21.rész - Valami macska van a házban?

(Tamika és Yvette a sötét erdőben kószálnak. Yvette eközben kezében egy általa megidézett tűzgömböt tart, azzal világítanak)
Yvette:Itt kell lennie valahol.
Tamika:Remélem is, hogy itt van valahol. Ilyenkor már nem jár erre senki. Legalább nem tesz kárt senkiben. Különben meg.. ha megtaláljuk mégis hogy változtatjuk vissza?
Yvette:Bájitalt kell kotyvasztanunk. De az is csak akkor hat, ha még nem enyhített a vérszomján. Gyorsan kell cselekednünk, mert Sarox már nem ura a testének. A wendigó vére megfertőzte őt is, ezért nincs tudatában annak, hogy mit cselekszik.
Tamika:Egyébként te jól vagy? Mi történt?
Yvette:Minden rendben, nyugi. Már elmeséltem. Szokásos sztori: a legjobb barátnődről kiderül, hogy egy szuka és meg akar ölni téged.
(Tamika elmosolyodik)
Tamika:Szokásos sztori mi?
Yvette:Szeritnem az ilyen mindenkivel megesett már.. az öldöklős részt kivéve.
Tamika:És mi van azzal a másik sráccal, Met-tel?
Yvette:Kiderült, hogy őt is Anastha küldte, hogy megöljön és elvegye az erőimet. Illetve nem is az én erőm kell neki, hanem annak az ereje ami bennem van.
(Tamika ekkor megáll majd olyan arckifejezéssel reagál a hallottakra, mint aki épp most harapott citromba)
Tamika:Mi van benned?!
-Ráááááááááááááárrr!
(Ugyanebben a pillanatban a szörnyeteggé átalakult Sarox került elő a semmiből, tárta ki széles karjait s futott neki Tamika-nak, hogy karmai közé kaparintsa őt, de a lány még időben vált levegővé a szörny elől. Yvette hátrahőkölt pár lépéssel majd megpróbálta fényesebbre varázsolni a tűzgömböt mire a szörny a fényes gömbtől arca elé emelte kezeit s néhány lépést hátralépett. Tamika két méter magasan a levegőben lógva jelent meg a semmiből, kezében egy vastag faággal amivel reflexszerűen vágta tarkón a wendigót, aki nyüszítve majd ájultan zuhant a talajra. Tamika végül elhajította a botot, mint aki jól végezte dolgát, majd leszállt a földre aztán újra megdermedt miközben Yvette-tel összetalálkozott a tekintete)
Yvette:Terhes vagyok.
...
(Néhány pillanattal később Tamika és Yvette már az eszeméletlen szörnyeteggel jelennek meg a padlásszobában. A többiek odarohannak hozzájuk, míg Melanie letérdel szerelme merev teste elé s majd elsírja magát miközben simogatni kezdi a szörnyeteg fejét)
Tamika:Elhoztuk.
Yvette:Kell egy tucatnyi mandragóra, macskagyökér, fahéj és még néhány hozzávaló amit be kell szereznünk. Majd azokat én megszerzem. Gyorsan kell cselekednünk mielőtt észhez tér.
Melanie:Ó te jó ég. Sarox, mi történt veled?!
Tamika:Te jól vagy?
(Melanie könnyes szemekkel néz fel Tamika-ra)
Melanie:Jól vagyok.
Valeria:Varázsige is kell hozzá. Anélkül nem fog menni.
Tamika:És gyertyák. Kell zöld és fehér is mivel tisztítás és gyógyítás lesz.
Yvette:Helyes. Én átkutatom az erdőt.
Tamika:Én hozok otthonról mandragórát.
Valeria:Én pedig foglalkozok a gyertyákkal. Melanie pedig szemmel tartja Sarox-ot.
Tamika:Biztos, hogy meglesztek itt egyedül?
Valeria:Csak néhány perc lesz az egész. Remélem, hogy addig nem tér magához.
Tamika:Nagyon gyorsan kell cselekednünk.
Valeria:Akkor miért vagytok még itt?
(Tamika fennakasztja szemeit egy pillanatra Valeria csípős megjegyzése miatt aztán eltűnik a levegőben; közben Yvette-t hatalmas lángcsóva veszi körül s ő is a semmibe vész. Valeria közben megdermed, de meg is lepődik a látványtól)
Valeria:Yvette hogy tud így eltűnni?
Melanie:Nem tudom.
(Melanie még mindig a padlón térdel s üveges tekintettel kémleli szerelmét aki hullamereven fekszik előtte. Valeria ráeszmél, hogy Melanie egyáltalán nem figyel, sőt képtelen arra, hogy bármi másra is koncentráljon Sarox-on kívül, ezért átmegy a szoba másik felébe, s egy terítővel leterített ládát nyit fel majdpedig elővesz néhány vastag színes gyertyát.)
(Tamika néhány pillanattal később már a szobájában kutatgat szekrényében s íróasztala fiókjaiban, de a szükséges hozzávalókat, amelyek a bájitalhoz kellenének, sajnos nem találja.)
