3.rész Vámpírok Bálja

Az előző részek tartalmából:
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
-----
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
-----
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
-----
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.
-----
(Yvette ágyában fekve ébredezik, az őszi nap melegítő sugarai hatolnak át a szoba ablakán és simogatják a lány arcát, szenvedélyesen érintve szemhéjait figyelmeztetve azza, hogy ideje lenne kinyitnia szemeit, és talán kikászálódni az ágyból. Az óra Yvette éjjeli asztalán, ami közvetlen az ágya mellett állt már kilencet ütött, bár nem volt szokatlan a késői időpont ugyanis Yvette hétvégenként ha nem épp kilencig akkor délig alszik.A lányt azonban az őszi csípős kinti levegőn keresztül szökellé meleg napsugarak nem engedték tovább szunyókálni, így hát felnyitotta szemeit, majd körülnézett szobájában, egy pillanatig azt hitte nem is az ő szobája, de ez csak amolyan a hirtelen ébredésnek köszönhető zavarodottság. Ledobta magáról meleg takaróját, majd kockás pizsamanadrágjában és fehér topjában kiszállt az ágyából majd belelépett piros mamuszába, és az ablakhoz sétált. Megdöbbent mikor kinézett az ablakon, Tamikat látta a szmeközti ház előtti hatalmas fának támaszkodni amint pontosan őt nézi árgus szemekkel... Yvette nem mozdult, majd a következő pillanatban úgy gondolta ez a kis szó nélküli színjáték számára épp elég reggelre, ezért fogta magát és lement a konyhába, ahol az asztalon egy papírfecnit talált, a következőkkel a felületén: ,,el kellett mennem a piacra, sietek vissza, amint tudok. A kenyértartóban találsz egy csokis croissant, direkt neked rejtettem el, Anett" Yvette korgó gyomorral nyitotta fel a kenyértartót majd kezében a csokoládés kiflivel sétált a szekrényhez ahonann kivett egy tányérat, majdpedig rátette reggelijét és odaült az asztalhoz. Megdöbbenés ült ki szemeire, amikor az asztalon álló újságpapír első oldalára pillantott:,,egy 18 éves lányt találtak holtan egy kietlen tisztáson tegnap délután kettő órakor. A halottkém megállapította, hogy a baleset valójában gyilkosság volt, és a legérdekesebb dolog az egészben, hogy a lány tüdeje megtelt vérrel, más végtagjaiból pedig teljesen eltűnt minden csepp vér, ez a vér folyt át közvetlenül a lány tüdejébe, ezen még a halottkém is meglepődött, soha nem látott még ilyet".Yvette azonnal tudta, hogy a kocsis "baleset" után ez a második sem véletlen, nyílván valaki, valakik vagy valami tehette ugyanazt a lánnyal, mint amit a férfival is tettek.Csakhogy a férfit porrá hamvasztották a lányt pedig a saját vérében fullasztották meg.Lennie kell egy valakinek, vagy több valakinek, aki vagy akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amelyekkel ő is. A lány elméjében újabb félelmetes dolgok kezdtek el kavarogni. Talán Melanie és Tamika ölték meg a lányt, az is lehet, hogy az összeköttető gonosz, vagy démonok, rossz boszorkányok, vagy mi van ha az ősi sámánok szektája szedi áldozatait, ha pedig az utóbbi akkor előbb utóbb őt is megtalálják, ebbe pedig bele sem mert gondolni.Megpróbálta elhessegetni gondolatait, de nem tudta olyan jóízűen enni a croissantját mint régebben, azóta változott meg minden mióta Melissa meg a bandája idejöttek, régen minden olyan normális volt. Mármint Yvette akkor is tudott erejéről, tudta hogy használja, és hogy ne okozzon vele senkinek sem fájdalmat, teljesen titokban tartotta az egészet, de most, hogy Valeria akit még nem is látott, megtalálta őt, megijedt. Nem akar hozzájuk tartozni, nem akarja úgy érezni mintha a kezei meg lennének kötve, nem akar tartozni senkihez, nem akar semmit, csak önmaga akar lenni és a saját útját akarja járni. Nincs szükségem rájuk, mondogatta magában...
