8.rész - Vendetta

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
...........
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
.........

(Melanie, Tamika és Valeria eltűnt barátnőjük szobáját járták körbe-körbe, s kutakodtak annak minden szegletében. Eközben remélték, hogy rábukkannak majd egy olyan nyomra, amely segítségükre lehet)
Melanie:Tulajdonképpen, mit is keresünk?!
(Melanie épp elveszett bartnője szekrényében matatott, miközben Tamika az íróasztalt, s annak fiókjait vizsgálta át, Valeria a padlószőnyeg alá kukkantott be, s a falat kezdte el tapogatni)
Valeria:Bármit ami elvezethet Yvette-hez. Mindent megnéztünk már! Egyet kivéve, a szobáját.
Melanie:Itt nincs semmi.
(Melanie bevágja a szekrény ajtaját, majd az íróasztalhoz megy, ahol Tamika csücsül Yvette székében)
Melanie:Itt van valami?
Tamika:Semmi érdekes.
(Tamika hátrafordul a székben, hogy Valeria-t is jól lássa, aki most az ágy alá néz be, térdelve a parkettán)
Tamika:Srácok, valamit be kell vallanom!
(Valeria felkapja a fejét)
Valeria:Micsodát?!
Melanie:Mit?!
Tamika:Az igazi Madeline-nel kapcsolatos.
(A lányok értetlenül pislognak, s szó nélkül állnak a dolog előtt)
Tamika:Én kényszerítettem az igazi Madeline-t, hogy elköltözzenek.
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Bűbájt olvastam az apjára és rá is, hogy költözzenek el.
Valeria:Miért?
Tamika:Hogy Yvette velünk maradjon, hogy erősebbek legyünk.
Valeria:Nem vagy normális!
(Valeria feláll, hátatfordít majd újra körbepásztázza a szobát)
(Melanie elgondolkodik, majd legyint egyet)
Melanie:Végülis. Ha jobban belegondolunk, most már úgyis mindegy. Jobb neki, ha elmegy innen.
(Melanie felül az íróasztalra)
Melanie:Jut eszembe. Az a szerelmi kötés.
Tamika:Mi van vele?
Melanie:Menne fejből is?
Tamika:Csak nem?!
Melanie:De!
(Valeria mérgesen hátrafodul. Ekkor már az ablakban áll)
Valeria:Nem! Lányok, a varázslat nem játék! Visszaüt!
Melanie:Ugyan már! Ez még segítene is!
Valeria:Miben?
Tamika:De most tényleg, mégis miben segítene, ha megbűvölnénk Sarox-ot?
Melanie:Plusz egy fő! Segíthetne a keresésben! Biztos tud valamit, amit nem mond el nekünk!
Valeria:Nem hangzik túl meggyőzően.
Tamika:Inkább hangzik egy kétségbeesett szingli lány jajveszékelésének, aki azonnal meghal, ha nem kap gyorsan egy pasit.
Melanie:Ez nem igaz! És különben is, nekem nem egy pasi kell, hanem A pasi.
Valeria:Ühü.
(Valeria hirtelen rápillant az íróasztal mellett álló teli papírkosárra. Odalép majd lehojol hozzá, s matatni kezd benne)
Melanie:A szemétben nem szokás turkálni.
(Valeria kivesz egy már elszáradt rózsát, és hozzá egy kártyát, majd kinytja a lapot, s felolvassa azt)
Valeria:Eljövök érted, szerelmem ígérem. Eljövök érted, s felviszlek az égbe. Együtt csónakázunk majd az élet vízén. Együtt leszünk mindörökké, csak te meg én.
Tamika:Ez meg micsoda?
Valeria:Valami 'S'-től van.
(Valeria mélyebbre ás a szemetesben)
Valeria:És van itt még több is.
(Egyenként kinyitogatja a megtalált kártyákat)
Valeria:Ugyanazon az S-től. És mindegyikben valami szerelmes vers van.
Melanie:Szerelmes vers?
Tamika:Lehet, hogy Sarox az.
Melanie.Sarox soha nem írna szerelmes verset. Gyűlöli az olyanokat.
Valeria:Nem, ez nem ő! Sarox túl macsó ahhoz, hogy kimutassa az érzelmeit. Ez valaki más lehet.
Tamika:Az nem lehet, hogy az a hapsi, akivel Yvette elment... Szóval, hogy az lehet ez az bizonyos S?
Melanie:A démonok nem tudnak szeretni.
Tamika:Akkor mi van, ha a pasi nem is démon volt, hanem...
(Valeria közbevág)
Valeria:Boszorkány!
Melanie:Mi?
Valeria:Emlékeztek?! Amikor nekirepítetted a tűzgolyót, nem történt vele semmi.
Tamika:Igen, de az azért is lehetett, mert védőbűbáj lehetett rajta.
Valeria:A-a. Szerintem ez egészen más. Szerintem ő is egy tűz örző. A tüzet nem lehet tűzzel elpusztítani.
Melanie:Kár, hogy lemaradtam arról az akcióról.
Valeria:Lesz még bőven ilyenben részed, ne aggódj.
Tamika:De miért kellhetett neki Yvette?
Valeria:Nem neki kellett. Hanem a haverjainak.
(Tamika kissé ijedten vesz levegőt, majd megszólal)
Tamika:Ami akár arra is következtethet, hogy sámán barátaink olyan boszorkányokkal szövetkeznek, akik rosszra használják az erejüket, hogy kicsinálják azokat akik meg jóra.
Valeria:Többek között.
Melanie:De miért?
Valeria:Ugyan, miért? Ha nem tudnak elpusztítani az ő fajtájukkal, majd megteszik azt a saját fajtánkkal.
Tamika:Rossz boszorkányok mindig is voltak, és lesznek is.
Valeria:Igen. Viszont ők azt akarják elérni, hogy az utóbbiakból egyre csak több és több legyen. Belőlünk pedig egyre csak kevesebb... és kevesebb.
....
(Elinor virágait öntözi, melyek a lakókocsi ablakpárkányán álltak. Barna földig érő szoknyáját lengette a kellemes őszi szél. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy árnyék fedte be teljes testét. Hirtelen megfordult, majd egy magas öltönyös férfit pillantott meg, napszemüvegben)
Elinor:Már vártam magát.
(A férfi hirtelen rátámad a nőre, kezével megragadja Elinor nyakát, majd a kocsi oldalához nyomja teljes testét, eközben a nő elejti az öntözőkannáját a kezéből, mely a földre érvén kiereszti magából az össz vízmennyiségét. A nő szájtátva próbál levegőért kapkodni, mire a férfi durva csókot nyom a nő ajkaira, amitől a nő pupillái teljesen kitágulnak. A férfi összeesik, enged szorításából, mire a nő megrázza magát, majd körülnéz.)
(Elinor lenéz az elájult férfitestre)
Elinor:Áh. Gyűlölöm a politikusokat.
(Elinor végül mintha mi sem történt volna, kissé rángatózva sétál vissza a lakókocsijába)
....
(Másnap Valeria, Tamika és Melanie már az iskola épülete előtt tanácskoztak, jóval az első óra megkezdése előtt)
Valeria:Valami olyan varázsigét kellene összefabrikáni délután ami segíthet Yvette megtalálásában.
Melanie:Mondjuk, midannyiunktól egy csepp vér, meg valami kotyvalék, és egy varázsige?
Tamika:Nem hiszem, hogy használna, ugyanis egyikünk sem rokona a másiknak.
Melanie:Akkor...
(Melanie elkezd jobb lábával topogni, száját rágja, eközben kezeit ölébe helyezi, s az égre bámul. Fél percen belül pedig ezen tevékenységek megszakítása keretében fancsali képet vágva közli mondandóját)
Melanie:Akkor nem tudom. Egyszerűen nincs ötletem srácok.
Valeria:Nekem sincs. A természet erejével nem tudom megtalálni. Olyan helyen lehet ami le van szigetelve a növények és maga a naturális környezet ellen.
Tamika:Lehet, hogy nem csak az ellen, hanem más varázserők ellen is. Mi van ha a sámánok túlságosan is felkészültek. Mondjuk, ha ott nem használhatjuk az erőinket, csak a démonok.
Valeria:Inkább ne bonyolítsd.
Melanie:Igaza lehet. Bármi megtörténhet.
Tamika:Ha már a bármi megtörténhetről van szó. Nézzétek!
(Yvette pink napszemüvegben, pink miniszoknyában és pink vászonzakóban közeledett az épület előtt álló lányok, és persze más diákok elébe. Rikító rózsaszín zakójából kilógott rózsaszín melltartója, s persze a melleit is a kirakatba helyezte ezen a napon. A gimi összes ifja őt bámulta csorgó szájjal, miközben pink tűsarkújában, fejét büszkén a magasba emelve topogott a lányokhoz)
Yvette:Heló-beló vár a meló.
Tamika:Te meg mégis mit műveltél magaddal, ez nem a Topmodell Leszek?!
Yvette:Imádom azt a műsort. Amúgy, a héten pink napot tartok, ezért beszereztem néhány cuki cuccot.
Melanie:Hát mások szerint is elég cuki.
Valeria:Főleg a srácok szerint.
Yvette:Még mindig azon vagytok, hogy megtaláljátok a kis barátnőtöket, hümm?
Melanie:Aha.
Tamika:Nem tudsz valamit róla?
Yvette:Nem! De ha tudnék se mondanék semmit! Különben én inkább Sandro-val foglalkoznék, mondjuk neki csak ma éjfélig van ideje, hogy kinyírjon titeket, aztán ő is megpusztul.
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mondtad?!
Valeria:Mi van?!
(Yvette zavarbaesve kapja fel a fejét)
Yvette:Óh. Ez a csengő volt.
Tamika:Én nem hallottam semmilyen csengőt.
Melanie:Én sem.
Yvette:Akkor mossátok ki a fületeket. Na árivedercsi!
(Yvette angolosan sétál be az iskolába)
Tamika:Ti is hallottátok amit mondott?!
Melanie:Sandro visszajött?!
Valeria:Lehetetlen! Már végeztünk vele!
Melanie:Szerintem ez csak valami átverés lehet, amit ő tervelt ki.
Tamika:És mi van Sandro kísérteties hangjával, amit az után hallottunk miután megöltük őt?
Valeria:Nem hiszem, hogy az valóságos volt.
Tamika:A biztonság kedvéért. Legyünk óvatosak.
(Ebben a pillanatban megszólal az iskola csengője, majd a lányok szétszélednek)
....
(Tamika egy müzliszeletet majszolva ballagott ki az iskola tanügyi épületéből. Míg egyik kezében az édességet fogta, másikkal a válltáskáját igazgatta, mikor farmerzsebében megcsörrent telefonja. Rutinosan kifordult az épületet övező bokrok elé, majd megállt, s kikapta farmerzsebéből telefonját. Ezt követően azonnal rápillantott annak kijelzőjére, mely egy olyan jelzést mutatott számára, melyet akkor kap a készülék birtokosa, ha szöveges üzenetben próbálják meg tájékoztatni őt, valami iránt. Tamika hangosan felolvasta az üzenetet)
Tamika: Gyere gyorsan az elhagyott papírgyárhoz. Sűrgős. Valeria.
(Tamika felnéz majd összeráncolt szemöldökkel, meglepődötten felszólal)
Tamika:Micsoda?! Miért menjek oda?! Soha nem is küldött még nekem SMS-t, és...
(De még mielőtt befejezhette volna mondatát, egy tompa ütést érzett tarkóján, majd hirtelen minden elsötétült előtte)
....
(Tamika néhány órával később már egy székben ült, melyhez szoros kötélell volt hozzászorítva, szemeit szemkötő takarta, egész testét belepte a vastag, erős szorítású, durva fonású kötél. Lépteket hallott, amelyek közeledtek hozzá, majd egy öreges női hang szólt felé)
Elinor:Na most, akkor kezdődjön a móka.
(Elinor egyik pillanatról a másikra lerántja a szemfedőt a lány fejéről, majd a következő pillanatban arcon burítja egy tál átlátszó folyadékkal, amitől Tamika azonnal torka szakadtából kezd ordítani. A folyadék amint találkozik a lány szemeibel, maró, csípős, szárító hatást eredményeznek a szeme felületén, majd ezután Tamika szemei teljesen elfehérednek, s a lány önkívületi sikításának enyhülését követően megvakul)
....
(Valeria a tanügyi épület előtt áll, eközben Tamika-t várja. Körbe-körbe tekeri fejét, közben elsétál néhány lépést jobbra, majd visszabattyog az eredeti helyére, ahol pár másodperccel ezelőtt állt. Mikor ölébe helyezi karjait, hirtelen egy sötétcián színű, virágos mintájú, földig érő, lenge ruhában közeledik hozzá egy cigányasszony, s a tárgyra térve, elég mogorván, kissé remegve, s zavarodottan szólítja le a töprengő lányt)
Elinor:Azonnal velem kell jönnöd.
(Elinor megfogja Valeria kezét, aki kiszabadítja magát a szorításból, s néhány lépésért meghátrál)
Valeria:Eresszen el! Ki maga, és mit akar?!
Elinor:A barátotok nagy bajban van.
Valeria:Kicsoda?! És miről zagyvál itt egyáltalán?!
Elinor:Tamika.
(Valeria arcára megdöbbenés, és egy pici félelem ül ki, hisz Tamika-val már egy ideje nem beszélt. Felvetődtek gondolatai melyek azt súgták a lánynak, hogy barátnője bajban van. Az is lehet, hogy varázsereje volt a titkos, érzelmi besúgó, mi éreztette vele, mit nemrég érzett)
Valeria:Honnan ismeri maga őt?! Mi köze van hozzá?!
Elinor:A nevem Elinor. Én is boszorkány vagyok! Akárcsak ti! Reggel amikor a jósgömbömmel varázsoltam, láttalak titeket, és azt, hogy mindannyian nagy veszélyben vagytok. De én segíthetek nektek. Velem kell jönnöd, most azonnal! Vagy a barátod meghal!
(Valeria haját ekkor az őszi szellő kezdte el símogatni, s jobbra-balra dobálni, közben halk suttogásokat hallott, melyek símogatva sétáltak át vállán egyenesen fülébe. Így hangozván: -Csaló. -Imposztor. -Sandro. -Felvette. -Felvette, az alakját. -Imposztor. -A csaló. -A csaló az.)
(Persze Valeria ezen hangokat mind egyszerre hallotta, ismétléssel, megállás nélkül. Kissé nehezen, de a lényeget megpróbálta kivenni abból, amit a természet súgott neki)
Valeria:Hol van most?!
Elinor:Az elhagyatott papírgyárnál.
Valeria:Nem hiszek magának! Nem megyek sehova!
(Elinor mérgesen egyik kezével megmarkolja a lány torkát, az védekezés képp rámarkol két kezével a nő csuklójára, hogy megszabaduljon a szorítástól. Ekkor Elinor dühösen felszólal, ezúttal Sandro, mély, ördögi hangjával)
Elinor:Ide figyelj! Ha nem jöttök el éjfél előtt az elhagyatott gyárhoz, akkor megölöm a kis boszorkányt. Nálam van az adu. Én fütyülök. Ti ugrotok. Világos?!
(Valeria könnytől csillogó szemekkel, pánikkal tele, levegőért kapkodva, szóhoz sem jutott)
Elinor:Csak ti gyertek! És semmi terv, vagy bájital, mert kiszagolom, ha hoztok magatokkal. Egyetlen egy rossz lépés, és a barátnőtök meghal!
(Elinor körülnéz, majd megpillant egy kisebb diákcsapatot, amely 4-5 emberből állt, amint azok az iskola felé közeledtek a kihalt utcából. Elinor elengedte a lányt, majd fogta magát, s sietősen távozott a helyszínről. Valeria pedig azonnal elrohant.)
....
(Pár órán belül Valeria és Melanie már Valeria szobájában próbáltak kifundálni egy tervet, mellyel visszaszerezhetik egyik elrabolt barátnőjüket, s megölhetik Sandro-t)
(Valeria körbe-körbe járkál a szobában, miközben Melanie a különböző zöld színű bútorokat, s dekorációkat nézegeti a lány szobájában)
Valeria:Most mit csináljunk?
Melanie:Nem tudom.
Valeria:Menjünk el Tamika-ért és mentsük meg.
Melanie:Öngyilkosság lenne. Sandro már vár ránk. És úgy tűnik egy másik boszorkány testét szállta meg. Ki tudja milyen extra erőkkel rendelkezhet még.
Valeria:Akkor?!
Melanie:Ömmm.
(Melanie ötlettől vezérelve, hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Emlékszem mit mondott Yvette?
Valeria:Yvette már vagy több, mint egy hete eltűnt!
Melanie.Nem az az Yvette. A kamu Yvette.
Valeria:Azt, hogy Sandro visszajött. De ezt már mi is tudjuk.
Melanie:A-a. Azt is mondta, hogy csak éjfélig van ideje arra, hogy megszerezze az erőinket és aztán megburdel.
(Valeria megáll, majd kikerekedett pupillákkal mered barátnőjére)
Valeria:Megburdel?!
Melanie:Azt jelenti meghal. Kész, vége... annyi lesz neki.
Valeria:Vagyis?
Melanie:Mi lenne, ha innen kapnánk el a grabancát?
Valeria:Mire gondolsz?
Melanie:Egy kis boszorkányságra. Ha előretekerjük az időt egy varázsigével, akkor megszabadulhatnánk Sandro-tól.
Valeria:Gondolod, hogy működhet? Még soha nem írtunk varázsigét.
Melanie:Egyszer mindent el kell kezdeni.
Valeria:És mi van ha nem működik?
Melanie:Te is kamu Valeria lettél?! Tényleg, hol van az a Valeria akit én megismertem?! Te mindig olyan pozitív voltál.
(Valeria lecsüggedt fejjel ül Melanie mellé)
Valeria:Nem tudom, én csak...
(Melanie félbeszakítja barátnőjét mikor hirtelen rápillant a videó órájára, majd felkiált)
Melanie:Már tizenegy múlt. Márcsak egy óránk van éjfélig... Sietnünk kell!
(Melanie kézen fogja Valeria-t, majd a szoba közepéig toszigálja őt)
Melanie:Akkor. Kezdjük.
Valeria:Nem gondolod, hogy előbb írni kéne valami igét is az egészhez. Kellenének gyertyák, meg ilyenek.
Melanie:Nem kell. Elég, ha beleadod az erőd, meg én is az enyémet, és sikerülni fog. Gondoljunk ki egy verset. Hogy kezdődne egy olyan vers, amely az idő előrepörgetéséről szólna?
(Valeria fancsali képpel válaszol, szarkazmussal teli hangon, eközben Melanie megfogja Valeria kezét, majd behunyja a szemét, mit sem figyelve barátnője panaszkodására)
Valeria:Hát ez egy nagyon jó kérdés.
Melanie:Előre, előre, előre a jövőbe. Órák kérdése, de röpints minket éjfélre.
(Valeria savanyú képpel hallgatja a mondókát)
Valeria:Ez meg mi?!
Melanie:Csak mond utánam!
(Melanie szorosabban fogja meg Valeria kezét, majd mindketten érzéssel ismétlik el a kántálni való verset)
(Mindeközben Elinor az asztal előtt áll, mely tele van pakolva különféle színű, méretű, s nagyságú gyertyákkal. A következő pillanatban a nő teste hirtelen lángbaborul, majd hatalmas ordításban a megszállt démon a semmivé válik, miközben a nő érintetlen teste, ájultan esik a földre, eközben keze belekadván az asztal terytőjébe, a gyertyákat lerántva okoz hirtelen tüzet a padlón, amely egyik pillanatról a másikra kezd terjedni a helyiségben. Tamika a sarokban ülve mocorog a széken. Még mindig képtelen szabadulni. A kötelek teljesen a bútordarabhoz láncolják őt.)
(Melanie kinyitja a szemét, a videó órájára pillant, majd felszólal)
Melanie:00:01.
Valeria:Váó. Ez nagyon őrült. Szerinted bevált?!
Melanie:Keresd meg Tamika-t.
(Valeria behunyja szemeit, majd pillanatokon belül, aggódva válaszol)
Valeria:Bajban van.
...
(Körülbelül egy fél óra kellett míg a lányok sikeresen rátaláltak az elhagyatott gyár közelében álló lakókocsira, amibe szó nélkül rontottak be, s amit megpillantottak csak egy füstölgő abrosz volt a földön, közelében feküdt eszméletlenül Elinor, s Tamika még mindig a szoba sarkában. A lány szemeit szemkötő fedte, testét kötelek erősítették a székhez. A lányok azonnal odarohantak barátnőjükhöz, közben Valeria kissé köhögni kezdett a füsttől. Gyorsan kikötözték Tamika-t, s levették róla a szemfedőt. Tamika, ha a lányok nem fogják meg azonnal leszédül a székről, ugyanis ájultan volt megkötözve.)
Melanie:Oké-oké! Te fogd meg a hónalja alatt a két kezeddel. Karold át. Én meg a két lábát fogom, és kivisszük.
(A lányok megfogják a lányt, majd felemelik, s kiviszik őt)
Valeria:Mi lesz a másik boszorkánnyal?
Melanie:Szerintem nincs semmi baja. Jobb lesz, ha itt hagyjuk.
(Míg a lányok elmerültek a kinti sötétségben. Elinor feltápászkodását a földről egy erős kéz segítette fel, amint az megmarkolta a nő kezét.)
(Elinor leült az asztalhoz, miközben erősen köhögött. Nehezen, de képes volt arra, hogy beszéljen azzal az alakkal, aki egy szempillantás alatt lépett elő az egyik szoba sarkának koromsötétségéből.)
Elinor:Te oltottad el a tüzet?
Catalan:Nem kell megköszönnöd.
Elinor:De miért adtad vissza a boszorkánynak a látását, amit elvettem tőle?!
(Catalan a lakókocsi egyik kisablakához topog fekete bakancsában, majd kinéz rajta, s mosolyodva reagál)
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem. Ez után már nem.
(Catalan elvakult tekintettel bámul a még mindig erősen köhögő Elinor-ra a széken, majd kisétál az ajtón keresztül)
....

