15.rész - Pánikvonal

(Yvette és Melanie egy bokrokkal körbeölelt parkban beszélgetnek. Mindketten egy fapadon ülnek)
Yvette:Esküszöm. Kirepített a szobából mielőtt még rámesett volna a szekrény.
Melanie:Láttad, hogy ő volt az?
Yvette:Nem, de éreztem és nekem ennyi bőven elég.
Melanie:És mi történt utána?
Yvette:Semmi. Felsegített én meg visszarohantam az osztályba és elmondtam, hogy az egyik szekrény majdnem agyonnyomott. Erre mindenki kitódult.. jött az osztályfőnök, a gondnok az igazgató aztán meg..
(Melanie közbevág)
Melanie:Met-tel mi történt!
Yvette:Épp ez az, hogy semmi. Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.
Melanie:Ez különös. Gondolod, hogy egy démon? Talán köze lehet ahhoz az Anabellához?
Yvette:Megmentette az életem.. és Anastha. Ha ő nincs ott akkor összenyom az a szekrény.
Melanie:És megköszönted neki?
Yvette:Meg, de csak röptében. Dugig voltam adrenalinnal. Azt sem tudtam mi történik vagy, hogy mit csinálok.
Melanie:Durva.
Yvette:Bármikor meghalhattam volna.
Melanie:Miért nem használtad az erődet?
Yvette:Mit kezdjek vele? Gyújtottam volna fel, hogy aztán ne nyomjon össze, de fütsmérgezés miatt maradjak ott?!
Melanie:Igazad van. Nem gondolkodtam.
Yvette:Ha ő nincs ott akkor én...
(Melanie magába mélyülve ül a padon mikor hirtelen megcsörren a telefonja)
Yvette:..ez annyira megrázott.
(Melanie előveszi zsebéből telefonját majd rápillant: Sarox)
Melanie:Haragudnál rám, ha most mennem kellene?
Yvette:Nem. Menj csak.
Melanie:Biztos vagy benne? Biztos, hogy minden rendben van? Hogy jól érzed magad?
Yvette:Persze, minden oké. Remélem, hogy Valeria vagy Tamika idejön és valakivel beszélgethetek. Most szükségem van a társaságra.
Melanie:Vagy megkereshetnéd Met-et is. Talán még a suliban van.
Yvette:Nem hiszem. Délután háromra már mindenki eltűnik onnan.
Melanie:Egy próbát megér. Vagy hagyhatsz egy levelet a szekrényében is..
Yvette:Ez jobban hangzik. Szerintem már tuti ő is otthon van.. mit keresne még a suliban?
Melanie:Bocsi.. kicsit szétszórt vagyok.
Tamika:Pedig akár hiszitek akár nem: még mindig a suliban van.
(Ebben a pillanatban a lányok hátán végigfut a hideg ahogy Tamika rajzolódik ki előttük a levegőből)
Melanie:Hé, ne csinálj ilyet többet.
Yvette:Mióta állsz itt?
Tamika:Jó régóta ahhoz, hogy mindent tudjak amit tudnom kell.
(Tamika sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki kapkodva feláll majd elbúcsúzik)
Melanie:Mennem kell. Később még beszélünk.
Tamika:Csáó.
Yvette:Rendben. Szia.
(Melanie elsétál)
Tamika:Szóval? Met?
Yvette:Igen, Met.
Tamika:Jó pasi.
Yvette:Micsoda?! Te már ki is figyelted?!
Tamika:Aha. Ott álltam mellettetek amikor belétek botlott.. csak a biztonság kedvéért.
Yvette:Akkor a kapuban is ott voltál amikor Valeria azt mondta, hogy már rég elmentél a suliba?
Tamika:Ott.
Yvette:Ez nem ér!
Tamika:De! Csak nem kötöm az orrotokra.
Yvette:Hallgatóztál!
Tamika:Én mindig hallgatózok. Mindent hallok és mindent látok!
Melinda:Pedig erre mégsem készültél fel!
(Ebben a pillanatban Tamika és Yvette mögött egy duci lány talpig vörös cuccokban jelenik meg majd mintha egy labdát dobna, úgy dob egy villámló, villódzó, kék színű villággömböt Tamika-ra aki elugrik, s a gömb eltalálja a padot amely ripittyára robban. Tamika a földről tápászkodik fel míg Yvette tűzgömböt hajít Melinda felé aki kiugrik előle. Tamika ekkor felemelné kezét, de egy negyedik személy jelenléte megzavarja őt amint erejét használva elrepíti Tamika-t aki a levegőben repülve hirtelen eltűnik majd megjelenik Yvette mellett, s végül vele együtt válik újra kámforrá. Melinda ököllel a földbe csap majd felkiált)
Melinda:A picsába! Pedig már majdnem megvoltak.
