3.rész Vámpírok Bálja

Az előző részek tartalmából:
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
-----
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
-----
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
-----
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.
-----
(Yvette ágyában fekve ébredezik, az őszi nap melegítő sugarai hatolnak át a szoba ablakán és simogatják a lány arcát, szenvedélyesen érintve szemhéjait figyelmeztetve azza, hogy ideje lenne kinyitnia szemeit, és talán kikászálódni az ágyból. Az óra Yvette éjjeli asztalán, ami közvetlen az ágya mellett állt már kilencet ütött, bár nem volt szokatlan a késői időpont ugyanis Yvette hétvégenként ha nem épp kilencig akkor délig alszik.A lányt azonban az őszi csípős kinti levegőn keresztül szökellé meleg napsugarak nem engedték tovább szunyókálni, így hát felnyitotta szemeit, majd körülnézett szobájában, egy pillanatig azt hitte nem is az ő szobája, de ez csak amolyan a hirtelen ébredésnek köszönhető zavarodottság. Ledobta magáról meleg takaróját, majd kockás pizsamanadrágjában és fehér topjában kiszállt az ágyából majd belelépett piros mamuszába, és az ablakhoz sétált. Megdöbbent mikor kinézett az ablakon, Tamikat látta a szmeközti ház előtti hatalmas fának támaszkodni amint pontosan őt nézi árgus szemekkel... Yvette nem mozdult, majd a következő pillanatban úgy gondolta ez a kis szó nélküli színjáték számára épp elég reggelre, ezért fogta magát és lement a konyhába, ahol az asztalon egy papírfecnit talált, a következőkkel a felületén: ,,el kellett mennem a piacra, sietek vissza, amint tudok. A kenyértartóban találsz egy csokis croissant, direkt neked rejtettem el, Anett" Yvette korgó gyomorral nyitotta fel a kenyértartót majd kezében a csokoládés kiflivel sétált a szekrényhez ahonann kivett egy tányérat, majdpedig rátette reggelijét és odaült az asztalhoz. Megdöbbenés ült ki szemeire, amikor az asztalon álló újságpapír első oldalára pillantott:,,egy 18 éves lányt találtak holtan egy kietlen tisztáson tegnap délután kettő órakor. A halottkém megállapította, hogy a baleset valójában gyilkosság volt, és a legérdekesebb dolog az egészben, hogy a lány tüdeje megtelt vérrel, más végtagjaiból pedig teljesen eltűnt minden csepp vér, ez a vér folyt át közvetlenül a lány tüdejébe, ezen még a halottkém is meglepődött, soha nem látott még ilyet".Yvette azonnal tudta, hogy a kocsis "baleset" után ez a második sem véletlen, nyílván valaki, valakik vagy valami tehette ugyanazt a lánnyal, mint amit a férfival is tettek.Csakhogy a férfit porrá hamvasztották a lányt pedig a saját vérében fullasztották meg.Lennie kell egy valakinek, vagy több valakinek, aki vagy akik rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amelyekkel ő is. A lány elméjében újabb félelmetes dolgok kezdtek el kavarogni. Talán Melanie és Tamika ölték meg a lányt, az is lehet, hogy az összeköttető gonosz, vagy démonok, rossz boszorkányok, vagy mi van ha az ősi sámánok szektája szedi áldozatait, ha pedig az utóbbi akkor előbb utóbb őt is megtalálják, ebbe pedig bele sem mert gondolni.Megpróbálta elhessegetni gondolatait, de nem tudta olyan jóízűen enni a croissantját mint régebben, azóta változott meg minden mióta Melissa meg a bandája idejöttek, régen minden olyan normális volt. Mármint Yvette akkor is tudott erejéről, tudta hogy használja, és hogy ne okozzon vele senkinek sem fájdalmat, teljesen titokban tartotta az egészet, de most, hogy Valeria akit még nem is látott, megtalálta őt, megijedt. Nem akar hozzájuk tartozni, nem akarja úgy érezni mintha a kezei meg lennének kötve, nem akar tartozni senkihez, nem akar semmit, csak önmaga akar lenni és a saját útját akarja járni. Nincs szükségem rájuk, mondogatta magában...
...
A hétvége Yvette számára tanulással telt el, a szombat és vasárnap oly gyorsan elmentek mint egy nyári zápor.Mondjuk a vasárnap jó nap volt, Madelennel lógott egész nap, sétálgattak, nevetgéltek és persze pletykáltak, főleg az idei Halloweenról.A suliban minden évben megrendezték a Vámpírok Bálját, ez amolyan beöltözős, egyszerű ám a gimisek számára nagyszerű Halloweeni buli volt.Miközben hétfő reggel, Madeline elment Yvettehez, hogy együtt menjenek a suliba,útjuk során sokminden szóba jött, mint például a bál ideája is..
Madeline:Te minek öltözöl be a Vámpírok báljába?
Yvette:Még fogalmam sincs, szerintem valami egyszerűt fogok választani, mondjuk vámpír vagy zombi.
Madeline:Én mindenképp zombi leszek, imádom ijesztegetni azokat az üresfejű szőkéket, akik mindig tündérnek öltöznek be, olyanok mint a prostituáltak, megszégyenítik a bált.
Yvette:Végülis itt bárminek be lehet öltözni, szerintem a bál lényege nem a kosztüm. Tulajdonképpen én a dekorációra vagyok nagyon kíváncsi.
Madeline:Én meg arra, hogy miért jönnek utánunk a dilis barátaid.
Yvette:Micsoda?!
(Yvette hirtelen hátrakapta a fejét, Melanie és Tamika nevetgéltek néhány lépéssel mögöttük, és közben, bár megpróbálták leplezni, hallgatóztak)
(Amikor Yvette hátrafordult Melanie elkapta tekintetét és azonnal odakiáltott)
Melanie:Hé, sziasztok!
(Melanie azonnal odafut a lányokhoz, és néhány nagy levegő vétel múlva már mögöttük is terem)
Melanie:Hé, hogy vagytok, miújság?
Madeline:Az előbb nem ketten voltatok?!
Melanie:Ja,de igen, Tamikanak le kellett lépnie.
Madeline:Hová?!
Melanie:El.
Melanie:Ugye nem baj, ha csatlakozom?.
Yvette:Nekem mindegy.
Madeline:Tulajdonképpen nagyon is baj.
Yvette:Meddie!
Madeline:Figyelj, én azt hittem, hogy jó barátok vagyunk, de úgy tűnik te találták másokat, jobbakat helyettem. Na csá.
(Yvette megpróbálja megállítani Madelinet, de a lány dühében elfut)
Yvette:Ezt nem hiszem el.
Melanie:Ugyan, hagyd.Te nem hozzá tartozol, hanem hozzánk.
Yvette:Az utóbbi elmúlt napokból leszűrt szituációkból, melyik felét nem érted annak amit mondtam?!Nem akarok hozzátok tartozni, köszi.
Melanie:Ez nem akarás kérdése, együtt erősebbek vagyunk. Főleg a...
(Melanie nagyot nyel, ami kissé felkelti Yvette figyelmét)
Melanie:Főleg az utóbbi eset miatt.
Yvette:Milyen eset?
Melanie:Nem olvastad az újságot?!A lányról, aki a saját vérében fulladt meg?!
Yvette:Mire akarsz kilyukadni?
