22.rész - Összecsapás (FINÁLÉ)

Az előző részek tartalmából:

(Tamika erejét használva dobja Sarox felé kezéből a bájitalt. A kis üvegcse fedele lepattan majd a lötty egyenesen a szörnyetegre loccsan, de nem történik semmi.)
Melanie:Miért nem változott vissza?! A bájitalnak működnie kellett volna, nem?!
Valeria:A könyv azt mondja, hogy ha egy wendigóvá változott valaki embert gyilkol az örökké wendigó marad. Semmilyen bájital nem változtathatja vissza.
...
Tamika:És mi van azzal a másik sráccal, Met-tel?
Yvette:Kiderült, hogy őt is Anastha küldte, hogy megöljön és elvegye az erőimet. Illetve nem is az én erőm kell neki, hanem annak az ereje ami bennem van.
Tamika:Mi van benned?!
Yvette:Terhes vagyok.
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
...
Melanie:Kérni jöttem.
Anastha:Tudom.
(Melanie és Anastha elvakultan néznek farkasszemet egymással)
--------------------------------------------------------------
(Melanie közelebb lép a trónoló démonhoz. A barlang végében egy vízesés áll, egy kisebb tóval, amelybe folyik. Az egész helyiség kopár. Anastha mellett egy másik sötétségbe vezető alagút)
Anastha:Tudtam, hogy el fogsz jönni.
Melanie:Honnét tudta?
Anastha:Tudtam.Mert onnan jöttem ahol ez már mind réges rég megtörtént.
Melanie:A jövőből jött, ugye?
Anastha:Ha biztos vagy benne, akkor miért kérdezel mégis rá?
Melanie:És mi lesz ezután?
Anastha:Egyszer mindannyian meghalunk. Akkor szerted mi lesz?
Melanie:Amíg élek szeretném Sarox-ot magam mellett tudni. Ő a legjobb barátom, a társam, a szerelmem, ő a mindenem. Szeretem őt. Vissza akarom kapni.
Anastha:Ha mindenedet odaadnád érte; mit adnál?
Melanie:Vigye az erőmet!
(Anastha oldalra dönti fejét, kissé elégedett arckifejezéssel)
Anastha:Hozd el a barátod nekem. Az erődért cserébe visszaváltoztatom őt.
Melanie:Megvan hozzá a hatalma?
Anastha:Megvan.
Melanie:Miért nem öl meg most?
Anastha:Az túl könnyú lenne. Nekem az nem tetszik.
Melanie:Ha odaadom az erőm.. nem ölhet meg utána.
Anastha:Nem foglak megölni. Ígérem.
Melanie:Sarox erejét is elveheti, ha akarja.
Anastha:Nincs szükségem két víz elemű erőre. A tiéd épp elég lesz. Hozd el a barátod és garantálom, hogy egyikőnk sem fog hiányt szenvedni semmiben sem.
...
(Mindeközben Valeria, Tamika és Yvette Valeria padlássszobáját pakolják össze)
Tamika:Szerintetek Melanie-val minden rendben lesz?
Valeria:Biztosan. Csak egy kis időt és teret kell neki hagyni.
Yvette:Én inkább azért aggódnék, hogy mi lesz Sarox-xal.
(Valeria hirtelen kiegyenesedik)
Valeria:De tényleg! Mi lesz vele? Nem hagyhatjuk az erdőben.
Tamika:Meg kell, hogy öljük. Közveszélyes.
Yvette:Melanie szíve darabokra törne.
Valeria:Szerintem már ígyis darabokra tört.
Yvette:Kivéve, ha nem ment el Anastha-hoz, hogy segítséget kérjen az erejéért cserébe.
(Hirtelen Tamika is abbahagyja a pakolászást és Yvette-re figyel)
Tamika:Hogy micsoda?
Valeria:Azt sem tudja, hogy hol van. Miért mondod ezt?
Yvette:Tudom. Melanie elment, hogy segítséget kérjen Anastha-tól és felajánlotta cserébe az erejét. Anastha viszont mindenképp meg fogja ölni őt, akármi is történjék.
Valeria:Hogy érted azt, hogy tudod? Miről beszélsz?
Yvette:Az egész azután kezdődött amikor elraboltak.. Emlékeztek? Nem voltam teljesen magamnál, de hallottam, hogy mit terveznek Catalan-ék.
Tamika:De őt már megöltük azzal a cigány kuruzslónővel együtt, aki szintén fekete mágiát gyakorolt.
Yvette:Aiden, a démon aki elrabolt.. Ő volt az alvilág urának egyetlen utódja.
Tamika:Már teljesen mindegy. Elpusztítottuk.
Yvette:Őt igen. De az ő utódját nem.
Valeria:Hogy érted, hogy az ő utódját nem?
Yvette:Az ő utódját nem.. mert ő itt van bennem.
(Yvette a hasára teszi kezeit)
Yvette:Erről beszéltem neked Tamika. Terhes vagyok.
(Valeria arca elszörnyed)
Valeria:Hogy mi van?!
