10.rész - Vakáció (2.rész)

(Valeria és Melanie a bal oldalon felsorakoztatott, pár lépéssel egymás mellett álló faházak közül válogattak, míg a középsőre esett a választás, addig Tamika az egyik mellettük lévőt szemelte ki magának. Csomagjaikat felhúzták a lépcsőn, mivel ezen faházak magas alapra lettek építve, majd Valeria megragadta a kilincset, kitárta az ajtót, majd az a következő pillanatban kiszabadította kilincsének szorítását a lány kezében, s a szó szoros értelmében, mintha valaki a másik oldalról visszarántotta volna, egyszerűen bevágódott)
(Valeria meghőkölt egy lépést, majd mikor Tamika is felért a lépcsőre, mielőtt még ő is barátnőjétől látottakat utánozta volna, egy pillanatra ledermedt. Melanie a lépcső allján állt, s csak nézte az eseményeket.)
Valeria:Ezzel meg mi van?!
(Melanie komor hangon válaszolt)
Melanie:Biztos csak a huzat volt az.
(Valeria újra rámarkol a kilincsre, kitárja maga előtt az ajtót, de az újra kiszabadul kezei közül, s bevágódik, ezzel fellibbenti zöld szoknyáját. Tamika lerohan a melletti ház lépcsőjéről, majd odafut a lányokhoz)
Valeria:Mintha nem akarná, hogy bemenjünk.
Tamika:Majd én.
(Tamika elvégzi barátnője rituáléját, de az ajtó még mindig dacosan játszik ellene, s bevágódik a lányok előtt)
(Tamika mérgesen emeli fel jobb kezét, majd a következő pillanatban egy hatalmas a semmiből jövő szélroham vágtáz egyenesen az ajtónak, ami tokostól tépi ki a bejáratot s repíti azt be a házba, elsodorva vele mindent ami csak az útjába került)
(Valeria és Melanie szemei kikerekednek, majd Valeria szarkazmussal telve megszólal)
Valeira:Na. Ez segített.
Tamika:Szívesen.
Valeria:Én itt nem alszok. Bármi bejöhet ide. Inkább átmegyünk a másikba.
(Tamika lesétál a lépcsőről, majd jobb kanyart vesz, míg a lányok ugyanezt teszik, csak épp balra kanyarodnak. Felsétálnak a lépcsőre, majd mikor kinyitják a faház ajtaját két fekete öltözetű személy pillant rájuk. Sápadt arcuk, bedülledt szemük, s hátborzongató kinézetük miatt a lányok néhány lépést visszalépnek.)
(Egy magas nő, s egy annál is magasabb férfi állt előttük. A nőnek hosszú, zsíros fekete haja volt. Tetőtől talpig beborította őt fekete vászonyruhája, melynek színhatását a benti koromsötétség is fokozott. A férfi fekete, rövid hajú volt. Frissel borotvált. Fekete zakót, alatta fekete inget, s fekete nadrágot viselt. Mindenük fekete volt. Még az egymás ujjain viselt pecsétgyűrűik is feketék voltak. A nő erős sminketl viselt. Természetesen feketét. A következő pillanatban a nő, idegrángató természete ellenére, kedvese, barátságosan, s nyájasan szólt a lányokhoz, miközben megvillantotta tökéletesen fehér, s hibátlan fogsorát)
Rebecca:Sziasztok!
Ted:Heló.
(Valeria zavarban van, s megpróbál barátságos lenni. Elvörösödik, s erőltetetten nevet.)
Valeria:Elnézést, nem tudtam, hogy ez a ház már foglalt. Olyan sötét van odabent, hogy észre sem lehetett venni, hogy bárki is lenne benne.
Rebecca:Szeretjük a sötétséget.
Valeria:Elnézést.
(Valeria és Melanie sarkonfordulnak, majd jobb oldali irányt vesznek, s elvonulnak két ház mellett, az utóbbiban már Tamikat pillantják meg az ablakból, miközben ruháit pakolja ki a vaságyra. Megállnak a harmadik ház előtt, majd megmásszák a pár fokos lépcsőt.)
