Bevezető epizód (1.rész)

(Egy hosszú barna hajú lány szépítkezik szobája sarkában íróasztalánál ülve, tükörrel a kezében igazítja, hullámos haját, miközben felviszi szájára, az átlátszló ajakrúzsát ami kicsit feldobja ajakai szexisségét, majd felkapja válltáskáját, kimegy az ajtón, majd kilépve az ajtón mégegyszer belenéz az ajtó üvegébe, amely szinte ragyogóan adja vissza a látszatot a lány számára, aki elégedetten mosolyog majd becsukja maga mögött az ajtót és elhagyja a nagy, viktoriánus stílusú házat, amelyben keresztszüleivel lakott együtt. Az utcára kilépve, esőszag csapja meg az orrát, amely e Szeptemberi hónap időjárásában teljesen normálisnak tűnik, fekete testresimuló farmernnadrágjában, és lapos sarkú fekete cipőjében baktat az utcákon,miközben az eget kémleli, újabb felhők után, pechére, fejében eme gondolat jár, hogy hát megint sikerült othon hagynia az esernyőjét, ha esetleg újra zápor kerekedne, megcsörren zsebében a telefonja, amit azonnal kikap kezével majd válaszol a hívásra)
Yvette:Szióka.
(A vonal másik végén, legjobb barátnője szólal meg)
Madeline:Na csajszi, készen állsz?
Yvette:Mégis mire?
Madeline:Az első sulinapra, hát mi másra?
Yvette:Volt már első, kétszer is. Ez is ugyanolyan lesz mint a többi.
Madeline:Más lesz.
Yvette:Igaz.
(Majd mindketten felcsendülnek: -gólyavizsgálat!!)
Madeline:Kíváncsi vagyok megint milyen kretének jönnek a sulinkba?
Yvette:Ja.Meg a gólyabál, habár a tavalyi műsort nem fogja felülmúlni, amikor Fearn megjelent abban a vérciki ruhában...
(Yvette előrefigyelvén, a járda útközeli szélén közlekedve, mit sem észlelvén, csak annyira figyel fel, hogy egy kocsi hirtelen, egy kátyúban huppan, amit a kellemes még nyárinak nevezhető eső töltött fel.A huppanás okozta nyomás miatt, a víz tengeri hullámszerűen közelítni meg Yvettet, aki az utolsó pillanatban figyel fel a hozzá szinte égi magasságból közeledő áradatra, majd tehetetlenségében, behunyja szemeit és sikít.)
(A loccsanás hangja eldurran, majd hirtelen ismét csend veszi át a környéket... Yvette kinyitja szemeit, majd körülnéz, ruháját és hajtá tapintgatja, amelyet egyetlen vízcsepp sem talált el... mindene teljesen száraz.... hirtelen körbenéz mégegyszer maga körül és azt látja, hogy a járda, egy körvonalban, amelyben épp ő állt, teljesen száraz, egy lépéssel arréb tőle a betonon áll a víz.Hirtelen a háttérből hallatszott furcsa zajok miatt, barátnője felszólal)
Madeline:Hé,Yvette.Minden oké?! Hahó?!
(Yvette meglepődve, ledermedve és remegve, de határozottan válaszol barátnője kérdésére)
Yvette:Minden oké.
