13.rész - Most mit tegyünk? (2.rész)

(Melanie, Sarox és Yvette a járdán sétálgatnak miközben az agyonplakátolt fákat és kerítéseket pásztázzák szemeikkel)
Melanie:És akkor most mi lesz?
Melanie:Hol fogunk aludni?! Meg fogunk fagyni!
Melanie:Hova megyünk most?
(Yvette mélyen gondolkodik magában miközben elharapja szája szélét)
Yvette:Elmegyünk hozzánk.
Melanie:Hozzátok?! Valeria-ék háza is kész romhalmaz volt és eladó. Honnét veszed, hogy a jövőbeli Yvette még ugyanott lakik?
Yvette:Meg kell próbálnunk. Nincs más esélyünk.
Sarox:Miért nem vesszük inkább sorra, hogy mit tudunk?! Legalább többre jutnánk mint hogy csak így vakhitben kutatva megyegetünk ide-oda.
(Sarox megáll majd a többiek hirtelen ránéznek. A fiú erőteljes karizmája megmutatkozik vezetői képességében, s retorikájában amint beszélni kezd)
Sarox:Szóval! Mit tudunk?!
Melanie:Hogy itt ragadtunk egy távoli dimenzióban és nem tudunk vissza menni.
Yvette:Hogy erőnk sincs.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Hé! Csak neked nincs, én még nem próbáltam!
(Melanie kitárja a kezét a járdaszegély melletti füves talaj fölé majd megpróbálja kivonni a földből a vizet. Többszöri kézrángatás után sem történik semmi mire Melanie ledöbbenve reagál)
Melanie:Nekem sem működik.
Yvette:Mondtam.
Sarox:Akkor itt máshogy működnek az erők.
Yvette:Vagy sehogy nem működnek.
Sarox:Érdemes azt is megemlítenünk, hogy mivel Tamika és Valeria meghaltak a múltban..
(Yvette kétségbeesetten felriad)
Yvette:Akkor a démon Yvette minket is megölt és elvette az erőinket.
(Melanie közbevág)
Melanie:Lehetetlen! Akkor a világ már rég egyenlő lenne a totál káosszal.
Yvette:Akkor mi történt?
Melanie:Derítsük ki.
(Melanie összeszűkült szemgödrökkel néz Sarox-ra miközben a férfi is hunyorítva figyel)
Melanie:Szerintem is jobb lenne, ha végig járnánk a házakat amelyekben lakunk.. laktunk. Hogy tudjuk, hogy mi a helyzet. Boszorkányok vagyunk. Valószínűleg segítenénk magunknak, ha megjelennénk az ajtóink előtt.
Yvette:Ha csak nem egy démoni klón az aki valójában az ajtónk elé tér be.
Melanie:Próba szerencse.
Sarox:Szerintem váljunk szét.
Melanie:Nem lenne jobb, ha együtt maradnánk?
Sarox:Minél többet vagyunk itt, annál jobban megköt az ige és végül aztán nem tudunk visszamenni sehogy sem. Ezért is lenne egyszerűbb és gyorsabb, ha mindannyian kipécéznénk azt a házat ahol laktunk, hogy megnézzük mi az ábra.
Yvette:Rendben, de mi legyen? Hol találkozzunk? És mennyi idő múlva?
(Melanie előhúzza mobiltelefonját ami ki van kapcsolva. Megpróbálja bekapcsolni, de csak csupa kriksz-kraksz írást és piktogramot mutat a mobil a kijelzőjén. Melanie ütögetni kezdi a készüléket.)
Melanie:Hülye masina!
Yvette:Valószínűleg a mi időnkből idehozott elektromos kütyük itt nem működnek.
Melanie:Akkor?
Sarox:Mindannyian elmegyünk segítségért és akár megtaláljuk a jövőbeli magunkat akár nem.. visszajövünk ide.
Melanie:Rendben.
Yvette:Ésszerű.
Sarox:Akkor?
(A három boszorkány kissé ijedten néznek egymásra majd mindannyian elindulnak egymástól elszakadva, különböző irányba)
(Yvette mikor már lelép a járdáról hirtelen visszafordul, s rákiált a többiekre akik már épp távolodóban vannak tőle a kihalt utcában)
Yvette:Szerintem ez a szétválósdi nagyon rossz ötlet! Én nem megyek sehova!
(Yvette vissza sétál oda ahol nemrégiban mindhárman álltak. A többiek hangoskodva térnek vissza Yvette-hez)
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Most mi van?!
Yvette:Szerintem ezt az egészet Sarox tervelte ki.
Melanie:Hogy micsoda?!
Yvette:Szét akar választani minket, mert tudja, hogy így sokkal gyengébbek vagyunk.