7.rész - Démoni eskü

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
...
Yvette:Áu!
Tamika:Mi történt?
Yvette:Csak valami megcsípett.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
................
----
15 évvel korábban...
----
(Egy sötét, rideg őszi estén, egy fiatal férfi sétál a város melletti, elhagyatott főút szélén, miközben fekete szövetkabátját a hideg szél tépáz, s néha meg-meg löki a menetelő embert, mikor hirtelen egy keresztútnál a magas férfi megáll, s egy követ a zsebéből elővevén, elhajítja az előtte kétfelé ágazó poros útnak keresztjébe. Csak a telihold fénye szikrázik az égen, s világítja meg az éjszakai tájat)
(Amint a kő a főben elveszett, a két elágazó út között megnyílt a föld, s egy magas, undorító kinézetű, vörös bőrű, és ráncos kezű, sátáni lény bújt elő, fekete szaténlepedőben, mely befedte testét, s csak hosszú, csontos újjai, s azon hosszú, éles fekete körmeit pillanthatta meg a férfi, amint az remegve állt egyhelyben a félelemtől)
(A démon mély, hörgő hangon megszólal)
Sandro:Ki vagy te, s mi dolgod van hozzám?
(A férfi reszkető hangon szól a szörnyhöz)
Jared:Parancsol?!
Sandro:Mit akarsz?!
Jared:Segítenie kell! Bajban vagyok!
(A démon néhány pillanatig csendben marad, majd újra felhördül, rémisztő, dörmögő hangján)
Sandro:Hallgatlak!
Jared:Az egyik haverom mondta, hogy te tudsz segíteni!
Sandro:Folytasd!
Jared:Azt akarom, hogy tégy gazdaggá, és híressé.
Sandro:És mit adnál te, alantas, ember... azért?
Jared:Amit csak akarsz!
Sandro:A lelked a tét!
Jared:Ahogy akarod!
Sandro:Ez a beszéd!
Sandro:15 év múlva, ugyanezen a napon, eljövök érted, hogy beteljesítsem alkunk rendeletét!
(A férfi némán áll, majd Sandro a magasba emeli kezeit, ekkor egy kósza vérvörös villám a fiatalemberbe csap, aki azonnal a földrerogy.)
----
MOST
----
(Valeria fel-alá járkál Tamika hálószobájában, míg Melanie az ágyon ül Tamikaval)
Valeria:Nem hiszem el, hogy ez történt.
Melanie:Próbáld újra megérezni, talán most sikerül!
Valeria:Már a végtelenség óta azt csinálom, de még mindig semmi!
Tamika:Kell lennie valami nyomnak, amit maga mögött hagyhatott, mielőtt elment.
Valeria:Nincs semmi.
Melanie:Szerintem vissza fog jönni.
Valeria:Ugyan, minek?! A könyvnek annyi.
(Tamika félrehúzza száját)
Melanie:És most mégis mit fogunk csinálni?! Már elmúlt tíz, és mi lesz, ha a keresztanyja újból idetelefonál, az Yvette-nek ideje lenne már hazamenni, elvégre holnap suli bla-bla-bla szöveggel?!
(Néhány pillanat múlva Madeline-t állják körbe a szoba közepén a lányok)
Madeline:Ez ugye nem komoly?!
Valeria:Mi is azt hittük! De itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játszunk!
Madeline:Mit akartok?
Valeria:Először is fel kellene venned Yvette alakját, aztán eljátszanod őt, addig amíg szükséges, és...
(Madeline félbeszakítja Valeria monológját)
Madeline:Hé-hé-hé! Ácsi-ácsi! És ebből nekem mi hasznom lesz?!
Tamika:Nem ölünk meg!
Melanie:És nem trancsírozunk fel!
Madeline:És mi van, ha nemet mondok?!
Valeria:Akkor véged!
Madeline:És mi van, ha azt mondom, hogy, oké, legyen végem?! Akkor ti ugyanúgy szarban maradnátok, nemde?!
Melanie:Szerintem, nyírjuk ki, majd találunk más démont!
Tamika:Szerintem is!
Madeline:Na jó! Eljátszom! De, csak is akkor, ha vége lesz az egésznek, leszálltok rólam!
Valeria:Na jó! De, csak is akkor, ha nem csinálsz semmi olyat, amivel nekünk, vagy bárkinek ártasz, mert akkor vége az egyességnek, és neked is!
Madeline:Áll az alku!
(Tamika csettint egyet, majd Madeline hirtelen egy, a padlóból kilépő forgószél bekebelezi őt, s eltűnik)
Melanie:Szerintem száz százalék, hogy úgysem fogja betartani az egészet.
(A lányok végig mérik egymás szemeit)
Melanie:A démonok, mindig is démonok maradnak!
(Tamika visszaül az ágyra)
Tamika:Biztosak vagytok benne, hogy egyáltalán megtaláljuk valaha is Yvettet?
Valeria:Ilyet nem is akarok hallani mégegyszer! Meg fogjuk találni! A démon, csak elrabolta, és...
(Tamika közbevág)
Tamika:Hát nem úgy nézett ki, mint akit épp elrabolnának.
Tamika:És különben is, valami megszállta őt.
Valeria:Egy újabb démon?
Tamika:Fogalmam sincs!
Melanie:Akkor, miért nem megyünk vissza?! Ööö... oké! Mi történt ma?!
Tamika:Reggel megjött az újság. Elolvastam. Holnap lesz 15 éve, hogy Jared Parrish, a multimilliárdos informatikus megalapította a Based2* nevezetű internetes zenemegosztó portált, imádom azt az oldalt!
Melanie:A lényeget!
Tamika:Nincs lényeg, aztán a sulinál beszélgettünk Yvette-tel. Aztán a pataknál voltunk, valami megmarta, és elkezdett furán viselkedni.
(Valeria és Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Mi marta meg?
Tamika:Fogalmam sincs.
Valeria:Azt mondod, az után kezdett el furán viselkedni, miután megmarta valami?
Tamika:Aha, azt hiszem.
Valeria:És előtte nem történt semmi szokatlan?
Tamika:Nem tapasztaltam semmi furát.
Melanie:Akkor... Lehet, hogy az a marás...?
Valeria:Talán köze van a démoni megszállásához.
Tamika:De mi köze van, az ismeretlen férfi démonhoz?
(Valeria leül Tamika mellé, majd kezeit az arcába temeti)
Valeria:Fogalmam sincs. Az egész, olyan kacifántos. És nincs értelme.
(Ugyanebben a pillanatban az éj leple alatt néhány kilométerrel arrébb Tamika házától, egy kietlen elhagyatott gyártelepen, egy szürke lakókocsin kopog egy magas, nyakkendős, öltönyös férfi. A kocsi körbe van rakva különböző tárgyakkal, melyek az okkultizmust szimbolizálják. Tollak lógnak az ajtó felettt, állati koponyák és csontok pihennek az ablakpárkányon.)
(A következő pillanatban egy duci, földig érő, csinos, lenge ruhában lép ki, egy idős, de divatos cigányasszony lép ki az ajtón, majd körülnéz, s öreg, de mégis határozott, recés hangják szólal fel)
Elinor:Ki az?!
Jared:Én vagyok!
Elinor:Há, szóval, mégis idetalált?!
Elinor:Nem kapta el semmi?!
Jared:Még nem!
Elinor:Na jöjjön be!
(A férfi fellép a lakókocsira, majd bemegy. Amint belép, sötétség üti meg szemeit, majd a nő leül egy kerek asztalhoz, mely egy gyönyörűszép fodros-bodros, barna terítővel van leterítve, azon díszes motívumok tükrözik a hely boszorkányos mivoltját.)
(A nő leül az asztlhoz, s egy vastad, bordó kendőt ránt le, a letakart kristálygömbről, mely az asztal közepén pihent)
Elinor:Na jöjjön ide! Üljön le!
(A férfi odasétál az asztalhoz, majd leül a nő elé. A nő kihúzza az asztal fiókját, majd elővesz belőle egy vastag fekete gyertyát, melyen látszott, hogy már jópárszor használták, azt a kristálygömb mellé helyezi, majd visszanyúl a fiókba, előveszi a gyufát, s végül meggyújtja a gyertyát)
Elinor:Miért is jött?
Jared:Mert nagy bajban vagyok, és valakinek segítenie kell!
Elinor:Ezt már elmondta, mikor telefonon egyeztettünk. Én a valódi okra vagyok kíváncsi.
Jared:15 évvel ezelőtt...
(Miközben Jared történetét mesélte az öreg boszorkánynak, addig a lányok Tamika szobájában, még mindig ugyanarról tanakodtak... Hogy találják meg Yvettet)
(Valeria kinyitja szemeit, miközben az ágyon fekszik)
Valeria:Még mindig semmi.
Tamika:Ez időpocsékolás!
Melanie:Mi lenne, ha én is megpróbálnám!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Úgy értem, az ember nagy része vízből áll. Mi lenne ha én is megpróbálnék ezen keresztül ráérezni Yvette hollétére?!
Tamika:Nem hiszem, hogy sikerülne. Sőt, biztos, hogy nem sikerülne. Hülyeség.
Melanie:Egy próbát sem ér meg?! Mégis mit veszthetünk vele?!
Tamika:Nekem nyolc.
(Valeria bár őrültségnek tartja az ötletet, szó nélkül vállat von)
Melanie:Szóval! Te hogy is szoktad csinálni?
Valeria:Csak minden erőddel koncentrálj arra a személyre, akit meg akarsz találni.
Melanie:Jó!
(Melanie törökülésben helyezkedik el a padlón, majd behunyja szemeit, s suttogva megszólal)
Melanie:Yvette!
(Tamika felhúzza szemöldökét, majd értetlenül Valeria-ra néz)
(Ebben a pillanatban Elinor ráteszi kezeit a kristálygömbre, majd behunyja szemeit)
Elinor:Megnézzük mit tehetünk ezügyben!
(Ekkor a varázsgömb fényes fehér fénnyel felgyúl, bevilágítván az egész lakókocsit, majd a nő elkezd remegni, s ugynebben a pillanatban Melanie testének uralmát a hidegrázás veszi át, amint a padlóra esvén, hanyadt fekve remeg teste, s szemei fennakadnak. A lányok azonnal odafutnak barátnőjükhöz, megpróbálják magához téríteni őt, eközben a lakókocsiban Elinor hangosan mormolni kezd)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
Jared:Mit mond?
(Elinor kinyitja szemeit, s a férfi két fehér szempárral találja magát szembe az asztalnál)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
(Elinor remegése egyik pillanatról a másikra megszűnik, majd a fény is az üveggömbből, ekkor az asszony szemei visszavedlenek eredeti sötétbarna színeibe)
(Elinor feláll az asztaltól, a közeli szekrényhez megy, amelyen egy vezetékes telefon áll, majd a mellette lévő tollat s a hozzá tartozó kis jegyzetfüzetet kezébe vevén visszarohan, s újra helyet foglal a férfi előtt, aki kissé megrémülvén, s megzavarodván a történtektől, nem szól egy szót sem. Elinor végül körmölni kezd, majd határozott hangvétellel szól a férfihez)
Elinor: 7214. Nap utca. 22.
(A nő papírra vetén a címet, átadja a fecnit a férfinek)
Elinor:Tessék!
Jared:Mit csináljak vele?!
Elinor:A többi már magán múlik!
Jared:De mi volt ez az egész?
Elinor:Varázslat, kedvesem! Mégis mi más?!
(A nő felnevet, majd elmosolyodik, ekkor a férfi zavarban találván magát, megrántja zakóját, feláll majd elköszönöm a nőtől, s távozik)