Tamika:Mandragóra! Mandragóra! Hova a fenébe tettem?!
-Mijáú.
(Tamika egy pillanatra megmerevedik a furcsa hang hallatán majd szemeivel jobbra-balra pásztázza a szobát. Aztán nem törődik vele s folytatja tovább a kutatást..)
-Mijáú.
(Tamika újra felkapja a fejét majd hirtelen megpillanatja az ablakpárkányában masírozó gyönyörűszép szőrű, szürke macskát aki arcát az üveghez dörzsöli s közben körbe-körbe sétálgat és nyávog, mintha egy kifutón lenne, hogy észrevetesse magát Tamika-val. A lány odasétál az ablakhoz majd kinyitja azt a macska pedig ravasz módon baugrik a szobába)
Tamika:Hékás!
(Tamika megpróbálja elkapni a macskát, hogy visszategye az ablakba és elhessegesse onnan, de az megfutamodik előle, kezeivel szinte képtelen arra, hogy elkapja, végül erejét használva ide-oda teleportál, hogy a macska elé jusson és úgy foghassa meg, de az átrohan két lába között és bemászik az ágy alá. Tamika követi őt majd letérdel az ágyhoz, hogy benézzen alá)
Tamika:Ne szórakozz velem te macska! Úgyis elkaplak.
-Mijáú.
Tamika:Mijáú, persze. Mijáúzni a legkönnyebb.
(Tamika benyújtja a kezét a koromsötét ágy alá, de nem tud elkapni vele semmit, ugyanakkor nem is látja, hogy hol van a macska a bútor alatt, mert azt a szekciót teljesen bekebelezi a sötétség)
Tamika:A hétszázát! Gyere elő!
(A macsek a következő pillanatban hirtelen Tamika szeme láttára tűnik fel újra az ágy alól miközben épp egy dobozt tol ki maga előtt. Tamika kihúzza a dobozt, felnyitja azt s csodák csodájára pillantja meg a benne levő üvegládát amiben a konzervált macskagyökereket tartotta)
Tamika:Háh!
(Tamika megörül miközben a cicus a lábához kezd dörgölőzni és önfeledten dorombolni kezd)
Tamika:Na jó. Ezt most megúsztad. Nem doblak ki az ablakon.
(Tamika ölébe kapja az üvegdobozt majd behunyja szemeit és mikor épp eltűnne a semmibe az állat rikkant egy nagyot majd nekiugrik Tamika-nak.)
Tamika:Héééé!
(Tamika észre sem veszi, hogy mikor lelöki a nadrágjába csimpaszkodó macskát már ott van a többiek között)
(Valeria közelebb lép, Melanie is feláll a zajra és a látottakra)
Valeria:Ez meg micsoda?!
Tamika:Egy macska!
(Melanie végignéz a macskán majd ledöbbenve felszólal)
Melanie:Te jó ég!
(Odasétál a macskához s a hasát kezdi el simogatni mire az önfeledten újra dorombolni kezd. A többiek csak a közelből figyelik az eseményeket)
Melanie:Darius!
Valeria:Micsoda?
Tamika:Hogy kicsoda?
(Melanie abbahagyja a macska hasának simogatását majd kitárja kezét, s a nemrég elveszített keresztespók újra elkezd felmászni a karján egészen a válláig)
Melanie:Itt volt a macska hasán.
(Valeria a szívéhez kapja egyik kezét)
Valeria:Te jóságos.. Micsoda megkönnyebbülés. Legalább Étha nem fog minket kicsinálni.
Tamika:Valaki elmagyarázni, hogy mi folyik itt? Miért van egy pók a válladon? És ki az az Étha?
Valeria:Mikor az eredeti szörnyet kerestük a természet anyja meglátogatott minket..
(Melanie közbevág)
Melanie:Azt mondta, hogy Darius a familiárisunk és, hogy miközben ő is segíteni fog nekünk, addig nekünk is gondoskodnunk kell róla.
Tamika:Ez őrület.
(Tamika hirtelen a macskára néz és elgondolkodik)
Tamika:Ez a macska csak úgy megjelent az ablakomban. Viszont, ha ő nincs akkor most még mindig a szükséges hozzávalókat keresgélném.
(Valeria elmosolyodik)
Valeria:Mivel Darius Melanie-hoz kapcsolódik.. ezért lehet, hogy a te familiárisod meg..
Tamika:Ez a macska?
Valeria:Minden boszorkánynak kell egy vezető. Szerintem épp itt az ideje. A familiárisok sokat segítenek nekünk. Én a helyedben örülnék. Az enyém valahol kint kószálhat pedig most szükségem lenne már rá.
Melanie:Na azért vigyázz csak mit kívánsz.
Tamika:Yvette mikor jön már vissza?
(Eközben a macska felálló, hullámzó, bolyhos szürke farkával önfeledten rohan ki a szobából. Valeria felkiált)
Valeria:Jaj, ne! Ha anyám megtudja, hogy macska van a házban, engem meg fog ölni.