Melanie:Ez hátborzongató volt.
(Valeria visszanéz, ezzel magával vonzza Melanie tekintetét is. Mégegyszer messzebbről végigmérik a furcsa házat, melyben a furcsa házaspárnak vélt párossal találkoztak néhány perccel ezelőtt. Most azonban nem láttak semmit. Még csak nem is hallottak semmit. Kirázta őket a hideg. Valeria rátámaszkodott a kilincsre, majd benyitott. Minden a szokásos volt. Három ágy volt a helyiségben. A ház is nagyon átlagosan nézett ki. A bejárati ajtó, s azt körbevette két ablak. Mindkét ablak mellett állt egy ágy, valamelyik ágy mellett pedig még egy. Szekrény is volt a szobában, meg éjjeliszekrény. Villanykapcsoló az ajtó mellett a falón. A szoba közepére egy szimpla villanykörte lógótt le egy fehér dróton. A szoba bár nem volt teljesen berendezve, legalább tiszta volt. Látni lehetett rajta, hogy takarítják.)
(Miután a lányok kipakolták holmijaikat a szekrénybe, valamint megágyaztak, Melanie kiüllt a ház előtti lépcsőre egy kicsit andalogni, eközben Valeria a becsukott ablaknál állt, s beszélt. Nade nem akárkihez. Tamika megjelenése nélkül a szobában volt. Láthatatlan volt. A levegővel egyesült. Ott volt, s mégsem volt ott.)
Valeria:Ennyit az "össze fognak jönni a hétvégén'' teóriámról.
Tamika:Nem azt mondtad, hogy van valami megérzésed vagy mi az az izé?
Valeria:Dehogyisnem. Kedvelik egymást. Csak mind a ketten olyan makacsok. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy odaát Sarox is ugyanúgy érez, mint Melanie.
(Valeria kinéz az ablakon, át a szemközti házba, majd az ablakban megpillantja Yvette-t, amint az egy pezsgősüveget bont ki, tölt Sarox-nak majd mind a ketten táncolnak és hangosan vinnyognak, nevetgélnek)
Valeria:Legközelebb meg sem szólalok.
Tamika:Biztos csak eljátsza.
Valeria:Basszus. Mi van, ha tényleg összejöttek?!
(Tamika megdöbbent hangvétellel reagál)
Tamika:Sarox és Yvette?!
Tamika:Ez még viccnek is jó.
Valeria:Nem tudom csak így nézni miközben emészti magát.
Tamika:De miért emészti magát?
Valeria:Szerintem beleszeretett.
Tamika:Szerintem meg Yvette eltűnése is frusztrálja. Végülis ő beszélt vele a legtöbbet. Ő vette rá, hogy csatlakozzon a bandánkba.
(Valeria nagy levegőt vesz, majd bátorságot magán, s kilép az ajtón, majd megáll Melanie mellett, aki a legfelső lépcsőfokon ül, s csak bámul maga elé)
Valeria:Melanie én...
(Melanie mit sem szólva felkapja magát a földről, majd bevonul a házba)
(Valeria komoran sóhajt, majd megpillantja a szemközti ház ablakában partizó Sarox-ot és Yvettet. Ekkor dühösen lefut a lépcsősorrol, majd mikor már a tűzrakó fekete kört is elhagyja, s megmássza a pár faházának lépcsőjét, de mikor felemeli a kezét, hogy bekopogjon, a közeli erdőben a fák között elsuhanni lát egy alakot.)
(Valeria óvatosan követi a lassan mozgó árnyat, majd lefut a lépcsőről, s aktív tempóban közelíti meg az erdőt, majd behatol a fás rengetegbe, amiben néhány pillanat múlva a karcsú lány azonnal eltűnik)
....
