5.rész - Amazonok

Az előző részek tartalmából:

Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
.....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Benne vagyok.
....
Sarox:Vége van.
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet)
....
Yvette:Te nem Madeline vagy!
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását?!
...
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
.....
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött a vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
........
(Yvette a reggeli kellemes őszi időjárás kíséretében sétált egyedül az iskolába, ugyanazon az ütvonalon, melyen eddig is végigballagott, hogy elérjen az intézményhez. Persze, ez más volt. Most egyedül volt. Könyveit öle, táskáját válla tartotta, miközben a távolban néhány ismerős kacajt vélt felfedezni, s amint hátrapilantott már maga mellett tudhatta Valeria-t és Tamika-t is egyaránt. Akik vidáman szólaltak fel, miközben Valeria a nyakánál karolta át Yvettet)
Valeria:Szia. Múijság?
Tamika:Hali.
Yvette:Sziasztok. Semmi érdekes, a tegnapot leszámítva.
Valeria:Tényleg. A barátod jobban van már?
Yvette:Pár napig a nevelőapjánál lesz.
Valeria:De azért jól van?!
Yvette:Nem emlékszik semmire sem. Arról is beszélt, hogy lehet, hogy a nevelőapja átiratja őt egy másik iskolába.
Valeria:De miért?
Yvette:Az apja szerint a környék túl veszélyes lett, mióta embereket gyilkolnak meg rejtélyes módon.
Tamika:Tényleg! Hallottátok, az eltűnt csaj esetét?
Yvette:Aki megfulladt a saját vérében?
Tamika:Nem. Akit megerőszakoltak és elvágták a torkát.
Valeria:Ez szokásos bűncselekménynek tűnik, nem természetfelettinek.
Tamika:Igen?! És azt mondtam, hogy a csaj belső szerveit teljesen eltávolították?
Yvette:Te jó ég.
Valeria:Óvatosnak kell lennünk. És persze szemfülesnek is. Lehet, hogy ez egy fenyegetés.
Yvette:Milyen fenyegetés?
Tamika:Valeria úgy érti, hogy talán csak minket akarnak ezzel ijesztegetni, hogy megijedjünk, és amikor majd elkapnak, feladjuk az erőinket.
Yvette:Nálam határozottan jól csinálják az ijesztegetős részét.
Tamika:Ha félsz is. Soha ne mutasd ki. Attól csak erősebbek lesznek.
Valeria:Igen! A félelmedből csak magabiztosságot nyernek.
Tamika:Egyébiránt, van kedved délután egyet bulizni?
Yvette:Mit csinálni?!
Tamika:A mamám varázskönyvéből kikeverni valamit, csak a próba kedvéért.
Valeria:Mókás lesz.
Yvette:Nem tudom. Nem hiszem, hogy vevő lennék rá, ne haragudjatok.
Valeria:Na, de Yvette! A varázslat a lényed része. Nem zárhatod ki az életedből. Ez te magad vagy!
Yvette:Tudom, de...
(Mikor a lányok a beszélgetés közepette az épület elé érnek, észre sem veszik, hogy megérkeztek, annyira belemerültek a beszélgetésbe. Ekkor Yvette pillantja meg Melanie-t és Sarox-ot, akik a bejárat előtt csevegnek s nevetgélnek önfeledten.)
Yvette:Még nem is meséltetek erről a srácról, aki tegnap megmentett minket.
Tamika:Ja?! Sarox. Nagy nőcsábász.
Valeria:Ugyan! Csak megpróbál macsó lenni, hogy elrejtse az érzéseit. Szerinte minden olyan férfi aki nyíltan felvállalja amit érez, egy semmire kellő nyápic alak.
Tamika:Engem mindenesetre meglepett. Sarox nem szokta jóra használni az erejét.
Valeria:Az emberek változnak.
Tamika:Nem ilyen gyorsan nem ekkorát.
Yvette:És honnan ismeritek?
Valeria:Ugyanolyan boszorkány, mint te vagy én. A különbség csak az, hogy ő nem akar hozzánk tartozni. Tudod egy őrzőboszorkány eldöntheti, hogy jóra vagy rosszra használja-e az erejét. Persze ha az utóbbit választja, annak vannak következményei.
Tamika:Kár. Pedig együtt erősebbek lennénk.
Yvette:Vannak még más boszorkányok is akikről nem tudok?
Valeria:Nem. Kevesen vagyunk. A szüleink előtt a legnehezebb titkolni, mert ez az egész a vérvonalon keresztül halad, olyan fura módon, hogy míg nekünk van varázserőnk, addig a szüleinknek nincs, viszont a nagyszüleinknek van. Szóval míg a gyerekeinknek nem lesz varázserőjük, addig az unokáinknak majd lesznek. Tudod, ez olyan, mint a HIV. Van a hordozó, meg a fertőzött.
Tamika:Azért ez nem terjed nemi úton, már megbocsáss.
Valeria:Csak próbáltam valahogy körül írni.
Tamika:Nem sikerült.
(Valeria kitolja nyelvét Tamik-ra, miközben Melanie és Sarox együtt bebattyognak az iskolába, addig hirtelen Madeline sétál el a lányok mellett, majd rájuk köszön)
Madeline:Szép kislányok?!
Yvette:Maddie?!
Tamika:Nem azt mondtad, hogy az apjánál van?
Yvette:Én is azt hittem... hacsak... ugye nem?!
(Yvette unott tekintetet vet az ál Madeline-ra)
Madeline:Figyi. Kezdem megkedvelni ezt a testformát. Ha nem tetszik, próbáljatok megölni.
Tamika:Örömmel.
(Tamika felemeli két kezét, mikor Valeria lefogja azokat)
Madeline:Próbáld csak meg! Gondolod, hogy az iskolaudvar diákjai nem vennék észre az egészet, és akkor nem buknátok le a nyilvánosság előtt?