(Melinda közelében a levegőben két vöröslő szempár jelenik meg majd eltűnnek mellőle akárcsak Melinda maga)
...
(Tamika és Yvette a szokásos helyükön az erődben jelennek meg a patak melletti tisztásnál)
(Tamika fújtat miközben Yvette körbe-körbe járkál)
Tamika:Ez közel volt.
Yvette:Ezek nem adták fel. És nem is fogják feladni.
Tamika:Mennyien voltak?
Yvette:Csak az a Melinda meg még valaki. Talán egy olyan, mint te. Mert nem láttuk.
Tamika:Őrület. Most mit csináljunk? Mi van ha a többieket is már megtámadták?
(Yvette kétségbeesetten néz farkasszemet Tamika-val)
Yvette:Valljuk be! Csapdában vagyunk és fogalmunk sincs, hogy hogy győzzük le őket.
...
(Yvette, Tamika és Valeria megjelennek Valeria szobájában)
Valeria:Remek. Vissza a kezdetekhez. Megint az én cuccaimat robbogatják majd szét.
Yvette:Szerintem ez egy konkrét terv amit már régóta felállítottak.
Tamika:Tervezgethették már egy ideje, ezért volt annyira nyugis a környék.
Valeria:Szóval akkor most mi lesz?
Yvette:Résen leszünk és együtt.
Tamika:Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra támadnak.
Yvette:Megvan a terv. Nekünk nincs tervünk..
(Valeria közbevág ujját Yvette-re szegezve)
Valeria:..ezért kell gyorsan cselekedniük mielőtt még ..
Tamara:Mielőtt még mi?!
(Egy vékony, dögös, szőke tűnik elő a semmiből tetőtől talpig fekete bőrcuccokban a szoba egyik sarkában miközben a lányok a másik felében állnak és egy fehér gömböt küld rájuk. Amikor a plazmagömb már közelít feléjük Yvette felemeli a kezét, s egy tűzgömböt idéz meg majd rádobja a plazmagömbre. A két gömb még az előtt csapódik egymásba, hogy elérni a lányokat, így szétrobban a szobában, s a robbanás lökési hulláma elrepíti Valeria-t és Tamika-t míg Yvettetnek csak a haját borzolja fel, s fúj végig ruháin a robbanás szele. Yvette rendületlenül, elvakult tekintettel áll ugyanazon a helyen míg Valeria nekirepül éjjeliszekrényének, s a földre esik, Tamika pedig az ágyra majd legurul onnan. Yvette - mielőtt még a szőke boszorkány újra támadhatna - rögvest felemeli mindkét kezét megelőzvén Tamara-t és egy hosszú tűzcsóvát küld felé ami egyik pillanatról a másikra beteríti a lányt, s felemészti olyannyira, hogy fájdalmas kiáltás kíséretében ég hamuvá. Valeria felkel, hátratúrja haját kezével míg Tamika is és mindketten Yvette-re néznek.)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?
Tamika:Te miért nem repültél el?
(Yvette hátrafodul, s kétségbeesetten rájuk néz)
Yvette:Nem tudom.
...
(Sarox a városi könyvtár hatalmas épülete előtt ül annak hosszú, magas, lépcsősorai egyikén mikor Melanie odasétál hozzá)
Melanie:Szia.
Sarox:Megkaptad az üzenetem?
Melanie:Igen.
Sarox:Döntöttél?
Melanie:Mivel kapcsolatban?
Sarox:Hát, hogy te meg én.. na, szóval. Tudod.
(Melanie összekulcsolja kezeit majd leül Sarox mellé az egyik lépcsőfokra)
(A lány bátor mozdulatokkal csapja rá egyik kezét Sarox combjára)
Melanie:Döntöttem. És téged választottalak.
(Sarox felvonja szemöldökét)
Sarox:Hm?
Melanie:Veled akarok lenni. Mindegy, hogy ki mit mond vagy ki mit csinál. Veled akarok lenni és kész. Próbáljuk meg. Annyi közös van bennünk. Kedveljük egymást. Miért ne?!