Tamika:Te jó... Csak nem azt akarod mondani, hogy Aiden azért rabolt el, hogy megkísértsen téged??
Yvette:Meg is tette.
(A lányok szeme kikerekedik)
Yvette:Ezért van az, hogy tudok mindent ami lent történik. Hogy megnőtt ez erőm és hogy nem hatnak rám különböző képességek. Emlékeztek mikor Anastha megtámadott vagy bármikor mikor megtámadtak minket.. ti megsérültetek, én nem. Azért mert a növekvő magzat ami bennem van megvédett engem.
Tamika:Mi a...
Valeria:Na jó. Azonnal ki kell vennünk belőled azt az izét. MOST!
(Valeria megindul Yvette felé, de Yvette kitárja karjait és felordít)
Yvette:NE MERÉSZELD!
(A lányok ledermednek ahogy Yvette mélyebb hangon felkiált)
Tamika:Yvette mi van veled?
Yvette:Mentsétek meg Melanie-t. Mostanra már biztosan az erdőben van és Sarox után kutat.
(Yvette szemei feketévé változnak)
Yvette:Aztán kövessétek őt. Ő majd elvezet titeket Anastha-hoz.
Valeria:Ez nem Yvette.
Tamika:Ki vagy te?
Yvette:Nincs sok időtök. Menjetek.
Tamika:Ugyan miért akarnád, hogy megmentsük Melanie-t?
Yvette:Mert én sem akarom, hogy ha Anastha megöl titeket, ő legyen az alvilág királynője.
Valeria:Mert máskülönben ki lesz?
(Yvette mélyfekete szemeivel farkasszemet néz s démonian mély hangjával elmosolyodva válaszol)
Yvette:Én.
(Ezzel Yvette-t hatalmas tűzkör veszi körül majd eltűnik a semmibe; a lányok pedig teljesen megfagyva ott állnak a szoba kellős közepén)
...
(Tamika és Valeria kipirulttan, lihegve ugyanakkor feldúltan pásztázzák át az erdőt. Valeria eközben kiabál a dühtől)
Valeria:El sem hiszem, hogy ez történt!
Tamika:Te soha nem hiszel el semmit.
Valeria:Terhes?! Mi a franc?! És miért nem mondta el nekünk?!
Tamika:Nekem elmondta.
(Valeria egy pillanatra megáll majd ráordít Tamika-ra)
Valeria:Neked elmondta és nem is mondtad el nekem???!!!
Tamika:Hé! Ne kiabálj velem! Csak pár órája mondta el, hogy terhes. Én is csak nemrég óta tudom.
(Valeria legyint egyet a levegőbe majd továbbhalad)
Valeria:Nem hiszem el! Nem hiszem el! Ezt egyszerűen nem hiszem el! Hogy a fenébe fogjuk ezt megoldani?
Tamika:Hogy érted azt, hogy megoldani?
Valeria:Sarox egy szörny lett; Melanie az ősellenségünkkel üzletet, Yvette az alvilág királynője készül lenni mi meg itt vagyunk Anastha ellen, egyedül.
Tamika:Meg fogjuk oldani.
(Tamika hirtelen megragadja Valeria kezét, hogy megállítsa majd mindketten abbahagyják a rohanást)
Tamika:Meg kell tennünk.
(Valeria nem szól csak bámul Tamika-ra)
Tamika:Egyesítenünk kell az erőnket.
Valeria:Hogyan? Csak ketten vagyunk. Mind a négyen kellünk hozzá.
Tamika:Yvette ott lesz. Ez biztos! Ha meg akarja ölni Anastha-t, akkor ott lesz.
Valeria:Mi van ha épp most üzletel vele, hogy adja át neki a trónt és cserébe együtt megölnek minket.
Tamika:Nem hiszem. Láttam Yvette-t.. illetve azt az izét ami benne van, Yvette-n keresztül. Uralkodni akar, és nem osztozkodni.
Valeria:És?
Tamika:Yvette ott lesz, ez biztos.
Valeria:Tegyük fel, hogy ott lesz. Mi lesz Melanie-val?
Tamika:Melanie-t meg kell találnunk és követnünk kell, ahogy Yvette mondta.
Valeria:Illetve ahogy az a kis démonmagzat mondta.
Tamika:Rákapcsolódott az agyára a receptorain keresztül.
Valeria:Hagyjuk a biológiát. Inkább a tényeket mondd!
Tamika:Elő kell vennünk az árnyak könyvét, amelyet Melanie hozott és meg kell keresnünk az egyesítő varázsigét. Mikor együtt vagyunk, használnuk kell.. és imádkozunk hogy minden jól süljön el.
Valeria:El is veszíthetjük az erőinket. Meg is halhatunk.
Tamika:Valamit valamiért.
Valeria:És akkor mi a terv?
Tamika:Én követem Melanie-t; te pedig visszamész a könyvért és leírod az igét. Aztán megkereslek és elviszlek oda ahova engem elvezetett Melanie. Ott lesz majd Anastha úgyhogy fel kell hogy készüljünk. Valószínűleg Anastha mindenképp meg akarja majd ölni Melanie-t.