(Valeria halk jajveszékelésben tör ki majd utánafut a macskának. A lány követi a lépcsőn leszáguldó macskát, amely felnyávog anyja félig nyitott hálószobája előtt, aztán továbbfut. Valeria is követné az állatot, de szembetalálja magát anyja mellkasával amint az kilép saját szobájából. Nia pink egyberészes hálóingben állítja meg lányát)
Nia:Valeria! Valami macska van a házban?!
(Valeria elpirul majd hebegve-habogva, fejét vakarászva magyarázkodik)
Valeria:Dehogyis! Neeem! Csak hülyéskedtem. Tudom, hogy mennyire nem szereted a macskákat. Csak fel akartak cukkolni.
(Nia mérgesen nekitámaszkodik az ajtófélfának)
(A következő pillanatban dulakodás hangja hallatszik le az emeletről)
Nia:Mi történik fent?
Valeria:Ja?! Az csak Melanie és Tamika. BIztos táncolnak.
Nia:Éjjel fél tizenkettőkor?
Valeria:Ez egy csajos este.
(Csörömpölés és puffanás hallatszik fentről, mintha szék vagy asztal dőlt volna fel, aztán mintha egy váza esett volna le le a földre s tört volna szét)
Nia:Remélem nem törnek össze semmit.
Valeria:Dehogyis! Csak szeretnek táncolni.
Nia:Na de ennyire?! Ha összetörtök valamit, kifizetitek a zsebpénzetekből!
(Hirtelen egy kiáltás hallatszik a padlósról)
-Ezt kapd ki te szemétláda!
-Áááááááááááá!
(Újabb puffanás és széknyikorgás)
(Nia kilép a szobából majd a lépcső felé néz)
Nia:Ez meg micsoda?!
Valeria:Semmi.
(Nia már épp megindulna a lépcső felé, de Valeira megállítja őt)
Valeria:Csak szerepjátékoznak. Az iskolai színdarabba kell.
Nia:Milyen színdarabba?
Valeria:Az Antigónéba.
Nia:De az nem kilencedikes anyag? Ti meg már mindjárt érettségiztek!
Valeria:Öö.. ja! De.. tizenkettedikben minden anyagot újra veszünk, tudod. Átismétlünk mindent. Tényleg nincs semmi baj, menj csak vissza aludni.
Nia:Hát így nehezen lehet.
(Valeria vállon fogja Nia-t majd visszakíséri a szobájába aztán becsukja az ajtót és felrohan a padlásra, ahol meglátja a földről épp feltámogató Tamika-t, valamint a szobabútorokat és egyéb tárgyakat szétdobálva a helyiségben)
Valeria:Itt meg mi történt?!
Tamika:Sarox felébredt és megszökött.
Valeria:Hogy micsoda?! Hogyan?! Nem esett bajotok?
Tamika:Nekünk nem, amiatt ne aggódj.
Melanie:De valahogy sikerült eltűnnie...
(Melanie a vázából kiömlött víztócsára mutat.
Valeria:Azt hittem, hogy wendigó képében nincs boszorkányereje.
Tamika:Ezek szerint van. És nem is akármilyen.
(Yvette ekkor hirtelen megjelenik a semmiből hatalmas tűzzel körbevéve)
Yvette:Nem fogjátok elhinni, hogy mit találtam.
Valeria:Még ez is?! Micsodát?!
Tamika:Meghoztad a hozzávalókat?!
Yvette:Itt vannak nálam. De azt hiszem előtte ezt látnotok kell.
Valeria:Bármi is az, várhat. Először meg kell csinálnunk a főzetet. Aztán megkeresnünk Sarox-ot; valószínűleg a folyónál lehet, mert a víz ott fejti ki legnagyobb hatását.
Tamika:Csináljuk meg a báijalt.
Valeria:Akkor ti készítsétek el a főzetet. Én pedig elmegyek Yvette-el.
Tamika:Ne! Inkább hadd menjek én Yvette-tel.
Valeria:Miért?
Tamika:Te jobban értesz ezekhez a főzetekhez.
Melanie:Én is megyek.
Tamika:Ne! Itt kell maradnod.
Melanie:De mi az?! Mit találtál.
(Yvette nem mer megszólalni csak a padlót nézi továbbra is)
Melanie:Hallod?!
(Yvette nagy levegőt vesz majd végre felszólal)
Yvette:Emlékeztek Melindára, aki otthagyta azokat a boszorkányokat, akik meg akartak ölni minket?
(Melanie egyre ingerültebbé válik)
Melanie:Mi van vele?!
Yvette:Megtaláltam a holttestét az erdőben. Kitépték a szívét.
(A szobában mindannyian ledöbbenve reagálnak)
Valeria:Csak nem...
Melanie:Nem! Az nem lehet! Lehet, hogy a wendigó volt. Akit még megöltünk és..
