14.rész - Idegen

(Egy fiatal fiú és egy lány kézenfogva ülnek a temetőben az egyik sírkő előtt az esti szürkületben. A kopasz fiún fekete bakancs, farmer, s bőrdzseki van míg a lány sötét sminket tett arcára mely kiemelte mélybarna szemeit. Körmei feketére lakkozva, fekete blúz, s az abból kilógó csipkés melltartó valamint fekete nadrág és bakancs díszelgett rajta. A pár csókolózva dölöngélt a sírkő elött miközben simogatták és puszilgatták egymást. Egyik pillanatról a másikra a fiú a lány combjáról a derekára majd dekoltázsára tette kezét. Amikor melleihez ért a lány kiszabadította magát a fiú karjaiból, de ő csak vadabbul kezdte el csókolgatni. A lány kacéran, nevetve reagált)
Josephina:Nee! Hallod!
Ivan:Tudom, hogy akarod, na!
(Ivan ekkor egyre szorosabban húzta magához a lányt majd száját melltartójába túrja. A lány megpróbálja ellökni magától a fiú fejét és testét, de egyre csak morcosabb, idegesebb és hisztisebb lesz.)
Josephina:Nee! Ivan, hallod!
Ivan:Nincs olyan, hogy nem!
(Ivan nyalogatni kezdi a lány melleit majd kiszabadítja azt blúzából, s széttépi melltartóját mire a lány sikítani és jajveszékelni kezd.)
Ivan:Na gyerek csak, most jól megbaszlak!
Josephina:Neee! Könyörgöm! Ivan engedj! Ááá!
Valeria:El a kezekkel te mocskos disznó!
(A távolból egy selymes hang kiált fel és négy kecses alak jelenik meg majd a következő pillanatban a férfi teste hirtelen felemelkedik és megpördülve a levegőben hátrarepül néhány méterrel a lánytól végül egy betonsíron landol, felnyög majd legurul a sírról a koszos, hideg földre.)
(A négy árny egyre jobban kirajzolódik mikor a lány felé közelednek. Josephina összerántja blúzát, hogy eltakarja kebleit, közben remegve, s könnyeivel küszködve szól oda megmentőinek)
Josephina:Kik vagytok ti?! Ne bántsatok!
Tamika:A felmentő sereg.
(Valeria felkiált)
Valeria:Yvette, Melanie, vigyétek ki a lányt és vigyázzatok rá. Kísérjétek haza.
Yvette:Rendben.
(Yvette és Melanie odarohannak a lányhoz majd felsegítik őt, s közben beszélnek hozzá)
Melanie:Ne aggódj, most már biztonságban vagy.
(Yvette és Melanie gyors léptekben elhagyják a temetőt a lánnyal együtt)
(Tamika és Valeria egymáshoz közel állva hirtelen észreveszik ahogy a földön fetrengő férfi egyik pillanatról a másikra a levegővel válik egyenlővé)
Valeria:Na!
Tamika:Nyápic!
Tamika:Eltűnt, menjünk!
(Valeria ebben a pillanatban susogó lágy női és férfi hangokat hall a fenyőfák között amelyek körbeövezik a temetőt)
-Itt vaan...
-itt van..
-elöl..
-itt a sírkő mögött..
-itt van..
-még mindig itt.... aa...van.. itt vaan.
(Valeria ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Valeria:Ne! Még mindig itt van!
Tamika:Hogyan?!
Valeria:Egyes szintű démon lehet.
Tamika:Érthető. A testi vágyait szerette volna kiélni.
Valeria:Majdnem sikerült is neki.
Tamika:Egyes szintű ami azt is jelenti, hogy csak egy erővel rendelkezik.
Valeria:Ami pedig arra enged következtetni, hogy láthatatlanná tud válni. Elég pitiáner.
Tamika:Amíg nem mozog addig nem tudunk semmit sem tenni.
Valeria:De amint megmozdul.
(Tamika és Valeria démonian egymásra néznek majd egyszerre szólalnak fel)
Tamika, Valeria: Elkapjuk!
(Valeria és Tamika két oldalt kezdenek előre sétálni a sírok között)
Tamika:Gyere elő, cic-cic!
Valeria:Vigyázz! Nehogy kiugorjon valahonnan!
Tamika:Egyre sötétebb lesz itt!
(Valeria erősen koncentrálva pásztázza végig szemeivel a sírokat)
(A következő pillanatban Ivan a semmiből ugrik elő majd teperi le a földre Tamika-t. Valeria odafordul Tamika hirtelen kiáltására majd felemeli kezét miközben a férfira szegezi majd kiegyenesíti karját egyenesen az égbe emelve azt. A következő pillanatban egy vastag törzs áll ki a földből amely áthatol a férfi testén akinek lélegzete hirtelen elakad majd dadogva, levegő nélkül, fulladozva nyögdécsel)
Ivan:Anastha úgy is elkap majd titeket és akkor..
Ivan:ÁÁáááááááááááááááá!
(A férfi magától meggyullad, majd torkaszakadtából ordítani kezd s végül elporlad. Tamika feltápászkodik a földről, Valeria leengedi a kezét mire a törzs visszahúzódik a föld alá.)
Valeria:Én szóltam, hogy vigyázz.
Tamika:Áá! Ez volt a kedvenc pulcsim és most tiszta füves lett a könyöke.
Valeria:Ana-mi?!
Tamika:Fogalmam sincs.
(Tamika leporolja magát míg Valeria nagy levegőt fúj ki)
Valeria:Huh! Kemény este.
Tamika:Nézzük meg a csajokat, hogy jól vannak-e.
(Tamika kézen fogja Valeria-t majd mindketten eltűnnek)
...
(Néhány perccel később a lányok Valeria szobájában beszélgetnek)
Melanie:Szóval, elintéztétek?
Valeria:El, de mondott valami furát.
Tamika:A démonok minden hülyeséget összebeszélnek.
Yvette:Micsodát?
Valeria:Valamilyen Ana-izé..
Tamika:..Anastha. Ha csak nem Anastacia-ról, az ameriaki énekesnőről akart mondani valamit.
(Valeria komoly pillantásokat vet Tamika-ra)
Valeria:...
Valeria:Miért hazudott volna a halála pillanatában?
Yvette:Lehet, hogy itt az ideje újra felkészíteni magunkat.
Melanie:Mire?
Yvette:Egy újabb Catalan-ra.. talán?
(A lányok délceg, komor, de érdekelt tekintettel pislognak egymásra)
...
(Melanie lenyomja ébresztőóráját amely épp most szakította meg álmát majd megtörli személt, felül az ágyra, s hirtelen a közeli ablakra szegeződik pillantása. Kikel az ágyból, megborzong a szoba hidegétől majd odasétál az üvegablakhoz. Valami furcsaságot vél felfedezni rajta ezért közelebb sétál, odadugja az orrát hozzá majd felkiált)
Melanie:Jégvirág?! Hisz' még csak most kezdődött el az ősz!
(A formátlan jégvirág hirtelen egy szivecskévé alakul mire Melanie kissé hátrahőköl majd elmosolyodik. Megérinti az ablaküveget végül véletlenül kipillant az ablakon és Sarox-ot véli felfedezni aki az utca túloldalán áll a járdán, iskolatáskával a hátán, fekete bőrdzsekiben és farmerben, miközben egyenesen Melanie-nak integet. Melanie mosolyog, s visszaint)
(Nemsokkal később már együtt sétálnak a járdán iskolatáskáikkal vállukon, s közben egymáshoz közel. Néha-néha összeütközik válluk, zsebeikbe bőjtatott könyökük, s közben egymás szemébe pillantanak.)
(Sarox huncut mosollyal az arcán hozakodik elő egy számára nagyon érdekelt témával)
Sarox.Akkor most.. mi járunk, nem?
(Melanie elneveti magát)
Melanie:Nem..nem, nem és nem! Mi nem járunk!
(Sarox elmosolyodik ahogy Melanie-t nevetni hallja, s látja)
Sarox:De miért nem?
Melanie:Mert nem.
Sarox:De szeretkeztünk.
Melanie:Ez nem is igaz! Az csak majdnem történt meg, de megváltoztattuk azt amit meg kellett változtatnunk.
Sarox:Szóval, te bánod, hogy lefeküdtünk?
Melanie:Hát...
(Melanie a földet pásztázza.. habozik)
Melanie:.. én nem mondtam. Csak..
Sarox:Szégyelled, hogy együtt voltunk aznap éjszaka?
Melanie:Igazából igen, mert máshol kellett volna lennem.
Sarox:De, ha nem történik meg ez az egész akkor még ennyire sem lennénk közel egymáshoz.
(Melanie a fiúra néz)
Melanie:Ez igaz.
Sarox:Akkor? Miért nem folytatjuk ott ahol abbahagytuk? Nem muszáj újra szeretkeznünk, ha nem akarod.
Melanie:Még szép, hogy nem fogunk egymással csinálni semmit sem!
Sarox:Ne légy már ilyen elutasító. Tudom, hogy te is nagyon kedvelsz engem. De ezt ne csináld velem. Nem vagyok játékszer. Ne játssz velem!
(Melanie elharapja a száját majd visszafogott hangnemben válaszol)
Melanie:Igazad van. Sajnálom.
Melanie:Én csak nem akarom, hogy a lányok megtudják ezt az egészet. Hogy hol voltunk, hogy mit csináltunk, hogy mi az ami a mostban úgy tűnik, hogy mégsem történt meg, de mi tudjuk, hogy megtörtént. Áh, olyan zavaros ez az egész...
Melanie:Nem akarom, hogy mások..
(Sarox kissé idegesen félbeszakítja a lányt)
Sarox:Miért érdekel, hogy mit gondolnak mások?!
Melanie:Engem nem érdekel.. én csak.
Melanie:Félek, ha egyszer az enyém leszel majd elveszítelek. Ezért talán jobb is, ha ridegek maradunk egymáshoz.. így valahogy elviselhetőbb, mint az a végkimenetel amit én már előre látok és amitől annyira félek. A veszteségtől.
Sarox:Nem fogsz elveszíteni.
Melanie:Persze. Mindig így kezdődik.
Sarox:Akármi is történik sem maradhatunk együtt örökké. Előbb-utóbb mind meghalunk.
Melanie:Én nem akarok veled lenni örökké. Csak addig amíg élek.
Melanie:Talán túl sok az a tudás amit vissza hoztunk a jövőből.
Sarox:Hogy érted?
Melanie:Teljes mértékben igazad volt. Már az is elég baj volt, hogy mi minden derült ki a jövőben. Kár volt odamenni. Az öreg Sarox-nak is csak az a gyűrű maradt semmi más. Miután az a dolog történt amiről nem akart beszélni. Én akkor már nem éltem.
Sarox:Ne mondj ilyet. Lehet, hogy te csak otthon voltál vagy valahol máshol. Lehet, hogy épp engem vártál haza.
Melanie:Nem. Emlékszel amikor a folyóhoz hívott az erőd és miközben átszeltük az utcákat, hogy odataláljunk megkérdeztem tőled, hogy miért érzed, hogy oda kell mennünk?
(Sarox biccent)
Melanie:Azt mondtad azért, mert érzed ahogy hív az erő. A víz ereje. Az öreg mivoltod is a víz erejével bírt.. és te meg is érezted őt.. de mást nem. Miért nem engem éreztél meg? Azért mert én 2056-ban már nem létezem.
Sarox:Nem tudhatod biztosra.
Melanie:És mi van ha igen? Mi van, ha az lesz a jövő?
Sarox:Nem! Mert már tudjuk, és megváltoztathatjuk.
Melanie:Én félek.
Sarox:De én itt vagyok veled. Nem vagy egyedül.
(Sarox és Melanie hirtelen megállnak egy kanyarban. Melanie jobbra biccent)
Melanie:Egyenesen a suli.
(Sarox vállat von)
Sarox:Majd akkor én itt várok egy darabig. Te meg menj előre.. aztán..
Melanie:Majd beszélünk.
Sarox:Ja.. majd beszélünk vagy mi.
(Melanie elsétál Sarox-tól aki zsebre tett kezekkel áll a járda szélén miközben hatalmas lélegzetei melyeket kifúj lehelleti füstként lengedeznek a levegőben.)
(Melanie közben az iskola kapuihoz ér ahol megpillantja Yvette-t és Valeria-t. Odasétál hozzájuk majd köszön nekik)
Melanie:Sziasztok.
Valeria:Na jó reggelt.
Yvette:Kialudtad magad a tegnap esti akció után?
Melanie:Nehezen.
Valeria:Én egész éjjel azon filóztam, hogy ki lehet ez az Anastha.
Yvette:Anastacia.
Valeria:Anastha!!
Melanie:Én nem. Ha akar valamit akkor majd megkeres.
Valeria:Ja, úgy mint a démoni Yvette amikor meg akart ölni.
Melanie:Na ja.
Valeria:Én azt mondom, hogy nézzünk utána ennek az Anastha-nak, hátha találunk valamit.. jobb, ha inkább mi kapjuk el őt mielőtt ő kap el minket.
Melanie:Tamika merre van?
Valeria:Ő már elment a suliba.
(Melanie eközben zavartam pillantgat jobbra, balra, fel s alá nem figyelvén a lányokra)
Yvette:Miért nem iratkoztok át hozzánk?
Valeria:Jó lenne, de így talán sokkal jobb. Több szem többet lát. Minél több helyen vagyunk annál jobb.
Yvette:Pedig te mindig azt mondogattad, hogy ha együtt vagyunk úgy erősebbek vagyunk. Most akkor mi van?
Valeria:Így is megvagyunk. Visszavertük a boszorkányokat, megöltünk két démont és kész. Ezt kapd ki! Királyak vagyunk..
Yvette:Na azért csak ne bízd el magad.
(Yvette Melanie felé fordul mire Valeria hunyorítva figyeli őket)
Yvette:Mi a baj?
Malenia:Ja, semmi.. csak elgondolkodtam.
Valeria:Micsodán?
Melanie:Nem tudom.. néha csak könnyebb lenne feladni ezt az egészet.
(Valeria felvonja szemöldökét)
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Valahogy arra gondoltam, hogy.. el tudnám viselni a normális életet. Ti nem?
Valeria:Nem!
Yvette:Mm.. néha én is filóztam ezen. De elszőrör inkább tisztázd a fogalmat: mit jelent normálisnak lenni?
Melanie:Nem tudom.. például azt, hogy nem öldöklünk démonokat meg nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk.. egyáltalán!