(Yvette még mindig nem mozdul, újra körülnéz, de a kihalt utcában nem lát senkit és semmit sem, majd lassan, és első lépteiben imbolyogva, de elindul, eredeti úti célpontja felé, az iskolába)
(Nemsokkal később, Yvette végre megpillantja a gimi, ahova már két éve jár, ez az év lesz a harmadik, és úgy véli a legjobb.Az iskola hatalmas, négy emeletes, kígyószerű épület, hosszában nyúlva, még elképzelve is hatalmas, élőben még hatalmasabb, tele tantermekkel, laborokkal, a tornateremmel, és tele megannyi visongó diákkal, akik alig várják, miután belépnek ide, hogy kijöhessenek innen.Yvette megáll a fekete magasra húzott vaskerítés előtt, majd sétál még pár lépést előre, ahol megpillantja a bejáratot, nagy kapuk, olyan mint egy kastély bejárata, de ez nem egy kastély, csak egy átlagos gimnázium.Yvette nem találván senki ismerős arcot, alakot vagy Madeline-t, kivéve néhány osztálytársat, akikkel nem szokott csevegni, nem bízik senkiben, azóta mióta azok a dolgok történtek vele...Besétál az udvarra, amely kikövezett, kacskaringós utak vezetnek a tanügyi épületből különböző helyekre, a sportpályára, a kollégiumi épületbe, és egyéb tisztásokra, parkokra, amelyek az iskoláb belül helyezkednek el, kikapcsolódást nyújtván a keményen szellemileg robotoló diákok számára)
(Yvette osztálya az első emeleten van, ezért nem kell sokat lépcsőznie, csak a tanügyi épületbe vezető néhány fokos lépcsőt kell megmásznia, miután beért a folyosóra, amely akárcsak az iskola kapuja előtt, ez is tele volt rohanó, izgága diákokkal, akik vagy épp klikkekben csevegtek egymással a folyosón, vagy épp az órájukra siettek, vagy a dolgukra...
Yvette osztálya a folyosó végén állt, lassan elsétált a többi ajtó előtt, néha benézett valamelyikbe, de titkon még mindig a reggeli eset járt a fejében, hogy a csudába nem lehetett vizes, tudta, hogy itt valami nem stimmel, de nem akart arra gondolni hogy talán...)
(Yvette gondolatmenetét Madeline szakította félbe, vállig érő sötétlila hajával, vágáns kinézetével, fültágító a fülében, piercing a szájában,bakancsban és csőnadrágban állt be a lány elé,tiszta ellentéte Yvettenek, de mégis ő volt az a lány aki megértette, akivel jól eltudott hülyéskedni, ő volt az.)
Madeline:Na végre, azt hittem már elraboltak és megerőszakoltak, vagy ilyenek.
Yvette:Ne legyél már ilyen morbid, itt vagyok.
Madeline:Akkor be is mehetnénk.
(Madeline karonfogja barátnőjét majd bemennek az osztályba, a leghátsó padban ülnek, az ablak mellett.Mindketten leteszik cuccukat a padra, majd előkeresgélik felszerelésüket az első órához)
(Madeline hirtelen előkap egy fekete kiskönyvet, majd közelhúzza magához Yvettet)
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam, azt hittem sokkal perverzebb dolgokat találok ott majd, de ez...
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
Yvette:Had nézzem.
Madeline:Eszméletlen mi?Benne van hogy kell szellemeket meg démonokat idézni...
Yvette:Ez nem normális.
Madeline:Hát ja, ezért nem csodálom, hogy anyámat a szanatóriumban kezelik már vagy jó tíz éve.
Yvette:Szellemek, démonok?
Madeline:Aha.Tiszta gáz.Ki az a hülye aki hisz az ilyen marhaságokban?!
Yvette:Ez komolynak tűnik.
(Madeline elkezdni kócolni Yvette haját)
Madeline:Hú-úú-húú.
Yvette:Nagyon vicces.
(Az ajtón, egy elegáns piros bársonyszoknyában és egy hozzáillő kosztümben lép be, egy piros ajkú, egyenes hajú, szőke nő, egy könyvvel és egy stóc papírlappal a kezében, majd ezeket leteszi az asztalra)
Cassandra:Jó napot kívánok, és előre is sikerekben gazdag tanévet.
Madeline:Átcsúszok egy kettessel, nekem már ez is siker.
(Rámosolyog Yvettre, aki visszamosolyog barátnőjére)
Cassandra:Sajnos az év első napját egy random felmérőteszttel kell, hogy kezdjem.
Madeline:Mivan?!