Melanie:Arra, hogy azok csinálták, akik a kocsis támadást is.
Yvette:Kik?
Melanie:Ki tudja?!Boszorkányok, sámánok, talán olyak mint mi, talán erősebbek.Mindenesetre ezért is kell, hogy együtt maradjunk.
Yvette:Honnét tudjam, hogy nem ti tettétek?
Melanie:Yvette!Te is tudod, hogy ez hülyeség, és azzal, hogy ellenállsz, csak magadnak keresed a bajt, mert meg fognak találni és el akarják majd venni az erőd, mindig ez van, akinek nincs vagy kevesebb van, többet akar, nem érdeklik, hogy megölnek-e ezzel vagy nem, nekik csak az kell ami neked van, és ha nem működünk együtt, ha nem védjük meg egymást, meg fogják szerezni, bármi áron.
(Yvette kezdte érezni a dolgok súlyát,de nem érezte sorstársait, olyan közel mint legjobb barátnőjét)
Yvette:Nem tudok bízni bennetek, nem megy.
(Yvette szó nélkül, faképnél hagyva Melaniet, útját tovább a járdán az iskola felé vesz, majd Tamika lép ki a bokor mögül)
Tamika:Most akkor hogyan tovább?
Melanie:Várunk.
Tamika:És mi van ha nem sikerül?
Melanie:Akkor végünk.
(Melanie szigorú tekintettel néz Tamika szemébe)
....
(Madeline dühösen ront be szobájába és csapja a földhöz táskáját. Szobája fekete, telis tele punk és rock szerelésekkel, falfestményekkel, koponyákkal, gitár motívumú figurákkal és egyéb kiegészítőkkel szerte szobájában.Miközben táskáját a földhöz vágta, észrevette anyja fekete mágiás könyvét, amely épp akkor esett ki batyujából mikor azt dühében a padlóhoz intette. Felvette, majd belenézett. Pont annál az oldalnál nyílt ki amelynél nem kellett volna...Láncoló bájital...)
(Madeline a szája szélét rágva mosolyodott el azon amit az oldalakon olvasott)
...
(Melanie a szombati újság főcikkjét nyomja Sarox képébe, aki mint mindig most is telefonjával babrált, miközben szekrényének támaszkodott a folyosón)
Sarox:Figyelj, nem hagynál már békén?!Még a végén azt hiszik a többiek, hogy tetszem neked.
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Mégis mit kéne tudnom?
Melanie:Most komolyan Sarox, elegem van már a hülye játékaidból, tudom, hogy tudod amit tudni akarok, és most azonnal el fogod nekem árulni, ha nem akarod hogy durvább eszközökhöz folyamodjak.
Sarox:Milyen kis kemények vagyunk ma!
(Melanie még mindig dühösen bámul a férfiúra)
Sarox:Hát jó, ha ennyire erőlködsz nekem. Kössünk alkut.
Melanie:Nem alkuszom Sarox!
Sarox:Mégegyszer, kössünk alkut...te és én, ma este a bálon, randi, és pontban éjfélkor, egészen egy percig, bármit kérdezhetsz, én esküszöm, hogy csak is az igazat és az igazat fogom válaszolni.
Melanie:Felejtsd el.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó?!
(Melanie úgy érezte meg vannak kötve a kezei, és nem tehetett mást, ki kellett derítenie mi történt az áldozatokkal.Muszály.)
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
Melanie:Ajánlom is.
(Melanie sarkon fordul, mikor Sarox még egyet az utolsó szó jógán emelt hanggal közöl a lánnyal)
Sarox:Aztán szép legyél nekem ám.
(Melanie már háttal Saroxnak, egy pillanatra megáll, de úgy dönt mégsem kezd el egy újabb és még értelmetlenebb vitát, a világ legérthetetlenebb hapsijával, ezért fogja magát és otthagyja a férfiút úgy ahogy azelőtt, volt mielőtt beszélgetésbe elegyedett vele)
....
(Yvette az iskolából hazaérve, belép szobájába, leteszi táskáját íróasztala mellé, majd hirtelen az íróasztalán álló monitor tükörképéből meglát egy piros foltot az ágyán, hirtelen hátrafodult, és egy újabb vörös rózsát pillant meg, egy újabb cetlivel, az ágyán.)
(Yvette azonnal az ágyhoz rohan, majd gondolkodás nélkül kinyitja a kártyát, amiben a következő áll:,,Szívem minden dobbanásával szeretlek téged, s tekinteted mely engem tűzben éget, ha kíváncsi vagy, ki az kinek szívét rabul ejtetted, keress a bálon kedvesem... "S"")
(Yvette elpirult... nem merte bevallani, mások előtt biztosan nyálasnak titulálta volna ezt a levelet, de kedvelte, tetszett neki, minden egyes szavát itta a papírról. Elfeledkezett az elsőről, annyira, hogy azt hitte, ez csak valami vicc, hogy biztosan csak valaki tréfából csempészte az első rózsát a táskájába. A következő pillanatban megremegett.Valaki a szobájában járt, valaki bennt járt a szobájában, és az ágyára tette ezt a levelet, és a rózsát. Hideg futott végig a hátán. Rosszul érezte magát az egésztől.)
...
(Nemsokkal később már mindenki a bálra készült, sőt már be is volt öltözve, a tornatermet megtöltötték a fekete-narancssárga színű girlandok, különböző töklámpás papírdíszek és egyéb rémisztő alakok, állatok és teremtmények dekorációi lepték be a terem egészét, egyetlen pont sem maradt ki a díszítésből.Yvette egy zombi álarcban topogott az egyik asztal előtt, amely tele volt mindenféle finomságokkal, a zene lassú mégis hangulatos volt, amolyan tini pop, amit mindenki hallgat nap mint nap.Hirtelen Madeline lépett oda a lányhoz)
Madeline:Szia.
Yvette:Szia, minden rendben?Már írtam smst, és próbáltalak hívni, de nem kaptam választ, jól vagy?!
Madeline:Persze, csak egy kicsit szükségem volt egy kis egyedüllétre, tudod csak bocsánatot akarok kérni, annyira féltékeny voltam, attól féltem, hogy elveszítelek, amikor megkörnyékeztek azok a kiscsajok.Egyébként tetszik a jelmezed.
Yvette:Jaj, te vagy a legjobb barátom, soha nem veszítesz el, ilyet ne is mondj, és köszi, csak beugrottam a közeli szupermarketbe, nem volt sok időm.
Madeline:Értem, és hogy tetszik az enyém?
(Yvette egy pillantást vet Madelinere, haja teljesen be volt fonva, kezét és mellkasát műsebek, fekete ruháját művérfoltok ölelték körül)
Yvette:Ijesztő, és klassz.
Madeline:Én tudok valami klasszabbat.Ezt meg kell kóstolnod.
(Majd egy poharat emelt elő háta mögül és egyenesen Yvette kezébe nyomta)
Yvette:Ez meg micsoda?!Ugye nem valami kábszer van benne?.
Madeline:Dehogyis, kóstold meg. A srácok már majdnem felitták az összeset, meggy, eszméletlen finom.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye, én megmondtam.
(A következő pillanatban Sarox lépett be az ajtón kalózjelmezben, Melanie pedig egy tündérjelmezt öltött magára. Sarox megpróbálta megfogni a lány kezét, aki elhúzta kacsóját a férfi markolása elől)
Melanie:Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
Sarox:Hát, végülis ez egy randi.