(Yvette közbevág)
Yvette:A holttest még friss.
Tamika:Értesítsük a hatóságokat?
Melanie:Biztos vagy benne, hogy az Melinda holtteste volt?!
Yvette:Biztos vagyok benne.
Melanie:Lehet, hogy valami más démon ölte meg.
Tamika:Most mondta, hogy kitépték a szívét!
(Melanie elkezdi rágcsálni körmeit majd idegesen sétálgat fel-alá a szobában)
Valeria:Gyorsan megcsináljuk a főzetet. Ha Sarox volt az aki gyilkolt, akkor talán még van egy kis időnk amíg nem szívódik fel a vére a testében, vagy...
(Valeria nem tudja folytatni, pedig akarná, hogy ezzel megnyugtassa Melanie-t)
Tamika:Szegény Melinda.
(Valeria tüstént összegyűjti a többiektől a hozzávalókat majd beleteszi őket egy rizses zsákba aztán elindul az ajtó felé)
Valeria:Ti ne gyertek le! Nem akarom, hogy anyám felébredjen. Inkább maradjatok itt én meg a konyhában összefőzöm a hozzávalókat.
(Valeria kisétál a helyiségből. Melanie az ablakból bámul ki üveges tekintettel az éjszakába; eközben Tamika rápillant Yvette-re majd a hasára aztán farkasszemet néz vele, de végül mégsem szól egy szót sem)
...
(Nemsokára a lányok együtt jelennek meg az erdő legsötétjében majd Valeria arra ösztökéli a többieket, hogy maradjanak csendben; eközben segítséget kér a természettől, amely elmondja Valeria-nak, hogy merre találják a szörnyet. A lányok követik Valeria utasításait, miközben Yvette egy tűzlabdával világítja be a rengeteget. A lányok sebes léptekre lesznek figyelmesek majd a következő pillanatban a szörnyeteggé változott Sarox jelenik meg hátuk mögött. Melanie ijedtében felkiált)
Melanie:Tamika most!
(Tamika erejét használva dobja Sarox felé kezéből a bájitalt. A kis üvegcse fedele lepattan majd a lötty egyenesen a szörnyetegre loccsan, beterítve vele egész felsőtestét. A lányok várnak, de nem történik semmi. Sarox nem változik vissza. A szörnyeteg felordít majd a lányok felé rohanna, de Yvette a kezében heverő tűzgolyót odadobja a szörny elé, aki ijedtében elszalad)
(Melanie ledermedve áll a többiek mellett majd hangosan felkiált)
Melanie:Miért nem változott vissza?! A bájitalnak működnie kellett volna, nem?!
Valeria:A könyv azt mondja, hogy ha egy wendigóvá változott valaki embert gyilkol az örökké wendigó marad. Semmilyen bájital nem változtathatja vissza.
(Melanie a levegőben hadonászik kezeivel, miközben gesztikulál, ugyanakkor elkezd egyre hisztérikusabbá válni)
Melanie:Nem! Nem! Nem! Sarox nem lenne képes arra, hogy bárkit is megöljön! Az lehetetlen!
Valeria:Sarox nem.
Tamika:De a wendigóvá változott Sarox már igen. A vérszomja miatt.
Valeria:Sarox nem maradhat itt az erdőben.
(Melanie remegve tűzi hátra haját)
Melanie:Így van. Keverünk egy másik bájitalt és újra megpróbáljuk.
Tamika:Valeria nem úgy értette. Hanem úgy, hogy Sarox most már közveszélyes, hisz megölt egy ártatlan embert.. bármikor újra gyilkolhat, hisz a héten még holdtölte lesz. Ami azt jelenti, hogy meg kell őt ölnü..
(Melanie ordít és sírni kezd)
Melanie:Fogd be!
Melanie:Csak fogd be, oké?!
Melanie:Csak...csak fogd be!
Melanie:Majd... majd valahogy megoldjuk. Lennie kell valaminek ami visszaváltoztatja!
Valeria:De Melanie!
(Melanie torkaszakadtából ordítani kezd miközben könnyei szakadatlanul kezdenek ömleni szemgödreiből)
Melanie:Mondtam, hogy fogd be a pofád!
(Velelria megpróbálja megfogni Melanie vállát, hogy átölelhesse, de az elhúzza testét a lánytól majd rászól)
Melanie:Ne érj hozzám!
Yvette:De Melanie..
Melanie:Hagyjatok békén!
(Melanie a következő pillanatban futásnak ered)
Valeria:Most meg hova mész?!
Yvette:Utána menjek?
Tamika:Szerintem most hagyjuk egy kicsit egyedül.
(A három lány mozdulatlanul áll egymás mellett)
....
(Órákkal később Melanie egy kietlen, bevilágított, vörösagyag színű barlangban jön elő egy vízesés mögül miközben megpillantja a barlang végében ülő nőt, aki egy hatalmas barna színű trónon ül. Melanie odasétál a nő elé majd meghajol előtte.)
Melanie:Itt vagyok.