...
A hétvége Yvette számára tanulással telt el, a szombat és vasárnap oly gyorsan elmentek mint egy nyári zápor.Mondjuk a vasárnap jó nap volt, Madelennel lógott egész nap, sétálgattak, nevetgéltek és persze pletykáltak, főleg az idei Halloweenról.A suliban minden évben megrendezték a Vámpírok Bálját, ez amolyan beöltözős, egyszerű ám a gimisek számára nagyszerű Halloweeni buli volt.Miközben hétfő reggel, Madeline elment Yvettehez, hogy együtt menjenek a suliba,útjuk során sokminden szóba jött, mint például a bál ideája is..
Madeline:Te minek öltözöl be a Vámpírok báljába?
Yvette:Még fogalmam sincs, szerintem valami egyszerűt fogok választani, mondjuk vámpír vagy zombi.
Madeline:Én mindenképp zombi leszek, imádom ijesztegetni azokat az üresfejű szőkéket, akik mindig tündérnek öltöznek be, olyanok mint a prostituáltak, megszégyenítik a bált.
Yvette:Végülis itt bárminek be lehet öltözni, szerintem a bál lényege nem a kosztüm. Tulajdonképpen én a dekorációra vagyok nagyon kíváncsi.
Madeline:Én meg arra, hogy miért jönnek utánunk a dilis barátaid.
Yvette:Micsoda?!
(Yvette hirtelen hátrakapta a fejét, Melanie és Tamika nevetgéltek néhány lépéssel mögöttük, és közben, bár megpróbálták leplezni, hallgatóztak)
(Amikor Yvette hátrafordult Melanie elkapta tekintetét és azonnal odakiáltott)
Melanie:Hé, sziasztok!
(Melanie azonnal odafut a lányokhoz, és néhány nagy levegő vétel múlva már mögöttük is terem)
Melanie:Hé, hogy vagytok, miújság?
Madeline:Az előbb nem ketten voltatok?!
Melanie:Ja,de igen, Tamikanak le kellett lépnie.
Madeline:Hová?!
Melanie:El.
Melanie:Ugye nem baj, ha csatlakozom?.
Yvette:Nekem mindegy.
Madeline:Tulajdonképpen nagyon is baj.
Yvette:Meddie!
Madeline:Figyelj, én azt hittem, hogy jó barátok vagyunk, de úgy tűnik te találták másokat, jobbakat helyettem. Na csá.
(Yvette megpróbálja megállítani Madelinet, de a lány dühében elfut)
Yvette:Ezt nem hiszem el.
Melanie:Ugyan, hagyd.Te nem hozzá tartozol, hanem hozzánk.
Yvette:Az utóbbi elmúlt napokból leszűrt szituációkból, melyik felét nem érted annak amit mondtam?!Nem akarok hozzátok tartozni, köszi.
Melanie:Ez nem akarás kérdése, együtt erősebbek vagyunk. Főleg a...
(Melanie nagyot nyel, ami kissé felkelti Yvette figyelmét)
Melanie:Főleg az utóbbi eset miatt.
Yvette:Milyen eset?
Melanie:Nem olvastad az újságot?!A lányról, aki a saját vérében fulladt meg?!
Yvette:Mire akarsz kilyukadni?
Melanie:Arra, hogy azok csinálták, akik a kocsis támadást is.
Yvette:Kik?
Melanie:Ki tudja?!Boszorkányok, sámánok, talán olyak mint mi, talán erősebbek.Mindenesetre ezért is kell, hogy együtt maradjunk.
Yvette:Honnét tudjam, hogy nem ti tettétek?
Melanie:Yvette!Te is tudod, hogy ez hülyeség, és azzal, hogy ellenállsz, csak magadnak keresed a bajt, mert meg fognak találni és el akarják majd venni az erőd, mindig ez van, akinek nincs vagy kevesebb van, többet akar, nem érdeklik, hogy megölnek-e ezzel vagy nem, nekik csak az kell ami neked van, és ha nem működünk együtt, ha nem védjük meg egymást, meg fogják szerezni, bármi áron.