(A lányok Tamikánál, végre képesek voltak megnyugtatni Melanie-t, aki azonban újból elájult, ezért Tamika egy szempillantás alatt hazavitte őt, s mindannyian megbeszélték, hidegre teszik az Yvette ügyet... Legalábbis egy napra.)
...
(Másnap reggel Tamika már épp az iskolába indulna, mikor a konyhából kilépve, az előtérben felvevén cipőjét, hirtelen egy csengetésre lesz figyelmes, majd egy hatalmas árnyat pillant meg a bejárati ajtó torzító üvegén keresztül. A lány gyorsan felhúzza lábbelijét, majd ajtót nyit, s megdöbbenésére, egy magas, jól öltözött idegen üdvözli őt, kissé modortalanul)
Jared:Ez a Nap utca. 22.?
(Tamika szemei kikerekednek, s már készül arra, hogy egy mozdulattal kirepítse a férfit az ajtóból, gondolván, hogy csak egy őrült, vagy egy újabb Teleshop-os házalóügynök)
Tamika:Ahha.... Miért?
Jared:Segítenetek kell! Nagy bajban vagyok!
Tamika:Aha. Viszlát!
(Mikor Tamika rávágná Jared-re az ajtót, az felkiált)
Jared:Tudom, hogy te és a barátnőid boszorkányok vagyok!
(Tamika kitárja az ajtót)
Tamika:Mi van?!
...
(Jared Tamika ágyán ül, miközben Tamika és Valeria ölbe tett kézzel állnak előtte)
Valeria:Szóval maga alkut kötött az ördöggel, és miért?!
Jared:Mikor 18 voltam. Nagy bajban voltam. Sürgősen pénzt kellett valahonnan szereznem, és mivel a nagymamám benne volt az okkult dolgokban. Olvastam egy könyvben, hogy kell démont idézni. Csak egy kétfelé nyíló út előtt kell egy megbűvölt követ elhajítani és az aludni vágyó démon már meg is jelenik.
Valeria:És megis jelent.
Jared:Ma éjjel lesz 15 éve, hogy az alkú megköttetett. És ma éjjelre ígérte Sandro, hogy eljön a lelkemért.
Tamika:Sandro?
Jared:A démon.
Valeria:És mit kért?
Jared:Csak rám kell nézni.
Valeria:Ah, persze. Hírnevet és gazdagságot.
Jared:Nem akarok meghalni. Van egy gyönyörű feleségem, és három csodálatos gyermekünk, akiket még csak nem is kértem. Belehalnék, ha úgy kellene itthagynom ezt a világot, hogy mégcsak nem is láthatom őket felnőni.
Tamika:Gondolt volna erre az előtt, hogy megkötötte a szerződést azzal az izével.
Jared:Tudom! Elkövettem egy nagy hibát! De ki nem hibázott még életében?
(Tamika kétségbeesetten néz Valeria-ra)
Tamika:Csináltunk már ilyen démonölő löttyöt egyszer, emlékszel?
(Valeria elgondolkodva néz a plafonra, majd a száját kezdi el rágni)
Valeria:Igen, azt hiszem, kell bele. Mandragóra, és macskagyökér. Kell víz, és egy kis föld onnan ahol ez a kétfelé ágazó út van.
Valeria:Merre van amúgy?
Jared:A nortfolski elhagyatott papírgyárnál.
Tamika:Jó, akkor én össze szedem ami kell, és visszajövök ide.
Valeria:Ne menjek veled?
Tamika:Elmegyek Melanie-ért.
Valeria:De ő már a suliban van. Egyébként meg, lassan nekünk is el kellene indulnunk, ha nem akarjuk lekésni a második órát.
(Tamika Jaredre néz)
Tamika:Mi lenne, ha délután négykor találkoznánk a nortfolski papírgyárnál?
Jared:Rendben. De, kérlek... Segítsetek nekem!
Valeria:Minden tőlünk telhetőt megteszünk.
(Valeria aggodalmas, s sejtelmes tekintetet vet Tamika-ra, aki azonnal tudja, hogy Valeria mire gondol... ebből nem sül ki semmi jó)
....
(Valeria és Melanie egy elhagyatott főút mellett toporognak, s várnak)
Valeria:Plusz egy óra igazolatlan.
Melanie:Egész délután ezt hajtogatod. Az csak egy.
Valeria:Ja! Amúgy, említettem, hogy megszereztem az első egyesemet matekból?
Melanie:Micsoda?!
Valeria:Ja! Általában hármasra meg tudom írni, de most írtam egy nagyon impozáns nulla pontos témazárót!
Valeria:Ja, és mondtam már, hogy mióta összeállt a mi kis bandánk, nem hogy magamra, de még a tanulásra sincs időm? Ja, és mondtam már, hogy...
Melanie:Nézd! Én nagyon sajnálom, hogy így összejött minden, de biztos vagyok benne, hogy a tanulás rovására, olyan dolgokat teszünk majd, amik egyensúlyba hozzák ezt a jó és rossz nevezetű mérleget.
Valeria:Például?
Melanie:Például most! Itt! Ez a pillanat! Hamarosan megmentünk egy ártatlant! Te mindig olyan pozitív voltál, mi történt veled?!
(Valeria leguggol)
Valeria:Fogalmam sincs.
(Melanie leguggol mellé, majd Valeria vállára teszi jobb kezét)
Melanie:Egyébként, ma láttam az ál-Yvettünket.
Valeria:Igen?! És jól játsza a szerepét?
Melanie:Kicsit könnyűvérű, de fogjuk rá.
Valeria:Csak ne verjen át!
Melanie:Úgyis átfog! Csak szemmel kell tartani, és amikor majd félrekacsingat, lecsapunk rá!
Valeria:Tamika és a pasi mikor érnek már ide?!
Melanie:Jó kérdés!
(Melanie körbe-körbe forgatja a nyakát, így tornáztatva azt)
Melanie:Áú!
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
Valeria:Hát persze, mert az a gyilkos.
(Melanie elneveti magát)
Valeria:Annyi helyen kerestük már! Annyi mindent kipróbáltunk! És semmi.
Melanie:Ha meg is szállta valami, az a valami nem tudja örökké birtokolni a testét. A megszálló lény, vagy entitás, vagy bármi ilyesmi, soha nem tud örökké birtokolni egy testet. El kell hagynia azt egy darabig, hogy újra feltöltődjön energiával, hogy azt az energiát újra befektethesse abba, hogy megszáll és közben irányít egy testet. Tudod, a megszállás törvénye.
(Melanie felnevet)
Valeria:Hihetetlen vagy. És igazad van.
(Tamika és Jared megjelennek a lányok előtt a semmiből)
(Tamika egy befőttes üveget szorongat a kezében)
Valeria:Elhoztad a bájitalt?
Tamika:Itt van?
Valeria:Egy dunctos üvegben hoztad el?!
Tamika:Tulajdonképpen előszőr üdítősüvegben akartam, de ez legalább törik, és fel kell, hogy oldódjon a démonon. Ha elé dobjuk, akkor talán eltörik, és így valamennyi ráfröcssen.
Valerie:Nem lenne egyszerűbb, ha kinyitnánk és ráöntenénk.
Tamika:Erre is gondoltam. Szóval, ki mire szavaz?
Melanie:Öntés. Bár ahhoz közel kell kerülni a démonhoz. De én bevállalom, ha kell.
Valeria:Jólvan, akkor legyen az öntés. És nem kell közel kerülnöd hozzá. Az erőinket is használhatjuk, hogy leöntsük. Majd kiirányítod a folyadékot az üvegből, és egyenesen rá a kis féregre.
Jared:És akkor újra szabad leszek?
Valeria:Ha minden igaz, akkor a démon elpusztul, ami azt jelenti, hogy a szerződés is felbomlik.
Melanie:Ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg elveszíted majd a hírnevedet és a vagyonod.
Tamika:És több, mint valószínű, hogy keresztül kell menned majd azokon a problémákon, amelyeken a 15 éven keresztül át kellett volna esned.
Melanie:Tudod, a problémák mindig azért jönnek, hogy okuljunk és hogy tanuljunk belőlük.
Valeria:És hogy jobb emberekké váljunk tőlük.
Jared:Értem. És a családomnak ugye nem esik baja?
Valeria:Mivel ők nem voltak részesei a szerződésnek, ezért kétlem.
(A lányok megfordulnak és a kétirányú út elé állnak)
Melanie:Akkor most?
(Jared előveszi azt a követ a nadrágzsebéből, amelyet 15 éve használt, majd Melanie kezébe adja)
Jared:Tessék! Ezzel idéztem elő Sandro-t.
Melanie:Remek!
(Melanie elhajítja a követ, de nem történik semmi)
Melanie:És most?
Valeria:Semmi.
(A lányok tovább várnak, de még mindig nem történik semmi)
(Jared hirtelen a szívéhez kap, majd összeesik, s a földön rángatózva kapkod levegőért. A lányok leguggolnak hozzá)
Valeria:Most meg mi történik?!
(Hirtelen egy mély hang szólal fel a hátuk mögül)
Sandro:Mondtam, hogy eljövök érted Jared, ugye?!
(A lányok hirtelen megfordulnak, majd egy magas, csuklyás démonnal találják szemben magukat)
Tamika:Fúj. Undorító!
Valeria:Melanie most!
(Melanie egy kézmozdulatával a Tamika kezében lévő beföttesüveg tartalmát kezdi el irányítani, az üveg fedelét a lötty megmozdulása annak lepattanására készteti, majd a folyadék egyenesen beteríti a démont, ami hatalmas ordításban ég hamuvá)
(A lányok arca hirtelen kivirul)
Melanie:Ez a régi csapat!
(Ekkor Tamika hirtelen hátranéz, s Jared mozdulatlan testét pillantja meg)
Tamika:Jared!
(A lányok letérdelnek a földre, majd Valeria két kezével megtámasztja a férfi fejét)
Valeria:Próbáljuk meg újraéleszteni.
(Tamika a jobb kezét a balra tevén, azonnal a férfi mellkasára helyezi, de mikor megkezdené az újraélesztést, az egész test egyik pillanatról a másikra hamuvá válik, amely egyrészt Valeria kezét is beteríti)
Valeria:Most meg mi történt?!
Melanie:Ez meg hogy lehet?!
(Tamika térdelve, hátsó lábaira ül, majd üveges tekintettel felszólal)
Tamika:Lehet, hogy. Csak a szerződés tartotta életben.
Melanie:Micsoda?! Ezt meg hogy érted?!
Tamika:Lehetséges, hogy már rég meghalt volna. Ha nem köti meg a szerződést, valószínűleg fiatalon meghalt volna. Viszont megkötötte azt, ami 15 évre biztosította neki a hírnevet és a gazdagságot, de az ember csak akkor lehet híres és gazdag, ha életben is van eközben. Ígyis-úgyis meghalt volna. Ha megmentjük, ha nem.
Valeria:Hogy mi?! Nem, az lehetetlen! Biztosan van valami megoldás!
Melanie:Hamuvá változott. Nem hiszem, hogy bármi megoldás is lenne.
Tamika:Minden okkal történik.
(Valeria felkapja a fejét, majd feláll, homlokát jobb kezébe temeti)
Melanie:Menjünk haza!
(Tamika és Melanie feláll majd átölelik Valeria-t, eközben hirtelen feltámad a szél, s a lányok felé viszi az az útmenti port, megcsapván ezzel ruhájukat, eközben ismerős hangokra lesznek figyelmesek!
Sandro:Oahh!
(Tamika felkapja a fejét)
Tamika:Ti is hallottátok ezt?!
Sandro:Még nincs vége! Amíg én azt nem mondom, addig nincs!
(A szél tovább kavarja a port az út szélén, miközben a lányok megdermednek a suttogó hang hallatán)
........

6.rész - Piócák

Az előző részek tartalmából:

Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
...
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Helóka-nyalóka!
Tamika:Ha nem lettek volna az amazonok, már tegnap kinyírom.
.................
(Tamika és Valeria a járdán sétálnak, tankönyveikkel a kezükben, táskáikkal a vállukon , miközben az őszi szél a fáról lehulló megsárgult leveleket fújdogálja hol hajukba, hol arcukba, s hol a betonon hömpölyögteti azokat, miközben a cirógató meleg napsugarak átjárják a várost, ezen a lágy reggelen)
Tamika:Tulajdonképpen, miért is megyünk mi abba a suliba, ahova nem is járunk?
Valeria:Hogy találkozzunk a többiekkel. Bár, most hogy mondod, lehet, hogy át kellene iratkozni, nem gondolod?
Tamika:Minek?
Valeria:Mert úgy erősebbek lennénk. Ha mindannyian egy helyen vagyunk, könnyebben tudnánk egymás segítségére lenni.
Tamika:Így is könnyen tudunk egymás segítségére lenni. Ti felkiáltotok, én meg mint egy utasszállító oda viszlek titeket, ahova akarjátok. Probléma megoldva.
Valeria:Pedig annyira mondogattad te is, hogy Yvette ígyis-úgyis közénk tartozik, most meg olyannak tűnsz, aki nem akar közösködni.
Tamika:Én csak szeretek együtt és egyedül lenni.
Valeria:Díjat kérek érte, ha valaha is megértelek majd.
(Melanie és Yvette már az iskola kapuiban álltak, mikor Tamika és Valeria odaértek. Melanie eközben önfeledten mesélte Yvette-nek, hogy mit élt át a tegnapi nap folyamán)
Melanie:És kiderült, hogy csak egy bűbáj volt rajta, azért volt belém szerelmes.
Yvette:Szegény.
Tamika:Sziasztok. Miről megy a téma?
Valeria:Sziasztok.
Melanie:Várj! Szegény én, vagy szegény ő?!
(Yvette elmosolyodik, eközben Valeria témát vált)
Valeria:Egyébként, a barátnőd rendben van már?
(Yvette lehajtja fejét)
Yvette:Igen. És ezúttal az is lesz.
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Mikor eljöttem a suliból, elbúcsúztam tőle. A nevelőapja és ő elhagyják a várost. Végleg elköltöznek. Illetve már el is költöztek, ha úgy vesszük.
(Melanie kezét Yvette vállára helyezi)
Melanie:Sajnálom.
Yvette:Ja. Én is. Azért remélem, hogy haragszotok rám!?
Tamika:Miért haragudnánk?
Yvette:Egyszerűen, még mindig nem tudom elhinni, hogy képes voltalak megtámadni titeket.
Tamika:Ugyan már, ez előfordul. Régen sem volt másképp.
Yvette:Ezt hogy érted?
Melanie:Régebben is voltak ilyen eseteink. Nem is egy.
Valeria:Persze, akkor csak kisebb démonokkal voltak ősszetűzéseink.
Melanie:Meg megszállások.
Valeria:És arra a zombira emlékeztek, akit az az alkamista keltett fel, aki beadta nekem, hogy belém van zúgva.
Melanie:Az durva volt.
Tamika:És az átkozott cirkusz?
Valeria:Váh. Még mindig borsódzik a hátam azoktól a bohócoktól.
Yvette:Állj! Állj! Állj! Ti mióta csináljátok ezt?
Tamika:Néhány éve, miért?
(Yvette összezavarodottan néz maga elé)
Tamika:Csak nem azt akarod mondani, hogy te még egyetlen egy démont nem öltél egész életedben?
Yvette:Pedig nem.
Melanie:Az hogy lehet? Általában mindenkit megtámadnak, legalábbis azt akinek van varázsereje. Vagy benne van az ilyen okkult dolgokban.
Yvette:Én csak néha szoktam haszálni az erőm, de soha nem volt még halál közeli harcom. Úgy értem egyedül. Démonokkal.
Tamika:Ha már a démonokról van szó.
(Madeline egy szív alakú piros napszemüveggel tör be a lányok mellé, miközben rikító narancssárga egyberészes szoknyájával csak úgy játszik a szeptemberi szél. Egyik könyökét Tamika, a másikat Valeria vállára támasztván)
Madeline:Cupp-cupp! Na mizu csajszik?
(Melanie elszörnyedve néz a lányra, majd Tamika lelöki Madelina könyökét a válláról)
Yvette:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?!
Madeline:Úgy döntöttem, kiélvezem ezt az életet. Még egyszer. Ha már úgy is megengedik.
Valeria:Mit értesz az alatt, hogy megengedik?
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy csaljalak el titeket az erdőbe, hogy ott aztán megölhessenek titeket, cserébe megkapom ezt az emberi testet. Igaz, a csapda nem úgy sült el, ahogy kellett volna, de én mindent betartottam... Egyébként meg, nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
(Madeline tenyerét szája elé teszi)
Madeline:Upszi. Most mennem kell.
(Madeline elviharzik, majd mikor belép az iskola udvarára, s a lányok hátranéznek, hogy kövessék szemükkel az ál Madeline alakját, hirtelen megpillantják Sarox-ot, akinek karját Madeline karja öleli át, majd hangos köszönéssel távoznak egyre csak távolodván a lányoktól, s közeledvén a tanügyi épület felé)
Melanie:Ez meg mégis mi a fene volt?! Láttátok ezt?! Totál rámászott!
Tamika:Ümm. Valaki féltékeny.
Melanie:Én nem vagyok féltékeny!
(Ebben a pillanatban megszólal a jelzőcsengő)
Tamika:Ez legyen a végszó.
(A lányok, Melanie-t kivéve, felnevetnek, majd mindannyian eloszlanak az épület kapui elől)
....
(Később, iskola után, mikor Yvette hazaérkezett, s fellépcsőzött az emeletre, hogy szobájába azonnal letehesse nehéz táskáját, melyet a könyvek hada tett oly súlyossá, újabb borítékot, rózsát, s a borítékban egy levelet talált az ágyán. Most rutinos volt. Ki sem nyitotta a levelet, meg sem szagolta a rózsát, csak fogta az egészet és kihajította a kukába)
Yvette:Ha valakinek tetszem, az majd megkeres személyesen.
(Ekkor kissé mérgelődve, s csalódottan dobta rá magát az ágyra, majd elterült azon, hogy kinyújtózkodhasson eme hosszú, fárasztó tanítási nap után. Ekkor felemelte fejét, és újra a papírkosár felé nézett. Nem bírta ki, hogy ne vegye közelebbről szemügyre ajándékát. Azonnal felkelt az ágyról, majd a papírkosárhoz lépett, amikor egy hang hirtelen felkiáltott a háta mögött)
Tamika:Halihó!
(Yvette hirtelen megfordul az ijedtségtől, majd kezét szívére helyezi)
Yvette:Te jó ég! Megijesztettél!
Tamika:Ennyire ijedős vagy?
Yvette:Nem.
Tamika:Lejösz a tóhoz?
Yvette:Mi ketten, vagy jönnek a többiek is?
Tamika:Mindenki ott lesz. Persze Melanie csak később jön. Meg Valeria is, úgyhogy, egy jó fél óráig, csak mi leszünk. Persze, ha nem félsz!?
Yvette:Én nem félek. Felőlem mehetünk.
Tamika:Remek!
(Tamika kinyútja kezét barátnőjének, aki megfogja azt, s egy pillanat alatt mindketten eltűnnek a semmibe)
....
(Néhány pillanattal később Tamika és Yvette már az erdőszéli patak mellett beszélgetnek, miközben Yvette letérdel a patak széléhez, kezét a vízbe mártja, majd elkezd kotorászni az alján. Mikor érzi, hogy rányúlt valamire, azt markába vevén, kihúzza kezét a vízből, majd kinyitja tenyerét, s egy régi követ pillant meg. Bár ez a kő csak egy kő. Tovább halászik, miközben Tamika-val beszélget)
Tamika:Nem hideg a víz?
Yvette:Csak egy kicsit.
Yvette:Várj!
Tamika:Mi az?
Yvette:Nem megyünk bele?
Tamika:Köszi, de nincs kedvem felfázni.
Yvette:Nem kell ahhoz felfázni.
(Yvette beletenyerel a tóba mindkét kezével, majd annak vizét egyik pillanatról a másikra felmelegíti)
Yvette:Most jó.
Tamika:Szabad ezt?
Yvette:Miért ne?!
(Yvette és Tamika leveszik cipőjüket, majd ruháikat, s egy szál melltartóban és bugyiban csobbannak bele a kellemes hőmérsékletű vízbe)
(Miközben ugrálnak a vízben, s locsálják is azt, a következő pillanatban Yvette egy csípést érez vádliján, amitől az egy kisebb seben keresztül vérezni kezd, erre a lány azonnal odakap kezével, s jajveszékelve felkiált)
Yvette:Áu!
(Tamika odakap fejével)
Tamika:Mi az? Mi történt?
Yvette:Semmi. Csak valami megcsípett.
Tamika:Biztos csak valami vizipók megmart.
Yvette:Nem tudom.
Tamika:Szerintem mára ennyi muri bőven elég volt.
(Yvette kissé émelyegve válaszol, miközben mindketten kikászálódnak a vízből)
Yvette:Szerintem is.
(Yvette hirtelen magához tér, majd felkapja a fejét)
Yvette:Egyébként. Nem mutatod meg a nagymamád varázskönyvét?
Tamika:Dehogynem! Mit szólnál hozzá, ha holnap suli után átjönnél, meg persze áthívnánk a többieket, és végre elsütnénk valami egyszerű bűbájt... csak gyakorlási célzattal?!
(Yvette kissé mérgesen reagál)
Yvette:Nekem most azonnal kell!
Tamika:Micsoda?!
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Úgy értem. Minél előbb jó lenne, ha felkészülnénk, tudod, a sámánok bármikor támadhatnak. Jöhetnek démonok is. Meg bármi egyéb más.
(Tamika összeráncolt szemöldökkel néz Yvettere)
Tamika:Aha.
(Tamika és Yvette elkezdenek felöltözni, majd mikor mindketten készen készen vannak. Yvette Tamika szemébe néz, majd felemeli kezét, s ezen mozdulattal Tamika-t a földre szorítja, úgy, hogy az moccanni sem bír.)
Tamika:Áú! Te meg mégis mit művelsz?!
Yvette:Mond meg hol rejtegeted a varázskönyved és ígérem a halálod fájdalommentes lesz!
(Tamika Yvette vérvörösen izzó szemeibe néz, majd Tamika varázserejét használva eltűnik a helyszínről)
...
(Néhány minitummal később a lányok már Tamika padlásszobájában tanakodnak)
Tamika:Komolyan mondom, megszállta valami, és csak a varázskönyvem érdekelte!
Melanie:Megszállta valami? Olyan amazon valami?
Tamika:Nem, ez teljesen más volt! Vérvörösen izzottak a szemei.
Valeria:Ez nem jelent jót.
Melanie:Remélem nem tudja, hogy most épp hol vagyunk.
Tamika:Az amúgy is mindegy lenne, csak a tűzön keresztül tud közlekedni.
(Tamika körülnéz)
Tamika:Ugye nem dohányzik senki?
(Valarie leguggol a földre, felhúzza a földről a szőnyeg egy részét, majd ráhelyezi tenyerét a padlóra)
Valeria:Még szerencse, hogy a házatok fából van.
Tamika:Mit csinálsz?
Valeria:Kíváncsi vagyok, merre jár a kis megszállottunk.
(Melanie kinéz az ablakon, de nem lát semmit. Eközben Tamika ölbe tett kézzel nézi Valeria-t, aki behunyja szemeit, s egyre csak erősebben koncentrál, míg végül néhány másodperc múlva felkiált)
Valeria:Az erdőben van.
Tamika:Még mindig?
Melanie:Remélem nem tett kárt magában.
Valeria:Lehet, hogy meg kéne néznünk!
Tamika:Csapda! Mi van ha elkap?
Valeria:Majd használjuk az erőinket!
Melanie:És mi van ha többen vannak? Ha ez az izé, ami megszállta, ősszehívta a sámán haverjait is. Ha most újra összeállnak, nem leszünk olyan szerencsések, mint tegnap.
Valeria:Csak ő van ott. A fák megsúgták.
Tamika:Lehet, hogy téves a megérzésed.
Valeria:A természet soha nem hazudik.
(Tamika mély pillantásokat vet Melanie-ra, aki kissé kételkedve bólint, majd mind megfogják Tamika kezét, s a levegő erejével, a következő percben már azon a helyen vannak, ahonnan nem sokkal ezelőtt Tamika-nak kellett elmenekülnie, mikor Yvette megtámadta őt)
(A lányok körülnéznek)
Valeria:Nincs itt senki!
Tamika:Én sem látok senkit!
Melanie:Én mondtam, hogy ez egy csapda!
Valeria:Pszt!
(Valeria lehunyja szemeit, s újra transzba esik, majd egyik pillanatról a másikra megszólal)
Valeria:A szobádban van!
Tamika:Kiében?!
Valeria:A tiédben!
Tamika:Micsoda?!
(Tamika azon nyomban megfogja a lányok karját, majd máris a szobájába viszi őket, amikor megpillantják Yvettet és egy magas, rövid, barna hajú, jóképű férfit, aki fekete bőrnadrágban, s bőrdzsekiben feszít, mely teljesen rásimul izmos testének teljes egészére. A lányok meglepődötten állnak a szoba közepén, miközben a férfi és Yvette néhány lépéssel előttük. Yvette már Tamika varázskönyvét tartja kezei között)
Yvette:Már vártunk rátok!
Melanie:Mi is!
(Melanie felemelné egyik kezét, de ekkor a magas idegen előbb megteszi azt, s elrepíti a lányokat. Tamika-t a szerkénynek dobja, míg Valeria-t a falnak, addig Melanie kirepül a szoba ajtaján, ráesik a lépcső legfelső fokára, amelyen egyenesen legurul a földszintre, s eközben eszméletét veszti.)
(Valeria felnyög)
Valeria:Ah. Ez holnap nagyon fog fájni.
(Yvette odabújik a férfihez, majd mindketten eltűnnek)
(Tamika fájdalmak között felnyög a padlóról, miközben megpróbál feltápászkodni)
Tamika:Ez meg mi a fene volt?!
....
(Néhány perccel később Melanie már Tamika ágyán fekszik, miközben a lányok körülülve barátnőjüket, tanakodnak)
Tamika:Megpróbáljam felébreszteni?
Valeria:Ne! Hagyd! Majd felkel, ha fel kell kelnie. Ha a szervezete is úgy dönt.
Tamika:Te észrevetted már, hogy mindig Melanie szívja meg?! Ezelőtt is ő ájult el az erdőben!
Valeria:Valami megoldásnak akkor is lennie kell!
Tamika:Ki volt az a pasi egyáltalán?! Nem mondom, hogy rossz pasi volt. Isten pasi volt. Az a barna haj, és az izmok. Egy szexisten volt. Legszívesebben...
(Valeria hangosan megköszörüli a torkát)
Tamika:Bocsi.
Tamika:Miért nem engem vitt el?
Valeria:Mert nem benned van az az izé, ami Yvette-ben van.
Tamika:És, akkor most mégis mi tévők leszünk?
Valeria:Valahogy, vissza kell szereznünk a könyvet, és meg kell semmisítenünk.
Tamika:Micsoda?! Hallatlan! Az a nagymamám könyve!
Valeria:Akkor mégis mit tegyünk?! Lopjuk vissza, aztán várjuk meg míg visszalopják, és az egész megy előről?!
(Tamika nagy lélegzetet vesz)
Valeria:Boszorkányok vagyunk. Tudunk kreálni magunk is könyvet magunknak. Varázsigéket is. Főzeteket is. Különben meg, nem az az egyetlen könyv a világon. Az én mamámnak is volt, és amint megtalálom, az lesz az első, hogy megosztom veletek.
Tamika:De számomra ez egy családi örökség. Ez az egyetlen dolog, ami a mamámtól fennmaradt.
Valeria:Akkor most tényleg meg van kötve a kezünk.
Tamika:Mi lenne ha hívnánk Sarox-ot?
Valeria:És mégis mit csináljunk vele?! Úgysem segítene! Nem érdekli, hogy mi történik velünk!
Tamika:Ráolvassam a szerelmi bűbájt?
Valeria:Az legyen a B terv. Viszont, nekem van egy sokkal őrültebb tervem.
(Valeria leül a szoba közepére)
Valeria:Ha az erdőben vannak, vagy olyan helyen, ahol van növényzet, akkor rá tudok kapcsolódni Yvettre. Onnantól rá tudok kapcsolódni a könyvre, és megpróbálok előhívni a föld alól néhány gyökérzetet, hogy csenjék el a könyvet, mielőtt rosszra fordítanák az erejét.
Tamika:Ez elég könnyűnek hangzik.
Valeria:Igen. Lesz, ami lesz. De sokkal jobb lenne, ha kimennénk az erdőbe.
...
(Valeria a patak partján ül, lehunyt szemekkel, miközben Tamika mellette)
Tamika:Na? Van valami?
(Valeria nem válaszol. Erre Tamika nagy levegőt vesz, majd aggódva néz az égre)
(Valeria a következő pillanatban felugrik)
Valeria:Jönnek!
Tamika:Szemedből a könnyek!
(Hirtelen megjelenik Yvette a magas idegen férfi társaságában)
Tamika:Ó-ó, ez már kevésbé vicces!
(Yvette mély, démoni hangon szól a lányok felé)
Yvette:Hol van a könyv?!
Valeria:A könyvet akarjátok?! Vegyétek el!
(Valeria egy kézmozdulatával a föld felé legyint, majd a következő pillanatban előtőr a talajból egy vastag, csupasz inda, amely szorításában Tamika varázskönyvét tartja. Ekkor Yvette egy hatalmas tűzgömböt varázsol elő tenyerébe, s készen áll arra, hogy a lányok felé dobja, azonban Valeria a lebegő gyökeret irányítva maguk elé tartatja a növénnyel a könyvet)
Valeria:Ha nekünk annyi, a könyvnek is annyi!
(Tamika a következő pillanatban a szél erejével, s kezeinek használatával a tűzgömböt Yvette tenyeréből átirányítja a mellette álló férfira, aki azonnal lángrakap, majd hatalmas ordítozásban, a lányok nagy meglepetésére, nem semmisül meg, sőt, a lángok egyre csak elalszanak a testén, mikor néhány másodperc múlva a férfi épen és sértetlenül ússza meg a tűzlabda egyébként normál állapotban történő, szénné égető hatását)
Tamika:Nem porladt el, hogy-hogy nem porladt el?!
(Valeria értetlenül, kikerekedett pupillákkal néz Tamikara, majd a párosra)
(Ekkor Yvette még egy hatalmas tűzgolyót kohol kezében, s ezt már a lányokra célozva el is dobja, azonban a golyó nem őket, hanem a könyvet találja el, amely hatalmas robbanásban válik eggyé a földdel, s ezen hatalmas robbanás hatására Tamika és Valeria belerepülnek a mögöttük folyó patakba)
(Tamika nagynehezen térdre áll a kis víztartalmú patakban)
Tamika:Egyszer már repültünk, nem volt elég?!
(Yvette mérgesen néz a lányokra, közben átöleli a férfit)
Yvette:Ne merjétek bántani a szerelmem!
Valeria:Micsoda?!
Tamika:Őrület!
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Kinek a mije?! És mégis, ki volt ez a pasi?!
(Valeria és Tamika közben teljesen átázva sétálnak ki, kissé nehézkesen a patakból)
Valeria:És mi volt ez az egész?!
(Tamika megböki Valeria vállát)
Tamika:Nézd meg hol vannak, talán utánuk tudunk menni!
(Valeria behunyja szemeit, majd néhány másodperc múlva kissé kétségbeesetten válaszol)
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeria:Megpróbálom mégegyszer!
(Valeria újra lehunyja szemeit, majd újra felszólal)
Valeira:Nem érzem sehol!
Tamika:Ez hogy lehet?!
Valeria:Elvesztettük őt!
(Tamika és Valeria kétségbeesetten néznek egymásra)
.............................