Valeria:Nagyon rosszul fogalmazol. Innen látszik, hogy démon vagy.
Madeline:Áucs.
(Madelina elfordítja a fejét, majd folytatja útját az iskola bejárata felé)
Yvette:Mikor lesz ennek már vége?
Tamika:Miről beszélsz? A suli még el sem kezdődött.
Yvette:Úgy értem, hogy mikor hagyja már abba ez az imposztor, hogy megszemélyesíti Madeline-t.
Valeria:Tudod a démonok már csak ilyenek.
Yvette:Egyáltalán honnan jönnek ezek?!
Valeria:Amikor valaki meghal, aki egész életében rossz volt, és nem bánja meg a bűneit, annak a lelke nem lép be a fénybe, hanem lidérccé változik.
Tamika:Ez egy olyan szellemi lét, ami megszállhat különböző testeket, hogy irányítsa őket egy darabig, aztán mikor kimerül az energiából, akkor kiszáll belőle.
Valeria:Valószínű, hogy a te démonod egy másik démon halálakor szállhatott meg egy testet, azt a démonék, akinek már volt teste, és úgy tűnik, hogy gyűjtött néhány képességeit is.
Tamika:Például alakváltoztatás.
Valeria:És materializálódás.
Tamika:Amíg nem öljük meg a démont, akkor az addig változtatgat testet, ameddig és ahányszor csak akar.
Valeria:Kénye, kedve szerint.
Yvette:Akkor...
Tamika:Meg kell, hogy öljük. Ártalmas is lehet, egyrészt ránk nézve, és már ártatlan emberekre nézve is.
Valeria:Meg a divatra is. Soha ne keverd a sárgát a barnával.
Tamika:Akkor a délután első napi rendi pontja, hogy kicsináljuk a démont, és mindenki boldog.
Yvette:Hogyan?
Tamika:Egyszerű. Elég, ha felgyújtod, vagy ha Melanie megfullasztja, vagy én.
Valeria:Ezek a démonok alapszintű démonok, ezért könnyen pusztíthatóek el.
Yvette:Értem.
Tamika:Majd beletanulsz.
Yvette:Eddig is használtam az erőmet. Persze próbáltam minél kevesebbszer. De még soha nem öltem démonokat.
Valeria:Itt az ideje elkezdeni.
(Tamika rápillant karórájára)
Tamika:És itt az ideje elindulni is, az óra szerint már nyolc van.
Yvette:Micsoda?! Én nem is hallottam a csengőt, ti hallottátok?!
Valeria:Nem. Biztos olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük.
(Valeria ránéz Tamikara)
Valeria:Elvinnél?
Tamika:Persze.
Valeria:Akkor mi lenne, ha délután itt találkoznánk? Persze, az attól függ, hogy mikor végzel.
Yvette:Jó. Fél kettő körül.
Valeria:Remek.
(Yvette feltartott kézzel int egyet barátnőinek, s már rohan is be az épületbe, hogy megpróbáljon beérni az első órájára, de miközben berohan a folyosóra, s elfordul hirtelen egy magas, erős csontozatú, páncélzattal felszerelt, hosszú fekete hajú nő áll előtte. Yvette teljesen ledermed, a páncélos, ezüstszoknyát viselő nőtől, akinek még a melltartója is aranyszínű páncélzatból készült, homlokára pedig egy furcsa jelekkel kivésett pánt szorult. A nő szemével folyamatosan Yvette szemébe nézett, miközben megbénította a lány teljes testét, ekkor tenyerét homlokára helyezvén, gyengéd hangon a lányhoz szólt)
Helena:Oly rég láttalak testvérem! Gyere velem! A többiek már várnak ránk!
(Yvette könyvei kiesnek kezei szorításából, majd a nő karonfogja a lányt, s mindketten elballagnak)
.....
(Néhány órával később Sarox és Melanie ballagnak el az iskola könyvtára előtt, amely egy külön épületben található az iskola udvarán)
Sarox:Gyönyörű vagy!
(Melanie megáll a könyvtár hatalmas fehér faajtaja előtt, s csodálkozva felszólal)
Melanie:Micsoda?! Nem igaz!
Sarox:Nekem az vagy!
(Melanie akaratlanul is elmosolyodik a bóktól, majd mikor Sarox lépéseket tesz felé, majd kezeivel átkarolja Melanie derekát, a lány nekidől az ajtónak, de mikor a férfi megcsókolná őt, az hirtelen a bentről kiszűrődő hatalmas zajoktól elfordul, s kiszabadítja magát a férfi karjai közül, majd kérdőn néz rá)
Melanie:Te hallod ezt?
(Sarox nem válaszol, bár őt is meglepi a nagy zaj)
(Melanie benyit a könyvtárba, s furcsa, páncélos öltözetű lányokat vél felfedezni, akik a polcon sorakozó könyveket dobálják le a földre, s közben a berendezést rongálják. Közöttük Melanie megpillantja Yvette-t is)
(Helena azonnal felkiált mihánst meglátja őket)
Helena:Betolakodók! Megölni őket!
(Néhány diáklány Melanie és Sarox felé közeledik)
Melanie:Van egy olyan baljós érzésem, hogy ezek nem a középkori vásárra készülnek.
(Melanie és Sarox felemelik kezeiket, majd hirtelen megreped a fal, s a parketta is, amelyből hatalmas mennyiségű víz szivárog elő. Ezt a vízmennyiséget a harcos modorú, s kinézetű lányokra irányítják, akik kissé meghátrálnak a víz nyomásától, de nem állítja meg őket, bár lassabban de tovább közelítenek feléjük)
Melanie:Most mit csináljunk?
Sarox:Nekem van egy ötletem.
