2.rész Kihez tartozom?

Az előző rész tartalmából:
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
Yvette:Had nézzem.
Madeline:Eszméletlen mi?
Yvette:Ez nem normális.
.....
Cassandra:Ez egy dolgozat, az előző év anyagit veszi át...
Yvette:Én ezt nem fogom megírni.
Cassandra:Sajnálom Yvette de meg fogod.
Yvette:Én.Nem.Fogom.Megírni.
(Yvette dühödten szemeivel a vastag papírkupacra néz az asztalon ami hirtelen lángralobban)
....
(Yvette kétségbeesettségében az ajtó felé rohan, ami ben van zárva, a víz már a térdéig ér, és nem tudja hova meneküljön, ezért hát mást nem látva, elkezd kibálni miközben az ejtót rugdossa és püföli)
Yvette:Segítség!
....
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.A csőtörésen kívül persze.
Yvette:Milyen baleset?
Anett:Miss Blake óráján véletlenül meggyulladt néhány papíros, mit gondolsz mi történhetett?
Yvette:Fogalmam sincs.
....
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
Yvette:Te voltál az aki a vizet csinálta a mosdóban, délután?
Melanie:Nem!De én állítottam el.Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet.
....................
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
Melanie:Valeria mesélt róla.
Yvette:Ő meg kicsoda?
Melanie:Valeria a föld örző boszorkánya.
Yvette:Ő irányítja a föld erőit?
Melanie:Mondhatjuk így is.
Yvette:Akkor ki volt az aki majdnem elárasztott tetőtől talpig vízzel a mosdóban délután?
Melanie:Nem vagyok biztos benne, de valószínűleg Sarox volt az.
Yvette:És ő ki? Egy másik boszorkány?
Melanie:Igen, de Sarox, nem az a fajta srác aki valaha is jóra használta volna az erejét.
Yvette:Srác?!
Melanie:Aha!
Yvette:Honnét tudtad, hogy az vagyok, aki vagyok?. Egyszerűen nem értem, hogy találtál rám, és miért pont most, és...
(Melanie közbevég Yvette szavának, aki láthatóan nagyon össze van zavarodva)
Melanie:Valeria képes beszélni, a növényekkel, a fákkal, a talajjal, ráhangolódott a szél szavaira, azok megsúgták, hogy merre jársz, és persze meg kell találnunk azt is aki a levegő erőit birtokolja valamit az összeköttetőt, hogy együtt összeállva legyőzhetetlenek legyünk.
Yvette:Minek?
Melanie:Hogy a jót képviseljük.
Yvette:Valeria és az én... a mi sulinkba jár?
Melanie:Mostmár igen.
Yvette:Hogy érted, hogy mostmár?
Melanie:Ősztől.
Yvette:Értem, és hányadikas vagy?
Melanie:Tizedikes.
Yvette:Értem.
Melanie:egyéb kérdés?
Yvette:Azt hiszem, most egyenlőre inkább csak haza szeretnék menni.
Melanie:Természetesen. Elkísérjelek?
Yvette:Nem kösz, most egyedül mennék ha lehet. Csak gondolkoznom kell.
Melanie:Ahogy gondolod.
(Yvette összezavartan sétált ki az erdőből, hátrahagyva Melaniet. Hazafelé támolyogva nem értette miért olyan bágyadt, hisz mostmár ketten, illetve hárman vannak, mondjuk Valeriat még nem sikerült közelebbről mint szóbeszédből megismernie, de Melanie, Melanie egészen kedves teremtés, és olyan természetesen tiszta, mint a víz, ezért is passzol hozzá ez az erő, mert olyan nyugodt. A lány azon gondolkozott, vajon miért is játszotta el a tudatlant Melanie előtt, amikor mindent tud az efajta boszorkányságról, a nagyszülei is boszorkányok voltak, a szülei viszont nem, de a nagymamája mindenről kioktatta, hogy a négy elem boszorkányait az határozza meg, hogy jók-e vagy rosszak, hogy mire használják az erejüket, és hogy az összeköttető az aki majd összeköti az erejüket, az összekötő egy nagyon különleges személy, akinek egyszerre birtokában áll a négy elem és még az ötödik, a mértéktelen forrás, ami lehetővé teszi az összeköttetőt, hogy feltámassza a halottakat, és még ki tudja hogy mit. Miközben hazafelé baktatott különböző gondolatok kavarogtak a fejében, mivel ősz volt, és az idő már szürkület váltotta fel a napsütéses délutánt, ezért szedni kezdte lábait)
(Melanie ugyanebben a pillanatban leült a farönkre, amely átölelte a két partszakaszt, amelyet a kis patak választott szét, majd maga elé nézett és a levegőből egy rövid vörös hajú, sportos testű, kifinomult ízlésű, határozott tekintetű lány tűnt fel a semmiből)
Tamika:Na?!