Melanie:Te meg miről beszélsz?! Szerintem együtt vagy külön, teljesen mindegy, nincs erőnk, ígyis-úgyis harmat gyengék vagyunk.
Yvette:Ne mondd ezt!
Yvette:Szerintem ez az egész az ő ötlete volt. Hirtelen felszólal így a semmiből, holott nemrég csak hallgatott és kész.
Sarox:Ne akard rám fogni az egészet!
Melanie:Sarox-nak ehhez semmi köze. Sőt! Inkább meg kellene köszönnöd neki, hisz ő csak megpróbál segíteni nekünk.
Yvette:Te meg mióta állsz az ő oldalán?! Azt hittem, hogy ki nem állhatod őt?!
Melanie:Tudod, hogy ez nem igaz.
Yvette:Most nem kellene itt lennünk, ha...
(Yvette elharapja a száját mire Melanie feszülten közbevág)
Melanie:Ha mi..?!
(Yvette feldúltan, hangosan, mérgesen témát vált)
Yvette:Miért nem jöttél?
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Vártalak. Vártunk téged. Hol voltál? Még a támadás előtt.
Melanie:Elintézni valóm volt.
Yvette:Milyen elintézni valód?!
Melanie:Most csak nem azt akarod mondani, hogy ez az egész az én hibám?!
Sarox:Velem volt! Az én hibám!
Yvette:Micsoda?! Mit keresett nálad?!
Sarox:Csak eljött és kész.
(Egy pillanatig mindannyian csendben, s némán állnak a földet bámulva majd Yvette dühösen folytatja)
Yvette:Meg lett beszélve, hogy éjfélre érj oda! De te nem voltál sehol! Még vagy fél óráig vártam rád a fürdőben, hátha felbukkansz és jösz, de semmi!
(Melanie félrehúzza száját.. némán még mindig a földet bámulja ölbe tett kezeivel.. nem válaszol)
Melanie:...
Yvette:Na?!
(Melanie felkapja a fejét majd ingerülten reagál)
Malenie:Ez az egész nem az én hibám.
Yvette:És mi van, ha mégis?!
Yvette:Képzeld el, ha ott lettél volna..
Melanie:..mi lett volna?!
Sarox:Ezzel nem megyünk semmire! Mi lett volna, ez lett volna, az lett volna. Az a lényeg ami most van és ebből kell kikavarodnunk valahogy.
Yvette:És mégis hogyan?! Nincs erőnk. Azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.
(Yvette hirtelen hátat fordít a többieknek majd dühösen hadonászni kezd kezeivel)
Yvette:Nekem ebből elegem van. Belőletek, meg ebből az egészből. Megyek és egyedül majd megoldom. Nincs szükségem rátok. Azt csináltok amit akartok.
(Yvette fogja magát, s elsétál)
Melanie:Yvette, várj már!
(Melanie megpróbál Yvette után futni, de Sarox óvatosan megragadja szerelme kezét majd viszarántja őt)
Sarox:Hagyd elmenni.
Melanie:De mi lesz, ha baja esik?
Sarox:Nem lesz semmi baja.
Melanie:És ebben miért vagy olyan biztos?
Sarox:Ha valami baj lesz, majd megérzem.
Melanie:Micsoda?
Sarox:Tudom hova kell mennünk.
Melanie:Tessék?
(Sarox egy közeli fára szegezi kezét majd erősen koncentrál mikor a fa törzse hirtelen vízcseppeket kezd el izzadni kérgén keresztül. Melanie hátralép majd ijedten megszólal)
Melanie:Sarox!
...
(Melanie és Sarox egy folyó melletti kitaposott, poros ösvényen sétálnak. A környékbeli erdős rész túrázó helyiséggé nőtte ki magát. A kitaposott ösvényt néhol fák, bokrok és bozót övezi. A folyó széles mederéhez csak néhány lépésnyire állnak miközben sietősen gyalogolnak)
Melanie:Sarox, hallod?! Válaszolj! Hogy lehet, hogy neked van erőd és nekünk nincs?
Sarox:Jobb, ha nem kérdezel semmit.
Melanie:Miért mondod ezt?
Sarox:Minél kevesebbet tudunk, annál jobb.
Melanie:Mert? Sarox állj! Mi folyik itt?
(Melanie megragadja a férfi kezét majd mindketten megállnak)
Sarox:Az, hogy itt a jövőben teljesen mások a szabályok Melanie. Minél kevesebbet tudunk és minél kevésbé szólunk bele az annál jobb lesz nekünk.
-Így igaz, fiatalember.