(Yvette kezdte érezni a dolgok súlyát,de nem érezte sorstársait, olyan közel mint legjobb barátnőjét)
Yvette:Nem tudok bízni bennetek, nem megy.
(Yvette szó nélkül, faképnél hagyva Melaniet, útját tovább a járdán az iskola felé vesz, majd Tamika lép ki a bokor mögül)
Tamika:Most akkor hogyan tovább?
Melanie:Várunk.
Tamika:És mi van ha nem sikerül?
Melanie:Akkor végünk.
(Melanie szigorú tekintettel néz Tamika szemébe)
....
(Madeline dühösen ront be szobájába és csapja a földhöz táskáját. Szobája fekete, telis tele punk és rock szerelésekkel, falfestményekkel, koponyákkal, gitár motívumú figurákkal és egyéb kiegészítőkkel szerte szobájában.Miközben táskáját a földhöz vágta, észrevette anyja fekete mágiás könyvét, amely épp akkor esett ki batyujából mikor azt dühében a padlóhoz intette. Felvette, majd belenézett. Pont annál az oldalnál nyílt ki amelynél nem kellett volna...Láncoló bájital...)
(Madeline a szája szélét rágva mosolyodott el azon amit az oldalakon olvasott)
...
(Melanie a szombati újság főcikkjét nyomja Sarox képébe, aki mint mindig most is telefonjával babrált, miközben szekrényének támaszkodott a folyosón)
Sarox:Figyelj, nem hagynál már békén?!Még a végén azt hiszik a többiek, hogy tetszem neked.
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Mégis mit kéne tudnom?
Melanie:Most komolyan Sarox, elegem van már a hülye játékaidból, tudom, hogy tudod amit tudni akarok, és most azonnal el fogod nekem árulni, ha nem akarod hogy durvább eszközökhöz folyamodjak.
Sarox:Milyen kis kemények vagyunk ma!
(Melanie még mindig dühösen bámul a férfiúra)
Sarox:Hát jó, ha ennyire erőlködsz nekem. Kössünk alkut.
Melanie:Nem alkuszom Sarox!
Sarox:Mégegyszer, kössünk alkut...te és én, ma este a bálon, randi, és pontban éjfélkor, egészen egy percig, bármit kérdezhetsz, én esküszöm, hogy csak is az igazat és az igazat fogom válaszolni.
Melanie:Felejtsd el.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó?!
(Melanie úgy érezte meg vannak kötve a kezei, és nem tehetett mást, ki kellett derítenie mi történt az áldozatokkal.Muszály.)
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
Melanie:Ajánlom is.
(Melanie sarkon fordul, mikor Sarox még egyet az utolsó szó jógán emelt hanggal közöl a lánnyal)
Sarox:Aztán szép legyél nekem ám.
(Melanie már háttal Saroxnak, egy pillanatra megáll, de úgy dönt mégsem kezd el egy újabb és még értelmetlenebb vitát, a világ legérthetetlenebb hapsijával, ezért fogja magát és otthagyja a férfiút úgy ahogy azelőtt, volt mielőtt beszélgetésbe elegyedett vele)
....
(Yvette az iskolából hazaérve, belép szobájába, leteszi táskáját íróasztala mellé, majd hirtelen az íróasztalán álló monitor tükörképéből meglát egy piros foltot az ágyán, hirtelen hátrafodult, és egy újabb vörös rózsát pillant meg, egy újabb cetlivel, az ágyán.)
(Yvette azonnal az ágyhoz rohan, majd gondolkodás nélkül kinyitja a kártyát, amiben a következő áll:,,Szívem minden dobbanásával szeretlek téged, s tekinteted mely engem tűzben éget, ha kíváncsi vagy, ki az kinek szívét rabul ejtetted, keress a bálon kedvesem... "S"")
(Yvette elpirult... nem merte bevallani, mások előtt biztosan nyálasnak titulálta volna ezt a levelet, de kedvelte, tetszett neki, minden egyes szavát itta a papírról. Elfeledkezett az elsőről, annyira, hogy azt hitte, ez csak valami vicc, hogy biztosan csak valaki tréfából csempészte az első rózsát a táskájába. A következő pillanatban megremegett.Valaki a szobájában járt, valaki bennt járt a szobájában, és az ágyára tette ezt a levelet, és a rózsát. Hideg futott végig a hátán. Rosszul érezte magát az egésztől.)