(Sarox egyik tenyerén ujjait marokba szorítja, ekkor a víz mely beterítette már az egész könyvtárat, s a támadókat is, elkezdett jéggé fagyni, Melanie látván a víz változását, utánozta Sarox trükkjét. A támadók belefagytak a jégbe, azoban természetfeletti erejük nem állította meg őket. Testi erejükkel törték ki magukat a jégtáblákból.)
Helena:A testvériség tagjait nem állíthatja meg semmi!
(Ez látván Melanie kiolvasztott mindent, majd Sarox-ra nézett)
Melanie:Itt az idő lelépni!
(Melanie hátrafordult, majd elengedte testét, s elterült a földön álló vízben, hirtelen ő is vizzé változván tűnt el a semmiben. Sarox követte őt)
....
(Eközben Tamika iskolája mosdójában mossa kezét az egyik mosdótál felett, amikoris a tükörből hirtelen megpillantja Melanie teljes egészét, amint előbukkan egy WC csészéből a háta mögötti fülkéből, mire Tamika meglepődve hátrafodul)
Tamika:Iste...nem! Te most komolyan egy WC csészéből jöttél elő?!
(Melanie lelép a csészéről a kőre)
Melanie:Ez most nem fontos! Yvette veszélyben van!
Tamika:Micsoda?! Mégis milyen veszélyben?
Melanie:Egy nő teljesen megbabonázta, biztosan egy démon lehet az. Valami testvériségről hablatyolt, és Yvettet már az oldalára állította. Amikor láttam vörösen izzott a szeme.
Tamika:Ó, ne a testvériség.
Melanie:Mi van vele?
Tamika:A testvériség egy olyan szervezet, ami felesküdött arra, hogy elpusztítja a Földön az összes férfit és azokat a nőket, akik nem Ariel leszármazottai.
Melanie:Ki az az Ariel?
Tamika:Ő volt a leghatalmasabb boszorkány évezredekkel ezelőtt, és nem mellesleg amazon is volt.
Melanie:Amazon?
Tamika:Harcos nő. Nemrég olvastam erről a mamám varázskönyvében, hogy Ariel követői valójában Ariel vérvonalának leszármazottjai, arra esküdtek, amit az imént már elmondtam. Hol támadtak meg téged?
Melanie:A könyvtárban, miért?
Tamika:Nyílván Ariel övét keresik.
Melanie:Az meg mi?!
Tamika:Ariel öve abszolút hatalommal ruházza fel a banda vezetőjét, és persze a követőket is. Ha megszerzi az övet onnantól megállíthatatlan lesz.
Melanie:Meg kell állítanunk! De hogyan?!
Tamika:Ömm. A legegyszerűbb, ha szólunk Valeria-nak, ő tud kommunikálni a földdel, és valahol a világon, bárhol is legyen az öv, Valeria képes lesz érzékelni azt, ha erősen rákoncentrál. Akár ide is hozhatja. És ha idehozza, akkor a vezető nő is összpontosan ráérez majd, hogy az őv a közelben van, és elfog érte jönni.
Melanie:Vagyis csapdába csaljuk.
Tamika:Pontosan.
(Tamika határozott mozdulattal megfogja Melanie kezét)
Tamika:Menjünk.
(Melanie kiszabadítja karját Tamika markolásából)
Melanie:Várj!
Tamika:Mi az?!
Melanie:Sarox olyan furán viselkedik mostanában.
Tamika:Mit értesz az alatt, hogy furán?
Melanie:Ma például... Meg akart csókolni.
Tamika:Na,ne! Ezek szerint működik!
Melanie:Mi működik?!
Tamika:Oh. Semmi. Mi működne?!
Melanie:Mit csináltál?!
Tamika:Oké, lehet, hogy Sarox azért viselkedik furán, mert valaki szerelmi bűbájt olvasott rá.
Melanie:Ne már!
Tamika:Bocsi.
Melanie:Ez meg mire volt jó?!
Tamika:Csak gyakorolni próbáltam. Valamit csinálni akartam. Ott volt előttem a könyv, és ez volt a legegyszerűbbnek tűnő varázslat. Éjjel belógtam Sarox-hoz, és lecsippentettem kicsit a hajából, egy cseppet a véréből, loptam egy rózsát a kertetekből és kész.
Melanie:Ezt nem hiszem el!
Tamika:Örülj neki! Jóval az előtt tettem mielőtt megmentett minket! Csak azért jött ki az erdőbe utánunk, mert téged figyelt, tudta, hogy bajba kerülsz. Ha nincs rajta a bűbáj meg sem mentett volna minket. Mind meghaltunk volna.
(Melanie morcosan megmarkolja Tamika karját)
Melanie:Mihánst vége lesz ennek az indián dilinek, vedd le róla kötést.
Tamika:Amazon.
Melanie.Mindegy!
(Tamika és Melanie hirtelen eltűnnek a mosdóból)
....
(Nem sokkal később a három lány: Valeria, Melanie és Tamika már az erdőben guggolnak egy kört formálva)
Tamika:Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha megpróbálnánk valahogy idehívni az övet.
Melanie:Mi van, ha már rég megszerezték?
Tamika:Akkor mi már nem is léteznénk.
Valeria:Megpróbálom, de fogjátok meg a kezem. Ehhez több energiára van szükségem, úgyhogy el kell, hogy vegyek egy keveset a tiétekből. Lehet, hogy émelyegni fogtok egy kicsit, majd az akció után.
(Valeria és a lányok megfogják egymás kezét, majd egy Valeria szemei hirtelen zöld színűként kezdenek izzani, miközben barátnői kissé gyengülnek. Néhány pillanat múlva Valeria felszólal)
Valeria:Megvan! Megpróbálom idehozni!