(Ekkor a bozótból halakkal teli hálóvel egy szakállas, ráncos vénember bújik elő. Ősz szakálla végigfut állán. Ráncos kezei remegve markolják a halát. Terepszínű nadrágot és felsőt hord barna bakanccsal és zöld, ruha anyagból készült kalappal)
(Melanie és Sarox hirtelen megfordulnak)
-Már vártalak titeket.
Melanie:Parancsol?
Sarox:Honnét tudta, hogy jövünk?
-Onnan, hogy 44 évvel ezelőtt én is ott álltam.
(A meggörnyedt öregúr Melanie-ra mutat)
-Veled!
Melanie:Tessék?
(Az öregember elmosolyodik majd beér Sarox és Melanie mellé aztán elindul előttük majd felszólal)
-Gyertek gyorsan, nincs vesztegetni való időnk.
(Melanie értetlenül néz Sarox-ra)
Sarox:Ő majd segít nekünk.
-Minél kevesebbet vagytok itt és tudtok, annál jobb. Nektek is és mindannyiótoknak.
(Ekkor mindhárman elindulnak majd néhány perccel később egy tisztáson kötnek ki a folyó partjánál)
Melanie:Maga..?
-Én vagyok Sarox.. illetve ami marad belőlem.
(A férfi leteszi zsákját majd zsebéből előkotor egy kék kristályt. Melanie felkiált)
Melanie:Az meg micsoda?
-Az egyetlen ami marad, miután..
(Az öregúr elharapja a száját majd hirtelen folytatja)
-.. ez az ami segít nektek visszajutni az időben.
(Sarox leguggol a férfi elé, kezeit térdeire támasztja majd felvont szemöldökkel kezd beszélni)
Sarox:Néhány órával előrébb kellene mennünk, mint amikor megtörtént az az eset.
(A férfi felnevet)
-Ó, tudom én, tudom. Hehe. Hisz 44 évvel ezelőtt pont ott guggoltam ahol most te.
(Sarox egy pillanatig félrehúzza száját majd nyugodt, halk hangnemmel reagál)
Sarox:Persze.
-Arra viszont vigyáznotok kell, hogy a jelen amibe ti visszatértek már rég meg van írva, ezért nagyon körmönfontnak és óvatosnak kell lennetek, mert az érzékek, az események befolyásolhatnak titeket.. és persze az ami meg van írva.
-Most add a kezed. Szükségem lesz az erődre, hogy az enyémmel és a kristályével együtt megidézzük a portált ami visszarepít titeket.
(Melanie hangosan ellekezni kezd)
Melanie:De mi van Yvettel?
-Őt sajnos nincs időnk megkeresni.
Melanie:Így volt ez régen is?
-Így. Egy kis problémával az élen.
Sarox:Még pedig?
-Yvette-t is be fogja szippantani innen a portál, bárhol is legyen most.. csak annyi a baj, hogy mivel ő nem volt itt a portál megidézésekor ezért nem volt tisztában azzal, hogy varázslat megy végbe ezért ő nem fog emlékezni erre az egészre.
Melanie:Akkor hogy fogjuk megváltoztatni azt amit meg kell változtatnunk?!
(A férfi hiányos fogazatával, csillogó szemekkel Melanie-re majd Sarox-ra pillant)
-Hát majd ti ketten.
(A férfi behunyja szemét, megmarkolj a kristályt majd rámarkol Sarox kezére, s vízpart szélén a következő pillanatban hatalmas szélviharral egy gömbölyű kék színű örvénylő portál jelenik meg akár egy vízörvény)
(Melanie homloka összerándul ahogy a szélvihar hajába kócol, s lengeti ruháit. Az öreg Sarox pedig az orkán erejű szélben próbálja kiabálással navigálni a fiatalokat)
-Ugorjatok bele! Nem lesz semmi baj!
(Sarox feláll majd kinyútja a kezét amelyre Melanie egy kis habozással rámarkol majd hosszasan egymás szemébe néznek)
-Siessetek!
(A férfi a világító kristályra néz amelyet kezében szorongat, s amelynek fénye egyre halványabb lesz)
(Sarox és Melanie ekkor nekifutásból a partról beleugrik a folyón megjelent örvénybe, s végül eltűnnek)
(A lányok az osztályteremben csevegnek)
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mind meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie az ablaknál állva hirtelen fejéhez kapja egyik kezét majd szorosan nekidől az ablaknak. Másik kezét hasához szorítja, s egy pillanatra fogait összeszorítva, szemeit összezárva leguggol)
(Tamika hirtelen leugrott a tanári asztalról majd odarohant Melanie-hoz)
Tamika:Jól vagy?
(Melanie kissé kóválygós fejjel, délcegen válaszolt, fejét és gyomrát simogatva)
Melanie:Persze. Csak hirtelen rosszul lettem egy pillanatra.