Valeria:Szerintem meg csak ez a komor őszies idő hozza ki belőletek ezt a sok sületlenséget.
Melanie:Pedig minden sokkal könyebb lenne.
Valeria:Ez a küldetésünk.
(Ebben a pillanatban megszólal a csengő)
Yvette:Hm.. akkor most meg ez legyen a végszó.
Valeria:Délután beszélünk.
(Valeria elindul és elhagyja az iskola területét míg Melanie és Yvette besétálnak az intézmény udvarára. Amint a tanügyi épület közelébe érnek hirtelen egy idegen srác rohan beléjük majd löki fel őket. Melanie és Yvette meghátrálnak, de nem esnek el majd a fiú véletlenül blerohant a lányokba magyarázkodni kezd. A lányok végigmérik a srácot akin fekete tornacipő, farmer és póló van, izmos és magas, ugyanakkor fekete rövid haját aznap épp felnyalta egy kis zselé segítségével. Fülében egy kis fekete kör alakú fülbevaló díszelgett. Mosolya elbűvölő volt, akárcsak érzéki mély hangja)
Met:Elnézést! Te jó ég! Nagyon sajnálom! Nem akartalak fellökni titeket.
(Melanie felemeli jobb lábát majd cipőjét kezdi el törölgetni miközben másik kezével Yvette vállára támaszkodik)
Melanie:Ráléptél a lábamra!
Met:Bocsánat! Ne haragudjatok, kérlek.
Yvette:Meg van bocsátva.
Melanie:Na igen! A magad nevében beszélj!
(Melanie újra végignéz a fiún)
Melanie:Te új vagy itt?
(A fiú zavarban van. Hebeg-habog)
Met:Igen-igen, most iratkoztam be.
Yvette:Akkor köszöntünk nálunk.
Met:Köszönöm.
Yvette:Segíthetünk esetleg valamiben vagy már körbevezettek?
Met:Ó-nem-nem.. sajnos nem tudok még az ég világon semmit sem. Biológiám lenne, de fogalmam sincs, hogy merre van az a terem.
Yvette:Te jó ég! Nekem is biosz az első órám.
Melanie:Hála istennek, nekem nem.
Yvette:Eljöhetsz velem, ha gondolod.
Met:Azt megköszönném.
(Melanie furcsa pillantást vet Yvett-re)
Melanie:Én.. most inkább megyek. Majd még találkozunk.
(Melanie megérinti Yvette vállát majd rábiccent Met-re)
Melanie:Örültem.
Met:Én is. Szia.
...
(Egy duci, rövid barna hajú nő magyaráz a tábla előtt az osztályteremben)
Paige tanárnő:A mai órán a növányi szövetekről és sejtekről fogunk részletesebben tanulni. Ki is a hetes a héten?
(Valaki felszólal az osztályban)
-Abigel Jensen és Mary Juliet.. de mind a ketten hiányoznak.
(A tanárnő elképedve reagál)
Paige:Micsoda?! Mind a ketten?! Na?! Bejött az ősz.. jönnek a betegségek? És ki lenne jövő héten?
(Yvette félrehúzott szájjal jelentkezik a hátsó padból)
Yvette:Én jövök utánuk tanárnő Adison Merow-wal.. de Adison sincs itt.. jellemző.
(A tanárnő a zsebében kotorászik majd elővesz egy kulcsot)
Paige:Yvette hadd kérjelek meg - elfelejtettem behozni - hogy menj ki nekem a szertárba. Az ajtó melletti asztalon már elő van készítve egy kocka alakú zöld modell amely a mai óránkhoz kell. Légy oly szíves és hozd be nekem.
(Yvette lustán feláll, elveszi a kulcsot majd kimegy a teremből az üres folyosóra)
(Yvette végigmegy a csendes, üres folyosón majd elér a folyosó végi ajtóhoz amelyen a ,,Szertár" szó díszeleg. Belehelyezi a kapott kulcsot majd kinyitja az ajtót, s belép a kis helyiségbe amely üveges szekrényekkel és az azokat tartalmazó különböző műanyag prezentációs anyagokkal, térképekkel van kibélelve. Az ajtó mellett tényleg ott áll az asztal, s rajta a kocka alakú zöld test amelyet Yvette felemel, s sokkal könnyebbnek talál, mint látszatra elsőnek gondolta. A következő pillanatban az egyik üvegesszekrény megindul majd egyenesen Yvette felé zúdul. A két méternél magasabb szekrény akkörül van, hogy rádőljön a lányra aki megmerevedik és csak figyeli a szekrényt ahogy közeled felé, s árnyéka beteríti őt. A következő pillanatban egy kiáltást hall..)
-Yvette vigyázz!
(..aztán egy erőt érez amely kihúzza őt a helyiségből. Yvette egyenesen az ajtón keresztül repül ki a szertárból a folyosóra esvén, s kicsit még csúszván is a kövön. A lány kiejti a műanyag dolgot a kezéből. A szekrény hatalmas robajjal dönt össze mindent a szertárban és dől a falnak. Yvette felé pedig egy ismerős alak sétál, s nyútja kezét, hogy felsegítse. Yvette meglepődve, megrázkódva, megdöbbenve figyeli az ismerős arcot és tudván, hogy mit tett, egyre gyanúsabbnak véli)
Met:Gyere, felsegítelek!
...
----------------------

13.rész - Most mit tegyünk? (2.rész)

(Melanie, Sarox és Yvette a járdán sétálgatnak miközben az agyonplakátolt fákat és kerítéseket pásztázzák szemeikkel)
Melanie:És akkor most mi lesz?
Melanie:Hol fogunk aludni?! Meg fogunk fagyni!
Melanie:Hova megyünk most?
(Yvette mélyen gondolkodik magában miközben elharapja szája szélét)
Yvette:Elmegyünk hozzánk.
Melanie:Hozzátok?! Valeria-ék háza is kész romhalmaz volt és eladó. Honnét veszed, hogy a jövőbeli Yvette még ugyanott lakik?
Yvette:Meg kell próbálnunk. Nincs más esélyünk.
Sarox:Miért nem vesszük inkább sorra, hogy mit tudunk?! Legalább többre jutnánk mint hogy csak így vakhitben kutatva megyegetünk ide-oda.
(Sarox megáll majd a többiek hirtelen ránéznek. A fiú erőteljes karizmája megmutatkozik vezetői képességében, s retorikájában amint beszélni kezd)
Sarox:Szóval! Mit tudunk?!
Melanie:Hogy itt ragadtunk egy távoli dimenzióban és nem tudunk vissza menni.
Yvette:Hogy erőnk sincs.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Hé! Csak neked nincs, én még nem próbáltam!
(Melanie kitárja a kezét a járdaszegély melletti füves talaj fölé majd megpróbálja kivonni a földből a vizet. Többszöri kézrángatás után sem történik semmi mire Melanie ledöbbenve reagál)
Melanie:Nekem sem működik.
Yvette:Mondtam.
Sarox:Akkor itt máshogy működnek az erők.
Yvette:Vagy sehogy nem működnek.
Sarox:Érdemes azt is megemlítenünk, hogy mivel Tamika és Valeria meghaltak a múltban..
(Yvette kétségbeesetten felriad)
Yvette:Akkor a démon Yvette minket is megölt és elvette az erőinket.
(Melanie közbevág)
Melanie:Lehetetlen! Akkor a világ már rég egyenlő lenne a totál káosszal.
Yvette:Akkor mi történt?
Melanie:Derítsük ki.
(Melanie összeszűkült szemgödrökkel néz Sarox-ra miközben a férfi is hunyorítva figyel)
Melanie:Szerintem is jobb lenne, ha végig járnánk a házakat amelyekben lakunk.. laktunk. Hogy tudjuk, hogy mi a helyzet. Boszorkányok vagyunk. Valószínűleg segítenénk magunknak, ha megjelennénk az ajtóink előtt.
Yvette:Ha csak nem egy démoni klón az aki valójában az ajtónk elé tér be.
Melanie:Próba szerencse.
Sarox:Szerintem váljunk szét.
Melanie:Nem lenne jobb, ha együtt maradnánk?
Sarox:Minél többet vagyunk itt, annál jobban megköt az ige és végül aztán nem tudunk visszamenni sehogy sem. Ezért is lenne egyszerűbb és gyorsabb, ha mindannyian kipécéznénk azt a házat ahol laktunk, hogy megnézzük mi az ábra.
Yvette:Rendben, de mi legyen? Hol találkozzunk? És mennyi idő múlva?
(Melanie előhúzza mobiltelefonját ami ki van kapcsolva. Megpróbálja bekapcsolni, de csak csupa kriksz-kraksz írást és piktogramot mutat a mobil a kijelzőjén. Melanie ütögetni kezdi a készüléket.)
Melanie:Hülye masina!
Yvette:Valószínűleg a mi időnkből idehozott elektromos kütyük itt nem működnek.
Melanie:Akkor?
Sarox:Mindannyian elmegyünk segítségért és akár megtaláljuk a jövőbeli magunkat akár nem.. visszajövünk ide.
Melanie:Rendben.
Yvette:Ésszerű.
Sarox:Akkor?
(A három boszorkány kissé ijedten néznek egymásra majd mindannyian elindulnak egymástól elszakadva, különböző irányba)
(Yvette mikor már lelép a járdáról hirtelen visszafordul, s rákiált a többiekre akik már épp távolodóban vannak tőle a kihalt utcában)
Yvette:Szerintem ez a szétválósdi nagyon rossz ötlet! Én nem megyek sehova!
(Yvette vissza sétál oda ahol nemrégiban mindhárman álltak. A többiek hangoskodva térnek vissza Yvette-hez)
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Most mi van?!
Yvette:Szerintem ezt az egészet Sarox tervelte ki.
Melanie:Hogy micsoda?!
Yvette:Szét akar választani minket, mert tudja, hogy így sokkal gyengébbek vagyunk.
Melanie:Te meg miről beszélsz?! Szerintem együtt vagy külön, teljesen mindegy, nincs erőnk, ígyis-úgyis harmat gyengék vagyunk.
Yvette:Ne mondd ezt!
Yvette:Szerintem ez az egész az ő ötlete volt. Hirtelen felszólal így a semmiből, holott nemrég csak hallgatott és kész.
Sarox:Ne akard rám fogni az egészet!
Melanie:Sarox-nak ehhez semmi köze. Sőt! Inkább meg kellene köszönnöd neki, hisz ő csak megpróbál segíteni nekünk.
Yvette:Te meg mióta állsz az ő oldalán?! Azt hittem, hogy ki nem állhatod őt?!
Melanie:Tudod, hogy ez nem igaz.
Yvette:Most nem kellene itt lennünk, ha...
(Yvette elharapja a száját mire Melanie feszülten közbevág)
Melanie:Ha mi..?!
(Yvette feldúltan, hangosan, mérgesen témát vált)
Yvette:Miért nem jöttél?
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Vártalak. Vártunk téged. Hol voltál? Még a támadás előtt.
Melanie:Elintézni valóm volt.
Yvette:Milyen elintézni valód?!
Melanie:Most csak nem azt akarod mondani, hogy ez az egész az én hibám?!
Sarox:Velem volt! Az én hibám!
Yvette:Micsoda?! Mit keresett nálad?!
Sarox:Csak eljött és kész.
(Egy pillanatig mindannyian csendben, s némán állnak a földet bámulva majd Yvette dühösen folytatja)
Yvette:Meg lett beszélve, hogy éjfélre érj oda! De te nem voltál sehol! Még vagy fél óráig vártam rád a fürdőben, hátha felbukkansz és jösz, de semmi!
(Melanie félrehúzza száját.. némán még mindig a földet bámulja ölbe tett kezeivel.. nem válaszol)
Melanie:...
Yvette:Na?!
(Melanie felkapja a fejét majd ingerülten reagál)
Malenie:Ez az egész nem az én hibám.
Yvette:És mi van, ha mégis?!
Yvette:Képzeld el, ha ott lettél volna..
Melanie:..mi lett volna?!
Sarox:Ezzel nem megyünk semmire! Mi lett volna, ez lett volna, az lett volna. Az a lényeg ami most van és ebből kell kikavarodnunk valahogy.
Yvette:És mégis hogyan?! Nincs erőnk. Azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.
(Yvette hirtelen hátat fordít a többieknek majd dühösen hadonászni kezd kezeivel)
Yvette:Nekem ebből elegem van. Belőletek, meg ebből az egészből. Megyek és egyedül majd megoldom. Nincs szükségem rátok. Azt csináltok amit akartok.
(Yvette fogja magát, s elsétál)
Melanie:Yvette, várj már!
(Melanie megpróbál Yvette után futni, de Sarox óvatosan megragadja szerelme kezét majd viszarántja őt)
Sarox:Hagyd elmenni.
Melanie:De mi lesz, ha baja esik?
Sarox:Nem lesz semmi baja.
Melanie:És ebben miért vagy olyan biztos?
Sarox:Ha valami baj lesz, majd megérzem.
Melanie:Micsoda?
Sarox:Tudom hova kell mennünk.
Melanie:Tessék?
(Sarox egy közeli fára szegezi kezét majd erősen koncentrál mikor a fa törzse hirtelen vízcseppeket kezd el izzadni kérgén keresztül. Melanie hátralép majd ijedten megszólal)
Melanie:Sarox!
...
(Melanie és Sarox egy folyó melletti kitaposott, poros ösvényen sétálnak. A környékbeli erdős rész túrázó helyiséggé nőtte ki magát. A kitaposott ösvényt néhol fák, bokrok és bozót övezi. A folyó széles mederéhez csak néhány lépésnyire állnak miközben sietősen gyalogolnak)
Melanie:Sarox, hallod?! Válaszolj! Hogy lehet, hogy neked van erőd és nekünk nincs?
Sarox:Jobb, ha nem kérdezel semmit.
Melanie:Miért mondod ezt?
Sarox:Minél kevesebbet tudunk, annál jobb.
Melanie:Mert? Sarox állj! Mi folyik itt?
(Melanie megragadja a férfi kezét majd mindketten megállnak)
Sarox:Az, hogy itt a jövőben teljesen mások a szabályok Melanie. Minél kevesebbet tudunk és minél kevésbé szólunk bele az annál jobb lesz nekünk.
-Így igaz, fiatalember.