(Yvette összeráncolja szemöldökét, de nem szól)
Cassandra:Ez egy dolgozat, az előző év anyagit veszi át, csak egy kis visszatekintő, csak arra vagyok kíváncsi, hogy kinek mennyi maradt meg az agyacskájában.
Madeline:Ez szívás.És mégis melyik tantárgyból?!
Cassandra:Mindegyikből, egy kicsi ebből, egy kicsi abból.
(Yvette szemében csalódottság és düh keveredik össze, ami a száján keresztül tör ki)
Yvette:Én ezt nem fogom megírni.
Madeline:Húha,ütés lesz.
Cassandra:Sajnálom Yvette de meg fogod.
Yvette:Én aztán nem.
Cassandra:Majd meglátjuk.
(A tanárnő kiveszi a naplót a papírosok alól, majd kinyitja és gyors beleír)
Yvette:Én.Nem.Fogom.Megírni.
(Yvette dühödten szemeivel a vastag papírkupacra néz az asztalon ami hirtelen lángralobban)
Madeline:Húú, úgy tűnik már senki nem fogja.
(A tanárnő szó szerint az ijedségtől kiugrik a székéből, a sarokban álló, tűzoltókészülékhez fut és eloltja a lángokat)
Cassandra:Ez meg?!
(Yvette gúnyosan felszólal)
Yvette:Nem kéne a napra tenni a papírokat. Könnyen meggyulladhatnak.
(A tanárnő értetlenül néz)
....
(Yvette a folyosón a szekrényéből vesz ki pár könyvet és átpakolja válltáskájába, mikor Madeline üveges tekintettel áll be mellé)
Yvette:Mi van?
Madeline:Még mindig azon gondolkodok, hogy a picsába gyulladtak ki a dogák, mármint nem mintha a bajom lenne vele, de most komolyan.
Yvette:Hát a nap miatt.
Madeline:Mi?!
Yvette:A dolgozatokra rásütött a nap, biztos ilyen lágy, érzékeny papírból voltak amik könnyen meggyulladnak,ez szimpla fizika... vagy valami ilyesmi.
(Madeline kissé kételkedve válaszol)
Madeline:Ahha.
Yvette:Most miért, akkor szerinted mi volt?
Madeline:Fogalmam sincs, de kajakra érdekelne.
Yvette:Miért nem nézed a jó oldalát, nem kellett írni, hurrá.
Madeline:Igazad van, le kéne szarnom az egészet.
Yvette:Le kéne.
Madeline:Megyünk kajálni?
Yvette:Persze, csak előtte még elmegyek a mosdóba.
Madeline:Miért?
Yvette:Hát nem is tudom, talán mert kell...
Madeline:Megvárjalak?
Yvette:Felőlem.
Madeline:Úgy értem nem várlak.
(Yvette meglepődötten néz Madelinere)
Madeline:Úgy tudom, ma spagetti van a menzán, úgyhogy ha tetszik ha nem, én már itt sem vagyok, de cserébe foglalok neked helyet.
Yvette:Oké.
(Madeline elrohan, majd Yvette bepakolja a maradék könyvet a táskájába, majd bezárja a szekrényét. Lép egyet majd visszasétál, meggondolta magát. Kinyitja a szekrényét, majd leveszi válltáskáját és beteszi a szekrényébe, amit újra lezár és a női mosdó felé veszi az útját)
(Yvette felmegy a második emeletre, ahol sirí csend uralja a folyosót, majd lép néhányat és belép a női mosdóba, tipikus sulimosdó.)
(Yvette dolga végeztével megpróbálja megmosni a kezét amikor hirtelen megnyitja a csapot, és az leesik így a víz jobbra balra spriccel és fröcsköl. Megpróbálja elzárni de nem megy neki. Miközben haját és ruháját már félig eláztatta a mosdókagylóból kiáramló szökőkút, hatalmas robajra lesz figyelmes, amitől a földbegyökereznek lábai, és eztután csak annyit lát, hogy a mellette elhelyezkedő még négy darab mosdókagylóról lerepül a cseptelepe, majd szökőkút szerűen robban ki belőlük a vízsugár, ami elárasztja az egész mosdót. Yvette hirtelen nem tudja mitévő legyen, ezután csak annyit lát, hogy a wc fülkékből is rohamosan ömlik a víz. Yvette kétségbeesettségében az ajtó felé rohan, ami ben van zárva, a víz már a térdéig ér, és nem tudja hova meneküljön, ezért hát mást nem látva, elkezd kibálni miközben az ejtót rugdossa és püföli)
Yvette:Segítség!