(A trónon ülő nő elmosolyodik)
Melanie:Kérni jöttem.
Anastha:Tudom.
(Melanie és Anastha elvakultan néznek farkasszemet egymással)
.....
--------

10.rész - Vakáció (2.rész)

(Valeria és Melanie a bal oldalon felsorakoztatott, pár lépéssel egymás mellett álló faházak közül válogattak, míg a középsőre esett a választás, addig Tamika az egyik mellettük lévőt szemelte ki magának. Csomagjaikat felhúzták a lépcsőn, mivel ezen faházak magas alapra lettek építve, majd Valeria megragadta a kilincset, kitárta az ajtót, majd az a következő pillanatban kiszabadította kilincsének szorítását a lány kezében, s a szó szoros értelmében, mintha valaki a másik oldalról visszarántotta volna, egyszerűen bevágódott)
(Valeria meghőkölt egy lépést, majd mikor Tamika is felért a lépcsőre, mielőtt még ő is barátnőjétől látottakat utánozta volna, egy pillanatra ledermedt. Melanie a lépcső allján állt, s csak nézte az eseményeket.)
Valeria:Ezzel meg mi van?!
(Melanie komor hangon válaszolt)
Melanie:Biztos csak a huzat volt az.
(Valeria újra rámarkol a kilincsre, kitárja maga előtt az ajtót, de az újra kiszabadul kezei közül, s bevágódik, ezzel fellibbenti zöld szoknyáját. Tamika lerohan a melletti ház lépcsőjéről, majd odafut a lányokhoz)
Valeria:Mintha nem akarná, hogy bemenjünk.
Tamika:Majd én.
(Tamika elvégzi barátnője rituáléját, de az ajtó még mindig dacosan játszik ellene, s bevágódik a lányok előtt)
(Tamika mérgesen emeli fel jobb kezét, majd a következő pillanatban egy hatalmas a semmiből jövő szélroham vágtáz egyenesen az ajtónak, ami tokostól tépi ki a bejáratot s repíti azt be a házba, elsodorva vele mindent ami csak az útjába került)
(Valeria és Melanie szemei kikerekednek, majd Valeria szarkazmussal telve megszólal)
Valeira:Na. Ez segített.
Tamika:Szívesen.
Valeria:Én itt nem alszok. Bármi bejöhet ide. Inkább átmegyünk a másikba.
(Tamika lesétál a lépcsőről, majd jobb kanyart vesz, míg a lányok ugyanezt teszik, csak épp balra kanyarodnak. Felsétálnak a lépcsőre, majd mikor kinyitják a faház ajtaját két fekete öltözetű személy pillant rájuk. Sápadt arcuk, bedülledt szemük, s hátborzongató kinézetük miatt a lányok néhány lépést visszalépnek.)
(Egy magas nő, s egy annál is magasabb férfi állt előttük. A nőnek hosszú, zsíros fekete haja volt. Tetőtől talpig beborította őt fekete vászonyruhája, melynek színhatását a benti koromsötétség is fokozott. A férfi fekete, rövid hajú volt. Frissel borotvált. Fekete zakót, alatta fekete inget, s fekete nadrágot viselt. Mindenük fekete volt. Még az egymás ujjain viselt pecsétgyűrűik is feketék voltak. A nő erős sminketl viselt. Természetesen feketét. A következő pillanatban a nő, idegrángató természete ellenére, kedvese, barátságosan, s nyájasan szólt a lányokhoz, miközben megvillantotta tökéletesen fehér, s hibátlan fogsorát)
Rebecca:Sziasztok!
Ted:Heló.
(Valeria zavarban van, s megpróbál barátságos lenni. Elvörösödik, s erőltetetten nevet.)
Valeria:Elnézést, nem tudtam, hogy ez a ház már foglalt. Olyan sötét van odabent, hogy észre sem lehetett venni, hogy bárki is lenne benne.
Rebecca:Szeretjük a sötétséget.
Valeria:Elnézést.
(Valeria és Melanie sarkonfordulnak, majd jobb oldali irányt vesznek, s elvonulnak két ház mellett, az utóbbiban már Tamikat pillantják meg az ablakból, miközben ruháit pakolja ki a vaságyra. Megállnak a harmadik ház előtt, majd megmásszák a pár fokos lépcsőt.)
Melanie:Ez hátborzongató volt.
(Valeria visszanéz, ezzel magával vonzza Melanie tekintetét is. Mégegyszer messzebbről végigmérik a furcsa házat, melyben a furcsa házaspárnak vélt párossal találkoztak néhány perccel ezelőtt. Most azonban nem láttak semmit. Még csak nem is hallottak semmit. Kirázta őket a hideg. Valeria rátámaszkodott a kilincsre, majd benyitott. Minden a szokásos volt. Három ágy volt a helyiségben. A ház is nagyon átlagosan nézett ki. A bejárati ajtó, s azt körbevette két ablak. Mindkét ablak mellett állt egy ágy, valamelyik ágy mellett pedig még egy. Szekrény is volt a szobában, meg éjjeliszekrény. Villanykapcsoló az ajtó mellett a falón. A szoba közepére egy szimpla villanykörte lógótt le egy fehér dróton. A szoba bár nem volt teljesen berendezve, legalább tiszta volt. Látni lehetett rajta, hogy takarítják.)