(Valeria erősen koncentrál, majd hirtelen az általuk körbe ült kör közepén a földből kiemelkedik egy hatalmas öv, amely mérete, s kinézete a bokszolók díjaihoz hasonlóan néz ki, csak, hogy ennek a közepén egy hatalmas piros rubin csillog, s az egész színaranyból volt)
(Valeria és a lányok elengedik egymás kezét, majd Melanie a fejéhez nyúl)
Melanie:Nagyon nem érzem jól magam. Émelygek.
(Valeria ráteszi barátnője vállára kezét)
Valeria:Jólvan. Csak lélegezz nagyokat.
(Hirtelen néhány amazon jelenik meg a semmiből)
Tamika:Ó-ó. Társaságunk van.
Helena:Lányok?! Nem akartok játszani?! Az övet, az életetekért!
(Tamika és Valeria felállnak, míg Melanie hirtelen ülve elájul, amire Tamika odakapja a fejét)
Tamika:Jézusom!
Valeria:Ne aggódj! Csak kimerült!
Valeria:Ha odaadjuk az övet, akkor is meghalunk!
Helena:Ígyis-úgyis meghaltok. Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok hiúak.
Valeria:Semennyire!
(Valeria felemeli két kezét, majd hirtelen a földből tüskés indák törnek elő, melyek körbecsavarják a harcos nők testrészeit, a földhöz gyökerezve őket. Azonban a nők, erős szorításai erősebbek mint az indáké, ezért azonnal szétmorzsolják a növények gyökereit. Ezt követően Tamika feltartja két kezét, majd a szél segítségével próbálja meghátráltatni az amazonokat, azonban a lány ereje annyira legyengült, hogy csak egy kis szellőt küld a harcosok ellen)
Helena:Ez meg mi volt?! Ennél nagyobbat fingok!
(Tamika meglepődötten fordul hátra Valeria-hoz, aki a földön keresgél valami után)
Tamika:Legalább ennek a nőnek van humora.
(Helena egyre közelebb kerül a lányokhoz)
Tamika:O-ó! Most mi legyen?!
(Helena megáll)
Helena:Állj! Jobb ötletem támadt!
(A nő hátranéz, majd a néhány lány közül megszólít egyet)
Helena:Te ott! Gyere csak!
(Yvette odasétál Helena mellé)
Helena:Tégy egy szívességet az úrnődnek! Intézd el őket!
(Yvette elindul Tamika felé)
Helena:Egy kínai mondás szerint, csak azokat bántjuk igazán, akiket a legjobban szeretünk. A barátnőtök most bebizonyítja mennyire igaz is ez a mondás.
(Yvette kezével megfogja Tamika torkát, majd elkezdi fojtogatni őt)
Tamika:Ahh. Ez nagyon forró!
(Valeria hirtelen felvesz egy hatalmas követ a földről, majd rádobja azt az övre, melynek rubintköve darabokra törik, ezzel megtörvén a lányokra, valamint az Yvettre ható bűbájt)
Helena:Nee! Mit csináltatok?!
(Helena odarohan az övhöz, ellökve tőle Valeria-t, majd felveszi azt, ekkor Yvette elengeti Tamikat)
Helena:Tönkre tettétek! Ezért még megfizettek!
Tamika:Valeria most!
(Valeria mikor felemelné mindkét kezét, hogy egy földrengéssel, s a talaj megnyitásával egy végtelen résbe ejtse a nőt, az felemeli az övet, majd hatalmas porfelhőt kavar, ami belemegy a lányok szemébe, ezzel pillanatnyi vakságot okozván, s mielőtt még eltűnne a semmiben, Helena felkiált)
Helena:Még nincs vége! A testvériség újra uralni fogja a világot!
(Helena eltűnik, a lányok pedig megpróbálják kitörölgetni a szemükbe szálló port, ez után az egyedül maradt, s itt hagyott lányokhoz sétálnak, miközben Yvette-nek magyarázzák el, hogy mi is történt valójában)
.....
Másnap.
(Tamika és Melania az iskola kapui előtt beszélgetnek)
Melanie:Még mindig nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnt a semmibe.
Tamika:Nekem is nehéz. Viszont én határozottan úgy érzem, nem most láttuk őt utoljára.
Melanie:De hát az öv tönkrement.
Tamika:Ami elromlik azt meg is lehet javítani.
Melanie:És mi történt a csajokkal?
Tamika:Nem emlékeztek semmire. Beadtuk nekik, hogy egy osztálybulis kincskeresős izén tévedtek az erdőbe.
Melanie:És bevették?
Tamika:A fenéket. Mivel te elájultál ezért hívnom kellett Sarox-ot, hogy kitörölje a memóriájukat míg mindegyiket hazaszállítottuk az éjjel. Persze, csak az után, hogy Sarox csinált nekem egy felerősítő bájitalt, és egész éjjel a te homlokad csókolgatta miközben az én ágyamban horkoltál.
(Melanie viccből meglöki Tamika-t, aki felnevet)
Melanie:Hé!
(A következő pillanatban Sarox sétál el mellettük)
Melanie:Szia!
(Melanie ráköszön, de a férfi csak megy tovább)
(Melanie fancsali képpel reagál)
Melanie:Minden újra a régi.
Tamika:Ha akarod újra megbűvölhetem.
Melanie:Nem. Ha valaki szeret, akkor szeressen azért, aki vagyok.
Tamika:Helyes.
(Eközben Yvette és Valeria is csatlakoznak a lányokhoz, mikor odaérnek az iskola kapui elé)
Valeria:Sziasztok!
Tamika:Hali.
Melanie:Sziasztok! Minden rendben?
Yvette:Persze. Minden oké. Minden a régi.
Madeline:Helóka-nyalóka!
(Hirtelen Madeline köszönt rájuk hangosan, miközben elmegy mellettük, s még egy kacsintást is mellékel kacér, démoni tekintete mellé, melyet a lányok felé közvetít)
Tamika:Köszönheti az amazonoknak. Ha nem lettek volna, már tegnap kinyírom.