Melanie:Nem.
Sarox:Kell az infó, vagy nem kell az infó.
(Melanie dühödten markolja meg Sarox kezét, majd mindketten besétálnak a bálra. Eközben Yvette és Madeline még mindig ugyanannál az asztalnál trécselnek)
(Yvette meginog, majd Madeline megfogja kezeivel a lány vállait)
Madeline:Jól vagy?!
Yvette:Aha, csak, egy kicsit émelygek, ennyi az egész.
Madeline:Biztos?
Yvette:Aha.
(Madeline hirtelen megpillantja Melaniet és Saroxot kézenfogva, valamint Tamikat, aki szinte a semmiből csatlakozott az ál szerelmes párnak kinézű párhoz)
Madeline:Ezek meg mit keresnek itt?!
(Yvette hirtelen hányingert érez)
Yvette:Nekem, azonnal ki kell mennem.
(Yvettet annyira elkapja a rossz érzés, hogy az egész testét birtokába veszi a szörnyület és a rosszullét, úgy érzi azonnal kijön belőle minden, és hirtelen úgy szalad a mosdóba mint még soha)
(Madeline mit sem érdekelvén, morcosan odasétál Melanie kis csapatához)
Madeline:Nini, a kis csipet csapat. Ti meg mi a fenét kerestek itt?!
Tamika:Te mit keresel itt?
Madeline:Te meg se szólalj, nem is ide jársz, semmi keresni valód nem lenne itt, nem mintha nektek lenne.
(Madeline mérgesen Melaniera és Saroxra néz)
Melanie:Mi a fene bajod van velünk, mi nem ártottunk neked?!
Madeline:Tulajdonképpen az a bajom, hogy nem szálltok le a legjobb barátnőmről és minden áron el akarjátok venni tőlem.
Tamika:Yvette ígyis-úgyis hozzánk tartozik, ha tetszik, ha nem.
(Yvette a mosdóban eközben megengedi a kagylónál a csapot majd a két kezébe engedett néhány kortynyi vízzel mossa meg arcát, eközben, kibírhatatlan szúró fájdalmat érez gyomrában, amitől két kezét a mosdótál két szélére kapaszkodva próbálja megtartani magát, miközben úgy érzi felemészti őt a fájdalom.A következő pillanatban Yvette keze akaratlanul kezdi el felszárítani a mosdókagyló szélére kiloccsant vizet, azt amibe beletenyerelt, a víz pedig pára ként távozik a levegőbe)
Madeline:Gyűlöllek titeket, és ajánlom, hogy minél előbb leszálljatok Yvetteről, vagy megemlegetitek!
(Yvette hatalmas szúró fájdalma melyet gyomrában érzett megszűnt létezni, majd elméjét egy teljesen más érzés kerítette hatalmába, a gyűölet)
(Yvette ekkor kirohant a táncparkettre és Melaniehoz közelített határozott léptekkel. Mikor odaért, Melanie rámosolygott)
Melanie:Szia!
(Yvette arca teljesen megváltozott, düh ült ki rá, majd ezt követően hatalmas erővel lökte el Melaniet, aki a földre esett.)
Melanie:Ahh.
(Melanie a fájdalomtól felnyögött, majd Tamika egy pillanatra megfogta Yvettet és egy pillanat alatt eltűnt vele a táncparkett közepéről)
(A következő pillanatban Tamika újra megjelent a táncparketten, megragadta Melaniet és vele is eltűnt a semmibe. A táncparkettet beterítő nebulók, csak saját magukkal voltak elfoglalva valamint a zenével és persze a lányok szerencséjére valamint a termen belüli szürke látás és fényviszonyok is segítettek a titokzatosság fenntartásában.)
(Tamika pillanatok alatt az erdőben találta magát Melanieval és Yvettel.Yvette a földön fetrengett, ruhája füstölgött, ő maga pedig nyögött a fájdalomtól, teste szó zserint tüzelt, bőre vérvörös volt)
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:A pokol tudja.Viszont ha nem hűtjük le, meggyullad a teste.
Melanie:De hogyan?
Tamika:Hogyan?!
(Melanie egy cseppet sem habozott, felemelte két kezét, majd a pár lépéssel mögöttük folyó patakból irányította vízzel fröcskölte Yvette égő testét, akár egy locsolócső)
(Melanie abbahagyja a locsolást, majd Tamika odafut Yvettehez akinek a teste még mindig tüzel, majd megpillantja, hogy valami furcsa fekete anyag buggyan ki a száján)
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Melanie:Hogy mi?!
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte, és nem is akármivel, hanem egy bájitallal.Mosd ki a vérét!
Melanie:De hogyan?!
Tamika:Használd az erődet!
Melanie:De még soha nem csináltam ilyet!
Tamika:Gyere ide, és koncentrálj.
(Melanie óvatosan sétál Yvette nyögdöső, tehetetlen és fáradtnak tűnő testéhez, letérdel a földre, majd két kezét a lány teste felé nyújtja. Behunyja szemeit, majd koncentrál. Kezeit a lány minden végtagja felett elhúzza, majd karjaival vissza a gyomrához tart, ezután lassan fel a nyelőcsövén vezeti a véréből kiemelt anyagot, egészen át a száján, amikor hirtelen Melanie felemeli két karját a magasba Yvette szája felett, aki hirtelen kiköpi a furcsa fekete anyagot, majd ijedtében észheztér és felül.Melanie szemeibe néz, látja, hogy sikerült, nem haboz, megöleli Yvettet)
...w

2.rész Kihez tartozom?

Az előző rész tartalmából:
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
Yvette:Had nézzem.
Madeline:Eszméletlen mi?
Yvette:Ez nem normális.
.....
Cassandra:Ez egy dolgozat, az előző év anyagit veszi át...
Yvette:Én ezt nem fogom megírni.
Cassandra:Sajnálom Yvette de meg fogod.
Yvette:Én.Nem.Fogom.Megírni.
(Yvette dühödten szemeivel a vastag papírkupacra néz az asztalon ami hirtelen lángralobban)
....
(Yvette kétségbeesettségében az ajtó felé rohan, ami ben van zárva, a víz már a térdéig ér, és nem tudja hova meneküljön, ezért hát mást nem látva, elkezd kibálni miközben az ejtót rugdossa és püföli)
Yvette:Segítség!
....
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.A csőtörésen kívül persze.
Yvette:Milyen baleset?
Anett:Miss Blake óráján véletlenül meggyulladt néhány papíros, mit gondolsz mi történhetett?
Yvette:Fogalmam sincs.
....
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
Yvette:Te voltál az aki a vizet csinálta a mosdóban, délután?
Melanie:Nem!De én állítottam el.Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet.
....................
Yvette:Miből gondolod, hogy képes vagyok irányítani a tüzet?
Melanie:Mert az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
Melanie:Valeria mesélt róla.
Yvette:Ő meg kicsoda?
Melanie:Valeria a föld örző boszorkánya.
Yvette:Ő irányítja a föld erőit?
Melanie:Mondhatjuk így is.
Yvette:Akkor ki volt az aki majdnem elárasztott tetőtől talpig vízzel a mosdóban délután?
Melanie:Nem vagyok biztos benne, de valószínűleg Sarox volt az.
Yvette:És ő ki? Egy másik boszorkány?