Valeria:A démonok soha nem alkusznak. Hogy lehet ennyire ostoba Melanie?
Tamika:Nem az. Csak elvakultan szereti Sarox-ot.
Valeria:Nem hiszem el, hogy ez történt.
Tamika:Nincs időnk arra, hogy szánakozzunk; de arra még talán van, hogy megmentsük a menthetőt.
(Valeria elérzékenyülten, de kissé megijedve folytatja)
Valeria:Mi van, ha nem is ez a nagy összecsapás?
Tamika:Hogy érted ezt?
Valeria:Mi van, ha Étha nem is erről beszélt? Mi van, ha az a hatalmas nagy összecsapás, nem is az Anastha-val való harc lesz.
Tamika:Hanem akkor kivel?
Valeria:Yvettel...
...
(Melanie a vízesésből előjőve ráncigálja maga után az eszméletlen Sarox-ot egészen Anastha elé. Aztán otthagyja a tronoló nő előtt és hátralép mire Anastha feláll, szemei összeszűkölnek, mosolyogni kezd, de látványától Melanie hátán végigfut a hideg. A nő rutinosan hajol a szörnyeteg fölé majd lehajol s mindkét kezét a testre helyezi. Karjai izzani kezdenek majd a szörny bőrén keresztül vér kezd el kiszivárogni miközben az egyre csak visszanyeri eszméletét majd üvölteni kezd. A vér lepereg az emberi börré alakuló szőrről egészen a földre, ahol ott szilárd hamuvá dermed. Anastha szemei vörösen kezdenek el villogni majd néhány pillanat múlva a szörny üvöltését gyenge mély hangú nyögések váltják fel Sarox pedig visszanyervén önmaga emberi testét tetőtől talpig pucéran hever Melanie előtt aki elpirul a látványtól. Sarox újra eszméletét veszti mire Anastha lenézően végigméri az emberi testet aztán feláll. Melanie odalép és letérdel szerelméhez, belekócol hajába majd csókot nyom orcájára, de Anastha megszakítja az érzelmes pillanatokat)
Anastha:Én teljesítettem az ígéretem. Most te jösz.
(Melanie nagy levegőt vesz majd feláll s szembenéz a nővel)
Melanie:Mit kell tegyek?
(Anastha elneveti magát)
Anastha:Háhá. Semmit.
(Anastha kinyútja kezeit majd villámok kezdenek el szórodni össze-vissza belőle, de mielőtt még Melanie-t elérnék az elektromos nyalábok hirtelen a háttérből megszólal néhány ismerős hang amire Anastha felhagy minden tevékenységével és mosolyogni kezd)
Tamika:Megállni!
Valeria:Itt van a felmentősereg!
(Valeria és Tamika előjönnek a vízesés mögül mire Valeria gyorsan kinyújtja egyik kezét s megpróbálja irányítani erejét, de nem történik semmi. Anastha hangosan felnevet)
Anastha:Azt hiszitek, hogy legyőzhettek?! Nevetséges! Hol van a negyedik? Ó, ja igen.. már emlékszem. Innen fog kijönni a hátam mögül.
(Anastha megfordul majd a háta mögötti alagútra figyel amiből hirtelen Yvette sétál elő)
Yvette:Rám vártál, ugye?
Anastha:Én már mindent tudok. Higyjétek el. Mindenre számítottam.
Yvette:Szerintem azért erre nem!
(Yvette tenyerét széttárja majd összeszorítja mint aki karmolni akar, ekkor Anastha körül egy tűzkör keletkezik a semmiből ami miatt egy kicsit meglepődik, de nem veszít magabiztosságából)
Anastha:Dehogynem!
(Anastha mormolni kezd miközben Yvette megragadja Melanie kezét, odarohan a többiekhez.)
Anastha:Quasso! Rumpere!
(A kör egyre csak tágulni kezd Anastha körül mire hirtelen hatalmas széllökéssel eltűnik. A lányokon végigfut az áramlat, mindannyian félrehajtják fejüket, hogy ne menjen por a szemükbe majd megfogják egymás kezét s Valeria elkezdi mormolni az igét)
(Eközben Anastha ordítani kezd)
Anastha:Nem győzhettek le! Mindannyian meghaltok!
(Valeria felkiált mikor mind a négyen szorosan megfogják egymás kezét)
Valeria: Ligo potentia, couno potentia!
