8.rész - Vendetta

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
...........
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
.........

(Melanie, Tamika és Valeria eltűnt barátnőjük szobáját járták körbe-körbe, s kutakodtak annak minden szegletében. Eközben remélték, hogy rábukkannak majd egy olyan nyomra, amely segítségükre lehet)
Melanie:Tulajdonképpen, mit is keresünk?!
(Melanie épp elveszett bartnője szekrényében matatott, miközben Tamika az íróasztalt, s annak fiókjait vizsgálta át, Valeria a padlószőnyeg alá kukkantott be, s a falat kezdte el tapogatni)
Valeria:Bármit ami elvezethet Yvette-hez. Mindent megnéztünk már! Egyet kivéve, a szobáját.
Melanie:Itt nincs semmi.
(Melanie bevágja a szekrény ajtaját, majd az íróasztalhoz megy, ahol Tamika csücsül Yvette székében)
Melanie:Itt van valami?
Tamika:Semmi érdekes.
(Tamika hátrafordul a székben, hogy Valeria-t is jól lássa, aki most az ágy alá néz be, térdelve a parkettán)
Tamika:Srácok, valamit be kell vallanom!
(Valeria felkapja a fejét)
Valeria:Micsodát?!
Melanie:Mit?!
Tamika:Az igazi Madeline-nel kapcsolatos.
(A lányok értetlenül pislognak, s szó nélkül állnak a dolog előtt)
Tamika:Én kényszerítettem az igazi Madeline-t, hogy elköltözzenek.
Valeria:Micsoda?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Bűbájt olvastam az apjára és rá is, hogy költözzenek el.
Valeria:Miért?
Tamika:Hogy Yvette velünk maradjon, hogy erősebbek legyünk.
Valeria:Nem vagy normális!
(Valeria feláll, hátatfordít majd újra körbepásztázza a szobát)
(Melanie elgondolkodik, majd legyint egyet)
Melanie:Végülis. Ha jobban belegondolunk, most már úgyis mindegy. Jobb neki, ha elmegy innen.
(Melanie felül az íróasztalra)
Melanie:Jut eszembe. Az a szerelmi kötés.
Tamika:Mi van vele?
Melanie:Menne fejből is?
Tamika:Csak nem?!
Melanie:De!
(Valeria mérgesen hátrafodul. Ekkor már az ablakban áll)
Valeria:Nem! Lányok, a varázslat nem játék! Visszaüt!
Melanie:Ugyan már! Ez még segítene is!
Valeria:Miben?
Tamika:De most tényleg, mégis miben segítene, ha megbűvölnénk Sarox-ot?
Melanie:Plusz egy fő! Segíthetne a keresésben! Biztos tud valamit, amit nem mond el nekünk!
Valeria:Nem hangzik túl meggyőzően.
Tamika:Inkább hangzik egy kétségbeesett szingli lány jajveszékelésének, aki azonnal meghal, ha nem kap gyorsan egy pasit.
Melanie:Ez nem igaz! És különben is, nekem nem egy pasi kell, hanem A pasi.
Valeria:Ühü.
(Valeria hirtelen rápillant az íróasztal mellett álló teli papírkosárra. Odalép majd lehojol hozzá, s matatni kezd benne)
Melanie:A szemétben nem szokás turkálni.
(Valeria kivesz egy már elszáradt rózsát, és hozzá egy kártyát, majd kinytja a lapot, s felolvassa azt)
Valeria:Eljövök érted, szerelmem ígérem. Eljövök érted, s felviszlek az égbe. Együtt csónakázunk majd az élet vízén. Együtt leszünk mindörökké, csak te meg én.
Tamika:Ez meg micsoda?
Valeria:Valami 'S'-től van.
(Valeria mélyebbre ás a szemetesben)
Valeria:És van itt még több is.
(Egyenként kinyitogatja a megtalált kártyákat)
Valeria:Ugyanazon az S-től. És mindegyikben valami szerelmes vers van.
Melanie:Szerelmes vers?
Tamika:Lehet, hogy Sarox az.
Melanie.Sarox soha nem írna szerelmes verset. Gyűlöli az olyanokat.
Valeria:Nem, ez nem ő! Sarox túl macsó ahhoz, hogy kimutassa az érzelmeit. Ez valaki más lehet.
Tamika:Az nem lehet, hogy az a hapsi, akivel Yvette elment... Szóval, hogy az lehet ez az bizonyos S?
Melanie:A démonok nem tudnak szeretni.
Tamika:Akkor mi van, ha a pasi nem is démon volt, hanem...
(Valeria közbevág)
Valeria:Boszorkány!
Melanie:Mi?
Valeria:Emlékeztek?! Amikor nekirepítetted a tűzgolyót, nem történt vele semmi.
Tamika:Igen, de az azért is lehetett, mert védőbűbáj lehetett rajta.
Valeria:A-a. Szerintem ez egészen más. Szerintem ő is egy tűz örző. A tüzet nem lehet tűzzel elpusztítani.
Melanie:Kár, hogy lemaradtam arról az akcióról.
Valeria:Lesz még bőven ilyenben részed, ne aggódj.
Tamika:De miért kellhetett neki Yvette?
Valeria:Nem neki kellett. Hanem a haverjainak.
(Tamika kissé ijedten vesz levegőt, majd megszólal)
Tamika:Ami akár arra is következtethet, hogy sámán barátaink olyan boszorkányokkal szövetkeznek, akik rosszra használják az erejüket, hogy kicsinálják azokat akik meg jóra.
Valeria:Többek között.
Melanie:De miért?
Valeria:Ugyan, miért? Ha nem tudnak elpusztítani az ő fajtájukkal, majd megteszik azt a saját fajtánkkal.
Tamika:Rossz boszorkányok mindig is voltak, és lesznek is.
Valeria:Igen. Viszont ők azt akarják elérni, hogy az utóbbiakból egyre csak több és több legyen. Belőlünk pedig egyre csak kevesebb... és kevesebb.
....
(Elinor virágait öntözi, melyek a lakókocsi ablakpárkányán álltak. Barna földig érő szoknyáját lengette a kellemes őszi szél. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy árnyék fedte be teljes testét. Hirtelen megfordult, majd egy magas öltönyös férfit pillantott meg, napszemüvegben)
Elinor:Már vártam magát.
(A férfi hirtelen rátámad a nőre, kezével megragadja Elinor nyakát, majd a kocsi oldalához nyomja teljes testét, eközben a nő elejti az öntözőkannáját a kezéből, mely a földre érvén kiereszti magából az össz vízmennyiségét. A nő szájtátva próbál levegőért kapkodni, mire a férfi durva csókot nyom a nő ajkaira, amitől a nő pupillái teljesen kitágulnak. A férfi összeesik, enged szorításából, mire a nő megrázza magát, majd körülnéz.)
(Elinor lenéz az elájult férfitestre)
Elinor:Áh. Gyűlölöm a politikusokat.
(Elinor végül mintha mi sem történt volna, kissé rángatózva sétál vissza a lakókocsijába)
....
(Másnap Valeria, Tamika és Melanie már az iskola épülete előtt tanácskoztak, jóval az első óra megkezdése előtt)
Valeria:Valami olyan varázsigét kellene összefabrikáni délután ami segíthet Yvette megtalálásában.
Melanie:Mondjuk, midannyiunktól egy csepp vér, meg valami kotyvalék, és egy varázsige?
Tamika:Nem hiszem, hogy használna, ugyanis egyikünk sem rokona a másiknak.
Melanie:Akkor...
(Melanie elkezd jobb lábával topogni, száját rágja, eközben kezeit ölébe helyezi, s az égre bámul. Fél percen belül pedig ezen tevékenységek megszakítása keretében fancsali képet vágva közli mondandóját)
Melanie:Akkor nem tudom. Egyszerűen nincs ötletem srácok.
Valeria:Nekem sincs. A természet erejével nem tudom megtalálni. Olyan helyen lehet ami le van szigetelve a növények és maga a naturális környezet ellen.
Tamika:Lehet, hogy nem csak az ellen, hanem más varázserők ellen is. Mi van ha a sámánok túlságosan is felkészültek. Mondjuk, ha ott nem használhatjuk az erőinket, csak a démonok.
Valeria:Inkább ne bonyolítsd.
Melanie:Igaza lehet. Bármi megtörténhet.
Tamika:Ha már a bármi megtörténhetről van szó. Nézzétek!