(Ekkor a bozótból halakkal teli hálóvel egy szakállas, ráncos vénember bújik elő. Ősz szakálla végigfut állán. Ráncos kezei remegve markolják a halát. Terepszínű nadrágot és felsőt hord barna bakanccsal és zöld, ruha anyagból készült kalappal)
(Melanie és Sarox hirtelen megfordulnak)
-Már vártalak titeket.
Melanie:Parancsol?
Sarox:Honnét tudta, hogy jövünk?
-Onnan, hogy 44 évvel ezelőtt én is ott álltam.
(A meggörnyedt öregúr Melanie-ra mutat)
-Veled!
Melanie:Tessék?
(Az öregember elmosolyodik majd beér Sarox és Melanie mellé aztán elindul előttük majd felszólal)
-Gyertek gyorsan, nincs vesztegetni való időnk.
(Melanie értetlenül néz Sarox-ra)
Sarox:Ő majd segít nekünk.
-Minél kevesebbet vagytok itt és tudtok, annál jobb. Nektek is és mindannyiótoknak.
(Ekkor mindhárman elindulnak majd néhány perccel később egy tisztáson kötnek ki a folyó partjánál)
Melanie:Maga..?
-Én vagyok Sarox.. illetve ami marad belőlem.
(A férfi leteszi zsákját majd zsebéből előkotor egy kék kristályt. Melanie felkiált)
Melanie:Az meg micsoda?
-Az egyetlen ami marad, miután..
(Az öregúr elharapja a száját majd hirtelen folytatja)
-.. ez az ami segít nektek visszajutni az időben.
(Sarox leguggol a férfi elé, kezeit térdeire támasztja majd felvont szemöldökkel kezd beszélni)
Sarox:Néhány órával előrébb kellene mennünk, mint amikor megtörtént az az eset.
(A férfi felnevet)
-Ó, tudom én, tudom. Hehe. Hisz 44 évvel ezelőtt pont ott guggoltam ahol most te.
(Sarox egy pillanatig félrehúzza száját majd nyugodt, halk hangnemmel reagál)
Sarox:Persze.
-Arra viszont vigyáznotok kell, hogy a jelen amibe ti visszatértek már rég meg van írva, ezért nagyon körmönfontnak és óvatosnak kell lennetek, mert az érzékek, az események befolyásolhatnak titeket.. és persze az ami meg van írva.
-Most add a kezed. Szükségem lesz az erődre, hogy az enyémmel és a kristályével együtt megidézzük a portált ami visszarepít titeket.
(Melanie hangosan ellekezni kezd)
Melanie:De mi van Yvettel?
-Őt sajnos nincs időnk megkeresni.
Melanie:Így volt ez régen is?
-Így. Egy kis problémával az élen.
Sarox:Még pedig?
-Yvette-t is be fogja szippantani innen a portál, bárhol is legyen most.. csak annyi a baj, hogy mivel ő nem volt itt a portál megidézésekor ezért nem volt tisztában azzal, hogy varázslat megy végbe ezért ő nem fog emlékezni erre az egészre.
Melanie:Akkor hogy fogjuk megváltoztatni azt amit meg kell változtatnunk?!
(A férfi hiányos fogazatával, csillogó szemekkel Melanie-re majd Sarox-ra pillant)
-Hát majd ti ketten.
(A férfi behunyja szemét, megmarkolj a kristályt majd rámarkol Sarox kezére, s vízpart szélén a következő pillanatban hatalmas szélviharral egy gömbölyű kék színű örvénylő portál jelenik meg akár egy vízörvény)
(Melanie homloka összerándul ahogy a szélvihar hajába kócol, s lengeti ruháit. Az öreg Sarox pedig az orkán erejű szélben próbálja kiabálással navigálni a fiatalokat)
-Ugorjatok bele! Nem lesz semmi baj!
(Sarox feláll majd kinyútja a kezét amelyre Melanie egy kis habozással rámarkol majd hosszasan egymás szemébe néznek)
-Siessetek!
(A férfi a világító kristályra néz amelyet kezében szorongat, s amelynek fénye egyre halványabb lesz)
(Sarox és Melanie ekkor nekifutásból a partról beleugrik a folyón megjelent örvénybe, s végül eltűnnek)
(A lányok az osztályteremben csevegnek)
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mind meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie az ablaknál állva hirtelen fejéhez kapja egyik kezét majd szorosan nekidől az ablaknak. Másik kezét hasához szorítja, s egy pillanatra fogait összeszorítva, szemeit összezárva leguggol)
(Tamika hirtelen leugrott a tanári asztalról majd odarohant Melanie-hoz)
Tamika:Jól vagy?
(Melanie kissé kóválygós fejjel, délcegen válaszolt, fejét és gyomrát simogatva)
Melanie:Persze. Csak hirtelen rosszul lettem egy pillanatra.
(Melanie megfordul majd kinéz az ablakon. Felkapja a táskáját majd az ajtó felé indul el)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:Nekem még el kell intéznem valamit.
Valeria:Micsodát?
Melanie:Személyes.
(Melanie kilép majd hirtelen visszafordul az ajtóból)
Melanie:Várjatok, inkább még sem intézem most el.
Melanie:Vagy mégis.
Valeria:Döntsd már el!
Tamika:Hova is mész?
Melanie:Az mindegy!
Melanie:Várjál, hova is megyek?!
(Valeria, Yvette és Tamika összezavarodottan pillantanak egymásra)
Melanie:Öö.. izé.
Tamika:Igen?
Melanie:Várjál! Várjál!
Valeria:Igen?
Melanie:Már beszéltél a démon Yvettel?
Valeria:Az előbb mondtam, nem figyelsz?!
Melanie:Neem! Ti figyeljetek! Vissza kell hívnunk őt.
Tamika:Minek?!
Melanie:Meg kell ölnünk, mielőtt ő ölne meg mindannyiónkat.
Valeria:Miből gondolod, hogy megtenné?!
Melanie:Gondolj bele! Jönnek a boszorkányok akik az életükre akarnak törni. Nem ez lenne a démon Yvette számára a tökéletes alkalom, hogy szerezzen néhány extra erőt egy kis benyalással és körmönfontsággal?
(Valeria hirtelen felkapja a fejét)
Valeria:Igazad lehet.
(Tamika kétségek között válaszol)
Tamika:És hogy akarod ide visszahívni?
Valeria:Ez egy probléma például! Tényleg?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
~
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthatlak. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá-ááá!
Sarox:Anyu elmentem majd jövök.
(Ebben a pillanatban Sarox rohan ki a házból úgy, hogy majdnem fellöki anyját majd megragadja Melanie kezét és mind a ketten elrohannak. Anyja közben utánakiabál)
Naomi:Ne maradj el sokáig!
~
(Yvette mindeközben a tó melletti fákkal övezett levelekkel borított parlagon toporzékol egymagában. A következő pillenatban a tóból egy vízoszlop emelkedik ki, s a hosszú egyenes vízoszlop nekirepül Yvette-nek aki hátrarepül a lökéstől majd hirtelen a földhöz szegeződik)
Yvette:Mi-a..a?!
(Yvette értetlenül, s dadogva hebeg-habog mikor hirtelen Melanie és Sarox jelenik meg előtte kézenfogva)
Melanie:Meglepetés!
(Melanie és Sarox egyik kezüket a démoni ál-Yvette hanyadt fekvő teste fölé helyezik majd a következő pillanatban Yvette sikítani kezd mikor minden bőrfelületén keresztül a víz elkezd kiszivárogni majd kicsurogni végül bőre összeráncolódik, s hangos ordítással elporlad.)
(Sarox és Melanie önelégülten pillantanak egymásra majd hirtelen elengedik egymás kezét mikor mögöttük a közelben megjelenik Tamika aki Valeria kezét fogja. Valeria és Tamika a földön ülve válnak láthatóvá miközben Valeria a vérző térdét fájlalja. Melanie és Sarox odarohannak hozzá)
Tamika:Ti meg mit kerestek itt?
Melanie:Itt volt Yvette. Meg akart ölni minket. Csapdába akart csalni. Szét akart választani, hogy könnyebben megölhessen. Megegyezett a boszorkányokkal.
(Tamika Sarox-ra néz)
Tamika:És ő mit keres itt?
Sarox:Engem is meg akart ölni.
Melanie:Nem lett volna neki elég egy víz erő. Érthető: démon, telhetetlen.
(Valeria ekkor leveszi kezét a sebről amely végül begyógyulva, kisebb hegekkel virul bőrén. Valeria megkönnyebbülve elmosolyodik)
Valeria:Regenerálódás.
(Melanie és Sarox megkönnyebbülve néznek egymásra)
(Tamika ekkor felkapja a fejét majd felkiált)
Tamika:Várjatok! Yvette!
(Hirtelen mindannyian kétségbeesetten pillantanak egymásra)
(A következő pillanatban mind a négyen megjelennek a rumlis szobában miközben, s azt látják, hogy Yvette két kezét Larion-ra tartja aki tűzben ég el hatalmas ordítózással, s végül hamu formájában lesz egyenlő a padlóval)
Yvette:Ti meg hol voltatok?
(Valeria és Tamika a hamukupachoz szalad)
Valeria:Itt meg mi történt?!
Yvette:A holmijaid között kutatott amikor beléptem és rajtakaptam.
Tamika:Hol lehetnek a többiek?
(Valeria az elrepült elemes ébresztóárjára pillant amely a padlón hever)
Valeria:Már elmúlt éjfél.
Melanie:Akkor ezek már nem jönnek vissza.
(Tamika rejélyes és sejtelmes pillantásokat vet Melanie-ra aki még mindig szorosan Sarox mellett áll)
Tamika:Reméljük. Ha mégis.. mi itt leszünk.
(A lányok körülnéznek a szobában majd Valeria elkezdi felszedegetni a dolgait a padlóról kicsit még döcögve néhány másodperccel később pedig már a többiek is segédkezni kezdenek a takarításban)
--------------------------------

12. rész - Most mit tegyünk? (1.rész) - [2.évad]

Az előző részek tartalmából:
--
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem.
.................
Larion:Mi is boszorkányok vagyunk, akárcsak ti!
Yvette:Akkor miért nem örültök inkább, hogy Catalan meghalt.
(Valeria hátraszól a mögötte álló Yvette-nek)
Valeria:Ezek nem jó boszorkányok. Lerí az öltözetükről.
Larion:Legyetek a játszótéren! Pontban ma éjfélkor!
Melanie:És mi lesz a játék célja?!
Larion:Csak egy kis bújócska. Életre, halálra.
.................
Melanie:Catalan tanoncai visszajöttek, hogy megbosszulják Catalan halálát. Ma éjjel összecsapunk velük. Életre-halálra... Csak el akartam mondani, hogy ha nem jönnék vissza, akkor...
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:... akkor nem mi győztünk.
.................
(Tamika a földön fekszik, Valeria kétségbeesetten esik térdre barátnője mellé, majd rángatja, keltegetni próbálja. Valeria ordítva öleli magához a talajon heverő Tamikat)
Valeria:Jézusom! Úristen! Ne! Csak ne! Ne add, hogy igaz legyen! Kérlek ne!
(Valeria mérgében egyre erősebben végzi az újraélesztést, miközben könnyei Tamika arcára hullanak,akinek testét vér borítja, s aki továbbra is mozdulatlanul fekszik)
(Valeria lelki felordít)
Valeria:Aaaah!
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
.................
-------------------------
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
(Valeria üveges tekintettel bámul Yvette-re. Miközben kitáltott szájába átfojnak a szeméből csurgó könnycseppjei)
(Ebben a pillanatban a démoni erővel rendelkező Yvette újabb tűzgolyót idéz meg kezében amelyet Valeria felé dob, s ezen golyó úgy siklik keresztül lyukat hagyva a lány mellkasán, mint kés a vajon. Valeria hullamerev arccal rogy rá Tamika véres holttestére.)
(Yvette elneveti magát majd lassú léptekkel a lányokhoz sétál)
Yvette:Na ki nevet a végén?!
(Yvette odaér a lányokhoz majd leguggol hozzájuk, s kezeit az élettelen, vérrel, könnyel és kosszal borított testek fölé tartja)
Yvette:Gyerünk! Add át az erőt! Gyerünk! Ez az!
(Ekkor Valeria és Tamika teste megnyílik majd egy zöld és egy kék fénnyaláb száll át a lányok testéből Yvette kezeibe. Yvette kéjes arccal felsóhajt)
Yvette:Ó igen! Add át az erőt!
(A fénycsóvák végighaaldnak Yvette testében mire a lány feláll, s megvillantja fehér fogsorát miközben megfordul, s felemeli a kezét. Ebben a pillanatban csupasz gyökerek törnek át a földfelszín alól a talajra. Yvette felemeli másik kezét, s elkezdi keverni a levegőt amely felkapja a föld porát, s az erdő leveleit és porörödögként testesül meg előtte mint lebegő oszlop)
(Yvette harsányan felnevet. Hangja hirtelen elmélyül, szemei feketévé válnak, s hangja betölti az egész erdőt)
Yvette:Áhháháháháháháháháháá!
Yvette:Lássuk, ki maradt még?!
...
(Yvette a fürdőszobából a hirtelen hangzavarra berohan a szobába)
Yvette:Srácok, mi volt ez a nagy hang..zavar?
(Yvette amint meglátja a rumlit a szobában, az asztal darabjait és az arról lerepült tárgyakat, valamint a szétkent vért a padlón, elámult és kétségbeesett arckifejezéssel reagál ahogy az ajtófélfába kapaszkodik)
Yvette:Te jó ég! Itt meg mi a fene történt?!
...
Melanie:Sarox! Sarox, hallod?! Ébredj fel!
(Melanie rángatni kezdi a mellette alvó Sarox-ot aki azonnal felriad)
Sarox:Mi a baj?
Melanie:Mennünk kell!
Sarox:Micsoda? Hova?
(Melanie kiugrik az ágyból majd ruháit kezdi el keresgélni a padlón)
Melanie:Valami borzasztó dolog történt. Érzem.
(Melanie ekkor rápillant az órára ami az éjjeli szekrényen hever majd felkiált)
Melanie:Te úr isten, már éjfél elmúlt?!
(Sarox feltápászkodik az ágyból miközben szemeit törölgeti)
Sarox:Már rég elmúlt.
Melanie:Amikor az előbb ránéztem még csak fél tizenkettő volt.
Sarox:Szerintem az már régen volt.
Melanie:Micsoda?!
Sarox:Mi a baj?!
Melanie:Fogalmam sincs. Borzasztó érzések kavarognak bennem.