(Sarox fejével kissé hátrahőköl majd mosolyát rejtve próbál érdeklődni)
Sarox:És mi változtatta meg a véleményedet ezzel kapcsolatban?
(Melanie egy pillanatra lehorgasztja fejét majd közelebb csúszik a férfihoz, míg lávbaik össze nem érnek)
Melanie:Yvette majdnem meghalt ma.
(Sarox kiegyenesedik)
Sarox:Te jó ég! De nem esett baja, ugye?
Melanie:Nem. Szerencsére nem. De ez ébresztett rá, hogy bármikor meghalhatunk.. anélkül, hogy kiélveztük volna az egészet.. hogy éltünk volna a lehetőségekkel. Most miért fosszalak meg magamtól, ha annyira szeretlek? Előbb-utóbb ígyis-úgyis meghalunk.
(Sarox elmosolyodik)
Sarox:De az nem most lesz.
Melanie:Tudom.
(Sarox megfogja Melanie kezét)
Sarox:Akkor? Mit csináljunk.. barátnőm?
(Melanie felnevet majd mindketten hirtelen elkapják egymás tekintetét, lassan egymás szemébe néznek, s végül mindkettejük ajka összeér)
(A csók után Melanie továbbra is mélyen a fiú szemébe néz, de most arckifejezése hirtelen komollyá válik)
Melanie:Viszont.. lenne egy nagyon komoly kérdésem tőled és szeretném, ha az igazat válaszolnád rá.
Sarox:Persze. Kérdezz nyugotan bármit. Mi az?
Melanie:Nem ismersz olyan bűbájt ami megfosztana az erőimtől?
...
(A szürkületben és a leszállni készülő ködben - az erdőben Valeria, Yvette sétálnak.)
Valeria:Szerintem ez a legbiztonságosabb.
Yvette:Ha tálcán kínáljuk fel magunkat?
Valeria:A természet majd megsúgja nekem, ha bajban vagyunk.. és amikor bajban leszünk mi már fel leszünk készülve.
Yvette:Remélem Tamika gyorsan megtalálja Melanie-t.
Valeria:Ennek a Melanie-nak mostanság állandóan valami dolga van.
Yvette:Talán ez azért van, mert neki legalább van magánélete. Nem úgy, mint nekünk.
Valeria:Jut eszembe. Még mindig nem értem, hogy téged hogy-hogy nem repített el a robbanási lökéshullám.
Yvette:Én sem értem. Lehet, hogy az erőmnek köszönhető.
Valeria:Konkrétan?
Yvette:Az erőnk folyamatosan nő. Talán ez is valami olyan volt ami kapcsolatban lehetett a tűz erővel és ezért nem hatott rám.
Valeria:Szerintem ennek semmi köze nem volt hozzá. Ennek máshoz van köze.
Yvette:Mihez?
Valeria:Fogalmam sincs, de az hogy neked több erőd van mint nekünk és hogy immunis vagy az e féle támadásokra nekem nagyon gyanús.
Yvette:Ergo?
Valeria:Nincs ötletem. Ne is nézz rám.
Yvette:De hát ez csak jó dolog nem?
Valeria:Fogjuk rá.
...
(Sarox és Melanie belépnek Sarox szobájába)
(Míg Melanie megáll a szoba közepén, s körbenéz ölbe tett kezeivel addig Sarox a zoknisfiókjában kezd el turkálni és végül elővesz egy régi kis könyvet)
Sarox:Ez az!
Melanie:Mi az?
(Sarox odarohan Melanie-hoz és átadja neki a könyvet)
Sarox:A nagymamám könyve.
Melanie:Árnyékok könyve? Te jó ég!
(Melanie fülig érő szájjal ragadja meg a könyvet majd azonnal az ágyhoz rohan, leül s lepozni kezd)
Sarox:Mit keresel?
Melanie:Ebben biztos lesz egy olyan ige ami megfoszt a varázserőnktől, hogy aztán normálisak legyünk és ne kelljen így élnünk.
(Sarox odasétál Melanie-hoz majd leül mellé)
Sarox:Biztos, hogy ezt akarod?
Melanie:Viccelsz?! Képzeld el. Nem lenne erőnk, nem lennének démonok meg ilyen zagyvaságok amik ellen küzdenünk kellene. Együtt lehetnénk biztonságban, szeretetben és békében. Olyan jó lenne. Kiszkadni ebből az őrületből és végre kimenekülni innen.