(Melanie megfordul majd kinéz az ablakon. Felkapja a táskáját majd az ajtó felé indul el)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:Nekem még el kell intéznem valamit.
Valeria:Micsodát?
Melanie:Személyes.
(Melanie kilép majd hirtelen visszafordul az ajtóból)
Melanie:Várjatok, inkább még sem intézem most el.
Melanie:Vagy mégis.
Valeria:Döntsd már el!
Tamika:Hova is mész?
Melanie:Az mindegy!
Melanie:Várjál, hova is megyek?!
(Valeria, Yvette és Tamika összezavarodottan pillantanak egymásra)
Melanie:Öö.. izé.
Tamika:Igen?
Melanie:Várjál! Várjál!
Valeria:Igen?
Melanie:Már beszéltél a démon Yvettel?
Valeria:Az előbb mondtam, nem figyelsz?!
Melanie:Neem! Ti figyeljetek! Vissza kell hívnunk őt.
Tamika:Minek?!
Melanie:Meg kell ölnünk, mielőtt ő ölne meg mindannyiónkat.
Valeria:Miből gondolod, hogy megtenné?!
Melanie:Gondolj bele! Jönnek a boszorkányok akik az életükre akarnak törni. Nem ez lenne a démon Yvette számára a tökéletes alkalom, hogy szerezzen néhány extra erőt egy kis benyalással és körmönfontsággal?
(Valeria hirtelen felkapja a fejét)
Valeria:Igazad lehet.
(Tamika kétségek között válaszol)
Tamika:És hogy akarod ide visszahívni?
Valeria:Ez egy probléma például! Tényleg?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
~
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthatlak. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá-ááá!
Sarox:Anyu elmentem majd jövök.
(Ebben a pillanatban Sarox rohan ki a házból úgy, hogy majdnem fellöki anyját majd megragadja Melanie kezét és mind a ketten elrohannak. Anyja közben utánakiabál)
Naomi:Ne maradj el sokáig!
~
(Yvette mindeközben a tó melletti fákkal övezett levelekkel borított parlagon toporzékol egymagában. A következő pillenatban a tóból egy vízoszlop emelkedik ki, s a hosszú egyenes vízoszlop nekirepül Yvette-nek aki hátrarepül a lökéstől majd hirtelen a földhöz szegeződik)
Yvette:Mi-a..a?!
(Yvette értetlenül, s dadogva hebeg-habog mikor hirtelen Melanie és Sarox jelenik meg előtte kézenfogva)
Melanie:Meglepetés!
(Melanie és Sarox egyik kezüket a démoni ál-Yvette hanyadt fekvő teste fölé helyezik majd a következő pillanatban Yvette sikítani kezd mikor minden bőrfelületén keresztül a víz elkezd kiszivárogni majd kicsurogni végül bőre összeráncolódik, s hangos ordítással elporlad.)
(Sarox és Melanie önelégülten pillantanak egymásra majd hirtelen elengedik egymás kezét mikor mögöttük a közelben megjelenik Tamika aki Valeria kezét fogja. Valeria és Tamika a földön ülve válnak láthatóvá miközben Valeria a vérző térdét fájlalja. Melanie és Sarox odarohannak hozzá)
Tamika:Ti meg mit kerestek itt?
Melanie:Itt volt Yvette. Meg akart ölni minket. Csapdába akart csalni. Szét akart választani, hogy könnyebben megölhessen. Megegyezett a boszorkányokkal.
(Tamika Sarox-ra néz)
Tamika:És ő mit keres itt?
Sarox:Engem is meg akart ölni.
Melanie:Nem lett volna neki elég egy víz erő. Érthető: démon, telhetetlen.
(Valeria ekkor leveszi kezét a sebről amely végül begyógyulva, kisebb hegekkel virul bőrén. Valeria megkönnyebbülve elmosolyodik)
Valeria:Regenerálódás.
(Melanie és Sarox megkönnyebbülve néznek egymásra)
(Tamika ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Tamika:Várjatok! Yvette!
(Hirtelen mindannyian kétségbeesetten pillantanak egymásra)
(A következő pillanatban mind a négyen megjelennek a rumlis szobában miközben, s azt látják, hogy Yvette két kezét Larion-ra tartja aki tűzben ég el hatalmas ordítózással, s végül hamu formájában lesz egyenlő a padlóval)
Yvette:Ti meg hol voltatok?
(Valeria és Tamika a hamukupachoz szalad)
Valeria:Itt meg mi történt?!
Yvette:A holmijaid között kutatott amikor beléptem és rajtakaptam.
Tamika:Hol lehetnek a többiek?
(Valeria az elrepült elemes ébresztóárjára pillant amely a padlón hever)
Valeria:Már elmúlt éjfél.