(Yvette pink napszemüvegben, pink miniszoknyában és pink vászonzakóban közeledett az épület előtt álló lányok, és persze más diákok elébe. Rikító rózsaszín zakójából kilógott rózsaszín melltartója, s persze a melleit is a kirakatba helyezte ezen a napon. A gimi összes ifja őt bámulta csorgó szájjal, miközben pink tűsarkújában, fejét büszkén a magasba emelve topogott a lányokhoz)
Yvette:Heló-beló vár a meló.
Tamika:Te meg mégis mit műveltél magaddal, ez nem a Topmodell Leszek?!
Yvette:Imádom azt a műsort. Amúgy, a héten pink napot tartok, ezért beszereztem néhány cuki cuccot.
Melanie:Hát mások szerint is elég cuki.
Valeria:Főleg a srácok szerint.
Yvette:Még mindig azon vagytok, hogy megtaláljátok a kis barátnőtöket, hümm?
Melanie:Aha.
Tamika:Nem tudsz valamit róla?
Yvette:Nem! De ha tudnék se mondanék semmit! Különben én inkább Sandro-val foglalkoznék, mondjuk neki csak ma éjfélig van ideje, hogy kinyírjon titeket, aztán ő is megpusztul.
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Hogy mondtad?!
Valeria:Mi van?!
(Yvette zavarbaesve kapja fel a fejét)
Yvette:Óh. Ez a csengő volt.
Tamika:Én nem hallottam semmilyen csengőt.
Melanie:Én sem.
Yvette:Akkor mossátok ki a fületeket. Na árivedercsi!
(Yvette angolosan sétál be az iskolába)
Tamika:Ti is hallottátok amit mondott?!
Melanie:Sandro visszajött?!
Valeria:Lehetetlen! Már végeztünk vele!
Melanie:Szerintem ez csak valami átverés lehet, amit ő tervelt ki.
Tamika:És mi van Sandro kísérteties hangjával, amit az után hallottunk miután megöltük őt?
Valeria:Nem hiszem, hogy az valóságos volt.
Tamika:A biztonság kedvéért. Legyünk óvatosak.
(Ebben a pillanatban megszólal az iskola csengője, majd a lányok szétszélednek)
....
(Tamika egy müzliszeletet majszolva ballagott ki az iskola tanügyi épületéből. Míg egyik kezében az édességet fogta, másikkal a válltáskáját igazgatta, mikor farmerzsebében megcsörrent telefonja. Rutinosan kifordult az épületet övező bokrok elé, majd megállt, s kikapta farmerzsebéből telefonját. Ezt követően azonnal rápillantott annak kijelzőjére, mely egy olyan jelzést mutatott számára, melyet akkor kap a készülék birtokosa, ha szöveges üzenetben próbálják meg tájékoztatni őt, valami iránt. Tamika hangosan felolvasta az üzenetet)
Tamika: Gyere gyorsan az elhagyott papírgyárhoz. Sűrgős. Valeria.
(Tamika felnéz majd összeráncolt szemöldökkel, meglepődötten felszólal)
Tamika:Micsoda?! Miért menjek oda?! Soha nem is küldött még nekem SMS-t, és...
(De még mielőtt befejezhette volna mondatát, egy tompa ütést érzett tarkóján, majd hirtelen minden elsötétült előtte)
....
(Tamika néhány órával később már egy székben ült, melyhez szoros kötélell volt hozzászorítva, szemeit szemkötő takarta, egész testét belepte a vastag, erős szorítású, durva fonású kötél. Lépteket hallott, amelyek közeledtek hozzá, majd egy öreges női hang szólt felé)
Elinor:Na most, akkor kezdődjön a móka.
(Elinor egyik pillanatról a másikra lerántja a szemfedőt a lány fejéről, majd a következő pillanatban arcon burítja egy tál átlátszó folyadékkal, amitől Tamika azonnal torka szakadtából kezd ordítani. A folyadék amint találkozik a lány szemeibel, maró, csípős, szárító hatást eredményeznek a szeme felületén, majd ezután Tamika szemei teljesen elfehérednek, s a lány önkívületi sikításának enyhülését követően megvakul)
....
(Valeria a tanügyi épület előtt áll, eközben Tamika-t várja. Körbe-körbe tekeri fejét, közben elsétál néhány lépést jobbra, majd visszabattyog az eredeti helyére, ahol pár másodperccel ezelőtt állt. Mikor ölébe helyezi karjait, hirtelen egy sötétcián színű, virágos mintájú, földig érő, lenge ruhában közeledik hozzá egy cigányasszony, s a tárgyra térve, elég mogorván, kissé remegve, s zavarodottan szólítja le a töprengő lányt)
Elinor:Azonnal velem kell jönnöd.
(Elinor megfogja Valeria kezét, aki kiszabadítja magát a szorításból, s néhány lépésért meghátrál)
Valeria:Eresszen el! Ki maga, és mit akar?!
Elinor:A barátotok nagy bajban van.
Valeria:Kicsoda?! És miről zagyvál itt egyáltalán?!
Elinor:Tamika.
(Valeria arcára megdöbbenés, és egy pici félelem ül ki, hisz Tamika-val már egy ideje nem beszélt. Felvetődtek gondolatai melyek azt súgták a lánynak, hogy barátnője bajban van. Az is lehet, hogy varázsereje volt a titkos, érzelmi besúgó, mi éreztette vele, mit nemrég érzett)
Valeria:Honnan ismeri maga őt?! Mi köze van hozzá?!
Elinor:A nevem Elinor. Én is boszorkány vagyok! Akárcsak ti! Reggel amikor a jósgömbömmel varázsoltam, láttalak titeket, és azt, hogy mindannyian nagy veszélyben vagytok. De én segíthetek nektek. Velem kell jönnöd, most azonnal! Vagy a barátod meghal!
(Valeria haját ekkor az őszi szellő kezdte el símogatni, s jobbra-balra dobálni, közben halk suttogásokat hallott, melyek símogatva sétáltak át vállán egyenesen fülébe. Így hangozván: -Csaló. -Imposztor. -Sandro. -Felvette. -Felvette, az alakját. -Imposztor. -A csaló. -A csaló az.)
(Persze Valeria ezen hangokat mind egyszerre hallotta, ismétléssel, megállás nélkül. Kissé nehezen, de a lényeget megpróbálta kivenni abból, amit a természet súgott neki)
Valeria:Hol van most?!
Elinor:Az elhagyatott papírgyárnál.
Valeria:Nem hiszek magának! Nem megyek sehova!
(Elinor mérgesen egyik kezével megmarkolja a lány torkát, az védekezés képp rámarkol két kezével a nő csuklójára, hogy megszabaduljon a szorítástól. Ekkor Elinor dühösen felszólal, ezúttal Sandro, mély, ördögi hangjával)
Elinor:Ide figyelj! Ha nem jöttök el éjfél előtt az elhagyatott gyárhoz, akkor megölöm a kis boszorkányt. Nálam van az adu. Én fütyülök. Ti ugrotok. Világos?!
(Valeria könnytől csillogó szemekkel, pánikkal tele, levegőért kapkodva, szóhoz sem jutott)
Elinor:Csak ti gyertek! És semmi terv, vagy bájital, mert kiszagolom, ha hoztok magatokkal. Egyetlen egy rossz lépés, és a barátnőtök meghal!
(Elinor körülnéz, majd megpillant egy kisebb diákcsapatot, amely 4-5 emberből állt, amint azok az iskola felé közeledtek a kihalt utcából. Elinor elengedte a lányt, majd fogta magát, s sietősen távozott a helyszínről. Valeria pedig azonnal elrohant.)
....
(Pár órán belül Valeria és Melanie már Valeria szobájában próbáltak kifundálni egy tervet, mellyel visszaszerezhetik egyik elrabolt barátnőjüket, s megölhetik Sandro-t)
(Valeria körbe-körbe járkál a szobában, miközben Melanie a különböző zöld színű bútorokat, s dekorációkat nézegeti a lány szobájában)
Valeria:Most mit csináljunk?
Melanie:Nem tudom.
Valeria:Menjünk el Tamika-ért és mentsük meg.
Melanie:Öngyilkosság lenne. Sandro már vár ránk. És úgy tűnik egy másik boszorkány testét szállta meg. Ki tudja milyen extra erőkkel rendelkezhet még.
Valeria:Akkor?!
Melanie:Ömmm.
(Melanie ötlettől vezérelve, hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Emlékszem mit mondott Yvette?
Valeria:Yvette már vagy több, mint egy hete eltűnt!
Melanie.Nem az az Yvette. A kamu Yvette.