Melanie:Igen, de Sarox, nem az a fajta srác aki valaha is jóra használta volna az erejét.
Yvette:Srác?!
Melanie:Aha!
Yvette:Honnét tudtad, hogy az vagyok, aki vagyok?. Egyszerűen nem értem, hogy találtál rám, és miért pont most, és...
(Melanie közbevég Yvette szavának, aki láthatóan nagyon össze van zavarodva)
Melanie:Valeria képes beszélni, a növényekkel, a fákkal, a talajjal, ráhangolódott a szél szavaira, azok megsúgták, hogy merre jársz, és persze meg kell találnunk azt is aki a levegő erőit birtokolja valamit az összeköttetőt, hogy együtt összeállva legyőzhetetlenek legyünk.
Yvette:Minek?
Melanie:Hogy a jót képviseljük.
Yvette:Valeria és az én... a mi sulinkba jár?
Melanie:Mostmár igen.
Yvette:Hogy érted, hogy mostmár?
Melanie:Ősztől.
Yvette:Értem, és hányadikas vagy?
Melanie:Tizedikes.
Yvette:Értem.
Melanie:egyéb kérdés?
Yvette:Azt hiszem, most egyenlőre inkább csak haza szeretnék menni.
Melanie:Természetesen. Elkísérjelek?
Yvette:Nem kösz, most egyedül mennék ha lehet. Csak gondolkoznom kell.
Melanie:Ahogy gondolod.
(Yvette összezavartan sétált ki az erdőből, hátrahagyva Melaniet. Hazafelé támolyogva nem értette miért olyan bágyadt, hisz mostmár ketten, illetve hárman vannak, mondjuk Valeriat még nem sikerült közelebbről mint szóbeszédből megismernie, de Melanie, Melanie egészen kedves teremtés, és olyan természetesen tiszta, mint a víz, ezért is passzol hozzá ez az erő, mert olyan nyugodt. A lány azon gondolkozott, vajon miért is játszotta el a tudatlant Melanie előtt, amikor mindent tud az efajta boszorkányságról, a nagyszülei is boszorkányok voltak, a szülei viszont nem, de a nagymamája mindenről kioktatta, hogy a négy elem boszorkányait az határozza meg, hogy jók-e vagy rosszak, hogy mire használják az erejüket, és hogy az összeköttető az aki majd összeköti az erejüket, az összekötő egy nagyon különleges személy, akinek egyszerre birtokában áll a négy elem és még az ötödik, a mértéktelen forrás, ami lehetővé teszi az összeköttetőt, hogy feltámassza a halottakat, és még ki tudja hogy mit. Miközben hazafelé baktatott különböző gondolatok kavarogtak a fejében, mivel ősz volt, és az idő már szürkület váltotta fel a napsütéses délutánt, ezért szedni kezdte lábait)
(Melanie ugyanebben a pillanatban leült a farönkre, amely átölelte a két partszakaszt, amelyet a kis patak választott szét, majd maga elé nézett és a levegőből egy rövid vörös hajú, sportos testű, kifinomult ízlésű, határozott tekintetű lány tűnt fel a semmiből)
Tamika:Na?!
Melanie:Valószínűleg kell még neki egy kis idő amíg feldolgozza, hogy mostantól egy csapat idegennel kell működnie, de szerintem idővel majd elfogadja a dolgot.
Tamika:Na, végre valami jó hír, akkor márcsak az összekötőt kell megkeresnünk.
Melanie:Ha egyáltalán leszületett ebben az évezredben.Az összekötő csak minden száz évente egyszer születik le, és az sem biztos, hogy tud az erejéről.
Tamika:Valeria hol van?
Melanie:Miért nem nézed meg?
Tamika:Igaz.
(Tamika egy szempillantás alatt a levegővel válik egyenlővé)
....
(Az éjszaka közepén, egy árnyalak áll az út szélén, kinyújtva jobb kezét, stoppolni próbál. Amikor sikerült leállítania egy kocsit, amelyben egy férfi ül, a kocsi elé sétál, majd a férfi lehúzza az ablakot és kiszól: -Fiatalember, segíthetek valamiben? .. A stoppos nem válaszol, majd kitartja a kezét, ujjait kiengedi a levegőnek, tekintete a kocsi belsejére összpontosul, majd egyik pillanatról a másikra a kocsi belsejében hatalmas lángok törne elő a semmiből, a lángok között kapálózó autós megpróbál kiszabadulni, de nem tud,a férfi ordítozva, kínok között ég hamuvá percek alatt a kocsi belsejében...)
...
(Yvette a szekrénye előtt áll, miközben könyveket pakol bele. A következő pillanatban Madeline hirtelen megáll mellette, és megszólal)
Madeline:Oké,mi a baj?
(Yvette megfagy egy pillanatra, majd úgy tesz mintha semmi sem történt volna, az elmúlt 24 órában)
Yvette:Hogy érted ezt?
Madeline:Nyuszi!Nem jöttél tegnap ebédelni, aztán szó nélkül leléptél, nem válaszoltál a telefonhívásaimra, se a 25 darab smsemre sem, már azt hittem te is bennt égtél abban a kocsiban mint a hapsi az éjjel.
Yvette:Micsoda?
Madeline:Ja, a reggeli híradóban volt.A hapsi kocsija tüzet kapott, a pasas benn égett a kocsiban, és a legmorbidabb, hogy a kocsi belseje teljesen összeégett, de a külsején egy karcolás sem volt.
Yvette:Te jó ég.
Madeline:Na de minegy, szóval mire fel ez a bújkálás?
Yvette:Tegnap csőtörés volt a női mosdóban.
Madeline:Csőtörés?
Yvette:Aha, tiszta víz lettem, haza kellett mennem, aztán elbeszélgettem az időt Anettal és aztán tanulnom is kellett,aztán elaldutam, a telefonomat meg itt felejtettem a szekrényemben.
Madeline:Nahát.628 kifogás egy mondatban, ezt nevezem.
Yvette:Hát...próbálkozik az ember... ne haragudj.
(Madeline mosolyog)
Madeline:Mindegy, a lényeg, hogy jól vagy, és minden rendben.
(Yvette álmosolyogva próbálja tettetni amit Madeline állított egy mondattal ezelőtt, majd becsukja szekrényét, és mindketten elindulnak az osztályuk felé, amikor Melanie köszönt Yvettenek)
Melanie:Szia Yvette.
Yvette:Szia Melanie.
Madeline:Ez meg kicsoda?
Melanie:Melanie vagyok, szia.
(Melanie kinyújtja a kezét)
(Madeline nem fog kezet a lánnyal, számára mindenféle csinos öltözékű lány gyanúsnak vélhető)
Madeline:Heló.
(Yvette zavartan szólal fel)
Yvette:Miújság?
Melanie:Semmi.
Madeline:Szerintem jobb ha zúzunk, mielőtt lekésnénk az óráról.
Yvette:Szerintem is.
Melanie:Nekem is mennem kell, remélem később még látjuk egymást.
Madeline:Arra mérget vehetsz.
(Melanie elmegy a két lány mellett, majd Madeline és Yvette is elindulnak együtt az osztályukba)
Madeline:Ki volt ez a bige?
Yvette:Melanie, nagoyn kedves lány.