(Megszólal a csengő, majd Melanie és Yvette elköszönnek a lányoktól, s bevonulnak az épület udvarára, ekkor Tamika átöleli Valeria nyakát, majd ők is elindulnak, s néhány lépéssel az iskola kerítése mellett, az egyik bokornál eltűnnek)
....

4.rész - A négyek ereje

Az előző részek tartalmából:

Madeline:Ez a könyv tele van egy csomó fekete mágiás cuccal, nagyon baró.
Yvette:Mi ez?És honnan van?
Madeline:Anyám szekrényében találtam.
....
Melanie:Az őrzők boszorkányai közé tartozol, akárcsak én.
Yvette:Honnét tudsz te ezekről?
Melanie:Tudom kontrollálni a vizet. Van erőm ahhoz, hogy irányítsam, és neked is van erőd ahhoz, hogy irányítsd a tüzet.
....
Melanie:Mit tudsz a meggyilkolt lányról?
Sarox:Kössünk alkut.
Melanie:Na jó, benne vagyok, de ha megszeged az ígéreted, én esküszöm...
(Sarox a szavába vág, fennhangon és ingerülten)
Sarox:Sokmindent elmondhatsz rólam, de azt nem, hogy megszegem az ígéreteimet. Ilyet soha nem teszek.
....
Madeline:Ezt meg kell kóstolnod.
Yvette:Ez meg micsoda?
Madeline:Kóstold meg.
(Yvette belekorcsol az italba.)
Yvette:Mmm, ez tényleg nagyon finom.
Madeline:Na ugye.
....
(Melanie és Tamika egymás mellett nézték szörnyülködve az előttük a levelek között fetrengő és fájdalomtól megkínzott Yvettet)
Melanie:Most mit csináljunk?Mi történik vele?
Tamika:Ez valami.A vérében van.
Tamika:Szerintem valaki megmérgezte.
.............
(Yvette levegőt kapkodván, viszonozza Melanie kissé remegő ölelését, amelyet a lány elvesztése miatti gondolat s aggodalom okozott Melanie testében, meg persze az adrenalin is. Tamika térdepelve ült a lányok mellett, majd önelégült mosollyal pecsételte meg a gyors mentést)
(Yvette kissé ijedten szólalt fel, miközben ő és Melanie közötti érintkezése megszűnt)
Yvette:Megmentettéktek az életem. Köszönöm.
(Melanie könnybelábadt szemekkel válaszol)
Melanie:Most már bízol bennünk?
(Yvette kissé félénken, de határozottan bólogat a lányokra)
Yvette:Vissza kell mennünk.
Melanie:Ne vigyünk inkább haza?
(Melanie aggódó tekintettel néz barátnőjére)
Yvette:Nem. Jól vagyok. Csak muszály beszélnem Madelinenel.
(Melanie és Yvette összenéznek)
Yvette:Kérlek.
(Tamika az égre néz, egy pillanatra elgondolkodni, majd nagy levegőt vesz és megszólal)
Tamika:Na jó. Fogjátok jó erősen a kezem.
(Melanie és Yvette megmarkolják Tamika hideg kezét, az ezt következő pillanatban pedig mindhárman a levegővel válnak egyenlővel, majd azt azt követő másodpercben már mindhárman az iskolai bálterem előtt álló egyik bokor mögül sétálnak ki, mintha mi sem történt volna, megcélozva ezzel a bejáratot, amikoris az ajtóban Sarox dühösen megragadja Melanie kezét. Tamika és Yvette kérdően néz Saroxra, majd Melaniera, aki nyugodtan válaszol a látottakra)
Melanie:Menjetek csak. Majd megyek én is.
(Tamika és Yvette besétálnak a terembe)
(Sarox mélyen Melanie kék szemeibe néz, majd kissé csalódottan felszólal)
Sarox:Vége van.
(Sarox elengedi Melanie kezét, majd elindul a bejárati ajtó ellentétes irányába, faképnél hagyván Melaniet, aki utánarohan, majd kérdőre vonja)
Melanie:Minek van vége?
Sarox:Válaszokat akartál. Én egy randit akartam. Éjfél elmúlt. És te jóval előbb leléptél.
Melanie:Sajnálom, de vészhelyzet volt.
(Sarox mit sem hallva faképnél hagyja Melaniet, aki kissé megbántva áll egymagában, majd nagy levegőt vesz s besétál a partira)
(Sarox a sötét, elhagyatott utcán sétál hazafelé, amikor hirtelen az egyik bokorból zörrenések hangjait hallja kiszűrődni, majd megáll s hátat fordít, de mikor megfordul nem lát egy lelket sem a közelében, sőt az egész utcában sem. Tovább sétál néhány lépést, majd a következő pillanatban az egyik bokor alól néhány erős inda féle ág kúszik, ki s pillanatok alatt a földreteríti a férfit, akinek bokáit s karjait perceken belül leszorítja a talajra a testét is bekebelező gyökérzet. A férfi ijedtségében felkiált)
Sarox:Segítség!Ááh!
(A következő pillanatban az indák maguktól eltávolodnak a férfitől, miközben elengedik őt szorításukból, s a bokor mögül egy tapsikoló, mosolygó, középmagas, vékony, földig érő szőke hajú s szőke szemű, gyönyörű mosolyú lány lép ki, majd gúnyosan felnevet, jobban, mint néhány pillanattal ezelőtt tette)
Valeria:Micsoda show, emberek! Micsoda show!
(Sarox tovább kapálózik a földön, majd a következő pillanatban dühének teljében ugrik fel a talajról)
Sarox:Te megőrültél?!
(Valeria tovább nevet)
Valeria:Ha láttad volna magad. Jaj segítség, segítség! Eszméletlen jó volt.
