17.rész - Illúzió

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
-----
(Tamika és Valeria a kihalt utcákon sétálnak. Valeria feldúlt miközben Tamika értetlenül lépked mellette de mégis úgy érzi mintha futnia kellene utána)
Tamika:És most hova megyünk egyáltalán?
Valeria:Nem tudom és nem is érdekel, de ha megtalálom Melanie-t és esküszöm megölöm.
Tamika:Őrület. Egy este sem lehet nyugodtan az ember.
Valeria:Mégis hogy képzeli ezt?!
Tamika:Micsodát? Hogy éli a saját életét?
Valeria:Hogy bajba sodor mindannyiónkat! Hogy soha nincs ott amikor kellene!
Tamika:Yvette sincs itt.
Valeria:Az más!
Tamika:Mert?
Valeria:Mert ő nem Saroxal van, azért.
Tamika:Mi a baj vele?
Valeria:Mi van, már te is az ő oldalukon állsz?!
Tamika:Én nem állok senki oldalán; én csak azt kérdezem, hogy miért vagy ennyire rászállva Sarox-ra! Eddig sem csinált semmi kivetnivalót.
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
Valeria:Milyen hülyeségeket nem hordasz itt össze!
Tamika:De! Te igenis féltékeny vagy! Te titkon belezúgtál Sarox-ba és nem is az a bajod, hogy Sarox szabadon csatangol, hanem az a bajod, hogy Melanie-val teszi azt és nem veled; és persze az, hogy ők ketten tök boldogok.
Valeria:Marhaság!
Tamika:De!
(Valeria lelép a járdáról majd átvág az úttesten mire Tamika utánarohan s megállítja őt az út szélén elkapva)
Tamika:Állj már meg hallod!
Valeria:Nem állok meg és ha nem fejezed be akkor veled is összeveszek!
Tamika:Te határozottan féltékeny vagy.
Valeria:Jó. És akkor mi van ha igen?!
Tamika:Hát...
(Egy pillanatig kínos csend telepedik mindannyiójukra. Az utcát és a mögöttük elhelyezkedő hatalmas parkot gyanús csend öleli körül)
Tamika:Sarox és Melanie együtt vannak. Szeretik egymást. Nem lehetsz olyan, mint egy fúria csak azért, mert féltékeny vagy.
(Valeria elkapja a fejét majd elindul mintha mit sem hallott volna)
Tamika:Nem is tudtam, hogy belezúgtál Sarox-ba.
Valeria:Azért, mert nem zúgtam bele! Nem akarok erről többet beszélni és légyszíves..
-Ááá! Hagyj békén! Menj el! Hagyd már abba! Ááá!
Valeria:Ez meg..?!
Tamika:Sikítás. A parkból jön.
(Valeria és Tamika a vékony, kislánysikításra azonnal megkeresik a park kövekkel kirakott bejáratát majd berohannak s keresgélni kezdik a hang forrását)
Tamika:Haló?!
Valeria:Van itt valaki?!
(A sötétben egyszercsak megjelenik az egyik pad alatt egy hálóingben kuporgó, vacogó szőke törékeny kislány. Ajkai kékesek s közben lábait és egyetlen plüssmackóját szorongatja magához, hogy melegedjen. Tamika és Valeria azonnal észreveszik - miközben Valeria már megérzéseket is kapott a kislánnyal kapcsolatban a park ,,zöld őreitől", a növényektől; a lányok odarohannak az apró testhez majd behajolnak a pad alá)
Valeria:Hé! Jól vagy?!
Tamika:Mit keresel itt ilyen későn, ilyen hidegben?
-Nem hagy békén!
Valeria:Ki nem hagy békén?
Tamika:A szüleid tudják, hogy itt vagy?
-Hát ő! Nem hagy békén! Ott!
(A kislány mutogatni kezd de a csajok nem látnak semmit sem. Valeria hátranéz az egyik bokorra amin végigsuhan a rideg szellő s megrázza azt, de azon kívül nem lát semmit. Megpróbálja kézenfogni a kislányt mire észreveszi, hogy bőre teljesen hideg)
Valeria:Gyere ki a pad alól! Hazaviszünk!
(A kislány ki akarja szabadítani kis kezeit Valeria szorításából)
-Nem akarok hazamenni! Oda is utánam jön! Nem hagy békén!
Tamika:De kicsoda?
Valeria:Hogy hívnak?
-Debora.
Valeria:Debora haza kell vinnünk téged. Már biztos átfáztál.
Debora:De ott sem hagy majd békén! Nem akarok hazamenni.
Tamika:Ki nem hagy békén?
Debora:Daniel!
Valeria:Ki az a Daniel?
Debora:Aki nem hagy békén!
Valeria:Gyere! Akkor addig elviszünk hozzánk. Tudod anyukád telefonszámát?
