Az előző részek tartalmából:
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
...
Madeline:Tudod miután elmentünk rájöttem néhány dologra. Anyukám stabilan gyakorolta a fekete mágiát.Én vagyok az anyám erejének örököse. Nekem kell továbbvinnem a tanítását.
Yvette:És mi a fenét akarsz tőlem?
Madeline:Én nem téged akarlak.. hanem azt ami benned van.
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
....
Étha:Anastha csak töredéke annak ami rátok vár.
Valeria:Ezt meg hogy érti?! Várjon csak! Azt mondta, hogy küldék! Ki küldte?!
Étha:Sok minden van még amiről ti nem tudtok.
...
Étha:Darius segíteni fog nektek. Ne féljetek tőle.
Valeria:Egy keresztespók?!
...
-Áááááááááááárrrrrrrgggh!
(A lány gerincén végigfut a hideg, ahogy meghallja az ordítást)
Melanie:A szörnyeteg.
(Melanie szemei kikerekednek, de erőt vesz magán majd szapora lélegzetvétellel feláll és elkezd futni a hang irányába)
--------------------------------------------------------------
-Váááááááááááááááááááááááááárrhhh!
(A két méter magas tetőtől talpig szőrös szörnyeteg, hatalmas mancsainak karmaival támadott rá Sarox-ra, aki a félelemtől és a meglepettségtől teljesen lezsibbadt s mozdulni nem bírt.)
Valeria:Sarox vigyázz!
(Valeria-nak ekkor néhány a földből kilépő gyökér engedelmeskedik, amint azok teljes erőből megpróbálják ellökni a szörnyteget, aki végül a földre esik, de villámszerűen fel is pattan bármíly sérülés nélkül)
(Valeria ekkor újra összeszorítja ujjait majd a gyökerek körbekulcsolják a teremtményt, ami újra üvölteni kezd mire a lány összeszorítja fogait, de nem enged a szorításból. A wendigo végül megpróbálja kiszabadítani magát a hirtelen kreált ketrencből; néhány próbálkozás után végül elindul Valeria felé, aki továbbra is hátrál. Sarox eközben felemeli kezét majd a szörnyre mutat mikor hirtelen egy szikra pattan le a wendigóról.)
Sarox:Nem működik!
Valeria:Lepattan róla az erőd! Csak tűzzel lehet megölni, emlékszel?!
Sarox:Akkor csináljunk valahogy tüzet!
Valeria:És mégis hogyan?!
-ÁÁáááárrr!
(A wendigó kihúzza magát, tüdeje megtelik levegővel és hirtelen kiszakítja magát az indák közül; az egyiket megragadja majd Valeria felé csap vele aminek a vége épphogy eléri a lány arcát mire az felkiált s a földre esik. Valeria az arcához kap s megérzi a nedvességet kezén. Egy vonalban megvágta arcát a feléje repülő inda. A szörny Valeria felé rohan mikor hirtelen a talaj elkezd ingataggá és folyékonyabbá válni amikor aztán hirtelen lábai besüppednek. A mocsaras gödörré varázsolt talaj - mikor az benyeli a szörnyet a térdéig - Sarox odarohan Valeria-hoz, hogy felsegítse, de mikor elfut az általa kreált ingovány mellett a szörny kinyúl majd rákarmol a férfi combjára, aki Valeria előtt esik össze kínok közepette. Sarox nadrágját szétszabta a szörny, lábából hevesen ömlik a vér. Sarox megsérülése legyengíti a varázst ezzel a wendigo sikeresen kezd el kimászni a folyékony és most már kevésbé futóhomokként viselkedő zsombékos területből. Amikor már kiér, megvillantja hatalmas, éles fogait s közben várszomján uralkodni nem tudván sétál kéjesen a földön heverő Valeria és Sarox felé; habos nyála folyni kezd szájából. A vérengzést azonban megszakítja egy a háta mögött hallatszó éles hang)
Tamika:Itt vagyok!
(A szörny hátranéz majd rámordul Tamika-ra aki a következő pillanatban pozíciót vált Valeria és Sarox mellé)
(Tamika kinyújtja két karját s szélvihart kavar a szörny felé, aki mint viharos szél ellen küzdő gyalogos folytatja útját feléjük. Tamika meglepődve veszi észre, hogy ereje gyenge s nem képes arra, hogy elrepítse a szörnyet, csak arra, hogy megnehezítse közlekedését)
Tamika:Mi a fene?!
Tamika:Segítsetek!
(Valeria egyik kezével arcát fogva szorítja el vérző sebét, másikkal pedig újra gyökereket támaszt fel a földből, amelyek megpróbálják körbetekerni a szörny lábát, de az reflexszerűen odakap a növényi részekhez; ki- és széttépi őket majd elhajítja azokat)
(Valeria kétségbeesetten felkiált; Tamika megpróbálja tartani a szél hatalmas sebességét, melyet még mindig kavar, hogy távoltartsa a szörnyet, ami már csak pár lépésre van tőlük. Hirtelen ötlettől vezérelve Tamika megragadja Valeria blúzát és Sarox roncsolódott nadrágját majd mindhárman eltűnnek a semmibe)
...
(Melanie egy teljesen üres, kopott, poros szoba ablakában áll mikor Met a nyikorgó fapadlón lépkedve odasétál a lányhoz)
Met:Felkelt már?
Madeline:Még nem.
(Madeline a vállát rángatja és dörzsölgeti miközben felnyög)
Madeline:A kis rohadék. Eltaszított.
Met:Yvette? Hogyan?!
Madeline:Nem Yvette. Hanem a magzat.
Met:Elmondtad neki?
Madeline:Micsodát?
Met:Hát.. tudod.
Madeline:Szerintem ő valahogy mélyen mindig is érezte, hogy egy új élet cseperedik benne. Az erő amit képvisel, az erő ami növekszik benne..
(Madeline eltökélet arckifejezéssel bámul a semmibe)
Madeline:Szinte legyőzhetetlenné teszi. A fizikai teste kimerülhet, de az ereje nem fog amíg az a démongyerek benne van. Az alvilág uralkodója. Ő lesz majd az, aki elhozza az apokalipszist a világra. A világégést.
Met:Anastha-nak kell az a magzat.
Madeline:Anastha csak maradjon veszteg. Ez ellen még neki sincs elég ereje. És mi sem tudjuk itt tartani Yvette-t örökké.
Yvette:Ez így igaz! Mert ahhoz nekem is lenne pár szavam.
(Madeline és Met hirtelen hátrafordulnak mire Yvette mindkét kezéből egy-egy hatalmas lángoló tűzgolyót dob Met és Madeline felé. Az egyik eléri Met-et mire az lángba borul és fájdalmas rikogatásokat hallatva porrá ég s hull a földre míg Madeline elugrik a tűzlabda elől ami a falba fúródik, kifüstöl s egy fekete lyukat hagy maga mögött. Madeline lélegzete felgyorsul ahogy a földön fekszik s megpróbál minél előbb és minél gyorsabban felkelni)
Madeline:Kiszabadultál te kurva?!
Yvette:Te vagy a kurva!
(Yvette pupillái kitágulnak miközben szemhéjai összeszorulnak szemgödre körül; erősen Madeline-re koncentrál majd Yvette szemei tűzvörössé válnak s Madeline teste egyik pillanatról a másikra spontán lángrakap. Akárcsak Met, Madeline is tűzben ég el, hamvai pedig a fapadlóra hullnak. Yvette testét a következő pillanatban lobogó tűz veszi körül majd eltűnik)
...
(Sarox a fotel előtt ül a földön amikor valeria odadob neki egy zacskó jeges, amelyet előzőleg törölközőbe csavart. Magának is hozott be egyet, amit azonnal rá is nyomott sebes arcára. Tamika fel-alá járkált)
Tamika:Ezt nem hiszem el.
(Közben Melanie is belép a padlásszobába)
Melanie:Itt vagyok.
(Valeria szemei felcsillannak)
Valeria:Hol van Darius?!
Tamika:Darius?!
Melanie:Nem tudom! Elvesztettem valahol!
Valeria:Melanie!
Melanie:Most mi van?! Az csak egy pók!
Tamika:Milyen pók??
Melanie:Ha akar valamit akkor majd visszamászik hozzánk vagy mit tudom én. Amúgyis elegem volt már, hogy folyton rajtam mászkált. A hideg kirázott. Egyszer még a wc-re is utánam jött.
Melanie:Szerintem, ha hagyom hogy tovább üljön a vállamon még a wc-re is utánam jött volna.
(Valeria elpirulva kiált rá Melanie-ra)
Valeria:Melanie! Étha azért küldte Darius-t, hogy segítsen nekünk!
Melanie:De mégis miben segít egy pók?! Ne hülyéskedj már velem!
Valeria:Szerinted én tudom?! De ha Étha azt mondta, hogy segít, akkor segít. Elég sok dolgot csesztünk már el eddig is. Gyönyörű, hogy még egy nyavajás pókot is elvesztünk. Talán Étha-nak igaza van. Tényleg nem is vagyunkk jók semmire.
(Valeria leszegezi fejét. Melanie és ő annyira összekaptak, hogy eközben Melanie-nak ideje sem volt arra, hogy észrevegye mi történt. Amint meglátja Sarox-ot, aki lábát vizsgálgatja s közben-közben odanyomogatja a törölközőt, kétségbeesetten odarohan a férfihoz, megöleli őt majd ránéz Valeria-ra is)
Melanie:Te jó ég! Mi történt veletek?!
Tamika:A wendigo. Az történt. És mielőtt kérdeznéd: nem. Nem találtam meg Yvette-t.
Melanie:Hogy?! Nem sikerült legyőznötök?
Valeria:Nem, mert Yvette nem jelent meg és együtt pedig nem bírtunk el vele.
(Melanie megrázza magát)
Melanie:Hát...
(..aztán rápillant Tamika-ra)
Melanie:Miért nem csináltál villámot ami belecsaphatott volna az egyik fába, aztán valahogy abból kiszakíthattatok volna egy darabot, amit rádobhattatok volna a szörnyre. Akkor elégett volna.
(Hirtelen még Sarox is felnéz, ahogy mindhárman összenéznek)
Valeria:Te jó ég Melanie.
Melanie:Mi az?
Valeria:Ez egy isteni ötlet.
Sarox:Legalább most már megvan hogy öljük meg. De a legfontosabb, hogy még éjfél előtt kell megtennünk.. nem szabad megengednünk, hogy újra gyilkoljon.
Tamika:Viszont én aggódom Yvette miatt.
Yvette:Nem kell. Itt vagyok.
(Yvette heves mozgással lép be a szobába)
Yvette:Melanie, elkérhetem az árnyak könyvédet?
Melanie:Miért?
Valeria:Hol voltál?! Aggódtunk miattad!
Tamika:Már mindenhol kerestelek.
Yvette:Met és Madeline elraboltak.
(A lányok szeme kikerekedik)
Melanie:Hogy micsoda?!
Valeria:Jól vagy?!
Yvette:Minden rendben. Megöltem őket.
Tamika:Hogy?
Yvette:Madeline és Met azt mondták, hogy kell az erőm Anastha-nak, ezért elkaptak, megkötöztek, levédték a helyet aztán meg akartak ölni.
Melanie:Még ez is!
Sarox:Szerintem egyszerre csak egyre koncentráljunk.
Melanie:Valeria, meg tudnád gyógyítani Sarox-ot?
Valeria:Megpróbálhatom.
Sarox:Deehogy, nee! Nem kell. Ez csak egy kis vágás.
(Yvette végignéz a többieken)
Yvette:Mi történt veletek?
Melanie:Megtámadta őket a wendigo.
Yvette:Akkor menjünk és toroljuk meg.
(Yvette katonásan ránéz Tamika-ra kissé sürgetős tekintettel)
Yvette:Tamika, jösz?
Tamika:Hova?
Yvette:Megölni a szörnyet.
(Valeria feltápászkodik)
Valeria:Mi is megyünk!
(Sarox is fel akar állni, de a fájdalomtól visszaesik a padlóra)
Sarox:Áá!
Melanie:Hé! Jobb, ha te itt maradsz.
Sarox:De akkor te is maradj itt.
(Melanie ránéz a lányokra)
Melanie:Itt maradok. Vigyázok rá.
(Yvette újra sürgetően szólal fel)
Yvette:Menjünk mielőtt még újra gyilkolna. Aztán rá kell hangolódnunk Anastha-ra is.
Tamika:Igaz. Nincs vesztegetnivaló időnk.
(Tamika, Valeria és Yvette láncot alkotnak majd eltűnnek a levegőbe olvadva)
(Melanie ekkor átöleli Sarox-ot; csókot váltanak majd a lány csillogó szemekkel néz a fiúra)
Melanie:Ne kössük be?!
(Sarox arca kipirul majd verejtékezni kezd)
Sarox:Nem kell. Most ne.
Melanie:Hozok valamit, amivel be tudjuk kötni.
Sarox:Dehogyis! Nem kell.
(Melanie a sebet vizsgálgatja szemeivel)
Sarox:Megszereztem mindent.
Melanie:Mihez?
Sarox:A varázslathoz.
Melanie:Ahhoz hogy hogyan keressük és öljük meg Anastha-t?
Sarox:Nem.. Ahhoz, hogy feladjuk az erőinket. Tudod, hogy normálisan élhessünk.
(Melanie hirtelen nagy levegőt nyel)
Melanie:Ó. Szóval ahhoz.
(A férfi szemöldöke felpattan egy pillanatra)
Sarox:Meggondoltad magad?
Melanie:Nem. Dehogy! Ezek után meg aztán főleg! Azt akarom, hogy vége legyen.
(Sarox végigsimít Melanie arcán, mire a lány belepirul)
Sarox:Megkeressük Anastha-t, megöljük aztán végleg kiszállunk a buliból.
Melanie:Rendben.
(Sarox újra végigsimít a lány arcán, mikor hirtelen leér a torkához amit simogatni kezd.. végül egyre szorosabban és szorosabban öleli körül kezével Melanie nyakát. Melanie teljesen elpirul majd Sarox mindkét kezét odatapasztja a lány torkához, egyre csak szorítani kezdi; Melanie nyögni kezd)
Melanie:Sarox! Mi...?
(A férfi elengedi a nyakat majd hörögni kezd s egy hatalmas pofonnal arconvágja Melanie-t aki elrepül majd végigpörög a padlón, aztán ájultan áll meg a szoba egyik szegletében)
(Sarox szemei sárgákká válnak, izzadni és remegni kezd, fogai és körmei megnyúlnak)
...
-Áááááááááááááááááááááááááááááááá!
(A szörnyeteg agónia szerű állapotban ordít fel amint a lángok körbeveszik őt, végül elég.. finom hamva pedig lehull a földre egy kupacba)
(A lányok fellélegeznek)
Yvette:Na végre!
Valeria:Menjünk vissza.
(Tamika sejtelmesen körülnéz)
Valeria:Mi az?
Tamika:Semmi.
(Tamika megfogja Valeria és Yvette kezét majd mindhárman eltűnnek. Egy másodperc múlva pedig a paslásszobába térnek vissza ahol egy feldúlt szobát látnak Melanie-val együtt aki a szoba hátsó részében fekszik mozdulatlanul. Valeria és Tamika ijedten felkiáltanak miközben Yvette a helyén marad és sejtelmesen körülnéz a szobában)
Valeria:Melanie!