Madeline:Kedves lány?!Na ilyet mégegyszer meg ne halljak tőled. Én azt mondom, minden csinos lány gyanús, hidd el nekem, az ilyen kis kócgombócokban nem lehet bízni, csak a smink mutatja úgy, mintha mosolyognának, de belül inkább kibeleznének, én már csak tudom.
(Yvette együttérzően rábólint Madeline nézetére, annak ellenére, hogy nem ért vele egyet)
(Melanie megpillantja a harmadik emelet folyosóján sétálva Saroxot, magas, kigyúrt, felzselézett barna haja és napszemüvege a szemén, valamint eget verően szexi mosolya, bőrruházkodása minden nőt levett a lábáról öt méteres körzetben, és még mindig le is vesz.)
(Melanie kissé dühösen áll meg Sarox előtt)
Sarox:Hogy ityeg Meli cica?
Melanie:Tegnap este megöltek egy férfit.
(Sarox lecsúsztatja szemüvegét, hogy igéző barna szemeivel, vadul és kívánatosan nézzen Malanie szemébe, hátha meglágyíthatja fagyos szívét)
Melanie:Tudod mi az érdekes az egészben?
Sarox:Eszem minden szavadat, mi az érdekes benne cica?
Melanie:Hogy a kocsi belseje teljesen hamuvá égett, a külseje meg persze sértetlen maradt. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit több mint nem normális?
Sarox:Most miért meséled el nekem ezt?
Melanie:Remélem nem te voltál az?
Sarox:És mégis hogyan?!
Melanie:Vagy az egyik lökött haverod, aki véletlenül egy amatőr tűzgyújtó esetleg?!
Sarox:Idefigyelj!Bevallom én soha nem teszek semmit a jó érdekében, de soha nem ölnék meg senkit sem.Egyébként meg, mi van azzal a csajjal, hogy is hívják, Yvette.
Melanie:Tőle maradj távol vagy...
(Melanie szemében düh uralkodik, amikor megpróbálja átvenni Sarox teste felett az uralmat, de nem sikerül neki, Sarox és a lány jéghideg tekintete váltakozik szemeik között, miközben mindketten megdermednek egy kicsit)
Sarox:Ellenem nincs hatalmad.
Melanie:Próbáljuk ki.
Sarox:Ne erőlködj, ami nem megy azt meg ne erőltesd.
(Melanie megpróbált minden tőle telhetőt, hogy megfélemlítse Saroxot, de ereje nem működött...be kellett ismernie, hogy a víz víz ellen semmit sem ér... a férfi teljesen immunis az ő erejére, ez bosszantotta őt, mindennél jobban)
(Sarox eleget vélt venni a lány rágalmazásaiból, felkapta lábai közé szorított iskolatáskáját majd válláracsapta és lazán otthagyta Melaniet, aki magában tovább mérgelődött)
....
(Yvette és Madeline könyvekkel a kezükben sétálnak ki az iskolából, amikor hirtelen Melanie lepi meg őket, a bejárati kapu mügöl kilépve)
Melanie:Sziasztok.
Madeline:Há ez már megint mit akar?!
Melanie:Én is örülök neked.
Madeline:Hát én meg nem!
(Melanie Yvettehez fordul)
Melanie:Szükségem van rád, nagy bajban vagyok.
Madeline:Elfogyott a szemhéjpúdered vagy mi, vagy a hashajtód?!
(Yvette megpróbálja csitítani a barátnőjét, azzal hogy határozottan a szemeibe néz)
Madeline:Jólvan, bocsi.
Melanie:Beszélnünk kell, négyszemközt.
Yvette:Nem lehetne később?
Melanie:Most azonnal, kérlek!
(Yvette barátnőjére néz)
Yvette:Figyi, nem lenne baj, ha egyedül kellene hazakullognod, ez most nagyon fontos lenne nekem.
Madeline:Hogy mi?!
Yvette:Légyszi.
Madeline:Na jó, ha neked ez annyira fontos.
(Madeline kis irigységgel és gőggel, Yvette fülébe súg)
Madeline:De nekem nehogy ilyen kis seggnyaló ribanccá válj, mert akkor vége a barátságunknak.
(Yvette tudja, hogy barátnője a féltékenység és az igazságtalanság hevében beszél ilyeneket, ezért nem is haragudott rá, csak megértően válaszolt)
Yvette:Este hívlak.
Madeline:Írj rám MSN-en.
Yvette:Úgy lesz.
(Madeline sétálva távolodik el a két lánytól, majd Yvette kissé idegesen néz Melaniera)
Yvette:Mi van?
Melanie:Semmi, csak gondoltam kimehetnénk a tisztásra egyet gyakorolni, jön Valerie és Tamika is.
Yvette:Azt hittem vészhelyzet van.
Melanie:Tulajdonképpen ez egyfajta vészhelyzet, fel kell készülnünk a sámánok ellen, ha megtámadnának.
Yvette:Semmi kedvem hozzá, köszi.
(Yvette elindul mikor hirtelen a semmiből, Tamika bukkan elő, pontosan Yvette előtt)
Tamika:Csáó.
Yvette:Te meg hogy...?!
Melanie:Ő Tamika.
Tamika:Szia, te vagy Yvette, ugye?!
Yvette:Aha, na szia.
(Yvette újra elidnul, amikor Tamika megint a levegőből kerül elé)
Yvette:Elengednél?
Tamika:Nem!
YvetteHát jó.
(Yvette újra megkerüli Tamikát, majd pár lépés múlva, megint a szeme elé kerül a levegővel játszadozó lány)
Yvette:Hagyj már elmenni!
Tamia:A-a!
Yvette:Oké, te akartad.
(Tamika arcán démoni, önfeledten önelégült mosoly ül, mint persze mindig, amikor Yvette visszalép néhány lépést, majd maga mellé emeli két karját, és egy Tamika válláig felérő tűzkört varázsol a lány köré)
(Tamika mit sem törődve az egésszel, kacag a helyzeten, majd egyik kezét legyezőként használva felszólal)
Tamika:Hú de meleg van itt, alig kapok levegőt.
(Yvette dühhel az arcán próbálja szűkíteni a tűzgyűrűt Tamika körül, amikor az hirtelen eltűnik majd a következő pillanatban Yvette egy lökést érez derekán ami a járda mentén álló, az iskola gondnoka által jó nagy kupacba terelt falevelek felé repíti őt, majd földetér a nagy kupacban)
(Melanie odarohan a kupachoz)
Melanie:Nem vagytok normálisak?!Bárki megláthat titeket!
(Yvette falevelekkel telítve tetőtől talpig, szó nélkül fogja magát és elhagyja a helyszínt)
(Tamika behunyja szemeit, de Melanie megfogja karját és felszólítja a lányt)
Melanie:Hagyd elmenni!
(Tamika pöffent egyet orrlyukán keresztül)
Tamika:Milyen tüzes a kiscsaj, ez tetszik nekem.
Melanie:Erre a kis közjátékra semmi szükség nem volt.
Tamika:Csak kíváncsi voltam meddig képes elmenni, de úgy látom elég távol ahhoz, hogy tudjuk mire képes.
(Melanie szmeiben megcsillan valami, hirtelen nyugodt állapotba kerül, és rájön valamire)
Melanie:Valóban felnyitotta az én szemeimet is, többet tud, mint amennyit nekünk mutat vagy épp mond.
Tamika:De még mennyire.
....