5.rész - Amazonok

Az előző részek tartalmából:

Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
.....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Benne vagyok.
....
Sarox:Vége van.
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet)
....
Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
.....
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
........
(Yvette a reggeli kellemes őszi időjárás kíséretében sétált egyedül az iskolába, ugyanazon az ütvonalon, melyen eddig is végigballagott, hogy elérjen az intézményhez. Persze, ez más volt. Most egyedül volt. Könyveit öle, táskáját válla tartotta, miközben a távolban néhány ismerős kacajt vélt felfedezni, s amint hátrapilantott már maga mellett tudhatta Valeria-t és Tamika-t is egyaránt. Akik vidáman szólaltak fel, miközben Valeria a nyakánál karolta át Yvettet)
Valeria:Szia. Múijság?
Tamika:Hali.
Yvette:Sziasztok. Semmi érdekes, a tegnapot leszámítva.
Valeria:Tényleg. A barátod jobban van már?
Yvette:Pár napig a nevelőapjánál lesz.
Valeria:De azért jól van?!
Yvette:Nem emlékszik semmire sem. Arról is beszélt, hogy lehet, hogy a nevelőapja átiratja őt egy másik iskolába.
Valeria:De miért?
Yvette:Az apja szerint a környék túl veszélyes lett, mióta embereket gyilkolnak meg rejtélyes módon.
Tamika:Tényleg! Hallottátok, az eltűnt csaj esetét?
Yvette:Aki megfulladt a saját vérében?
Tamika:Nem. Akit megerőszakoltak és elvágták a torkát.
Valeria:Ez szokásos bűncselekménynek tűnik, nem természetfelettinek.
Tamika:Igen?! És azt mondtam, hogy a csaj belső szerveit teljesen eltávolították?
Yvette:Te jó ég.
Valeria:Óvatosnak kell lennünk. És persze szemfülesnek is. Lehet, hogy ez egy fenyegetés.
Yvette:Milyen fenyegetés?
Tamika:Valeria úgy érti, hogy talán csak minket akarnak ezzel ijesztegetni, hogy megijedjünk, és amikor majd elkapnak, feladjuk az erőinket.
Yvette:Nálam határozottan jól csinálják az ijesztegetős részét.
Tamika:Ha félsz is. Soha ne mutasd ki. Attól csak erősebbek lesznek.
Valeria:Igen! A félelmedből csak magabiztosságot nyernek.
Tamika:Egyébiránt, van kedved délután egyet bulizni?
Yvette:Mit csinálni?!
Tamika:A mamám varázskönyvéből kikeverni valamit, csak a próba kedvéért.
Valeria:Mókás lesz.
Yvette:Nem tudom. Nem hiszem, hogy vevő lennék rá, ne haragudjatok.
Valeria:Na, de Yvette! A varázslat a lényed része. Nem zárhatod ki az életedből. Ez te magad vagy!
Yvette:Tudom, de...
(Mikor a lányok a beszélgetés közepette az épület elé érnek, észre sem veszik, hogy megérkeztek, annyira belemerültek a beszélgetésbe. Ekkor Yvette pillantja meg Melanie-t és Sarox-ot, akik a bejárat előtt csevegnek s nevetgélnek önfeledten.)
Yvette:Még nem is meséltetek erről a srácról, aki tegnap megmentett minket.
Tamika:Ja?! Sarox. Nagy nőcsábász.
Valeria:Ugyan! Csak megpróbál macsó lenni, hogy elrejtse az érzéseit. Szerinte minden olyan férfi aki nyíltan felvállalja amit érez, egy semmire kellő nyápic alak.
Tamika:Engem mindenesetre meglepett. Sarox nem szokta jóra használni az erejét.
Valeria:Az emberek változnak.
Tamika:Nem ilyen gyorsan nem ekkorát.
Yvette:És honnan ismeritek?
Valeria:Ugyanolyan boszorkány, mint te vagy én. A különbség csak az, hogy ő nem akar hozzánk tartozni. Tudod egy őrzőboszorkány eldöntheti, hogy jóra vagy rosszra használja-e az erejét. Persze ha az utóbbit választja, annak vannak következményei.
Tamika:Kár. Pedig együtt erősebbek lennénk.
Yvette:Vannak még más boszorkányok is akikről nem tudok?
Valeria:Nem. Kevesen vagyunk. A szüleink előtt a legnehezebb titkolni, mert ez az egész a vérvonalon keresztül halad, olyan fura módon, hogy míg nekünk van varázserőnk, addig a szüleinknek nincs, viszont a nagyszüleinknek van. Szóval míg a gyerekeinknek nem lesz varázserőjük, addig az unokáinknak majd lesznek. Tudod, ez olyan, mint a HIV. Van a hordozó, meg a fertőzött.
Tamika:Azért ez nem terjed nemi úton, már megbocsáss.
Valeria:Csak próbáltam valahogy körül írni.
Tamika:Nem sikerült.
(Valeria kitolja nyelvét Tamik-ra, miközben Melanie és Sarox együtt bebattyognak az iskolába, addig hirtelen Madeline sétál el a lányok mellett, majd rájuk köszön)
Madeline:Szép kislányok?!
Yvette:Maddie?!
Tamika:Nem azt mondtad, hogy az apjánál van?
Yvette:Én is azt hittem... hacsak... ugye nem?!
(Yvette unott tekintetet vet az ál Madeline-ra)
Madeline:Figyi. Kezdem megkedvelni ezt a testformát. Ha nem tetszik, próbáljatok megölni.
Tamika:Örömmel.
(Tamika felemeli két kezét, mikor Valeria lefogja azokat)
Madeline:Próbáld csak meg! Gondolod, hogy az iskolaudvar diákjai nem vennék észre az egészet, és akkor nem buknátok le a nyilvánosság előtt?
Valeria:Nagyon rosszul fogalmazol. Innen látszik, hogy démon vagy.
Madeline:Áucs.
(Madelina elfordítja a fejét, majd folytatja útját az iskola bejárata felé)
Yvette:Mikor lesz ennek már vége?
Tamika:Miről beszélsz? A suli még el sem kezdődött.
Yvette:Úgy értem, hogy mikor hagyja már abba ez az imposztor, hogy megszemélyesíti Madeline-t.
Valeria:Tudod a démonok már csak ilyenek.
Yvette:Egyáltalán honnan jönnek ezek?!
Valeria:Amikor valaki meghal, aki egész életében rossz volt, és nem bánja meg a bűneit, annak a lelke nem lép be a fénybe, hanem lidérccé változik.
Tamika:Ez egy olyan szellemi lét, ami megszállhat különböző testeket, hogy irányítsa őket egy darabig, aztán mikor kimerül az energiából, akkor kiszáll belőle.
Valeria:Valószínű, hogy a te démonod egy másik démon halálakor szállhatott meg egy testet, azt a démonék, akinek már volt teste, és úgy tűnik, hogy gyűjtött néhány képességeit is.
Tamika:Például alakváltoztatás.
Valeria:És materializálódás.
Tamika:Amíg nem öljük meg a démont, akkor az addig változtatgat testet, ameddig és ahányszor csak akar.
Valeria:Kénye, kedve szerint.
Yvette:Akkor...
Tamika:Meg kell, hogy öljük. Ártalmas is lehet, egyrészt ránk nézve, és már ártatlan emberekre nézve is.
Valeria:Meg a divatra is. Soha ne keverd a sárgát a barnával.
Tamika:Akkor a délután első napi rendi pontja, hogy kicsináljuk a démont, és mindenki boldog.
Yvette:Hogyan?
Tamika:Egyszerű. Elég, ha felgyújtod, vagy ha Melanie megfullasztja, vagy én.
Valeria:Ezek a démonok alapszintű démonok, ezért könnyen pusztíthatóek el.
Yvette:Értem.
Tamika:Majd beletanulsz.
Yvette:Eddig is használtam az erőmet. Persze próbáltam minél kevesebbszer. De még soha nem öltem démonokat.
Valeria:Itt az ideje elkezdeni.
(Tamika rápillant karórájára)
Tamika:És itt az ideje elindulni is, az óra szerint már nyolc van.
Yvette:Micsoda?! Én nem is hallottam a csengőt, ti hallottátok?!
Valeria:Nem. Biztos olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük.
(Valeria ránéz Tamikara)
Valeria:Elvinnél?
Tamika:Persze.
Valeria:Akkor mi lenne, ha délután itt találkoznánk? Persze, az attól függ, hogy mikor végzel.
Yvette:Jó. Fél kettő körül.
Valeria:Remek.
(Yvette feltartott kézzel int egyet barátnőinek, s már rohan is be az épületbe, hogy megpróbáljon beérni az első órájára, de miközben berohan a folyosóra, s elfordul hirtelen egy magas, erős csontozatú, páncélzattal felszerelt, hosszú fekete hajú nő áll előtte. Yvette teljesen ledermed, a páncélos, ezüstszoknyát viselő nőtől, akinek még a melltartója is aranyszínű páncélzatból készült, homlokára pedig egy furcsa jelekkel kivésett pánt szorult. A nő szemével folyamatosan Yvette szemébe nézett, miközben megbénította a lány teljes testét, ekkor tenyerét homlokára helyezvén, gyengéd hangon a lányhoz szólt)
Helena:Oly rég láttalak testvérem! Gyere velem! A többiek már várnak ránk!
(Yvette könyvei kiesnek kezei szorításából, majd a nő karonfogja a lányt, s mindketten elballagnak)
.....
(Néhány órával később Sarox és Melanie ballagnak el az iskola könyvtára előtt, amely egy külön épületben található az iskola udvarán)
Sarox:Gyönyörű vagy!
(Melanie megáll a könyvtár hatalmas fehér faajtaja előtt, s csodálkozva felszólal)
Melanie:Micsoda?! Nem igaz!
Sarox:Nekem az vagy!
(Melanie akaratlanul is elmosolyodik a bóktól, majd mikor Sarox lépéseket tesz felé, majd kezeivel átkarolja Melanie derekát, a lány nekidől az ajtónak, de mikor a férfi megcsókolná őt, az hirtelen a bentről kiszűrődő hatalmas zajoktól elfordul, s kiszabadítja magát a férfi karjai közül, majd kérdőn néz rá)
Melanie:Te hallod ezt?
(Sarox nem válaszol, bár őt is meglepi a nagy zaj)
(Melanie benyit a könyvtárba, s furcsa, páncélos öltözetű lányokat vél felfedezni, akik a polcon sorakozó könyveket dobálják le a földre, s közben a berendezést rongálják. Közöttük Melanie megpillantja Yvette-t is)
(Helena azonnal felkiált mihánst meglátja őket)
Helena:Betolakodók! Megölni őket!
(Néhány diáklány Melanie és Sarox felé közeledik)
Melanie:Van egy olyan baljós érzésem, hogy ezek nem a középkori vásárra készülnek.
(Melanie és Sarox felemelik kezeiket, majd hirtelen megreped a fal, s a parketta is, amelyből hatalmas mennyiségű víz szivárog elő. Ezt a vízmennyiséget a harcos modorú, s kinézetű lányokra irányítják, akik kissé meghátrálnak a víz nyomásától, de nem állítja meg őket, bár lassabban de tovább közelítenek feléjük)
Melanie:Most mit csináljunk?
Sarox:Nekem van egy ötletem.