Valeria:Azt, hogy Sandro visszajött. De ezt már mi is tudjuk.
Melanie:A-a. Azt is mondta, hogy csak éjfélig van ideje arra, hogy megszerezze az erőinket és aztán megburdel.
(Valeria megáll, majd kikerekedett pupillákkal mered barátnőjére)
Valeria:Megburdel?!
Melanie:Azt jelenti meghal. Kész, vége... annyi lesz neki.
Valeria:Vagyis?
Melanie:Mi lenne, ha innen kapnánk el a grabancát?
Valeria:Mire gondolsz?
Melanie:Egy kis boszorkányságra. Ha előretekerjük az időt egy varázsigével, akkor megszabadulhatnánk Sandro-tól.
Valeria:Gondolod, hogy működhet? Még soha nem írtunk varázsigét.
Melanie:Egyszer mindent el kell kezdeni.
Valeria:És mi van ha nem működik?
Melanie:Te is kamu Valeria lettél?! Tényleg, hol van az a Valeria akit én megismertem?! Te mindig olyan pozitív voltál.
(Valeria lecsüggedt fejjel ül Melanie mellé)
Valeria:Nem tudom, én csak...
(Melanie félbeszakítja barátnőjét mikor hirtelen rápillant a videó órájára, majd felkiált)
Melanie:Már tizenegy múlt. Márcsak egy óránk van éjfélig... Sietnünk kell!
(Melanie kézen fogja Valeria-t, majd a szoba közepéig toszigálja őt)
Melanie:Akkor. Kezdjük.
Valeria:Nem gondolod, hogy előbb írni kéne valami igét is az egészhez. Kellenének gyertyák, meg ilyenek.
Melanie:Nem kell. Elég, ha beleadod az erőd, meg én is az enyémet, és sikerülni fog. Gondoljunk ki egy verset. Hogy kezdődne egy olyan vers, amely az idő előrepörgetéséről szólna?
(Valeria fancsali képpel válaszol, szarkazmussal teli hangon, eközben Melanie megfogja Valeria kezét, majd behunyja a szemét, mit sem figyelve barátnője panaszkodására)
Valeria:Hát ez egy nagyon jó kérdés.
Melanie:Előre, előre, előre a jövőbe. Órák kérdése, de röpints minket éjfélre.
(Valeria savanyú képpel hallgatja a mondókát)
Valeria:Ez meg mi?!
Melanie:Csak mond utánam!
(Melanie szorosabban fogja meg Valeria kezét, majd mindketten érzéssel ismétlik el a kántálni való verset)
(Mindeközben Elinor az asztal előtt áll, mely tele van pakolva különféle színű, méretű, s nagyságú gyertyákkal. A következő pillanatban a nő teste hirtelen lángbaborul, majd hatalmas ordításban a megszállt démon a semmivé válik, miközben a nő érintetlen teste, ájultan esik a földre, eközben keze belekadván az asztal terytőjébe, a gyertyákat lerántva okoz hirtelen tüzet a padlón, amely egyik pillanatról a másikra kezd terjedni a helyiségben. Tamika a sarokban ülve mocorog a széken. Még mindig képtelen szabadulni. A kötelek teljesen a bútordarabhoz láncolják őt.)
(Melanie kinyitja a szemét, a videó órájára pillant, majd felszólal)
Melanie:00:01.
Valeria:Váó. Ez nagyon őrült. Szerinted bevált?!
Melanie:Keresd meg Tamika-t.
(Valeria behunyja szemeit, majd pillanatokon belül, aggódva válaszol)
Valeria:Bajban van.
...
(Körülbelül egy fél óra kellett míg a lányok sikeresen rátaláltak az elhagyatott gyár közelében álló lakókocsira, amibe szó nélkül rontottak be, s amit megpillantottak csak egy füstölgő abrosz volt a földön, közelében feküdt eszméletlenül Elinor, s Tamika még mindig a szoba sarkában. A lány szemeit szemkötő fedte, testét kötelek erősítették a székhez. A lányok azonnal odarohantak barátnőjükhöz, közben Valeria kissé köhögni kezdett a füsttől. Gyorsan kikötözték Tamika-t, s levették róla a szemfedőt. Tamika, ha a lányok nem fogják meg azonnal leszédül a székről, ugyanis ájultan volt megkötözve.)
Melanie:Oké-oké! Te fogd meg a hónalja alatt a két kezeddel. Karold át. Én meg a két lábát fogom, és kivisszük.
(A lányok megfogják a lányt, majd felemelik, s kiviszik őt)
Valeria:Mi lesz a másik boszorkánnyal?
Melanie:Szerintem nincs semmi baja. Jobb lesz, ha itt hagyjuk.
(Míg a lányok elmerültek a kinti sötétségben. Elinor feltápászkodását a földről egy erős kéz segítette fel, amint az megmarkolta a nő kezét.)
(Elinor leült az asztalhoz, miközben erősen köhögött. Nehezen, de képes volt arra, hogy beszéljen azzal az alakkal, aki egy szempillantás alatt lépett elő az egyik szoba sarkának koromsötétségéből.)
Elinor:Te oltottad el a tüzet?
Catalan:Nem kell megköszönnöd.
Elinor:De miért adtad vissza a boszorkánynak a látását, amit elvettem tőle?!
(Catalan a lakókocsi egyik kisablakához topog fekete bakancsában, majd kinéz rajta, s mosolyodva reagál)
Catalan:A jó csapda része, hogy néha olyat tégy az ellenséggel, amire igenis számít.
Elinor:Összezavarsz.
Catalan:A terv előállt. Készen állunk, hogy elkapjuk a boszorkányokat. Az egyik már nálunk van. Nem lesz nehéz befogni a többi hármat sem. Ez után már nem.
(Catalan elvakult tekintettel bámul a még mindig erősen köhögő Elinor-ra a széken, majd kisétál az ajtón keresztül)
....

7.rész - Démoni eskü

Az előző részek tartalmából:

Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
...
Yvette:Áu!
Tamika:Mi történt?
Yvette:Csak valami megcsípett.
...
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Nézd meg hol vannak!
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeira:Nem érzem sehol!
Valeria:Elvesztettük őt!
................
----
15 évvel korábban...
----
(Egy sötét, rideg őszi estén, egy fiatal férfi sétál a város melletti, elhagyatott főút szélén, miközben fekete szövetkabátját a hideg szél tépáz, s néha meg-meg löki a menetelő embert, mikor hirtelen egy keresztútnál a magas férfi megáll, s egy követ a zsebéből elővevén, elhajítja az előtte kétfelé ágazó poros útnak keresztjébe. Csak a telihold fénye szikrázik az égen, s világítja meg az éjszakai tájat)
(Amint a kő a főben elveszett, a két elágazó út között megnyílt a föld, s egy magas, undorító kinézetű, vörös bőrű, és ráncos kezű, sátáni lény bújt elő, fekete szaténlepedőben, mely befedte testét, s csak hosszú, csontos újjai, s azon hosszú, éles fekete körmeit pillanthatta meg a férfi, amint az remegve állt egyhelyben a félelemtől)
(A démon mély, hörgő hangon megszólal)
Sandro:Ki vagy te, s mi dolgod van hozzám?
(A férfi reszkető hangon szól a szörnyhöz)
Jared:Parancsol?!
Sandro:Mit akarsz?!
Jared:Segítenie kell! Bajban vagyok!
(A démon néhány pillanatig csendben marad, majd újra felhördül, rémisztő, dörmögő hangján)
Sandro:Hallgatlak!
Jared:Az egyik haverom mondta, hogy te tudsz segíteni!
Sandro:Folytasd!
Jared:Azt akarom, hogy tégy gazdaggá, és híressé.
Sandro:És mit adnál te, alantas, ember... azért?
Jared:Amit csak akarsz!
Sandro:A lelked a tét!
Jared:Ahogy akarod!
Sandro:Ez a beszéd!
Sandro:15 év múlva, ugyanezen a napon, eljövök érted, hogy beteljesítsem alkunk rendeletét!
(A férfi némán áll, majd Sandro a magasba emeli kezeit, ekkor egy kósza vérvörös villám a fiatalemberbe csap, aki azonnal a földrerogy.)
----
MOST
----
(Valeria fel-alá járkál Tamika hálószobájában, míg Melanie az ágyon ül Tamikaval)
Valeria:Nem hiszem el, hogy ez történt.
Melanie:Próbáld újra megérezni, talán most sikerül!
Valeria:Már a végtelenség óta azt csinálom, de még mindig semmi!