(Yvette belépve a szobájába, méregtől telve vágja táskáját az ágyára, amiből véletlenül kibukkan egy szál vörös rózsa feje)
(Yvette rápillant a virágra, majd teljesen belenéz táskájába, és kiveszi a gyönyörű egy szépszál ajándékot, amelynek tövise véletlenül megszúrja őt, kibuggyan tőle az ujján, bordószínű vére.A fájdalomtól azonnal felnyög majd ujját azonnal a szájába veszi. Megpillant egy kártyát a rózsára kötözve. Vesz egy ollót az íróasztaláról, majd levágja azt, a rózsát óvatosan az ágyára teszi, nehogy mégegyszer megszúrja a tövise az újját, majd kinyitja a kiskártyát, amiben a következő szöveg állt: ,,jó lenne, ha magadhoz engednél, s nem nemmel felelnél. Jó lenne, előtted állva hozzádszólni, beszélni, s többé nem hallgatni. Jó lenne, szemedbe nézve elpirulni, s reád nevetni. Titkos hódolód: "S""...Yvette egy percre leült az ágya elé, és még párszor elolvasta a kis kártyát, hirtelen annyi minden kavargott a fejében, először is az, hogy mi a fene ez, és hogy ki az aki neki ilyen kártyát küld, és mégis miért. Az iskola mégcsak alig, hogy elkezdődött és ilyenekel bombázzák, de neki soha nem ír senki levelet, főleg nem egy ilyet. Elpirult.Neki soha nem ír senki levelet, ő az a lány akit senki nem vesz észre, és ez így jól is van számára. Közben tanakodott, magában kérdések sorát tette fel. Ki lehet ez a titkos hódoló, aki szinte, és tényleg, a semmiből került elő, csak úgy, mint egy nyári zápor.Biztosan valami csapda.Végül arra a döntésre jutott, akár hamis akár igaz ki e levelet belecsempészte a táskájába, ki fogja deríteni, vele ne szórakozzon senki.... senki...)

Bevezető epizód (1.rész)

(Egy hosszú barna hajú lány szépítkezik szobája sarkában íróasztalánál ülve, tükörrel a kezében igazítja, hullámos haját, miközben felviszi szájára, az átlátszló ajakrúzsát ami kicsit feldobja ajakai szexisségét, majd felkapja válltáskáját, kimegy az ajtón, majd kilépve az ajtón mégegyszer belenéz az ajtó üvegébe, amely szinte ragyogóan adja vissza a látszatot a lány számára, aki elégedetten mosolyog majd becsukja maga mögött az ajtót és elhagyja a nagy, viktoriánus stílusú házat, amelyben keresztszüleivel lakott együtt. Az utcára kilépve, esőszag csapja meg az orrát, amely e Szeptemberi hónap időjárásában teljesen normálisnak tűnik, fekete testresimuló farmernnadrágjában, és lapos sarkú fekete cipőjében baktat az utcákon,miközben az eget kémleli, újabb felhők után, pechére, fejében eme gondolat jár, hogy hát megint sikerült othon hagynia az esernyőjét, ha esetleg újra zápor kerekedne, megcsörren zsebében a telefonja, amit azonnal kikap kezével majd válaszol a hívásra)
Yvette:Szióka.
(A vonal másik végén, legjobb barátnője szólal meg)
Madeline:Na csajszi, készen állsz?
Yvette:Mégis mire?
Madeline:Az első sulinapra, hát mi másra?
Yvette:Volt már első, kétszer is. Ez is ugyanolyan lesz mint a többi.
Madeline:Más lesz.
Yvette:Igaz.
(Majd mindketten felcsendülnek: -gólyavizsgálat!!)
Madeline:Kíváncsi vagyok megint milyen kretének jönnek a sulinkba?
Yvette:Ja.Meg a gólyabál, habár a tavalyi műsort nem fogja felülmúlni, amikor Fearn megjelent abban a vérciki ruhában...
(Yvette előrefigyelvén, a járda útközeli szélén közlekedve, mit sem észlelvén, csak annyira figyel fel, hogy egy kocsi hirtelen, egy kátyúban huppan, amit a kellemes még nyárinak nevezhető eső töltött fel.A huppanás okozta nyomás miatt, a víz tengeri hullámszerűen közelítni meg Yvettet, aki az utolsó pillanatban figyel fel a hozzá szinte égi magasságból közeledő áradatra, majd tehetetlenségében, behunyja szemeit és sikít.)
(A loccsanás hangja eldurran, majd hirtelen ismét csend veszi át a környéket... Yvette kinyitja szemeit, majd körülnéz, ruháját és hajtá tapintgatja, amelyet egyetlen vízcsepp sem talált el... mindene teljesen száraz.... hirtelen körbenéz mégegyszer maga körül és azt látja, hogy a járda, egy körvonalban, amelyben épp ő állt, teljesen száraz, egy lépéssel arréb tőle a betonon áll a víz.Hirtelen a háttérből hallatszott furcsa zajok miatt, barátnője felszólal)
Madeline:Hé,Yvette.Minden oké?! Hahó?!
(Yvette meglepődve, ledermedve és remegve, de határozottan válaszol barátnője kérdésére)
Yvette:Minden oké.
(Yvette még mindig nem mozdul, újra körülnéz, de a kihalt utcában nem lát senkit és semmit sem, majd lassan, és első lépteiben imbolyogva, de elindul, eredeti úti célpontja felé, az iskolába)
(Nemsokkal később, Yvette végre megpillantja a gimi, ahova már két éve jár, ez az év lesz a harmadik, és úgy véli a legjobb.Az iskola hatalmas, négy emeletes, kígyószerű épület, hosszában nyúlva, még elképzelve is hatalmas, élőben még hatalmasabb, tele tantermekkel, laborokkal, a tornateremmel, és tele megannyi visongó diákkal, akik alig várják, miután belépnek ide, hogy kijöhessenek innen.Yvette megáll a fekete magasra húzott vaskerítés előtt, majd sétál még pár lépést előre, ahol megpillantja a bejáratot, nagy kapuk, olyan mint egy kastély bejárata, de ez nem egy kastély, csak egy átlagos gimnázium.Yvette nem találván senki ismerős arcot, alakot vagy Madeline-t, kivéve néhány osztálytársat, akikkel nem szokott csevegni, nem bízik senkiben, azóta mióta azok a dolgok történtek vele...Besétál az udvarra, amely kikövezett, kacskaringós utak vezetnek a tanügyi épületből különböző helyekre, a sportpályára, a kollégiumi épületbe, és egyéb tisztásokra, parkokra, amelyek az iskoláb belül helyezkednek el, kikapcsolódást nyújtván a keményen szellemileg robotoló diákok számára)
(Yvette osztálya az első emeleten van, ezért nem kell sokat lépcsőznie, csak a tanügyi épületbe vezető néhány fokos lépcsőt kell megmásznia, miután beért a folyosóra, amely akárcsak az iskola kapuja előtt, ez is tele volt rohanó, izgága diákokkal, akik vagy épp klikkekben csevegtek egymással a folyosón, vagy épp az órájukra siettek, vagy a dolgukra...
Yvette osztálya a folyosó végén állt, lassan elsétált a többi ajtó előtt, néha benézett valamelyikbe, de titkon még mindig a reggeli eset járt a fejében, hogy a csudába nem lehetett vizes, tudta, hogy itt valami nem stimmel, de nem akart arra gondolni hogy talán...)