(Sarox egyik tenyerén ujjait marokba szorítja, ekkor a víz mely beterítette már az egész könyvtárat, s a támadókat is, elkezdett jéggé fagyni, Melanie látván a víz változását, utánozta Sarox trükkjét. A támadók belefagytak a jégbe, azoban természetfeletti erejük nem állította meg őket. Testi erejükkel törték ki magukat a jégtáblákból.)
Helena:A testvériség tagjait nem állíthatja meg semmi!
(Ez látván Melanie kiolvasztott mindent, majd Sarox-ra nézett)
Melanie:Itt az idő lelépni!
(Melanie hátrafordult, majd elengedte testét, s elterült a földön álló vízben, hirtelen ő is vizzé változván tűnt el a semmiben. Sarox követte őt)
....
(Eközben Tamika iskolája mosdójában mossa kezét az egyik mosdótál felett, amikoris a tükörből hirtelen megpillantja Melanie teljes egészét, amint előbukkan egy WC csészéből a háta mögötti fülkéből, mire Tamika meglepődve hátrafodul)
Tamika:Iste...nem! Te most komolyan egy WC csészéből jöttél elő?!
(Melanie lelép a csészéről a kőre)
Melanie:Ez most nem fontos! Yvette veszélyben van!
Tamika:Micsoda?! Mégis milyen veszélyben?
Melanie:Egy nő teljesen megbabonázta, biztosan egy démon lehet az. Valami testvériségről hablatyolt, és Yvettet már az oldalára állította. Amikor láttam vörösen izzott a szeme.
Tamika:Ó, ne a testvériség.
Melanie:Mi van vele?
Tamika:A testvériség egy olyan szervezet, ami felesküdött arra, hogy elpusztítja a Földön az összes férfit és azokat a nőket, akik nem Ariel leszármazottai.
Melanie:Ki az az Ariel?
Tamika:Ő volt a leghatalmasabb boszorkány évezredekkel ezelőtt, és nem mellesleg amazon is volt.
Melanie:Amazon?
Tamika:Harcos nő. Nemrég olvastam erről a mamám varázskönyvében, hogy Ariel követői valójában Ariel vérvonalának leszármazottjai, arra esküdtek, amit az imént már elmondtam. Hol támadtak meg téged?
Melanie:A könyvtárban, miért?
Tamika:Nyílván Ariel övét keresik.
Melanie:Az meg mi?!
Tamika:Ariel öve abszolút hatalommal ruházza fel a banda vezetőjét, és persze a követőket is. Ha megszerzi az övet onnantól megállíthatatlan lesz.
Melanie:Meg kell állítanunk! De hogyan?!
Tamika:Ömm. A legegyszerűbb, ha szólunk Valeria-nak, ő tud kommunikálni a földdel, és valahol a világon, bárhol is legyen az öv, Valeria képes lesz érzékelni azt, ha erősen rákoncentrál. Akár ide is hozhatja. És ha idehozza, akkor a vezető nő is összpontosan ráérez majd, hogy az őv a közelben van, és elfog érte jönni.
Melanie:Vagyis csapdába csaljuk.
Tamika:Pontosan.
(Tamika határozott mozdulattal megfogja Melanie kezét)
Tamika:Menjünk.
(Melanie kiszabadítja karját Tamika markolásából)
Melanie:Várj!
Tamika:Mi az?!
Melanie:Sarox olyan furán viselkedik mostanában.
Tamika:Mit értesz az alatt, hogy furán?
Melanie:Ma például... Meg akart csókolni.
Tamika:Na,ne! Ezek szerint működik!
Melanie:Mi működik?!
Tamika:Oh. Semmi. Mi működne?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Oké, lehet, hogy Sarox azért viselkedik furán, mert valaki szerelmi bűbájt olvasott rá.
Melanie:Ne már!
Tamika:Bocsi.
Melanie:Ez meg mire volt jó?!
Tamika:Csak gyakorolni próbáltam. Valamit csinálni akartam. Ott volt előttem a könyv, és ez volt a legegyszerűbbnek tűnő varázslat. Éjjel belógtam Sarox-hoz, és lecsippentettem kicsit a hajából, egy cseppet a véréből, loptam egy rózsát a kertetekből és kész.
Melanie:Ezt nem hiszem el!
Tamika:Örülj neki! Jóval az előtt tettem mielőtt megmentett minket! Csak azért jött ki az erdőbe utánunk, mert téged figyelt, tudta, hogy bajba kerülsz. Ha nincs rajta a bűbáj meg sem mentett volna minket. Mind meghaltunk volna.
(Melanie morcosan megmarkolja Tamika karját)
Melanie:Mihánst vége lesz ennek az indián dilinek, vedd le róla kötést.
Tamika:Amazon.
Melanie.Mindegy!
(Tamika és Melanie hirtelen eltűnnek a mosdóból)
....
(Nem sokkal később a három lány: Valeria, Melanie és Tamika már az erdőben guggolnak egy kört formálva)
Tamika:Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha megpróbálnánk valahogy idehívni az övet.
Melanie:Mi van, ha már rég megszerezték?
Tamika:Akkor mi már nem is léteznénk.
Valeria:Megpróbálom, de fogjátok meg a kezem. Ehhez több energiára van szükségem, úgyhogy el kell, hogy vegyek egy keveset a tiétekből. Lehet, hogy émelyegni fogtok egy kicsit, majd az akció után.
(Valeria és a lányok megfogják egymás kezét, majd egy Valeria szemei hirtelen zöld színűként kezdenek izzani, miközben barátnői kissé gyengülnek. Néhány pillanat múlva Valeria felszólal)
Valeria:Megvan! Megpróbálom idehozni!
(Valeria erősen koncentrál, majd hirtelen az általuk körbe ült kör közepén a földből kiemelkedik egy hatalmas öv, amely mérete, s kinézete a bokszolók díjaihoz hasonlóan néz ki, csak, hogy ennek a közepén egy hatalmas piros rubin csillog, s az egész színaranyból volt)
(Valeria és a lányok elengedik egymás kezét, majd Melanie a fejéhez nyúl)
Melanie:Nagyon nem érzem jól magam. Émelygek.
(Valeria ráteszi barátnője vállára kezét)
Valeria:Jólvan. Csak lélegezz nagyokat.
(Hirtelen néhány amazon jelenik meg a semmiből)
Tamika:Ó-ó. Társaságunk van.
Helena:Lányok?! Nem akartok játszani?! Az övet, az életetekért!
(Tamika és Valeria felállnak, míg Melanie hirtelen ülve elájul, amire Tamika odakapja a fejét)
Tamika:Jézusom!
Valeria:Ne aggódj! Csak kimerült!
Valeria:Ha odaadjuk az övet, akkor is meghalunk!
Helena:Ígyis-úgyis meghaltok. Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok hiúak.
Valeria:Semennyire!
(Valeria felemeli két kezét, majd hirtelen a földből tüskés indák törnek elő, melyek körbecsavarják a harcos nők testrészeit, a földhöz gyökerezve őket. Azonban a nők, erős szorításai erősebbek mint az indáké, ezért azonnal szétmorzsolják a növények gyökereit. Ezt követően Tamika feltartja két kezét, majd a szél segítségével próbálja meghátráltatni az amazonokat, azonban a lány ereje annyira legyengült, hogy csak egy kis szellőt küld a harcosok ellen)
Helena:Ez meg mi volt?! Ennél nagyobbat fingok!
(Tamika meglepődötten fordul hátra Valeria-hoz, aki a földön keresgél valami után)
Tamika:Legalább ennek a nőnek van humora.
(Helena egyre közelebb kerül a lányokhoz)
Tamika:O-ó! Most mi legyen?!
(Helena megáll)
Helena:Állj! Jobb ötletem támadt!
(A nő hátranéz, majd a néhány lány közül megszólít egyet)
Helena:Te ott! Gyere csak!
(Yvette odasétál Helena mellé)
Helena:Tégy egy szívességet az úrnődnek! Intézd el őket!
(Yvette elindul Tamika felé)
Helena:Egy kínai mondás szerint, csak azokat bántjuk igazán, akiket a legjobban szeretünk. A barátnőtök most bebizonyítja mennyire igaz is ez a mondás.
(Yvette kezével megfogja Tamika torkát, majd elkezdi fojtogatni őt)
Tamika:Ahh. Ez nagyon forró!
(Valeria hirtelen felvesz egy hatalmas követ a földről, majd rádobja azt az övre, melynek rubintköve darabokra törik, ezzel megtörvén a lányokra, valamint az Yvettre ható bűbájt)
Helena:Nee! Mit csináltatok?!
(Helena odarohan az övhöz, ellökve tőle Valeria-t, majd felveszi azt, ekkor Yvette elengeti Tamikat)
Helena:Tönkre tettétek! Ezért még megfizettek!
Tamika:Valeria most!
(Valeria mikor felemelné mindkét kezét, hogy egy földrengéssel, s a talaj megnyitásával egy végtelen résbe ejtse a nőt, az felemeli az övet, majd hatalmas porfelhőt kavar, ami belemegy a lányok szemébe, ezzel pillanatnyi vakságot okozván, s mielőtt még eltűnne a semmiben, Helena felkiált)
Helena:Még nincs vége! A testvériség újra uralni fogja a világot!
(Helena eltűnik, a lányok pedig megpróbálják kitörölgetni a szemükbe szálló port, ez után az egyedül maradt, s itt hagyott lányokhoz sétálnak, miközben Yvette-nek magyarázzák el, hogy mi is történt valójában)
.....
Másnap.
(Tamika és Melania az iskola kapui előtt beszélgetnek)
Melanie:Még mindig nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnt a semmibe.
Tamika:Nekem is nehéz. Viszont én határozottan úgy érzem, nem most láttuk őt utoljára.
Melanie:De hát az öv tönkrement.
Tamika:Ami elromlik azt meg is lehet javítani.
Melanie:És mi történt a csajokkal?
Tamika:Nem emlékeztek semmire. Beadtuk nekik, hogy egy osztálybulis kincskeresős izén tévedtek az erdőbe.
Melanie:És bevették?
Tamika:A fenéket. Mivel te elájultál ezért hívnom kellett Sarox-ot, hogy kitörölje a memóriájukat míg mindegyiket hazaszállítottuk az éjjel. Persze, csak az után, hogy Sarox csinált nekem egy felerősítő bájitalt, és egész éjjel a te homlokad csókolgatta miközben az én ágyamban horkoltál.
(Melanie viccből meglöki Tamika-t, aki felnevet)
Melanie:Hé!
(A következő pillanatban Sarox sétál el mellettük)
Melanie:Szia!
(Melanie ráköszön, de a férfi csak megy tovább)
(Melanie fancsali képpel reagál)
Melanie:Minden újra a régi.
Tamika:Ha akarod újra megbűvölhetem.
Melanie:Nem. Ha valaki szeret, akkor szeressen azért, aki vagyok.
Tamika:Helyes.
(Eközben Yvette és Valeria is csatlakoznak a lányokhoz, mikor odaérnek az iskola kapui elé)
Valeria:Sziasztok!
Tamika:Hali.
Melanie:Sziasztok! Minden rendben?
Yvette:Persze. Minden oké. Minden a régi.
Madeline:Helóka-nyalóka!
(Hirtelen Madeline köszönt rájuk hangosan, miközben elmegy mellettük, s még egy kacsintást is mellékel kacér, démoni tekintete mellé, melyet a lányok felé közvetít)
Tamika:Köszönheti az amazonoknak. Ha nem lettek volna, már tegnap kinyírom.
(Megszólal a csengő, majd Melanie és Yvette elköszönnek a lányoktól, s bevonulnak az épület udvarára, ekkor Tamika átöleli Valeria nyakát, majd ők is elindulnak, s néhány lépéssel az iskola kerítése mellett, az egyik bokornál eltűnnek)
....