(Valeria jobb oldalon míg Yvette bal oldalon áll a lánc végének, Melania és Tamika középen vannak, de a hatalmas erő, amelyet eddig még nem éreztek mindannyiójukon átfut. Valeria előrenyújtja szabad kezét akárcsak Yvette. Hatalmas szél kerekedik a barlangban miközben a lányok erei egyre jobban kiduzzadnak testükön; Tamika szemei fehéren kezdenek el világítani miközben Melanie-é kéken, Yvett-é tűzvörösen és Valeria-é pedig zölden. A lányok teljesen eszméletüket vesztik miközben egyre fényesebbé és fényesebbé válik testük, bőrük szinte már nem is emberi bőr, hanem csak izző fények és erő. Valeria kezéből zöld, míg Yvette kezéből vörös nyaláb célozza meg Anastha-t aki kinyútja mindkét kezét s egy burkot formál ami ütközik a feléje küldött zöld és vörös sugarakkal s megpróbálja azokat visszafele nyomni. Anastha ordítani kezd, ahogy a burok egyre közelebb kerül kezéhez mígnem végül szétrebed s a nyalábok bekebelezik őt, átjárják testét. Anastha egészében megfeszül, felsikolt majd hatalmas robbanással hullik szét, amely robbanás hatására a lányok teljesen beterülnek fénnyel és néhány perc múlva a fehérség megszűnte után, mely átitatta az egész barlangot csak por és hamu hever a földön.. az egész helyiség kihaltnak tűnik.. nincs már senki itt; csak por, hamu és égett törmelékek szerteszét, amelyet a lenge szellő kavar a helyiségben...)
.................
-----------------
Vége a második évadnak.
A harmadik évadról és a további folytatásról tájékozódj bővebben a www.sorozatokbirodalma.gportal.hu oldalon.

11.rész - Leszámolás (FINÁLÉ)

(Minden elhomályosul)
---- 12 órával ezelőtt ----
Yvette:Csak arra emlékszem, hogy Tamika-val bementünk a vízbe. Valami megcsípett... és... ennyi.
Camilla:Ennyi?!
(Yvette szobájának ágyán ül. Sarox és a ál-Yvette hozta őket ide miután elájultak a nagy leszámolás következtében. Miután Sarox és Yvette épségben hazaszállították a lányokat, búcsú nélkül elmentek. A lányok még eddig a pillanatig sem tudják, miért lettek megmentve azok áltak, akik a legkevésbé viselkednek velük szimpatikusan. Reggel mindannyian Yvette-nél ébredtek. Mikor a lányok megpillantották barátnőjüket, s realizálták, hogy az a sok minden amit tettek végre visszahozta Yvettet. Sikerült megmenteniük őt.)
Yvette:Ennyi.
(Valeria átöleli Yvette-t)
Valeria:Még mindig nem hiszem el, hogy sikerült megmentenünk téged.
(Miközben mindannyian Yvette sikeres mentésének, s megmenekülésének végkifejletén örvendeztek, s elmesélték neki mi is történt velük az utóbbi hónapban, Yvette csak az ál, démon-Yvettes részen lepődött meg igazán. A többi olyan átlagosnak mondható volt. Számukra teljesen az volt. Önfeledten sztoriztak, mikor Melanie egy fénycsóvát látott elsuhanni az ablak előtt. Ekkor az ágyon ülve hirtelen felkiáltott)
Melanie:Ti is láttátok ezt?!
Valeria:Mit?!
Tamika:Micsodát?!
(Melanie válasz nélkül felállt az ágyról, majd odasétált az ablakhoz. Megdöbbenve fedezte fel, amint az út közepén egy öt tagú fiatalokból álló banda állt, sötét ruhákba, farmerekbe, bőrszerkókba öltözve. Még akkor sem zavartatták magukat, mikor Melanie észrevette, hogy már régóta az ablakot kukkolhatják)
Melanie:Srácok! Ezt nektek is látnotok kell!
Valeria:Micsodát?!
(A lányok mindhárman, Valeria és Yvette az ágyról, míg Tamika az íróasztaltól állt fel, hogy odarohanjon az ablakhoz, s megnézze mi az ami akkora félelmet váltott ki Melanieban.)
Valeria:Hát ezek meg kicsodák lehetnek?!
Tamika:Úgy néznek ki mint akik most szabadultak valahonnan.
Melanie:Fogalmam sincs kik ezek... De biztosan nem Yvette megmenekülését jöttek megünnepelni.
(Melanie mélyen szemezett a banda középső tagjával. Egy magas, izmos, szálkás, vékony fiatalember volt az, akin szürke feszülős póló, rajta bőrdzseki valamint fekete farmer volt, s fekete bakancs. Haja fehér volt, rövid, két oldalon felnyírt, s felzselézett. A férfi cinikusan, s nagyképűen rágta rágóját miközben a kinti és a benti levegő szinte szikrázni látszott ahogy Melanie tekintetét követte, s ahogy Melanie követte Larion tekintetét.)
....
(Néhány perc múlva a banda elsétált. Bár úgy tűnt mintha be akarnának menni a házba, s összetörni mindent ami csak az utukba kerül. Valeriara esett a döntés, hogy elmondja az ál-Yvettenek, hogy már nem kell többé az eredeti Yvette arcberendezésével mutatkoznia az utcákon. Sőt, nem is kell, hogy visszajöjjön ide, vagy hogy bármit csináljon, amit eddig csinált Yvette helyett. Valeria a hátsóudvaron sétálgatott, körbe-körbe, s közben azon gondolkozott, hogy mondja meg egy démonnak, hogy már nincs rá szükség. Valeria érezte a totális érzéketlenséget, és annak kihasználás szagát, de aztán elhessegette az a tudat, hogy az ál-Yvette csak egy démon, és semmi más. Valeria felkiáltott a kopár udvaron, amely elég kicsi volt, s melyet szürke fakerítés kerített be. A fű frissen nyírt volt, s gyönyörűszép zöld. Csak egy hinta állt a végében. Szemközt a közelében pedig egy műanyag kerti asztal, s körülötte négy szék.)