(Melanie a bevetett ágyon ölében egy könyvvel próbálta elütni az időt, miközben folyton karórájára pillantott. 21:02. 21:03. 21:04. Az idő csak úgy nyomorgott előre. Nem akart gyorsabban menni. Néha úgy érezte, mintha megállt volna, majd újra rápillantott az órájára. 20:59.)
Melanie:Micsoda?!
(Melanie az óráját kezde el kopogtatni, majd hirtelen valaki az ajtón kopogtatott. Felállt is illedelmesen ajtótt nyitott)
Rebecca:Heló. Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de tudna nekem segíteni valamiben?
Melanie:Jó estét. Miben segíthetnék?!
(A villanykörte a következő pillanatban szétdurran, Rebecca elmosolyodik, míg Melanie hátranéz a nagy zajra, s sötétség öleli körbe a szobát)
Melanie:Ez meg mi?!
(Melanie újra visszafordul a nőre, aki kimeredt szemfogaival hörögve támad a lányra, betuszkolván őt a koromsötét helyiségbe, majd a falhoz nyomva próbálja fogait belevájni Melanie nyakába. A következő pillanatban a nő hirtelen ordításban tör ki, amint a levegőből egy karó hasít bele hátába, majd hatalmas, s hirtelen fellobbanó tűzzel, egy másodperc alatt porráég. A láthatatlan kar elragadja Melanie-t, majd a lány eltűnik)
....
(Valeria az árnyat követve párszáz lépés megtétele után elérkezik egy áott bunkerhoz, amelynek kisablaka épp a földre nyílik. Hogy be tudjon kukucskálni Valeria hasrafekszik, majd tiszta belátást nyer a helyiségbe.)
(Amint megpillantja a szobában tartózkodóakat elképed, s halkan mégis megdöbbenve felszólal)
Valeria:Elinor?!
Valeria:Yvette!
(Yvette egy székhez van kötve. Szemhéjai kitágultak, szemei egésze teljesen színtelenek. Catalan szétszakítja a lány farmerját a vádliján, majd felszakítja a már begyógyult sebet, kicsit kitágítja tőrével, megmélyíti a sebet, ami azonnal vérzésnek indul, s ami vér lecsöpög a lábáról azt Elinor egy tálkába gyűjti, melyet a lány lába alá tart. A következő pillanatban egy meztelencsiga szerű nyálkás piócaféle szörny bújik elő a sebből. Vér borítja be. Catalan az ablakhoz lép. Valeria gyorsan hason arrébgurul, majd a férfi levesz az ablakból egy befőttesüveget. Megfogja a kis szörnyecskét, majd beleteszi őt az üvegbe. Valeria-nak több sem kell, azonnal feltápászkodik majd fut, ahogy csak a lábai bírják.)
....
Tamika:Gyorsan! Ajtót bezárni, azonnal!
(Tamika és Melanie a semmiből bukkannak elő, s így üdvözlik Sarox-ot és Yvettet, akik két külön ágyon fetrengnek, szétterülve, s mámoros hangulatban nevetgélnek. Tamika az ajtóhoz rohan majd kulcsrazárja azt.)
Yvette:Mivan?!
Melanie:Itt meg mi történt?!
(Melanie körülnéz. Pezsősüveg a szoba közepén. Sarox félmeztelen. Yvette ruhástól az egyik ágyon, egyik feléről kát lába lóg le, másikról a feje. Sarox teljes széttár karokkal s lábakkal henyél a másik ágyon)
(Melanie odalép a szoba közepére s felveszi a pezsgős üveget. Beleszagol, majd undor ül ki a képére, s elhajítja azt.)
Melanie:Fúj! Ennek semmi pezsgő szaga! Mégis mit ittatok?
Yvette:Mit tudom én?! Én... itt volt valahol a szekrényben! Gondoltuk jó muri ha iszunk pár kortyot. Glüpp.
(Yvette tovább csuklik)
Tamika:Jólvan! Csak semmi pánik! Addig biztonságban vagyunk amíg ég a villany.