4.rész - A négyek ereje

Az előző részek tartalmából:

Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
....
Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
Melanie:Tudom kontrollálni a vizet. Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet.
....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
....
Madeline:Ezt meg kell kóstolnod.
Yvette:Ez meg micsoda?
Madeline:Kóstold meg.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye.
....
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte.
.............
(Yvette levegőt kapkodván, viszonozza Melanie kissé remegő ölelését, amelyet a lány elvesztése miatti gondolat s aggodalom okozott Melanie testében, meg persze az adrenalin is. Tamika térdepelve ült a lányok mellett, majd önelégült mosollyal pecsételte meg a gyors mentést)
(Yvette kissé ijedten szólalt fel, miközben ő és Melanie közötti érintkezése megszűnt)
Yvette:Megmentettéktek az életem. Köszönöm.
(Melanie könnybelábadt szemekkel válaszol)
Melanie:Most már bízol bennünk?
(Yvette kissé félénken, de határozottan bólogat a lányokra)
Yvette:Vissza kell mennünk.
Melanie:Ne vigyünk inkább haza?
(Melanie aggódó tekintettel néz barátnőjére)
Yvette:Nem. Jól vagyok. Csak muszály beszélnem Madelinenel.
(Melanie és Yvette összenéznek)
Yvette:Kérlek.
(Tamika az égre néz, egy pillanatra elgondolkodni, majd nagy levegőt vesz és megszólal)
Tamika:Na jó. Fogjátok jó erősen a kezem.
(Melanie és Yvette megmarkolják Tamika hideg kezét, az ezt következő pillanatban pedig mindhárman a levegővel válnak egyenlővel, majd azt azt követő másodpercben már mindhárman az iskolai bálterem előtt álló egyik bokor mögül sétálnak ki, mintha mi sem történt volna, megcélozva ezzel a bejáratot, amikoris az ajtóban Sarox dühösen megragadja Melanie kezét. Tamika és Yvette kérdően néz Saroxra, majd Melaniera, aki nyugodtan válaszol a látottakra)
Melanie:Menjetek csak. Majd megyek én is.
(Tamika és Yvette besétálnak a terembe)
(Sarox mélyen Melanie kék szemeibe néz, majd kissé csalódottan felszólal)
Sarox:Vége van.
(Sarox elengedi Melanie kezét, majd elindul a bejárati ajtó ellentétes irányába, faképnél hagyván Melaniet, aki utánarohan, majd kérdőre vonja)
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet, aki kissé megbántva áll egymagában, majd nagy levegőt vesz s besétál a partira)
(Sarox a sötét, elhagyatott utcán sétál hazafelé, amikor hirtelen az egyik bokorból zörrenések hangjait hallja kiszűrődni, majd megáll s hátat fordít, de mikor megfordul nem lát egy lelket sem a közelében, sőt az egész utcában sem. Tovább sétál néhány lépést, majd a következő pillanatban az egyik bokor alól néhány erős inda féle ág kúszik, ki s pillanatok alatt a földreteríti a férfit, akinek bokáit s karjait perceken belül leszorítja a talajra a testét is bekebelező gyökérzet. A férfi ijedtségében felkiált)
Sarox:Segítség!Ááh!
(A következő pillanatban az indák maguktól eltávolodnak a férfitől, miközben elengedik őt szorításukból, s a bokor mögül egy tapsikoló, mosolygó, középmagas, vékony, földig érő szőke hajú s szőke szemű, gyönyörű mosolyú lány lép ki, majd gúnyosan felnevet, jobban, mint néhány pillanattal ezelőtt tette)
Valeria:Micsoda show, emberek! Micsoda show!
(Sarox tovább kapálózik a földön, majd a következő pillanatban dühének teljében ugrik fel a talajról)
Sarox:Te megőrültél?!
(Valeria tovább nevet)
Valeria:Ha láttad volna magad. Jaj segítség, segítség! Eszméletlen jó volt.
(Sarox mérgesen megrázza a fejét, majd dacosan megfordul s faképnél hagyja Valeriat is, az imént történt eseményekkel együtt, amikor Valeria lassan utánasétál s most már komolyabb hangvétellel, kissé aggódva kérdez)
Valeria:Mi történt?
(Sarox csak megy tovább, de nem válaszol)
(Valeria egy pillanatra megáll, majd elengedi egész testét. Ekkor egy lágy fuvallatt lengi meg a talajig érő hajkölteményét, majd a következő pillanatban különböző suttogásokat hall, melyek a következő szavakkal látják el őt: -csalódott, szerelmes, Melanie)
(Valeria, Sarox után kiabál)
Valeria:Mi történt Melanieval és miért vagy csalódott?
(Sarox megáll, megfordul, majd elneveti magát)
Sarox:Azért jó tudni, hogy valami soha sem változik. Még mindig a csádéiddal csevegsz.
(Valeria lassan közelít a férfi felé)
Valiera:A természet a lényem része. Irányíthatom, de segítséget is kérhetek tőle. Az állatoktól, a növényektől, minden ami a természet, minden ami a föld, minden ami én vagyok.
(Sarox gúnyosan reagál)
Sarox:Akkor miért nem kérdezel meg inkább egy kis mókust, hogy mi történt valójában?
Valeria:Nagyon vicces. Mert tőled akarom hallani. De megkérdezhetem a 'mókusaimat' is. Nekem nyolc.
Sarox:Akkor kérdezd meg őket.
(Sarox sarkon fordul majd tovább folytatja útját hazafelé)
Valeria:Nem kell mindig olyan macsónak lenned.
...
(Yvette és Tamika a teremben táncoló embereket kerülgetvén keresgélik Madelinet)
Tamika:Lehet, hogy már hazament.
Yvette:Meg kell találnunk.
Tamika:De miért?
Yvette:Mert beszélni akarok vele. Ő tette az italomba azt a löttyöt ami miatt majdnem meghaltam.
Tamika:Honnét tudod, hogy ő tette veled?
Yvette:Mert rögtön az után lettem rosszul, mihánst megittam. Bele sem merek gondolni mit rakhatott bele.
...
(Valeria az épület felé sétálgatva, meglátja a bejárati előtti lépcsőn üldögélő, fejét meresztő Melaniet, majd odamegy hozzá)
Valeria:Szia.
Melanie:Szia. Honnét tudtad, hogy itt vagyok?
(Valeria kissé butának nézvén veti pillantását Melaniera, majd az egyik közeli fára mutat)
Melanie:Ó, tényleg. Hülye vagyok.
Valeria:Mi a baj?
Melanie:Semmi.
(Valeria testét a következő pillanatban egy újabb huzat löki meg, persze a lány nem mozdul, de újra hallja a suttogó hangokat: -csalódott, szerelmes, Sarox)
(Valeria meglepődve, majd elmosolyodva felkiált)
Valeria:Te úr isten, te is?!
Melanie:Mi én is?
Valeria:Ö, most látom csak, hogy beöltöztél, én nem öltöztem be, én sosem öltözök be Halloweenra. Az olyan... nem tudom, olyan fura szokás.
Melanie:Te imádsz beöltözni.
Valeria:De nem idén.
(Melanie gyanúval telve emeli meg szemöldökeit, majd feláll s barátnője felé lép)
Melanie:Haza kísérnél?
Valeria:Persze.
(Valeria átöleli Melaniet, majd mindketten elbattyognak)
...
(Néhány perccel később, Tamika és Yvette lépnek ki a bálteremből, csalódott arckifejezéssel néznek körül.)
Yvette:Most merre menjünk, hol keressük?!
(Tamika megpróbálja megnyugtatni Yvettet)
Tamika:Biztos már hazament. Szerintem nekünk is azt kellene tennünk.
Yvette:Várj!
(Yvette előveszi zsebéből telefonját, majd lázasan pötyögtetni kezd a készüléken, s egy gyors mozdulattal a füléhez helyezi azt. Eközben Tamika egy pillanatra félrehúzza a szája szélét, majd beleharap, s ölbe tett kezekkel figyeli Yvettet)
Yvette:Haló?! Maddie?! Te vagy az?!
(Maddie hangja kissé vékonyabban, s izgatottabban szólal meg a vonal túlsó végéről)
Madeline:Igen. Szia. Ne haragudj. Annyira szégyellem magam a történtek miatt. Nagyon rosszul érzem magam miatta. Sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
Yvette:Hol vagy most?!
Madeline:Itthon. Annyira megijedtem, hogy elszaladtam. Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg.
Yvette:Most már úgy is mindegy. Nem esett semmi bajom. De tudni akarom, hogy mit tettél az italomba.
Madeline:Én semmit. Esküszöm. Az italt az egyik asztaltól hoztam. Az volt az utolsó pohár. Én soha nem tennék ellened semmit.
(Tamika mindeközben erejét használva hallgatja végig a telefon hangszórójából kijövő, egy ember számára néhány lépés távlatából, az alacsony frekvenciájú hangokat. Számára karikacsapás, hogy a levegőt használva minden rezzenést felerősítve irányítson át saját fülkagylójába, így értvén minden egyes szót, s reakciót)
Yvette:Akkor ki tehette?
Madeline:Nem tudom. Annyira sajnálom. Soha többé nem hozok el egyetlen asztalról sem egy piát, még egy sütit sem.
Yvette:Jólvan. Megbocsátok. Viszont most ki kell derítenem, hogy ki akart megmérgezni.
Madeline:Holnap találkozunk. Szia!
(A vonal ezzel megszakad majd Yvette visszateszi telefonját zsebébe)
Yvette:Ha nem Madeline akart megmérgezni akkor ki?
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött.
Yvette:Mi kezdődött el?
Tamika:A vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
(Yvette arcára döbbenet, s félelem ül ki egyszerre)
........
(Másnap Yvette kissé fáradtan pásztázta végig az első óra kezdése előtt a suli folyosóját, miközben jobb kezével nyakát masszírozta, s mikor elért az ajtóhoz, melyen a szokásos napi rutint követve lépett be, valami szokatlan ütötte meg a szemét, a hátsó padból. Madeline volt az. Sárga fodros ruhát viselt, derekán hatalmas fekete övvel, s eme ruhaköltemény a földig érve takarta el meztelen lábfejét, melyre fehér nyitott topánkát húzott. Göndör haja csak úgy lobogott a nyitott ablakok keltette huzat szele miatt, eközben az őszi időjárás kellemessége cirógatta bőre selymességét)
(Yvette kissé határozatlan léptekkel botorkált barátnője felé, majd mikor odaért a padhoz, az mosolyogva felszólalt, miközben Yvette megdöbbenve foglalt helyet mellette)
Madeline:Szióka! Remélem nem harizol a tegnapi miatt!
Yvette:Veled meg mi történt?!
Madeline:Semmi. Mégis mi történt volna?!
Yvette:Mi a jelszavunk?
Madeline:A micsodánk?!
Yvette:Kiskorunk óta van egy jelszavunk, amit még ovódában találtunk ki, arra az esetre ha valaki feltörné a csevegőprogramunk és magunknak akarná kiadni magát.
Madeline:Érdekes.
Yvette:Te nem Madeline vagy!
(Madelina mély lélegzetet vesz, majd unott arccal felszólal)
Madeline:Figyelmeztettek, hogy téged azért nehéz lesz átvágni.
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását, legalábbis külsőleg?! És, hogy az igazi barátnőd az erdőben van egy eldugott kunyhóban, ahol megkötözve kínozzák és kísérleteznek rajta?! Az olyan őrült lenne, nem gondolod?
(Yvette ledöbben, majd kissé ijedten reagál)
Yvette:Ne merészeljétek bántani őt!
MadelineHah. Vicces. Én csak annyit mondok drágám, hogy szólj a brigádodnak és toljátok ki a seggeteket az erdőbe.
Yvette:Nem hívom őket sehová!
Madeline:Akkor a kis barátnődnek kanyec.
Yvette:Úgysem meritek.
Madeline:Még hogy nem merjük?! Jó vicc.
Yvette:Ti öltétek meg azt a férfit és a lányt is, ugye?!
Madeline:Háromkor. Az erdőben. És nem ajánljuk, hogy késsetek.
.....
(Yvette kicsengetést követően azonnal kirohan a folyosóra, ahol már Melanie, Valeria és Tamika várják őt)
Yvette:Ti meg mit kerestek itt?!
Melanie:Ez egy csapda! Nem mehetsz el?!
Yvette:Mi?! Ti már hallgatóztok is utánam?!
(Valeria kinyújtja a kezét)
Valeria:Az én nevem Vanessa amúgy.
(Yvette kezet fog Valeriaval)
Yvette:Ó. Szia.
Valeria:Nem mehetsz el. A démonok csapdát állítottak neked. Nekünk, hogy elvegyék az erőinket, és megöljék Madelinet.
Yvette:Sajnálom, de meg kell mentenem őt.
Valeria:Fontos számodra, ugye?!
Yvette:A legfontosabb!
(Valeria nagy levegőt vesz, majd kissé reménytelen hangvétellel megszólal)
Valeria:Akkor engedd, hogy segítsünk.
(Yvette végignéz a lányokon, akik bólogatnak Yvettere, majd mind a négyen elindulnak a folyosón, eközben az ál Madeline az egyik szekrény mögé bújva végigkövette a beszélgetést, hirtelen körülnéz, majd biztonságban érezve magát, behunyja szemeit, s egy pillanattal később már a levegővel válik egyenlővé)
.....
(Valeria, Melanie, Yvette és Tamika az erdőben sétálva, egy tisztásra tévednek, mikor megtalálják az egyik közeli fához kötözött igazi Madeline-t, aki a földön ül, a fának támaszkodva, ájultan. Nyakát, testét, s kezeit kötél erősíti a fához. Yvette amint meglátja barátnőjét, azonnal odarohan hozzá, a többiek pedig követik őt. Miközben Yvette megpróbálja eszméletéhez téríteni Madeline-t, hirtelen különböző csuklyás alakok veszik őket körbe, s a következő pillanatban egy kör kezepében találják magukat)
Tamika:Ó-ó. Lányok ez nem néz ki túl jól.
(A csuklyás alakok külöböző kis zsacskókat dobálnak egy kör alakot formáló ívben a lányok köré, néhány lépésre tőlük, s mikor mind a hét rém keze kiürül a kemény szürke szövésű zsákoktól, melyekre különböző kis csontok, s fogak vannak ráakasztva, Valeria megpróbál közelebb kerülni az egyik alakhoz, de mikor kilépne a zsákok formázta körből, az megrázza őt, s a földhöz csapja a lányt, akihez Tamika rohan, majd felsegíti őt)
Valeria:Én mondtam, hogy ez egy csapada!
(A fekete ruhában, mely teljes egészüket beterítette a csuklyás alakoknak, szavakat kezdtek el kántálni, mikoris hirtelen megerősödik a szél)
Tamika:Na persze! Ehhez nekem is lesz pár szavam!
(Tamika maga mellé helyezi széttárt tenyérrel kezeit, majd hirtelen a kör belső s külsö határoló láthatatlan statikus elektromossággal ellátott vonalán egy a kör hatalmát át kívánni vevő forgószél szerű örvényt hoz létre, eközben minden másodpercben megpróbálja szélesebbé varázsolni azt, de seikertelenül. Ekkor Melanie beáll mellé, hangosan felkiáltva a nagy szélben, amely Tamikának köszönhetően elnyomja a körön kívüli kántálás hangerejét)
Melanie:Segítek!
(Yvette még mindig Madelinet próbálta eszméletéhez téríteni a földön, ekkor Melanie és Valeria is beállnak Tamika mellé, lehunyják szemüket, Valeria kinyújtott kezeit, nyitott tenyereit maga elé helyezi a körre mutatva, míg Melanie ugyanazt teszi, mint Tamika)
(A következő pillanatban a forgószélhez, mely még mindig nem tudta megtörni a kör bűverejét, a földből kiválő víz, majd maga a föld felszakadozott darabjai csatlakoznak a kört formáló tornádó erősségű szélhez. Tamika szemének teljes egész világoskékké, míg Melanie-é sötétkékké, Valeria-é, pedig sötétzölddé színeződik el, miközben erejük teljesen átveszi testük felett az irányítást. Legvégül Yvette is feláll majd a körre összpontosít, ugyanazon testhelyzet felvétele után, lángcsóvákat éget a forgószélbe, amelyek felforrósítva a vizet párát, majd villámokat szórnak. Egy villám ezek közül belecsap Tamika-ba, aki összeesik, s a lányok látván barátnjük elhasalását, abbahagyják a varázst, majd a kör megszűnik.)
(A csuklyások egyike, míg a másik hat tovább folytatja a hangos kántálást, lehúzza fejéről kucsmáját, így már látható arcának ráncai, kopasz feje, s homloka, valamint ősz bajsza. A férfi mély hangon megszólal)
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
(Catalan most méghangosabban kántál, majd a következő pillanatban nagy dübörgést, s földremegést éreznek, s hallanak, mind a lányok, s mind a sámánok együttvéve, ezzel a kántálás abbamarad, a lányok miközben Tamika-t körbevéve trdeltek a földön, kíváncsian, s ijedten néztek körbe, amikoris nem messze egy hatalmas hullámot pillantottak meg)
(Catalan hátra fordul, majd felkiált)
Catalan:Mi a fene?!
(A vízáramlat melye több méteres magasságban közeledett az ott jelenlévők közelébe, egyik pillanatról a másik mosta el a célközönséget, kikerülve a lányok fekete mágia által kreált körét, mely kinntartva a vizet, megakadályozta, hogy a lányok is elmerüljenek, s elvigye őket az áramlat.)
(Néhány másodperc múlva, a csuklyás alakok már sehol sem voltak, s mikor Valeria felállt, hogy körülnézzen, közelébe lépett a kör szélének, újra kitárva karját, az újból földhözcsapta a lányt egy hatalmas elektromos nyaláb segítségével. Valeria-t ez már nem rázta meg nagyon, ezért kissé mérgesen kelt fel)
Yvette:Most mit csinálunk?
Melanie:És mi volt ez?!
(Valeria nagy levegőt vesz, majd elmosolyodik)
Valeria:Olyan őrült vagyok, hogy erre nem is gondoltam.
Valeria:Ha nem tudunk kitörni se felül, se oldalt, akkor majd alul fogunk.
(Valeria kitárt tenyereit a földre helyezi, majd hirtelen felemeli karjait az ég felé, ezzel szökőkút szerűen emeli ki a földet egy alagút személyében, melynek kivezető nyílása a kör külső részén jelenik meg)
Valeria:Így már kimehetünk!
(A lányok bemásznak az üregbe, miközben megpróbálják Madeline testét is átcipelni rajta. Néhány percen belül, mikor Melanie elsőként bújik ki az odu kievezető lyukából, egy barna tornacipő előtt találja magát, majd felnéz, s Sarox-ot pillantja meg, aki kinyútja a kezét, s felsegíti a lányt)
Sarox:Bocs, hogy kicsit későn sikerült segítenem. Egy időbe telt mire összeszedtem annyi vizet az árhullámhoz.
(Melanie hirtelenjében elmosolyodott, s eme mosoly még maga sem tudtam megmagyarázni, viszont örült, hogy egy ismerős arcot láthatott, s hogy végre megmenekültek a sámának karjai közül.)
Melanie:Köszönjük.
Sarox:Azért, még mindig haragszok ám!
Melanie:Én pedig még mindig sajnálom...
(Melanie és Sarox egymás szemeibe néznek, elvesznek egymás tekitetében, miközben a lányok óvatosan emelik ki Madeline testét az üregből, s miután ezen munkájuk végeztét látták, lefektették Madeline-t a földre, majd Melanie kézfejét a fejére tette)
Yvette:Most meg mit csinálsz?!
Melanie:Kivonom az agyából a vizet.
Yvette:Micsoda?! De hát, akkor meghal!
Melanie:Ne aggódj, csak egy kicsit, és csak bizonyos részeiből, amely az emlékekért felel. Ha sikerül, akkor talán elfelejti ezt az egészet.
Yvette:És ha nem?!
Melanie:Akkor meghal!
(Yvette döbbenten, s mérgesen néz Melanie-ra)
Melanie:Bocsi. Csak egy kis fekete humor.
Melanie:Aki mer az nyer.
(Melanie elkezdte terve folyamatát, s a lányok eközben egymással tanakodtak, nem tudván, hogy egy magas idegen a közelből, ez egyik fa mögül egészen az erdőbe tévedésük kezdetétől figyeli őket...)