(Debora alsó ajkába harap miközben Valeria és Tamika kezei segítségével kimászik a pad alól)
Debora:Ühü.
Tamika:Hány éves vagy?
Debora:Kilenc és egy negyed. Nemsokára már tíz.
Tamika:De cuki.
Valeria:Gyere!
(Valeria ölébe kapja a kislányt majd mindhárman gyors léptekben elhagyják a parkot)
...
(Egy félórával később Valeria már a konyhában áll miközben anyja fehér pólóban és fekete farmernadrágban ül az asztalnál; mélyen Valeria szemébe néz majd leveszi szemüvegét, belekócol hajába s kissé rémülten szól lányához)
Nia:Ki ez a kislány?
Valeria:A parkban találtuk. Valószínűleg elveszett.
Nia:Mit kóboroltok ilyen későn ti a parkban?
Valeria:Nem a parkban kóboroltunk csak épp a könyvtárból jöttünk haza és a park mellett haladtunk el mikor meghallottuk a sikítását.
Nia:Ó, szegényem. Biztosan nagyon meg lehetett ijedve.
Valeria:Valószínűleg eltévedt és végül bemenekült a parkba, bebújt az egyik pad alá.
Nia:Istenkém.
Valeria:Azt mondja tudja a szülei telefonszámát, de nem akar hazamenni.
Nia:Miért nem?
Valeria:Fogalmam sincs; lehet, hogy veszekedtek a szülei és azért rohant el.
Nia:Szegénykém.
(Hangos sípolás szakítja félbe a beszélgetést mire Nia feláll az asztaltól majd odalép a főzőlaphoz leveszi a sípoló teáskannát a pultról, elővesz egy bögrét a szekrényből, teletölti forró teával aztán elhalad Valeria mellett, aki követi anyját egyenesen át a nappaliba ahol már a hosszú, szőke hajú, fehér bőrű kislány didereg a kanapén egy bundás plédbe tekerve. Nia leteszi a kanapé előtt álló kisasztalra a bögrét)
Nia:Epres tea. Forró úgyhogy nem adom a kezedbe. Majd ebből igyál egy kicsit később.
Debora:Köszönöm szépen.
(Valeria leül a kislány mellé miközben Nia a kisasztal sarkára teszi le sejhaját óvatosan)
Nia:Fázol még?
Debora:Nem most már nem annyira.
Nia:Mióta voltál kint a parkban?
Debora:Csak nemrég óta.
Nia:És miért futottál el otthonról?
Debora:Semmiért.
Nia:A semmi miatt csak úgy nem futunk el. Biztosan megijedhettél valami miatt. Vagy valaki miatt.
(Debora elpirul, de nem szól egy szót sem)
(Nia nagy levegőt vesz)
Nia:Igaz, hogy tudod a szüleid telefonszámát?
Debora:Tudom. Anyu megtaníttatta velem, ha bármi baj történne.
Nia:Szükségem lenne rá, hogy értesítsem anyukád, hogy minden rendben van veled. Biztosan már halálra aggódja magát miattad.
Debora:Jó.
Nia:Felmegyek a telefonomért.
Valeria:Jó, én itt leszek.
(Nia kisétál a nappaliból mire Valeria közelebb húzódik a kislányhoz, de mielőtt még elkezdené kifaggatni őt, megelőzik)
Debora:Most is itt van.
Valeria:Kicsoda?
Debora:Hát ő.
(Valeria értetlenül pásztázza körbe a kislámpáktól narancsszínben úszó nappalit, de nem lát semmit)
Valeria:Én nem látok senkit.
(Debora újra elpirul)
Debora:Persze, mert senki nem látja. Rajtam kívül.
Valeria:Daniel-ről beszélsz?
Debora:Igen.
Valeria:Ki ő?
Debora:Nem tudom. Csak most költöztünk be az új házunkba anyuval és egyszercsak megjelent a szobámban. Mindig játszani akar velem. Az elején még vicces volt, de aztán elkezdett olyan dolgokat csinálni ami miatt anyu mindig engem szidott meg. Aztán már nem játszok vele és most nem hagy békén.
(Valeria szemöldökei felugranak egy pillanatig)
Valeria:Ez a Daniel egy...?
Debora:Nem tudom. Csak azt tudom, hogy rajtam kívül nem látja senki. Most is ott van. Ott áll az ajtóban és minket figyel.
(Valeria újra odanéz az ajtóba, amelyen nemrég anyja sétált ki, de nem lát semmit)
Valeria:Tényleg nem látok senkit.
Debora:Mondom.
(Valeria a kislány bebugyolált lábaira teszi egyik kezét majd közelebbhajol hozzá)
Valeria:Ígérem, hogy segítek neked, hogy ez a Daniel ne keverjen téged több bajba, rendben?