Yvette:Kérem, valaki segítsen!
(Yvette bemegy egy wc fülke mögé, feláll a wc csészére, majd megpróbálja kinyitni a szellőző ablakot, amely elég kicsi, kimászni ugyan nem tud rajta, de segítségért még így is tud kiabálni, miközben az ablakot próbálja felérni és kinyitni, eközben hirtelen egy kattanást hall az ajtó felől, a hang hallatán pedig lemászik a wc csészéjéről, majd a becsapódott fülkeajtót kinyitja maga előtt, és a már kinyílt ajtó mögül egy kinyúló kezet lát hirtelen eltűnni. Yvette a még térdig érő vízben kifut a folyosóra, megrémülve, szapora lélegzettel, kicsit remegve, körülnéz a folyosón, de nem lát az égvilágon egy lelket sem, ezután hátranéz, vissza a mosdóba, ahol megpillantja, hogy egy csepp víz sincs az egész mosdóban, valamint ugyan a csaptelepek a földön hevernek, már a szökökűtszerű vízsugarak is teljesen elálltak. Yvette elképedve nézi, hogy minden olyan száraz a helyiségben mint amikor belépett és annak találta.)
(Yvette rémülve, szapora léptekkel szalad le a lépcsőn, az első emeletre, majd a szekrényéhez rohan, kinyitja azt és kicsit megkönnyebbülve veszi ki táskáját majd akasztja vállára, kissé didereg, hisz ruhái még mindig vizesek, majd hirtelen észrevesz a szekrénye előtt egy földön fekvő kis papírcetlit, ami nyílván táskájával együtt esett ki, mikot kivette azt. Yvette lehajol a földre, majd felveszi az kettéhajtott kis fecnit, kinytija, majd elolvassa, amiben a következő áll:,,4-kor a pataknál -M'')
(Yvette megállt egy pillanatra, Madelineon gondolkozott, M, az biztosan csak barátnője lehet, de ő soha nem szokott ilyen papírfecnikre írogatni, na jó kivéve ha órán leveleznek, de ez most más... ez most valamiért más...csak érezte, de nem tudta megmagyarázni miért...)
...
(Yvette belép az előszobába, amikor Anett meghallja az ajtó becsapódását, azonnal kiszalad)
Anett:Ó te vagy az?!
(Anett meglepetten néz Yvette vizes ruháira, majd kérdőre vonja)
Anett:Drágám, mi történt veled?!
Yvette:Csőtörés volt a sulimosdóban, és eláztam.
Anett:Ouahh, menj fel gyorsan és öltözz át azonnal, mielőtt még megfáznál nekem.
(Anett mindigis gondoskodó keresztszülő volt, göndör, rövid vörös haja kiemelte tökéletes fehér fogsorát. Szeretett egyszerű ruhákban járni, és egyszerűen öltözködni, régies volt, mégis egy vonzó ötvenen túli nő)
Anett:Palacsintát csinálok, tudom hogy imádod.
Yvette:Igen.
(Yvette még mindig vizes ruáitól és hajától dermedve áll az előszobában, és azokon a dolgokon gondolkozik amik vele történtek)
Anett:Akkor?! Siess!
Yvette:Persze!
(Anett újra visszazökkentette őt a való világba, majd Anett felrohant a lépcsőn, hogy átvegye vizes ruháit és később már Anettel együtt palacsintázott a konyhában, az asztalnál)
Anett:És?!Milyen volt az első sulinap?