3.rész Vámpírok Bálja

Az előző részek tartalmából:
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
-----
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
-----
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
-----
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.
-----
(Yvette ágyában fekve ébredezik, az őszi nap melegítő sugarai hatolnak át a szoba ablakán és simogatják a lány arcát, szenvedélyesen érintve szemhéjait figyelmeztetve azza, hogy ideje lenne kinyitnia szemeit, és talán kikászálódni az ágyból. Az óra Yvette éjjeli asztalán, ami közvetlen az ágya mellett állt már kilencet ütött, bár nem volt szokatlan a késői időpont ugyanis Yvette hétvégenként ha nem épp kilencig akkor délig alszik.A lányt azonban az őszi csípős kinti levegőn keresztül szökellé meleg napsugarak nem engedték tovább szunyókálni, így hát felnyitotta szemeit, majd körülnézett szobájában, egy pillanatig azt hitte nem is az ő szobája, de ez csak amolyan a hirtelen ébredésnek köszönhető zavarodottság. Ledobta magáról meleg takaróját, majd kockás pizsamanadrágjában és fehér topjában kiszállt az ágyából majd belelépett piros mamuszába, és az ablakhoz sétált. Megdöbbent mikor kinézett az ablakon, Tamikat látta a szmeközti ház előtti hatalmas fának támaszkodni amint pontosan őt nézi árgus szemekkel... Yvette nem mozdult, majd a következő pillanatban úgy gondolta ez a kis szó nélküli színjáték számára épp elég reggelre, ezért fogta magát és lement a konyhába, ahol az asztalon egy papírfecnit talált, a következőkkel a felületén: ,,el kellett mennem a piacra, sietek vissza, amint tudok. A kenyértartóban találsz egy csokis croissant, direkt neked rejtettem el, Anett" Yvette korgó gyomorral nyitotta fel a kenyértartót majd kezében a csokoládés kiflivel sétált a szekrényhez ahonann kivett egy tányérat, majdpedig rátette reggelijét és odaült az asztalhoz. Megdöbbenés ült ki szemeire, amikor az asztalon álló újságpapír első oldalára pillantott:,,egy 18 éves lányt találtak holtan egy kietlen tisztáson tegnap délután kettő órakor. A halottkém megállapította, hogy a baleset valójában gyilkosság volt, és a legérdekesebb dolog az egészben, hogy a lány tüdeje megtelt vérrel, más végtagjaiból pedig teljesen eltűnt minden csepp vér, ez a vér folyt át közvetlenül a lány tüdejébe, ezen még a halottkém is meglepődött, soha nem látott még ilyet".Yvette azonnal tudta, hogy a kocsis "baleset" után ez a második sem véletlen, nyílván valaki, valakik vagy valami tehette ugyanazt a lánnyal, mint amit a férfival is tettek.Csakhogy a férfit porrá hamvasztották a lányt pedig a saját vérében fullasztották meg.Lennie kell egy valakinek, vagy több valakinek, aki vagy akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amelyekkel ő is. A lány elméjében újabb félelmetes dolgok kezdtek el kavarogni. Talán Melanie és Tamika ölték meg a lányt, az is lehet, hogy az összeköttető gonosz, vagy démonok, rossz boszorkányok, vagy mi van ha az ősi sámánok szektája szedi áldozatait, ha pedig az utóbbi akkor előbb utóbb őt is megtalálják, ebbe pedig bele sem mert gondolni.Megpróbálta elhessegetni gondolatait, de nem tudta olyan jóízűen enni a croissantját mint régebben, azóta változott meg minden mióta Melissa meg a bandája idejöttek, régen minden olyan normális volt. Mármint Yvette akkor is tudott erejéről, tudta hogy használja, és hogy ne okozzon vele senkinek sem fájdalmat, teljesen titokban tartotta az egészet, de most, hogy Valeria akit még nem is látott, megtalálta őt, megijedt. Nem akar hozzájuk tartozni, nem akarja úgy érezni mintha a kezei meg lennének kötve, nem akar tartozni senkihez, nem akar semmit, csak önmaga akar lenni és a saját útját akarja járni. Nincs szükségem rájuk, mondogatta magában...
...
A hétvége Yvette számára tanulással telt el, a szombat és vasárnap oly gyorsan elmentek mint egy nyári zápor.Mondjuk a vasárnap jó nap volt, Madelennel lógott egész nap, sétálgattak, nevetgéltek és persze pletykáltak, főleg az idei Halloweenról.A suliban minden évben megrendezték a Vámpírok Bálját, ez amolyan beöltözős, egyszerű ám a gimisek számára nagyszerű Halloweeni buli volt.Miközben hétfő reggel, Madeline elment Yvettehez, hogy együtt menjenek a suliba,útjuk során sokminden szóba jött, mint például a bál ideája is..
Madeline:Te minek öltözöl be a Vámpírok báljába?
Yvette:Még fogalmam sincs, szerintem valami egyszerűt fogok választani, mondjuk vámpír vagy zombi.
Madeline:Én mindenképp zombi leszek, imádom ijesztegetni azokat az üresfejű szőkéket, akik mindig tündérnek öltöznek be, olyanok mint a prostituáltak, megszégyenítik a bált.
Yvette:Végülis itt bárminek be lehet öltözni, szerintem a bál lényege nem a kosztüm. Tulajdonképpen én a dekorációra vagyok nagyon kíváncsi.
Madeline:Én meg arra, hogy miért jönnek utánunk a dilis barátaid.
Yvette:Micsoda?!
(Yvette hirtelen hátrakapta a fejét, Melanie és Tamika nevetgéltek néhány lépéssel mögöttük, és közben, bár megpróbálták leplezni, hallgatóztak)
(Amikor Yvette hátrafordult Melanie elkapta tekintetét és azonnal odakiáltott)
Melanie:Hé, sziasztok!
(Melanie azonnal odafut a lányokhoz, és néhány nagy levegő vétel múlva már mögöttük is terem)
Melanie:Hé, hogy vagytok, miújság?
Madeline:Az előbb nem ketten voltatok?!
Melanie:Ja,de igen, Tamikanak le kellett lépnie.
Madeline:Hová?!
Melanie:El.
Melanie:Ugye nem baj, ha csatlakozom?.
Yvette:Nekem mindegy.
Madeline:Tulajdonképpen nagyon is baj.
Yvette:Meddie!
Madeline:Figyelj, én azt hittem, hogy jó barátok vagyunk, de úgy tűnik te találták másokat, jobbakat helyettem. Na csá.
(Yvette megpróbálja megállítani Madelinet, de a lány dühében elfut)
Yvette:Ezt nem hiszem el.
Melanie:Ugyan, hagyd.Te nem hozzá tartozol, hanem hozzánk.
Yvette:Az utóbbi elmúlt napokból leszűrt szituációkból, melyik felét nem érted annak amit mondtam?!Nem akarok hozzátok tartozni, köszi.
Melanie:Ez nem akarás kérdése, együtt erősebbek vagyunk. Főleg a...
(Melanie nagyot nyel, ami kissé felkelti Yvette figyelmét)
Melanie:Főleg az utóbbi eset miatt.
Yvette:Milyen eset?
Melanie:Nem olvastad az újságot?!A lányról, aki a saját vérében fulladt meg?!
Yvette:Mire akarsz kilyukadni?
Melanie:Arra, hogy azok csinálták, akik a kocsis támadást is.
Yvette:Kik?
Melanie:Ki tudja?!Boszorkányok, sámánok, talán olyak mint mi, talán erősebbek.Mindenesetre ezért is kell, hogy együtt maradjunk.
Yvette:Honnét tudjam, hogy nem ti tettétek?
Melanie:Yvette!Te is tudod, hogy ez hülyeség, és azzal, hogy ellenállsz, csak magadnak keresed a bajt, mert meg fognak találni és el akarják majd venni az erőd, mindig ez van, akinek nincs vagy kevesebb van, többet akar, nem érdeklik, hogy megölnek-e ezzel vagy nem, nekik csak az kell ami neked van, és ha nem működünk együtt, ha nem védjük meg egymást, meg fogják szerezni, bármi áron.
(Yvette kezdte érezni a dolgok súlyát,de nem érezte sorstársait, olyan közel mint legjobb barátnőjét)
Yvette:Nem tudok bízni bennetek, nem megy.
(Yvette szó nélkül, faképnél hagyva Melaniet, útját tovább a járdán az iskola felé vesz, majd Tamika lép ki a bokor mögül)
Tamika:Most akkor hogyan tovább?
Melanie:Várunk.
Tamika:És mi van ha nem sikerül?
Melanie:Akkor végünk.
(Melanie szigorú tekintettel néz Tamika szemébe)
....
(Madeline dühösen ront be szobájába és csapja a földhöz táskáját. Szobája fekete, telis tele punk és rock szerelésekkel, falfestményekkel, koponyákkal, gitár motívumú figurákkal és egyéb kiegészítőkkel szerte szobájában.Miközben táskáját a földhöz vágta, észrevette anyja fekete mágiás könyvét, amely épp akkor esett ki batyujából mikor azt dühében a padlóhoz intette. Felvette, majd belenézett. Pont annál az oldalnál nyílt ki amelynél nem kellett volna...Láncoló bájital...)
(Madeline a szája szélét rágva mosolyodott el azon amit az oldalakon olvasott)
...
(Melanie a szombati újság főcikkjét nyomja Sarox képébe, aki mint mindig most is telefonjával babrált, miközben szekrényének támaszkodott a folyosón)
Sarox:Figyelj, nem hagynál már békén?!Még a végén azt hiszik a többiek, hogy tetszem neked.
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Mégis mit kéne tudnom?
Melanie:Most komolyan Sarox, elegem van már a hülye játékaidból, tudom, hogy tudod amit tudni akarok, és most azonnal el fogod nekem árulni, ha nem akarod hogy durvább eszközökhöz folyamodjak.
Sarox:Milyen kis kemények vagyunk ma!
(Melanie még mindig dühösen bámul a férfiúra)
Sarox:Hát jó, ha ennyire erőlködsz nekem. Kössünk alkut.
Melanie:Nem alkuszom Sarox!
Sarox:Mégegyszer, kössünk alkut...te és én, ma este a bálon, randi, és pontban éjfélkor, egészen egy percig, bármit kérdezhetsz, én esküszöm, hogy csak is az igazat és az igazat fogom válaszolni.
Melanie:Felejtsd el.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó?!
(Melanie úgy érezte meg vannak kötve a kezei, és nem tehetett mást, ki kellett derítenie mi történt az áldozatokkal.Muszály.)
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
Melanie:Ajánlom is.
(Melanie sarkon fordul, mikor Sarox még egyet az utolsó szó jógán emelt hanggal közöl a lánnyal)
Sarox:Aztán szép legyél nekem ám.
(Melanie már háttal Saroxnak, egy pillanatra megáll, de úgy dönt mégsem kezd el egy újabb és még értelmetlenebb vitát, a világ legérthetetlenebb hapsijával, ezért fogja magát és otthagyja a férfiút úgy ahogy azelőtt, volt mielőtt beszélgetésbe elegyedett vele)
....
(Yvette az iskolából hazaérve, belép szobájába, leteszi táskáját íróasztala mellé, majd hirtelen az íróasztalán álló monitor tükörképéből meglát egy piros foltot az ágyán, hirtelen hátrafodult, és egy újabb vörös rózsát pillant meg, egy újabb cetlivel, az ágyán.)
(Yvette azonnal az ágyhoz rohan, majd gondolkodás nélkül kinyitja a kártyát, amiben a következő áll:,,Szívem minden dobbanásával szeretlek téged, s tekinteted mely engem tűzben éget, ha kíváncsi vagy, ki az kinek szívét rabul ejtetted, keress a bálon kedvesem... "S"")
(Yvette elpirult... nem merte bevallani, mások előtt biztosan nyálasnak titulálta volna ezt a levelet, de kedvelte, tetszett neki, minden egyes szavát itta a papírról. Elfeledkezett az elsőről, annyira, hogy azt hitte, ez csak valami vicc, hogy biztosan csak valaki tréfából csempészte az első rózsát a táskájába. A következő pillanatban megremegett.Valaki a szobájában járt, valaki bennt járt a szobájában, és az ágyára tette ezt a levelet, és a rózsát. Hideg futott végig a hátán. Rosszul érezte magát az egésztől.)
...
(Nemsokkal később már mindenki a bálra készült, sőt már be is volt öltözve, a tornatermet megtöltötték a fekete-narancssárga színű girlandok, különböző töklámpás papírdíszek és egyéb rémisztő alakok, állatok és teremtmények dekorációi lepték be a terem egészét, egyetlen pont sem maradt ki a díszítésből.Yvette egy zombi álarcban topogott az egyik asztal előtt, amely tele volt mindenféle finomságokkal, a zene lassú mégis hangulatos volt, amolyan tini pop, amit mindenki hallgat nap mint nap.Hirtelen Madeline lépett oda a lányhoz)
Madeline:Szia.
Yvette:Szia, minden rendben?Már írtam smst, és próbáltalak hívni, de nem kaptam választ, jól vagy?!
Madeline:Persze, csak egy kicsit szükségem volt egy kis egyedüllétre, tudod csak bocsánatot akarok kérni, annyira féltékeny voltam, attól féltem, hogy elveszítelek, amikor megkörnyékeztek azok a kiscsajok.Egyébként tetszik a jelmezed.
Yvette:Jaj, te vagy a legjobb barátom, soha nem veszítesz el, ilyet ne is mondj, és köszi, csak beugrottam a közeli szupermarketbe, nem volt sok időm.
Madeline:Értem, és hogy tetszik az enyém?
(Yvette egy pillantást vet Madelinere, haja teljesen be volt fonva, kezét és mellkasát műsebek, fekete ruháját művérfoltok ölelték körül)
Yvette:Ijesztő, és klassz.
Madeline:Én tudok valami klasszabbat.Ezt meg kell kóstolnod.
(Majd egy poharat emelt elő háta mögül és egyenesen Yvette kezébe nyomta)
Yvette:Ez meg micsoda?!Ugye nem valami kábszer van benne?.
Madeline:Dehogyis, kóstold meg. A srácok már majdnem felitták az összeset, meggy, eszméletlen finom.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye, én megmondtam.
(A következő pillanatban Sarox lépett be az ajtón kalózjelmezben, Melanie pedig egy tündérjelmezt öltött magára. Sarox megpróbálta megfogni a lány kezét, aki elhúzta kacsóját a férfi markolása elől)
Melanie:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
Sarox:Hát, végülis ez egy randi.
Melanie:Nem.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó.
(Melanie dühödten markolja meg Sarox kezét, majd mindketten besétálnak a bálra. Eközben Yvette és Madeline még mindig ugyanannál az asztalnál trécselnek)
(Yvette meginog, majd Madeline megfogja kezeivel a lány vállait)
Madeline:Jól vagy?!
Yvette:Aha, csak, egy kicsit émelygek, ennyi az egész.
Madeline:Biztos?
Yvette:Aha.
(Madeline hirtelen megpillantja Melaniet és Saroxot kézenfogva, valamint Tamikat, aki szinte a semmiből csatlakozott az ál szerelmes párnak kinézű párhoz)
Madeline:Ezek meg mit keresnek itt?!
(Yvette hirtelen hányingert érez)
Yvette:Nekem, azonnal ki kell mennem.
(Yvettet annyira elkapja a rossz érzés, hogy az egész testét birtokába veszi a szörnyület és a rosszullét, úgy érzi azonnal kijön belőle minden, és hirtelen úgy szalad a mosdóba mint még soha)
(Madeline mit sem érdekelvén, morcosan odasétál Melanie kis csapatához)
Madeline:Nini, a kis csipet csapat. Ti meg mi a fenét kerestek itt?!
Tamika:Te mit keresel itt?
Madeline:Te meg se szólalj, nem is ide jársz, semmi keresni valód nem lenne itt, nem mintha nektek lenne.
(Madeline mérgesen Melaniera és Saroxra néz)
Melanie:Mi a fene bajod van velünk, mi nem ártottunk neked?!
Madeline:Tulajdonképpen az a bajom, hogy nem szálltok le a legjobb barátnőmről és minden áron el akarjátok venni tőlem.
Tamika:Yvette ígyis-úgyis hozzánk tartozik, ha tetszik, ha nem.
(Yvette a mosdóban eközben megengedi a kagylónál a csapot majd a két kezébe engedett néhány kortynyi vízzel mossa meg arcát, eközben, kibírhatatlan szúró fájdalmat érez gyomrában, amitől két kezét a mosdótál két szélére kapaszkodva próbálja megtartani magát, miközben úgy érzi felemészti őt a fájdalom.A következő pillanatban Yvette keze akaratlanul kezdi el felszárítani a mosdókagyló szélére kiloccsant vizet, azt amibe beletenyerelt, a víz pedig pára ként távozik a levegőbe)
Madeline:Gyűlöllek titeket, és ajánlom, hogy minél előbb leszálljatok Yvetteről, vagy megemlegetitek!
(Yvette hatalmas szúró fájdalma melyet gyomrában érzett megszűnt létezni, majd elméjét egy teljesen más érzés kerítette hatalmába, a gyűölet)
(Yvette ekkor kirohant a táncparkettre és Melaniehoz közelített határozott léptekkel. Mikor odaért, Melanie rámosolygott)
Melanie:Szia!
(Yvette arca teljesen megváltozott, düh ült ki rá, majd ezt követően hatalmas erővel lökte el Melaniet, aki a földre esett.)
Melanie:Ahh.
(Melanie a fájdalomtól felnyögött, majd Tamika egy pillanatra megfogta Yvettet és egy pillanat alatt eltűnt vele a táncparkett közepéről)
(A következő pillanatban Tamika újra megjelent a táncparketten, megragadta Melaniet és vele is eltűnt a semmibe. A táncparkettet beterítő nebulók, csak saját magukkal voltak elfoglalva valamint a zenével és persze a lányok szerencséjére valamint a termen belüli szürke látás és fényviszonyok is segítettek a titokzatosság fenntartásában.)
(Tamika pillanatok alatt az erdőben találta magát Melanieval és Yvettel.Yvette a földön fetrengett, ruhája füstölgött, ő maga pedig nyögött a fájdalomtól, teste szó zserint tüzelt, bőre vérvörös volt)
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:A pokol tudja.Viszont ha nem hűtjük le, meggyullad a teste.
Melanie:De hogyan?
Tamika:Hogyan?!
(Melanie egy cseppet sem habozott, felemelte két kezét, majd a pár lépéssel mögöttük folyó patakból irányította vízzel fröcskölte Yvette égő testét, akár egy locsolócső)
(Melanie abbahagyja a locsolást, majd Tamika odafut Yvettehez akinek a teste még mindig tüzel, majd megpillantja, hogy valami furcsa fekete anyag buggyan ki a száján)
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Melanie:Hogy mi?!
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte, és nem is akármivel, hanem egy bájitallal.Mosd ki a vérét!
Melanie:De hogyan?!
Tamika:Használd az erődet!
Melanie:De még soha nem csináltam ilyet!
Tamika:Gyere ide, és koncentrálj.
(Melanie óvatosan sétál Yvette nyögdöső, tehetetlen és fáradtnak tűnő testéhez, letérdel a földre, majd két kezét a lány teste felé nyújtja. Behunyja szemeit, majd koncentrál. Kezeit a lány minden végtagja felett elhúzza, majd karjaival vissza a gyomrához tart, ezután lassan fel a nyelőcsövén vezeti a véréből kiemelt anyagot, egészen át a száján, amikor hirtelen Melanie felemeli két karját a magasba Yvette szája felett, aki hirtelen kiköpi a furcsa fekete anyagot, majd ijedtében észheztér és felül.Melanie szemeibe néz, látja, hogy sikerült, nem haboz, megöleli Yvettet)
...w