Tamika:Kell lennie valami nyomnak, amit maga mögött hagyhatott, mielőtt elment.
Valeria:Nincs semmi.
Melanie:Szerintem vissza fog jönni.
Valeria:Ugyan, minek?! A könyvnek annyi.
(Tamika félrehúzza száját)
Melanie:És most mégis mit fogunk csinálni?! Már elmúlt tíz, és mi lesz, ha a keresztanyja újból idetelefonál, az Yvette-nek ideje lenne már hazamenni, elvégre holnap suli bla-bla-bla szöveggel?!
(Néhány pillanat múlva Madeline-t állják körbe a szoba közepén a lányok)
Madeline:Ez ugye nem komoly?!
Valeria:Mi is azt hittük! De itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játszunk!
Madeline:Mit akartok?
Valeria:Először is fel kellene venned Yvette alakját, aztán eljátszanod őt, addig amíg szükséges, és...
(Madeline félbeszakítja Valeria monológját)
Madeline:Hé-hé-hé! Ácsi-ácsi! És ebből nekem mi hasznom lesz?!
Tamika:Nem ölünk meg!
Melanie:És nem trancsírozunk fel!
Madeline:És mi van, ha nemet mondok?!
Valeria:Akkor véged!
Madeline:És mi van, ha azt mondom, hogy, oké, legyen végem?! Akkor ti ugyanúgy szarban maradnátok, nemde?!
Melanie:Szerintem, nyírjuk ki, majd találunk más démont!
Tamika:Szerintem is!
Madeline:Na jó! Eljátszom! De, csak is akkor, ha vége lesz az egésznek, leszálltok rólam!
Valeria:Na jó! De, csak is akkor, ha nem csinálsz semmi olyat, amivel nekünk, vagy bárkinek ártasz, mert akkor vége az egyességnek, és neked is!
Madeline:Áll az alku!
(Tamika csettint egyet, majd Madeline hirtelen egy, a padlóból kilépő forgószél bekebelezi őt, s eltűnik)
Melanie:Szerintem száz százalék, hogy úgysem fogja betartani az egészet.
(A lányok végig mérik egymás szemeit)
Melanie:A démonok, mindig is démonok maradnak!
(Tamika visszaül az ágyra)
Tamika:Biztosak vagytok benne, hogy egyáltalán megtaláljuk valaha is Yvettet?
Valeria:Ilyet nem is akarok hallani mégegyszer! Meg fogjuk találni! A démon, csak elrabolta, és...
(Tamika közbevág)
Tamika:Hát nem úgy nézett ki, mint akit épp elrabolnának.
Tamika:És különben is, valami megszállta őt.
Valeria:Egy újabb démon?
Tamika:Fogalmam sincs!
Melanie:Akkor, miért nem megyünk vissza?! Ööö... oké! Mi történt ma?!
Tamika:Reggel megjött az újság. Elolvastam. Holnap lesz 15 éve, hogy Jared Parrish, a multimilliárdos informatikus megalapította a Based2* nevezetű internetes zenemegosztó portált, imádom azt az oldalt!
Melanie:A lényeget!
Tamika:Nincs lényeg, aztán a sulinál beszélgettünk Yvette-tel. Aztán a pataknál voltunk, valami megmarta, és elkezdett furán viselkedni.
(Valeria és Melanie hirtelen felkapja a fejét)
Melanie:Mi marta meg?
Tamika:Fogalmam sincs.
Valeria:Azt mondod, az után kezdett el furán viselkedni, miután megmarta valami?
Tamika:Aha, azt hiszem.
Valeria:És előtte nem történt semmi szokatlan?
Tamika:Nem tapasztaltam semmi furát.
Melanie:Akkor... Lehet, hogy az a marás...?
Valeria:Talán köze van a démoni megszállásához.
Tamika:De mi köze van, az ismeretlen férfi démonhoz?
(Valeria leül Tamika mellé, majd kezeit az arcába temeti)
Valeria:Fogalmam sincs. Az egész, olyan kacifántos. És nincs értelme.
(Ugyanebben a pillanatban az éj leple alatt néhány kilométerrel arrébb Tamika házától, egy kietlen elhagyatott gyártelepen, egy szürke lakókocsin kopog egy magas, nyakkendős, öltönyös férfi. A kocsi körbe van rakva különböző tárgyakkal, melyek az okkultizmust szimbolizálják. Tollak lógnak az ajtó felettt, állati koponyák és csontok pihennek az ablakpárkányon.)
(A következő pillanatban egy duci, földig érő, csinos, lenge ruhában lép ki, egy idős, de divatos cigányasszony lép ki az ajtón, majd körülnéz, s öreg, de mégis határozott, recés hangják szólal fel)
Elinor:Ki az?!
Jared:Én vagyok!
Elinor:Há, szóval, mégis idetalált?!
Elinor:Nem kapta el semmi?!
Jared:Még nem!
Elinor:Na jöjjön be!
(A férfi fellép a lakókocsira, majd bemegy. Amint belép, sötétség üti meg szemeit, majd a nő leül egy kerek asztalhoz, mely egy gyönyörűszép fodros-bodros, barna terítővel van leterítve, azon díszes motívumok tükrözik a hely boszorkányos mivoltját.)
(A nő leül az asztlhoz, s egy vastad, bordó kendőt ránt le, a letakart kristálygömbről, mely az asztal közepén pihent)
Elinor:Na jöjjön ide! Üljön le!
(A férfi odasétál az asztalhoz, majd leül a nő elé. A nő kihúzza az asztal fiókját, majd elővesz belőle egy vastag fekete gyertyát, melyen látszott, hogy már jópárszor használták, azt a kristálygömb mellé helyezi, majd visszanyúl a fiókba, előveszi a gyufát, s végül meggyújtja a gyertyát)
Elinor:Miért is jött?
Jared:Mert nagy bajban vagyok, és valakinek segítenie kell!
Elinor:Ezt már elmondta, mikor telefonon egyeztettünk. Én a valódi okra vagyok kíváncsi.
Jared:15 évvel ezelőtt...
(Miközben Jared történetét mesélte az öreg boszorkánynak, addig a lányok Tamika szobájában, még mindig ugyanarról tanakodtak... Hogy találják meg Yvettet)
(Valeria kinyitja szemeit, miközben az ágyon fekszik)
Valeria:Még mindig semmi.
Tamika:Ez időpocsékolás!
Melanie:Mi lenne, ha én is megpróbálnám!
Tamika:Micsoda?!
Melanie:Úgy értem, az ember nagy része vízből áll. Mi lenne ha én is megpróbálnék ezen keresztül ráérezni Yvette hollétére?!
Tamika:Nem hiszem, hogy sikerülne. Sőt, biztos, hogy nem sikerülne. Hülyeség.
Melanie:Egy próbát sem ér meg?! Mégis mit veszthetünk vele?!
Tamika:Nekem nyolc.
(Valeria bár őrültségnek tartja az ötletet, szó nélkül vállat von)
Melanie:Szóval! Te hogy is szoktad csinálni?
Valeria:Csak minden erőddel koncentrálj arra a személyre, akit meg akarsz találni.
Melanie:Jó!
(Melanie törökülésben helyezkedik el a padlón, majd behunyja szemeit, s suttogva megszólal)
Melanie:Yvette!
(Tamika felhúzza szemöldökét, majd értetlenül Valeria-ra néz)
(Ebben a pillanatban Elinor ráteszi kezeit a kristálygömbre, majd behunyja szemeit)
Elinor:Megnézzük mit tehetünk ezügyben!
(Ekkor a varázsgömb fényes fehér fénnyel felgyúl, bevilágítván az egész lakókocsit, majd a nő elkezd remegni, s ugynebben a pillanatban Melanie testének uralmát a hidegrázás veszi át, amint a padlóra esvén, hanyadt fekve remeg teste, s szemei fennakadnak. A lányok azonnal odafutnak barátnőjükhöz, megpróbálják magához téríteni őt, eközben a lakókocsiban Elinor hangosan mormolni kezd)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
Jared:Mit mond?
(Elinor kinyitja szemeit, s a férfi két fehér szempárral találja magát szembe az asztalnál)
Elinor:Hetvenkettő. Tizennégy. Huszonkettő. Nap utca.