Tamika:Istenem!
(Valeria megpróbálja kitapintani a lány pulzusát)
Valeria:Csak elájult.
(Yvette átsétál a szobán majd megáll egy halom ruha előtt, lehajol s megtapintja őket)
Yvette:Nézzétek! Sarox széttépett ruhadarabjai. Mind cafatokban! Átváltozott.
Tamika:Hogy micsoda?!
Yvette:Átváltozott wendigóvá.
Valeria:Ezt te honnét tudod?
(Yvette arca elszörnyed)
Yvette:Fogalmam sincs.. de átváltozott.
(Yvette gyomrához kapja kezeit; hirtelen úgy érzi mintha egy benne lévő ismeretlen erő áramoltatná agyába a tudást)
Tamika:Hogy lehet visszaváltoztatni?
Yvette:Csak addig tudjuk visszaváltoztatni, amíg még nem ölt. Ha megtörténik az általa elkövetett gyilkosság.. onnantól már örökre wendigo marad.
Yvette:Megyek.
Tamika:Megyek én is! Segítek. Én be tudom mérni őt.
(Yvette közbevág még mielőtt Tamika be tudná fejezni)
Yvette:Rendben. Nincs sok időnk. Vékony jégen járunk. A vérszomj már benne van úgyhogy az első, hogy húst akar. Emberi húst. Meg kell állítanunk.. azonnal.
Valeria:Én vigyázok Melanie-ra és rendbe teszem a helyet.
(Tamika odasétál Yvette-hez, megfogják egymás kezét majd behunyják szemüket s már ott sem vannak)
(Valeria tovább simogatja Melanie-t miközben szapora lélegzetvétellel néz szét a szobában)
....
------------
------
Az oldal a Boszorkányok /Witches c. saját készítéső sorozat epizódjait taglalja magában. Jó olvasgatást!
2014. május 31., szombat
2014. május 24., szombat
19.rész - Wendigo
Az előző részek tartalmából:
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet. Viszont, azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
....
---------------------------------------------------------------------------
(Melanie és Valeria egy-egy elemlámpával sétálgatnak a fák és bokrok között az erőd közepén, szürkületi időben)
Valeria:Wendigo az! Tudom. A gyilkosság holdtöltekor történt, a nőnek kivájták a szívét; se a táskáját, se az iratait, se a ruháit, semmit nem vittek el tőle. Csak néhány zúzódás nyoma volt a testén.. és persze a szíve az, ami hiányzott.
Melanie:Szóval ez a szörnyeteg van, mindezek mögött. Azt is olvastad, hogy hogyan öljük meg?
Valeria:Igen. Napfelkeltével visszaváltozik úgyhogy most kell megkeresnünk amíg Wendigo képében járja az erdőt.
Melanie:Biztos vagy benne, hogy itt van?
Valeria:Igen. A besúgóim akik mindenhova bekúsznak azt mondják, hogy közel járunk.
Melanie:Helyes. És mi a terv?
Valeria:Tamika elment Yvette-ért; hamarosan visszajön úgyhogy csak annyi lesz a dolga, hogy bekerítjük a szörnyet, Yvette megidéz köré egy tűzkört, amelyet majd egyre szorosabbra csinál és végül a mi kis kannibál szörnyetegünk a máglyán ég el.
Melanie:Így kell megölni?
Valeria:Igazából a könyvben nem volt benne, hogy hogy kell megölni, de az igen, hogy nincs saját ereje és, hogy a fényes dolgokkal, a lámpával, napfénnyel, tűzzel távol lehet tartani. Úgyhogy a saját félelmével fogjuk legyőzni.
Melanie:Ijesztő. Mintha mi lennénk a rossz fiúk.
Valeria:Css!
(Valeria és Melanie hirtelen megállnak mikor halk neszezést hallanak az egyik vastag tölgyfa mögött. Óvatos léptek hallatszanak mikor a lányok megpróbálnak zajtalanul odasétálni a fa mögé, felkészülve a támadára.. Valeria ekkor megáll, behunyja szemeit majd hirtelen egyik karját az égbe emeli, ujjait pedig összeszorítja)
-Ááá!
(Egy hangos kiáltás hallatszik a tölgyfa mögül. Melanie felkiált)
Melanie:Hé! Állítsd le! Ez emberi kiáltás. És azt hiszem tudom is, hogy kié.
(Valeria és Melanie a fa mögé rohannak majd megpillantják a vastag kórók által körbefont Sarox-ot akit az indák a magasba emeltek. Valeria int egyet majd a kúszónövények leengedik a férfit a földre. Melanie odarohan Sarox-hoz, átöleli majd megcsókolja őt. Valeria ölbe teszi a kezeit s a jelent végéig félrenéz)
Melanie:Te meg mégis mit képzelsz mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj otthon!
Valeria:Tényleg! Te mit kerese itt?!
Sarox:Jöttem, hogy elkapjam a szörnyet. Hogy segítsek nektek.
Melanie:Ugye milyen édes?
Valeria:Inkább felelőtlen és balga.
Sarox:A saját magam felelősségére jöttem ki ide.
Valeria:Nekem nyolc.
Melanie:Gyere csatlakozz hozzánk.
(Melanie folytatná mondandóját,de megszeppen miközben Sarox zsebre vágja kezeit és Valeria-ra pillant)
Melanie:Mármint.. ha Valeria-nak nincs ellenére...
Valeria:Nekem mindegy.
(A következő pillanatban Tamika jelenik meg mellettük a semmiből előkerülve)
Tamika:Itt vagyok.
Valeria:Na? Megvan Yvette?
Tamika:Nem találom sehol.
(Melanie ijedten néz össze Sarox-xal)
Melanie:Hol lehet? Remélem nincs semmi baja.
Tamika:Már néztem otthon, a könyvtárban, a suliban.. végig jártam a kedvenc helyeit, de nem találom sehol. Ti hogy álltok?
Valeria:A Wendigo valahol erre lehet.
Tamika:Nem nagy kunszt észrevenni egy két méter magas, szőrös, farkasembernek tűnő szörnyeteget.
(Valeria sejtelmesen maga mögé néz egy pillanatra)
...
(Yvette eközben eszméletéhez tér egy számára ismeretlen helyen. Megpróbál megmozdulni, de érzi, hogy kezeit és lábait szorosan vékony fa alapú rudakhoz kötötték. Nem lát semmit. Beleszippant a levegőbe s dohos, penészes szag járja át orrlyukait.
A sötét terem egyik végében egy lámpa ég amely előtt egy fekete árnyék sétálgat, végül mikor odapillant Yvette testére, amely egy székhez van kötözve a terem közepén - s meglátja, ahogy a lány mozgatni kezdi fejét és megpróbálja kiszabadítani magát, lassan odasétál hozzá.)
Madeline:Látom felébredtél.
(Yvette fáradt, émelygős, rekedtes hangon szólal meg miközben fejét jobbra-balra rángatja; aztán ráérez a szemeit szorító erős szövetre, amely szinte úgy ,,viselkedik" mintha ki akarná nyomni őket, annyira rászorul arcára)
Yvette:Hol vagyok? Mit művelsz?!
Madeline:Majd meglátod. Vagyis.. inkább megérzed.
Yvette:A többiek már biztosan keresnek engem. Idejönnek és szétrúgják a hátsódat, akárki is vagy.
Madeline:Én vagyok az. Madeline, a barátnőd. Akit eldobtál néhány olcsó cafkáért.
Yvette:Hülyeség. Te nem Madeline vagy. Biztosan megint megszállt valami.
Madeline:Nem. Ez most tényleg én vagyok.
(Madeline elkezd körbe körbe járni Yvette körül)
Madeline:Tudod miután elmentünk rájöttem néhány dologra. Anyukám stabilan gyakorolta a fekete mágiát. Hatalmas papnő volt. Nem is tudtam az elején, hogy miért szeretem annyira ezt a darkos stílust.. míg aztán felnyíltak a szemeim. Én vagyok az anyám erejének örököse. Nekem kell továbbvinnem a tanítását.
Yvette:Milyen erő?
Madeline:Az most nem fontos.
Yvette:És mi a fenét akarsz tőlem?
Madeline:Én nem téged akarlak.. hanem azt ami benned van.
Yvette:Miről beszélsz?
(Madeline felkiált)
Madeline:Hát erről!
(Ekkor Madeline teljes erőből megpróbál karmaival belemarkolni Yvette hasába, de hirtelen elektromos áram keletkezik a semmiből a lány gyomránál, végigfut Madeline kezén, ellökve és elrepítve őt ezzel a terem másik végébe ahol a padlóra érvén Madeline felsóhajt, de egyből felkelni képtelen..)
...
Valeria:Szerintem nem volt jó ötlet, hogy szétváltunk és Sarox Tamika-val ment el.
(Valeria és Melanie még mindig az erdőben kószálnak amit mostanra már teljesen maga alá vont a sötétség)
Melanie:Szerintem meg igen.
(Melanie megáll mire Valeria is megtorpan)
Valeria:Mert?
Melanie:Mert így legalább megbeszélhetjük, hogy miért vagy ilyen. Vagy miért voltál ilyen, illetve olyan amikor kiderült, hogy én és Sarox..
(Valeria erőltetetten kezdi el csavargatni a fejét, mintha épp csontjait akarná megropogtatni)
Valeria:Jaj, hagyd már ezt!
Melanie:De most komolyan kérdezem... Én nem tudtam, hogy te is kedveled őt.
Valeria:Az elején nem kedveltem. Aztán...
Melanie:Aztán...?
(Hirtelen a semmiből egy zöld ovális aura jelenik meg ami egyre szikrázóbbá és szikrázóbbá válik; egy pillanatra bevilágítja szinte az egész erdőt majd egy sötétbőrű nő válik ki a rikító fényből. A nő magas, szikrázó zöld szemei vannak, hosszú fekete haját virágok fogják össze háta mögött; világoszöld földig érő ruhát hord, ami bőrével egyetemben csillog)
(Melanie és Valeria elvakulnak egy másodpercig a fénytől)
Melanie:Hé! Ki vagy?!
Étha:A nevem Étha. A Föld, a természet, az állatok és az időjárás védelmezője vagyok.
Valeria:Honnét tudjuk, hogy nem valami ártó szándékú lény vagy?
Melanie:Igen. Ez az! Bizonyítsd be!
(Étha nem kérdez, mindent érez; szemei teljességében világító zölddé válnak, kezeit felemeli majd az egész erdő elkezd mozogni: a levelek, az ágak, a fák lombjai ringatóznak; Étha teljes kontrollban tartja az egész erdőt. Aztán leengedi kezeit végül a fényes fény kialszik szemében)
Valeria:Mit akarsz tőlünk?
Étha:Azért küldtek, hogy figyelmeztesselek titeket a nagy veszély miatt ami közeleg felétek.
Melanie:Megéreztük. Épp egy Wendigóra vadászunk.. és persze ott van nekünk még Anastha is.
Étha:Anastha csak töredéke annak ami rátok vár.
Valeria:Ezt meg hogy érti?! Várjon csak! Azt mondta, hogy küldék! Ki küldte?!
Étha:Sok minden van még amiről ti nem tudtuk.
Valeria:Érthetően beszéljen!
Étha:Szétszakadtok.
Melanie:Miért?
Étha:Azért lányok, mert nem csináltok semmit.
Valeria:Mi az, hogy nem csinálunk semmit?!
Étha:Például?
Valeria:Hát.. ezelőtt átsegítettünk egy kissrácot a fénybe, aztán..
Melanie:Yvette-t is megmentettük. Meg Jared..
Valeria:Nem őt, nem.
Melanie:Ja őt nem.. tényleg.
Valeria:De az nem a mi hibánk volt!
Melanie:És meggyengítettük a sötétség őrzőit is!
Valeria:Elpusztítottunk egy gonosz jósnőt is.
Étha:Ez mind édes kevés.
Valeria:Cöh! Kikérjük magunknak!
(Étha egy pillanatra lehunyja bársonyos szemeit majd újra felszegi tekintetét a lányokra)
Étha:Azért küldtek, hogy segítsek. A bajbajutottakra és a leghatalmasabb ellenségetekre kell, hogy fókuszáljatok a közeljövőben. Adok nektek valakit aki majd vezet titeket utatokon.
Valeria:Egy újabb boszorkányt? Ki az?
Étha:Nem igazán.
Étha:Darius előző életében a jót kellett volna, hogy szolgálja.. de átállt a gonosz oldalra. Borzasztó dolgokat művelt az emberekkel és nagyon sokak szenvedését és halálát okozta. Mivel előző életét felelőtlenül, gonoszul és fesztelenül élte Darius a karma törvénye szerint visszafejlődött.
(Étha kitárja kezét majd leereszt róla egy keresztespókot)
(Valeria elsavanyodott arca hamarosan grimaszossá válik, mint aki újból harsányan nevetni készülne)
Valeria:Egy keresztespók képében?! Heh!
(Az ág Étha kezének mozdulatára kinyúl a bokorból és rácsap Valeria hátsójára)
Valeria:Áú! Jólvan. Megértettem. Nem csinálunk viccet a keresztespókokból.
(Melanie elmosolyodik amint Valeria zavarbajött képére néz)
Melanie:És a karmából.
Étha:Darius segíteni fog nektek. Ne féljetek tőle.
Melanie:Én nem szeretem a szőrös pókokat.
Valeria:Egyébként sem kell segítség. Jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Étha:Nem minden csúf belül ami kívül annak látszik. Bánjatok vele, a természettel és embertársaitokkal is tisztelettel. És ne ellenkezzetek, ha így rendeltetett. Darius-t rátok bízom mostantól, akár tetszik, akár nem.
(Egy elég duci potrohú pók kezd el felmászni Melanie lábán. Melanie amint meglátja a pókot, ami már a combjánál tart szinte pánikroham szerűen törnek ki szájából a szavak, de mozogni nem mer)
Melanie:Istenem, istenem. Meghalok, meghalok! Én utálom a pókokat. Fúj, fúj. Basszus, én ezt nem bírom!
(A pók eközben már felér Melanie vállára majd rezzenéstelenül megáll ott)
Valeria:Ahogy látom Darius leparkolt a válladra.
(Melanie félrehúzott szájjal pillant félre bal vállára majd inkább visszakapja tekintetét Étha-ra, hogy addig se lássa, hogy egy nagy, szőrös pók ül a vállán)
Melanie:Ú, istenem. A hideg kiráz.
Étha:Ne féljetek tőle. Az állatok csak akkor bántanak ha érzik, hogy önző vagy ártó szándékkal közeledtek feléjük.
(Melanie nagy levegőt vesz majd kifújja, aztán újra rápillant a pókra)
Valeria:Hogy fog nekünk segíteni egy keresztespók?
Étha:Ne becsüld le azt ami nálad kisebbnek látszik. Amint mondtam Darius segíteni fog nektek. Ne kételkedjetek szavaimban.
Valeria:És mi az a nagy veszély ami ránk leselkedik?
Étha:Azt sajnos nem mondhatom el.
Melanie:Miért nem?!
Étha:Most mennem kell.
(Étha összekulcsoja kezeit majd hirtelen zöld aura veszi körül és eltűnik)
Valeria:Hát ez szivatás!
Melanie:Nekem mondod?! Nekem van egy pók a vállamon.