Yvette:Olyan mint az utolsó a nyári szünet előtt.
Anett:Na ezért az sosem ugyanaz.
Yvette:Nekem az.
(Yvette elmerengve ette palacsintáját)
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.A csőtörésen kívül persze.
Yvette:Milyen baleset?
Anett:Miss Blake óráján véletlenül meggyulladt néhány papíros, mit gondolsz mi történhetett?
Yvette:Fogalmam sincs.
(Anett hideg tekintettel nézett keresztlányára)
Anette:Hmm?
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
(Yvette rápillant a faliórára, a konyhapult fölött, 16:05. Már rég a pataknál kellene lennie, ezért hirtelen feláll az asztaltól)
Yvette:Mennem kell.
Anett:Hova?
(Yvette oldalradöntött fejjel néz kikérően Anettre)
Anett:Jólvan, értem én, önálló akarsz már lenni te is, jólvan, akkor menj csak, de ne maradj sokáig.
Yvette:Szeretlek.
(Anett elmosolyodik, majd leszedi az asztalt)
(Yvette kirohan az ajtón)
....
(A lány a közeli erdőhöz sétál, ami egy rövidke utat ölel körve egy patakig, majd a patakon túl egy rét látható. Az utat a patakhoz két oldalról fák ölelik körbe, a patakot pedig nádas takarja el, de mindig ki van taposva egy kis ösvény amin le lehet menni a kis csurgadozó patakhoz)
(Yvette végigmegy az egyenes és görbékkel kavart ösvényen, majd lesétál a patakhoz, amelyre egy hatalmas fát döntöttek rá még régebben, hogy legyen mire leülni, emlékszik sokat játszott itt kiskorában.)
(Yvette megáll a patak közelében, majd vár, mikor hirtelen falevelek zörejét hallja)
(Yvette megremeg, majd megszólal)
Yvette:Madeline, ez nem vicces!Gyere elő, ne hülyéskedj már.
(Hirtelen egy ismeretlen női alak lép elő ez egyik fa mögül, közelebb lép Yvettehez, aki minden feléje tett lépésnél meghátrál)
(Az alak, hasonló életkorú mint Yvette, haja hosszú, egyenes és fekete, tekintete tiszta mint a víz, szemei kékek, bár fogait nem mutatja, de mosolyogva hagyja abba a közeledést Yvette felé, amint érzi számára ez kissé kellemetlen, ijesztő. Kék szoknyájában és cipőjében, valamint farmer felsőjében, elbűvölően áll Yvette előtt, majd kinyútja egyik kezét)
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
(Yvette kissé ijedten áll a patak előtt a nagy fába kapaszkodva)
Yvette:Ki vagy te?
Melanie:Már mondtam, Melanienak hívnak.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
Yvette:Te voltál az aki a vizet csinálta a mosdóban, délután?
Melanie:Nem!De én állítottam el.
Yvette:Hogyan?
Melanie:Nem gondoltam volna, hogy a közepébe kell vágnom az egésznek, de ha így kell lennie, akkor legyen.
(Yvette mit sem értve néz... és közben azok a gondolatok kavarognak benne, hogy talán nincs egyedül és most talál talált valakit aki olyan mint ő, félelmetes és örömteli pillanat ez számára, egyszerre)
Melanie:Tudom kontrollálni a vizet.
Yvette:Hogyan?
Melanie:Egyszerűen.Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet. Jól mondom?
Yvette:Nem tudom miről beszélsz.
Melanie:A dolgozatokról.
Yvette:Honnét tudsz te róluk?Nem a mi osztályunkba jársz!
Melanie:Ez igaz!De minenki erről beszélt ma a suliban.
(Melanie minden kérdésre mosolyogva, kiegyensúlyozva és harmónikusan válaszolt, olyan gyendéd volt, olyan kellemes, mint a víz, teljesen érthető volt, hogy miért pont ő az akinek hatalma van a víz felett, mert olyan könnyed volt, gyengéd, mint az éltető víz...)