Valeria:Yvette!
(Valeria várt, bár nem kapott se választ semmilyen megjelenés formájában)
Valeria:Yvette! Tudom, hogy hallasz! Szükségünk van rád!
Valeria:Kérlek!
Yvette:Mit akarsz?!
(Yvette mélyebb megszólalású hangja visszhangzott Valeria háta mögött, aki ijedtében megfordult, s szembe találta magát azzal akit hívott)
Valeria:Csak el akartam mondani, hogy már nincs szükségünk a segítségedre.
Yvette:Ezt hogy érted?
Valeria:Úgy, hogy most már azt csinálsz amit akarsz. Kivéve, ha ártatlan embereket ölsz, vagy megtámadsz minket, mert akkor megölünk.
(Yvette üres tekintettel néz. Hallgat)
Valeria:Sarox segítségével sikerült megmentenünk Yvettet.
Yvette:Az én segítségemmel is. Az én segítségem nélkül a kis barátnőtök már rég alulról szagolná az ibolyát.
Valeria:Mindegy. Csak meg akartuk köszönni, és tudatni veled, hogy már nincs rád szükségünk. Elmehetsz.
Yvette:Mégis minek nézel te a csicskásodnak?!
(Yvette arcára démoni düh ül ki, majd közelebb lép Valeria-hoz, aki hátrál)
Yvette:Mit képzeltek, hogy csak úgy kiahsználtok, aztán amikor csak gondoltok egyet mint egy szarkupac kidobtok a kukába?! Nálatok így megy ez?!
Valeria:Most már úgy is mindegy. A lényeg, hogy már nem kellesz. Úgy értem, hogy elmehetsz. Szóval. Menj!
(Valeria zavarba esett volt. Yvette dühös.)
Yvette:Visszajövök. És megfizettek ezért. Engem még nem használt ki senki, és nem ti lesztek az elsők.
(Yvette a következő pillanatban eltűnik. Valeria nagy levegőt vesz. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt a félelemtől.)
....
(Másnap reggel, mintha mi sem történt volna, Tamika, Valeria és Melanie jóval az iskola megkezdése előtt Yvette házánál várakoztak, hogy együtt indulhassanak neki egy új napnak, közben trécselhessenek, s nevetgélhessenek egymással az úton. Miközben a lányok ugyanazon a járdaszegélyen haladtak, melyen minden szokásos nap, mikor márcsak két saroknyira voltak az intézménytől, mikor hirtelen kilépett eléjük, hogy útukat elállja, egy magas, szálkás fiatal férfi, mellette egy duci, hosszú, fekete, zsíros hajú lány. Ugyanolyan fekete szereléseket viseltek magukon melyeket a tegnapi banda tagjai, kiket a lányok Yvette szobájának ablakából pillantottak meg. Ez a kettő is közűlük való volt.)
Larion:Jó reggelt, hölgyeim!
(A lányok megtorpannak, Valeria határozottan előlép)
Valeria:Ti meg mit akartok?! Kik vagytok egyáltalán?!
(A duci lány dühös arckifejezéssel lép elő, majd elpirul amint felelemi hangját)
Melinda:Azt hittétek, hogy megölitek Catalan-t és nem kell érte fizetnetek?! Pedig most fizetni fogtok!
(Melinda felemelné kezét, de Larion csuklónfogja azt, majd leszorítja. Mérgesen rászól Melindara)
Larion:Melinda! Te menj és szedd össze a többieket. Én majd minden elintézek.
(Melinda hátat fordít mindenkinek, s mindennek, majd pedig elsétál)
Valeria:Mi közötök van nektek Catalanhoz? Csak nem a kis démonküldöncei vagytok?
Larion:Nem egészen édesem.
Valeria:Nem vagyok az édesed!
Larion:Mi is boszorkányok vagyunk, akárcsak ti!
Yvette:Akkor miért nem örültök inkább, hogy Catalan meghalt.
(Valeria hátraszól a mögötte álló Yvette-nek)
Valeria:Ezek nem jó boszorkányok. Lerí az öltözetükről.
Larion:Okos kislány... Figyeljetek ide! Felőlem most azonnal elintézhetjük a dolgot, ha akarjátok.
Valeria:Fényes nappal?! Itt az utcán?! Azt azért gondolom, hogy ti sem akartok lebukni, vagy mégis?!
Larion:Legyetek a játszótéren! Pontban ma éjfélkor! Akkor úgysem jár arra senki sem, és semmi varázsige vagy kotyvalék! Csak ti és az erőitek.
Valeria:Ha jól láttam tegnap, ti öten vagytok. Mi négyen. Ez nem fer.