Melanie:Akkor ezek már nem jönnek vissza.
(Tamika rejélyes és sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki még mindig szorosan Sarox mellett áll)
Tamika:Reméljük. Ha mégis.. mi itt leszünk.
(A lányok körülnéznek a szobában majd Valeria elkezdi felszedegetni a dolgait a padlóról kicsit még döcögve néhány másodperccel később pedig már a többiek is segédkezni kezdenek a takarításban)
--------------------------------

2.rész Kihez tartozom?

Az előző rész tartalmából:
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
Yvette:Had nézzem.
Madeline:Eszméletlen mi?
Yvette:Ez nem normális.
.....
Cassandra:Ez egy dolgozat, az előző év anyagit veszi át...
Yvette:Én ezt nem fogom megírni.
Cassandra:Sajnálom Yvette de meg fogod.
Yvette:Én.Nem.Fogom.Megírni.
(Yvette dühödten szemeivel a vastag papírkupacra néz az asztalon ami hirtelen lángralobban)
....
(Yvette kétségbeesettségében az ajtó felé rohan, ami ben van zárva, a víz már a térdéig ér, és nem tudja hova meneküljön, ezért hát mást nem látva, elkezd kibálni miközben az ejtót rugdossa és püföli)
Yvette:Segítség!
....
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.A csőtörésen kívül persze.
Yvette:Milyen baleset?
Anett:Miss Blake óráján véletlenül meggyulladt néhány papíros, mit gondolsz mi történhetett?
Yvette:Fogalmam sincs.
....
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
Yvette:Te voltál az aki a vizet csinálta a mosdóban, délután?
Melanie:Nem!De én állítottam el.Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet.
....................
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
Melanie:Valeria mesélt róla.
Yvette:Ő meg kicsoda?
Melanie:Valeria a föld örző boszorkánya.
Yvette:Ő irányítja a föld erőit?
Melanie:Mondhatjuk így is.
Yvette:Akkor ki volt az aki majdnem elárasztott tetőtől talpig vízzel a mosdóban délután?
Melanie:Nem vagyok biztos benne, de valószínűleg Sarox volt az.
Yvette:És ő ki? Egy másik boszorkány?
Melanie:Igen, de Sarox, nem az a fajta srác aki valaha is jóra használta volna az erejét.
Yvette:Srác?!
Melanie:Aha!
Yvette:Honnét tudtad, hogy az vagyok, aki vagyok?. Egyszerűen nem értem, hogy találtál rám, és miért pont most, és...
(Melanie közbevég Yvette szavának, aki láthatóan nagyon össze van zavarodva)
Melanie:Valeria képes beszélni, a növényekkel, a fákkal, a talajjal, ráhangolódott a szél szavaira, azok megsúgták, hogy merre jársz, és persze meg kell találnunk azt is aki a levegő erőit birtokolja valamit az összeköttetőt, hogy együtt összeállva legyőzhetetlenek legyünk.
Yvette:Minek?
Melanie:Hogy a jót képviseljük.
Yvette:Valeria és az én... a mi sulinkba jár?
Melanie:Mostmár igen.
Yvette:Hogy érted, hogy mostmár?
Melanie:Ősztől.
Yvette:Értem, és hányadikas vagy?
Melanie:Tizedikes.
Yvette:Értem.
Melanie:egyéb kérdés?
Yvette:Azt hiszem, most egyenlőre inkább csak haza szeretnék menni.
Melanie:Természetesen. Elkísérjelek?
Yvette:Nem kösz, most egyedül mennék ha lehet. Csak gondolkoznom kell.
Melanie:Ahogy gondolod.
(Yvette összezavartan sétált ki az erdőből, hátrahagyva Melaniet. Hazafelé támolyogva nem értette miért olyan bágyadt, hisz mostmár ketten, illetve hárman vannak, mondjuk Valeriat még nem sikerült közelebbről mint szóbeszédből megismernie, de Melanie, Melanie egészen kedves teremtés, és olyan természetesen tiszta, mint a víz, ezért is passzol hozzá ez az erő, mert olyan nyugodt. A lány azon gondolkozott, vajon miért is játszotta el a tudatlant Melanie előtt, amikor mindent tud az efajta boszorkányságról, a nagyszülei is boszorkányok voltak, a szülei viszont nem, de a nagymamája mindenről kioktatta, hogy a négy elem boszorkányait az határozza meg, hogy jók-e vagy rosszak, hogy mire használják az erejüket, és hogy az összeköttető az aki majd összeköti az erejüket, az összekötő egy nagyon különleges személy, akinek egyszerre birtokában áll a négy elem és még az ötödik, a mértéktelen forrás, ami lehetővé teszi az összeköttetőt, hogy feltámassza a halottakat, és még ki tudja hogy mit. Miközben hazafelé baktatott különböző gondolatok kavarogtak a fejében, mivel ősz volt, és az idő már szürkület váltotta fel a napsütéses délutánt, ezért szedni kezdte lábait)
(Melanie ugyanebben a pillanatban leült a farönkre, amely átölelte a két partszakaszt, amelyet a kis patak választott szét, majd maga elé nézett és a levegőből egy rövid vörös hajú, sportos testű, kifinomult ízlésű, határozott tekintetű lány tűnt fel a semmiből)
Tamika:Na?!