(Valeria eszeveszettül kezdi el jobbra-balra rángatni a fejét; nem hisz el semmit az utóbbi néhány perc alatt történtekből)
Valeria:Mindegy.
(Valeria végigdörgöli tenyerét homlokán majd erőt véve magán felszólal)
Valeria:Ne térjük el a rutintól. Öljük meg azt a szörnyet aztán keressük meg Yvette-t, mert nekem ebből a napból már elegem van.
(Valeria elindul majd néhány lépés után visszanéz és rákiabál Melanie-ra)
Valeria:Elindulnál?!
Melanie:Én nem hogy elindulni nem merek, de még megmozdulni sem.
Valeria:Miért?
Melanie:Mi lesz, ha megcsíp?
Valeria:A pókok nem csípnek, hanem marnak.
Melanie:Tök mindegy! Nem akarom, hogy belémeressze a fogait és különben is ez egy keresztespók. Miért nem küldött inkább Étha egy kaszáspókot? Attól nem félek annyira.
Valeria:Örülj neki, hogy nem egy fekete özvegy.
Melanie:Ahh. Megőrülök. Miért az én vállamra mászott fel?! Te képviseled a természet erőit, mint Étha.. miért nem a te válladon sziesztázik?!
Valeria:Nem léphetnénk túl ezen a pókos dolgon?!
Melanie:Nem! Egyszerűen nem tudom elfogadni. Hogy segítene nekünk egy pók?! Ne már!
(Melanie minden pillanatban a vállára pillantgat és közben hisztérikus megjegyzéseket tesz)
Melanie:Istenem! Ez még mindig itt van!
Valeria:Túl fogod élni.
Melanie:Nem teszed inkább át a te válladra?!
Valeria:Te tényleg ennyire félsz a pókoktól?!
Melanie:Igen!
Valeria:Akkor neked ez legalább egy jó kis terápia is lesz, hogy legyőzd a félelmeidet.
Melanie:Hát nagyon szépen köszönöm. Csak az a baj, hogy mindjárt bepisilek a félelemtől, hogy már vagy tíz perce itt van egy kövér, szőrös pók a vállamon. Szerinted él még? Nem is mozog.
Valeria:Szerintem nagyon is eleven és lát minket mind a nyolc szemével.
Melanie:Én akkor sem megyek sehova addig amíg le nem mászik rólam ez az izé.
Valeria:Tudod mit?! Hagyjuk! Klasszikus Melanie!
Melanie:Hé! Ezt meg hogy érted?!
Valeria:Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megmozdulni csak azért, mert van egy nyamvadt pók a válladon.
(Melanie felcsattan)
Melanie:De ez nem egy pók. Ez egy keresztespók!
Valeria:Tudod mit?! Most már tényleg kezd nagyon unalmas lenni ez a beszégetés. Én mentem!
Melanie:Csak úgy fogod magad és itthagysz?!
Valeria:Aha. Ezt kapd ki!
Melanie:Ne már!
(Valeria szapora léptekkel elindul majd néhány szempillantás alatt eltűnik a sötét erdő rengetegében)
(Melanie ijedtében rámered a vállán heverő pókra)
Melanie:Ó.. te jó ég! Na most szerinted mit csináljak?
Melanie:Megőrültem. Egy pókkal beszélgetek.
(Melanie egy pillanatra megremeg ahogy a pók átszánkázik a lány vállának végére majd potrohából szőtt hálójával leengedi magát a földre. Melanie értetlenül figyeli a lényt amint az elindul a fűben)
Melanie:Hm.. Na mi az?! Hova mész?
(Melanie leguggol, hogy lássa ahogy Darius a pók megindul előtte)
Melanie:Szegényem. Lehetne gyorsabb.
(Hirtelen Melanie ijedtében belekapaszkodik a talajba)
-Áááááááááááárrrrrrrgggh!
(A lány gerincén végigfut a hideg, ahogy meghallja az ordítást)
Melanie:A szörnyeteg.
(Melanie szemei kikerekednek, de erőt vesz magán majd szapora lélegzetvétellel feláll és elkezd futni a hang irányába; aztán hirtelen valami az eszébe jut és megáll mint akire hátulról kiabáltak volna rá)
Melanie:Te jó ég! Darius!
(Melanie szétnéz a földön aztán félrehúzza száját, végül fogja magát és továbbszalad)
Melanie:Na mindegy. Majd később visszajövök érted.
...
------------
.......................
----------------------------
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
....
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet. Viszont, azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
....
---------------------------------------------------------------------------
(Melanie és Valeria egy-egy elemlámpával sétálgatnak a fák és bokrok között az erőd közepén, szürkületi időben)
Valeria:Wendigo az! Tudom. A gyilkosság holdtöltekor történt, a nőnek kivájták a szívét; se a táskáját, se az iratait, se a ruháit, semmit nem vittek el tőle. Csak néhány zúzódás nyoma volt a testén.. és persze a szíve az, ami hiányzott.
Melanie:Szóval ez a szörnyeteg van, mindezek mögött. Azt is olvastad, hogy hogyan öljük meg?
Valeria:Igen. Napfelkeltével visszaváltozik úgyhogy most kell megkeresnünk amíg Wendigo képében járja az erdőt.
Melanie:Biztos vagy benne, hogy itt van?
Valeria:Igen. A besúgóim akik mindenhova bekúsznak azt mondják, hogy közel járunk.
Melanie:Helyes. És mi a terv?
Valeria:Tamika elment Yvette-ért; hamarosan visszajön úgyhogy csak annyi lesz a dolga, hogy bekerítjük a szörnyet, Yvette megidéz köré egy tűzkört, amelyet majd egyre szorosabbra csinál és végül a mi kis kannibál szörnyetegünk a máglyán ég el.
Melanie:Így kell megölni?
Valeria:Igazából a könyvben nem volt benne, hogy hogy kell megölni, de az igen, hogy nincs saját ereje és, hogy a fényes dolgokkal, a lámpával, napfénnyel, tűzzel távol lehet tartani. Úgyhogy a saját félelmével fogjuk legyőzni.
Melanie:Ijesztő. Mintha mi lennénk a rossz fiúk.
Valeria:Css!
(Valeria és Melanie hirtelen megállnak mikor halk neszezést hallanak az egyik vastag tölgyfa mögött. Óvatos léptek hallatszanak mikor a lányok megpróbálnak zajtalanul odasétálni a fa mögé, felkészülve a támadára.. Valeria ekkor megáll, behunyja szemeit majd hirtelen egyik karját az égbe emeli, ujjait pedig összeszorítja)
-Ááá!
(Egy hangos kiáltás hallatszik a tölgyfa mögül. Melanie felkiált)
Melanie:Hé! Állítsd le! Ez emberi kiáltás. És azt hiszem tudom is, hogy kié.
(Valeria és Melanie a fa mögé rohannak majd megpillantják a vastag kórók által körbefont Sarox-ot akit az indák a magasba emeltek. Valeria int egyet majd a kúszónövények leengedik a férfit a földre. Melanie odarohan Sarox-hoz, átöleli majd megcsókolja őt. Valeria ölbe teszi a kezeit s a jelent végéig félrenéz)
Melanie:Te meg mégis mit képzelsz mit keresel itt?! Mondtam, hogy maradj otthon!
Valeria:Tényleg! Te mit kerese itt?!
Sarox:Jöttem, hogy elkapjam a szörnyet. Hogy segítsek nektek.
Melanie:Ugye milyen édes?
Valeria:Inkább felelőtlen és balga.
Sarox:A saját magam felelősségére jöttem ki ide.
Valeria:Nekem nyolc.
Melanie:Gyere csatlakozz hozzánk.
(Melanie folytatná mondandóját,de megszeppen miközben Sarox zsebre vágja kezeit és Valeria-ra pillant)
Melanie:Mármint.. ha Valeria-nak nincs ellenére...
Valeria:Nekem mindegy.
(A következő pillanatban Tamika jelenik meg mellettük a semmiből előkerülve)
Tamika:Itt vagyok.
Valeria:Na? Megvan Yvette?
Tamika:Nem találom sehol.
(Melanie ijedten néz össze Sarox-xal)
Melanie:Hol lehet? Remélem nincs semmi baja.
Tamika:Már néztem otthon, a könyvtárban, a suliban.. végig jártam a kedvenc helyeit, de nem találom sehol. Ti hogy álltok?
Valeria:A Wendigo valahol erre lehet.
Tamika:Nem nagy kunszt észrevenni egy két méter magas, szőrös, farkasembernek tűnő szörnyeteget.
(Valeria sejtelmesen maga mögé néz egy pillanatra)
...
(Yvette eközben eszméletéhez tér egy számára ismeretlen helyen. Megpróbál megmozdulni, de érzi, hogy kezeit és lábait szorosan vékony fa alapú rudakhoz kötötték. Nem lát semmit. Beleszippant a levegőbe s dohos, penészes szag járja át orrlyukait.
A sötét terem egyik végében egy lámpa ég amely előtt egy fekete árnyék sétálgat, végül mikor odapillant Yvette testére, amely egy székhez van kötözve a terem közepén - s meglátja, ahogy a lány mozgatni kezdi fejét és megpróbálja kiszabadítani magát, lassan odasétál hozzá.)
Madeline:Látom felébredtél.
(Yvette fáradt, émelygős, rekedtes hangon szólal meg miközben fejét jobbra-balra rángatja; aztán ráérez a szemeit szorító erős szövetre, amely szinte úgy ,,viselkedik" mintha ki akarná nyomni őket, annyira rászorul arcára)
Yvette:Hol vagyok? Mit művelsz?!
Madeline:Majd meglátod. Vagyis.. inkább megérzed.
Yvette:A többiek már biztosan keresnek engem. Idejönnek és szétrúgják a hátsódat, akárki is vagy.
Madeline:Én vagyok az. Madeline, a barátnőd. Akit eldobtál néhány olcsó cafkáért.
Yvette:Hülyeség. Te nem Madeline vagy. Biztosan megint megszállt valami.
Madeline:Nem. Ez most tényleg én vagyok.
(Madeline elkezd körbe körbe járni Yvette körül)
Madeline:Tudod miután elmentünk rájöttem néhány dologra. Anyukám stabilan gyakorolta a fekete mágiát. Hatalmas papnő volt. Nem is tudtam az elején, hogy miért szeretem annyira ezt a darkos stílust.. míg aztán felnyíltak a szemeim. Én vagyok az anyám erejének örököse. Nekem kell továbbvinnem a tanítását.
Yvette:Milyen erő?
Madeline:Az most nem fontos.
Yvette:És mi a fenét akarsz tőlem?
Madeline:Én nem téged akarlak.. hanem azt ami benned van.
Yvette:Miről beszélsz?
(Madeline felkiált)
Madeline:Hát erről!
(Ekkor Madeline teljes erőből megpróbál karmaival belemarkolni Yvette hasába, de hirtelen elektromos áram keletkezik a semmiből a lány gyomránál, végigfut Madeline kezén, ellökve és elrepítve őt ezzel a terem másik végébe ahol a padlóra érvén Madeline felsóhajt, de egyből felkelni képtelen..)
...
Valeria:Szerintem nem volt jó ötlet, hogy szétváltunk és Sarox Tamika-val ment el.
(Valeria és Melanie még mindig az erdőben kószálnak amit mostanra már teljesen maga alá vont a sötétség)
Melanie:Szerintem meg igen.
(Melanie megáll mire Valeria is megtorpan)
Valeria:Mert?
Melanie:Mert így legalább megbeszélhetjük, hogy miért vagy ilyen. Vagy miért voltál ilyen, illetve olyan amikor kiderült, hogy én és Sarox..
(Valeria erőltetetten kezdi el csavargatni a fejét, mintha épp csontjait akarná megropogtatni)
Valeria:Jaj, hagyd már ezt!
Melanie:De most komolyan kérdezem... Én nem tudtam, hogy te is kedveled őt.
Valeria:Az elején nem kedveltem. Aztán...
Melanie:Aztán...?
(Hirtelen a semmiből egy zöld ovális aura jelenik meg ami egyre szikrázóbbá és szikrázóbbá válik; egy pillanatra bevilágítja szinte az egész erdőt majd egy sötétbőrű nő válik ki a rikító fényből. A nő magas, szikrázó zöld szemei vannak, hosszú fekete haját virágok fogják össze háta mögött; világoszöld földig érő ruhát hord, ami bőrével egyetemben csillog)
(Melanie és Valeria elvakulnak egy másodpercig a fénytől)
Melanie:Hé! Ki vagy?!
Étha:A nevem Étha. A Föld, a természet, az állatok és az időjárás védelmezője vagyok.
Valeria:Honnét tudjuk, hogy nem valami ártó szándékú lény vagy?
Melanie:Igen. Ez az! Bizonyítsd be!
(Étha nem kérdez, mindent érez; szemei teljességében világító zölddé válnak, kezeit felemeli majd az egész erdő elkezd mozogni: a levelek, az ágak, a fák lombjai ringatóznak; Étha teljes kontrollban tartja az egész erdőt. Aztán leengedi kezeit végül a fényes fény kialszik szemében)
Valeria:Mit akarsz tőlünk?
Étha:Azért küldtek, hogy figyelmeztesselek titeket a nagy veszély miatt ami közeleg felétek.
Melanie:Megéreztük. Épp egy Wendigóra vadászunk.. és persze ott van nekünk még Anastha is.
Étha:Anastha csak töredéke annak ami rátok vár.
Valeria:Ezt meg hogy érti?! Várjon csak! Azt mondta, hogy küldék! Ki küldte?!
Étha:Sok minden van még amiről ti nem tudtuk.
Valeria:Érthetően beszéljen!
Étha:Szétszakadtok.
Melanie:Miért?
Étha:Azért lányok, mert nem csináltok semmit.
Valeria:Mi az, hogy nem csinálunk semmit?!
Étha:Például?
Valeria:Hát.. ezelőtt átsegítettünk egy kissrácot a fénybe, aztán..
Melanie:Yvette-t is megmentettük. Meg Jared..
Valeria:Nem őt, nem.
Melanie:Ja őt nem.. tényleg.
Valeria:De az nem a mi hibánk volt!
Melanie:És meggyengítettük a sötétség őrzőit is!
Valeria:Elpusztítottunk egy gonosz jósnőt is.
Étha:Ez mind édes kevés.
Valeria:Cöh! Kikérjük magunknak!
(Étha egy pillanatra lehunyja bársonyos szemeit majd újra felszegi tekintetét a lányokra)
Étha:Azért küldtek, hogy segítsek. A bajbajutottakra és a leghatalmasabb ellenségetekre kell, hogy fókuszáljatok a közeljövőben. Adok nektek valakit aki majd vezet titeket utatokon.
Valeria:Egy újabb boszorkányt? Ki az?
Étha:Nem igazán.
Étha:Darius előző életében a jót kellett volna, hogy szolgálja.. de átállt a gonosz oldalra. Borzasztó dolgokat művelt az emberekkel és nagyon sokak szenvedését és halálát okozta. Mivel előző életét felelőtlenül, gonoszul és fesztelenül élte Darius a karma törvénye szerint visszafejlődött.
(Étha kitárja kezét majd leereszt róla egy keresztespókot)
(Valeria elsavanyodott arca hamarosan grimaszossá válik, mint aki újból harsányan nevetni készülne)
Valeria:Egy keresztespók képében?! Heh!