Larion:Hozzatok valakit. Ha nem. Kiállíthattok közülünk valakit.
Valeria:És honnan tudhatjuk, hogy nem blöffölsz?!
Larion:Sehonnan. Nem ez lesz az első ilyen játék, amit megnyerünk. Catalan jól kiképzett.
Valeria:Majd meglátjuk!
Melanie:És mi lesz a játék célja?!
Larion:Csak egy kis bújócska. Életre, halálra.
Valeria:Benne vagyunk!
Melanie:De Valeria, ez veszélyes!
Valeria:Nem! Catalan utódjai, olyanok, mint maga Catalan. Ha egyszer már legyőztük őket. Akkor legyőzzük őket másodszorra is.
Larion:Kezet rá!
(Larion kezet nyújt. Valeria megmarkolja a férfi markát, majd az ég hirtelen mennydörgés hangját hallattatja a világgal. Tudván, hogy itt a vég. Valamelyikük számára. Pontban éjfél után. Csak egy győzhet.)
....
(Melanie és a lányok a suli után az egyik üresen hagyott osztályteremben értekeztek. A reggeli tanácskozásuk elmaradt, mikor Larion, s üdvöskéje megállította őket és épp hogy csak beértek az első órára. Halkan beszélgettek a teremben. A megszokottnál is halkabban. Tudták, hogy nem ölték még meg Catalant. Nyomokban itt maradt. Pontosabban, öt nyomban.)
(Tamika a tanári asztalon ült. Melanie az ablakban állt, s azt fürkészte ki közelíte meg az épületet, valamint, hogy kik tartózkodnak az udvaron. Valeria a nyitotta ajtónál állt, s közbe-közbe ki-ki bámult a kihalt folyosóra, hátha jön valaki, vagy van valaki aki hallgatózik. Yvette az egyik padon ült a falnak dőlve.)
Tamika:Szóval, most mi a terv?
Valeria:Nincs terv.
Tamika:Akkor ezt most megszívtuk, mint a torkos borz.
Melanie:Mégis ki gondolta volna, hogy Catalannak voltak kiképzett boszorkányai.
Valeria:Most miért?! Ott volt az a hapsi is aki elrabolta Yvettet. Gondolom eredetileg hatan lehettek.
Yvette:Bárcsak ne mentem volna bele a vízbe.
(Mindenki Yvettere kapja pillantását)
Valeria:Miért?!
Tamika:Miért mondod azt?!
Yvette:Ha nem mentem volna bele, most nem itt tartanánk.
Tamika:Az biztos, hogy nem. Ugyanis megöltek volna már minket, réges-régen.
Valeria:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de így még sokkal jobban jártunk. Megöltük Catalant. Elinort. És még egy gonosz férfiboszorkányt is, aki mellesleg a te erőidet képviselte.
Tamika:Akkor ezek szerint a többieknek is ugyanolyan erőik lehetnek, mint nekünk.
Melanie:Az a duci punk féle csaj tuti, hogy valami olyan erőt birtokol, amit irányítani kell, ugyanis, ha nem úgy lenne, akkor nem emelte volna fel a kezét ma reggel. Szerintem biztos, hogy nem arra ment, hogy jól megtépjen minket.
Valeria:Larion-on tegnap este szürke felső volt. Ez jelenthet valamit. Talán ővé a levegő?
Tamika:Miért lenne?
Valeria:Képviselnek valamit. Mindenki a saját öltözködési módján képvisel valamit.
Melanie:És mi van ha nem a levegőt?
(Valeria vállat von)
Valeria:Csak egy találgatás volt.
Melanie:És mi van a plusz egy fővel?
Tamika:Miért nem kérjük meg azt a kempinges vámpír pasast, hogy segítsen nekünk.
Melanie:Miután megöltük a feleségét? Biztos vagyok benne, hogy örömmel segítene, na persze.
Valeria:Akkor mid meghalunk, na és aztán. Majd jönnek helyettünk mások, akik elintézik őket. Miért mindig nekünk kell elvállalni a szar melókat?
Tamika:Talán, mert ez a küldetésünk?!
Yvette:Mi lenne ha visszahívnánk azt a démon Yvettet, akiről meséltetek, hogy engem utánzott.
Valeria:Én hívnám, de felkapta a vizet.
Tamika:Hogy érted, hogy felkapta a vizet?
Valeria:Elmondtam neki, hogy már nem kell nekünk, és megharagudott.
Tamika:Klassz. Most akkor mi lesz?
(Melanie megpillant egy ismerős arcot az iskola udvarán, amint újra kinéz az ablakon, majd felkapja az ablak előtt álló iskolatáskáját, s elindul kifelé az osztályból)
Valeria:Te meg hova mész?!
Melanie:El kell intéznem valamit. Tamika, te nem emlékszem valami varázslatra a könyvedből, ami esetleg segíthetne nekünk.
Tamika:Nem tudom. Most így nem jut semmi sem az eszembe!
Melanie:Akkor gondolkozz! Legyetek elérhetőek.