(Sarox és Melanie komoly pillantásokat vetnek egymásra)
Sarox:Micsoda?!
Melanie:Merre van a fürdőszoba?
Sarox:Miért?
Melanie:Portálként kell, hogy használjam. Most azonnal!
(Melanie kapkodva öltözik míg Sarox még csak most kezdi el keresgélni ruháit a padlón)
...
(Yvette kezeit feltartva, sikongva fut fel a lépcsőn miközben a mellette lévő falat egy sugár rombolja szét s egyenes csíkot hagyva a falban követi őt.)
Yvette:Nyáááááá!
(Yvette felérvén az emeletre végig fut a folyosón majd eltűnik az egyik sötét szobában. Becsukván maga mögött az ajtót néhány lépést tesz hátra a korom sötétben. Yvette végül visszalép az ajtóhoz, s csak a kulcslyukon beszűrődő fényt látja. Ajtóhoz tapasztja fülét, s két kezét majd hallgatózni kezd. A következő pillanatban a fények kigyúlnak a szobában és két hideg kéz kapja el őt hátulról. Az egyik betapasztja száját a másik pedig derekánál fogva ragadja meg mire ő kiabálni akar. Eközben kirajzolódnak szemei előtt a fürdőszoba berendezései és Melanie arca. Yvette kiszabadítja magát a kezekből majd mérgesen rászól a többiekre)
Yvette:Css! Te meg hol a fenében voltál?!
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Mi az, hogy ezt meg hogy értem?!
Sarox:Velem volt.
Yvette:Téged nem kérdezett senki! Mit keres ez itt?!
Melanie:Segíteni jött.
Yvette:Elkéstél. Valami borzasztó történt.
Melanie:Mégis micsoda?!
Yvette:Yvette megtámadott.
Melanie:Yvette?!
Yvette:A démonivadék. És ez még nem minden, a szoba egy kész romhalmaz és Yvette a föld és a levegő erejét kombinálta az általa lemásolt kamu-tűzével mikor megtámadott engem.
Melanie:Hogy micsoda?!
Sarox:Yvette-nél van a föld és a levegő ereje is?!
Yvette:Több, mint valószínű.
Melanie:Ez akkor azt jelenti hogy..?
Yvette:Semmi sincs még veszve, erre ne is gondolj! Valeria-nak volt B terve is.
Melanie:Micsoda?
Yvette:Nem biztos, hogy sikerül, de meg kell próbálnunk vagy mindannyian odaveszünk.
Melanie:Mi volt a terve?!
Yvette:A vissza a múltba varázsige.
(Yvette kapkodva a vízzel teli kádhoz rohan majd elővesz zsebéből egy papírfecnit)
Yvette:Emlékszel az előre a jövőbe varázsigével?
Melanie:Amit annál a cégvezetőnél alkalmaztunk?
Yvette:Igen, amikor Sandro-t próbáltuk megsemmisíteni. Valeria átírta az egészet úgy hogy a múltba repítsen vissza és ne a jövőbe utaztasson el.
Melanie:És mi miért nem tudtunk erről?
Yvette:Sokkal jobb, ha csak én és ő tudtunk erről, mert különben a rossz boszik meg Yvette szagot fogott volna, ha nem látja rajtunk a félelmet és az aggódást.
Melanie:És most mit csinálunk?
Yvette:Elmondjuk a varázsigét és vissza megyünk a múltba.
Melanie:És ez segíteni fog?
Yvette:Remélem. Vagy mindannyiunknak annyi.
Melanie:De elegendő lesz két erő?
Yvette:Kettő biztosan nem.
(Yvette kimért tekintetet vet Sarox-ra aki elharapja száját majd feltűri pólóját egészen könyékig végül közelebb lép Yvette-hez)
Sarox:Segítek.
Yvette:Siessünk. A démon Yvette bármikor megtalálhat.
Melanie:Hol volt utoljára?
Yvette:A hallban. Látta ahogy felfutottam, úgyhogy most nyílván átvizsgálja a szobákat és ha nem mondjuk el gyorsan a varázsigét, mindannyiunkat felkoncol.
Yvette:Gyerünk! Álljuk körbe a kádat. Ti ketten, Melanie te az egyik oldalról értesd bele a kezed a vízbe, te pedig Sarox a másik oldalról. Én leszek itt középen, megfogom a kezeiteket.. olyan ez, mintha a kád lenne a negyedik. Mivel ti mind a ketten a vizet képviselitek így dupla annyi erővel bírtok mikor együtt vagytok.
(Sarox és Melanie egymásra pillantanak amire Melanie elpirul. Yvette észreveszi, hogy Melanie zavarba jött, de nem foglalkozik vele. Mielőtt megragadja barátai kezét gyorsan beledobja a varázsigét a vízzel teli kádba, s hangosan kántálni kezd.)
Yvette:A múltba, a múltba, vigyél minket a múltba, hogy helyreállítsuk mi fel lett dúlva.
(Melanie arca hirtelen elsavanyodik)
Melanie:Micsoda egy férc mű! Ezt tényleg Valeria írta át!
(Yvette komoly arckifejezéssel néz rá Melanie-ra miközben a káddal teli víz mozogni kezd, s világosabb színt vesz fel. A víztömeg kiemelkedik a kádból majd egyre magasabb oszlopot alkot. Ebben a pillanatban a démon külsejű Yvette ront be a fürdőszobába, de úgy hogy szétrobbantja az ajtót)
Yvette:Áhá! Szóval itt vagytok, kis mocskok! Na most majd... mi ez?!
(A hatalmas vízoszlop megrémiszti a démon Yvette-t miközben beteríti a három boszorkányt, s magával húzza vissza a kádba. A következő pillanatban Yvette, Melanie és Sarox szó szerint kidobódnak a kádból egyenesen egy koszos, elhanyagolt fapadlójú fürdőszoba kellős közepére. Melanie egyenesen a hanyadt fekvő Sarox-ra esik aki meglepődöttségében elneveti magát majd átöleli a lányt végül mosolyogva egymás szemébe nézve elpironkodnak)
Sarox:Elkaptalak.
(Sarox szorosan átkarolja Melanie derekát aki csak bambán mosolyog és mélyen a férfi szemeibe néz. Ekkor Yvette a padlón ülve savanyú arccal, meglepődve felszólal)
Yvette:Ő, heló!
(Yvette hangja hallatára Melanie és Sarox hirtelen szétugranak egymástól)
(Yvette még mindig meglepődött arckifejezéssel figyeli őket)
Yvette:Öö... lemaradtam valamiről?
(Melanie nem létező port próbál letörölni ruhájáról)
Melanie:Nem.. nem.. csak rosszul estem, ennyi.
(Yvette egy pillanatra felvonja szemöldökét majd feláll)
Yvette:Oké. Most menjünk keressük meg a többieket.
(Yvette kilép a fürdőből miközben Sarox felsegíti Melanie-t s ők is követik Yvette-t. Yvette végigpásztázza a folyosót majd belép abba a szobába amelyben Tamika-t és Valeria-t megtámadták. A lány amint bejut a szobába kikerekedett szemekkel veszi szemügyre a helyiséget amely teljesen üres.)
Yvette:Itt meg mi a fene történt?
(Ekkor Melanie és Sarox megjelenik a háta mögött és ők is körülnéznek)
Melanie:Rossz házba hozott minket az ige?
(Yvette felkapja a fejét majd visszalépvén elhalad Sarox és Melanie között ki a szobából, végig a folyosón, le a lépcsőn majd hirtelen az egyik lépcsőfokra érve elnyeli őt a föld.)
Yvette:Váááá!
(Melanie és Sarox csak egy hatalmas sikítást hallanak majd utánaerednek. Amint a lépcsőhöz érnek megpillantják Yvette-t aki derékig benne áll a lépcsőben. Hangosan kiáltozni kezd)
Yvette:Beszakadt alattam a lépcső. Pedig manapság nem is eszek annyit.
(Melanie és Sarox óvatos léptekkel lépcsőznek le Yvette-hez aki a lépcsősor közepén esett bele az általa kreált lyukba)
Yvette:Szedjetek ki innen.
(Sarox Yvette egyik kezét míg Melanie a másikat fogja meg és ketten kihúzzák Yvettet.)
Sarox:Parancsolj.
Yvette:Köszönöm szépen.
Melanie:Jól vagy?!
(Yvette letörli magáról a kisebb fadarabokat és a port)
Yvette:Még igen, de nem tudom meddig.
(Melanie körülnéz az elhagyatott házban a lépcsőn állva)
Melanie:Hol vagyunk?
Yvette:Fogalmam sincs, de van egy nagyon baljós előérzetem.
Sarox:Micsoda?
Yvette:Jobb, ha nem tudjátok.
(Yvette belekapaszkodik a lépcső karjába majd átugorja a lyukat, s ezzel egy fokot is, így a másik fokra ugorván folytatja az útját lefelé. A többiek követik őt. Yvette leér a hallba, majd megpályázza a bejárati ajtót. Amikor kinyitná azt hirtelen megrántja a kezét. Visszakapván karját a zárt ajtótól azonnali jajgatásba kezd)
Yvette:Áúú!
Melanie:Mi az?
Yvette:Esküszöm felgyújtom ezt az ajtót.
(Yvette mérgesen az ajtóra szegezi kezét)
(Mikor nem történik semmi Yvette délcegen, szarkazmussal felkiált)
Yvette:Csak gyújtanád.
Melanie:Mi a baj?
Yvette:Nem működik.
Melanie:Mi az, hogy nem működik?
(Yvette megfordul majd a mögötte álló Sarox-ra és Melanie-ra néz)
Yvette:Nincs erőm.
Melanie:Micsoda?!
Melanie:Megpróbáljam én?
Yvette:Inkább ne! Ha nekem nincs erőm, akkor valószínűleg egyikőnknek sincs.
(Melanie idegesen Sarox-ra pillant)
Melanie:Hogy lehet ez?
Yvette:Hidd el, nem akarod tudni. Én már sejtem.
(Yvette elkezdi rángatni az ajtót majd az egyik pillanatról a másikra a kilincs Yvette kezében marad)
Yvette:Na, ez segített.
(Az ajtó ekkor résnyire megnylik. Yvette fogja, s kitárja azt majd kilép a ház elé. A többiek kovetik őt Yvette körbepásztázza a viszonylag teljesen átlagosnak és normálisnak mondható környéket majd hirtelen meglát egy - a pázsitba szúrt karót amelyen egy tábla lóg. Azonnal odarohan hozzá majd hangosan felolvassa)
Yvette:Micsoda?! Eladó?!
(Yvette elhagyja az udvart majd lelépvén a zöld pázsitról a járdára lép. Melanie és Sarox illegnek-billegnek, de megpróbálnak közel maradni barátnőjükhöz)
(Melanie kissé összezavarodva szólal meg)
Melanie:Olyan furcsa ez a hely.
Sarox:Legalább az idő kellemes őszies. Süt a nap is.
(Melanie arca elsavanyodik majd ölbe teszi kezeit, s odasétál Yvette-hez)
Melanie:Mi folyik itt?
Yvette:Az ige.
Melanie:Mi van vele? Rossz helyre hozott?
Yvette:Nem. Pont ott vagyunk ahol lennünk kell.
Melanie:Akkor? Mi ez a fura hely?
(Yvette homlokára helyezi kezét, hogy eltakarja a szikrázó napot amely melengeti bőrét majd a szomszédház előtt megpillant egy összetekert újságot amint a járdán hever. Yvette odarohan a újsághoz miközben Sarox Melanie mellé áll, s egy oldalról átkarolja őt. Melanie még mindig összezavarodottan áll egyhelyben. Yvette néhány méterrel odébb már olvassa az újságot. Melanie odakiabál hozzá)
Melanie:Na mi az?!
Yvette:Az amitől féltem.
Sarox:Vagyis?
(Yvette visszagyalogol az újsággal majd átadja Melanie-nak)
Yvette:Olvassátok el.
Melanie:Bevezették az eurót.
Yvette:Lejebb.
Sarox:Hivatalosan is engedélyezik a melegházasságokat?
Yvette:Nem. Lejebb.
Melanie:Az átoperáltatott lányok az új modellek.
Yvette:Neem! Itt ni.
(Yvette rámutat az újság dátumára amely a lap alján helyezkedik el)
Melanie.Óu.
(Melanie ledöbbenve olvassa el magában)
Sarox:2056?
(Yvette félrehúzza a száját egy pillanat erejéig)
Yvette:Úgy néz ki.
Melanie:44 évet utaztunk előre? Nem vissza kellett volna mennünk az időben?!
Yvette:Hát épp ez az! Valószínűleg a balansz miatt.
Melanie:Mi?
Yvette:A varázsige elmondásához kiegyensúlyozottság szükségeltetett. Egy erő a levegőből, egy a földből, a tűzből és a vízből. Nekünk volt egy tűzünk meg két vízünk. Nem hogy egyensúly nem volt, de még a négy elem sem volt meg. Egyáltalán már az csoda, hogy idáig eljutottunk.
Melanie:Legalább a démon Yvette nem kapott el.
Yvette:Itt sem vagyunk biztonságban. És van még valami.
Melanie:Micsoda?
Yvette:Az.. hogy nem tudunk vissza menni!
(Yvette elharapja a száját majd a három boszorkány mozgolódva néznek körül, s vetnek nehéz, de ugyanakkor kétségbeesett pillantásokat egymásra a járdán állva miközben különböző kocsik haladnak el a mellettük vonuló úton és levelek hullanak a földre a fákról amelyet a megerősödő szél hord magával)
..
(Folytatjuk..)

Plakát az október 26-án folytatódó sorozatnak

11.rész - Leszámolás (FINÁLÉ)

(Minden elhomályosul)
---- 12 órával ezelőtt ----
Yvette:Csak arra emlékszem, hogy Tamika-val bementünk a vízbe. Valami megcsípett... és... ennyi.
Camilla:Ennyi?!
(Yvette szobájának ágyán ül. Sarox és a ál-Yvette hozta őket ide miután elájultak a nagy leszámolás következtében. Miután Sarox és Yvette épségben hazaszállították a lányokat, búcsú nélkül elmentek. A lányok még eddig a pillanatig sem tudják, miért lettek megmentve azok áltak, akik a legkevésbé viselkednek velük szimpatikusan. Reggel mindannyian Yvette-nél ébredtek. Mikor a lányok megpillantották barátnőjüket, s realizálták, hogy az a sok minden amit tettek végre visszahozta Yvettet. Sikerült megmenteniük őt.)