Sarox:De.. akkor is megsérülhetünk. Történhet velünk valami.
(Sarox hirtelen kezeit a lány lapozó kezeire teszi, hogy megállítsa azok mozgását. Hirtelen Melanie tekintetét a fiúra szemeire helyezi. Sarox suttogva kezd el beszélni)
Sarox:Képzeld el, ha ezt az egészet megfordítanánk.
Melanie:Mit értesz ez alatt?
Sarox:Ha mondjuk megszereznénk a többi erőt.
Melanie:Hogy micsoda?
Sarox:Hát.. csak gondolj bele. Ha miénk lenne a föld, a tűz és a levegő ereje akkor a négy elem birtokában sebezhetetlenek lennénk. Akkor már tényleg együtt lehetnénk és semmi baj nem történhetne, mert halhatatlanok és sebezhetetlenek lennénk.
Melanie:Én nem is tudom... ez olyan gonoszul hangzik.. erőt lopni.
Sarox:Dehogy! A jó érdekében tennénk.. és a jóra használnánk fel. Együtt vernénk vissza a sötét seregeket és győznénk.
Melanie:De honnan akarsz még fejenként három-három erőt szerezni?
(Sarox komoly és elvakult tekintettel néz Melanie szemébe)
...
(Valeria és Yvette még mindig az erdőben sétálnak amikor hirtelen kiugrik eléjük Melinda feltartott kezekkel)
Melinda:Álljatok meg!
Valeria:Hé-hé!
(Yvette azonnal egy tűzgömböt idéz meg kezében)
Melinda:Várj! Nem akarlak bántani titeket.
Valeria:Ühü. Na, persze.
Melinda:Komolyan mondom. Át akarok állni hozzátok.
Valeria:Jó duma, de nem vesszük be. Dobd nyugodtan azt a tűzgolyót.
Yvette:Várj, hallgassuk végig.
Melinda:Én vagyok az egyetlen aki maradt. Nem akarok meghalni.
Valeria:Erre gondolhattál volna az előtt mielőtt még beléptél ahova beléptél.
Melinda:Át akarok állni. Nem akarok többé gonosz lenni. Komolyan mondom.
(Yvette megemeli szemöldökét, s kérdően Valeria-ra néz)
Melinda:Csak adjatok nekem egy esélyt. Mindenkinek jár egy második esély.
Valeria:Én nem bízok benne.
(Yvette és Melinda hosszasan szemeznek egymással)
Yvette:Nem tudom. Szerintem most nem hazudok. Itt voltunk, itt sétálgattunk bármikor megölhetett volna.
Valeria:Lehet, hogy csapda.
Yvette.Mit mondanak a megérzéseid?
(Valeria ekkor lehunyja a szemét majd hirtelen egész testén végigfut egy lágy szellő amely végigborzol haján is majd elsavanyodott és meglepődött képpel felkiált)
Valeria:Ez tényleg nem hazudik.
(Yvette eloltja a kezében pihenő tűzgolyót)
Melinda:Én mondtam.
(Valeria hunyorít)
Valeria:Ha bármi bajunk esik.. megölünk.
...
(Valeria, Yvette és Melinda mindannyian Valeria szobájában tömörültek össze, hogy beszélgessenek. Valeria az íróasztalánál, Melinda az ágyon míg Yvette az ablaknál áll)
Valeria:És mióta vagy tagja Catalan bandájának?
Melinda:Igazából már egy jó ideje.. de nem önszántamból csatlakoztam.
Valeria:Hanem?
Melinda:Igazából Larion vitt bele ebbe a dologba. Akkoriban nagyon szerelmesek voltunk egymásba és ő mindig is hataloméhes volt.. azt mondta, hogy ha belépek az ő csapatába amit egy Catalan nevezetű nagyhatalmú sámán vezet akkor többé nem kell majd aggódnom semmi miatt.
Yvette:Te pedig szerelemből lepaktáltál az ördöggel.
Melinda:Olyasmi. Ez lett volna a nagy dobásom.
Valeria:Milyen nagy dobás?
Melinda:Még soha nem öltem meg egyetlen boszorkányt vagy ártatlant sem.. általában démonokon gyakoroltunk és a nagy elismerés, a megerősítés, hogy a csapatba tartozunk az egy boszorkány vagy egy ártatlan megölését jelentette volna.. de ez nem jött össze.