(Sarox mérgesen megrázza a fejét, majd dacosan megfordul s faképnél hagyja Valeriat is, az imént történt eseményekkel együtt, amikor Valeria lassan utánasétál s most már komolyabb hangvétellel, kissé aggódva kérdez)
Valeria:Mi történt?
(Sarox csak megy tovább, de nem válaszol)
(Valeria egy pillanatra megáll, majd elengedi egész testét. Ekkor egy lágy fuvallatt lengi meg a talajig érő hajkölteményét, majd a következő pillanatban különböző suttogásokat hall, melyek a következő szavakkal látják el őt: -csalódott, szerelmes, Melanie)
(Valeria, Sarox után kiabál)
Valeria:Mi történt Melanieval és miért vagy csalódott?
(Sarox megáll, megfordul, majd elneveti magát)
Sarox:Azért jó tudni, hogy valami soha sem változik. Még mindig a csádéiddal csevegsz.
(Valeria lassan közelít a férfi felé)
Valiera:A természet a lényem része. Irányíthatom, de segítséget is kérhetek tőle. Az állatoktól, a növényektől, minden ami a természet, minden ami a föld, minden ami én vagyok.
(Sarox gúnyosan reagál)
Sarox:Akkor miért nem kérdezel meg inkább egy kis mókust, hogy mi történt valójában?
Valeria:Nagyon vicces. Mert tőled akarom hallani. De megkérdezhetem a 'mókusaimat' is. Nekem nyolc.
Sarox:Akkor kérdezd meg őket.
(Sarox sarkon fordul majd tovább folytatja útját hazafelé)
Valeria:Nem kell mindig olyan macsónak lenned.
...
(Yvette és Tamika a teremben táncoló embereket kerülgetvén keresgélik Madelinet)
Tamika:Lehet, hogy már hazament.
Yvette:Meg kell találnunk.
Tamika:De miért?
Yvette:Mert beszélni akarok vele. Ő tette az italomba azt a löttyöt ami miatt majdnem meghaltam.
Tamika:Honnét tudod, hogy ő tette veled?
Yvette:Mert rögtön az után lettem rosszul, mihánst megittam. Bele sem merek gondolni mit rakhatott bele.
...
(Valeria az épület felé sétálgatva, meglátja a bejárati előtti lépcsőn üldögélő, fejét meresztő Melaniet, majd odamegy hozzá)
Valeria:Szia.
Melanie:Szia. Honnét tudtad, hogy itt vagyok?
(Valeria kissé butának nézvén veti pillantását Melaniera, majd az egyik közeli fára mutat)
Melanie:Ó, tényleg. Hülye vagyok.
Valeria:Mi a baj?
Melanie:Semmi.
(Valeria testét a következő pillanatban egy újabb huzat löki meg, persze a lány nem mozdul, de újra hallja a suttogó hangokat: -csalódott, szerelmes, Sarox)
(Valeria meglepődve, majd elmosolyodva felkiált)
Valeria:Te úr isten, te is?!
Melanie:Mi én is?
Valeria:Ö, most látom csak, hogy beöltöztél, én nem öltöztem be, én sosem öltözök be Halloweenra. Az olyan... nem tudom, olyan fura szokás.
Melanie:Te imádsz beöltözni.
Valeria:De nem idén.
(Melanie gyanúval telve emeli meg szemöldökeit, majd feláll s barátnője felé lép)
Melanie:Haza kísérnél?
Valeria:Persze.
(Valeria átöleli Melaniet, majd mindketten elbattyognak)
...
(Néhány perccel később, Tamika és Yvette lépnek ki a bálteremből, csalódott arckifejezéssel néznek körül.)
Yvette:Most merre menjünk, hol keressük?!
(Tamika megpróbálja megnyugtatni Yvettet)
Tamika:Biztos már hazament. Szerintem nekünk is azt kellene tennünk.
Yvette:Várj!
(Yvette előveszi zsebéből telefonját, majd lázasan pötyögtetni kezd a készüléken, s egy gyors mozdulattal a füléhez helyezi azt. Eközben Tamika egy pillanatra félrehúzza a szája szélét, majd beleharap, s ölbe tett kezekkel figyeli Yvettet)
Yvette:Haló?! Maddie?! Te vagy az?!
(Maddie hangja kissé vékonyabban, s izgatottabban szólal meg a vonal túlsó végéről)
Madeline:Igen. Szia. Ne haragudj. Annyira szégyellem magam a történtek miatt. Nagyon rosszul érzem magam miatta. Sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
Yvette:Hol vagy most?!
Madeline:Itthon. Annyira megijedtem, hogy elszaladtam. Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg.
Yvette:Most már úgy is mindegy. Nem esett semmi bajom. De tudni akarom, hogy mit tettél az italomba.
Madeline:Én semmit. Esküszöm. Az italt az egyik asztaltól hoztam. Az volt az utolsó pohár. Én soha nem tennék ellened semmit.
(Tamika mindeközben erejét használva hallgatja végig a telefon hangszórójából kijövő, egy ember számára néhány lépés távlatából, az alacsony frekvenciájú hangokat. Számára karikacsapás, hogy a levegőt használva minden rezzenést felerősítve irányítson át saját fülkagylójába, így értvén minden egyes szót, s reakciót)
Yvette:Akkor ki tehette?
Madeline:Nem tudom. Annyira sajnálom. Soha többé nem hozok el egyetlen asztalról sem egy piát, még egy sütit sem.
Yvette:Jólvan. Megbocsátok. Viszont most ki kell derítenem, hogy ki akart megmérgezni.
Madeline:Holnap találkozunk. Szia!
(A vonal ezzel megszakad majd Yvette visszateszi telefonját zsebébe)
Yvette:Ha nem Madeline akart megmérgezni akkor ki?