Melanie:Valószínűleg kell még neki egy kis idő amíg feldolgozza, hogy mostantól egy csapat idegennel kell működnie, de szerintem idővel majd elfogadja a dolgot.
Tamika:Na, végre valami jó hír, akkor márcsak az összekötőt kell megkeresnünk.
Melanie:Ha egyáltalán leszületett ebben az évezredben.Az összekötő csak minden száz évente egyszer születik le, és az sem biztos, hogy tud az erejéről.
Tamika:Valeria hol van?
Melanie:Miért nem nézed meg?
Tamika:Igaz.
(Tamika egy szempillantás alatt a levegővel válik egyenlővé)
....
(Az éjszaka közepén, egy árnyalak áll az út szélén, kinyújtva jobb kezét, stoppolni próbál. Amikor sikerült leállítania egy kocsit, amelyben egy férfi ül, a kocsi elé sétál, majd a férfi lehúzza az ablakot és kiszól: -Fiatalember, segíthetek valamiben? .. A stoppos nem válaszol, majd kitartja a kezét, ujjait kiengedi a levegőnek, tekintete a kocsi belsejére összpontosul, majd egyik pillanatról a másikra a kocsi belsejében hatalmas lángok törne elő a semmiből, a lángok között kapálózó autós megpróbál kiszabadulni, de nem tud,a férfi ordítozva, kínok között ég hamuvá percek alatt a kocsi belsejében...)
...
(Yvette a szekrénye előtt áll, miközben könyveket pakol bele. A következő pillanatban Madeline hirtelen megáll mellette, és megszólal)
Madeline:Oké,mi a baj?
(Yvette megfagy egy pillanatra, majd úgy tesz mintha semmi sem történt volna, az elmúlt 24 órában)
Yvette:Hogy érted ezt?
Madeline:Nyuszi!Nem jöttél tegnap ebédelni, aztán szó nélkül leléptél, nem válaszoltál a telefonhívásaimra, se a 25 darab smsemre sem, már azt hittem te is bennt égtél abban a kocsiban mint a hapsi az éjjel.
Yvette:Micsoda?
Madeline:Ja, a reggeli híradóban volt.A hapsi kocsija tüzet kapott, a pasas benn égett a kocsiban, és a legmorbidabb, hogy a kocsi belseje teljesen összeégett, de a külsején egy karcolás sem volt.
Yvette:Te jó ég.
Madeline:Na de minegy, szóval mire fel ez a bújkálás?
Yvette:Tegnap csőtörés volt a női mosdóban.
Madeline:Csőtörés?
Yvette:Aha, tiszta víz lettem, haza kellett mennem, aztán elbeszélgettem az időt Anettal és aztán tanulnom is kellett,aztán elaldutam, a telefonomat meg itt felejtettem a szekrényemben.
Madeline:Nahát.628 kifogás egy mondatban, ezt nevezem.
Yvette:Hát...próbálkozik az ember... ne haragudj.
(Madeline mosolyog)
Madeline:Mindegy, a lényeg, hogy jól vagy, és minden rendben.
(Yvette álmosolyogva próbálja tettetni amit Madeline állított egy mondattal ezelőtt, majd becsukja szekrényét, és mindketten elindulnak az osztályuk felé, amikor Melanie köszönt Yvettenek)
Melanie:Szia Yvette.
Yvette:Szia Melanie.
Madeline:Ez meg kicsoda?
Melanie:Melanie vagyok, szia.
(Melanie kinyújtja a kezét)
(Madeline nem fog kezet a lánnyal, számára mindenféle csinos öltözékű lány gyanúsnak vélhető)
Madeline:Heló.
(Yvette zavartan szólal fel)
Yvette:Miújság?
Melanie:Semmi.
Madeline:Szerintem jobb ha zúzunk, mielőtt lekésnénk az óráról.
Yvette:Szerintem is.
Melanie:Nekem is mennem kell, remélem később még látjuk egymást.
Madeline:Arra mérget vehetsz.