(Hirtelen kialszik a villanykörte)
Yvette:Hát ez kurva jó!
....
(A lányok és Sarox a sötét faházban kuporognak, s sétálgatnak óvatosan, miközben attól félnek, hogy bármelyik pillanatban rájuk támadhatnak)
(Tamika az ablakban áll)
Tamika:Oké! Ha bárki úgy érzi, hogy meg akarják harapni az még időben szóljon.
Yvette:Há' persze! Képeslapot ne küldjünk róla?!
(Melanie odalép Tamika mellé. Csak a Hold süt be a szoba ablakain. De a helyiségben még így is elég sötét van.)
Melanie:Most meg mit csináljunk?!
Tamika:A lényeg, hogy maradjunk higgadtak.
Melanie:Szerinted hányan lehetnek még?
Tamika:Szerintem csak a nő, és a férje volt az aki itt ügyködött már egy darabja. Találtam 3 hullát az egyik hozzánk közeli házban. Gyerekekét.
Melanie:Oh.
Tamika:Biztos vagyok benne, hogy a hapsi most meg fog minket keresni, hogy bosszút álljon azért, amiért kinyírtuk a feleségét.
Tamika:Pszt!
(Tamika és Melanie hirtelen lépteket hallottak amelyek felfele sétáltak a lépcsőn. Lassan, halkan, s megfontoltan! A léptektől mindkét lánytnak felállt a szőr a hátán, s amint a hang megszűnt ahogy az az ajtó elé ért. Kopogás hallatszott)
(Melanie suttog)
Melanie:Most mi legyen?!
(Tamika óvatos léptekkel az ajtó felé sétál. Majd katonásan megragadja a kilincset, s kinytija az ajtót. Ami felé fut, attól teljesen ledöbben, s arra sincs ideje, hogy erejét használja)
(Valeria az)
Valeria:Hé!
(Valeria körülnéz a szobában, már amit lát)
Valeria:Miért van itt ilyen sötét!
(Melanie és Tamika még mindig félnek, de már kevésbé, mint néhány másodperccel ezelőtt)
Melanie:Megtámadtak minket!
Valeria:Kicsoda?! Hol?! Mikor?!
Melanie:A nő meg a férje a faházból.
Valeria:És nem esett bajotok?
Tamika:Kiderült, hogy vámpírok. A nőt megöltem, a férfi még mindig itt császkálhat valahol.
Valeria:Az most nem fontos. Ennél sokkal nagyobb gondunk is van lányok!
Melanie:Mi?!
Tamika:Mi az?!
Valeria:Megtaláltam Yvettet!
...
(Néhány perc múlva a lányok halkan beszélgetnek miközben az erdőn át osonva vezeti Melanie-t és Tamika-t Valeria.)
Melanie:Biztos, hogy Saroxéknak nem esik baja?!
Tamika:Száz százalék! A szobámba vittem a két alkoholistát.
Valeria:Remek.
Melanie:És mi van ha a vámpír hapsi megtalálja őket.
Tamika:Na persze! Utca, házszám pontosságra tudja hol lakom. Na azon tényleg meglepődnék.
Melanie:De..
Tamika:Nincs de! Biztonságban vannak, bízz bennem. Tudom.
(Melanie beletörődve elhallgat, majd a lányok eközben odaérnek a földbe beépített kuckóhoz. Valeria lehajol. Catalan és Elinor még mindig a szobában vannak. Yvette is.)
Valeria:Most mi legyen?!
Tamika:Ti kicsaljátok őket én meg láthatatlanná válok és kihozom Yvettet.
Valeria:Rendben!