(Valeria kiegyenesedik a széken ülve)
Valeria:Akkor te még tiszta vagy.
Melinda:Nem mondanám azt.. valami olyasmi.
Yvette:Érdekes. Egy megtért boszorkány.
Melinda:Ez egy koven, nem? Amit alkottok..
Valeria:Háttöööö... nem igazán. Csak úgy vagyunk.
Yvette:Együtt és egyedül egyszerre.
Valeria:És, te Melinda.
Melinda:Igen?
Valeria:Nem mond neked véletlenül valamit az a név, hogy Anastha?
Melinda:Soha nem hallottam még róla.
Yvette:Mellé.
Melinda:Miért?
Valeria:Egy démon a minap az életükre tört és azt mondta, hogy Anastha eljön értünk vagy valami ilyesmi.
Yvette:Megfog ölni.. akárcsak a többi.. vagyis a szándék az megvan bennük. Mint azok a régebbi gyilkosságok.. nem tudom emlékszel-e rá?
Melinda:Azok a fura gyilkosságok, mint a férfi a kocsiban meg a véres csaj?
Valeria:Ezt meg miért mondod így? Azok nem ti voltatok?
Melinda:Nem! Sőt, Larion és az egész társaság is azon tanakodott, de még Catalan is - kissé félve, hogy talán egy nagyobb démoni hatalom akarja átvenni a helyét - hogy kik lehetnek azok akik ilyen gyilkosságokat hajtanak végre.
Valeria:Szóval azok nem ti voltatok?!
Melinda:Tudtommal nem. Semmi közünk nem volt azokhoz a gyilkosságokhoz!
(Valeria hirtelen felpattan a székre majd Yvette-re szegezi mutatóujját)
Valeria:Á-á-á-á-Álljon meg a nászmenet! Várjatok csak! Mi volt az első gyilkosság?
Yvette:Ha jól emlékszem akkor a férfi úgy halt meg, hogy bennégett a kocsiban, de az egész járműszerkezet csak belülről égett szénné, kívülről pedig sértetlen maradt.
Valeria:Egy! Következő!
Yvette:Ööö. Egy nő megfulladt a saját vérében.
Valeria:Kettő! Ez eddig a tűz és a víz.
Yvette:Mit akar ez jelenti?
Valeria:Azt, hogy ha Melinda nem hazudik, márpedig a természet soha nem hazudik és azt súgta nekem, hogy - annak ellenére, hogy leesett az állam a megérzésemtől - valóban nem hazudik ami azt jelenti, hogy valaki már régóta erőket gyűjtöget.
Yvette:Á-á! Lassabban.
Valeria:Megpiróztak egy férfit, megfullasztottak egy nőt. Ez a tűz és a víz. Azok az emberek nem szimpla munkába induló emberek voltak, hanem..
(Yvette szemeiben felcsillan a fény s közbevág)
Yvette:Őrző boszorkányok..
Valeria:Így van! Szóval valaki aki nem Melinda csapatából való elkezdte fincsin gyűjtögetni az erőket.
Yvette:Úgy, hogy boszorkányokat ölt meg?
Valeria:Úgy néz ki.
Yvette:Akkor eddig van egy tűz és egy víz erő.
Valeria:Téves! Gyilkolt egyszer a víz segítségével, egyszer a tűz segítségével ami azt jelenti, hogy volt neki ezek közül egy alapképessége amivel először gyilkolt aztán a másodikkal már azzal amit az előzőtől lopott el. Eddig oké?
Yvette:Öö... olyasmi. Folytasd.
Valeria:Szóval van két gyilkosság, egyenlő két lopott erő plusz meg még a saját ereje is amit nem tudunk.
Yvette:Ez így három. Ami azt jelenti, hogy..
Valeria:..már csak egy van hátra. Aztán mind a négy erő a birtokában lesz.
Yvette:De minek neki mind a négy?
Valeria:Azért, mert van egy varázsige ami aktiválja és mixálja a négy erőt.. a birtoklója pedig korlátlan hatalmat, sebezhetetlenséget és életet kap.
Melinda:Vagyis legyőzhetetlen lesz.
(Yvette kissé félve viccelődik)
Yvette:Bíp-bíp.. ellenség lokalizálva.
(Mindeközben mindhárman baljós és ijedt tekintettel pillantgatnak egymásra a szobában ahol szinte megfagyott a levegő)