(Az ág Étha kezének mozdulatára kinyúl a bokorból és rácsap Valeria hátsójára)
Valeria:Áú! Jólvan. Megértettem. Nem csinálunk viccet a keresztespókokból.
(Melanie elmosolyodik amint Valeria zavarbajött képére néz)
Melanie:És a karmából.
Étha:Darius segíteni fog nektek. Ne féljetek tőle.
Melanie:Én nem szeretem a szőrös pókokat.
Valeria:Egyébként sem kell segítség. Jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Étha:Nem minden csúf belül ami kívül annak látszik. Bánjatok vele, a természettel és embertársaitokkal is tisztelettel. És ne ellenkezzetek, ha így rendeltetett. Darius-t rátok bízom mostantól, akár tetszik, akár nem.
(Egy elég duci potrohú pók kezd el felmászni Melanie lábán. Melanie amint meglátja a pókot, ami már a combjánál tart szinte pánikroham szerűen törnek ki szájából a szavak, de mozogni nem mer)
Melanie:Istenem, istenem. Meghalok, meghalok! Én utálom a pókokat. Fúj, fúj. Basszus, én ezt nem bírom!
(A pók eközben már felér Melanie vállára majd rezzenéstelenül megáll ott)
Valeria:Ahogy látom Darius leparkolt a válladra.
(Melanie félrehúzott szájjal pillant félre bal vállára majd inkább visszakapja tekintetét Étha-ra, hogy addig se lássa, hogy egy nagy, szőrös pók ül a vállán)
Melanie:Ú, istenem. A hideg kiráz.
Étha:Ne féljetek tőle. Az állatok csak akkor bántanak ha érzik, hogy önző vagy ártó szándékkal közeledtek feléjük.
(Melanie nagy levegőt vesz majd kifújja, aztán újra rápillant a pókra)
Valeria:Hogy fog nekünk segíteni egy keresztespók?
Étha:Ne becsüld le azt ami nálad kisebbnek látszik. Amint mondtam Darius segíteni fog nektek. Ne kételkedjetek szavaimban.
Valeria:És mi az a nagy veszély ami ránk leselkedik?
Étha:Azt sajnos nem mondhatom el.
Melanie:Miért nem?!
Étha:Most mennem kell.
(Étha összekulcsoja kezeit majd hirtelen zöld aura veszi körül és eltűnik)
Valeria:Hát ez szivatás!
Melanie:Nekem mondod?! Nekem van egy pók a vállamon.
(Valeria eszeveszettül kezdi el jobbra-balra rángatni a fejét; nem hisz el semmit az utóbbi néhány perc alatt történtekből)
Valeria:Mindegy.
(Valeria végigdörgöli tenyerét homlokán majd erőt véve magán felszólal)
Valeria:Ne térjük el a rutintól. Öljük meg azt a szörnyet aztán keressük meg Yvette-t, mert nekem ebből a napból már elegem van.
(Valeria elindul majd néhány lépés után visszanéz és rákiabál Melanie-ra)
Valeria:Elindulnál?!
Melanie:Én nem hogy elindulni nem merek, de még megmozdulni sem.
Valeria:Miért?
Melanie:Mi lesz, ha megcsíp?
Valeria:A pókok nem csípnek, hanem marnak.
Melanie:Tök mindegy! Nem akarom, hogy belémeressze a fogait és különben is ez egy keresztespók. Miért nem küldött inkább Étha egy kaszáspókot? Attól nem félek annyira.
Valeria:Örülj neki, hogy nem egy fekete özvegy.
Melanie:Ahh. Megőrülök. Miért az én vállamra mászott fel?! Te képviseled a természet erőit, mint Étha.. miért nem a te válladon sziesztázik?!
Valeria:Nem léphetnénk túl ezen a pókos dolgon?!
Melanie:Nem! Egyszerűen nem tudom elfogadni. Hogy segítene nekünk egy pók?! Ne már!
(Melanie minden pillanatban a vállára pillantgat és közben hisztérikus megjegyzéseket tesz)
Melanie:Istenem! Ez még mindig itt van!
Valeria:Túl fogod élni.
Melanie:Nem teszed inkább át a te válladra?!
Valeria:Te tényleg ennyire félsz a pókoktól?!
Melanie:Igen!
Valeria:Akkor neked ez legalább egy jó kis terápia is lesz, hogy legyőzd a félelmeidet.
Melanie:Hát nagyon szépen köszönöm. Csak az a baj, hogy mindjárt bepisilek a félelemtől, hogy már vagy tíz perce itt van egy kövér, szőrös pók a vállamon. Szerinted él még? Nem is mozog.
Valeria:Szerintem nagyon is eleven és lát minket mind a nyolc szemével.
Melanie:Én akkor sem megyek sehova addig amíg le nem mászik rólam ez az izé.
Valeria:Tudod mit?! Hagyjuk! Klasszikus Melanie!
Melanie:Hé! Ezt meg hogy érted?!
Valeria:Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megmozdulni csak azért, mert van egy nyamvadt pók a válladon.
(Melanie felcsattan)
Melanie:De ez nem egy pók. Ez egy keresztespók!
Valeria:Tudod mit?! Most már tényleg kezd nagyon unalmas lenni ez a beszégetés. Én mentem!
Melanie:Csak úgy fogod magad és itthagysz?!
Valeria:Aha. Ezt kapd ki!
Melanie:Ne már!
(Valeria szapora léptekkel elindul majd néhány szempillantás alatt eltűnik a sötét erdő rengetegében)
(Melanie ijedtében rámered a vállán heverő pókra)
Melanie:Ó.. te jó ég! Na most szerinted mit csináljak?
Melanie:Megőrültem. Egy pókkal beszélgetek.
(Melanie egy pillanatra megremeg ahogy a pók átszánkázik a lány vállának végére majd potrohából szőtt hálójával leengedi magát a földre. Melanie értetlenül figyeli a lényt amint az elindul a fűben)
Melanie:Hm.. Na mi az?! Hova mész?
(Melanie leguggol, hogy lássa ahogy Darius a pók megindul előtte)
Melanie:Szegényem. Lehetne gyorsabb.
(Hirtelen Melanie ijedtében belekapaszkodik a talajba)
-Áááááááááááárrrrrrrgggh!
(A lány gerincén végigfut a hideg, ahogy meghallja az ordítást)
Melanie:A szörnyeteg.
(Melanie szemei kikerekednek, de erőt vesz magán majd szapora lélegzetvétellel feláll és elkezd futni a hang irányába; aztán hirtelen valami az eszébe jut és megáll mint akire hátulról kiabáltak volna rá)
Melanie:Te jó ég! Darius!
(Melanie szétnéz a földön aztán félrehúzza száját, végül fogja magát és továbbszalad)
Melanie:Na mindegy. Majd később visszajövök érted.
...
------------
.......................
----------------------------
2014. május 17., szombat
18.rész - Démoni
Az előző részek tartalmából:
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
-----
(Sarox és Melanie a fiú házának konyhájában beszélgetnek. Melanie az asztalnál ül és épp kávét kortyol egy bögréből mikor Sarox kezében az árnyékok könyvével berohan a helyiségbe)
Sarox:Megvan!
Melanie:Micsoda?
Sarox:Találtam egy főzetet az árnyékok könyvében ami megfoszt az erőnktől.
Melanie:Komolyan?
Sarox:Hát.. nem ezt akartad?
Melanie:De.. én csak meglepődtem, hogy ilyen gyorsan.. szóval, hogy ilyen gyorsan..
(Sarox Melanie szavába vág)
Sarox:Megijedtél.
Melanie:Nem.. én csak. Szeretem a lányokat, tudod.
(Sarox lehuppan kihúz egy széket az asztal alól majd lehuppan Melanie-val szemben)
Melanie:Talán igazad van, egy kicsit berezeltem.
Sarox:Akkor nem most csináljuk?
Melanie:Hogy érted, hogy csináljuk? Csak nem te is el akarod veszíteni az erődet?
Sarox:Ha te azt akarod, akkor én is. Nem akarom, hogy nekem megmaradjon aztán meg majd miattam téged is bántsanak. Akkor talán végre elkezdhetünk egy normális párkapcsolatot. Akármit is jelentsen ez.
(Melanie elmosolyodik)
Melanie:Az isteni lenne. Viszont.. arra gondoltam, talán előtte még segítenünk kellene a lányoknak legyőzni ezt az Anastha-t vagy kicsodát.
Sarox:Hogyan?
Melanie:Jó kérdés. Hisz nem tudunk róla semmit.
Sarox:Na ez az!
Melanie:Talán kérhetnénk segítséget valahonnan.
Sarox:Honnan?
Melanie:Fogalmam sincs. Neked nincsenek kapcsolataid?
(Sarox elneveti magát)
Sarox:Milyen kapcsolataim?
Melanie:Amelyek talán segítenének egy kis infóhoz jutni.
Sarox:Nem hiszem. Ismerek férfiboszorkányokat, de ők eléggé privát életet élnek.. és nem olyanok, mint mi vagyunk. Nem őrzőboszorkányok.
Melanie:Értem. Mindenesetre körbekérdezősködnél? Hátha mégis sikerül kideríteni valamit.
Sarox:Te tudod. Ahogy szeretnéd.
(Sarox megcsókolja Melanie-t; pár pillanat múlva Melanie felveszi táskáját a szék mellöl a földről és feláll)
Melanie:Viszont...
(Hirtelen gyámoltalanul megáll a konyha közepén majd az asztalra helyezett könyvre pillant)
Sarox:Igen?
Melanie:Kölcsönkérhetném az árnyak könyvét tőled egy kicsit?
Sarox:Mire kell?
Melanie:Csak át akarom lapozni. Hátha találok benne valamit ami segíthet a lányoknak.
Sarox:Azért Valeria-val vigyázz.
Melanie:Ne aggódj. Kézben tartom a dolgokat.
Sarox:Tudom.
(Sarox átnyújtja a könyvet Melanie-nak aki még egyszer megcsókolja Sarox-ot majd elhagyja a helyiséget)
...
Valeria:Áááááááááááááááááááááááááá!
(Valeria hatalmas kiáltással repül keresztül a padlásszobán, nekirepül egy magas szekrénynek amiről azonnal le is pattan és a földön érkezik néhány könyvvel együtt, amelyek ráesnek)
(Tamika és Yvette a szoba közepén állnak; Valeria kicsivel távolabb, mögéjük fekszik a földön; néhány lépéssel előttük Anastha áll, emberi alakban s teljes életnagyságban. vékony, formás alakját vörös földig érő selyem takarja; haja válláig ér, vakító vörös. Arca rezzenés- és érzéktelen.)
(Tamika kitárja karját majd szélvihart kavar, de Anastha meg sem rezzen; aztán Anastha tárja ki mindkét karját s Tamika is repül egyet egyenesen Valeria-ra esve)
(Anastha kígyószemei most Yvette-re irányulnak aki hirtelen marokra tárja tenyerét majd egy tűzgolyót formáz benne s egyenesen a démonnő felé küldi; azonban Anastha elkapja akár egy labdát a kidobó játékban majd kezével összemorzsolja mire a tűzlabda füstölögve kialszik. Anastha elmosolyodik majd ugyanúgy marokra tárja tenyerét, s egy Yvette tűzgolyójához hasonló labdát idéz meg tenyerében, de ez sokkal fényesebb, lángolóbb és vagy négyszer akkora, mint Yvetté. Anastha már készen áll arra, hogy elhajítsa s porrá égesse Yvettet mire hirtelen Melanie lép be az ajtón, meglátja Anastha-t, az egymás hegyén-hátán nyögő Tamika-t és Valeria-t majd pedig reflexszerűen odarohan Anastha-hoz, s teljes lendületből valamint erőből hátbarúgja őt. Anastha tűzgolyója a semmibe tűnik el amikor hirtelen előreesik, egyenesen rá a szoba közepén fekvő kis, alacsony kör alakú asztalra, amiről ledönt mindent, legurul a földre majd pedig gyorsan megfordul s Melanie-ra néz aki felvonja szemöldökét. Melanie gyorsan a levegőbe helyezi mindkét kezét majd megpróbálja kiszárítani Anastha-t aki a kígyószemeivel hirtelen foltokban eltűnik a helyiségből)
(Melanie leengedi a kezeit; Yvette remegve áll a szoba másik oldalában; Tamika és Valeria pedig fejüket és egyéb végtagjaikat fájlalját, dörzsölik miközben felkelnek a földről)
Valeria:Áú!
Tamika:Hát ez szép volt Melanie!
Yvette:Megmentetted az életem!
(Yvette odarohan Melanie-hoz és megöleli őt)
Yvette:Merre jártál?
Tamika:Pont időben.
Melanie:Szívesen. Remélem nem baj, hogy itt vagyok.
Tamika:Hülyéskedsz?!
Yvette:Rád van szükségünk. Nem igaz, Valeria?
(Valeria ölébe fonja kezeit, belefúj egyet a levegőbe majd oldalranéz, de egy szót sem szól)
Melanie:Neked is szia, Valeria.
Tamika:Már attól féltünk, hogy soha nem jelensz meg.
Melanie:Igazából meggondoltam magam. Először is.. ahogy az imént is láttam, van mit munkálkodnunk.. aztán meg nekem is lesz mit elintéznem, de ez nem várat magára, a másik dolog meg igen, aztán meg..
(Mindeközben Yvette és Tamika összezavarodva figyelik a hebegő-habogó Melanie-t)
Melanie:..aztán meg lesz utána valami ami titeket is érinteni fog, de legfőképp engem is, meg aztán hoztam is nektek valamit és..
(Yvette rákiált)
Yvette:Állj! STOP! Most mi van?
(Melanie előhúz egy kis könyvet a farzsebéből majd Yvette-hez dobja aki elkapja azt)
Melanie:Egy árnyékok könyve rendel.
(Tamika és Yvette arca felvirul mire Valeria is odalép melléjük és némán, ajkába harapva szemeivel a könyvet vizsgálja)
Tamika:Te jó ég! Honnan van?
Melanie:Sarox nagymamájáé! Én mondtam, hogy Sarox csak jót akar.
Yvette:Végre! Ez talán segíthet.
Tamika:A legutóbbi amink volt amúgyis elpusztult Yvette miatt.
Yvette:Hé! Akkor épp elraboltak, nem emlékszel?! Az nem is én voltam!
Melanie:Mi történt itt az imént?
Tamika:Valeria megpróbálta lebilincselni Anastha-t szó szerint.. de nem sikerült neki.
(Valeria felkapja fejét majd hátrasétál és elkezdi visszapakolgatni a lehullott könyveket a padlóról a polcokra)
(Csak úgy szól Melanie-hoz hogy háttal áll neki)
Valeira:Egyáltalán nem mozdult meg. A gyökerek, amelyekkel le akartam szögezni őt nem engedelmeskedtek.
Tamika:Aztán én akartam elrepíteni, de meg sem mozdult.
Yvette:Az én tűzgömbömet is teljesen kivédte.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Erősebb, mint gondolnánk?
(Eközben Yvette lapozni kedi a könyvet)
Yvette:Hátha van benne valami róla.
Melanie:Már néztem. Nincs benne semmi, ami róla szólna. Sőt, mi több! Anastha nem is létezik. Legalábbis a mi időnkben nem.
(Hirtelen Valeria is megfordul s elképedve reagál)
Valeria:Hogy micsoda?!
Tamika:Hogy érted, hogy nem létezik?
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Tamika:Ezt nem értem.