(Miután a lányok kipakolták holmijaikat a szekrénybe, valamint megágyaztak, Melanie kiüllt a ház előtti lépcsőre egy kicsit andalogni, eközben Valeria a becsukott ablaknál állt, s beszélt. Nade nem akárkihez. Tamika megjelenése nélkül a szobában volt. Láthatatlan volt. A levegővel egyesült. Ott volt, s mégsem volt ott.)
Valeria:Ennyit az "össze fognak jönni a hétvégén'' teóriámról.
Tamika:Nem azt mondtad, hogy van valami megérzésed vagy mi az az izé?
Valeria:Dehogyisnem. Kedvelik egymást. Csak mind a ketten olyan makacsok. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy odaát Sarox is ugyanúgy érez, mint Melanie.
(Valeria kinéz az ablakon, át a szemközti házba, majd az ablakban megpillantja Yvette-t, amint az egy pezsgősüveget bont ki, tölt Sarox-nak majd mind a ketten táncolnak és hangosan vinnyognak, nevetgélnek)
Valeria:Legközelebb meg sem szólalok.
Tamika:Biztos csak eljátsza.
Valeria:Basszus. Mi van, ha tényleg összejöttek?!
(Tamika megdöbbent hangvétellel reagál)
Tamika:Sarox és Yvette?!
Tamika:Ez még viccnek is jó.
Valeria:Nem tudom csak így nézni miközben emészti magát.
Tamika:De miért emészti magát?
Valeria:Szerintem beleszeretett.
Tamika:Szerintem meg Yvette eltűnése is frusztrálja. Végülis ő beszélt vele a legtöbbet. Ő vette rá, hogy csatlakozzon a bandánkba.
(Valeria nagy levegőt vesz, majd bátorságot magán, s kilép az ajtón, majd megáll Melanie mellett, aki a legfelső lépcsőfokon ül, s csak bámul maga elé)
Valeria:Melanie én...
(Melanie mit sem szólva felkapja magát a földről, majd bevonul a házba)
(Valeria komoran sóhajt, majd megpillantja a szemközti ház ablakában partizó Sarox-ot és Yvettet. Ekkor dühösen lefut a lépcsősorrol, majd mikor már a tűzrakó fekete kört is elhagyja, s megmássza a pár faházának lépcsőjét, de mikor felemeli a kezét, hogy bekopogjon, a közeli erdőben a fák között elsuhanni lát egy alakot.)
(Valeria óvatosan követi a lassan mozgó árnyat, majd lefut a lépcsőről, s aktív tempóban közelíti meg az erdőt, majd behatol a fás rengetegbe, amiben néhány pillanat múlva a karcsú lány azonnal eltűnik)
....
(Melanie a bevetett ágyon ölében egy könyvvel próbálta elütni az időt, miközben folyton karórájára pillantott. 21:02. 21:03. 21:04. Az idő csak úgy nyomorgott előre. Nem akart gyorsabban menni. Néha úgy érezte, mintha megállt volna, majd újra rápillantott az órájára. 20:59.)
Melanie:Micsoda?!
(Melanie az óráját kezde el kopogtatni, majd hirtelen valaki az ajtón kopogtatott. Felállt is illedelmesen ajtótt nyitott)
Rebecca:Heló. Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de tudna nekem segíteni valamiben?
Melanie:Jó estét. Miben segíthetnék?!
(A villanykörte a következő pillanatban szétdurran, Rebecca elmosolyodik, míg Melanie hátranéz a nagy zajra, s sötétség öleli körbe a szobát)
Melanie:Ez meg mi?!
(Melanie újra visszafordul a nőre, aki kimeredt szemfogaival hörögve támad a lányra, betuszkolván őt a koromsötét helyiségbe, majd a falhoz nyomva próbálja fogait belevájni Melanie nyakába. A következő pillanatban a nő hirtelen ordításban tör ki, amint a levegőből egy karó hasít bele hátába, majd hatalmas, s hirtelen fellobbanó tűzzel, egy másodperc alatt porráég. A láthatatlan kar elragadja Melanie-t, majd a lány eltűnik)
....
(Valeria az árnyat követve párszáz lépés megtétele után elérkezik egy áott bunkerhoz, amelynek kisablaka épp a földre nyílik. Hogy be tudjon kukucskálni Valeria hasrafekszik, majd tiszta belátást nyer a helyiségbe.)
(Amint megpillantja a szobában tartózkodóakat elképed, s halkan mégis megdöbbenve felszólal)
Valeria:Elinor?!
Valeria:Yvette!