Yvette:Ennyi.
(Valeria átöleli Yvette-t)
Valeria:Még mindig nem hiszem el, hogy sikerült megmentenünk téged.
(Miközben mindannyian Yvette sikeres mentésének, s megmenekülésének végkifejletén örvendeztek, s elmesélték neki mi is történt velük az utóbbi hónapban, Yvette csak az ál, démon-Yvettes részen lepődött meg igazán. A többi olyan átlagosnak mondható volt. Számukra teljesen az volt. Önfeledten sztoriztak, mikor Melanie egy fénycsóvát látott elsuhanni az ablak előtt. Ekkor az ágyon ülve hirtelen felkiáltott)
Melanie:Ti is láttátok ezt?!
Valeria:Mit?!
Tamika:Micsodát?!
(Melanie válasz nélkül felállt az ágyról, majd odasétált az ablakhoz. Megdöbbenve fedezte fel, amint az út közepén egy öt tagú fiatalokból álló banda állt, sötét ruhákba, farmerekbe, bőrszerkókba öltözve. Még akkor sem zavartatták magukat, mikor Melanie észrevette, hogy már régóta az ablakot kukkolhatják)
Melanie:Srácok! Ezt nektek is látnotok kell!
Valeria:Micsodát?!
(A lányok mindhárman, Valeria és Yvette az ágyról, míg Tamika az íróasztaltól állt fel, hogy odarohanjon az ablakhoz, s megnézze mi az ami akkora félelmet váltott ki Melanieban.)
Valeria:Hát ezek meg kicsodák lehetnek?!
Tamika:Úgy néznek ki mint akik most szabadultak valahonnan.
Melanie:Fogalmam sincs kik ezek... De biztosan nem Yvette megmenekülését jöttek megünnepelni.
(Melanie mélyen szemezett a banda középső tagjával. Egy magas, izmos, szálkás, vékony fiatalember volt az, akin szürke feszülős póló, rajta bőrdzseki valamint fekete farmer volt, s fekete bakancs. Haja fehér volt, rövid, két oldalon felnyírt, s felzselézett. A férfi cinikusan, s nagyképűen rágta rágóját miközben a kinti és a benti levegő szinte szikrázni látszott ahogy Melanie tekintetét követte, s ahogy Melanie követte Larion tekintetét.)
....
(Néhány perc múlva a banda elsétált. Bár úgy tűnt mintha be akarnának menni a házba, s összetörni mindent ami csak az utukba kerül. Valeriara esett a döntés, hogy elmondja az ál-Yvettenek, hogy már nem kell többé az eredeti Yvette arcberendezésével mutatkoznia az utcákon. Sőt, nem is kell, hogy visszajöjjön ide, vagy hogy bármit csináljon, amit eddig csinált Yvette helyett. Valeria a hátsóudvaron sétálgatott, körbe-körbe, s közben azon gondolkozott, hogy mondja meg egy démonnak, hogy már nincs rá szükség. Valeria érezte a totális érzéketlenséget, és annak kihasználás szagát, de aztán elhessegette az a tudat, hogy az ál-Yvette csak egy démon, és semmi más. Valeria felkiáltott a kopár udvaron, amely elég kicsi volt, s melyet szürke fakerítés kerített be. A fű frissen nyírt volt, s gyönyörűszép zöld. Csak egy hinta állt a végében. Szemközt a közelében pedig egy műanyag kerti asztal, s körülötte négy szék.)
Valeria:Yvette!
(Valeria várt, bár nem kapott se választ semmilyen megjelenés formájában)
Valeria:Yvette! Tudom, hogy hallasz! Szükségünk van rád!
Valeria:Kérlek!
Yvette:Mit akarsz?!
(Yvette mélyebb megszólalású hangja visszhangzott Valeria háta mögött, aki ijedtében megfordult, s szembe találta magát azzal akit hívott)
Valeria:Csak el akartam mondani, hogy már nincs szükségünk a segítségedre.
Yvette:Ezt hogy érted?
Valeria:Úgy, hogy most már azt csinálsz amit akarsz. Kivéve, ha ártatlan embereket ölsz, vagy megtámadsz minket, mert akkor megölünk.
(Yvette üres tekintettel néz. Hallgat)
Valeria:Sarox segítségével sikerült megmentenünk Yvettet.
Yvette:Az én segítségemmel is. Az én segítségem nélkül a kis barátnőtök már rég alulról szagolná az ibolyát.
Valeria:Mindegy. Csak meg akartuk köszönni, és tudatni veled, hogy már nincs rád szükségünk. Elmehetsz.
Yvette:Mégis minek nézel te a csicskásodnak?!
(Yvette arcára démoni düh ül ki, majd közelebb lép Valeria-hoz, aki hátrál)
Yvette:Mit képzeltek, hogy csak úgy kiahsználtok, aztán amikor csak gondoltok egyet mint egy szarkupac kidobtok a kukába?! Nálatok így megy ez?!
Valeria:Most már úgy is mindegy. A lényeg, hogy már nem kellesz. Úgy értem, hogy elmehetsz. Szóval. Menj!
(Valeria zavarba esett volt. Yvette dühös.)
Yvette:Visszajövök. És megfizettek ezért. Engem még nem használt ki senki, és nem ti lesztek az elsők.
(Yvette a következő pillanatban eltűnik. Valeria nagy levegőt vesz. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt a félelemtől.)
....
(Másnap reggel, mintha mi sem történt volna, Tamika, Valeria és Melanie jóval az iskola megkezdése előtt Yvette házánál várakoztak, hogy együtt indulhassanak neki egy új napnak, közben trécselhessenek, s nevetgélhessenek egymással az úton. Miközben a lányok ugyanazon a járdaszegélyen haladtak, melyen minden szokásos nap, mikor márcsak két saroknyira voltak az intézménytől, mikor hirtelen kilépett eléjük, hogy útukat elállja, egy magas, szálkás fiatal férfi, mellette egy duci, hosszú, fekete, zsíros hajú lány. Ugyanolyan fekete szereléseket viseltek magukon melyeket a tegnapi banda tagjai, kiket a lányok Yvette szobájának ablakából pillantottak meg. Ez a kettő is közűlük való volt.)
Larion:Jó reggelt, hölgyeim!
(A lányok megtorpannak, Valeria határozottan előlép)
Valeria:Ti meg mit akartok?! Kik vagytok egyáltalán?!
(A duci lány dühös arckifejezéssel lép elő, majd elpirul amint felelemi hangját)
Melinda:Azt hittétek, hogy megölitek Catalan-t és nem kell érte fizetnetek?! Pedig most fizetni fogtok!
(Melinda felemelné kezét, de Larion csuklónfogja azt, majd leszorítja. Mérgesen rászól Melindara)
Larion:Melinda! Te menj és szedd össze a többieket. Én majd minden elintézek.
(Melinda hátat fordít mindenkinek, s mindennek, majd pedig elsétál)
Valeria:Mi közötök van nektek Catalanhoz? Csak nem a kis démonküldöncei vagytok?
Larion:Nem egészen édesem.
Valeria:Nem vagyok az édesed!
Larion:Mi is boszorkányok vagyunk, akárcsak ti!
Yvette:Akkor miért nem örültök inkább, hogy Catalan meghalt.
(Valeria hátraszól a mögötte álló Yvette-nek)
Valeria:Ezek nem jó boszorkányok. Lerí az öltözetükről.
Larion:Okos kislány... Figyeljetek ide! Felőlem most azonnal elintézhetjük a dolgot, ha akarjátok.
Valeria:Fényes nappal?! Itt az utcán?! Azt azért gondolom, hogy ti sem akartok lebukni, vagy mégis?!
Larion:Legyetek a játszótéren! Pontban ma éjfélkor! Akkor úgysem jár arra senki sem, és semmi varázsige vagy kotyvalék! Csak ti és az erőitek.
Valeria:Ha jól láttam tegnap, ti öten vagytok. Mi négyen. Ez nem fer.
Larion:Hozzatok valakit. Ha nem. Kiállíthattok közülünk valakit.
Valeria:És honnan tudhatjuk, hogy nem blöffölsz?!
Larion:Sehonnan. Nem ez lesz az első ilyen játék, amit megnyerünk. Catalan jól kiképzett.
Valeria:Majd meglátjuk!
Melanie:És mi lesz a játék célja?!
Larion:Csak egy kis bújócska. Életre, halálra.
Valeria:Benne vagyunk!
Melanie:De Valeria, ez veszélyes!
Valeria:Nem! Catalan utódjai, olyanok, mint maga Catalan. Ha egyszer már legyőztük őket. Akkor legyőzzük őket másodszorra is.
Larion:Kezet rá!
(Larion kezet nyújt. Valeria megmarkolja a férfi markát, majd az ég hirtelen mennydörgés hangját hallattatja a világgal. Tudván, hogy itt a vég. Valamelyikük számára. Pontban éjfél után. Csak egy győzhet.)
....
(Melanie és a lányok a suli után az egyik üresen hagyott osztályteremben értekeztek. A reggeli tanácskozásuk elmaradt, mikor Larion, s üdvöskéje megállította őket és épp hogy csak beértek az első órára. Halkan beszélgettek a teremben. A megszokottnál is halkabban. Tudták, hogy nem ölték még meg Catalant. Nyomokban itt maradt. Pontosabban, öt nyomban.)
(Tamika a tanári asztalon ült. Melanie az ablakban állt, s azt fürkészte ki közelíte meg az épületet, valamint, hogy kik tartózkodnak az udvaron. Valeria a nyitotta ajtónál állt, s közbe-közbe ki-ki bámult a kihalt folyosóra, hátha jön valaki, vagy van valaki aki hallgatózik. Yvette az egyik padon ült a falnak dőlve.)
Tamika:Szóval, most mi a terv?
Valeria:Nincs terv.
Tamika:Akkor ezt most megszívtuk, mint a torkos borz.
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mid meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie megpillant egy ismerős arcot az iskola udvarán, amint újra kinéz az ablakon, majd felkapja az ablak előtt álló iskolatáskáját, s elindul kifelé az osztályból)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
....
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthat. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá.
Melanie:Nagyon örülnék neki.
(Naomi beengedi Melanie-t, majd a folyosóról egy hosszú lépcsőre mutat, bár Melanie már tudja a járást. Kiskorában mindannyian együtt játszottak Saroxal. Kivéve Yvettet. Melanie felfut a lépcsőn, majd megpillant egy STOP táblát Sarox szobájának ajtaján. Mikor bekopogna, Melanie marka a levegővel ütközik, Sarox még az előtt kinyitja, hogy a lány keze elérné a faajtót.)
Sarox:Láttam az ablakomból, hogy jösz.
(Sarox egy szimpla fekete farmerban áll a lány előtt, aki megszeppenve pillant a férfi tökéletesen kigyúrt felsőtestére. Izzadtság cseppek csepegnek Sarox homlokáról. Épp súlyt emelt.)
Melanie:Beszélhetünk?
(Sarox biccentett, majd jobb kezével befele mutatott. Melanie belépett, elhaladt mellette, érezte a fahéjas dezodorját a férfi testén. Ahogy Melanie beért a szoba közepére, megállt. Sarox becsukta az ajtót. Melanie körülnézett. Nem látott posztereket a falon. Súlyzók, meg egy emelőpad a sarokban, a másikban az íróasztal és azon egy laptop. A bevetett ágyon egy lila póló hevert. Az asztal mellett fekvő hi-fi berendezés rádiója épp a 'Florence and The Machine' amerikai banda 'Seven Devils' elnevezésű dalát játszotta. A hátborzongató zenétől még kísértetiesebb lett a légkör. Sarox megfordult és az ajtónak támaszkodott. Ölbetette kezeit.)
Melanie:Csak meg akartam köszönni, hogy megmentetted az életem.
(Sarox megköszörüli torkát, de nem válaszol, csak közömbösen néz)
Melanie:Bár az is lehet, hogy hiába tetted.
(Sarox felkapja a fejét, s kérdően válaszol)
Sarox:Miért mondod ezt?
Melanie:Catalan tanoncai visszajöttek, hogy megbosszulják Catalan halálát. Ma éjjel összecsapunk velük. Életre-halálra... Csak el akartam mondani, hogy ha nem jönnék vissza, akkor...
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:... akkor nem mi győztünk.
(Sarox nem mutat érzelmeket, vagy bármilyen megdöbbenést. Legalábbis arcára nem ül ki semmi ilyesmi. Belül azonban retteg, hogy elveszíti Melanie-t. De nem mondhatja el neki. Mi van, ha visszautasítaná?! Azt nem élné túl macsó büszkesége. Miközben Sarox agyán ezen gondolatok cikáznak át, Melanie lehajtja a fejét, jelezvén ezzel, hogy mostmár ideje, hogy útra keljen. Sarox félrelép majd kinyitja az ajtót. Melanie mikor az ajtóhoz ér, a mellette álló Saroxra pillant. Még egy lépést lép előre, s mikor már majdnem kiér az ajtón, hirtelen megfordul, majd két keze közé szorítja Sarox arcát, s megcsókolja a férfit. A lány ajkai csak úgy forranak a férfién. Csak pár másodperc az egész, s a varázs véget ér. Sarox meglepődve néz Melaniera.)
Melanie:Úgy éreztem belehalok, ha most nem csókollak meg.
(Sarox a következő pillanatban karjaiba veszi Melaniet, majd lázasan csókolózni kezdenek. Nyelveik ostorként csattognak, szinte felverik a szoba csendjét. Sarox a falnak nyomja Meleniet. Ölbe kapja a lányt, s tovább csókolóznak, mikor Melanie egyik kézfejével megállítja a férfi ajkát. Érzékien, levegőt kapkodva szól a férfi felé)
Melanie:Mennem kell.
(Sarox szexuális vággyal telve, suttogva súgja érzéki szavait a lány fülébe)
Sarox:Megyek veled. Ha meg kell halnod, hát én is haljak veled.
(A szerelmesek mélyen egymás szemébe néznek, majd újra egymásnak esnek, s most még hevesebben csókolják egymás száját, nyakát, arcát.)
....
Valeria:Biztos, hogy ez sikerülni fog?
Tamika:Igen.