Tamika:Úgy tűnik elkezdődött.
Yvette:Mi kezdődött el?
Tamika:A vadászat.
Yvette:A vadászat mire?
Tamika:A vadászat ránk.
(Yvette arcára döbbenet, s félelem ül ki egyszerre)
........
(Másnap Yvette kissé fáradtan pásztázta végig az első óra kezdése előtt a suli folyosóját, miközben jobb kezével nyakát masszírozta, s mikor elért az ajtóhoz, melyen a szokásos napi rutint követve lépett be, valami szokatlan ütötte meg a szemét, a hátsó padból. Madeline volt az. Sárga fodros ruhát viselt, derekán hatalmas fekete övvel, s eme ruhaköltemény a földig érve takarta el meztelen lábfejét, melyre fehér nyitott topánkát húzott. Göndör haja csak úgy lobogott a nyitott ablakok keltette huzat szele miatt, eközben az őszi időjárás kellemessége cirógatta bőre selymességét)
(Yvette kissé határozatlan léptekkel botorkált barátnője felé, majd mikor odaért a padhoz, az mosolyogva felszólalt, miközben Yvette megdöbbenve foglalt helyet mellette)
Madeline:Szióka! Remélem nem harizol a tegnapi miatt!
Yvette:Veled meg mi történt?!
Madeline:Semmi. Mégis mi történt volna?!
Yvette:Mi a jelszavunk?
Madeline:A micsodánk?!
Yvette:Kiskorunk óta van egy jelszavunk, amit még ovódában találtunk ki, arra az esetre ha valaki feltörné a csevegőprogramunk és magunknak akarná kiadni magát.
Madeline:Érdekes.
Yvette:Te nem Madeline vagy!
(Madelina mély lélegzetet vesz, majd unott arccal felszólal)
Madeline:Figyelmeztettek, hogy téged azért nehéz lesz átvágni.
Yvette:Ki vagy te?!
Madeline:Most mit kéne mondanom?! Hogy én egy démon vagyok, aki felvette Madeline identitását, legalábbis külsőleg?! És, hogy az igazi barátnőd az erdőben van egy eldugott kunyhóban, ahol megkötözve kínozzák és kísérleteznek rajta?! Az olyan őrült lenne, nem gondolod?
(Yvette ledöbben, majd kissé ijedten reagál)
Yvette:Ne merészeljétek bántani őt!
MadelineHah. Vicces. Én csak annyit mondok drágám, hogy szólj a brigádodnak és toljátok ki a seggeteket az erdőbe.
Yvette:Nem hívom őket sehová!
Madeline:Akkor a kis barátnődnek kanyec.
Yvette:Úgysem meritek.
Madeline:Még hogy nem merjük?! Jó vicc.
Yvette:Ti öltétek meg azt a férfit és a lányt is, ugye?!
Madeline:Háromkor. Az erdőben. És nem ajánljuk, hogy késsetek.
.....
(Yvette kicsengetést követően azonnal kirohan a folyosóra, ahol már Melanie, Valeria és Tamika várják őt)
Yvette:Ti meg mit kerestek itt?!
Melanie:Ez egy csapda! Nem mehetsz el?!
Yvette:Mi?! Ti már hallgatóztok is utánam?!
(Valeria kinyújtja a kezét)
Valeria:Az én nevem Vanessa amúgy.
(Yvette kezet fog Valeriaval)
Yvette:Ó. Szia.
Valeria:Nem mehetsz el. A démonok csapdát állítottak neked. Nekünk, hogy elvegyék az erőinket, és megöljék Madelinet.
Yvette:Sajnálom, de meg kell mentenem őt.
Valeria:Fontos számodra, ugye?!
Yvette:A legfontosabb!
(Valeria nagy levegőt vesz, majd kissé reménytelen hangvétellel megszólal)
Valeria:Akkor engedd, hogy segítsünk.
(Yvette végignéz a lányokon, akik bólogatnak Yvettere, majd mind a négyen elindulnak a folyosón, eközben az ál Madeline az egyik szekrény mögé bújva végigkövette a beszélgetést, hirtelen körülnéz, majd biztonságban érezve magát, behunyja szemeit, s egy pillanattal később már a levegővel válik egyenlővé)
.....
(Valeria, Melanie, Yvette és Tamika az erdőben sétálva, egy tisztásra tévednek, mikor megtalálják az egyik közeli fához kötözött igazi Madeline-t, aki a földön ül, a fának támaszkodva, ájultan. Nyakát, testét, s kezeit kötél erősíti a fához. Yvette amint meglátja barátnőjét, azonnal odarohan hozzá, a többiek pedig követik őt. Miközben Yvette megpróbálja eszméletéhez téríteni Madeline-t, hirtelen különböző csuklyás alakok veszik őket körbe, s a következő pillanatban egy kör kezepében találják magukat)
Tamika:Ó-ó. Lányok ez nem néz ki túl jól.
(A csuklyás alakok külöböző kis zsacskókat dobálnak egy kör alakot formáló ívben a lányok köré, néhány lépésre tőlük, s mikor mind a hét rém keze kiürül a kemény szürke szövésű zsákoktól, melyekre különböző kis csontok, s fogak vannak ráakasztva, Valeria megpróbál közelebb kerülni az egyik alakhoz, de mikor kilépne a zsákok formázta körből, az megrázza őt, s a földhöz csapja a lányt, akihez Tamika rohan, majd felsegíti őt)
Valeria:Én mondtam, hogy ez egy csapada!
(A fekete ruhában, mely teljes egészüket beterítette a csuklyás alakoknak, szavakat kezdtek el kántálni, mikoris hirtelen megerősödik a szél)
Tamika:Na persze! Ehhez nekem is lesz pár szavam!