(Yvette egy székhez van kötve. Szemhéjai kitágultak, szemei egésze teljesen színtelenek. Catalan szétszakítja a lány farmerját a vádliján, majd felszakítja a már begyógyult sebet, kicsit kitágítja tőrével, megmélyíti a sebet, ami azonnal vérzésnek indul, s ami vér lecsöpög a lábáról azt Elinor egy tálkába gyűjti, melyet a lány lába alá tart. A következő pillanatban egy meztelencsiga szerű nyálkás piócaféle szörny bújik elő a sebből. Vér borítja be. Catalan az ablakhoz lép. Valeria gyorsan hason arrébgurul, majd a férfi levesz az ablakból egy befőttesüveget. Megfogja a kis szörnyecskét, majd beleteszi őt az üvegbe. Valeria-nak több sem kell, azonnal feltápászkodik majd fut, ahogy csak a lábai bírják.)
....
Tamika:Gyorsan! Ajtót bezárni, azonnal!
(Tamika és Melanie a semmiből bukkannak elő, s így üdvözlik Sarox-ot és Yvettet, akik két külön ágyon fetrengnek, szétterülve, s mámoros hangulatban nevetgélnek. Tamika az ajtóhoz rohan majd kulcsrazárja azt.)
Yvette:Mivan?!
Melanie:Itt meg mi történt?!
(Melanie körülnéz. Pezsősüveg a szoba közepén. Sarox félmeztelen. Yvette ruhástól az egyik ágyon, egyik feléről kát lába lóg le, másikról a feje. Sarox teljes széttár karokkal s lábakkal henyél a másik ágyon)
(Melanie odalép a szoba közepére s felveszi a pezsgős üveget. Beleszagol, majd undor ül ki a képére, s elhajítja azt.)
Melanie:Fúj! Ennek semmi pezsgő szaga! Mégis mit ittatok?
Yvette:Mit tudom én?! Én... itt volt valahol a szekrényben! Gondoltuk jó muri ha iszunk pár kortyot. Glüpp.
(Yvette tovább csuklik)
Tamika:Jólvan! Csak semmi pánik! Addig biztonságban vagyunk amíg ég a villany.
(Hirtelen kialszik a villanykörte)
Yvette:Hát ez kurva jó!
....
(A lányok és Sarox a sötét faházban kuporognak, s sétálgatnak óvatosan, miközben attól félnek, hogy bármelyik pillanatban rájuk támadhatnak)
(Tamika az ablakban áll)
Tamika:Oké! Ha bárki úgy érzi, hogy meg akarják harapni az még időben szóljon.
Yvette:Há' persze! Képeslapot ne küldjünk róla?!
(Melanie odalép Tamika mellé. Csak a Hold süt be a szoba ablakain. De a helyiségben még így is elég sötét van.)
Melanie:Most meg mit csináljunk?!
Tamika:A lényeg, hogy maradjunk higgadtak.
Melanie:Szerinted hányan lehetnek még?
Tamika:Szerintem csak a nő, és a férje volt az aki itt ügyködött már egy darabja. Találtam 3 hullát az egyik hozzánk közeli házban. Gyerekekét.
Melanie:Oh.
Tamika:Biztos vagyok benne, hogy a hapsi most meg fog minket keresni, hogy bosszút álljon azért, amiért kinyírtuk a feleségét.
Tamika:Pszt!
(Tamika és Melanie hirtelen lépteket hallottak amelyek felfele sétáltak a lépcsőn. Lassan, halkan, s megfontoltan! A léptektől mindkét lánytnak felállt a szőr a hátán, s amint a hang megszűnt ahogy az az ajtó elé ért. Kopogás hallatszott)
(Melanie suttog)
Melanie:Most mi legyen?!
(Tamika óvatos léptekkel az ajtó felé sétál. Majd katonásan megragadja a kilincset, s kinytija az ajtót. Ami felé fut, attól teljesen ledöbben, s arra sincs ideje, hogy erejét használja)
(Valeria az)
Valeria:Hé!
(Valeria körülnéz a szobában, már amit lát)
Valeria:Miért van itt ilyen sötét!
(Melanie és Tamika még mindig félnek, de már kevésbé, mint néhány másodperccel ezelőtt)
Melanie:Megtámadtak minket!
Valeria:Kicsoda?! Hol?! Mikor?!
Melanie:A nő meg a férje a faházból.
Valeria:És nem esett bajotok?
Tamika:Kiderült, hogy vámpírok. A nőt megöltem, a férfi még mindig itt császkálhat valahol.
Valeria:Az most nem fontos. Ennél sokkal nagyobb gondunk is van lányok!
Melanie:Mi?!
Tamika:Mi az?!
Valeria:Megtaláltam Yvettet!
...
(Néhány perc múlva a lányok halkan beszélgetnek miközben az erdőn át osonva vezeti Melanie-t és Tamika-t Valeria.)
Melanie:Biztos, hogy Saroxéknak nem esik baja?!
Tamika:Száz százalék! A szobámba vittem a két alkoholistát.
Valeria:Remek.