(Valeria és Tamika, Valeria szobájában öntögettek össze különböző folyadékokat, melyeket növényekből nyertek ki. Fűszereket tettek hozzá, s némi varázslatot. A szoba közepén egy kerek asztal állt. Erre pakoltak ki egy nagy lábast, s ebbe szórták bele a varázslathoz szükséges hozzávalókat. Tamika megszúrta az újját egy körző hegyével, majd belecsepegtetett véréből a fazékba.)
Tamika:Ez a bájital tökéletes segítséget és biztonságot nyújt nekünk.
Valeria:Yvette hol van? Mikor bejöttem, nem láttam.
Tamika:A fürdőben. Megengedi a kádban a vizet, hogy Melanie is végre megérkezzen.
Valeria:És miért gondolod, hogy Melanie a vizen keresztül jönne?
Tamika:Csak egy gondolat. Ha nem akar időt húzni a sétával.
Valeria:Már igazán ideérhetne. Csak egy fél óránk maradt éjfélig.
Larion:Megszegtétek az ígéreteteket.
(Larion ekkor a semmiből bukkan elő a nyitott ajtóba állva, majd egy tűzgolyót röpít tenyeréből az asztal felé, majd mikor a tűzlabda eléri az asztalt, az azon tartózkodó tárgyak, ide-oda repülnek, az asztal felrobban, s a robbanás lökésétől a lányok elrepülnek a szoba végébe)
(Valeria felül, mikor észreveszi, hogy térdéből szó szerint ömlik a vér, ugyanis térde fogta fel esését a fapadlón. Valeria felnyög. Tamika ránéz, majd gyorsan megmarkolja a kezét, s egy pillanat alatt mindketten eltűnnek)
[Eközben Sarox szobájában Melanie elterül az ágyon, Sarox felülről a lányhoz bújik, majd lesegíti róla kék felsőjét, s megpillantja a lány fehér csipkézett melltartóját. A lány miközben Sarox a nyakát csókolgatja, végigkarmolja a férfi hátát, s közben viszonozza a forró csókokat. Melanie kicsatolja Sarox farmerját, kioldja fekete bőr övét, melyet kihúz a nadrágból, majd lesegíti a férfiról a ruhadarabot. Sarox eközben kioldja Melanie melltartóját. Az ágy másodpercenként hevülni érződik. A levegő párával telik meg.]
(Valeria és Tamika a következő pillanatban a tisztáson jelennek meg, ahova általában kijártak beszélgetni. A következő pillanatban a Valeria mellett álló Tamika hasán egy hatalmas tűzgolyó csapódik át. Lyukat hagyva a lány egész testén. Tamika élettelenül rogy a földre. Valeria barátnője ájulását nézi értetlenül.)
[Melanie és Sarox teste izzad, miközben az ágyon hemperegnek, Melanie végül felülkerekedik a férfin. Testére ül, majd a férfi a lány csípőjére tevén két kezét, behatol Melanieba. Melanie felnyög, majd hozzábújik Saroxhoz. Hevesen csókolóznak, miközben szerelmük, ebben a pillanatban, mint testileg, s lelkileg is egyaránt beteljesül.]
(Tamika a földön fekszik , hullamerev. Szemei becsukódtak. Valeria kétségbeesetten esik térdre barátnője mellé, majd rángatja, keltegetni próbálja. Ellenőrzi a lány pulzusát, majd meglepődötten véli felfedezni. Nincs pulzusa. Többé már nincs.)
(Valeria ordítva öleli magához a talajon heverő Tamikat, miközben tapogatni kezdi, s még mindig megpróbálja felkelteni. Annak ellenére, hogy tudja. Lehetetlen amire most vár.)
Valeria:Jézusom! Úristen! Ne! Csak ne! Ne add, hogy igaz legyen! Kérlek ne!
(Valeria két kezét Tamika mellkasára helyezvén próbál szívmasszázst végezni, hogy visszahozza életbe barátnőjét, majd szájon át lélegezteti, de ez sem segít)
(Valeria mérgében egyre erősebben végzi az újraélesztést, miközben könnyei Tamika arcára hullanak,akinek testét vér borítja, s aki továbbra is mozdulatlanul fekszik)
(Valeria lelki fájdalmában felordít)
Valeria:Aaaah!
[Melanie álmosan, s kielégülten hever Sarox testén, aki már alszik, eközben az ágy melletti éjjeli szekrény órájára pillant. 00:34. Újra rápillant. Leolvassa. Majd hátatfordít az órának.]
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
(Valeria üveges tekintettel bámul Yvette-re. Miközben kitáltott szájába átfolynak a szeméből csurgó könnycseppjei)
....

10.rész - Vakáció (2.rész)

(Valeria és Melanie a bal oldalon felsorakoztatott, pár lépéssel egymás mellett álló faházak közül válogattak, míg a középsőre esett a választás, addig Tamika az egyik mellettük lévőt szemelte ki magának. Csomagjaikat felhúzták a lépcsőn, mivel ezen faházak magas alapra lettek építve, majd Valeria megragadta a kilincset, kitárta az ajtót, majd az a következő pillanatban kiszabadította kilincsének szorítását a lány kezében, s a szó szoros értelmében, mintha valaki a másik oldalról visszarántotta volna, egyszerűen bevágódott)
(Valeria meghőkölt egy lépést, majd mikor Tamika is felért a lépcsőre, mielőtt még ő is barátnőjétől látottakat utánozta volna, egy pillanatra ledermedt. Melanie a lépcső allján állt, s csak nézte az eseményeket.)
Valeria:Ezzel meg mi van?!
(Melanie komor hangon válaszolt)
Melanie:Biztos csak a huzat volt az.
(Valeria újra rámarkol a kilincsre, kitárja maga előtt az ajtót, de az újra kiszabadul kezei közül, s bevágódik, ezzel fellibbenti zöld szoknyáját. Tamika lerohan a melletti ház lépcsőjéről, majd odafut a lányokhoz)
Valeria:Mintha nem akarná, hogy bemenjünk.
Tamika:Majd én.
(Tamika elvégzi barátnője rituáléját, de az ajtó még mindig dacosan játszik ellene, s bevágódik a lányok előtt)
(Tamika mérgesen emeli fel jobb kezét, majd a következő pillanatban egy hatalmas a semmiből jövő szélroham vágtáz egyenesen az ajtónak, ami tokostól tépi ki a bejáratot s repíti azt be a házba, elsodorva vele mindent ami csak az útjába került)
(Valeria és Melanie szemei kikerekednek, majd Valeria szarkazmussal telve megszólal)
Valeira:Na. Ez segített.
Tamika:Szívesen.
Valeria:Én itt nem alszok. Bármi bejöhet ide. Inkább átmegyünk a másikba.
(Tamika lesétál a lépcsőről, majd jobb kanyart vesz, míg a lányok ugyanezt teszik, csak épp balra kanyarodnak. Felsétálnak a lépcsőre, majd mikor kinyitják a faház ajtaját két fekete öltözetű személy pillant rájuk. Sápadt arcuk, bedülledt szemük, s hátborzongató kinézetük miatt a lányok néhány lépést visszalépnek.)
(Egy magas nő, s egy annál is magasabb férfi állt előttük. A nőnek hosszú, zsíros fekete haja volt. Tetőtől talpig beborította őt fekete vászonyruhája, melynek színhatását a benti koromsötétség is fokozott. A férfi fekete, rövid hajú volt. Frissel borotvált. Fekete zakót, alatta fekete inget, s fekete nadrágot viselt. Mindenük fekete volt. Még az egymás ujjain viselt pecsétgyűrűik is feketék voltak. A nő erős sminketl viselt. Természetesen feketét. A következő pillanatban a nő, idegrángató természete ellenére, kedvese, barátságosan, s nyájasan szólt a lányokhoz, miközben megvillantotta tökéletesen fehér, s hibátlan fogsorát)
Rebecca:Sziasztok!
Ted:Heló.
(Valeria zavarban van, s megpróbál barátságos lenni. Elvörösödik, s erőltetetten nevet.)
Valeria:Elnézést, nem tudtam, hogy ez a ház már foglalt. Olyan sötét van odabent, hogy észre sem lehetett venni, hogy bárki is lenne benne.
Rebecca:Szeretjük a sötétséget.
Valeria:Elnézést.
(Valeria és Melanie sarkonfordulnak, majd jobb oldali irányt vesznek, s elvonulnak két ház mellett, az utóbbiban már Tamikat pillantják meg az ablakból, miközben ruháit pakolja ki a vaságyra. Megállnak a harmadik ház előtt, majd megmásszák a pár fokos lépcsőt.)
Melanie:Ez hátborzongató volt.
(Valeria visszanéz, ezzel magával vonzza Melanie tekintetét is. Mégegyszer messzebbről végigmérik a furcsa házat, melyben a furcsa házaspárnak vélt párossal találkoztak néhány perccel ezelőtt. Most azonban nem láttak semmit. Még csak nem is hallottak semmit. Kirázta őket a hideg. Valeria rátámaszkodott a kilincsre, majd benyitott. Minden a szokásos volt. Három ágy volt a helyiségben. A ház is nagyon átlagosan nézett ki. A bejárati ajtó, s azt körbevette két ablak. Mindkét ablak mellett állt egy ágy, valamelyik ágy mellett pedig még egy. Szekrény is volt a szobában, meg éjjeliszekrény. Villanykapcsoló az ajtó mellett a falón. A szoba közepére egy szimpla villanykörte lógótt le egy fehér dróton. A szoba bár nem volt teljesen berendezve, legalább tiszta volt. Látni lehetett rajta, hogy takarítják.)
(Miután a lányok kipakolták holmijaikat a szekrénybe, valamint megágyaztak, Melanie kiüllt a ház előtti lépcsőre egy kicsit andalogni, eközben Valeria a becsukott ablaknál állt, s beszélt. Nade nem akárkihez. Tamika megjelenése nélkül a szobában volt. Láthatatlan volt. A levegővel egyesült. Ott volt, s mégsem volt ott.)
Valeria:Ennyit az "össze fognak jönni a hétvégén'' teóriámról.
Tamika:Nem azt mondtad, hogy van valami megérzésed vagy mi az az izé?
Valeria:Dehogyisnem. Kedvelik egymást. Csak mind a ketten olyan makacsok. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy odaát Sarox is ugyanúgy érez, mint Melanie.
(Valeria kinéz az ablakon, át a szemközti házba, majd az ablakban megpillantja Yvette-t, amint az egy pezsgősüveget bont ki, tölt Sarox-nak majd mind a ketten táncolnak és hangosan vinnyognak, nevetgélnek)
Valeria:Legközelebb meg sem szólalok.
Tamika:Biztos csak eljátsza.
Valeria:Basszus. Mi van, ha tényleg összejöttek?!
(Tamika megdöbbent hangvétellel reagál)
Tamika:Sarox és Yvette?!
Tamika:Ez még viccnek is jó.
Valeria:Nem tudom csak így nézni miközben emészti magát.
Tamika:De miért emészti magát?
Valeria:Szerintem beleszeretett.
Tamika:Szerintem meg Yvette eltűnése is frusztrálja. Végülis ő beszélt vele a legtöbbet. Ő vette rá, hogy csatlakozzon a bandánkba.
(Valeria nagy levegőt vesz, majd bátorságot magán, s kilép az ajtón, majd megáll Melanie mellett, aki a legfelső lépcsőfokon ül, s csak bámul maga elé)
Valeria:Melanie én...
(Melanie mit sem szólva felkapja magát a földről, majd bevonul a házba)
(Valeria komoran sóhajt, majd megpillantja a szemközti ház ablakában partizó Sarox-ot és Yvettet. Ekkor dühösen lefut a lépcsősorrol, majd mikor már a tűzrakó fekete kört is elhagyja, s megmássza a pár faházának lépcsőjét, de mikor felemeli a kezét, hogy bekopogjon, a közeli erdőben a fák között elsuhanni lát egy alakot.)
(Valeria óvatosan követi a lassan mozgó árnyat, majd lefut a lépcsőről, s aktív tempóban közelíti meg az erdőt, majd behatol a fás rengetegbe, amiben néhány pillanat múlva a karcsú lány azonnal eltűnik)
....
(Melanie a bevetett ágyon ölében egy könyvvel próbálta elütni az időt, miközben folyton karórájára pillantott. 21:02. 21:03. 21:04. Az idő csak úgy nyomorgott előre. Nem akart gyorsabban menni. Néha úgy érezte, mintha megállt volna, majd újra rápillantott az órájára. 20:59.)
Melanie:Micsoda?!
(Melanie az óráját kezde el kopogtatni, majd hirtelen valaki az ajtón kopogtatott. Felállt is illedelmesen ajtótt nyitott)
Rebecca:Heló. Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de tudna nekem segíteni valamiben?
Melanie:Jó estét. Miben segíthetnék?!
(A villanykörte a következő pillanatban szétdurran, Rebecca elmosolyodik, míg Melanie hátranéz a nagy zajra, s sötétség öleli körbe a szobát)
Melanie:Ez meg mi?!
(Melanie újra visszafordul a nőre, aki kimeredt szemfogaival hörögve támad a lányra, betuszkolván őt a koromsötét helyiségbe, majd a falhoz nyomva próbálja fogait belevájni Melanie nyakába. A következő pillanatban a nő hirtelen ordításban tör ki, amint a levegőből egy karó hasít bele hátába, majd hatalmas, s hirtelen fellobbanó tűzzel, egy másodperc alatt porráég. A láthatatlan kar elragadja Melanie-t, majd a lány eltűnik)
....
(Valeria az árnyat követve párszáz lépés megtétele után elérkezik egy áott bunkerhoz, amelynek kisablaka épp a földre nyílik. Hogy be tudjon kukucskálni Valeria hasrafekszik, majd tiszta belátást nyer a helyiségbe.)
(Amint megpillantja a szobában tartózkodóakat elképed, s halkan mégis megdöbbenve felszólal)
Valeria:Elinor?!
Valeria:Yvette!
(Yvette egy székhez van kötve. Szemhéjai kitágultak, szemei egésze teljesen színtelenek. Catalan szétszakítja a lány farmerját a vádliján, majd felszakítja a már begyógyult sebet, kicsit kitágítja tőrével, megmélyíti a sebet, ami azonnal vérzésnek indul, s ami vér lecsöpög a lábáról azt Elinor egy tálkába gyűjti, melyet a lány lába alá tart. A következő pillanatban egy meztelencsiga szerű nyálkás piócaféle szörny bújik elő a sebből. Vér borítja be. Catalan az ablakhoz lép. Valeria gyorsan hason arrébgurul, majd a férfi levesz az ablakból egy befőttesüveget. Megfogja a kis szörnyecskét, majd beleteszi őt az üvegbe. Valeria-nak több sem kell, azonnal feltápászkodik majd fut, ahogy csak a lábai bírják.)