...
(Nemsokkal később már mindenki a bálra készült, sőt már be is volt öltözve, a tornatermet megtöltötték a fekete-narancssárga színű girlandok, különböző töklámpás papírdíszek és egyéb rémisztő alakok, állatok és teremtmények dekorációi lepték be a terem egészét, egyetlen pont sem maradt ki a díszítésből.Yvette egy zombi álarcban topogott az egyik asztal előtt, amely tele volt mindenféle finomságokkal, a zene lassú mégis hangulatos volt, amolyan tini pop, amit mindenki hallgat nap mint nap.Hirtelen Madeline lépett oda a lányhoz)
Madeline:Szia.
Yvette:Szia, minden rendben?Már írtam smst, és próbáltalak hívni, de nem kaptam választ, jól vagy?!
Madeline:Persze, csak egy kicsit szükségem volt egy kis egyedüllétre, tudod csak bocsánatot akarok kérni, annyira féltékeny voltam, attól féltem, hogy elveszítelek, amikor megkörnyékeztek azok a kiscsajok.Egyébként tetszik a jelmezed.
Yvette:Jaj, te vagy a legjobb barátom, soha nem veszítesz el, ilyet ne is mondj, és köszi, csak beugrottam a közeli szupermarketbe, nem volt sok időm.
Madeline:Értem, és hogy tetszik az enyém?
(Yvette egy pillantást vet Madelinere, haja teljesen be volt fonva, kezét és mellkasát műsebek, fekete ruháját művérfoltok ölelték körül)
Yvette:Ijesztő, és klassz.
Madeline:Én tudok valami klasszabbat.Ezt meg kell kóstolnod.
(Majd egy poharat emelt elő háta mögül és egyenesen Yvette kezébe nyomta)
Yvette:Ez meg micsoda?!Ugye nem valami kábszer van benne?.
Madeline:Dehogyis, kóstold meg. A srácok már majdnem felitták az összeset, meggy, eszméletlen finom.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye, én megmondtam.
(A következő pillanatban Sarox lépett be az ajtón kalózjelmezben, Melanie pedig egy tündérjelmezt öltött magára. Sarox megpróbálta megfogni a lány kezét, aki elhúzta kacsóját a férfi markolása elől)
Melanie:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
Sarox:Hát, végülis ez egy randi.
Melanie:Nem.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó.
(Melanie dühödten markolja meg Sarox kezét, majd mindketten besétálnak a bálra. Eközben Yvette és Madeline még mindig ugyanannál az asztalnál trécselnek)
(Yvette meginog, majd Madeline megfogja kezeivel a lány vállait)
Madeline:Jól vagy?!
Yvette:Aha, csak, egy kicsit émelygek, ennyi az egész.
Madeline:Biztos?
Yvette:Aha.
(Madeline hirtelen megpillantja Melaniet és Saroxot kézenfogva, valamint Tamikat, aki szinte a semmiből csatlakozott az ál szerelmes párnak kinézű párhoz)
Madeline:Ezek meg mit keresnek itt?!
(Yvette hirtelen hányingert érez)
Yvette:Nekem, azonnal ki kell mennem.
(Yvettet annyira elkapja a rossz érzés, hogy az egész testét birtokába veszi a szörnyület és a rosszullét, úgy érzi azonnal kijön belőle minden, és hirtelen úgy szalad a mosdóba mint még soha)
(Madeline mit sem érdekelvén, morcosan odasétál Melanie kis csapatához)
Madeline:Nini, a kis csipet csapat. Ti meg mi a fenét kerestek itt?!
Tamika:Te mit keresel itt?
Madeline:Te meg se szólalj, nem is ide jársz, semmi keresni valód nem lenne itt, nem mintha nektek lenne.