(Yvette gondolatmenetét Madeline szakította félbe, vállig érő sötétlila hajával, vágáns kinézetével, fültágító a fülében, piercing a szájában,bakancsban és csőnadrágban állt be a lány elé,tiszta ellentéte Yvettenek, de mégis ő volt az a lány aki megértette, akivel jól eltudott hülyéskedni, ő volt az.)
Madeline:Na végre, azt hittem már elraboltak és megerőszakoltak, vagy ilyenek.
Yvette:Ne legyél már ilyen morbid, itt vagyok.
Madeline:Akkor be is mehetnénk.
(Madeline karonfogja barátnőjét majd bemennek az osztályba, a leghátsó padban ülnek, az ablak mellett.Mindketten leteszik cuccukat a padra, majd előkeresgélik felszerelésüket az első órához)
(Madeline hirtelen előkap egy fekete kiskönyvet, majd közelhúzza magához Yvettet)
Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam, azt hittem sokkal perverzebb dolgokat találok ott majd, de ez...
(Yvette kiveszi a könyvet barátnője kezéből, majd lapozgatni kezdi)
Yvette:Had nézzem.
Madeline:Eszméletlen mi?Benne van hogy kell szellemeket meg démonokat idézni...
Yvette:Ez nem normális.
Madeline:Hát ja, ezért nem csodálom, hogy anyámat a szanatóriumban kezelik már vagy jó tíz éve.
Yvette:Szellemek, démonok?
Madeline:Aha.Tiszta gáz.Ki az a hülye aki hisz az ilyen marhaságokban?!
Yvette:Ez komolynak tűnik.
(Madeline elkezdni kócolni Yvette haját)
Madeline:Hú-úú-húú.
Yvette:Nagyon vicces.
(Az ajtón, egy elegáns piros bársonyszoknyában és egy hozzáillő kosztümben lép be, egy piros ajkú, egyenes hajú, szőke nő, egy könyvvel és egy stóc papírlappal a kezében, majd ezeket leteszi az asztalra)
Cassandra:Jó napot kívánok, és előre is sikerekben gazdag tanévet.
Madeline:Átcsúszok egy kettessel, nekem már ez is siker.
(Rámosolyog Yvettre, aki visszamosolyog barátnőjére)
Cassandra:Sajnos az év első napját egy random felmérőteszttel kell, hogy kezdjem.
Madeline:Mivan?!
(Yvette összeráncolja szemöldökét, de nem szól)
Cassandra:Ez egy dolgozat, az előző év anyagit veszi át, csak egy kis visszatekintő, csak arra vagyok kíváncsi, hogy kinek mennyi maradt meg az agyacskájában.
Madeline:Ez szívás.És mégis melyik tantárgyból?!
Cassandra:Mindegyikből, egy kicsi ebből, egy kicsi abból.
(Yvette szemében csalódottság és düh keveredik össze, ami a száján keresztül tör ki)
Yvette:Én ezt nem fogom megírni.
Madeline:Húha,ütés lesz.
Cassandra:Sajnálom Yvette de meg fogod.
Yvette:Én aztán nem.
Cassandra:Majd meglátjuk.
(A tanárnő kiveszi a naplót a papírosok alól, majd kinyitja és gyors beleír)
Yvette:Én.Nem.Fogom.Megírni.
(Yvette dühödten szemeivel a vastag papírkupacra néz az asztalon ami hirtelen lángralobban)
Madeline:Húú, úgy tűnik már senki nem fogja.
(A tanárnő szó szerint az ijedségtől kiugrik a székéből, a sarokban álló, tűzoltókészülékhez fut és eloltja a lángokat)
Cassandra:Ez meg?!
(Yvette gúnyosan felszólal)
Yvette:Nem kéne a napra tenni a papírokat. Könnyen meggyulladhatnak.
(A tanárnő értetlenül néz)
....
(Yvette a folyosón a szekrényéből vesz ki pár könyvet és átpakolja válltáskájába, mikor Madeline üveges tekintettel áll be mellé)
Yvette:Mi van?
Madeline:Még mindig azon gondolkodok, hogy a picsába gyulladtak ki a dogák, mármint nem mintha a bajom lenne vele, de most komolyan.
Yvette:Hát a nap miatt.
Madeline:Mi?!
Yvette:A dolgozatokra rásütött a nap, biztos ilyen lágy, érzékeny papírból voltak amik könnyen meggyulladnak,ez szimpla fizika... vagy valami ilyesmi.
(Madeline kissé kételkedve válaszol)
Madeline:Ahha.
Yvette:Most miért, akkor szerinted mi volt?
Madeline:Fogalmam sincs, de kajakra érdekelne.
Yvette:Miért nem nézed a jó oldalát, nem kellett írni, hurrá.
Madeline:Igazad van, le kéne szarnom az egészet.
Yvette:Le kéne.
Madeline:Megyünk kajálni?
Yvette:Persze, csak előtte még elmegyek a mosdóba.
Madeline:Miért?
Yvette:Hát nem is tudom, talán mert kell...
Madeline:Megvárjalak?
Yvette:Felőlem.
Madeline:Úgy értem nem várlak.
(Yvette meglepődötten néz Madelinere)
Madeline:Úgy tudom, ma spagetti van a menzán, úgyhogy ha tetszik ha nem, én már itt sem vagyok, de cserébe foglalok neked helyet.
Yvette:Oké.
(Madeline elrohan, majd Yvette bepakolja a maradék könyvet a táskájába, majd bezárja a szekrényét. Lép egyet majd visszasétál, meggondolta magát. Kinyitja a szekrényét, majd leveszi válltáskáját és beteszi a szekrényébe, amit újra lezár és a női mosdó felé veszi az útját)
(Yvette felmegy a második emeletre, ahol sirí csend uralja a folyosót, majd lép néhányat és belép a női mosdóba, tipikus sulimosdó.)
(Yvette dolga végeztével megpróbálja megmosni a kezét amikor hirtelen megnyitja a csapot, és az leesik így a víz jobbra balra spriccel és fröcsköl. Megpróbálja elzárni de nem megy neki. Miközben haját és ruháját már félig eláztatta a mosdókagylóból kiáramló szökőkút, hatalmas robajra lesz figyelmes, amitől a földbegyökereznek lábai, és eztután csak annyit lát, hogy a mellette elhelyezkedő még négy darab mosdókagylóról lerepül a cseptelepe, majd szökőkút szerűen robban ki belőlük a vízsugár, ami elárasztja az egész mosdót. Yvette hirtelen nem tudja mitévő legyen, ezután csak annyit lát, hogy a wc fülkékből is rohamosan ömlik a víz. Yvette kétségbeesettségében az ajtó felé rohan, ami ben van zárva, a víz már a térdéig ér, és nem tudja hova meneküljön, ezért hát mást nem látva, elkezd kibálni miközben az ejtót rugdossa és püföli)
Yvette:Segítség!
Yvette:Kérem, valaki segítsen!