Melanie:Sarox szerint - meg persze szerintem is - Anastha a jövőből jöhetett és valószínűleg onnan idézi meg a démonjait is, amelyekkel ezelőtt még soha nem találkoztunk. Az ereje hatalmas és még ki tudja, hogy mire nem képes.
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet.
Valeria:Tudod, hogy ha egyesítjük a négy elem erejét annyira kimeríthetjük azt, hogy akár el is veszíthetjük az erőinket.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Elveszi az erőinket, ha egyesítjük mind a négyet?
Tamika:Több, mint valószínű. Azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
Melanie:És utána már nem is lehet visszaszerezni?
Tamika:Nem, mert teljesen elvész. Kimerül.. úgymond megsemmisül azzal együtt amit elpusztítunk. Valamit valamiért.
Yvette:Viszont, ha ez továbbra is így megy, hogy nem tudjuk elpusztítani Anastha-t akkor tényleg jó szolgálatot tesz ez a könyv ugyanis benne van, hogy hogy kell egyesíteni az erőinket a gonosz ellen.. és ha - ismétlem - ez tényleg így megy tovább.. hogy nem tudjuk megölni Anastha-t.. végül csapdát kell majd állítanunk..
(Tamika határozottan közbevág)
Tamika:.. egyesítenünk kell az erőinket, megölni Anastha-t és pápá boszorkány lét.
Valeria:Na-na! Azért azt tényleg csak a legvégső esetben engedhetjük meg magunknak.
(Melanie megrázza magát, kezeit ölébe helyezi)
Melanie:Miért? Ti soha nem gondoltatok bele milyen lenne a normális élet? Normálisan élni.. meg izé, ilyesmi.
Tamika:A normális csak egy opció a mosógépen. Én nem akarok normális lenni, az olyan unalmas.
Yvette:Azt hiszem, ha normális lennék akkor nem találkozhattam volna veletek, lányok.
(Tamika elmosolyodik, mire a levegő egy kissé kellemesebbé válik körülöttük)
Tamika:Ja, mert hasonló vonz hasonlót: ergo mindannyian dilisek vagyunk.
(Melanie elneveti magát, de hogy ezt rejtse lehajtja a fejét és cipője orrával kezd el olyan mozgást végezni, mint aki lyukat akar fúrni a padlóba vagy épp eltapos egy égő cigicsikket)
Yvette:Szóval akkor most mi lesz?
Melanie:Voltunk már ennél húzósabb helyzetben is, nem?
Valeria:Ha Anastha meg tudna ölni, már megtette volna.
Tamika:Szerintem nem azért nem öl meg, mert nem tudja megtenni, hanem vár valamire.
Yvette:Valami nem stimmel. Anastha ereje hatalmas.. és mégsem ölt meg még eddig.
Melanie:Vajon mit tervezgethet titokban?
Yvette:Jaj istenem!
(Yvette hirtelen a homlokára csap majd térderogyik a padláson mire a lányok mindannyian odagyűlnek hozzá)
Melanie:Mi az?
Tamika:Mi a baj Yvette?
Valeria:Rosszul érzed magad?
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Nem.. csak megszédültem.. nem is kicsit. Húha.
Tamika:Segítsünk felállni?
Yvette:Igen, kösz.
(Yvette feltápászkodik a lányok segítségével)
Melanie:Jobb már?
Yvette:Valamivel. Alig ettem ma valamit, biztos amiatt lehet.
Valeria:Biztosan.
Yvette:Jobb lesz, ha hazamegyek és bekapok valamit.
Melanie:Nekem is mennem kell.
Tamika:Én maradok Valeria-val.
Valeria:Segíthetsz összetakarítani.
Tamika:Kösz.
Yvette:Akkor megyünk?
(Yvette kissé homályos tekintettel pillant Melanie-ra)
Melanie:Aha.
Yvette:Akkor majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.
Melanie:Sziasztok.
Tamika:Csáó.
Valeria:Heló.
...
(Néhány órával később Yvette a konyhában ül miközben egy tál spagettit eszik az asztalnál mikor hirtelen megcsörren a telefon. Yvette feláll majd odasétál a konyhapulthoz, s felveszi a vezetékes telefon kagylóját)
Yvette:Haló?
(Yvette ledöbben amikor a vonal végén egy nagyon ismerős hang üdvözli őt)
Yvette:Madeline?
...
(Pár óra elteltével Yvette az egyik szupermarket előtt ácsorog miközben telefonján követi az eltelt perceket; aztán a háta mögül megszólal egy hang)
Madeline:Yvette!
(Yvette végigméri egy pillanatig Madeline-t és úgy érzi, mintha az idő megállt volna régi barátnőjén. Ugyanaz a vállig érő sötétlila haj, fültágító, piercing a szájban, bakancs és csőnadrág. Madeline semmit nem változott. Madeline odarohan Yvette-hez és szorosan átöleli; Yvette csak szolídan viszonozza azt)
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
(Yvette elmosolyodik)
Madeline:Apámmal megnéztük a régi házunkat.
Yvette:Ja, a keresztanyám mesélte, hogy megvették tőletek aztán mégsem tudtam megmaradni ott.
Madeline:Ja-ja. Úgy volt.
(Yvette szemei kikerekednek mikor újra végignéz Madeline-en)
Yvette:El sem hiszem, hogy itt vagy. Visszaköltöztök?
Madeline:Nem. Csak pár napig maradok. A mobilszámodon nem értelek el úgyhogy megpróbáltam az otthonitokat és sikerült.
Yvette:Igen. Azóta már új telóm van.
Madeline:Nem ülünk be valahova teázni egyet?
Yvette:Teázni?
(Madeline szélesen vigyorog, mint egy angyal)
Madeline:Persze! JAJ ISTENEM YVETTE KÖNYÖRGÖK SEGÍTS!
(Yvette hirtelen odakap a sikoltozó, önkívületi állapotban lévő Madeline-hez, ami végül aztán csak egy fél másodpercig tart)
Yvette:Jézusom! Madeline mi a baj?!
Madeline:Ő.. úgy értem, hogy Yvette segíts, mert esküszöm, hogy felrobbanok az itteni közlekedésrendszertől. Gyűlölöm a dugókat. Mikor apámmal jöttünk azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, olyan sokat kellett rostokolni a főúton.
(Yvette elkerekedett szájjal nyög egyet ami végül egy szóvá formálódik)
Yvette:Aha.
(Madeline karon fogja Yvette-t)
Madeline:Gyere menjünk! Igyunk meg valamit.
Yvette:Jó. Rendben.
(Yvette és Madeline elsétálnak)
...
----
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
-----
(Sarox és Melanie a fiú házának konyhájában beszélgetnek. Melanie az asztalnál ül és épp kávét kortyol egy bögréből mikor Sarox kezében az árnyékok könyvével berohan a helyiségbe)
Sarox:Megvan!
Melanie:Micsoda?
Sarox:Találtam egy főzetet az árnyékok könyvében ami megfoszt az erőnktől.
Melanie:Komolyan?
Sarox:Hát.. nem ezt akartad?
Melanie:De.. én csak meglepődtem, hogy ilyen gyorsan.. szóval, hogy ilyen gyorsan..
(Sarox Melanie szavába vág)
Sarox:Megijedtél.
Melanie:Nem.. én csak. Szeretem a lányokat, tudod.
(Sarox lehuppan kihúz egy széket az asztal alól majd lehuppan Melanie-val szemben)
Melanie:Talán igazad van, egy kicsit berezeltem.
Sarox:Akkor nem most csináljuk?
Melanie:Hogy érted, hogy csináljuk? Csak nem te is el akarod veszíteni az erődet?
Sarox:Ha te azt akarod, akkor én is. Nem akarom, hogy nekem megmaradjon aztán meg majd miattam téged is bántsanak. Akkor talán végre elkezdhetünk egy normális párkapcsolatot. Akármit is jelentsen ez.
(Melanie elmosolyodik)
Melanie:Az isteni lenne. Viszont.. arra gondoltam, talán előtte még segítenünk kellene a lányoknak legyőzni ezt az Anastha-t vagy kicsodát.
Sarox:Hogyan?
Melanie:Jó kérdés. Hisz nem tudunk róla semmit.
Sarox:Na ez az!
Melanie:Talán kérhetnénk segítséget valahonnan.
Sarox:Honnan?
Melanie:Fogalmam sincs. Neked nincsenek kapcsolataid?
(Sarox elneveti magát)
Sarox:Milyen kapcsolataim?
Melanie:Amelyek talán segítenének egy kis infóhoz jutni.
Sarox:Nem hiszem. Ismerek férfiboszorkányokat, de ők eléggé privát életet élnek.. és nem olyanok, mint mi vagyunk. Nem őrzőboszorkányok.
Melanie:Értem. Mindenesetre körbekérdezősködnél? Hátha mégis sikerül kideríteni valamit.
Sarox:Te tudod. Ahogy szeretnéd.
(Sarox megcsókolja Melanie-t; pár pillanat múlva Melanie felveszi táskáját a szék mellöl a földről és feláll)
Melanie:Viszont...
(Hirtelen gyámoltalanul megáll a konyha közepén majd az asztalra helyezett könyvre pillant)
Sarox:Igen?
Melanie:Kölcsönkérhetném az árnyak könyvét tőled egy kicsit?
Sarox:Mire kell?
Melanie:Csak át akarom lapozni. Hátha találok benne valamit ami segíthet a lányoknak.
Sarox:Azért Valeria-val vigyázz.
Melanie:Ne aggódj. Kézben tartom a dolgokat.
Sarox:Tudom.
(Sarox átnyújtja a könyvet Melanie-nak aki még egyszer megcsókolja Sarox-ot majd elhagyja a helyiséget)
...
Valeria:Áááááááááááááááááááááááááá!
(Valeria hatalmas kiáltással repül keresztül a padlásszobán, nekirepül egy magas szekrénynek amiről azonnal le is pattan és a földön érkezik néhány könyvvel együtt, amelyek ráesnek)
(Tamika és Yvette a szoba közepén állnak; Valeria kicsivel távolabb, mögéjük fekszik a földön; néhány lépéssel előttük Anastha áll, emberi alakban s teljes életnagyságban. vékony, formás alakját vörös földig érő selyem takarja; haja válláig ér, vakító vörös. Arca rezzenés- és érzéktelen.)
(Tamika kitárja karját majd szélvihart kavar, de Anastha meg sem rezzen; aztán Anastha tárja ki mindkét karját s Tamika is repül egyet egyenesen Valeria-ra esve)
(Anastha kígyószemei most Yvette-re irányulnak aki hirtelen marokra tárja tenyerét majd egy tűzgolyót formáz benne s egyenesen a démonnő felé küldi; azonban Anastha elkapja akár egy labdát a kidobó játékban majd kezével összemorzsolja mire a tűzlabda füstölögve kialszik. Anastha elmosolyodik majd ugyanúgy marokra tárja tenyerét, s egy Yvette tűzgolyójához hasonló labdát idéz meg tenyerében, de ez sokkal fényesebb, lángolóbb és vagy négyszer akkora, mint Yvetté. Anastha már készen áll arra, hogy elhajítsa s porrá égesse Yvettet mire hirtelen Melanie lép be az ajtón, meglátja Anastha-t, az egymás hegyén-hátán nyögő Tamika-t és Valeria-t majd pedig reflexszerűen odarohan Anastha-hoz, s teljes lendületből valamint erőből hátbarúgja őt. Anastha tűzgolyója a semmibe tűnik el amikor hirtelen előreesik, egyenesen rá a szoba közepén fekvő kis, alacsony kör alakú asztalra, amiről ledönt mindent, legurul a földre majd pedig gyorsan megfordul s Melanie-ra néz aki felvonja szemöldökét. Melanie gyorsan a levegőbe helyezi mindkét kezét majd megpróbálja kiszárítani Anastha-t aki a kígyószemeivel hirtelen foltokban eltűnik a helyiségből)
(Melanie leengedi a kezeit; Yvette remegve áll a szoba másik oldalában; Tamika és Valeria pedig fejüket és egyéb végtagjaikat fájlalját, dörzsölik miközben felkelnek a földről)
Valeria:Áú!
Tamika:Hát ez szép volt Melanie!
Yvette:Megmentetted az életem!
(Yvette odarohan Melanie-hoz és megöleli őt)
Yvette:Merre jártál?
Tamika:Pont időben.
Melanie:Szívesen. Remélem nem baj, hogy itt vagyok.
Tamika:Hülyéskedsz?!
Yvette:Rád van szükségünk. Nem igaz, Valeria?
(Valeria ölébe fonja kezeit, belefúj egyet a levegőbe majd oldalranéz, de egy szót sem szól)
Melanie:Neked is szia, Valeria.
Tamika:Már attól féltünk, hogy soha nem jelensz meg.
Melanie:Igazából meggondoltam magam. Először is.. ahogy az imént is láttam, van mit munkálkodnunk.. aztán meg nekem is lesz mit elintéznem, de ez nem várat magára, a másik dolog meg igen, aztán meg..
(Mindeközben Yvette és Tamika összezavarodva figyelik a hebegő-habogó Melanie-t)
Melanie:..aztán meg lesz utána valami ami titeket is érinteni fog, de legfőképp engem is, meg aztán hoztam is nektek valamit és..
(Yvette rákiált)
Yvette:Állj! STOP! Most mi van?
(Melanie előhúz egy kis könyvet a farzsebéből majd Yvette-hez dobja aki elkapja azt)
Melanie:Egy árnyékok könyve rendel.
(Tamika és Yvette arca felvirul mire Valeria is odalép melléjük és némán, ajkába harapva szemeivel a könyvet vizsgálja)
Tamika:Te jó ég! Honnan van?
Melanie:Sarox nagymamájáé! Én mondtam, hogy Sarox csak jót akar.
Yvette:Végre! Ez talán segíthet.
Tamika:A legutóbbi amink volt amúgyis elpusztult Yvette miatt.
Yvette:Hé! Akkor épp elraboltak, nem emlékszel?! Az nem is én voltam!
Melanie:Mi történt itt az imént?
Tamika:Valeria megpróbálta lebilincselni Anastha-t szó szerint.. de nem sikerült neki.
(Valeria felkapja fejét majd hátrasétál és elkezdi visszapakolgatni a lehullott könyveket a padlóról a polcokra)
(Csak úgy szól Melanie-hoz hogy háttal áll neki)
Valeira:Egyáltalán nem mozdult meg. A gyökerek, amelyekkel le akartam szögezni őt nem engedelmeskedtek.
Tamika:Aztán én akartam elrepíteni, de meg sem mozdult.
Yvette:Az én tűzgömbömet is teljesen kivédte.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Erősebb, mint gondolnánk?
(Eközben Yvette lapozni kedi a könyvet)
Yvette:Hátha van benne valami róla.
Melanie:Már néztem. Nincs benne semmi, ami róla szólna. Sőt, mi több! Anastha nem is létezik. Legalábbis a mi időnkben nem.
(Hirtelen Valeria is megfordul s elképedve reagál)
Valeria:Hogy micsoda?!
Tamika:Hogy érted, hogy nem létezik?
Melanie:Sarox és én úgy véljük, hogy Anastha a jövőből való.
(Tamika és Valeria összezavarodottan néznek)
Valeria; Tamika: A jövőből?!
Tamika:Ezt nem értem.