(Elinor remegése egyik pillanatról a másikra megszűnik, majd a fény is az üveggömbből, ekkor az asszony szemei visszavedlenek eredeti sötétbarna színeibe)
(Elinor feláll az asztaltól, a közeli szekrényhez megy, amelyen egy vezetékes telefon áll, majd a mellette lévő tollat s a hozzá tartozó kis jegyzetfüzetet kezébe vevén visszarohan, s újra helyet foglal a férfi előtt, aki kissé megrémülvén, s megzavarodván a történtektől, nem szól egy szót sem. Elinor végül körmölni kezd, majd határozott hangvétellel szól a férfihez)
Elinor: 7214. Nap utca. 22.
(A nő papírra vetén a címet, átadja a fecnit a férfinek)
Elinor:Tessék!
Jared:Mit csináljak vele?!
Elinor:A többi már magán múlik!
Jared:De mi volt ez az egész?
Elinor:Varázslat, kedvesem! Mégis mi más?!
(A nő felnevet, majd elmosolyodik, ekkor a férfi zavarban találván magát, megrántja zakóját, feláll majd elköszönöm a nőtől, s távozik)
(A lányok Tamikánál, végre képesek voltak megnyugtatni Melanie-t, aki azonban újból elájult, ezért Tamika egy szempillantás alatt hazavitte őt, s mindannyian megbeszélték, hidegre teszik az Yvette ügyet... Legalábbis egy napra.)
...
(Másnap reggel Tamika már épp az iskolába indulna, mikor a konyhából kilépve, az előtérben felvevén cipőjét, hirtelen egy csengetésre lesz figyelmes, majd egy hatalmas árnyat pillant meg a bejárati ajtó torzító üvegén keresztül. A lány gyorsan felhúzza lábbelijét, majd ajtót nyit, s megdöbbenésére, egy magas, jól öltözött idegen üdvözli őt, kissé modortalanul)
Jared:Ez a Nap utca. 22.?
(Tamika szemei kikerekednek, s már készül arra, hogy egy mozdulattal kirepítse a férfit az ajtóból, gondolván, hogy csak egy őrült, vagy egy újabb Teleshop-os házalóügynök)
Tamika:Ahha.... Miért?
Jared:Segítenetek kell! Nagy bajban vagyok!
Tamika:Aha. Viszlát!
(Mikor Tamika rávágná Jared-re az ajtót, az felkiált)
Jared:Tudom, hogy te és a barátnőid boszorkányok vagyok!
(Tamika kitárja az ajtót)
Tamika:Mi van?!
...
(Jared Tamika ágyán ül, miközben Tamika és Valeria ölbe tett kézzel állnak előtte)
Valeria:Szóval maga alkut kötött az ördöggel, és miért?!
Jared:Mikor 18 voltam. Nagy bajban voltam. Sürgősen pénzt kellett valahonnan szereznem, és mivel a nagymamám benne volt az okkult dolgokban. Olvastam egy könyvben, hogy kell démont idézni. Csak egy kétfelé nyíló út előtt kell egy megbűvölt követ elhajítani és az aludni vágyó démon már meg is jelenik.
Valeria:És megis jelent.
Jared:Ma éjjel lesz 15 éve, hogy az alkú megköttetett. És ma éjjelre ígérte Sandro, hogy eljön a lelkemért.
Tamika:Sandro?
Jared:A démon.
Valeria:És mit kért?
Jared:Csak rám kell nézni.
Valeria:Ah, persze. Hírnevet és gazdagságot.
Jared:Nem akarok meghalni. Van egy gyönyörű feleségem, és három csodálatos gyermekünk, akiket még csak nem is kértem. Belehalnék, ha úgy kellene itthagynom ezt a világot, hogy mégcsak nem is láthatom őket felnőni.
Tamika:Gondolt volna erre az előtt, hogy megkötötte a szerződést azzal az izével.
Jared:Tudom! Elkövettem egy nagy hibát! De ki nem hibázott még életében?
(Tamika kétségbeesetten néz Valeria-ra)
Tamika:Csináltunk már ilyen démonölő löttyöt egyszer, emlékszel?
(Valeria elgondolkodva néz a plafonra, majd a száját kezdi el rágni)
Valeria:Igen, azt hiszem, kell bele. Mandragóra, és macskagyökér. Kell víz, és egy kis föld onnan ahol ez a kétfelé ágazó út van.
Valeria:Merre van amúgy?
Jared:A nortfolski elhagyatott papírgyárnál.
Tamika:Jó, akkor én össze szedem ami kell, és visszajövök ide.
Valeria:Ne menjek veled?
Tamika:Elmegyek Melanie-ért.
Valeria:De ő már a suliban van. Egyébként meg, lassan nekünk is el kellene indulnunk, ha nem akarjuk lekésni a második órát.
(Tamika Jaredre néz)
Tamika:Mi lenne, ha délután négykor találkoznánk a nortfolski papírgyárnál?
Jared:Rendben. De, kérlek... Segítsetek nekem!
Valeria:Minden tőlünk telhetőt megteszünk.
(Valeria aggodalmas, s sejtelmes tekintetet vet Tamika-ra, aki azonnal tudja, hogy Valeria mire gondol... ebből nem sül ki semmi jó)
....
(Valeria és Melanie egy elhagyatott főút mellett toporognak, s várnak)
Valeria:Plusz egy óra igazolatlan.
Melanie:Egész délután ezt hajtogatod. Az csak egy.
Valeria:Ja! Amúgy, említettem, hogy megszereztem az első egyesemet matekból?
Melanie:Micsoda?!
Valeria:Ja! Általában hármasra meg tudom írni, de most írtam egy nagyon impozáns nulla pontos témazárót!
Valeria:Ja, és mondtam már, hogy mióta összeállt a mi kis bandánk, nem hogy magamra, de még a tanulásra sincs időm? Ja, és mondtam már, hogy...
Melanie:Nézd! Én nagyon sajnálom, hogy így összejött minden, de biztos vagyok benne, hogy a tanulás rovására, olyan dolgokat teszünk majd, amik egyensúlyba hozzák ezt a jó és rossz nevezetű mérleget.
Valeria:Például?
Melanie:Például most! Itt! Ez a pillanat! Hamarosan megmentünk egy ártatlant! Te mindig olyan pozitív voltál, mi történt veled?!
(Valeria leguggol)
Valeria:Fogalmam sincs.
(Melanie leguggol mellé, majd Valeria vállára teszi jobb kezét)
Melanie:Egyébként, ma láttam az ál-Yvettünket.
Valeria:Igen?! És jól játsza a szerepét?
Melanie:Kicsit könnyűvérű, de fogjuk rá.
Valeria:Csak ne verjen át!
Melanie:Úgyis átfog! Csak szemmel kell tartani, és amikor majd félrekacsingat, lecsapunk rá!
Valeria:Tamika és a pasi mikor érnek már ide?!
Melanie:Jó kérdés!
(Melanie körbe-körbe forgatja a nyakát, így tornáztatva azt)
Melanie:Áú!
Valeria:Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha Yvette soha többé nem jön vissza?
Melanie:Nem!
Valeria:És mi van ha tényleg soha többé nem jön vissza.
Melanie:De vissza fog.
Valeria:Miért vagy ennyire biztos benne?
Melanie:Nem tudom. De a remény hal meg utoljára.
Valeria:Hát persze, mert az a gyilkos.
(Melanie elneveti magát)
Valeria:Annyi helyen kerestük már! Annyi mindent kipróbáltunk! És semmi.
Melanie:Ha meg is szállta valami, az a valami nem tudja örökké birtokolni a testét. A megszálló lény, vagy entitás, vagy bármi ilyesmi, soha nem tud örökké birtokolni egy testet. El kell hagynia azt egy darabig, hogy újra feltöltődjön energiával, hogy azt az energiát újra befektethesse abba, hogy megszáll és közben irányít egy testet. Tudod, a megszállás törvénye.
(Melanie felnevet)
Valeria:Hihetetlen vagy. És igazad van.
(Tamika és Jared megjelennek a lányok előtt a semmiből)
(Tamika egy befőttes üveget szorongat a kezében)
Valeria:Elhoztad a bájitalt?
Tamika:Itt van?
Valeria:Egy dunctos üvegben hoztad el?!
Tamika:Tulajdonképpen előszőr üdítősüvegben akartam, de ez legalább törik, és fel kell, hogy oldódjon a démonon. Ha elé dobjuk, akkor talán eltörik, és így valamennyi ráfröcssen.
Valerie:Nem lenne egyszerűbb, ha kinyitnánk és ráöntenénk.
Tamika:Erre is gondoltam. Szóval, ki mire szavaz?
Melanie:Öntés. Bár ahhoz közel kell kerülni a démonhoz. De én bevállalom, ha kell.