Debora:Hogyan?
Nia:Itt vagyok!
(Nia szakítja félbe a beszélgetést egy telefonnal a kezében amikor újra belép a nappaliba. A következő pillanatban hirtelen megáll majd körülnéz)
Nia:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Nia:Hirtelen olyan hideg lett itt. Borsódzik a hátam. Pedig megy a fűtés.
(Nia körülnéz a szobában)
Nia:Őrület.
(Nia visszaül helyére majd odanyújtja a kislánynak saját mobilját)
...
Yvette:Szóval?
Met:Mi szóval?
(Yvette és Met egy emberekkel tömött bárban ül egy privát asztalnál; kellemes popzene tölti meg a helyet ahol csinos, fiatal felszólgáló lányok cipelnek különböző italokat és ételeket)
Yvette:Azt mondtad, hogy mindent elmondasz magadról. Hogy ki vagy, mi vagy és hogy mit keresel itt. Hogy nem vagy-e valami sátáni szekta tagja és így tovább..
Met:Áhá. Szóval akkor azért hoztál ide, mert féltél hogy ha privátban beszélünk valami eldugott helyen, akkor még a végén megtámadlak, mi?
Yvette:Én őszinte voltam. Most te jösz. Ki vagy te?
Met:Egy wicca koven tagja vagyok. Mielőtt még megkérdeznéd a kovenem csak a fehér mágiában jártas.
Yvette:Azt ajánlom is, mert ha nem annak megérzed a kárát.
(Met elmosolyodik)
Met:Tüzes vagy.
Yvette:Ha tudnád mennyire.
(Yvette belekortyol italába majd mindkettejük csillogó szeme találkozik egy pillanatra)
Yvette:Milyen erőd van?
Met:Hogy?
Yvette:Azt kérdeztem milyen erőd van?
Tamika:Yvette most azonnal jönnöd kell!
Yvette:Jesszusom!
(Yvette felkiált, jobbra kapja fejét miközben ijedtében kicsit hátrahőköl az asztaltól; Met szemei kikerekednek egy pillanatra. Tamika átlátszó teste eközben Yvette mellett lebeg persze Yvette csak a hangját hallja)
Tamika:Valeria és én bajban vagyunk. Gyere ki a mosdóba, ott várlak.
Met:Valami baj van?
Yvette:Neem, dehogy.
(Yvette hebeg-habog, tetőtől talpig elpirulva)
Yvette:Neem, tényleg.. csak elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben és ki kell most mennem. Bocsáss meg.
(Yvette feláll majd elrohan az asztaltól mire Met értetlenül követi a lányt szemeivel addig amíg el nem veszik sziluettje a bár végében lévő ajtó mögé belépve)
...
Sarox:Te meg mit csinálsz?
Melanie:Csak olvasok.
(Sarox egy tálcányi szendviccsel lép be szobájába ahol Melanie ül ágya szélén egy régi könyvet lapozgatva. Sarox besétál, leteszi a tálcát az éjjeli szekrényre majd leül Melanie mellé)
Melanie:Néha amikor éjjel az ágyamban fekszem csak azon agyalok, hogy miért kell mindennek így lennie?
Sarox:Ezt hogy érted?
Melanie:Nem akarok így élni. Azt akarom, hogy vége legyen.
Sarox:Nem értelek.
Melanie:Azt akarom, hogy vége legyen Sarox! Én nem akarok már semmilyen erőt. Nem akarok harcolni, se semmi! Nem akarom ezt! Azt akarom, hogy vége legyen és ezt még százszor el fogom neked mondani.
Sarox:Ennyire rosszul esik, hogy összevesztél a lányokkal?
Melanie:Nem. Illetve igen, de nem.. nem azért mondom ezeket, mert megbántott ami történt köztem és Valeria között. Én csak a normális élet után vágyom. Ahol nem kell minden percben a hátam mögé néznem és félnem.
(Sarox szorosan magához húzza Melanie-t és átkarolja őt mire a lány a férfi vállára dönti a fejét)
Melanie:Én már azt sem tudom, hogy mi a valóság és mi nem az. Mintha minden csak illúzió lenne.
(Sarox Melanie fejét kezdi el simogatni majd csókot nyom rá)
Sarox:Ne aggódj! Minden rendben lesz! Ígérem.
....
(Yvette és Tamika megjelenik Valeria padlásán)
Yvette:Mi a baj? Tamika azt mondta valami szellemgyerekkel van dolgunk.
(Valeria pizsamaingben hadonászik kezeivel a levegőben mintha el akarna hessegetni egy nemlétező darázst)
Valeria:Épp aludni készültem, de egyszerűen nem hagy békén!
Yvette:Le vagyok maradva!
Tamika:Mi történt a kislánnyal?
Yvette:Milyen kislánnyal?!