(Melanie kiviharzik az osztályból)
Yvette:Most meg hova ment?
(Valeria újra vállat von)
Tamika:Megvan!
(Valeria és Yvette hirtelen Tamikara pillantanak, aki elmosolyodik)
....
(Melanie egy nagy kék színű kertesház nagy barna faajtaja előtt áll, miközben megállás nélkül kopog. Esteledik. A nap is lemenni készül. A csípős szél megrángatja Melanie haját, miközben bele-bele kap. Az ajtó néhány kopogás múlva kinyílik, s egy magas, rövid, világosbarna göndör hajú, egyszerű öltözetű nő, kivirult, mosolygós arccal bújik elő az ajtó mögül.)
Melanie:Jó estét, Mrs. Wilcox. Sarox itthon van?
Naomi:Melanie! Örülök, hogy láthat. Régen jártál már itt nálunk. Persze! A szobájában van. Ha gondolod, felmehetsz hozzá.
Melanie:Nagyon örülnék neki.
(Naomi beengedi Melanie-t, majd a folyosóról egy hosszú lépcsőre mutat, bár Melanie már tudja a járást. Kiskorában mindannyian együtt játszottak Saroxal. Kivéve Yvettet. Melanie felfut a lépcsőn, majd megpillant egy STOP táblát Sarox szobájának ajtaján. Mikor bekopogna, Melanie marka a levegővel ütközik, Sarox még az előtt kinyitja, hogy a lány keze elérné a faajtót.)
Sarox:Láttam az ablakomból, hogy jösz.
(Sarox egy szimpla fekete farmerban áll a lány előtt, aki megszeppenve pillant a férfi tökéletesen kigyúrt felsőtestére. Izzadtság cseppek csepegnek Sarox homlokáról. Épp súlyt emelt.)
Melanie:Beszélhetünk?
(Sarox biccentett, majd jobb kezével befele mutatott. Melanie belépett, elhaladt mellette, érezte a fahéjas dezodorját a férfi testén. Ahogy Melanie beért a szoba közepére, megállt. Sarox becsukta az ajtót. Melanie körülnézett. Nem látott posztereket a falon. Súlyzók, meg egy emelőpad a sarokban, a másikban az íróasztal és azon egy laptop. A bevetett ágyon egy lila póló hevert. Az asztal mellett fekvő hi-fi berendezés rádiója épp a 'Florence and The Machine' amerikai banda 'Seven Devils' elnevezésű dalát játszotta. A hátborzongató zenétől még kísértetiesebb lett a légkör. Sarox megfordult és az ajtónak támaszkodott. Ölbetette kezeit.)
Melanie:Csak meg akartam köszönni, hogy megmentetted az életem.
(Sarox megköszörüli torkát, de nem válaszol, csak közömbösen néz)
Melanie:Bár az is lehet, hogy hiába tetted.
(Sarox felkapja a fejét, s kérdően válaszol)
Sarox:Miért mondod ezt?
Melanie:Catalan tanoncai visszajöttek, hogy megbosszulják Catalan halálát. Ma éjjel összecsapunk velük. Életre-halálra... Csak el akartam mondani, hogy ha nem jönnék vissza, akkor...
(Melanie nagy levegőt vesz)
Melanie:... akkor nem mi győztünk.
(Sarox nem mutat érzelmeket, vagy bármilyen megdöbbenést. Legalábbis arcára nem ül ki semmi ilyesmi. Belül azonban retteg, hogy elveszíti Melanie-t. De nem mondhatja el neki. Mi van, ha visszautasítaná?! Azt nem élné túl macsó büszkesége. Miközben Sarox agyán ezen gondolatok cikáznak át, Melanie lehajtja a fejét, jelezvén ezzel, hogy mostmár ideje, hogy útra keljen. Sarox félrelép majd kinyitja az ajtót. Melanie mikor az ajtóhoz ér, a mellette álló Saroxra pillant. Még egy lépést lép előre, s mikor már majdnem kiér az ajtón, hirtelen megfordul, majd két keze közé szorítja Sarox arcát, s megcsókolja a férfit. A lány ajkai csak úgy forranak a férfién. Csak pár másodperc az egész, s a varázs véget ér. Sarox meglepődve néz Melaniera.)
Melanie:Úgy éreztem belehalok, ha most nem csókollak meg.
(Sarox a következő pillanatban karjaiba veszi Melaniet, majd lázasan csókolózni kezdenek. Nyelveik ostorként csattognak, szinte felverik a szoba csendjét. Sarox a falnak nyomja Meleniet. Ölbe kapja a lányt, s tovább csókolóznak, mikor Melanie egyik kézfejével megállítja a férfi ajkát. Érzékien, levegőt kapkodva szól a férfi felé)
Melanie:Mennem kell.
(Sarox szexuális vággyal telve, suttogva súgja érzéki szavait a lány fülébe)
Sarox:Megyek veled. Ha meg kell halnod, hát én is haljak veled.
(A szerelmesek mélyen egymás szemébe néznek, majd újra egymásnak esnek, s most még hevesebben csókolják egymás száját, nyakát, arcát.)