Valeria:Jólvan, akkor legyen az öntés. És nem kell közel kerülnöd hozzá. Az erőinket is használhatjuk, hogy leöntsük. Majd kiirányítod a folyadékot az üvegből, és egyenesen rá a kis féregre.
Jared:És akkor újra szabad leszek?
Valeria:Ha minden igaz, akkor a démon elpusztul, ami azt jelenti, hogy a szerződés is felbomlik.
Melanie:Ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg elveszíted majd a hírnevedet és a vagyonod.
Tamika:És több, mint valószínű, hogy keresztül kell menned majd azokon a problémákon, amelyeken a 15 éven keresztül át kellett volna esned.
Melanie:Tudod, a problémák mindig azért jönnek, hogy okuljunk és hogy tanuljunk belőlük.
Valeria:És hogy jobb emberekké váljunk tőlük.
Jared:Értem. És a családomnak ugye nem esik baja?
Valeria:Mivel ők nem voltak részesei a szerződésnek, ezért kétlem.
(A lányok megfordulnak és a kétirányú út elé állnak)
Melanie:Akkor most?
(Jared előveszi azt a követ a nadrágzsebéből, amelyet 15 éve használt, majd Melanie kezébe adja)
Jared:Tessék! Ezzel idéztem elő Sandro-t.
Melanie:Remek!
(Melanie elhajítja a követ, de nem történik semmi)
Melanie:És most?
Valeria:Semmi.
(A lányok tovább várnak, de még mindig nem történik semmi)
(Jared hirtelen a szívéhez kap, majd összeesik, s a földön rángatózva kapkod levegőért. A lányok leguggolnak hozzá)
Valeria:Most meg mi történik?!
(Hirtelen egy mély hang szólal fel a hátuk mögül)
Sandro:Mondtam, hogy eljövök érted Jared, ugye?!
(A lányok hirtelen megfordulnak, majd egy magas, csuklyás démonnal találják szemben magukat)
Tamika:Fúj. Undorító!
Valeria:Melanie most!
(Melanie egy kézmozdulatával a Tamika kezében lévő beföttesüveg tartalmát kezdi el irányítani, az üveg fedelét a lötty megmozdulása annak lepattanására készteti, majd a folyadék egyenesen beteríti a démont, ami hatalmas ordításban ég hamuvá)
(A lányok arca hirtelen kivirul)
Melanie:Ez a régi csapat!
(Ekkor Tamika hirtelen hátranéz, s Jared mozdulatlan testét pillantja meg)
Tamika:Jared!
(A lányok letérdelnek a földre, majd Valeria két kezével megtámasztja a férfi fejét)
Valeria:Próbáljuk meg újraéleszteni.
(Tamika a jobb kezét a balra tevén, azonnal a férfi mellkasára helyezi, de mikor megkezdené az újraélesztést, az egész test egyik pillanatról a másikra hamuvá válik, amely egyrészt Valeria kezét is beteríti)
Valeria:Most meg mi történt?!
Melanie:Ez meg hogy lehet?!
(Tamika térdelve, hátsó lábaira ül, majd üveges tekintettel felszólal)
Tamika:Lehet, hogy. Csak a szerződés tartotta életben.
Melanie:Micsoda?! Ezt meg hogy érted?!
Tamika:Lehetséges, hogy már rég meghalt volna. Ha nem köti meg a szerződést, valószínűleg fiatalon meghalt volna. Viszont megkötötte azt, ami 15 évre biztosította neki a hírnevet és a gazdagságot, de az ember csak akkor lehet híres és gazdag, ha életben is van eközben. Ígyis-úgyis meghalt volna. Ha megmentjük, ha nem.
Valeria:Hogy mi?! Nem, az lehetetlen! Biztosan van valami megoldás!
Melanie:Hamuvá változott. Nem hiszem, hogy bármi megoldás is lenne.
Tamika:Minden okkal történik.
(Valeria felkapja a fejét, majd feláll, homlokát jobb kezébe temeti)
Melanie:Menjünk haza!
(Tamika és Melanie feláll majd átölelik Valeria-t, eközben hirtelen feltámad a szél, s a lányok felé viszi az az útmenti port, megcsapván ezzel ruhájukat, eközben ismerős hangokra lesznek figyelmesek!
Sandro:Oahh!
(Tamika felkapja a fejét)
Tamika:Ti is hallottátok ezt?!
Sandro:Még nincs vége! Amíg én azt nem mondom, addig nincs!
(A szél tovább kavarja a port az út szélén, miközben a lányok megdermednek a suttogó hang hallatán)
........

6.rész - Piócák

Az előző részek tartalmából:

Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
...
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
....
Madeline:Helóka-nyalóka!
Tamika:Ha nem lettek volna az amazonok, már tegnap kinyírom.
.................
(Tamika és Valeria a járdán sétálnak, tankönyveikkel a kezükben, táskáikkal a vállukon , miközben az őszi szél a fáról lehulló megsárgult leveleket fújdogálja hol hajukba, hol arcukba, s hol a betonon hömpölyögteti azokat, miközben a cirógató meleg napsugarak átjárják a várost, ezen a lágy reggelen)
Tamika:Tulajdonképpen, miért is megyünk mi abba a suliba, ahova nem is járunk?
Valeria:Hogy találkozzunk a többiekkel. Bár, most hogy mondod, lehet, hogy át kellene iratkozni, nem gondolod?
Tamika:Minek?
Valeria:Mert úgy erősebbek lennénk. Ha mindannyian egy helyen vagyunk, könnyebben tudnánk egymás segítségére lenni.
Tamika:Így is könnyen tudunk egymás segítségére lenni. Ti felkiáltotok, én meg mint egy utasszállító oda viszlek titeket, ahova akarjátok. Probléma megoldva.
Valeria:Pedig annyira mondogattad te is, hogy Yvette ígyis-úgyis közénk tartozik, most meg olyannak tűnsz, aki nem akar közösködni.
Tamika:Én csak szeretek együtt és egyedül lenni.
Valeria:Díjat kérek érte, ha valaha is megértelek majd.
(Melanie és Yvette már az iskola kapuiban álltak, mikor Tamika és Valeria odaértek. Melanie eközben önfeledten mesélte Yvette-nek, hogy mit élt át a tegnapi nap folyamán)
Melanie:És kiderült, hogy csak egy bűbáj volt rajta, azért volt belém szerelmes.
Yvette:Szegény.
Tamika:Sziasztok. Miről megy a téma?
Valeria:Sziasztok.
Melanie:Várj! Szegény én, vagy szegény ő?!
(Yvette elmosolyodik, eközben Valeria témát vált)
Valeria:Egyébként, a barátnőd rendben van már?
(Yvette lehajtja fejét)
Yvette:Igen. És ezúttal az is lesz.
Melanie:Ezt meg hogy érted?
Yvette:Mikor eljöttem a suliból, elbúcsúztam tőle. A nevelőapja és ő elhagyják a várost. Végleg elköltöznek. Illetve már el is költöztek, ha úgy vesszük.
(Melanie kezét Yvette vállára helyezi)
Melanie:Sajnálom.
Yvette:Ja. Én is. Azért remélem, hogy haragszotok rám!?
Tamika:Miért haragudnánk?
Yvette:Egyszerűen, még mindig nem tudom elhinni, hogy képes voltalak megtámadni titeket.
Tamika:Ugyan már, ez előfordul. Régen sem volt másképp.
Yvette:Ezt hogy érted?
Melanie:Régebben is voltak ilyen eseteink. Nem is egy.
Valeria:Persze, akkor csak kisebb démonokkal voltak ősszetűzéseink.
Melanie:Meg megszállások.
Valeria:És arra a zombira emlékeztek, akit az az alkamista keltett fel, aki beadta nekem, hogy belém van zúgva.
Melanie:Az durva volt.
Tamika:És az átkozott cirkusz?
Valeria:Váh. Még mindig borsódzik a hátam azoktól a bohócoktól.
Yvette:Állj! Állj! Állj! Ti mióta csináljátok ezt?
Tamika:Néhány éve, miért?
(Yvette összezavarodottan néz maga elé)
Tamika:Csak nem azt akarod mondani, hogy te még egyetlen egy démont nem öltél egész életedben?
Yvette:Pedig nem.
Melanie:Az hogy lehet? Általában mindenkit megtámadnak, legalábbis azt akinek van varázsereje. Vagy benne van az ilyen okkult dolgokban.
Yvette:Én csak néha szoktam haszálni az erőm, de soha nem volt még halál közeli harcom. Úgy értem egyedül. Démonokkal.