Melanie:Valószínűleg kell még neki egy kis idő amíg feldolgozza, hogy mostantól egy csapat idegennel kell működnie, de szerintem idővel majd elfogadja a dolgot.
Tamika:Na, végre valami jó hír, akkor márcsak az összekötőt kell megkeresnünk.
Melanie:Ha egyáltalán leszületett ebben az évezredben.Az összekötő csak minden száz évente egyszer születik le, és az sem biztos, hogy tud az erejéről.
Tamika:Valeria hol van?
Melanie:Miért nem nézed meg?
Tamika:Igaz.
(Tamika egy szempillantás alatt a levegővel válik egyenlővé)
....
(Az éjszaka közepén, egy árnyalak áll az út szélén, kinyújtva jobb kezét, stoppolni próbál. Amikor sikerült leállítania egy kocsit, amelyben egy férfi ül, a kocsi elé sétál, majd a férfi lehúzza az ablakot és kiszól: -Fiatalember, segíthetek valamiben? .. A stoppos nem válaszol, majd kitartja a kezét, ujjait kiengedi a levegőnek, tekintete a kocsi belsejére összpontosul, majd egyik pillanatról a másikra a kocsi belsejében hatalmas lángok törne elő a semmiből, a lángok között kapálózó autós megpróbál kiszabadulni, de nem tud,a férfi ordítozva, kínok között ég hamuvá percek alatt a kocsi belsejében...)
...
(Yvette a szekrénye előtt áll, miközben könyveket pakol bele. A következő pillanatban Madeline hirtelen megáll mellette, és megszólal)
Madeline:Oké,mi a baj?
(Yvette megfagy egy pillanatra, majd úgy tesz mintha semmi sem történt volna, az elmúlt 24 órában)
Yvette:Hogy érted ezt?
Madeline:Nyuszi!Nem jöttél tegnap ebédelni, aztán szó nélkül leléptél, nem válaszoltál a telefonhívásaimra, se a 25 darab smsemre sem, már azt hittem te is bennt égtél abban a kocsiban mint a hapsi az éjjel.
Yvette:Micsoda?
Madeline:Ja, a reggeli híradóban volt.A hapsi kocsija tüzet kapott, a pasas benn égett a kocsiban, és a legmorbidabb, hogy a kocsi belseje teljesen összeégett, de a külsején egy karcolás sem volt.
Yvette:Te jó ég.
Madeline:Na de minegy, szóval mire fel ez a bújkálás?
Yvette:Tegnap csőtörés volt a női mosdóban.
Madeline:Csőtörés?
Yvette:Aha, tiszta víz lettem, haza kellett mennem, aztán elbeszélgettem az időt Anettal és aztán tanulnom is kellett,aztán elaldutam, a telefonomat meg itt felejtettem a szekrényemben.
Madeline:Nahát.628 kifogás egy mondatban, ezt nevezem.
Yvette:Hát...próbálkozik az ember... ne haragudj.
(Madeline mosolyog)
Madeline:Mindegy, a lényeg, hogy jól vagy, és minden rendben.
(Yvette álmosolyogva próbálja tettetni amit Madeline állított egy mondattal ezelőtt, majd becsukja szekrényét, és mindketten elindulnak az osztályuk felé, amikor Melanie köszönt Yvettenek)
Melanie:Szia Yvette.
Yvette:Szia Melanie.
Madeline:Ez meg kicsoda?
Melanie:Melanie vagyok, szia.
(Melanie kinyújtja a kezét)
(Madeline nem fog kezet a lánnyal, számára mindenféle csinos öltözékű lány gyanúsnak vélhető)
Madeline:Heló.
(Yvette zavartan szólal fel)
Yvette:Miújság?
Melanie:Semmi.
Madeline:Szerintem jobb ha zúzunk, mielőtt lekésnénk az óráról.
Yvette:Szerintem is.
Melanie:Nekem is mennem kell, remélem később még látjuk egymást.
Madeline:Arra mérget vehetsz.
(Melanie elmegy a két lány mellett, majd Madeline és Yvette is elindulnak együtt az osztályukba)
Madeline:Ki volt ez a bige?
Yvette:Melanie, nagoyn kedves lány.