....
Valeria:Biztos, hogy ez sikerülni fog?
Tamika:Igen.
(Valeria és Tamika, Valeria szobájában öntögettek össze különböző folyadékokat, melyeket növényekből nyertek ki. Fűszereket tettek hozzá, s némi varázslatot. A szoba közepén egy kerek asztal állt. Erre pakoltak ki egy nagy lábast, s ebbe szórták bele a varázslathoz szükséges hozzávalókat. Tamika megszúrta az újját egy körző hegyével, majd belecsepegtetett véréből a fazékba.)
Tamika:Ez a bájital tökéletes segítséget és biztonságot nyújt nekünk.
Valeria:Yvette hol van? Mikor bejöttem, nem láttam.
Tamika:A fürdőben. Megengedi a kádban a vizet, hogy Melanie is végre megérkezzen.
Valeria:És miért gondolod, hogy Melanie a vizen keresztül jönne?
Tamika:Csak egy gondolat. Ha nem akar időt húzni a sétával.
Valeria:Már igazán ideérhetne. Csak egy fél óránk maradt éjfélig.
Larion:Megszegtétek az ígéreteteket.
(Larion ekkor a semmiből bukkan elő a nyitott ajtóba állva, majd egy tűzgolyót röpít tenyeréből az asztal felé, majd mikor a tűzlabda eléri az asztalt, az azon tartózkodó tárgyak, ide-oda repülnek, az asztal felrobban, s a robbanás lökésétől a lányok elrepülnek a szoba végébe)
(Valeria felül, mikor észreveszi, hogy térdéből szó szerint ömlik a vér, ugyanis térde fogta fel esését a fapadlón. Valeria felnyög. Tamika ránéz, majd gyorsan megmarkolja a kezét, s egy pillanat alatt mindketten eltűnnek)
[Eközben Sarox szobájában Melanie elterül az ágyon, Sarox felülről a lányhoz bújik, majd lesegíti róla kék felsőjét, s megpillantja a lány fehér csipkézett melltartóját. A lány miközben Sarox a nyakát csókolgatja, végigkarmolja a férfi hátát, s közben viszonozza a forró csókokat. Melanie kicsatolja Sarox farmerját, kioldja fekete bőr övét, melyet kihúz a nadrágból, majd lesegíti a férfiról a ruhadarabot. Sarox eközben kioldja Melanie melltartóját. Az ágy másodpercenként hevülni érződik. A levegő párával telik meg.]
(Valeria és Tamika a következő pillanatban a tisztáson jelennek meg, ahova általában kijártak beszélgetni. A következő pillanatban a Valeria mellett álló Tamika hasán egy hatalmas tűzgolyó csapódik át. Lyukat hagyva a lány egész testén. Tamika élettelenül rogy a földre. Valeria barátnője ájulását nézi értetlenül.)
[Melanie és Sarox teste izzad, miközben az ágyon hemperegnek, Melanie végül felülkerekedik a férfin. Testére ül, majd a férfi a lány csípőjére tevén két kezét, behatol Melanieba. Melanie felnyög, majd hozzábújik Saroxhoz. Hevesen csókolóznak, miközben szerelmük, ebben a pillanatban, mint testileg, s lelkileg is egyaránt beteljesül.]
(Tamika a földön fekszik , hullamerev. Szemei becsukódtak. Valeria kétségbeesetten esik térdre barátnője mellé, majd rángatja, keltegetni próbálja. Ellenőrzi a lány pulzusát, majd meglepődötten véli felfedezni. Nincs pulzusa. Többé már nincs.)
(Valeria ordítva öleli magához a talajon heverő Tamikat, miközben tapogatni kezdi, s még mindig megpróbálja felkelteni. Annak ellenére, hogy tudja. Lehetetlen amire most vár.)
Valeria:Jézusom! Úristen! Ne! Csak ne! Ne add, hogy igaz legyen! Kérlek ne!
(Valeria két kezét Tamika mellkasára helyezvén próbál szívmasszázst végezni, hogy visszahozza életbe barátnőjét, majd szájon át lélegezteti, de ez sem segít)
(Valeria mérgében egyre erősebben végzi az újraélesztést, miközben könnyei Tamika arcára hullanak,akinek testét vér borítja, s aki továbbra is mozdulatlanul fekszik)
(Valeria lelki fájdalmában felordít)
Valeria:Aaaah!
[Melanie álmosan, s kielégülten hever Sarox testén, aki már alszik, eközben az ágy melletti éjjeli szekrény órájára pillant. 00:34. Újra rápillant. Leolvassa. Majd hátatfordít az órának.]
(Valeria kisírt arccal néz fel Tamika teste felöl, mikor lépteket hall a közelben. Csak a telihold fénye tölti meg az erdőt. Az árnyalak közelebb ér Valeria-hoz, majd önfeledt mosollyal megszólal)
Yvette:Hiányoztam?
(Valeria üveges tekintettel bámul Yvette-re. Miközben kitáltott szájába átfolynak a szeméből csurgó könnycseppjei)
....