Melanie:És mi van ha a vámpír hapsi megtalálja őket.
Tamika:Na persze! Utca, házszám pontosságra tudja hol lakom. Na azon tényleg meglepődnék.
Melanie:De..
Tamika:Nincs de! Biztonságban vannak, bízz bennem. Tudom.
(Melanie beletörődve elhallgat, majd a lányok eközben odaérnek a földbe beépített kuckóhoz. Valeria lehajol. Catalan és Elinor még mindig a szobában vannak. Yvette is.)
Valeria:Most mi legyen?!
Tamika:Ti kicsaljátok őket én meg láthatatlanná válok és kihozom Yvettet.
Valeria:Rendben!
(Valeria bekopog az ablakon mire Catalan és Elinor meglepetten néznek ki rajta, s megpillantják Valeria-t amint erőltetetten vicsorít az üvegen keresztül)
(Catalan és Elinor kiszalad a kunyhóból majd Valeria azonnali akcióba kezd. Földre tenyerel, amikor hirtelen tüskés indák törnek elő a földből, felszakítva a talajt, behálózva Elinor és Catalan lábait, mélyen behatolva húsúkba, heves vérzést keltve lábaikon. Catalan és Elinor, mint két kivert kutya üvöltenek. Melanie eléjök tartja kitárt tenyerét, majd megcsavarja a levegőt, s karját visszahúzza a csípője mellé. Ekkor Elinor és Catalan előrebuknak majd vizet kezdenek el hányni, egészen addig amíg teljesen ki nem száradnak, s minden életfunkciójuk leáll. Ekkor teljesen összerogynak. Valeria és Melanie engednek szorításukból, majd abbahagyják mágiájuk használatát. Óvatosan közelebb lépnek az élettelen testekhez, felsóhajtanak)
Melanie:Ilyen könnyű lett volna?
(Valeria büszkén válaszol)
Valeria:Rajtaütés!
(Tamika a következő pillanatban ölében hozza ki az eszméletét vesztett Yvettet. Egyenesen felfele a lépcsőn a mély lyukból. Mikor felér pár lépéssel a háztól, a kuckó hirtelen felrobban, s Tamika ölében Yvettel a földrerogy. Valeria és Melanie azonnal odaszaladnak a lányokhoz, de azok mindketten elájultak. Yvette eddig is ajált volt. Mostmár Tamika is az. A közeli fa tövéből egy ismerős alak lép a lányok elé, majd nevetve felszólal.)
Aiden:Azt hittétek ilyen könnyű lesz?!
(Melanie felemelné kezét, de amikor megteszi, mintha egy erőmező égetni meg karját, ahogy áthatol a levegőn. Ez az erőfal az orra előtt helyezkedik el. Visszakapja kezét maga mellé meglepődöttségének köszönhetően)
Melanie:Áú, ez éget!
(A férfi feltartja mindkét kezét. A lányok érzik amint pulzusuk hevesebbé válik, szívük gyorsabban kezd el pumpálni, vérük egyre melegebbé válik)
(Valeria összeteszi két kezét, majd lehunyja szemeit. Megszólal. Mormolni kezd.)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(Melanie elszörnyedve nézi barátnőjét, majd hirtelen belső lázat kap, s a hirtelen magas testhőmérsékletének emelkedésétől elájul)
(Valeria kinyitja szemeit. Pupillái kitágulnak. Szemgolyói zöldszínűen szikráznak, szinte elvakítják Aiden-t, aki továbbra is csak magasabbra emelei karjait, s megpróbálja megölni Valeria-t azzal, hogy felforralja testnedveit.)
(Valeria tovább mormol, ajkain látszik, hogy kezd berepedezni, kiszárad)
Valeria:Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo. Solmunosoliciodeliciomo.
(A következő pillanatban denevérek támadják meg Aiden-t aki kezeivel mostmár nem arra összpontosít, hogy átvegye a hatalmat Valeria felett, hanem, hogy elhessegesse őket. Madarak, szúnyogok, szentjánosbogarak, muslincák, lepkék, karvajok, s egyéb repülő lényeg támadják meg a férfit, aki észveszejtve próbálja megölni természetbarát támadóit, elhárítani őket. Ezt követően Aiden arca elszörnyed amikor hirtelen egy kifejlett gímszarvas erőteljesen rohan felé, nekirohan, s szarvaival teljesen átszabja a férfi mellkasát. Az állat fejét teljesen elönti a vér, majd Aiden egy utolsó nyögéssel meghal. A gímszarvas továbbfut Aiden holttestével a szarvain melyből tovább ömlik a vér.)
(Valeria abbahagyja a mormolást, majd fellélegez, körülnéz, s térderogyik. Hogy hívja a természet teljes segítségét több erejébe került, mint gondolta volna.)
(Valeria a kimerültségtől elfekszik a földön, majd hirtelen minden elhomályosul előtte. Annyit azonban még lát, hogy egy fekete magas árny lépked felé, aztán minden elsötétül előtte.)