(Tamika maga mellé helyezi széttárt tenyérrel kezeit, majd hirtelen a kör belső s külsö határoló láthatatlan statikus elektromossággal ellátott vonalán egy a kör hatalmát át kívánni vevő forgószél szerű örvényt hoz létre, eközben minden másodpercben megpróbálja szélesebbé varázsolni azt, de seikertelenül. Ekkor Melanie beáll mellé, hangosan felkiáltva a nagy szélben, amely Tamikának köszönhetően elnyomja a körön kívüli kántálás hangerejét)
Melanie:Segítek!
(Yvette még mindig Madelinet próbálta eszméletéhez téríteni a földön, ekkor Melanie és Valeria is beállnak Tamika mellé, lehunyják szemüket, Valeria kinyújtott kezeit, nyitott tenyereit maga elé helyezi a körre mutatva, míg Melanie ugyanazt teszi, mint Tamika)
(A következő pillanatban a forgószélhez, mely még mindig nem tudta megtörni a kör bűverejét, a földből kiválő víz, majd maga a föld felszakadozott darabjai csatlakoznak a kört formáló tornádó erősségű szélhez. Tamika szemének teljes egész világoskékké, míg Melanie-é sötétkékké, Valeria-é, pedig sötétzölddé színeződik el, miközben erejük teljesen átveszi testük felett az irányítást. Legvégül Yvette is feláll majd a körre összpontosít, ugyanazon testhelyzet felvétele után, lángcsóvákat éget a forgószélbe, amelyek felforrósítva a vizet párát, majd villámokat szórnak. Egy villám ezek közül belecsap Tamika-ba, aki összeesik, s a lányok látván barátnjük elhasalását, abbahagyják a varázst, majd a kör megszűnik.)
(A csuklyások egyike, míg a másik hat tovább folytatja a hangos kántálást, lehúzza fejéről kucsmáját, így már látható arcának ráncai, kopasz feje, s homloka, valamint ősz bajsza. A férfi mély hangon megszólal)
Catalan:Még a négyen ereje sem állíthatja meg a mi hatalmas mágiánkat. Nem veszitek észre?! Az erőtök hasztalan!
(Catalan most méghangosabban kántál, majd a következő pillanatban nagy dübörgést, s földremegést éreznek, s hallanak, mind a lányok, s mind a sámánok együttvéve, ezzel a kántálás abbamarad, a lányok miközben Tamika-t körbevéve trdeltek a földön, kíváncsian, s ijedten néztek körbe, amikoris nem messze egy hatalmas hullámot pillantottak meg)
(Catalan hátra fordul, majd felkiált)
Catalan:Mi a fene?!
(A vízáramlat melye több méteres magasságban közeledett az ott jelenlévők közelébe, egyik pillanatról a másik mosta el a célközönséget, kikerülve a lányok fekete mágia által kreált körét, mely kinntartva a vizet, megakadályozta, hogy a lányok is elmerüljenek, s elvigye őket az áramlat.)
(Néhány másodperc múlva, a csuklyás alakok már sehol sem voltak, s mikor Valeria felállt, hogy körülnézzen, közelébe lépett a kör szélének, újra kitárva karját, az újból földhözcsapta a lányt egy hatalmas elektromos nyaláb segítségével. Valeria-t ez már nem rázta meg nagyon, ezért kissé mérgesen kelt fel)
Yvette:Most mit csinálunk?
Melanie:És mi volt ez?!
(Valeria nagy levegőt vesz, majd elmosolyodik)
Valeria:Olyan őrült vagyok, hogy erre nem is gondoltam.
Valeria:Ha nem tudunk kitörni se felül, se oldalt, akkor majd alul fogunk.
(Valeria kitárt tenyereit a földre helyezi, majd hirtelen felemeli karjait az ég felé, ezzel szökőkút szerűen emeli ki a földet egy alagút személyében, melynek kivezető nyílása a kör külső részén jelenik meg)
Valeria:Így már kimehetünk!
(A lányok bemásznak az üregbe, miközben megpróbálják Madeline testét is átcipelni rajta. Néhány percen belül, mikor Melanie elsőként bújik ki az odu kievezető lyukából, egy barna tornacipő előtt találja magát, majd felnéz, s Sarox-ot pillantja meg, aki kinyútja a kezét, s felsegíti a lányt)
Sarox:Bocs, hogy kicsit későn sikerült segítenem. Egy időbe telt mire összeszedtem annyi vizet az árhullámhoz.
(Melanie hirtelenjében elmosolyodott, s eme mosoly még maga sem tudtam megmagyarázni, viszont örült, hogy egy ismerős arcot láthatott, s hogy végre megmenekültek a sámának karjai közül.)
Melanie:Köszönjük.
Sarox:Azért, még mindig haragszok ám!
Melanie:Én pedig még mindig sajnálom...
(Melanie és Sarox egymás szemeibe néznek, elvesznek egymás tekitetében, miközben a lányok óvatosan emelik ki Madeline testét az üregből, s miután ezen munkájuk végeztét látták, lefektették Madeline-t a földre, majd Melanie kézfejét a fejére tette)
Yvette:Most meg mit csinálsz?!
Melanie:Kivonom az agyából a vizet.
Yvette:Micsoda?! De hát, akkor meghal!
Melanie:Ne aggódj, csak egy kicsit, és csak bizonyos részeiből, amely az emlékekért felel. Ha sikerül, akkor talán elfelejti ezt az egészet.
Yvette:És ha nem?!
Melanie:Akkor meghal!
(Yvette döbbenten, s mérgesen néz Melanie-ra)
Melanie:Bocsi. Csak egy kis fekete humor.
Melanie:Aki mer az nyer.
(Melanie elkezdte terve folyamatát, s a lányok eközben egymással tanakodtak, nem tudván, hogy egy magas idegen a közelből, ez egyik fa mögül egészen az erdőbe tévedésük kezdetétől figyeli őket...)