Madeline:Kedves lány?!Na ilyet mégegyszer meg ne halljak tőled. Én azt mondom, minden csinos lány gyanús, hidd el nekem, az ilyen kis kócgombócokban nem lehet bízni, csak a smink mutatja úgy, mintha mosolyognának, de belül inkább kibeleznének, én már csak tudom.
(Yvette együttérzően rábólint Madeline nézetére, annak ellenére, hogy nem ért vele egyet)
(Melanie megpillantja a harmadik emelet folyosóján sétálva Saroxot, magas, kigyúrt, felzselézett barna haja és napszemüvege a szemén, valamint eget verően szexi mosolya, bőrruházkodása minden nőt levett a lábáról öt méteres körzetben, és még mindig le is vesz.)
(Melanie kissé dühösen áll meg Sarox előtt)
Sarox:Hogy ityeg Meli cica?
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
(Sarox lecsúsztatja szemüvegét, hogy igéző barna szemeivel, vadul és kívánatosan nézzen Malanie szemébe, hátha meglágyíthatja fagyos szívét)
Melanie:Tudod mi az érdekes az egészben?
Sarox:Eszem minden szavadat, mi az érdekes benne cica?
Melanie:Hogy a kocsi belseje teljesen hamuvá égett, a külseje meg persze sértetlen maradt. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit több mint nem normális?
Sarox:Most miért meséled el nekem ezt?
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:És mégis hogyan?!
Melanie:Vagy az egyik lökött haverod, aki véletlenül egy amatőr tűzgyújtó esetleg?!
Sarox:Idefigyelj!Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.Egyébként meg, mi van azzal a csajjal, hogy is hívják, Yvette.
Melanie:Tőle maradj távol vagy...
(Melanie szemében düh uralkodik, amikor megpróbálja átvenni Sarox teste felett az uralmat, de nem sikerül neki, Sarox és a lány jéghideg tekintete váltakozik szemeik között, miközben mindketten megdermednek egy kicsit)
Sarox:Ellenem nincs hatalmad.
Melanie:Próbáljuk ki.
Sarox:Ne erőlködj, ami nem megy azt meg ne erőltesd.
(Melanie megpróbált minden tőle telhetőt, hogy megfélemlítse Saroxot, de ereje nem működött...be kellett ismernie, hogy a víz víz ellen semmit sem ér... a férfi teljesen immunis az ő erejére, ez bosszantotta őt, mindennél jobban)
(Sarox eleget vélt venni a lány rágalmazásaiból, felkapta lábai közé szorított iskolatáskáját majd válláracsapta és lazán otthagyta Melaniet, aki magában tovább mérgelődött)
....
(Yvette és Madeline könyvekkel a kezükben sétálnak ki az iskolából, amikor hirtelen Melanie lepi meg őket, a bejárati kapu mügöl kilépve)
Melanie:Sziasztok.
Madeline:Há ez már megint mit akar?!
Melanie:Én is örülök neked.
Madeline:Hát én meg nem!
(Melanie Yvettehez fordul)
Melanie:Szükségem van rád, nagy bajban vagyok.
Madeline:Elfogyott a szemhéjpúdered vagy mi, vagy a hashajtód?!
(Yvette megpróbálja csitítani a barátnőjét, azzal hogy határozottan a szemeibe néz)
Madeline:Jólvan, bocsi.
Melanie:Beszélnünk kell, négyszemközt.
Yvette:Nem lehetne később?
Melanie:Most azonnal, kérlek!
(Yvette barátnőjére néz)
Yvette:Figyi, nem lenne baj, ha egyedül kellene hazakullognod, ez most nagyon fontos lenne nekem.
Madeline:Hogy mi?!
Yvette:Légyszi.
Madeline:Na jó, ha neked ez annyira fontos.
(Madeline kis irigységgel és gőggel, Yvette fülébe súg)
Madeline:De nekem nehogy ilyen kis seggnyaló ribanccá válj, mert akkor vége a barátságunknak.
(Yvette tudja, hogy barátnője a féltékenység és az igazságtalanság hevében beszél ilyeneket, ezért nem is haragudott rá, csak megértően válaszolt)
Yvette:Este hívlak.
Madeline:Írj rám MSN-en.
Yvette:Úgy lesz.
(Madeline sétálva távolodik el a két lánytól, majd Yvette kissé idegesen néz Melaniera)
Yvette:Mi van?
Melanie:Semmi, csak gondoltam kimehetnénk a tisztásra egyet gyakorolni, jön Valerie és Tamika is.
Yvette:Azt hittem vészhelyzet van.
Melanie:Tulajdonképpen ez egyfajta vészhelyzet, fel kell készülnünk a sámánok ellen, ha megtámadnának.