....
Tamika:Gyorsan! Ajtót bezárni, azonnal!
(Tamika és Melanie a semmiből bukkannak elő, s így üdvözlik Sarox-ot és Yvettet, akik két külön ágyon fetrengnek, szétterülve, s mámoros hangulatban nevetgélnek. Tamika az ajtóhoz rohan majd kulcsrazárja azt.)
Yvette:Mivan?!
Melanie:Itt meg mi történt?!
(Melanie körülnéz. Pezsősüveg a szoba közepén. Sarox félmeztelen. Yvette ruhástól az egyik ágyon, egyik feléről kát lába lóg le, másikról a feje. Sarox teljes széttár karokkal s lábakkal henyél a másik ágyon)
(Melanie odalép a szoba közepére s felveszi a pezsgős üveget. Beleszagol, majd undor ül ki a képére, s elhajítja azt.)
Melanie:Fúj! Ennek semmi pezsgő szaga! Mégis mit ittatok?
Yvette:Mit tudom én?! Én... itt volt valahol a szekrényben! Gondoltuk jó muri ha iszunk pár kortyot. Glüpp.
(Yvette tovább csuklik)
Tamika:Jólvan! Csak semmi pánik! Addig biztonságban vagyunk amíg ég a villany.
(Hirtelen kialszik a villanykörte)
Yvette:Hát ez kurva jó!
....
(A lányok és Sarox a sötét faházban kuporognak, s sétálgatnak óvatosan, miközben attól félnek, hogy bármelyik pillanatban rájuk támadhatnak)
(Tamika az ablakban áll)
Tamika:Oké! Ha bárki úgy érzi, hogy meg akarják harapni az még időben szóljon.
Yvette:Há' persze! Képeslapot ne küldjünk róla?!
(Melanie odalép Tamika mellé. Csak a Hold süt be a szoba ablakain. De a helyiségben még így is elég sötét van.)
Melanie:Most meg mit csináljunk?!
Tamika:A lényeg, hogy maradjunk higgadtak.
Melanie:Szerinted hányan lehetnek még?
Tamika:Szerintem csak a nő, és a férje volt az aki itt ügyködött már egy darabja. Találtam 3 hullát az egyik hozzánk közeli házban. Gyerekekét.
Melanie:Oh.
Tamika:Biztos vagyok benne, hogy a hapsi most meg fog minket keresni, hogy bosszút álljon azért, amiért kinyírtuk a feleségét.
Tamika:Pszt!
(Tamika és Melanie hirtelen lépteket hallottak amelyek felfele sétáltak a lépcsőn. Lassan, halkan, s megfontoltan! A léptektől mindkét lánytnak felállt a szőr a hátán, s amint a hang megszűnt ahogy az az ajtó elé ért. Kopogás hallatszott)
(Melanie suttog)
Melanie:Most mi legyen?!
(Tamika óvatos léptekkel az ajtó felé sétál. Majd katonásan megragadja a kilincset, s kinytija az ajtót. Ami felé fut, attól teljesen ledöbben, s arra sincs ideje, hogy erejét használja)
(Valeria az)
Valeria:Hé!
(Valeria körülnéz a szobában, már amit lát)
Valeria:Miért van itt ilyen sötét!
(Melanie és Tamika még mindig félnek, de már kevésbé, mint néhány másodperccel ezelőtt)
Melanie:Megtámadtak minket!
Valeria:Kicsoda?! Hol?! Mikor?!
Melanie:A nő meg a férje a faházból.
Valeria:És nem esett bajotok?
Tamika:Kiderült, hogy vámpírok. A nőt megöltem, a férfi még mindig itt császkálhat valahol.
Valeria:Az most nem fontos. Ennél sokkal nagyobb gondunk is van lányok!
Melanie:Mi?!
Tamika:Mi az?!
Valeria:Megtaláltam Yvettet!
...
(Néhány perc múlva a lányok halkan beszélgetnek miközben az erdőn át osonva vezeti Melanie-t és Tamika-t Valeria.)
Melanie:Biztos, hogy Saroxéknak nem esik baja?!
Tamika:Száz százalék! A szobámba vittem a két alkoholistát.
Valeria:Remek.
Melanie:És mi van ha a vámpír hapsi megtalálja őket.
Tamika:Na persze! Utca, házszám pontosságra tudja hol lakom. Na azon tényleg meglepődnék.
Melanie:De..
Tamika:Nincs de! Biztonságban vannak, bízz bennem. Tudom.
(Melanie beletörődve elhallgat, majd a lányok eközben odaérnek a földbe beépített kuckóhoz. Valeria lehajol. Catalan és Elinor még mindig a szobában vannak. Yvette is.)
Valeria:Most mi legyen?!
Tamika:Ti kicsaljátok őket én meg láthatatlanná válok és kihozom Yvettet.
Valeria:Rendben!
(Valeria bekopog az ablakon mire Catalan és Elinor meglepetten néznek ki rajta, s megpillantják Valeria-t amint erőltetetten vicsorít az üvegen keresztül)
(Catalan és Elinor kiszalad a kunyhóból majd Valeria azonnali akcióba kezd. Földre tenyerel, amikor hirtelen tüskés indák törnek elő a földből, felszakítva a talajt, behálózva Elinor és Catalan lábait, mélyen behatolva húsúkba, heves vérzést keltve lábaikon. Catalan és Elinor, mint két kivert kutya üvöltenek. Melanie eléjök tartja kitárt tenyerét, majd megcsavarja a levegőt, s karját visszahúzza a csípője mellé. Ekkor Elinor és Catalan előrebuknak majd vizet kezdenek el hányni, egészen addig amíg teljesen ki nem száradnak, s minden életfunkciójuk leáll. Ekkor teljesen összerogynak. Valeria és Melanie engednek szorításukból, majd abbahagyják mágiájuk használatát. Óvatosan közelebb lépnek az élettelen testekhez, felsóhajtanak)
Melanie:Ilyen könnyű lett volna?
(Valeria büszkén válaszol)
Valeria:Rajtaütés!
(Tamika a következő pillanatban ölében hozza ki az eszméletét vesztett Yvettet. Egyenesen felfele a lépcsőn a mély lyukból. Mikor felér pár lépéssel a háztól, a kuckó hirtelen felrobban, s Tamika ölében Yvettel a földrerogy. Valeria és Melanie azonnal odaszaladnak a lányokhoz, de azok mindketten elájultak. Yvette eddig is ajált volt. Mostmár Tamika is az. A közeli fa tövéből egy ismerős alak lép a lányok elé, majd nevetve felszólal.)
Aiden:Azt hittétek ilyen könnyű lesz?!
(Melanie felemelné kezét, de amikor megteszi, mintha egy erőmező égetni meg karját, ahogy áthatol a levegőn. Ez az erőfal az orra előtt helyezkedik el. Visszakapja kezét maga mellé meglepődöttségének köszönhetően)
Melanie:Áú, ez éget!
(A férfi feltartja mindkét kezét. A lányok érzik amint pulzusuk hevesebbé válik, szívük gyorsabban kezd el pumpálni, vérük egyre melegebbé válik)
(Valeria összeteszi két kezét, majd lehunyja szemeit. Megszólal. Mormolni kezd.)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(Melanie elszörnyedve nézi barátnőjét, majd hirtelen belső lázat kap, s a hirtelen magas testhőmérsékletének emelkedésétől elájul)
(Valeria kinyitja szemeit. Pupillái kitágulnak. Szemgolyói zöldszínűen szikráznak, szinte elvakítják Aiden-t, aki továbbra is csak magasabbra emelei karjait, s megpróbálja megölni Valeria-t azzal, hogy felforralja testnedveit.)
(Valeria tovább mormol, ajkain látszik, hogy kezd berepedezni, kiszárad)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(A következő pillanatban denevérek támadják meg Aiden-t aki kezeivel mostmár nem arra összpontosít, hogy átvegye a hatalmat Valeria felett, hanem, hogy elhessegesse őket. Madarak, szúnyogok, szentjánosbogarak, muslincák, lepkék, karvajok, s egyéb repülő lényeg támadják meg a férfit, aki észveszejtve próbálja megölni természetbarát támadóit, elhárítani őket. Ezt követően Aiden arca elszörnyed amikor hirtelen egy kifejlett gímszarvas erőteljesen rohan felé, nekirohan, s szarvaival teljesen átszabja a férfi mellkasát. Az állat fejét teljesen elönti a vér, majd Aiden egy utolsó nyögéssel meghal. A gímszarvas továbbfut Aiden holttestével a szarvain melyből tovább ömlik a vér.)
(Valeria abbahagyja a mormolást, majd fellélegez, körülnéz, s térderogyik. Hogy hívja a természet teljes segítségét több erejébe került, mint gondolta volna.)
(Valeria a kimerültségtől elfekszik a földön, majd hirtelen minden elhomályosul előtte. Annyit azonban még lát, hogy egy fekete magas árny lépked felé, aztán minden elsötétül előtte.)

9.rész - Vakáció (1.rész)

Az előző részek tartalmából:

Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Valeria:Elvesztettük őt!
...........
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza? És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza?!
Melanie:Nem tudom.
.........
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem.
.................
.....

(Valeria és Tamika nevetgélve sétálnak iskolájuk felé, miután Melanie már bebattyogott sajátjáéba, s ezen lányok tanintézvénye néhány saroknyival arrébb található, ezért Valeria a hétvégi kemping terveit mesélgette barátnőjének egészen belemerülvén abba)
Tamika:El sem tudom hinni, hogy Sarox-ot is meghívtad! Ha Melanie megtudja megöl!
Valeria:Ugyan! Mégis ki mondja el neki?!
(Valeria kacér szemöldöktáncot jár miközben Tamika-ra mered)
Tamika:Nane! Csak nem azt akarod, hogy tartsuk titokban Melanie előtt?!
Valeria:Melanie és Sarox határozottan kedvelik egymást. És nem csak kedvelik egymást, hanem kedvelik kedvelik egymást!
Tamika:Kedvelik kedvelik? Ezt meg hogy érted?!
Valeria:Úgy, hogy akár tetszik, akár nem. De össze fognak jönni egymással. A hétvégén.
(Tamika hangosan elneveti magát)
Tamika:Már nem azért, de szerintem ebbe azért nekik is lesz némi beleszólásuk.
Valeria:Azt nem hinném!
Tamika:Ugyan miért nem?
Valeria:Volt egy megérzésem.
Tamika:Egy micsodád?!
Valeria:Egy természetfeletti előérzet.
Tamika:Olyan súgdolózós, furi, izé, amit mindig érezni szoktál?!
(Valeria arca kivirul, tudván, hogy csak ő az az egy, aki tudja Sarox és Melanie titkát)
Valeria:Aha!
Tamika:És?!
Valeria:Mi és?!
Tamika:Mi volt az a megérzés?!
Valeria:Azt sajnos nem mondhatom el! De megmutathatom.
Tamika:Ezt meg megint hogy érted?
Valeria:Úgy, hogy légy szemfüles a hétvégén és mindenre rájösz.
Tamika:És arra ki jön rá, hogy hogy találhatnánk meg Yvettet?
(Valeria vidám arca hirtelen búskomorrá válik, majd a szája szélébe csippent bele fogaival)
Tamika:Már van egy hónapja, hogy eltűnt.
Valeria:Annyi azért még nincs!
Tamika:De lesz. És nem is olyan soká. És az ál-Yvette sem fogja örökké az eredetiét játszani. Egyszer úgyis meg fogja unni. És akkor mi lesz?
(Valeria hirtelen ingerültté válik)
Valeria:Azt hiszed én nem tudom?! Azt hiszed, hogy nekem nem jár éjjt nappá téve ezen az eszem?! De mégis mit kéne tennünk?! Azt sem tudjuk, hogy merre, azt sem tudjuk, hogy hogyan?!
Tamika:És erre a megoldás, ha kétségek nélkül, önfeledten jól érezzük magunkat?!
(Valeria mit sem hallva faképnél hagyja Tamika-t, aki elhagyván nagy levegőt vesz, s lassan tovasétál)
....
(Melanie az órák után, tankönyveit épp a szekrényéből pakolta táskájába, mikor néhány lépéssel háta mögött, a falnak támaszkodva meghallott egy ismerős hangot, s annak beszélgetését egy másik, még ismerősebb hanggal)
Yvette:Már alig várom a kis kiruccanásunkat. El sem hiszem, hogy Valeria meghívott! Azt hittem, hogy utál.
Sarox:Én csak miattad megyek el.
(Yvette rákacsint Sarox-ra, majd olyan hangot ad ki, melyet a macskák szoktak elégedettségükkor)
Yvette:Mmmm...
(Sarox jobbra húzza száját, mosolyogni próbál, fogsorát mégis véka, illetve szexi pirospozsgás ajkai mögé rejti. Továbbra is)
Yvette:Most komolyan, én...
(Ekkor Melanie szakítja félbe beszélgetésüket, mikor hirtelen odalép hozzájuk)
Melanie:Ne haragudjatok, de ti Valeria-ról beszéltetek az imént?
Yvette:Ahha! Tuti kis kemping buli a hétvégén, az egyik kempigfaházban néhány kilométerre innét, az erdőben. Lesz tábortűz meg zene, kaja, pia. Isteni lesz.
Sarox:Te nem jösz?
Melanie:Én...
(Melanie meredten maga elé néz, majd megszólal)
Melanie:Most mennem kell.
(Melanie egyedül hagyja a két fiatalt, hogy tovább folytassák mondanivalójuk kifecsegését, majd továbbsétál, egyenesen le a lépcsőn, az emeleti folyosóról, majd leérvén az első szintre, kisétál a bejárati ajtón, s végül pár percen belül kiér az intézmény hatalmas vaskapuihoz, ahol már Valeria várja őt)
Melanie:Ööö. Heló.
Valeria:Szia. Képzeld!
Melanie:Bulit szervezel a hétvégére, és engem nem hívsz meg?!
Valeria:Pont most lettél meghívva!
Melanie:Ezt nem értem!
Valeria:A mai nappal hivatalosan is megkezdődött az őszi szünet!