(Madeline mérgesen Melaniera és Saroxra néz)
Melanie:Mi a fene bajod van velünk, mi nem ártottunk neked?!
Madeline:Tulajdonképpen az a bajom, hogy nem szálltok le a legjobb barátnőmről és minden áron el akarjátok venni tőlem.
Tamika:Yvette ígyis-úgyis hozzánk tartozik, ha tetszik, ha nem.
(Yvette a mosdóban eközben megengedi a kagylónál a csapot majd a két kezébe engedett néhány kortynyi vízzel mossa meg arcát, eközben, kibírhatatlan szúró fájdalmat érez gyomrában, amitől két kezét a mosdótál két szélére kapaszkodva próbálja megtartani magát, miközben úgy érzi felemészti őt a fájdalom.A következő pillanatban Yvette keze akaratlanul kezdi el felszárítani a mosdókagyló szélére kiloccsant vizet, azt amibe beletenyerelt, a víz pedig pára ként távozik a levegőbe)
Madeline:Gyűlöllek titeket, és ajánlom, hogy minél előbb leszálljatok Yvetteről, vagy megemlegetitek!
(Yvette hatalmas szúró fájdalma melyet gyomrában érzett megszűnt létezni, majd elméjét egy teljesen más érzés kerítette hatalmába, a gyűölet)
(Yvette ekkor kirohant a táncparkettre és Melaniehoz közelített határozott léptekkel. Mikor odaért, Melanie rámosolygott)
Melanie:Szia!
(Yvette arca teljesen megváltozott, düh ült ki rá, majd ezt követően hatalmas erővel lökte el Melaniet, aki a földre esett.)
Melanie:Ahh.
(Melanie a fájdalomtól felnyögött, majd Tamika egy pillanatra megfogta Yvettet és egy pillanat alatt eltűnt vele a táncparkett közepéről)
(A következő pillanatban Tamika újra megjelent a táncparketten, megragadta Melaniet és vele is eltűnt a semmibe. A táncparkettet beterítő nebulók, csak saját magukkal voltak elfoglalva valamint a zenével és persze a lányok szerencséjére valamint a termen belüli szürke látás és fényviszonyok is segítettek a titokzatosság fenntartásában.)
(Tamika pillanatok alatt az erdőben találta magát Melanieval és Yvettel.Yvette a földön fetrengett, ruhája füstölgött, ő maga pedig nyögött a fájdalomtól, teste szó zserint tüzelt, bőre vérvörös volt)
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:A pokol tudja.Viszont ha nem hűtjük le, meggyullad a teste.
Melanie:De hogyan?
Tamika:Hogyan?!
(Melanie egy cseppet sem habozott, felemelte két kezét, majd a pár lépéssel mögöttük folyó patakból irányította vízzel fröcskölte Yvette égő testét, akár egy locsolócső)
(Melanie abbahagyja a locsolást, majd Tamika odafut Yvettehez akinek a teste még mindig tüzel, majd megpillantja, hogy valami furcsa fekete anyag buggyan ki a száján)
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Melanie:Hogy mi?!
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte, és nem is akármivel, hanem egy bájitallal.Mosd ki a vérét!
Melanie:De hogyan?!
Tamika:Használd az erődet!
Melanie:De még soha nem csináltam ilyet!
Tamika:Gyere ide, és koncentrálj.
(Melanie óvatosan sétál Yvette nyögdöső, tehetetlen és fáradtnak tűnő testéhez, letérdel a földre, majd két kezét a lány teste felé nyújtja. Behunyja szemeit, majd koncentrál. Kezeit a lány minden végtagja felett elhúzza, majd karjaival vissza a gyomrához tart, ezután lassan fel a nyelőcsövén vezeti a véréből kiemelt anyagot, egészen át a száján, amikor hirtelen Melanie felemeli két karját a magasba Yvette szája felett, aki hirtelen kiköpi a furcsa fekete anyagot, majd ijedtében észheztér és felül.Melanie szemeibe néz, látja, hogy sikerült, nem haboz, megöleli Yvettet)
...w