(Valeria bekopog az ablakon mire Catalan és Elinor meglepetten néznek ki rajta, s megpillantják Valeria-t amint erőltetetten vicsorít az üvegen keresztül)
(Catalan és Elinor kiszalad a kunyhóból majd Valeria azonnali akcióba kezd. Földre tenyerel, amikor hirtelen tüskés indák törnek elő a földből, felszakítva a talajt, behálózva Elinor és Catalan lábait, mélyen behatolva húsúkba, heves vérzést keltve lábaikon. Catalan és Elinor, mint két kivert kutya üvöltenek. Melanie eléjök tartja kitárt tenyerét, majd megcsavarja a levegőt, s karját visszahúzza a csípője mellé. Ekkor Elinor és Catalan előrebuknak majd vizet kezdenek el hányni, egészen addig amíg teljesen ki nem száradnak, s minden életfunkciójuk leáll. Ekkor teljesen összerogynak. Valeria és Melanie engednek szorításukból, majd abbahagyják mágiájuk használatát. Óvatosan közelebb lépnek az élettelen testekhez, felsóhajtanak)
Melanie:Ilyen könnyű lett volna?
(Valeria büszkén válaszol)
Valeria:Rajtaütés!
(Tamika a következő pillanatban ölében hozza ki az eszméletét vesztett Yvettet. Egyenesen felfele a lépcsőn a mély lyukból. Mikor felér pár lépéssel a háztól, a kuckó hirtelen felrobban, s Tamika ölében Yvettel a földrerogy. Valeria és Melanie azonnal odaszaladnak a lányokhoz, de azok mindketten elájultak. Yvette eddig is ajált volt. Mostmár Tamika is az. A közeli fa tövéből egy ismerős alak lép a lányok elé, majd nevetve felszólal.)
Aiden:Azt hittétek ilyen könnyű lesz?!
(Melanie felemelné kezét, de amikor megteszi, mintha egy erőmező égetni meg karját, ahogy áthatol a levegőn. Ez az erőfal az orra előtt helyezkedik el. Visszakapja kezét maga mellé meglepődöttségének köszönhetően)
Melanie:Áú, ez éget!
(A férfi feltartja mindkét kezét. A lányok érzik amint pulzusuk hevesebbé válik, szívük gyorsabban kezd el pumpálni, vérük egyre melegebbé válik)
(Valeria összeteszi két kezét, majd lehunyja szemeit. Megszólal. Mormolni kezd.)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(Melanie elszörnyedve nézi barátnőjét, majd hirtelen belső lázat kap, s a hirtelen magas testhőmérsékletének emelkedésétől elájul)
(Valeria kinyitja szemeit. Pupillái kitágulnak. Szemgolyói zöldszínűen szikráznak, szinte elvakítják Aiden-t, aki továbbra is csak magasabbra emelei karjait, s megpróbálja megölni Valeria-t azzal, hogy felforralja testnedveit.)
(Valeria tovább mormol, ajkain látszik, hogy kezd berepedezni, kiszárad)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(A következő pillanatban denevérek támadják meg Aiden-t aki kezeivel mostmár nem arra összpontosít, hogy átvegye a hatalmat Valeria felett, hanem, hogy elhessegesse őket. Madarak, szúnyogok, szentjánosbogarak, muslincák, lepkék, karvajok, s egyéb repülő lényeg támadják meg a férfit, aki észveszejtve próbálja megölni természetbarát támadóit, elhárítani őket. Ezt követően Aiden arca elszörnyed amikor hirtelen egy kifejlett gímszarvas erőteljesen rohan felé, nekirohan, s szarvaival teljesen átszabja a férfi mellkasát. Az állat fejét teljesen elönti a vér, majd Aiden egy utolsó nyögéssel meghal. A gímszarvas továbbfut Aiden holttestével a szarvain melyből tovább ömlik a vér.)
(Valeria abbahagyja a mormolást, majd fellélegez, körülnéz, s térderogyik. Hogy hívja a természet teljes segítségét több erejébe került, mint gondolta volna.)
(Valeria a kimerültségtől elfekszik a földön, majd hirtelen minden elhomályosul előtte. Annyit azonban még lát, hogy egy fekete magas árny lépked felé, aztán minden elsötétül előtte.)