Tamika:Ha már a démonokról van szó.
(Madeline egy szív alakú piros napszemüveggel tör be a lányok mellé, miközben rikító narancssárga egyberészes szoknyájával csak úgy játszik a szeptemberi szél. Egyik könyökét Tamika, a másikat Valeria vállára támasztván)
Madeline:Cupp-cupp! Na mizu csajszik?
(Melanie elszörnyedve néz a lányra, majd Tamika lelöki Madelina könyökét a válláról)
Yvette:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?!
Madeline:Úgy döntöttem, kiélvezem ezt az életet. Még egyszer. Ha már úgy is megengedik.
Valeria:Mit értesz az alatt, hogy megengedik?
Madeline:Tulajdonképpen alkut kötöttünk. Catalan mondta, hogy csaljalak el titeket az erdőbe, hogy ott aztán megölhessenek titeket, cserébe megkapom ezt az emberi testet. Igaz, a csapda nem úgy sült el, ahogy kellett volna, de én mindent betartottam... Egyébként meg, nem kell aggódnotok, ugyanis van még jó pár terv a tarsolyukban.
Valeria:Miféle terv?
(Madeline tenyerét szája elé teszi)
Madeline:Upszi. Most mennem kell.
(Madeline elviharzik, majd mikor belép az iskola udvarára, s a lányok hátranéznek, hogy kövessék szemükkel az ál Madeline alakját, hirtelen megpillantják Sarox-ot, akinek karját Madeline karja öleli át, majd hangos köszönéssel távoznak egyre csak távolodván a lányoktól, s közeledvén a tanügyi épület felé)
Melanie:Ez meg mégis mi a fene volt?! Láttátok ezt?! Totál rámászott!
Tamika:Ümm. Valaki féltékeny.
Melanie:Én nem vagyok féltékeny!
(Ebben a pillanatban megszólal a jelzőcsengő)
Tamika:Ez legyen a végszó.
(A lányok, Melanie-t kivéve, felnevetnek, majd mindannyian eloszlanak az épület kapui elől)
....
(Később, iskola után, mikor Yvette hazaérkezett, s fellépcsőzött az emeletre, hogy szobájába azonnal letehesse nehéz táskáját, melyet a könyvek hada tett oly súlyossá, újabb borítékot, rózsát, s a borítékban egy levelet talált az ágyán. Most rutinos volt. Ki sem nyitotta a levelet, meg sem szagolta a rózsát, csak fogta az egészet és kihajította a kukába)
Yvette:Ha valakinek tetszem, az majd megkeres személyesen.
(Ekkor kissé mérgelődve, s csalódottan dobta rá magát az ágyra, majd elterült azon, hogy kinyújtózkodhasson eme hosszú, fárasztó tanítási nap után. Ekkor felemelte fejét, és újra a papírkosár felé nézett. Nem bírta ki, hogy ne vegye közelebbről szemügyre ajándékát. Azonnal felkelt az ágyról, majd a papírkosárhoz lépett, amikor egy hang hirtelen felkiáltott a háta mögött)
Tamika:Halihó!
(Yvette hirtelen megfordul az ijedtségtől, majd kezét szívére helyezi)
Yvette:Te jó ég! Megijesztettél!
Tamika:Ennyire ijedős vagy?
Yvette:Nem.
Tamika:Lejösz a tóhoz?
Yvette:Mi ketten, vagy jönnek a többiek is?
Tamika:Mindenki ott lesz. Persze Melanie csak később jön. Meg Valeria is, úgyhogy, egy jó fél óráig, csak mi leszünk. Persze, ha nem félsz!?
Yvette:Én nem félek. Felőlem mehetünk.
Tamika:Remek!
(Tamika kinyútja kezét barátnőjének, aki megfogja azt, s egy pillanat alatt mindketten eltűnnek a semmibe)
....
(Néhány pillanattal később Tamika és Yvette már az erdőszéli patak mellett beszélgetnek, miközben Yvette letérdel a patak széléhez, kezét a vízbe mártja, majd elkezd kotorászni az alján. Mikor érzi, hogy rányúlt valamire, azt markába vevén, kihúzza kezét a vízből, majd kinyitja tenyerét, s egy régi követ pillant meg. Bár ez a kő csak egy kő. Tovább halászik, miközben Tamika-val beszélget)
Tamika:Nem hideg a víz?
Yvette:Csak egy kicsit.
Yvette:Várj!
Tamika:Mi az?
Yvette:Nem megyünk bele?
Tamika:Köszi, de nincs kedvem felfázni.
Yvette:Nem kell ahhoz felfázni.
(Yvette beletenyerel a tóba mindkét kezével, majd annak vizét egyik pillanatról a másikra felmelegíti)
Yvette:Most jó.
Tamika:Szabad ezt?
Yvette:Miért ne?!
(Yvette és Tamika leveszik cipőjüket, majd ruháikat, s egy szál melltartóban és bugyiban csobbannak bele a kellemes hőmérsékletű vízbe)
(Miközben ugrálnak a vízben, s locsálják is azt, a következő pillanatban Yvette egy csípést érez vádliján, amitől az egy kisebb seben keresztül vérezni kezd, erre a lány azonnal odakap kezével, s jajveszékelve felkiált)
Yvette:Áu!
(Tamika odakap fejével)
Tamika:Mi az? Mi történt?
Yvette:Semmi. Csak valami megcsípett.
Tamika:Biztos csak valami vizipók megmart.
Yvette:Nem tudom.
Tamika:Szerintem mára ennyi muri bőven elég volt.
(Yvette kissé émelyegve válaszol, miközben mindketten kikászálódnak a vízből)
Yvette:Szerintem is.
(Yvette hirtelen magához tér, majd felkapja a fejét)
Yvette:Egyébként. Nem mutatod meg a nagymamád varázskönyvét?
Tamika:Dehogynem! Mit szólnál hozzá, ha holnap suli után átjönnél, meg persze áthívnánk a többieket, és végre elsütnénk valami egyszerű bűbájt... csak gyakorlási célzattal?!
(Yvette kissé mérgesen reagál)
Yvette:Nekem most azonnal kell!
Tamika:Micsoda?!
(Yvette megrázza a fejét)
Yvette:Úgy értem. Minél előbb jó lenne, ha felkészülnénk, tudod, a sámánok bármikor támadhatnak. Jöhetnek démonok is. Meg bármi egyéb más.
(Tamika összeráncolt szemöldökkel néz Yvettere)
Tamika:Aha.
(Tamika és Yvette elkezdenek felöltözni, majd mikor mindketten készen készen vannak. Yvette Tamika szemébe néz, majd felemeli kezét, s ezen mozdulattal Tamika-t a földre szorítja, úgy, hogy az moccanni sem bír.)
Tamika:Áú! Te meg mégis mit művelsz?!
Yvette:Mond meg hol rejtegeted a varázskönyved és ígérem a halálod fájdalommentes lesz!
(Tamika Yvette vérvörösen izzó szemeibe néz, majd Tamika varázserejét használva eltűnik a helyszínről)
...
(Néhány minitummal később a lányok már Tamika padlásszobájában tanakodnak)
Tamika:Komolyan mondom, megszállta valami, és csak a varázskönyvem érdekelte!
Melanie:Megszállta valami? Olyan amazon valami?
Tamika:Nem, ez teljesen más volt! Vérvörösen izzottak a szemei.
Valeria:Ez nem jelent jót.
Melanie:Remélem nem tudja, hogy most épp hol vagyunk.
Tamika:Az amúgy is mindegy lenne, csak a tűzön keresztül tud közlekedni.
(Tamika körülnéz)
Tamika:Ugye nem dohányzik senki?
(Valarie leguggol a földre, felhúzza a földről a szőnyeg egy részét, majd ráhelyezi tenyerét a padlóra)
Valeria:Még szerencse, hogy a házatok fából van.
Tamika:Mit csinálsz?
Valeria:Kíváncsi vagyok, merre jár a kis megszállottunk.
(Melanie kinéz az ablakon, de nem lát semmit. Eközben Tamika ölbe tett kézzel nézi Valeria-t, aki behunyja szemeit, s egyre csak erősebben koncentrál, míg végül néhány másodperc múlva felkiált)
Valeria:Az erdőben van.
Tamika:Még mindig?
Melanie:Remélem nem tett kárt magában.
Valeria:Lehet, hogy meg kéne néznünk!
Tamika:Csapda! Mi van ha elkap?
Valeria:Majd használjuk az erőinket!