(Melanie elmegy a két lány mellett, majd Madeline és Yvette is elindulnak együtt az osztályukba)
Madeline:Ki volt ez a bige?
Yvette:Melanie, nagoyn kedves lány.
Madeline:Kedves lány?!Na ilyet mégegyszer meg ne halljak tőled. Én azt mondom, minden csinos lány gyanús, hidd el nekem, az ilyen kis kócgombócokban nem lehet bízni, csak a smink mutatja úgy, mintha mosolyognának, de belül inkább kibeleznének, én már csak tudom.
(Yvette együttérzően rábólint Madeline nézetére, annak ellenére, hogy nem ért vele egyet)
(Melanie megpillantja a harmadik emelet folyosóján sétálva Saroxot, magas, kigyúrt, felzselézett barna haja és napszemüvege a szemén, valamint eget verően szexi mosolya, bőrruházkodása minden nőt levett a lábáról öt méteres körzetben, és még mindig le is vesz.)
(Melanie kissé dühösen áll meg Sarox előtt)
Sarox:Hogy ityeg Meli cica?
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
(Sarox lecsúsztatja szemüvegét, hogy igéző barna szemeivel, vadul és kívánatosan nézzen Malanie szemébe, hátha meglágyíthatja fagyos szívét)
Melanie:Tudod mi az érdekes az egészben?
Sarox:Eszem minden szavadat, mi az érdekes benne cica?
Melanie:Hogy a kocsi belseje teljesen hamuvá égett, a külseje meg persze sértetlen maradt. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit több mint nem normális?
Sarox:Most miért meséled el nekem ezt?
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:És mégis hogyan?!
Melanie:Vagy az egyik lökött haverod, aki véletlenül egy amatőr tűzgyújtó esetleg?!
Sarox:Idefigyelj!Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.Egyébként meg, mi van azzal a csajjal, hogy is hívják, Yvette.
Melanie:Tőle maradj távol vagy...
(Melanie szemében düh uralkodik, amikor megpróbálja átvenni Sarox teste felett az uralmat, de nem sikerül neki, Sarox és a lány jéghideg tekintete váltakozik szemeik között, miközben mindketten megdermednek egy kicsit)
Sarox:Ellenem nincs hatalmad.
Melanie:Próbáljuk ki.
Sarox:Ne erőlködj, ami nem megy azt meg ne erőltesd.
(Melanie megpróbált minden tőle telhetőt, hogy megfélemlítse Saroxot, de ereje nem működött...be kellett ismernie, hogy a víz víz ellen semmit sem ér... a férfi teljesen immunis az ő erejére, ez bosszantotta őt, mindennél jobban)
(Sarox eleget vélt venni a lány rágalmazásaiból, felkapta lábai közé szorított iskolatáskáját majd válláracsapta és lazán otthagyta Melaniet, aki magában tovább mérgelődött)
....
(Yvette és Madeline könyvekkel a kezükben sétálnak ki az iskolából, amikor hirtelen Melanie lepi meg őket, a bejárati kapu mügöl kilépve)
Melanie:Sziasztok.
Madeline:Há ez már megint mit akar?!
Melanie:Én is örülök neked.
Madeline:Hát én meg nem!
(Melanie Yvettehez fordul)
Melanie:Szükségem van rád, nagy bajban vagyok.
Madeline:Elfogyott a szemhéjpúdered vagy mi, vagy a hashajtód?!
(Yvette megpróbálja csitítani a barátnőjét, azzal hogy határozottan a szemeibe néz)
Madeline:Jólvan, bocsi.
Melanie:Beszélnünk kell, négyszemközt.
Yvette:Nem lehetne később?
Melanie:Most azonnal, kérlek!
(Yvette barátnőjére néz)
Yvette:Figyi, nem lenne baj, ha egyedül kellene hazakullognod, ez most nagyon fontos lenne nekem.
Madeline:Hogy mi?!
Yvette:Légyszi.
Madeline:Na jó, ha neked ez annyira fontos.
(Madeline kis irigységgel és gőggel, Yvette fülébe súg)
Madeline:De nekem nehogy ilyen kis seggnyaló ribanccá válj, mert akkor vége a barátságunknak.
(Yvette tudja, hogy barátnője a féltékenység és az igazságtalanság hevében beszél ilyeneket, ezért nem is haragudott rá, csak megértően válaszolt)
Yvette:Este hívlak.
Madeline:Írj rám MSN-en.
Yvette:Úgy lesz.
(Madeline sétálva távolodik el a két lánytól, majd Yvette kissé idegesen néz Melaniera)
Yvette:Mi van?
Melanie:Semmi, csak gondoltam kimehetnénk a tisztásra egyet gyakorolni, jön Valerie és Tamika is.
Yvette:Azt hittem vészhelyzet van.