Melanie:Sarox szerint - meg persze szerintem is - Anastha a jövőből jöhetett és valószínűleg onnan idézi meg a démonjait is, amelyekkel ezelőtt még soha nem találkoztunk. Az ereje hatalmas és még ki tudja, hogy mire nem képes.
Yvette:Tegyük fel, hogy ez igaz.. de akkor mivel győzhetjük le?
Tamika:Szerintem ha egyesítjük a négy elem erejét; az segíthet.
Valeria:Tudod, hogy ha egyesítjük a négy elem erejét annyira kimeríthetjük azt, hogy akár el is veszíthetjük az erőinket.
(Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Elveszi az erőinket, ha egyesítjük mind a négyet?
Tamika:Több, mint valószínű. Azok az őrzőboszorkányok akik egyesítették mind a négy elem erejét arra, hogy elpusztítsanak egy démont mind elveszítették az erejüket... ha épp nem haltak bele.
Melanie:És utána már nem is lehet visszaszerezni?
Tamika:Nem, mert teljesen elvész. Kimerül.. úgymond megsemmisül azzal együtt amit elpusztítunk. Valamit valamiért.
Yvette:Viszont, ha ez továbbra is így megy, hogy nem tudjuk elpusztítani Anastha-t akkor tényleg jó szolgálatot tesz ez a könyv ugyanis benne van, hogy hogy kell egyesíteni az erőinket a gonosz ellen.. és ha - ismétlem - ez tényleg így megy tovább.. hogy nem tudjuk megölni Anastha-t.. végül csapdát kell majd állítanunk..
(Tamika határozottan közbevág)
Tamika:.. egyesítenünk kell az erőinket, megölni Anastha-t és pápá boszorkány lét.
Valeria:Na-na! Azért azt tényleg csak a legvégső esetben engedhetjük meg magunknak.
(Melanie megrázza magát, kezeit ölébe helyezi)
Melanie:Miért? Ti soha nem gondoltatok bele milyen lenne a normális élet? Normálisan élni.. meg izé, ilyesmi.
Tamika:A normális csak egy opció a mosógépen. Én nem akarok normális lenni, az olyan unalmas.
Yvette:Azt hiszem, ha normális lennék akkor nem találkozhattam volna veletek, lányok.
(Tamika elmosolyodik, mire a levegő egy kissé kellemesebbé válik körülöttük)
Tamika:Ja, mert hasonló vonz hasonlót: ergo mindannyian dilisek vagyunk.
(Melanie elneveti magát, de hogy ezt rejtse lehajtja a fejét és cipője orrával kezd el olyan mozgást végezni, mint aki lyukat akar fúrni a padlóba vagy épp eltapos egy égő cigicsikket)
Yvette:Szóval akkor most mi lesz?
Melanie:Voltunk már ennél húzósabb helyzetben is, nem?
Valeria:Ha Anastha meg tudna ölni, már megtette volna.
Tamika:Szerintem nem azért nem öl meg, mert nem tudja megtenni, hanem vár valamire.
Yvette:Valami nem stimmel. Anastha ereje hatalmas.. és mégsem ölt meg még eddig.
Melanie:Vajon mit tervezgethet titokban?
Yvette:Jaj istenem!
(Yvette hirtelen a homlokára csap majd térderogyik a padláson mire a lányok mindannyian odagyűlnek hozzá)
Melanie:Mi az?
Tamika:Mi a baj Yvette?
Valeria:Rosszul érzed magad?
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Nem.. csak megszédültem.. nem is kicsit. Húha.
Tamika:Segítsünk felállni?
Yvette:Igen, kösz.
(Yvette feltápászkodik a lányok segítségével)
Melanie:Jobb már?
Yvette:Valamivel. Alig ettem ma valamit, biztos amiatt lehet.
Valeria:Biztosan.
Yvette:Jobb lesz, ha hazamegyek és bekapok valamit.
Melanie:Nekem is mennem kell.
Tamika:Én maradok Valeria-val.
Valeria:Segíthetsz összetakarítani.
Tamika:Kösz.
Yvette:Akkor megyünk?
(Yvette kissé homályos tekintettel pillant Melanie-ra)
Melanie:Aha.
Yvette:Akkor majd beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.
Melanie:Sziasztok.
Tamika:Csáó.
Valeria:Heló.
...
(Néhány órával később Yvette a konyhában ül miközben egy tál spagettit eszik az asztalnál mikor hirtelen megcsörren a telefon. Yvette feláll majd odasétál a konyhapulthoz, s felveszi a vezetékes telefon kagylóját)
Yvette:Haló?
(Yvette ledöbben amikor a vonal végén egy nagyon ismerős hang üdvözli őt)
Yvette:Madeline?
...
(Pár óra elteltével Yvette az egyik szupermarket előtt ácsorog miközben telefonján követi az eltelt perceket; aztán a háta mögül megszólal egy hang)
Madeline:Yvette!
(Yvette végigméri egy pillanatig Madeline-t és úgy érzi, mintha az idő megállt volna régi barátnőjén. Ugyanaz a vállig érő sötétlila haj, fültágító, piercing a szájban, bakancs és csőnadrág. Madeline semmit nem változott. Madeline odarohan Yvette-hez és szorosan átöleli; Yvette csak szolídan viszonozza azt)
Madeline:Annyira örülök, hogy eljöttél!
Yvette:Én örülök, hogy felhívtál. De hogyan és mi..
(Madeline közbevág)
Madeline:Hogy mit keresek itt?!
(Yvette elmosolyodik)
Madeline:Apámmal megnéztük a régi házunkat.
Yvette:Ja, a keresztanyám mesélte, hogy megvették tőletek aztán mégsem tudtam megmaradni ott.
Madeline:Ja-ja. Úgy volt.
(Yvette szemei kikerekednek mikor újra végignéz Madeline-en)
Yvette:El sem hiszem, hogy itt vagy. Visszaköltöztök?
Madeline:Nem. Csak pár napig maradok. A mobilszámodon nem értelek el úgyhogy megpróbáltam az otthonitokat és sikerült.
Yvette:Igen. Azóta már új telóm van.
Madeline:Nem ülünk be valahova teázni egyet?
Yvette:Teázni?
(Madeline szélesen vigyorog, mint egy angyal)
Madeline:Persze! JAJ ISTENEM YVETTE KÖNYÖRGÖK SEGÍTS!
(Yvette hirtelen odakap a sikoltozó, önkívületi állapotban lévő Madeline-hez, ami végül aztán csak egy fél másodpercig tart)
Yvette:Jézusom! Madeline mi a baj?!
Madeline:Ő.. úgy értem, hogy Yvette segíts, mert esküszöm, hogy felrobbanok az itteni közlekedésrendszertől. Gyűlölöm a dugókat. Mikor apámmal jöttünk azt hittem, hogy fejbe lövöm magam, olyan sokat kellett rostokolni a főúton.
(Yvette elkerekedett szájjal nyög egyet ami végül egy szóvá formálódik)
Yvette:Aha.
(Madeline karon fogja Yvette-t)
Madeline:Gyere menjünk! Igyunk meg valamit.
Yvette:Jó. Rendben.
(Yvette és Madeline elsétálnak)
...
----
2014. május 10., szombat
17.rész - Illúzió
Az előző részek tartalmából:
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
-----
(Tamika és Valeria a kihalt utcákon sétálnak. Valeria feldúlt miközben Tamika értetlenül lépked mellette de mégis úgy érzi mintha futnia kellene utána)
Tamika:És most hova megyünk egyáltalán?
Valeria:Nem tudom és nem is érdekel, de ha megtalálom Melanie-t és esküszöm megölöm.
Tamika:Őrület. Egy este sem lehet nyugodtan az ember.
Valeria:Mégis hogy képzeli ezt?!
Tamika:Micsodát? Hogy éli a saját életét?
Valeria:Hogy bajba sodor mindannyiónkat! Hogy soha nincs ott amikor kellene!
Tamika:Yvette sincs itt.
Valeria:Az más!
Tamika:Mert?
Valeria:Mert ő nem Saroxal van, azért.
Tamika:Mi a baj vele?
Valeria:Mi van, már te is az ő oldalukon állsz?!
Tamika:Én nem állok senki oldalán; én csak azt kérdezem, hogy miért vagy ennyire rászállva Sarox-ra! Eddig sem csinált semmi kivetnivalót.
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
Valeria:Milyen hülyeségeket nem hordasz itt össze!
Tamika:De! Te igenis féltékeny vagy! Te titkon belezúgtál Sarox-ba és nem is az a bajod, hogy Sarox szabadon csatangol, hanem az a bajod, hogy Melanie-val teszi azt és nem veled; és persze az, hogy ők ketten tök boldogok.
Valeria:Marhaság!
Tamika:De!
(Valeria lelép a járdáról majd átvág az úttesten mire Tamika utánarohan s megállítja őt az út szélén elkapva)
Tamika:Állj már meg hallod!
Valeria:Nem állok meg és ha nem fejezed be akkor veled is összeveszek!
Tamika:Te határozottan féltékeny vagy.
Valeria:Jó. És akkor mi van ha igen?!
Tamika:Hát...
(Egy pillanatig kínos csend telepedik mindannyiójukra. Az utcát és a mögöttük elhelyezkedő hatalmas parkot gyanús csend öleli körül)
Tamika:Sarox és Melanie együtt vannak. Szeretik egymást. Nem lehetsz olyan, mint egy fúria csak azért, mert féltékeny vagy.
(Valeria elkapja a fejét majd elindul mintha mit sem hallott volna)
Tamika:Nem is tudtam, hogy belezúgtál Sarox-ba.
Valeria:Azért, mert nem zúgtam bele! Nem akarok erről többet beszélni és légyszíves..
-Ááá! Hagyj békén! Menj el! Hagyd már abba! Ááá!
Valeria:Ez meg..?!
Tamika:Sikítás. A parkból jön.
(Valeria és Tamika a vékony, kislánysikításra azonnal megkeresik a park kövekkel kirakott bejáratát majd berohannak s keresgélni kezdik a hang forrását)
Tamika:Haló?!
Valeria:Van itt valaki?!
(A sötétben egyszercsak megjelenik az egyik pad alatt egy hálóingben kuporgó, vacogó szőke törékeny kislány. Ajkai kékesek s közben lábait és egyetlen plüssmackóját szorongatja magához, hogy melegedjen. Tamika és Valeria azonnal észreveszik - miközben Valeria már megérzéseket is kapott a kislánnyal kapcsolatban a park ,,zöld őreitől", a növényektől; a lányok odarohannak az apró testhez majd behajolnak a pad alá)
Valeria:Hé! Jól vagy?!
Tamika:Mit keresel itt ilyen későn, ilyen hidegben?
-Nem hagy békén!
Valeria:Ki nem hagy békén?
Tamika:A szüleid tudják, hogy itt vagy?
-Hát ő! Nem hagy békén! Ott!
(A kislány mutogatni kezd de a csajok nem látnak semmit sem. Valeria hátranéz az egyik bokorra amin végigsuhan a rideg szellő s megrázza azt, de azon kívül nem lát semmit. Megpróbálja kézenfogni a kislányt mire észreveszi, hogy bőre teljesen hideg)
Valeria:Gyere ki a pad alól! Hazaviszünk!
(A kislány ki akarja szabadítani kis kezeit Valeria szorításából)
-Nem akarok hazamenni! Oda is utánam jön! Nem hagy békén!
Tamika:De kicsoda?
Valeria:Hogy hívnak?
-Debora.
Valeria:Debora haza kell vinnünk téged. Már biztos átfáztál.
Debora:De ott sem hagy majd békén! Nem akarok hazamenni.
Tamika:Ki nem hagy békén?
Debora:Daniel!
Valeria:Ki az a Daniel?
Debora:Aki nem hagy békén!
Valeria:Gyere! Akkor addig elviszünk hozzánk. Tudod anyukád telefonszámát?
(Debora alsó ajkába harap miközben Valeria és Tamika kezei segítségével kimászik a pad alól)
Debora:Ühü.
Tamika:Hány éves vagy?
Debora:Kilenc és egy negyed. Nemsokára már tíz.
Tamika:De cuki.
Valeria:Gyere!
(Valeria ölébe kapja a kislányt majd mindhárman gyors léptekben elhagyják a parkot)
...
(Egy félórával később Valeria már a konyhában áll miközben anyja fehér pólóban és fekete farmernadrágban ül az asztalnál; mélyen Valeria szemébe néz majd leveszi szemüvegét, belekócol hajába s kissé rémülten szól lányához)
Nia:Ki ez a kislány?
Valeria:A parkban találtuk. Valószínűleg elveszett.
Nia:Mit kóboroltok ilyen későn ti a parkban?
Valeria:Nem a parkban kóboroltunk csak épp a könyvtárból jöttünk haza és a park mellett haladtunk el mikor meghallottuk a sikítását.
Nia:Ó, szegényem. Biztosan nagyon meg lehetett ijedve.
Valeria:Valószínűleg eltévedt és végül bemenekült a parkba, bebújt az egyik pad alá.
Nia:Istenkém.
Valeria:Azt mondja tudja a szülei telefonszámát, de nem akar hazamenni.
Nia:Miért nem?
Valeria:Fogalmam sincs; lehet, hogy veszekedtek a szülei és azért rohant el.
Nia:Szegénykém.
(Hangos sípolás szakítja félbe a beszélgetést mire Nia feláll az asztaltól majd odalép a főzőlaphoz leveszi a sípoló teáskannát a pultról, elővesz egy bögrét a szekrényből, teletölti forró teával aztán elhalad Valeria mellett, aki követi anyját egyenesen át a nappaliba ahol már a hosszú, szőke hajú, fehér bőrű kislány didereg a kanapén egy bundás plédbe tekerve. Nia leteszi a kanapé előtt álló kisasztalra a bögrét)
Nia:Epres tea. Forró úgyhogy nem adom a kezedbe. Majd ebből igyál egy kicsit később.
Debora:Köszönöm szépen.
(Valeria leül a kislány mellé miközben Nia a kisasztal sarkára teszi le sejhaját óvatosan)
Nia:Fázol még?
Debora:Nem most már nem annyira.
Nia:Mióta voltál kint a parkban?
Debora:Csak nemrég óta.
Nia:És miért futottál el otthonról?
Debora:Semmiért.
Nia:A semmi miatt csak úgy nem futunk el. Biztosan megijedhettél valami miatt. Vagy valaki miatt.
(Debora elpirul, de nem szól egy szót sem)
(Nia nagy levegőt vesz)
Nia:Igaz, hogy tudod a szüleid telefonszámát?
Debora:Tudom. Anyu megtaníttatta velem, ha bármi baj történne.
Nia:Szükségem lenne rá, hogy értesítsem anyukád, hogy minden rendben van veled. Biztosan már halálra aggódja magát miattad.
Debora:Jó.
Nia:Felmegyek a telefonomért.
Valeria:Jó, én itt leszek.
(Nia kisétál a nappaliból mire Valeria közelebb húzódik a kislányhoz, de mielőtt még elkezdené kifaggatni őt, megelőzik)
Debora:Most is itt van.
Valeria:Kicsoda?
Debora:Hát ő.
(Valeria értetlenül pásztázza körbe a kislámpáktól narancsszínben úszó nappalit, de nem lát semmit)
Valeria:Én nem látok senkit.
(Debora újra elpirul)
Debora:Persze, mert senki nem látja. Rajtam kívül.