(Yvette bemegy egy wc fülke mögé, feláll a wc csészére, majd megpróbálja kinyitni a szellőző ablakot, amely elég kicsi, kimászni ugyan nem tud rajta, de segítségért még így is tud kiabálni, miközben az ablakot próbálja felérni és kinyitni, eközben hirtelen egy kattanást hall az ajtó felől, a hang hallatán pedig lemászik a wc csészéjéről, majd a becsapódott fülkeajtót kinyitja maga előtt, és a már kinyílt ajtó mögül egy kinyúló kezet lát hirtelen eltűnni. Yvette a még térdig érő vízben kifut a folyosóra, megrémülve, szapora lélegzettel, kicsit remegve, körülnéz a folyosón, de nem lát az égvilágon egy lelket sem, ezután hátranéz, vissza a mosdóba, ahol megpillantja, hogy egy csepp víz sincs az egész mosdóban, valamint ugyan a csaptelepek a földön hevernek, már a szökökűtszerű vízsugarak is teljesen elálltak. Yvette elképedve nézi, hogy minden olyan száraz a helyiségben mint amikor belépett és annak találta.)
(Yvette rémülve, szapora léptekkel szalad le a lépcsőn, az első emeletre, majd a szekrényéhez rohan, kinyitja azt és kicsit megkönnyebbülve veszi ki táskáját majd akasztja vállára, kissé didereg, hisz ruhái még mindig vizesek, majd hirtelen észrevesz a szekrénye előtt egy földön fekvő kis papírcetlit, ami nyílván táskájával együtt esett ki, mikot kivette azt. Yvette lehajol a földre, majd felveszi az kettéhajtott kis fecnit, kinytija, majd elolvassa, amiben a következő áll:,,4-kor a pataknál -M'')
(Yvette megállt egy pillanatra, Madelineon gondolkozott, M, az biztosan csak barátnője lehet, de ő soha nem szokott ilyen papírfecnikre írogatni, na jó kivéve ha órán leveleznek, de ez most más... ez most valamiért más...csak érezte, de nem tudta megmagyarázni miért...)
...
(Yvette belép az előszobába, amikor Anett meghallja az ajtó becsapódását, azonnal kiszalad)
Anett:Ó te vagy az?!
(Anett meglepetten néz Yvette vizes ruháira, majd kérdőre vonja)
Anett:Drágám, mi történt veled?!
Yvette:Csőtörés volt a sulimosdóban, és eláztam.
Anett:Ouahh, menj fel gyorsan és öltözz át azonnal, mielőtt még megfáznál nekem.
(Anett mindigis gondoskodó keresztszülő volt, göndör, rövid vörös haja kiemelte tökéletes fehér fogsorát. Szeretett egyszerű ruhákban járni, és egyszerűen öltözködni, régies volt, mégis egy vonzó ötvenen túli nő)
Anett:Palacsintát csinálok, tudom hogy imádod.
Yvette:Igen.
(Yvette még mindig vizes ruáitól és hajától dermedve áll az előszobában, és azokon a dolgokon gondolkozik amik vele történtek)
Anett:Akkor?! Siess!
Yvette:Persze!
(Anett újra visszazökkentette őt a való világba, majd Anett felrohant a lépcsőn, hogy átvegye vizes ruháit és később már Anettel együtt palacsintázott a konyhában, az asztalnál)
Anett:És?!Milyen volt az első sulinap?
Yvette:Olyan mint az utolsó a nyári szünet előtt.
Anett:Na ezért az sosem ugyanaz.
Yvette:Nekem az.
(Yvette elmerengve ette palacsintáját)
Anett:Hallottam, hogy más baleset is volt az iskolában.A csőtörésen kívül persze.
Yvette:Milyen baleset?
Anett:Miss Blake óráján véletlenül meggyulladt néhány papíros, mit gondolsz mi történhetett?
Yvette:Fogalmam sincs.
(Anett hideg tekintettel nézett keresztlányára)
Anette:Hmm?
Yvette:Állítólag a nap rásütött a lapokra, a meleg sugarai felhevítették a papírokat, azok elérték a gyulladáspontjukat és meggyulladtak...fizika.
Anette:Aha, fizika mi?!
(Yvette rápillant a faliórára, a konyhapult fölött, 16:05. Már rég a pataknál kellene lennie, ezért hirtelen feláll az asztaltól)
Yvette:Mennem kell.
Anett:Hova?
(Yvette oldalradöntött fejjel néz kikérően Anettre)
Anett:Jólvan, értem én, önálló akarsz már lenni te is, jólvan, akkor menj csak, de ne maradj sokáig.
Yvette:Szeretlek.
(Anett elmosolyodik, majd leszedi az asztalt)
(Yvette kirohan az ajtón)
....
(A lány a közeli erdőhöz sétál, ami egy rövidke utat ölel körve egy patakig, majd a patakon túl egy rét látható. Az utat a patakhoz két oldalról fák ölelik körbe, a patakot pedig nádas takarja el, de mindig ki van taposva egy kis ösvény amin le lehet menni a kis csurgadozó patakhoz)
(Yvette végigmegy az egyenes és görbékkel kavart ösvényen, majd lesétál a patakhoz, amelyre egy hatalmas fát döntöttek rá még régebben, hogy legyen mire leülni, emlékszik sokat játszott itt kiskorában.)
(Yvette megáll a patak közelében, majd vár, mikor hirtelen falevelek zörejét hallja)
(Yvette megremeg, majd megszólal)
Yvette:Madeline, ez nem vicces!Gyere elő, ne hülyéskedj már.
(Hirtelen egy ismeretlen női alak lép elő ez egyik fa mögül, közelebb lép Yvettehez, aki minden feléje tett lépésnél meghátrál)
(Az alak, hasonló életkorú mint Yvette, haja hosszú, egyenes és fekete, tekintete tiszta mint a víz, szemei kékek, bár fogait nem mutatja, de mosolyogva hagyja abba a közeledést Yvette felé, amint érzi számára ez kissé kellemetlen, ijesztő. Kék szoknyájában és cipőjében, valamint farmer felsőjében, elbűvölően áll Yvette előtt, majd kinyútja egyik kezét)
Melanie:Hé!Melanie vagyok.
(Yvette kissé ijedten áll a patak előtt a nagy fába kapaszkodva)
Yvette:Ki vagy te?
Melanie:Már mondtam, Melanienak hívnak.
Yvette:És mit akarsz?
Melanie:Csak meg akartalak közelebbről is ismerni.
Yvette:Te voltál az aki a vizet csinálta a mosdóban, délután?
Melanie:Nem!De én állítottam el.
Yvette:Hogyan?
Melanie:Nem gondoltam volna, hogy a közepébe kell vágnom az egésznek, de ha így kell lennie, akkor legyen.
(Yvette mit sem értve néz... és közben azok a gondolatok kavarognak benne, hogy talán nincs egyedül és most talál talált valakit aki olyan mint ő, félelmetes és örömteli pillanat ez számára, egyszerre)
Melanie:Tudom kontrollálni a vizet.
Yvette:Hogyan?
Melanie:Egyszerűen.Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet. Jól mondom?
Yvette:Nem tudom miről beszélsz.
Melanie:A dolgozatokról.
Yvette:Honnét tudsz te róluk?Nem a mi osztályunkba jársz!
Melanie:Ez igaz!De minenki erről beszélt ma a suliban.
(Melanie minden kérdésre mosolyogva, kiegyensúlyozva és harmónikusan válaszolt, olyan gyendéd volt, olyan kellemes, mint a víz, teljesen érthető volt, hogy miért pont ő az akinek hatalma van a víz felett, mert olyan könnyed volt, gyengéd, mint az éltető víz...)