Melanie:Tulajdonképpen ez egyfajta vészhelyzet, fel kell készülnünk a sámánok ellen, ha megtámadnának.
Yvette:Semmi kedvem hozzá, köszi.
(Yvette elindul mikor hirtelen a semmiből, Tamika bukkan elő, pontosan Yvette előtt)
Tamika:Csáó.
Yvette:Te meg hogy...?!
Melanie:Ő Tamika.
Tamika:Szia, te vagy Yvette, ugye?!
Yvette:Aha, na szia.
(Yvette újra elidnul, amikor Tamika megint a levegőből kerül elé)
Yvette:Elengednél?
Tamika:Nem!
YvetteHát jó.
(Yvette újra megkerüli Tamikát, majd pár lépés múlva, megint a szeme elé kerül a levegővel játszadozó lány)
Yvette:Hagyj már elmenni!
Tamia:A-a!
Yvette:Oké, te akartad.
(Tamika arcán démoni, önfeledten önelégült mosoly ül, mint persze mindig, amikor Yvette visszalép néhány lépést, majd maga mellé emeli két karját, és egy Tamika válláig felérő tűzkört varázsol a lány köré)
(Tamika mit sem törődve az egésszel, kacag a helyzeten, majd egyik kezét legyezőként használva felszólal)
Tamika:Hú de meleg van itt, alig kapok levegőt.
(Yvette dühhel az arcán próbálja szűkíteni a tűzgyűrűt Tamika körül, amikor az hirtelen eltűnik majd a következő pillanatban Yvette egy lökést érez derekán ami a járda mentén álló, az iskola gondnoka által jó nagy kupacba terelt falevelek felé repíti őt, majd földetér a nagy kupacban)
(Melanie odarohan a kupachoz)
Melanie:Nem vagytok normálisak?!Bárki megláthat titeket!
(Yvette falevelekkel telítve tetőtől talpig, szó nélkül fogja magát és elhagyja a helyszínt)
(Tamika behunyja szemeit, de Melanie megfogja karját és felszólítja a lányt)
Melanie:Hagyd elmenni!
(Tamika pöffent egyet orrlyukán keresztül)
Tamika:Milyen tüzes a kiscsaj, ez tetszik nekem.
Melanie:Erre a kis közjátékra semmi szükség nem volt.
Tamika:Csak kíváncsi voltam meddig képes elmenni, de úgy látom elég távol ahhoz, hogy tudjuk mire képes.
(Melanie szmeiben megcsillan valami, hirtelen nyugodt állapotba kerül, és rájön valamire)
Melanie:Valóban felnyitotta az én szemeimet is, többet tud, mint amennyit nekünk mutat vagy épp mond.
Tamika:De még mennyire.
....
(Yvette belépve a szobájába, méregtől telve vágja táskáját az ágyára, amiből véletlenül kibukkan egy szál vörös rózsa feje)
(Yvette rápillant a virágra, majd teljesen belenéz táskájába, és kiveszi a gyönyörű egy szépszál ajándékot, amelynek tövise véletlenül megszúrja őt, kibuggyan tőle az ujján, bordószínű vére.A fájdalomtól azonnal felnyög majd ujját azonnal a szájába veszi. Megpillant egy kártyát a rózsára kötözve. Vesz egy ollót az íróasztaláról, majd levágja azt, a rózsát óvatosan az ágyára teszi, nehogy mégegyszer megszúrja a tövise az újját, majd kinyitja a kiskártyát, amiben a következő szöveg állt: ,,jó lenne, ha magadhoz engednél, s nem nemmel felelnél. Jó lenne, előtted állva hozzádszólni, beszélni, s többé nem hallgatni. Jó lenne, szemedbe nézve elpirulni, s reád nevetni. Titkos hódolód: "S""...Yvette egy percre leült az ágya elé, és még párszor elolvasta a kis kártyát, hirtelen annyi minden kavargott a fejében, először is az, hogy mi a fene ez, és hogy ki az aki neki ilyen kártyát küld, és mégis miért. Az iskola mégcsak alig, hogy elkezdődött és ilyenekel bombázzák, de neki soha nem ír senki levelet, főleg nem egy ilyet. Elpirult.Neki soha nem ír senki levelet, ő az a lány akit senki nem vesz észre, és ez így jól is van számára. Közben tanakodott, magában kérdések sorát tette fel. Ki lehet ez a titkos hódoló, aki szinte, és tényleg, a semmiből került elő, csak úgy, mint egy nyári zápor.Biztosan valami csapda.Végül arra a döntésre jutott, akár hamis akár igaz ki e levelet belecsempészte a táskájába, ki fogja deríteni, vele ne szórakozzon senki.... senki...)