét kerestek itt?!
Tamika:Te mit keresel itt?
Madeline:Te meg se szólalj, nem is ide jársz, semmi keresni valód nem lenne itt, nem mintha nektek lenne.
(Madeline mérgesen Melaniera és Saroxra néz)
Melanie:Mi a fene bajod van velünk, mi nem ártottunk neked?!
Madeline:Tulajdonképpen az a bajom, hogy nem szálltok le a legjobb barátnőmről és minden áron el akarjátok venni tőlem.
Tamika:Yvette ígyis-úgyis hozzánk tartozik, ha tetszik, ha nem.
(Yvette a mosdóban eközben megengedi a kagylónál a csapot majd a két kezébe engedett néhány kortynyi vízzel mossa meg arcát, eközben, kibírhatatlan szúró fájdalmat érez gyomrában, amitől két kezét a mosdótál két szélére kapaszkodva próbálja megtartani magát, miközben úgy érzi felemészti őt a fájdalom.A következő pillanatban Yvette keze akaratlanul kezdi el felszárítani a mosdókagyló szélére kiloccsant vizet, azt amibe beletenyerelt, a víz pedig pára ként távozik a levegőbe)
Madeline:Gyűlöllek titeket, és ajánlom, hogy minél előbb leszálljatok Yvetteről, vagy megemlegetitek!
(Yvette hatalmas szúró fájdalma melyet gyomrában érzett megszűnt létezni, majd elméjét egy teljesen más érzés kerítette hatalmába, a gyűölet)
(Yvette ekkor kirohant a táncparkettre és Melaniehoz közelített határozott léptekkel. Mikor odaért, Melanie rámosolygott)
Melanie:Szia!
(Yvette arca teljesen megváltozott, düh ült ki rá, majd ezt követően hatalmas erővel lökte el Melaniet, aki a földre esett.)
Melanie:Ahh.
(Melanie a fájdalomtól felnyögött, majd Tamika egy pillanatra megfogta Yvettet és egy pillanat alatt eltűnt vele a táncparkett közepéről)
(A következő pillanatban Tamika újra megjelent a táncparketten, megragadta Melaniet és vele is eltűnt a semmibe. A táncparkettet beterítő nebulók, csak saját magukkal voltak elfoglalva valamint a zenével és persze a lányok szerencséjére valamint a termen belüli szürke látás és fényviszonyok is segítettek a titokzatosság fenntartásában.)
(Tamika pillanatok alatt az erdőben találta magát Melanieval és Yvettel.Yvette a földön fetrengett, ruhája füstölgött, ő maga pedig nyögött a fájdalomtól, teste szó zserint tüzelt, bőre vérvörös volt)
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:A pokol tudja.Viszont ha nem hűtjük le, meggyullad a teste.
Melanie:De hogyan?
Tamika:Hogyan?!
(Melanie egy cseppet sem habozott, felemelte két kezét, majd a pár lépéssel mögöttük folyó patakból irányította vízzel fröcskölte Yvette égő testét, akár egy locsolócső)
(Melanie abbahagyja a locsolást, majd Tamika odafut Yvettehez akinek a teste még mindig tüzel, majd megpillantja, hogy valami furcsa fekete anyag buggyan ki a száján)
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Melanie:Hogy mi?!
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte, és nem is akármivel, hanem egy bájitallal.Mosd ki a vérét!
Melanie:De hogyan?!
Tamika:Használd az erődet!
Melanie:De még soha nem csináltam ilyet!
Tamika:Gyere ide, és koncentrálj.
(Melanie óvatosan sétál Yvette nyögdöső, tehetetlen és fáradtnak tűnő testéhez, letérdel a földre, majd két kezét a lány teste felé nyújtja. Behunyja szemeit, majd koncentrál. Kezeit a lány minden végtagja felett elhúzza, majd karjaival vissza a gyomrához tart, ezután lassan fel a nyelőcsövén vezeti a véréből kiemelt anyagot, egészen át a száján, amikor hirtelen Melanie felemeli két karját a magasba Yvette szája felett, aki hirtelen kiköpi a furcsa fekete anyagot, majd ijedtében észheztér és felül.Melanie szemeibe néz, látja, hogy sikerült, nem haboz, megöleli Yvettet)
...w