Valeria:Daniel-ről beszélsz?
Debora:Igen.
Valeria:Ki ő?
Debora:Nem tudom. Csak most költöztünk be az új házunkba anyuval és egyszercsak megjelent a szobámban. Mindig játszani akar velem. Az elején még vicces volt, de aztán elkezdett olyan dolgokat csinálni ami miatt anyu mindig engem szidott meg. Aztán már nem játszok vele és most nem hagy békén.
(Valeria szemöldökei felugranak egy pillanatig)
Valeria:Ez a Daniel egy...?
Debora:Nem tudom. Csak azt tudom, hogy rajtam kívül nem látja senki. Most is ott van. Ott áll az ajtóban és minket figyel.
(Valeria újra odanéz az ajtóba, amelyen nemrég anyja sétált ki, de nem lát semmit)
Valeria:Tényleg nem látok senkit.
Debora:Mondom.
(Valeria a kislány bebugyolált lábaira teszi egyik kezét majd közelebbhajol hozzá)
Valeria:Ígérem, hogy segítek neked, hogy ez a Daniel ne keverjen téged több bajba, rendben?
Debora:Hogyan?
Nia:Itt vagyok!
(Nia szakítja félbe a beszélgetést egy telefonnal a kezében amikor újra belép a nappaliba. A következő pillanatban hirtelen megáll majd körülnéz)
Nia:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Nia:Hirtelen olyan hideg lett itt. Borsódzik a hátam. Pedig megy a fűtés.
(Nia körülnéz a szobában)
Nia:Őrület.
(Nia visszaül helyére majd odanyújtja a kislánynak saját mobilját)
...
Yvette:Szóval?
Met:Mi szóval?
(Yvette és Met egy emberekkel tömött bárban ül egy privát asztalnál; kellemes popzene tölti meg a helyet ahol csinos, fiatal felszólgáló lányok cipelnek különböző italokat és ételeket)
Yvette:Azt mondtad, hogy mindent elmondasz magadról. Hogy ki vagy, mi vagy és hogy mit keresel itt. Hogy nem vagy-e valami sátáni szekta tagja és így tovább..
Met:Áhá. Szóval akkor azért hoztál ide, mert féltél hogy ha privátban beszélünk valami eldugott helyen, akkor még a végén megtámadlak, mi?
Yvette:Én őszinte voltam. Most te jösz. Ki vagy te?
Met:Egy wicca koven tagja vagyok. Mielőtt még megkérdeznéd a kovenem csak a fehér mágiában jártas.
Yvette:Azt ajánlom is, mert ha nem annak megérzed a kárát.
(Met elmosolyodik)
Met:Tüzes vagy.
Yvette:Ha tudnád mennyire.
(Yvette belekortyol italába majd mindkettejük csillogó szeme találkozik egy pillanatra)
Yvette:Milyen erőd van?
Met:Hogy?
Yvette:Azt kérdeztem milyen erőd van?
Tamika:Yvette most azonnal jönnöd kell!
Yvette:Jesszusom!
(Yvette felkiált, jobbra kapja fejét miközben ijedtében kicsit hátrahőköl az asztaltól; Met szemei kikerekednek egy pillanatra. Tamika átlátszó teste eközben Yvette mellett lebeg persze Yvette csak a hangját hallja)
Tamika:Valeria és én bajban vagyunk. Gyere ki a mosdóba, ott várlak.
Met:Valami baj van?
Yvette:Neem, dehogy.
(Yvette hebeg-habog, tetőtől talpig elpirulva)
Yvette:Neem, tényleg.. csak elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben és ki kell most mennem. Bocsáss meg.
(Yvette feláll majd elrohan az asztaltól mire Met értetlenül követi a lányt szemeivel addig amíg el nem veszik sziluettje a bár végében lévő ajtó mögé belépve)
...
Sarox:Te meg mit csinálsz?
Melanie:Csak olvasok.
(Sarox egy tálcányi szendviccsel lép be szobájába ahol Melanie ül ágya szélén egy régi könyvet lapozgatva. Sarox besétál, leteszi a tálcát az éjjeli szekrényre majd leül Melanie mellé)
Melanie:Néha amikor éjjel az ágyamban fekszem csak azon agyalok, hogy miért kell mindennek így lennie?
Sarox:Ezt hogy érted?
Melanie:Nem akarok így élni. Azt akarom, hogy vége legyen.
Sarox:Nem értelek.
Melanie:Azt akarom, hogy vége legyen Sarox! Én nem akarok már semmilyen erőt. Nem akarok harcolni, se semmi! Nem akarom ezt! Azt akarom, hogy vége legyen és ezt még százszor el fogom neked mondani.
Sarox:Ennyire rosszul esik, hogy összevesztél a lányokkal?
Melanie:Nem. Illetve igen, de nem.. nem azért mondom ezeket, mert megbántott ami történt köztem és Valeria között. Én csak a normális élet után vágyom. Ahol nem kell minden percben a hátam mögé néznem és félnem.
(Sarox szorosan magához húzza Melanie-t és átkarolja őt mire a lány a férfi vállára dönti a fejét)
Melanie:Én már azt sem tudom, hogy mi a valóság és mi nem az. Mintha minden csak illúzió lenne.
(Sarox Melanie fejét kezdi el simogatni majd csókot nyom rá)
Sarox:Ne aggódj! Minden rendben lesz! Ígérem.
....
(Yvette és Tamika megjelenik Valeria padlásán)
Yvette:Mi a baj? Tamika azt mondta valami szellemgyerekkel van dolgunk.
(Valeria pizsamaingben hadonászik kezeivel a levegőben mintha el akarna hessegetni egy nemlétező darázst)
Valeria:Épp aludni készültem, de egyszerűen nem hagy békén!
Yvette:Le vagyok maradva!
Tamika:Mi történt a kislánnyal?
Yvette:Milyen kislánnyal?!
Valeria:Az anyukája eljött érte és hazavitte.
Tamika:Minden rendben ment?
Valeria:Persze, csak most nincs rendben semmi sem.
(Hirtelen egy sornyi könyv lecsúszik a polcról egyenesen nagyot huppanva a földre)
Valeria:Hé! Hagyd már abba!
Tamika:Na ezért nem akarok én gyerekeket. Csak takarítani kell utánuk!
Valeria:Hát ilyen gyerekeket én se!
Yvette:Na jó! Én nem értek semmit! Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt?
Valeria:Egy kislány új házba költözött ami szellemjárta volt, egy már halott kissrác nem hagyta békén és elrohant otthonról ijedtében.
Tamika:Mi megtaláltuk őt a parkban.
Valeria:Én hazahoztam aztán felhívta anyu az anyját - kiderült, hogy csak anyja van - és az eljött érte és hazavitte.
Tamika:Viszont a srácszellem itt maradt a házban.
Yvette:Ez nagyszerű! És hogy tüntessük el?
Yvette:Áú!
(Yvette a vádlijához kap amikor hatalmas csípést érez)
Tamika:Szerintem ő nem szeretné ha eltüntetnénk.
Yvette:Hol van Melanie? Ne hívjuk őt is?
(Tamika és Valeria egymásra néznek)
Tamika:Mm.. te még nem tudod.
Yvette:Micsodát?! Van még más is?!
Tamika:Bőven. De majd később.
Yvette:Hogy lehet az, hogy mi nem látjuk?!
Tamika:A szellemek csak annak mutatkoznak meg akinek akarnak. Ha azt akarná, hogy mi lássuk akkor láttatná magát. Ez ilyen egyszerű.
Valeria:Őrület. Szerintem jobb lenne, ha elővennénk néhány fehér gyertyát, alkotnánk egy kört, ellazulnánk és segítenénk megnyitni az átjárót a fénybe, hogy továbbléphessen.
Tamika:De még azt sem tudjuk, hogy miért van itt.
Valeria:Majd elárulja. Először a gyertyák, a meditáció, a spirituális elmélyülés, a kör aztán minden jön magától.
Yvette:Biztos hogy menni fog? Még soha nem küldtünk át lelket a másik oldalra.
Valeria:Menni fog. Csak bízz benne.
(A lányok szétszóródnak a szobában, Tamika gyertyákat keres míg Yvette egy kört rajzol a szoba közepére krétával, Valeria behúzza a függönyöket)
Tamika:Egyébként hogy alakult a randevúd azzal a sráccal?
Valeria:Milyen sráccal?! Te randiztál miközben mi szenvedtünk?!
Yvette:Jólvan na!
...
(Néhány perccel később a lányok már egy kört alkotnak miközben törökülésben, egymás kezét fogva, szemüket lehunyva néhány fehér gyertya segítségével megpróbálják felvenni a kapcsolatot az ittragadt lélekkel)
Valeria:Daniel gyere ide. Nem fogunk bántani.
Tamika:A szüleit akarja.
Valeria:Honnét tudod?
Tamika:Nem tudom. Egyszerűen csak bevillant a fejembe.
Valeria:Csak relaxáljatok. A szülei biztosan már beléptek a fénybe.
Yvette:Akkor léptessük be őt is a fénybe.
Valeria:Egyedül érzi magát. A szüleit akarja, velük akar játszani.
Tamika:Olyan egyedül vagyok. A szüleimet akarom.
Yvette:Tamika ne engedd őt az aurádba!
Valeria:Most! Képzeljétek el ahogy egy vakító, fényes, sárga színű fény megtölti az egész szobát. Az akaratotokkal, az elmétekkel, lássátok ahogy a fény bekúszik az ajtó alatt és megtölti a szobát, teljesen elnyeli a fény a szobát.
Yvette:Látom Daniel-t. Fél belépni.
Valeria:Csináljátok tovább. A fény töltse meg az egész szobát. Árasszon el mindent.
Tamika:Ez gyönyörű.
(Yvette arcára megmagyarázhatatlan mosoly ül ki)
Yvette:Ott vannak a szülei. Kitárják a kezüket.
Valeria:Most mégis besétál.
(Néhány pillanattal később a lányok megkönnyebbülten nyitják ki szemüket miközben Tamikáéból egy könnycsepp szökik ki s gördül végig arcán mire azonnal odakap kezével, hogy letörölje)
Tamika:Hú. Ilyet sem csináltunk még.
Valeria:Épp itt volt az ideje.
(Yvette nagy levegőt vesz, majd körülnéz)
Yvette:Hm.. milyen nyugodt lett hirtelen minden.
Valeria:Valóban.
Yvette:Egyébként.. mi van Melanie-val?
(Valeria és Tamika újra elsavanyodnak amint egymásra néznek)
....
-----
Tamika:Macskaszörnyek?
(Melanie és Tamika összezavarodottan néznek)
Melanie:Világéletemben nem hallottam még macskaszörnyekről.
...
Sarox:Találtam valamit. Ezek a macskaszörnyek nem a jelenből valóak.Kerestem őket azzal az Anastha-val együtt akiről meséltél a könyvben, a neten és semmi. Van egy olyan érzésem, hogy ez az Anastha valahogy átjöhetett velünk a kapun mikor a jövőben voltunk.
(Melanie homloka összerándul)
Melanie:Hogy micsoda?
...
Melanie:Elegem van abból, hogy mostanában állandóan meg akarod nekünk mondani, hogy mit csináljunk, hogy hol legyünk, hogy miről mit gondoljunk és a többi. Hát én így nem tudok élni már ne is haragudj. Engem aztán nem fog korlátozni senki!
Valeria:Ezt te sem gondolod komolyan.
Melanie:De. És többet ne keressetek.
(Melanie és Sarox ekkor elindulnak, s néhány lépést tevén végül elmerülnek az egyik pocsolyában a sikátor kellős közepén)
....
-----
(Tamika és Valeria a kihalt utcákon sétálnak. Valeria feldúlt miközben Tamika értetlenül lépked mellette de mégis úgy érzi mintha futnia kellene utána)
Tamika:És most hova megyünk egyáltalán?
Valeria:Nem tudom és nem is érdekel, de ha megtalálom Melanie-t és esküszöm megölöm.
Tamika:Őrület. Egy este sem lehet nyugodtan az ember.
Valeria:Mégis hogy képzeli ezt?!
Tamika:Micsodát? Hogy éli a saját életét?
Valeria:Hogy bajba sodor mindannyiónkat! Hogy soha nincs ott amikor kellene!
Tamika:Yvette sincs itt.
Valeria:Az más!
Tamika:Mert?
Valeria:Mert ő nem Saroxal van, azért.
Tamika:Mi a baj vele?
Valeria:Mi van, már te is az ő oldalukon állsz?!
Tamika:Én nem állok senki oldalán; én csak azt kérdezem, hogy miért vagy ennyire rászállva Sarox-ra! Eddig sem csinált semmi kivetnivalót.
Valeria:Aggódom Melanie miatt. Tudod, hogy Sarox milyen bajkeverő.
Tamika:Azt hittem te akartad, hogy összejöjjenek. Legalábbis régen így volt.
(Valeria és Tamika megállnak a padka szélén majd egymással szembe fordulnak)
Valeria:Lehet. De azóta már sok minden megváltozott.
Tamika:Például?
Tamika:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Tamika:Te féltékeny vagy!
Valeria:Milyen hülyeségeket nem hordasz itt össze!
Tamika:De! Te igenis féltékeny vagy! Te titkon belezúgtál Sarox-ba és nem is az a bajod, hogy Sarox szabadon csatangol, hanem az a bajod, hogy Melanie-val teszi azt és nem veled; és persze az, hogy ők ketten tök boldogok.
Valeria:Marhaság!
Tamika:De!
(Valeria lelép a járdáról majd átvág az úttesten mire Tamika utánarohan s megállítja őt az út szélén elkapva)
Tamika:Állj már meg hallod!
Valeria:Nem állok meg és ha nem fejezed be akkor veled is összeveszek!
Tamika:Te határozottan féltékeny vagy.
Valeria:Jó. És akkor mi van ha igen?!
Tamika:Hát...
(Egy pillanatig kínos csend telepedik mindannyiójukra. Az utcát és a mögöttük elhelyezkedő hatalmas parkot gyanús csend öleli körül)
Tamika:Sarox és Melanie együtt vannak. Szeretik egymást. Nem lehetsz olyan, mint egy fúria csak azért, mert féltékeny vagy.
(Valeria elkapja a fejét majd elindul mintha mit sem hallott volna)
Tamika:Nem is tudtam, hogy belezúgtál Sarox-ba.
Valeria:Azért, mert nem zúgtam bele! Nem akarok erről többet beszélni és légyszíves..
-Ááá! Hagyj békén! Menj el! Hagyd már abba! Ááá!
Valeria:Ez meg..?!
Tamika:Sikítás. A parkból jön.
(Valeria és Tamika a vékony, kislánysikításra azonnal megkeresik a park kövekkel kirakott bejáratát majd berohannak s keresgélni kezdik a hang forrását)
Tamika:Haló?!
Valeria:Van itt valaki?!
(A sötétben egyszercsak megjelenik az egyik pad alatt egy hálóingben kuporgó, vacogó szőke törékeny kislány. Ajkai kékesek s közben lábait és egyetlen plüssmackóját szorongatja magához, hogy melegedjen. Tamika és Valeria azonnal észreveszik - miközben Valeria már megérzéseket is kapott a kislánnyal kapcsolatban a park ,,zöld őreitől", a növényektől; a lányok odarohannak az apró testhez majd behajolnak a pad alá)
Valeria:Hé! Jól vagy?!