Melanie:És mi van ha többen vannak? Ha ez az izé, ami megszállta, ősszehívta a sámán haverjait is. Ha most újra összeállnak, nem leszünk olyan szerencsések, mint tegnap.
Valeria:Csak ő van ott. A fák megsúgták.
Tamika:Lehet, hogy téves a megérzésed.
Valeria:A természet soha nem hazudik.
(Tamika mély pillantásokat vet Melanie-ra, aki kissé kételkedve bólint, majd mind megfogják Tamika kezét, s a levegő erejével, a következő percben már azon a helyen vannak, ahonnan nem sokkal ezelőtt Tamika-nak kellett elmenekülnie, mikor Yvette megtámadta őt)
(A lányok körülnéznek)
Valeria:Nincs itt senki!
Tamika:Én sem látok senkit!
Melanie:Én mondtam, hogy ez egy csapda!
Valeria:Pszt!
(Valeria lehunyja szemeit, s újra transzba esik, majd egyik pillanatról a másikra megszólal)
Valeria:A szobádban van!
Tamika:Kiében?!
Valeria:A tiédben!
Tamika:Micsoda?!
(Tamika azon nyomban megfogja a lányok karját, majd máris a szobájába viszi őket, amikor megpillantják Yvettet és egy magas, rövid, barna hajú, jóképű férfit, aki fekete bőrnadrágban, s bőrdzsekiben feszít, mely teljesen rásimul izmos testének teljes egészére. A lányok meglepődötten állnak a szoba közepén, miközben a férfi és Yvette néhány lépéssel előttük. Yvette már Tamika varázskönyvét tartja kezei között)
Yvette:Már vártunk rátok!
Melanie:Mi is!
(Melanie felemelné egyik kezét, de ekkor a magas idegen előbb megteszi azt, s elrepíti a lányokat. Tamika-t a szerkénynek dobja, míg Valeria-t a falnak, addig Melanie kirepül a szoba ajtaján, ráesik a lépcső legfelső fokára, amelyen egyenesen legurul a földszintre, s eközben eszméletét veszti.)
(Valeria felnyög)
Valeria:Ah. Ez holnap nagyon fog fájni.
(Yvette odabújik a férfihez, majd mindketten eltűnnek)
(Tamika fájdalmak között felnyög a padlóról, miközben megpróbál feltápászkodni)
Tamika:Ez meg mi a fene volt?!
....
(Néhány perccel később Melanie már Tamika ágyán fekszik, miközben a lányok körülülve barátnőjüket, tanakodnak)
Tamika:Megpróbáljam felébreszteni?
Valeria:Ne! Hagyd! Majd felkel, ha fel kell kelnie. Ha a szervezete is úgy dönt.
Tamika:Te észrevetted már, hogy mindig Melanie szívja meg?! Ezelőtt is ő ájult el az erdőben!
Valeria:Valami megoldásnak akkor is lennie kell!
Tamika:Ki volt az a pasi egyáltalán?! Nem mondom, hogy rossz pasi volt. Isten pasi volt. Az a barna haj, és az izmok. Egy szexisten volt. Legszívesebben...
(Valeria hangosan megköszörüli a torkát)
Tamika:Bocsi.
Tamika:Miért nem engem vitt el?
Valeria:Mert nem benned van az az izé, ami Yvette-ben van.
Tamika:És, akkor most mégis mi tévők leszünk?
Valeria:Valahogy, vissza kell szereznünk a könyvet, és meg kell semmisítenünk.
Tamika:Micsoda?! Hallatlan! Az a nagymamám könyve!
Valeria:Akkor mégis mit tegyünk?! Lopjuk vissza, aztán várjuk meg míg visszalopják, és az egész megy előről?!
(Tamika nagy lélegzetet vesz)
Valeria:Boszorkányok vagyunk. Tudunk kreálni magunk is könyvet magunknak. Varázsigéket is. Főzeteket is. Különben meg, nem az az egyetlen könyv a világon. Az én mamámnak is volt, és amint megtalálom, az lesz az első, hogy megosztom veletek.
Tamika:De számomra ez egy családi örökség. Ez az egyetlen dolog, ami a mamámtól fennmaradt.
Valeria:Akkor most tényleg meg van kötve a kezünk.
Tamika:Mi lenne ha hívnánk Sarox-ot?
Valeria:És mégis mit csináljunk vele?! Úgysem segítene! Nem érdekli, hogy mi történik velünk!
Tamika:Ráolvassam a szerelmi bűbájt?
Valeria:Az legyen a B terv. Viszont, nekem van egy sokkal őrültebb tervem.
(Valeria leül a szoba közepére)
Valeria:Ha az erdőben vannak, vagy olyan helyen, ahol van növényzet, akkor rá tudok kapcsolódni Yvettre. Onnantól rá tudok kapcsolódni a könyvre, és megpróbálok előhívni a föld alól néhány gyökérzetet, hogy csenjék el a könyvet, mielőtt rosszra fordítanák az erejét.
Tamika:Ez elég könnyűnek hangzik.
Valeria:Igen. Lesz, ami lesz. De sokkal jobb lenne, ha kimennénk az erdőbe.
...
(Valeria a patak partján ül, lehunyt szemekkel, miközben Tamika mellette)
Tamika:Na? Van valami?
(Valeria nem válaszol. Erre Tamika nagy levegőt vesz, majd aggódva néz az égre)
(Valeria a következő pillanatban felugrik)
Valeria:Jönnek!
Tamika:Szemedből a könnyek!
(Hirtelen megjelenik Yvette a magas idegen férfi társaságában)
Tamika:Ó-ó, ez már kevésbé vicces!
(Yvette mély, démoni hangon szól a lányok felé)
Yvette:Hol van a könyv?!
Valeria:A könyvet akarjátok?! Vegyétek el!
(Valeria egy kézmozdulatával a föld felé legyint, majd a következő pillanatban előtőr a talajból egy vastag, csupasz inda, amely szorításában Tamika varázskönyvét tartja. Ekkor Yvette egy hatalmas tűzgömböt varázsol elő tenyerébe, s készen áll arra, hogy a lányok felé dobja, azonban Valeria a lebegő gyökeret irányítva maguk elé tartatja a növénnyel a könyvet)
Valeria:Ha nekünk annyi, a könyvnek is annyi!
(Tamika a következő pillanatban a szél erejével, s kezeinek használatával a tűzgömböt Yvette tenyeréből átirányítja a mellette álló férfira, aki azonnal lángrakap, majd hatalmas ordítozásban, a lányok nagy meglepetésére, nem semmisül meg, sőt, a lángok egyre csak elalszanak a testén, mikor néhány másodperc múlva a férfi épen és sértetlenül ússza meg a tűzlabda egyébként normál állapotban történő, szénné égető hatását)
Tamika:Nem porladt el, hogy-hogy nem porladt el?!
(Valeria értetlenül, kikerekedett pupillákkal néz Tamikara, majd a párosra)
(Ekkor Yvette még egy hatalmas tűzgolyót kohol kezében, s ezt már a lányokra célozva el is dobja, azonban a golyó nem őket, hanem a könyvet találja el, amely hatalmas robbanásban válik eggyé a földdel, s ezen hatalmas robbanás hatására Tamika és Valeria belerepülnek a mögöttük folyó patakba)
(Tamika nagynehezen térdre áll a kis víztartalmú patakban)
Tamika:Egyszer már repültünk, nem volt elég?!
(Yvette mérgesen néz a lányokra, közben átöleli a férfit)
Yvette:Ne merjétek bántani a szerelmem!
Valeria:Micsoda?!
Tamika:Őrület!
Aiden:Ő már az enyém, és soha nem kapjátok vissza!
(A férfi szorosan átöleli Yvette-t, majd mindketten eltűnnek a semmiben)
Tamika:Kinek a mije?! És mégis, ki volt ez a pasi?!
(Valeria és Tamika közben teljesen átázva sétálnak ki, kissé nehézkesen a patakból)
Valeria:És mi volt ez az egész?!
(Tamika megböki Valeria vállát)
Tamika:Nézd meg hol vannak, talán utánuk tudunk menni!
(Valeria behunyja szemeit, majd néhány másodperc múlva kissé kétségbeesetten válaszol)
Valeria:Nem érzem őt!
Tamika:Micsoda?!
Valeria:Megpróbálom mégegyszer!
(Valeria újra lehunyja szemeit, majd újra felszólal)
Valeira:Nem érzem sehol!
Tamika:Ez hogy lehet?!
Valeria:Elvesztettük őt!
(Tamika és Valeria kétségbeesetten néznek egymásra)
.............................