(Valeria átkarolja Melanie-t, majd mindketten elbattyognak)
(Valeria eközben folymatosan figyelte szemeivel, milyen messzire kerülnek az iskolától, s amint úgy érezte tisztes távolságban tudhatja magukat az épülettől, Valeria bizalmasan barátnője vállára hajtotta a fejét, majd halkan beszélni kezdett)
Valeria:Figyi! Démon Yvette mostanában eléggé ráállt arra, hogy filgyeljen minket.
(Melanie félbeszakítja barátnőjét a hirtelen meglepődöttségtől. Egyszerűen nem értette, mire fel ez a súgdolózás)
Melanie:Micsoda?!
Valeria:Pszt!
(A két lány, összedugva fejüket, összeölelkezve sétáltak tovább a járdán)
Valeria:Reggel mikor Tamika-val mentünk a suliba, volt egy megérzésem.
Melanie:Olyan természeti sugallat féle?
Valeria:Az, és azt mondta, hogy a démon Yvette épp utánunk koslatott valamelyik bokorban és onnan hallgatózott.
(Melanie arca elsavanyodik)
Melanie:Vajon most meg mire készülhet?
Valeria:A lényeg az, hogy úgy tudja, hogy Tamika-val összevesztünk. Ezért mostanától te is úgy tudod, hogy én és Tamika nem vagyunk jóban, ezért próbálj meg te is ehhez viszonyulni. Tamika legtöbbször egyedül lesz, én pedig megpróbálom a te társaságod keresni, te is így tégy. Yvette tuti leadja a drótot a démon meg a sámán haverjainak, ezért azok száz százelékos biztossággal fognak követni majd minket a kempingbe. Végezetül, mivel Tamika lesz a legtöbbet egyedül...
(Melanie közbevág, s azonnal süt róla, hogy érti a nagy tervet)
Melanie:Ezért őt fogják megtámadni.
Valeria:Így van. Mi pedig készenlétben leszünk, hogy megvédjük Tamika-t, szétrúgjuk a démonok hátsóját és megmentsük az igazi Yvette-t.
Melanie:Jó, eddig oké. De miért hívtad meg Yvette-t és Sarox-ot is a hétvégére?
Valeria:Yvette határozottan tud valamit. Talán a hétvége keretében egy kicsit fellazul a társaságunkban és lehet, hogy kikotyog valamit.
Melanie:Végülis ezelőtt is kikotyogta, hogy Sandro visszajött.
Melanie:És Sarox-ot miért?
Valeria:Sarox mostanában elég sokat lóg a mi kamu Yvettünkkel, lehet, hogy azóta ő is kiszedett belőle valamit. Neked kell beszélned vele, hogy kiderítsd, mi az.
(Melanie ekkor a mondat hallatán megszakítja az ölelkezést, s eme bizalmas hosszú mozzanatnak varázsütésre csak hült nyoma marad.)
(Melanie feldühödten reagál)
Melanie:Micsoda?! Én aztán nem beszélek Saroxal az egyszer biztos!
Valeria:De miért nem?!
Melanie:Mert nem és kész!
Valeria:Mert kedveled őt.
Melanie:Ez nem igaz. Undorodom tőle.
Valeria:Aha.
(Valeria kissé fancsali képet vág a szituációra, Melanie tagadására, majd öntelten válaszol)
Valeria:Nézd! Engem beetethetsz ezzel a dumával!
(Valeria jobb kezének mutatóujjával Melanie mellkasa alatt, a lány dobogó szívénél kezd el kopogtatni)
Valeria:De hogy fogod őt ezzel beetetni?!
(Valeria nagy szemekkel néz egy pillanatig barátnőjére, majd vállára teszi a kezét, s egy mondattal elköszön tőle)
Valeria:Egy óra múlva a házunk előtt. Csomagolj ruhát, ennivalót, meg ami kell.
...
(Valóban egy óra múlva Valeria csodálatos kertes háza előtt, melynek udvara piros rózsákkal, s mindenféle szemet gyönyörködtető virágokkal volt bevetve, elkápráztatta a lányok szemeit, akik a vérvörös autónál álltak, miközben különböző méretű poggyászokat pakoltak be a kocsi csomagtartójába)
Nia:Remek! Akkor ki hiányzik még?!
(Nia, a karcsú, zöld szemű, hosszú hajú, vörös démon, szólalt meg a kocsi előtt, miközben kezeivel a motorháztetőt támasztotta, indulásra készen. A középkorú hölgy, gyönyörű sárga, egyberészes, fodros, bodros, dekoltázsát el nem rejtő, lenge ruhájában parádézott a járműnél. Eközben Melanie és Valeria a kocsi csomagtartjónál beszélgettek, annak felnyitott ajtajára támaszkodva)
Melanie:Jófej az anyukád, hogy elvisz minket a kempingbe.
Valeria:Ühü.
(Valeria ölbetett kézzel nézelődik jobbra, majd balra, s várja, hogy Yvette és Sarox is megjelenjenek)
Melanie:Tamika hol van?
Valeria:Ő a szelek szárnyán jön majd.
Melanie:Hmm... Bulis.
Valeria:Az!
(A következő pillanatban Yvette jelenik meg a semmiből a lányok mellett, s azok hirtelen az ijedségtől elengedik a kocsi ajtaját, majd hátrébb lépnek, mire az ajtó lecsukódik, s zajt csapva vonja maga után Nia figyelmét, aki egyszerre mosolyogva, s rémülten kiált fel a hirtelen meglepettségtől, melyet a nagy csattanás szerű hang vált ki belőle)
Nia:Húha! Te meg honna jöttél?! Észre sem vettelek!
Valeria:Anya! Az előbb sétált ide!
Nia:Lehet, hogy vennem kéne egy szemüveget.
(Valeria felnyitja a csomagtartó ajtaját, majd mérgesen lép Yvette-hez, s halkan odasúg a lányhoz)
Valeria:Ha lehet amíg anyám itt van, addig ne varázsolj. Ő nem tud az ilyenekről.
(Yvette hangosan, s lazán válaszol, tetőtől talpig rózsaszín rucijaiból)
Yvette:Jaaa?! Oké! Bocseszka.
(Melanie még mindig meglepődötten néz Yvette-re)
(Nia a kocsi felé sétál, majd mielőtt még beülne kérdőre vonja lányát)
Nia:Hol van a fiatalember, aki megvédi a gárdát?
(Hirtelen Sarox szólal fel Nia háta mögött, mély, határozott, mégis férfiasan szexi hangját használva)
Sarox:Jó napot Mrs. Sapiro.
Nia:Heló-heló! Na, akkor indulhatunk?
(Nia beugrik a kocsiba)
Yvette:Hol van az a másik csaj, Tamika, vagy hogy hívják?
(Melanie elhalad Yvette mellett, hogy beüljön a hátsó ülésre, s mikor elmegy mellette, odaszól hozzá)
Melanie:Ő légi postával érkezik a kempingbe.
Yvette:Király!
(Sarox bevágja csomagját a csomagtartóba, majd behuppan a hátsó ülésre. Végül Valeria bevágja a csomagtartó ajtaját, s beszáll anyja mellé, majd hátranéz)
Valeria:Mindenki megvan?!
(Melanie az albak mellől válaszol)
Melanie:Aha!
(Sarox középen ül, míg Yvette a másik oldalon, Valeria mögött)
Nia:Akkor indul a mandula!
(Nia kissé bohókásan, s bután felnevet majd elindul a kocsival)
Yvette:Piát is hoztatok?
Valeria:Azt Tamika hoz majd.
Yvette:Akkor jó! Jól bebaszunk!
(Sarox elneveti magát)
Nia:Micsoda?!
Valeria:Semmi anya, csak hülyéskedik!
Nia:Ja?! Akkor jó!
Nia:BÍzom bennetek annyira, hogy elengedjelek egyedül titeket a hétvégére. És különben is, amíg Sarox mellettetek van, addig úgysem eshet semmi bajotok.
Yvette:És arra nem gondolt, hogy esetleg mi öten, egy nagy szexorgiát csapunk?!
Melanie:Ezt nem hiszem el!
(Melanie erőltetetten az ablak felé fordul majd kinéz rajt)
(Nia felnevetve, vékony hangon reagál az elhangzottakra, s közben úgy tesz, mintha nem értett volna, semmit sem az egész mondatból, melyet nemrég Yvette vázolt fel)
Nia:Hogy miiii?!
Valeria:Már megint csak viccel!
Nia:Óh!
(Yvette Sarox karjait izmait kezdi el markolászni mindkét kezével, majd nagyképűen hangosan kommentál)
Yvette:Pedig Sarox nagyon jól csinálja!
(Nia megpróbál az útra koncentrálni, s nem figyelni arra, amit a fiatalok beszélnek)
(Melanie mérgesen, s féltékenységgel telve néz a mellette ülőkre)
Melanie:Mi van?! Ti ketten?! Szóval, ti ketten?!
Yvette:Ahha!
Sarox:Ja!
(Sarox önelégülten válaszolt, bár tudta, az egész nem igaz, s hogy soha nem jönne össze egy olyan fajta lánnyal, mint ez a kamu Yvette, mégis számára olyan elragadónak tűnt, minden egyes pillanatban Melanie, mikor mérgesnek látszott. Olyankor mégjobban szerette volna szorosan magához húzni Melanie-t, átölelni őt, s forró csokót lehelni a szájára, akár többször is... akár egy életen át.. Márcsak büszkesége volt az, mi szerelmük útjába állt..)
(Valeria nyugodt hangvétellel reagált a hallottakra)
Valeria:Ez nem is igaz!
Yvette:Mert miért ne lenne?!
Melanie:Na jó, én kiszállok!
Valeria:Dehogy szállsz ki, még csak most indultunk el! Csak próbáld élvezni az utat!
(Melanie jobb kezének nagyujjával a mellette lévő társaságra mutatott, s szarkazmussal telve kérdezte Valeria-tól a következőt)
Melanie:Nade, így?!
(Valeria savanyú képet vágott, majd vállat vont)
....
(A kempinghez a főútról kellett lehajtani. Végig kellett menni egy olyan kitaposott ösvényen, amely pont a kocsik bejárásához készítettek. Nia egy kicsivel a poros, levelekkel borított úton, bal kanyart vett, majd befordult egy tisztásra, amelyet fák vettek körbe, s melynek közepén egy fekete kör állt. A fekete kör valójában az a sok szénné égett fa volt, amelyet az előző kempingezők itt hagytak mikor tábortüzet raktak. A nagy tisztást faházak vették körbe. Kereken tíz darab. Öt helyezkedett el a tisztás egyik oldalán, öt a másion. Mintha csak a tábortüzet jelző sötét forma mely a rét közepén feküdt, s körülbelül egy lépésnyi sugarú kört írt körül a földön, lett volna a válaszvonal az elfelezve elhelyezkedett faházak között)
(Nia elbúcsúzott a srácoktól, azok kipakolták csomagjaikat a kocsiból, majd Nia a gázra lépett, s mint akit puskából lőttek ki úgy illant el a helyszínről, pillanatok alatt. A kis boszorkányok megmarkolták poggyászaikat, majd a sötét elszenesedett, kiégett pázsitú tábortúzkörhöz mentek, s eközben csak Yvette szólalt fel, kissé öntelten)
Yvette:Elég gyorsan elhúzott az édesanyád!
Valeria:Biztos siet valahova.
Yvette:Én nem hagynám itt a gyerekemet az biztos!
(Miközben sétáltak, Tamika megjelent a fekete körnél. A semmiből került elő.)
(Melanie barna gurulós utazótáskájába pakolt mindent, melynek kerekei most csak úgy nyögvenyelősen próbáltak siklani a pázsiton, át a fűcsomókon, mikor az egyik távoli fa tövében egy elsuhanó alakot vélt megpillantani, azonnal felkiáltott, s a többiek megmeredtek)
Melanie:Ti is láttátok azt?!
Valeria:Mit?
(Melanie az erdőre mutat)
Melanie:Arra. Valaki mászkált ott.
Yvette:Csak ijesztegetni akar!
Melanie:Nem! Tényleg láttam valamit.
Valeria:Lehet, hogy csak egy őz volt. Elvégre az erdő mellett vagyunk.
(A fiatalok továbbmentek, nem törődve az egésszel már majdnem Tamika-hoz értek, de Melanie továbbra is csak az erdő felé szegezte szúrós tekintetét)
Tamika:Ki hol fog ma aludni?!
(Tamika és a lányok, Sarox és poggyászaik találkoznak a kemping közepén)
Yvette:Mi Sarox-al a jobb oldali házban alszunk.
Tamika:Melyikben?
Yvette:A szélsőben.
Valeria:Jólvan, akkor mi meg megyünk mellétek.
Yvette:Az kizárt!
Valeria:Ugyan miért lenne az?!
Yvette:Mert Saroxal kettesben szeretnénk lenni. Távol tőletek, amilyen távol csak lehet.
Valeria:Ez komoly?!
(Yvette átöleli Saroxot. A férfi egyik karjával viszonozza az ölelést. Melanie a szájára harap, majd elfordítja a fejét.)
Sarox:Ja!
Valeria:Most akkor ti együtt jártok, vagy mi?
Yvette:Úgy van, igaz bébi?!
Sarox:Ja!
Valeria:Ja! Ja! Ja! Beragadt a lemez?! Nem tudsz mást mondani?!
(Yvette kézenfogja párját)
Yvette:Menjünk innen drágám. Ezek soha nem fogják megérteni az igaz szerelem titkát!
(Yvette és a férfi megmarkolják csomagjaikat, majd meghátrálnak, s a jobb oldali faházak legszélsőjét választják, amely a legközelebb van az erdő sűrűjéhez)
Valeria:Ez meg mi a fene volt?!
Tamika:Azt hiszem mindjárt rosszul leszek!
Valeria:Csak tartsuk magunkat a tervhez, oké?!
(Melanie ölbetett kezekkel bámul az erdő felé)
Valeria:Melanie, jól vagy?!
(Melanie nem válaszol, most a földre mered üveges tekintettel)
Valeria:Melanie?!
(Valeria rámarkol Melanie karjára, aki azonnal kiszabadítja magát Valeria közelségéből, gorombán megmarkolja kézipoggyászát melyet felemel a földről, s szó nélkül indul el a bal oldali irányt választva)
Valeria:Szép kis estének nézünk így elébe.
Tamika:Most akkor mi lesz?!
Valeria:Mi nem beszélünk egymással! Én megyek Melanie-val, te meg jösz mellénk!
(Tamika és Valeria is megfogják csomagjaikat, s elindulnak Melanie-t követve)
....