Yvette:Semmi kedvem hozzá, köszi.
(Yvette elindul mikor hirtelen a semmiből, Tamika bukkan elő, pontosan Yvette előtt)
Tamika:Csáó.
Yvette:Te meg hogy...?!
Melanie:Ő Tamika.
Tamika:Szia, te vagy Yvette, ugye?!
Yvette:Aha, na szia.
(Yvette újra elidnul, amikor Tamika megint a levegőből kerül elé)
Yvette:Elengednél?
Tamika:Nem!
YvetteHát jó.
(Yvette újra megkerüli Tamikát, majd pár lépés múlva, megint a szeme elé kerül a levegővel játszadozó lány)
Yvette:Hagyj már elmenni!
Tamia:A-a!
Yvette:Oké, te akartad.
(Tamika arcán démoni, önfeledten önelégült mosoly ül, mint persze mindig, amikor Yvette visszalép néhány lépést, majd maga mellé emeli két karját, és egy Tamika válláig felérő tűzkört varázsol a lány köré)
(Tamika mit sem törődve az egésszel, kacag a helyzeten, majd egyik kezét legyezőként használva felszólal)
Tamika:Hú de meleg van itt, alig kapok levegőt.
(Yvette dühhel az arcán próbálja szűkíteni a tűzgyűrűt Tamika körül, amikor az hirtelen eltűnik majd a következő pillanatban Yvette egy lökést érez derekán ami a járda mentén álló, az iskola gondnoka által jó nagy kupacba terelt falevelek felé repíti őt, majd földetér a nagy kupacban)
(Melanie odarohan a kupachoz)
Melanie:Nem vagytok normálisak?!Bárki megláthat titeket!
(Yvette falevelekkel telítve tetőtől talpig, szó nélkül fogja magát és elhagyja a helyszínt)
(Tamika behunyja szemeit, de Melanie megfogja karját és felszólítja a lányt)
Melanie:Hagyd elmenni!
(Tamika pöffent egyet orrlyukán keresztül)
Tamika:Milyen tüzes a kiscsaj, ez tetszik nekem.
Melanie:Erre a kis közjátékra semmi szükség nem volt.
Tamika:Csak kíváncsi voltam meddig képes elmenni, de úgy látom elég távol ahhoz, hogy tudjuk mire képes.
(Melanie szmeiben megcsillan valami, hirtelen nyugodt állapotba kerül, és rájön valamire)
Melanie:Valóban felnyitotta az én szemeimet is, többet tud, mint amennyit nekünk mutat vagy épp mond.
Tamika:De még mennyire.
....
(Yvette belépve a szobájába, méregtől telve vágja táskáját az ágyára, amiből véletlenül kibukkan egy szál vörös rózsa feje)
(Yvette rápillant a virágra, majd teljesen belenéz táskájába, és kiveszi a gyönyörű egy szépszál ajándékot, amelynek tövise véletlenül megszúrja őt, kibuggyan tőle az ujján, bordószínű vére.A fájdalomtól azonnal felnyög majd ujját azonnal a szájába veszi. Megpillant egy kártyát a rózsára kötözve. Vesz egy ollót az íróasztaláról, majd levágja azt, a rózsát óvatosan az ágyára teszi, nehogy mégegyszer megszúrja a tövise az újját, majd kinyitja a kiskártyát, amiben a következő szöveg állt: ,,jó lenne, ha magadhoz engednél, s nem nemmel felelnél. Jó lenne, előtted állva hozzádszólni, beszélni, s többé nem hallgatni. Jó lenne, szemedbe nézve elpirulni, s reád nevetni. Titkos hódolód: "S""...Yvette egy percre leült az ágya elé, és még párszor elolvasta a kis kártyát, hirtelen annyi minden kavargott a fejében, először is az, hogy mi a fene ez, és hogy ki az aki neki ilyen kártyát küld, és mégis miért. Az iskola mégcsak alig, hogy elkezdődött és ilyenekel bombázzák, de neki soha nem ír senki levelet, főleg nem egy ilyet. Elpirult.Neki soha nem ír senki levelet, ő az a lány akit senki nem vesz észre, és ez így jól is van számára. Közben tanakodott, magában kérdések sorát tette fel. Ki lehet ez a titkos hódoló, aki szinte, és tényleg, a semmiből került elő, csak úgy, mint egy nyári zápor.Biztosan valami csapda.Végül arra a döntésre jutott, akár hamis akár igaz ki e levelet belecsempészte a táskájába, ki fogja deríteni, vele ne szórakozzon senki.... senki...)