Valeria:Az anyukája eljött érte és hazavitte.
Tamika:Minden rendben ment?
Valeria:Persze, csak most nincs rendben semmi sem.
(Hirtelen egy sornyi könyv lecsúszik a polcról egyenesen nagyot huppanva a földre)
Valeria:Hé! Hagyd már abba!
Tamika:Na ezért nem akarok én gyerekeket. Csak takarítani kell utánuk!
Valeria:Hát ilyen gyerekeket én se!
Yvette:Na jó! Én nem értek semmit! Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt?
Valeria:Egy kislány új házba költözött ami szellemjárta volt, egy már halott kissrác nem hagyta békén és elrohant otthonról ijedtében.
Tamika:Mi megtaláltuk őt a parkban.
Valeria:Én hazahoztam aztán felhívta anyu az anyját - kiderült, hogy csak anyja van - és az eljött érte és hazavitte.
Tamika:Viszont a srácszellem itt maradt a házban.
Yvette:Ez nagyszerű! És hogy tüntessük el?
Yvette:Áú!
(Yvette a vádlijához kap amikor hatalmas csípést érez)
Tamika:Szerintem ő nem szeretné ha eltüntetnénk.
Yvette:Hol van Melanie? Ne hívjuk őt is?
(Tamika és Valeria egymásra néznek)
Tamika:Mm.. te még nem tudod.
Yvette:Micsodát?! Van még más is?!
Tamika:Bőven. De majd később.
Yvette:Hogy lehet az, hogy mi nem látjuk?!
Tamika:A szellemek csak annak mutatkoznak meg akinek akarnak. Ha azt akarná, hogy mi lássuk akkor láttatná magát. Ez ilyen egyszerű.
Valeria:Őrület. Szerintem jobb lenne, ha elővennénk néhány fehér gyertyát, alkotnánk egy kört, ellazulnánk és segítenénk megnyitni az átjárót a fénybe, hogy továbbléphessen.
Tamika:De még azt sem tudjuk, hogy miért van itt.
Valeria:Majd elárulja. Először a gyertyák, a meditáció, a spirituális elmélyülés, a kör aztán minden jön magától.
Yvette:Biztos hogy menni fog? Még soha nem küldtünk át lelket a másik oldalra.
Valeria:Menni fog. Csak bízz benne.
(A lányok szétszóródnak a szobában, Tamika gyertyákat keres míg Yvette egy kört rajzol a szoba közepére krétával, Valeria behúzza a függönyöket)
Tamika:Egyébként hogy alakult a randevúd azzal a sráccal?
Valeria:Milyen sráccal?! Te randiztál miközben mi szenvedtünk?!
Yvette:Jólvan na!
...
(Néhány perccel később a lányok már egy kört alkotnak miközben törökülésben, egymás kezét fogva, szemüket lehunyva néhány fehér gyertya segítségével megpróbálják felvenni a kapcsolatot az ittragadt lélekkel)
Valeria:Daniel gyere ide. Nem fogunk bántani.
Tamika:A szüleit akarja.
Valeria:Honnét tudod?
Tamika:Nem tudom. Egyszerűen csak bevillant a fejembe.
Valeria:Csak relaxáljatok. A szülei biztosan már beléptek a fénybe.
Yvette:Akkor léptessük be őt is a fénybe.
Valeria:Egyedül érzi magát. A szüleit akarja, velük akar játszani.
Tamika:Olyan egyedül vagyok. A szüleimet akarom.
Yvette:Tamika ne engedd őt az aurádba!
Valeria:Most! Képzeljétek el ahogy egy vakító, fényes, sárga színű fény megtölti az egész szobát. Az akaratotokkal, az elmétekkel, lássátok ahogy a fény bekúszik az ajtó alatt és megtölti a szobát, teljesen elnyeli a fény a szobát.
Yvette:Látom Daniel-t. Fél belépni.
Valeria:Csináljátok tovább. A fény töltse meg az egész szobát. Árasszon el mindent.
Tamika:Ez gyönyörű.
(Yvette arcára megmagyarázhatatlan mosoly ül ki)
Yvette:Ott vannak a szülei. Kitárják a kezüket.
Valeria:Most mégis besétál.
(Néhány pillanattal később a lányok megkönnyebbülten nyitják ki szemüket miközben Tamikáéból egy könnycsepp szökik ki s gördül végig arcán mire azonnal odakap kezével, hogy letörölje)
Tamika:Hú. Ilyet sem csináltunk még.
Valeria:Épp itt volt az ideje.
(Yvette nagy levegőt vesz, majd körülnéz)
Yvette:Hm.. milyen nyugodt lett hirtelen minden.
Valeria:Valóban.
Yvette:Egyébként.. mi van Melanie-val?
(Valeria és Tamika újra elsavanyodnak amint egymásra néznek)
....
-----