Tamika:Mit keresel itt ilyen későn, ilyen hidegben?
-Nem hagy békén!
Valeria:Ki nem hagy békén?
Tamika:A szüleid tudják, hogy itt vagy?
-Hát ő! Nem hagy békén! Ott!
(A kislány mutogatni kezd de a csajok nem látnak semmit sem. Valeria hátranéz az egyik bokorra amin végigsuhan a rideg szellő s megrázza azt, de azon kívül nem lát semmit. Megpróbálja kézenfogni a kislányt mire észreveszi, hogy bőre teljesen hideg)
Valeria:Gyere ki a pad alól! Hazaviszünk!
(A kislány ki akarja szabadítani kis kezeit Valeria szorításából)
-Nem akarok hazamenni! Oda is utánam jön! Nem hagy békén!
Tamika:De kicsoda?
Valeria:Hogy hívnak?
-Debora.
Valeria:Debora haza kell vinnünk téged. Már biztos átfáztál.
Debora:De ott sem hagy majd békén! Nem akarok hazamenni.
Tamika:Ki nem hagy békén?
Debora:Daniel!
Valeria:Ki az a Daniel?
Debora:Aki nem hagy békén!
Valeria:Gyere! Akkor addig elviszünk hozzánk. Tudod anyukád telefonszámát?
(Debora alsó ajkába harap miközben Valeria és Tamika kezei segítségével kimászik a pad alól)
Debora:Ühü.
Tamika:Hány éves vagy?
Debora:Kilenc és egy negyed. Nemsokára már tíz.
Tamika:De cuki.
Valeria:Gyere!
(Valeria ölébe kapja a kislányt majd mindhárman gyors léptekben elhagyják a parkot)
...
(Egy félórával később Valeria már a konyhában áll miközben anyja fehér pólóban és fekete farmernadrágban ül az asztalnál; mélyen Valeria szemébe néz majd leveszi szemüvegét, belekócol hajába s kissé rémülten szól lányához)
Nia:Ki ez a kislány?
Valeria:A parkban találtuk. Valószínűleg elveszett.
Nia:Mit kóboroltok ilyen későn ti a parkban?
Valeria:Nem a parkban kóboroltunk csak épp a könyvtárból jöttünk haza és a park mellett haladtunk el mikor meghallottuk a sikítását.
Nia:Ó, szegényem. Biztosan nagyon meg lehetett ijedve.
Valeria:Valószínűleg eltévedt és végül bemenekült a parkba, bebújt az egyik pad alá.
Nia:Istenkém.
Valeria:Azt mondja tudja a szülei telefonszámát, de nem akar hazamenni.
Nia:Miért nem?
Valeria:Fogalmam sincs; lehet, hogy veszekedtek a szülei és azért rohant el.
Nia:Szegénykém.
(Hangos sípolás szakítja félbe a beszélgetést mire Nia feláll az asztaltól majd odalép a főzőlaphoz leveszi a sípoló teáskannát a pultról, elővesz egy bögrét a szekrényből, teletölti forró teával aztán elhalad Valeria mellett, aki követi anyját egyenesen át a nappaliba ahol már a hosszú, szőke hajú, fehér bőrű kislány didereg a kanapén egy bundás plédbe tekerve. Nia leteszi a kanapé előtt álló kisasztalra a bögrét)
Nia:Epres tea. Forró úgyhogy nem adom a kezedbe. Majd ebből igyál egy kicsit később.
Debora:Köszönöm szépen.
(Valeria leül a kislány mellé miközben Nia a kisasztal sarkára teszi le sejhaját óvatosan)
Nia:Fázol még?
Debora:Nem most már nem annyira.
Nia:Mióta voltál kint a parkban?
Debora:Csak nemrég óta.
Nia:És miért futottál el otthonról?
Debora:Semmiért.
Nia:A semmi miatt csak úgy nem futunk el. Biztosan megijedhettél valami miatt. Vagy valaki miatt.
(Debora elpirul, de nem szól egy szót sem)
(Nia nagy levegőt vesz)
Nia:Igaz, hogy tudod a szüleid telefonszámát?
Debora:Tudom. Anyu megtaníttatta velem, ha bármi baj történne.
Nia:Szükségem lenne rá, hogy értesítsem anyukád, hogy minden rendben van veled. Biztosan már halálra aggódja magát miattad.
Debora:Jó.
Nia:Felmegyek a telefonomért.
Valeria:Jó, én itt leszek.
(Nia kisétál a nappaliból mire Valeria közelebb húzódik a kislányhoz, de mielőtt még elkezdené kifaggatni őt, megelőzik)
Debora:Most is itt van.
Valeria:Kicsoda?
Debora:Hát ő.
(Valeria értetlenül pásztázza körbe a kislámpáktól narancsszínben úszó nappalit, de nem lát semmit)
Valeria:Én nem látok senkit.
(Debora újra elpirul)
Debora:Persze, mert senki nem látja. Rajtam kívül.
Valeria:Daniel-ről beszélsz?
Debora:Igen.
Valeria:Ki ő?
Debora:Nem tudom. Csak most költöztünk be az új házunkba anyuval és egyszercsak megjelent a szobámban. Mindig játszani akar velem. Az elején még vicces volt, de aztán elkezdett olyan dolgokat csinálni ami miatt anyu mindig engem szidott meg. Aztán már nem játszok vele és most nem hagy békén.
(Valeria szemöldökei felugranak egy pillanatig)
Valeria:Ez a Daniel egy...?
Debora:Nem tudom. Csak azt tudom, hogy rajtam kívül nem látja senki. Most is ott van. Ott áll az ajtóban és minket figyel.
(Valeria újra odanéz az ajtóba, amelyen nemrég anyja sétált ki, de nem lát semmit)
Valeria:Tényleg nem látok senkit.
Debora:Mondom.
(Valeria a kislány bebugyolált lábaira teszi egyik kezét majd közelebbhajol hozzá)
Valeria:Ígérem, hogy segítek neked, hogy ez a Daniel ne keverjen téged több bajba, rendben?
Debora:Hogyan?
Nia:Itt vagyok!
(Nia szakítja félbe a beszélgetést egy telefonnal a kezében amikor újra belép a nappaliba. A következő pillanatban hirtelen megáll majd körülnéz)
Nia:Jézusom!
Valeria:Mi az?
Nia:Hirtelen olyan hideg lett itt. Borsódzik a hátam. Pedig megy a fűtés.
(Nia körülnéz a szobában)
Nia:Őrület.
(Nia visszaül helyére majd odanyújtja a kislánynak saját mobilját)
...
Yvette:Szóval?
Met:Mi szóval?
(Yvette és Met egy emberekkel tömött bárban ül egy privát asztalnál; kellemes popzene tölti meg a helyet ahol csinos, fiatal felszólgáló lányok cipelnek különböző italokat és ételeket)
Yvette:Azt mondtad, hogy mindent elmondasz magadról. Hogy ki vagy, mi vagy és hogy mit keresel itt. Hogy nem vagy-e valami sátáni szekta tagja és így tovább..
Met:Áhá. Szóval akkor azért hoztál ide, mert féltél hogy ha privátban beszélünk valami eldugott helyen, akkor még a végén megtámadlak, mi?
Yvette:Én őszinte voltam. Most te jösz. Ki vagy te?
Met:Egy wicca koven tagja vagyok. Mielőtt még megkérdeznéd a kovenem csak a fehér mágiában jártas.
Yvette:Azt ajánlom is, mert ha nem annak megérzed a kárát.
(Met elmosolyodik)
Met:Tüzes vagy.
Yvette:Ha tudnád mennyire.
(Yvette belekortyol italába majd mindkettejük csillogó szeme találkozik egy pillanatra)
Yvette:Milyen erőd van?
Met:Hogy?
Yvette:Azt kérdeztem milyen erőd van?
Tamika:Yvette most azonnal jönnöd kell!
Yvette:Jesszusom!
(Yvette felkiált, jobbra kapja fejét miközben ijedtében kicsit hátrahőköl az asztaltól; Met szemei kikerekednek egy pillanatra. Tamika átlátszó teste eközben Yvette mellett lebeg persze Yvette csak a hangját hallja)
Tamika:Valeria és én bajban vagyunk. Gyere ki a mosdóba, ott várlak.
Met:Valami baj van?
Yvette:Neem, dehogy.
(Yvette hebeg-habog, tetőtől talpig elpirulva)
Yvette:Neem, tényleg.. csak elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben és ki kell most mennem. Bocsáss meg.
(Yvette feláll majd elrohan az asztaltól mire Met értetlenül követi a lányt szemeivel addig amíg el nem veszik sziluettje a bár végében lévő ajtó mögé belépve)
...
Sarox:Te meg mit csinálsz?
Melanie:Csak olvasok.
(Sarox egy tálcányi szendviccsel lép be szobájába ahol Melanie ül ágya szélén egy régi könyvet lapozgatva. Sarox besétál, leteszi a tálcát az éjjeli szekrényre majd leül Melanie mellé)
Melanie:Néha amikor éjjel az ágyamban fekszem csak azon agyalok, hogy miért kell mindennek így lennie?
Sarox:Ezt hogy érted?
Melanie:Nem akarok így élni. Azt akarom, hogy vége legyen.
Sarox:Nem értelek.
Melanie:Azt akarom, hogy vége legyen Sarox! Én nem akarok már semmilyen erőt. Nem akarok harcolni, se semmi! Nem akarom ezt! Azt akarom, hogy vége legyen és ezt még százszor el fogom neked mondani.
Sarox:Ennyire rosszul esik, hogy összevesztél a lányokkal?
Melanie:Nem. Illetve igen, de nem.. nem azért mondom ezeket, mert megbántott ami történt köztem és Valeria között. Én csak a normális élet után vágyom. Ahol nem kell minden percben a hátam mögé néznem és félnem.
(Sarox szorosan magához húzza Melanie-t és átkarolja őt mire a lány a férfi vállára dönti a fejét)
Melanie:Én már azt sem tudom, hogy mi a valóság és mi nem az. Mintha minden csak illúzió lenne.
(Sarox Melanie fejét kezdi el simogatni majd csókot nyom rá)
Sarox:Ne aggódj! Minden rendben lesz! Ígérem.
....
(Yvette és Tamika megjelenik Valeria padlásán)
Yvette:Mi a baj? Tamika azt mondta valami szellemgyerekkel van dolgunk.
(Valeria pizsamaingben hadonászik kezeivel a levegőben mintha el akarna hessegetni egy nemlétező darázst)
Valeria:Épp aludni készültem, de egyszerűen nem hagy békén!
Yvette:Le vagyok maradva!
Tamika:Mi történt a kislánnyal?
Yvette:Milyen kislánnyal?!
Valeria:Az anyukája eljött érte és hazavitte.
Tamika:Minden rendben ment?
Valeria:Persze, csak most nincs rendben semmi sem.
(Hirtelen egy sornyi könyv lecsúszik a polcról egyenesen nagyot huppanva a földre)
Valeria:Hé! Hagyd már abba!
Tamika:Na ezért nem akarok én gyerekeket. Csak takarítani kell utánuk!
Valeria:Hát ilyen gyerekeket én se!
Yvette:Na jó! Én nem értek semmit! Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt?
Valeria:Egy kislány új házba költözött ami szellemjárta volt, egy már halott kissrác nem hagyta békén és elrohant otthonról ijedtében.
Tamika:Mi megtaláltuk őt a parkban.
Valeria:Én hazahoztam aztán felhívta anyu az anyját - kiderült, hogy csak anyja van - és az eljött érte és hazavitte.
Tamika:Viszont a srácszellem itt maradt a házban.
Yvette:Ez nagyszerű! És hogy tüntessük el?
Yvette:Áú!
(Yvette a vádlijához kap amikor hatalmas csípést érez)
Tamika:Szerintem ő nem szeretné ha eltüntetnénk.
Yvette:Hol van Melanie? Ne hívjuk őt is?
(Tamika és Valeria egymásra néznek)
Tamika:Mm.. te még nem tudod.
Yvette:Micsodát?! Van még más is?!
Tamika:Bőven. De majd később.
Yvette:Hogy lehet az, hogy mi nem látjuk?!
Tamika:A szellemek csak annak mutatkoznak meg akinek akarnak. Ha azt akarná, hogy mi lássuk akkor láttatná magát. Ez ilyen egyszerű.
Valeria:Őrület. Szerintem jobb lenne, ha elővennénk néhány fehér gyertyát, alkotnánk egy kört, ellazulnánk és segítenénk megnyitni az átjárót a fénybe, hogy továbbléphessen.
Tamika:De még azt sem tudjuk, hogy miért van itt.
Valeria:Majd elárulja. Először a gyertyák, a meditáció, a spirituális elmélyülés, a kör aztán minden jön magától.
Yvette:Biztos hogy menni fog? Még soha nem küldtünk át lelket a másik oldalra.
Valeria:Menni fog. Csak bízz benne.
(A lányok szétszóródnak a szobában, Tamika gyertyákat keres míg Yvette egy kört rajzol a szoba közepére krétával, Valeria behúzza a függönyöket)
Tamika:Egyébként hogy alakult a randevúd azzal a sráccal?
Valeria:Milyen sráccal?! Te randiztál miközben mi szenvedtünk?!
Yvette:Jólvan na!
...
(Néhány perccel később a lányok már egy kört alkotnak miközben törökülésben, egymás kezét fogva, szemüket lehunyva néhány fehér gyertya segítségével megpróbálják felvenni a kapcsolatot az ittragadt lélekkel)
Valeria:Daniel gyere ide. Nem fogunk bántani.
Tamika:A szüleit akarja.
Valeria:Honnét tudod?
Tamika:Nem tudom. Egyszerűen csak bevillant a fejembe.
Valeria:Csak relaxáljatok. A szülei biztosan már beléptek a fénybe.
Yvette:Akkor léptessük be őt is a fénybe.
Valeria:Egyedül érzi magát. A szüleit akarja, velük akar játszani.
Tamika:Olyan egyedül vagyok. A szüleimet akarom.
Yvette:Tamika ne engedd őt az aurádba!
Valeria:Most! Képzeljétek el ahogy egy vakító, fényes, sárga színű fény megtölti az egész szobát. Az akaratotokkal, az elmétekkel, lássátok ahogy a fény bekúszik az ajtó alatt és megtölti a szobát, teljesen elnyeli a fény a szobát.
Yvette:Látom Daniel-t. Fél belépni.
Valeria:Csináljátok tovább. A fény töltse meg az egész szobát. Árasszon el mindent.
Tamika:Ez gyönyörű.
(Yvette arcára megmagyarázhatatlan mosoly ül ki)
Yvette:Ott vannak a szülei. Kitárják a kezüket.
Valeria:Most mégis besétál.
(Néhány pillanattal később a lányok megkönnyebbülten nyitják ki szemüket miközben Tamikáéból egy könnycsepp szökik ki s gördül végig arcán mire azonnal odakap kezével, hogy letörölje)
Tamika:Hú. Ilyet sem csináltunk még.
Valeria:Épp itt volt az ideje.
(Yvette nagy levegőt vesz, majd körülnéz)
Yvette:Hm.. milyen nyugodt lett hirtelen minden.
Valeria:Valóban.
Yvette:Egyébként.. mi van Melanie-val?
(Valeria és Tamika újra elsavanyodnak amint egymásra néznek)
....
-----
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)